Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-28 / 49. szám

4

NÉPÚJSÁG

1964. február 28„ péntek

Múzeum lesz a kovácsműhelyből es a vízimalomból

Télen szünetelnek az ásatások, a muzeológusok nem járják az erdőket, nádasokat, várakat, népi műemlékeket: beüt, a múzeum falai között rendezik a nemrég felfedezett, összegyűjtött, megmentett anyagot. Felkerestük az egri Dobó István Vármúzeumot, s ■megkértük a múzeum munkatársait: mondják el, mivel foglalkoznak most, mire készülnek?

Bakó Ferenc múzeu migazgató:

— Néprajzi vonalon tevékenykedem, Tanulmányt írok MaWár község településének történetéről, népi építkezéséről. Foglalkoztat a szlovák vándort párosok tevékenysége Heves megye területén és ikerben. Befejezés előtt áll Heves megye topográfiájának a hat esztendővel ezelőtt megkezdett írása. Ez az országos viszonylatban is ez idő szerint páratlan munka foglalkozik a helységek településmódjának leírásával, a népi műemlékál- fcwriány ismertetésével.

Kovács Attila muzeológus:

— Feladatom az észak-hevest juhászattal kapcsolatos adat- és tárgygyűjtés. Ezen belül minden érdekel, ami e foglalkozási ágazattal kapcsolatos. így a juhászok életmódja, társadalmi és gazdasági helyzete.

Mint néprajzos, részt vettem az elmúlt esztendőben a pa- rádi palócháznak, a kisparaszti gazdaság két évszázad előtti formájának összegyűjtésében és bemutatásában. Ez irányú törekvésünk másik eredménye az ugyancsak kétszáz éves verpeléti kovácsműhelynek, rrsnt műemléknek a helyreállítása. Kiállítási helye* tervezünk Szilvásváradon, az ott megszerzendő vízimalomban, amelynek másfélszáz éves berendezése méltán tarthat számot a környék turistavendé- geinek érdeklődésére.

Szabó János régész:

— Fő munkaterületem az ős- és az ókori régészet. Főként honfoglalás kori és az azt megelőző korok maradványainak felkutatása foglalkoztat. Feladatom a régi sírok (avar kori, szkíta, honfoglalás kori magyar, stb.) feltárása, edények, ékszerek, fegyverek gyűjtése, amelyekből az életmódra, településre, társadalmi berendezkedésekre tudok következtetni.

Kutatási helyeim: Heves, Szihalam, Füzesabony, Hatvan és 'környéké. Figyelőhálózatem keresztül szemmel tartjuk a bányákat, építkezéseket és általában azokat a helyeket, ahol

Cigányok a kapu előtt

A III. gyöngyösi zenei hetek előtt

Bűnhődés

A KISLÁNY NYŰGÖS VOLT. Nem akart szót fogadni, és bármit mondtak neki, a vállát rángatta. Csak immel-ámmal evett a vacsorából, pedig az anyja frissen főzött mákos tésztával kínálta, amit nagyon szeretett . — Miért nem eszel?

— Csak.

Mintha lázas lenne a kis Évi. Akkor szokott így viselkedni, ha beteg. Az apa aggódva tette a kezét a kislány homlokára.

— Semmi — nézett a feleségére.

Talán azért, hogy a feszült hangulatot feloldja, az óvodáról kezdett kérdezősködni. Szokás volt a családban, hogy a vacsoránál mondják el a napi eseményeket. Évi miről beszélhetett volna másról, mint az óvodáról. Bár szívesen belekotyogott szülei szavaiba is.

Hárman ültek az asztalnál. Évi a tányérjába bámult, villájával a tésztát turkálta, apja, anyja pedig őt figyelte aggódó tekintettel. A tészta ott hűlt -ki előttük, a tányérban.

— Megettél az óvodában mindent? — kérdezte Évit az apja.

A kislány csak a fejével bólintott.

— Jól aludtál? — folytatta a kérdezést az anyja.

— Igen — hangzott a halk ▼álasz.

É

vinek az Óvodában még jó étvágya volt, ebéd után jó ízűén aludt, tehát akkor a betegség még *sak lappanghat benne: összegezte magában következtetéseit az apa.

— Készültök már a műsorra? — kérdezte az anya kedveskedő hangon, de merev mosollyal.

— Igen — válaszolt Évi, és elfordította a fejét.

— Te mit fogsz csinálni, Évikém? Szavalsz, vagy szeretjei sz?

Évi leejtette a kezéből a villát, az nagyot csörrent a tányéron. A kellemetlen zajra összerezzentek. Évi szeméből potyogni kezdett a könny. Nagy, kövér cseppekben, az arca két oldalán kis erecske támadt, amikből a könnyek a mákos tésztára hullottak.

Az anyja felugrott az asztal mellől, odalépett a kislányhoz, átfogta a vállát, magához szorította a fejét és csitítgatni kezdte. Évi még jobban elkeseredett, most már hangosan zokogott.

Kiderült, hogy Évitől az óvó néni éppen ma délután vette vissza a verset, amit a farsangi műsoron kellett volna elszavalnia, és másnak adta oda. Hogy miért? Csak annyit mondott az óvó néni, hogy ó nem szavalhat.

A kislány könnye lassan elapadt, most már csak hüppö- gött, a fejét az anyja vállához szorította. Kétségbeesve ölelte magához az anyját, aki lánya feje fölött egy pillanatra a férjére nézett. A férfi felállt az asztaltól, és kiment a konyhába. Lassú, fáradt léptekkel, ahogy a betegek szokták elgyengült testüket cipelni. Az asszony hol a férje távozó

G. MOLNÁR FERENC:

alakjára, hol a kislánya könnytől maszatos arcára nézett. Mit bánta most a vacsorát, a fölöslegessé vált fáradozást, amit egyéb házimunkáitól rabolt el, hogy kedveskedjen a családnak. Pedig kimerültén jött haza. Nemcsak a benti, vállalati munkája volt sok. Ritkán fordult elő, hogy ennyire összegyűljön bent minden, de ráadásul még az egyik kolléganőjével is összekapott. Egyetlen tétel elszámolása miatt. Mindketten másképpen számolták el, s mindketten saját igazukat védték. Előbb csak csendes szavakkal, aztán már epés megjegyzésekkel.

A

Z IDEGESSÉG FÉSZKELT már hetek óta benne. Amióta a férje visszajött. Állandóan rettegésben élt, azt figyelte, ki hogyan néz rá, kinek az arcán lát megjelenni valami gúnyos és sajnálkozó mosolyt, ki tesz valami csendes megjegyzést, úgy, hogy ő abból mindent megértsen. Hetek óta ebben a lelki feszültségben kínlódott, hetek óta elkeserített mindent a gyanakvása. Pedig tudta, hogy egyszer el kell hangzania a megjegyzésnek: a férje börtönből szabadult, ahová a társadalmi tulajdon hűtlen kezelése miatt került Nem, nem lopott, nem sikkasztott, csak nem ügyelt a rábízott javakra lelkiismeretesen. Ezért lophattak mások.

Azt hitte, hogy a börtönnel együtt kitelt a megszégyenítés is. Azt hitte. És most: a kislánya nem szerepelhet az előadáson, neki nem lehet, azt mondta az óvó néni.

Férje visszakerült az üzemhez, minden nehézség nélkül, azonnal felvették. Egyelőre segédmunkásnak. Tudták, hogy ez lesz belőle, nem lepődtek meg. Nem okoltak senkit, nem vártak különleges bánásmódot senkitől, csak annyit, hogy ne vessék a szemére a férjének azt, amiért már elnyerte büntetését.

És akkor az óvó néni...

A családban nem említették soha, hogy mi történt, hogy börtönben ült a... nem! Kisgyerekes szemérmességgel kerülték ezt a témát, Évi is csak annyit tudott, hogy apuka elutazott, maid visszajön.

Amitől féltek, bekövetkezett. Előbb a kislánya találta magát szembe a könyörtelenséggel, ami aztán az apját is szíven ütötte, és hiába szeretne 6 most zokogva az asztalra borulni, hogy végre jól kibőghesse magát, neki erősnek kell lennie, neki nem szabad most

sem meginognia. Tőle vár segítséget, biztatást, vigasztalást a másik kettő is, pedig ő érzi a leggyengébbnek magát

A KISLÁNYT LEFEKTETTE, megsimogatta a fejét, odatette a párnája mellé a kis macit A férje is odajött a kiságyhoz, ahogy szokta esténként, megcsókolták Évi bánatos arcát, néhány másodpercig még ott álltak Évi ágya mellett, ő rámosoly- gott a férjére is.

A konyhába mentek. El kellett mosogatnia, Évinek is néhány apró ruhadarabja várt mosásra. A víz már forrt a tűzhelyen. Férje leült a konyhaszékre, könyökét a térdére fektette, előredőlt, görnyedt háttal Hallgattak. Férje cigarettájáról a hamu a kis szőnyegre hullt. Máskor szólt volna érte. Most észre sem vette.

— Holnap bemegyek az óvodába — mondta maga elé a férje.

— Talán ... mégsem kellene — ellenkezett csendesen.

— De kell! Ne a lányomat büntessék miattam. Ha az én szemembe vágják, hogy bö«r- töntötrltelék vagyok, akkor... vagy lenyelem, vagy ütök miatta. De a lányomat... Azt nem tűröm el. Az asszony tudta, hogy kár egy szót is szólnia. Ismerte már annyira a férjét, mikor kell véglegesnek tekintenie az elhatározását.

— Csak ne veszekedj — kérte a férjét. — A kislányon ne állhassanak bosszút!

— Nem veszekszem, csak

megmondom, hogy... — nyelt egyet, felállt. — Megmondom* hogy a gyermeket tiszteim kell és szeretni. Minden gyermeket. A bűnös apák gyermekét is.

Oda állt az ablak élé. Elmerengve nézte az üvegen átszűrődő, villanó fényeket. Pihen a város. És liheg és él és dolgozik. Mennyi ember a fények és árnyékok mögött! És ahány ember, annyi gond és öröm, vágy és csalódás, hit és reménytelenség. A sötétséget csak nehezen birkózzak le az ember gyújtotta fények. Néhány óra múlva azonban már rákukucskál a hajnali szürkeségbe dermedt háztetőkre a nap. Minden megtelik fénnyel, és az emberek újból munkába kezdenek.

DEGGEL AZ APA VISZI

n a kis Évit óvodába. Megfogja kezét és mennek. Igyekszik majd nyugodt hangon beszélni az óvó nénivel. Hátha nem is rosszindulatból tette, hogy elvette . Évitől a verset. Néha a legjobb szándék is kibicsaklik, ha az ember nem áll elég szilárdan a lábán. Az óvó néni még olyan fiatal. Mit tudhat az életről?

Visszafordul, a felesége mellé lépett.

— Hiába, beszólni kell róla* a hallgatással semmire sém megyünk.

Csak ennyit mondott es megpróbált mosolyogni hozzá.

Érdekes kitérővel jutottunk el a III. gyöngyösi zenei hetek előkészítéséről szóló beszélgetésünkhöz. A zeneiskola irodájában Záborszky József igazga- ■ tó egy német nyelvű plakátot I tartott a kezében, amelyen az ő neve szerepelt.

— Nemrég két hangversenyt vezényeltem az NDK-ban — magyarázta a plakátot. — Az egyik volt a Saafeddi Szimfonikus Zenekar negyedik bérleti hangversenye, a másik pedig Berlinben, a Szakszervezetek Szimfonikus Zenekarának hangversenye.

A nem mindennapi esemény természetesen érdeklődést váltott ki Gyöngyösön. Beszédtéma lett a zenebarátok körében. Talán azért is, mert — ha közvetve is — a gyöngyösi hírnév túljutott a határakon.

A továbbiakban maradjunk azonban itthon, hiszen a közeljövő eseménye érdekel bennünket: a hagyományossá váló gyöngyösi zenei hetek és az ennek a keretében megrendezendő VI. gyöngyösi dalosünnep programja.

— Az első rendezvényünk időpontja március 22. — mondja Záborszky József. — Tavasza tói tavaszig címmel zenés, irodalmi összeállítást nyújtunk ét a közönségnek. Ekkor fellép a zeneiskola negyvenitagú Tücsök-zenekara, az I. sz. Általános Iskola száztagú úttörő énekkara, a Városi Művelődési Ház ének- és zenekara, a zeneiskola tanári kamara-zenekara, a verseket pedig a Heves megyei Irodalmi Színpad együttese adja elő.

Az elmúlt évi tapasztalatok alapján úgy határoztak, hogy a zenei hetek programját időben kissé szellősebbé teszik, tehát a következő hangversenyre csak április 16-án kerül sor: Banda Ede Kossuth díjas csellóművész és Szűcs Lóránd zongoraművész Beethoven és Brahms szanátaestet ad.

1964. május 25-e, a VI. gyöngyösi dalosünnep napja. A Városi Művelődési Házban tíz kórus fellépésére számítanak. Azért választották a dalostalálkozó színhelyéül a művelődési házat, hogy — szintén

a tavalyi tapasztalatok alapján — a siker ne legyen az időjárás függvénye.

Az utolsó rendezvény, amely fokozottabb érdeklődésre tarthat számot, a június 21-i opera ősbemutató. Záborszky József: Aszoka című háromíelvo- násos operája ekkor kerül először közönség élé. A szövegkönyvet Mohr Tamás írta. A főbb szerepeket Szabó Anita, Radnay György és Oszwald Gyula énekli. Az I. István Gimnázium Szimfonikus Zenekarát a szerző, Záborszky József vezényli. Az operáról még csak annyit, hogy a béke gondolatának jegyében született meg, régi, indiai eseményeket jelenít meg a mintegy negyedfélszáz szereplő közreműködésével.

Karácsondon és Gyöngyöe- solymoson adnak még ajándék- hangversenyt a zenei hetek idején a szövetkezeti dolgozók tiszteletére. A városi tanács művelődésügyi osztályának égisze alatt történő zenei események szélesebb körű élményt ígérnek és reméljük: nyújtanak is majd. (g. molnár)

„Akárhogy is nézem, a tsz- szervezés óta a cigánykérdés megoldása az egyik legnagyobb gondunk” — bizonygatja az egyik termelőszövetkezeti párttitkár, s el is sorolta, mi okozza a nehézségeket. „Tudjuk, hogy a kérdés megoldása rajtunk áll, de a tagság között ma is sokan előítélettel viseltetnek a cigányok iránt, mert egy részük még könnyű szívvel hozzányúl a közös vagyonhoz, van, akikre nem számíthatunk rendszeresen, na nehéz munkáról van szó — egyszóval: nem szívesen látják őket a brigádokban”.

Ez a jelenség, sajnos, me- gyeszerte fellelhető és a párt- titkár által elmondott aggályok is sokszor „igazolják” azokat, akik az ügy könnyebbik oldalát választva, a cigányoknál előforduló kisebb lopások, s lógás miatt kiébru- dálásukat követelik a termelőszövetkezetből.

E problémák azért is említésre érdemesek, hiszen a községek nagy részében él még száz és száz cigány, akiknek életmódja, magatartása nem éri el azt a szintet, amely már a termelőszövetkezetek tagjainál természetes. S érdemes szólni azért is erről a kérdésről, mert szinte minden községben, termelőszövetkezetben tapasztalható a türelmetlenség irántuk. S nemhogy megköny- nyitenék számukra a beilleszkedést. hanem az első adandó alkalommal igyekeznek megszabadulni tőlük, vagy lehetetlenné teszik számukra a bennmaradást. mert nem ■ tekintik a közösség egyenértékű tagjainak őket.

Nemrégen Pangó János, a csányi Üj Élet Termelőszövetkezet cigány munkacsapatvezetője arról panaszkodott, hogy bár négy éve dolgozik a termelőszövetkezetben, tavaly is majd 300 munkaegységet szerzett, még arra sem érdemesítik, hogy ha a vezetőségbe nem is, de legalább a küldöttgyűlésre meghívnák, hogy képviselhetné cigány társainak érdekeit.

Hasonló panaszokkal találkoztunk Átányon is, ahol azt tették szóvá a termelőszövetkezetben dolgozó cigányok, hogy ők csak féle annyi háztájit kaptak tavasszal mint a többi termelőszövetkezeti tag. A természetbeni járandóságból is kevesebbet juttattak nekik az előiegceztáskor, a munkaegységükért sem mindig írták rendesen és bár fogatosok, legtöbbször csak akkor végezhették ezt a munkát, amikor a szövetkezet más tagjai nem akartak bakra ülni a hideg, vagy esős időjárás miatt.

Igaz, a háztájival és a természetbeni juttattással kapcsolatos panaszaikat később orvosolták, de hogy a cigányok keserűen megjegyezték, az idén már biztos nem lesz eny- nyi panasz velük kapcsolatban, mert — úgy hírlik — egyszerűen ki akarják okot hagyni a termelőszövetkezetből. A zárszámadáskor már arról volt szó, hogy csak két cigány maradhat a tsz-bem és tőlük is elveszik a fogatot. Holott a közös gazdaság munkaerő-hiánnyal küzd, s ezek a cigányak 230—420 munkaegységet értek el tavaly is, tehát a rendszeresen dolgozók köné tartoztak.

Ez a kirekesztést folyamat, úgy látszik, divatba jött az idén, mert az adácsi cigányak egy része is arról panaszkodott, hogy a termelőszövetkezet magának biztosította a szénszállítást — amelyet eddig ők végeztek saját fogatukkal — s miután ez a kereseti lehetőségük megszűnt, a termelőszövetkezetekben nem tudnak számukra megfelelő munCsehszloyák úttörői

Háromnapos tapasztalatcsere- látogatásra érkezett Gyöngyösre a Selmecbányái úttörőház igazgatója, Jozef Pofronszki és Margit Mocik úttörővezető, akik a mátrai úttörővasút szervezett életévei ismerkedtek meg.

kát biztosítani. Itt elsősorban Raffael Ferenc rokkant cigányról van szó, aki családjával kereset és kenyér nélkül maradt. Mit tehet akkor a kenyerétől megfosztott ember? Lopjon? De ha lop, már is kész az elítélő vélemény: „Íme megmondtuk, hogy a cigányofcnem tudnak mást, csak lopni”.

S ezzel aztán le is zárul előttük a termelőszövetkezet eddig is aiig-alig résnyire kinyitott kapuja. Holott a tsz-ek vezetői és tagsága is meggyőződhetett arról, hogy a cigányok egy része máris rendesen dolgozik a közösben. Akár az adácsi Farkas Sándor rakodót, akár Ráffael András kocsist említjük, akik minden fontos munkánál ott találhatók, vagy bizonyítékul hozhatjuk az átányi Suha Ferencet, aki cigány létére 418 munkaegységével a szövetkezet legszorgalmasabb tagjai közétartozik.

Mégis mindezek ebenere olyan nézetek kapnak lábra, hogy a cigányokat lehetőleg távol kell tartam a közös gazdaságtól.

Távol tartam? Mikor éppé*» ott lenne a legnagyobb lehetőségük arra, hogy kimozdulva régi életük sötét, szűk korlátái közül megteremthessék anyagi, és kulturális felemelkedésük alapjait, hogy munkájukkal hasznos tagjaivá lehessenek társadalmunknak. ?

Nehéz volna elhinni — bár sok példa bizonyítja —. hogy a közös gazdaságok tagjai és vezetői sok helyen arra várnak még mindig, hogy valamiféle csoda folytán a cigányokból egy csapósra becsületes, szorgalmas, példamutató, szocialista emberek lesznek, s akkor aztán kitárulhat előttük a szövetkezetek kapuja. De hát nagyon jel tudjuk, hogy a cigányok többsége még nem ilyen kész, szocialista erkölcstől tündöklő ember, s legfeljebb <asak akkor lehetnek azzá, ha a szövetkezett közösség nagy formáló erejével, az ott látott jó példákkal, nagy türelemmel, megértéssel, komoly nevelőm unkával, de mindenekelőtt a legfon tosalbbal — munkaalkalmak biztosításával — vezetjük őket a félemelkedés útjára. Kovács Endre

rezetők Gyöngyösön

A Selmecbányái és a gyöngyösi vasutas úttörők a nyáron tíznapos cseretáborozást rendeznek, s ennek előkészítését is megtárgyalták a mostani látogatás során. A csehszlovák vendégek ellátogattak a Mátrába, majd elutazásuk előtt Budapestet tekintették meg.

földet mozgatnak. Már eddig is jelentős mennyiségű anyag került a múzeum állományába. Igaz. hogy nagy mennyiségű aranyat még nem sikerült találnom a megyében, de az elmúlt esztendőben több mint ezer darab, IV. István korából származó rézpénzzel telt edény fordult ki egy horti traktor szántása közben.

Kovács Béla középkoros régész:

— Kutatásaim területe a magyar középkor, elsősorban Eger és Heves megye élete a XV. és a XVII. században. Várak és középkori templomépítkezések képezik érdeklődésem nagyobb részét Érdekes kutatási területem még az egri püspökség gazdálkodása és befolyása a korabeli életre. Részt veszek a Magyar Tudományos Akadémia által végzendő Árpád korabeli templomi ásatásokon Feldebrőn, a budai várban folyó feltárási munkálatokon és természetesen az Országos Műemléki Felügyelőség egri építésvezetőségével együttműködve az egri vár feltárási munkálataiban.

Rozsnyói Márton muzeológus:

— Természettudományos gyűjtőmunka területén tevékenykedem. Az én gondom Legányi Ferenc munkásságának folytatása, tovább vitele. Én rendezem azt a több tízezres darabból álló igen gazdag növény- és állatköv illetek Európa-hírű gyűjteményét, amelyet Legányi Ferenc a múzeumra hagyott, és amelynek feldolgozásával több budapesti kutató is foglalkozik.

Jablonkai József lepkegyűjtő:

— Több mint tízezer darabból álló lepkegyűjteménye van az egri vármúzeumnak. Néhány téli hónaptól eltekintve, szinte egész esztendőben gyűjtök. Járom a Bükköt és Eger környékét, de elkerülök néhány különleges fajtáért a Nyírségbe és a Bakonyba is.

Dancza János:

— Helytörténeti (munkás- mozgalmi) kutatásokat végzek. Jelenleg szervezési tevékenységet fejtek ki. A háború utáni koalíciós pártok vezető embereiből szervezek egy úgynevezett „helytörténeti bizottságot”. A bizottság segítségével — és munkájának eredményeként —, nagyszabású kiállítást rendezünk a felszabadulás huszadik évfordulójára, amely majd hűen dokumentálja a felszabadulás óta eltelt két évtizedet.

Különösen foglalkoztatnak az 1919-es események, Nagy Józsefnek, az Egerben kivégzett debreceni mozgó munkásszázad parancsnokának & tizennyolc társának pere.

Okos Miklós