Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-25 / 46. szám

1984. február 25., kedd NÉPÚJSÁG s Amikor foete!jesedetl > a csehszlovák nép óhaja Az első politikai, gazdasági; sikerek láttán, amelyet a Szov­jetunió baráti, önzetlen segít-; Bégével értek el a csehszlovák; nép, a kommunisták vezetésé­vel, a hazai reakció erőteljes; támadásba indult a második; világháborút követő években,; hogy visszaállíthassa a bur­zsoázia hatalmát. Különösen; 1948 februárjában volt ez érez-; hető, amikor egymás után; mondtak le a burzsoá beállí-; tottságú miniszterek, hogy a; kormányválsággal véglegesen; kezükbe kaparinthassák a ha-; falra at. A csehszlovák nép a; kommunista párt vezetésével; azonban ellenállt ennek a ki-; sérletnek, és a hadsereg tá-< mogatásával meghiúsította a; burzsoá restaurációt, 1948 feb­ruár végének napjai az öröm; és harc napjai voltak Cseh-« Szlovákiában. Az örömé, hogy; önként, szabadon csatlakozhat-« tak a népi demokratikus or-‘ szagokhoz, hogy megteremthet-« ték biztos alapját a szocializ-« mu.s építésének. E nagy jelentőségű győzelem; talaján fakadtak aztán az« újabb sikerek, amelyet Cseh-; Szlovákia dolgozó népe a feb-< rnári csatanyerés után ért el,; viszonylag rövid idő alatt meg-! teremtve a szocializmus anya-; gi, technikai bázisát. E nevezetes évfordulón őszin-! te jókívánságainkat küldjük a! baráti csehszlovák népnek,! hogy sikerrel fejezhessék be! nagy művüket — amely meg-' valósításának fontos dátuma! volt 1948. február 25-e —, a! szocializmus teljes felépítését. /VWWVAAMAAWAMAAAAAMA.VNé'A A DETKÍ KAPU Bekopogtam a tanácsra, ke­restem egy ráérő embert, aki­vel lehet beszélni ebben a nagy nyüzsgésben. — Az el­nökhelyettes vágyóik — mond­ja egy kucsmás, idősebb férfi —, de e®y pillanatra sem érek rá. most még átöltözni sincs időm az avatóünnepség előtt. Az avatás négykor kezdődik, de egyelőre még csak a kültér­it áz áll, hol van a szendvics, az ital, hogy sikerül az első fűtés, milyen lesz a kultúrmű­sor... Az iskolában is csend van, a délutáni órákban diák is, a ta­nító is az ünnepségre készül, izgul: hogyan sikerül a vizsga- előadás”? A kulturális élet irányítóit is ez foglalkoztatja már hetek óta, és ami még ennél is súlyo­sabb gond: meglátszik-e majd a község művelődésügyén az, hogy a kulturális lehetőségek egy egymillió-háromszázezer forintos létesítménnyel „bő­vültek?” Hogy a nagyterem — mozihelyiség is egyúttal — megtelik-e majd ezután is, a műkedvelők kihasználj ák-e az új adottságokat, növekszik-e tovább a könyvtár forgalma, amely már most is jóval ma­gasabb, mint az egyáltalán nem szerény megyei átlag. (1963-ban 446-an iratkoztak be a községi könyvtárba: Detk lakosságának 26,4 százaléka. Hétezer kötet könyv forgott közkézen.) — Mi volt az elmúlt év leg­nagyobb könyvsikere? — kér­dezem az új kultúrház igazga­tóját, Bartha Kázmémét, aki egy ideig a könyvtárosi teen­dőket is ellátta. — A Rozsdatemetőt hóna­pok óta nem lehet látni sem: Válaszol az illetékes írásbeli megrovást kapott az üzemvezető Lapunk 1963. december 15—í számában „Hallgass legyen a nevük?” címmel írtunk a Mátravidéki Fémművekben tapasztalt hibákról, amelynek során az üzemi demokrácia megsértésével állították össze a kiváló dolgozó cím odaítélé­sére szóló javaslatokat, az egyik üzemrészben. A cikk nyomán a Kohó- és Gépipari Minisztérium Finom­mechanikai Igazgatósága vizs­gálatot tartott, • közölje a szerkesztőséggel, hogy a Mát­ravidéki Fémművek üzemi pártbizottsága is kivizsgálta a történteket, s megfelelő hatá­rozatokat hozott a hibák kija­vítására. Többek között java­solta Tasi László üzemvezető fegyelmi felelősségre vonását. A vállalat igazgatója Tasi László üzemvezetőt Írásbeli megrovás fegyelmi büntetés­ben részesítette. amióta a rádió és a televízió „szájára vette”, mindenki azt akarja olvadni. Rozsdöitemetó egy Máira alji faluban ... pedig ez a könyv — szavahihető megfigyelők sze­rint — nem „falunak szánt sláger", sokkal inkább forgat­ják a városiak. A Rozsdateme­tő visszhangja is sokkal han­gosabb a városokban, mint e kisebb településeken. — Igaz, Detk nem számítható a kultu­rális „külvárosok” közé: még mielőtt próbálni lehetett vol­na az űj művelődési házban, a Hámán Kató kulturális szemlére felkészültek a fiata­lok, a táncosok csak úgy. mint a színjátszók, akik vasárnap a Tanítónőt mutatják be. Az életszínvonalat, az élet- körülményeket tekintve sem „periféria" a község: ötvenkét forintot osztott munkaegysé­genként a termelőszövetkezet, ahol a kitűnő borokon kívül az Európa-szerte keresett cser megeszölő-különleg ességeket is megtermelik­A szőlő termése Európában és a nagyvilágban... És a nagyvilág megpróbál betömi a községbe. Most fel­épült a remekmívű „kapu”, a kultúrház. s a nagyvilág, a kultúra bejöhet, „megmutatja magát”. Hogyan lehet szélesre tárni ezt a kaput, hogy „használják” is, ne csak „nyitogassé k”? Ho­gyan lehet a kulturális élet székhelyévé avatni ezt az épü­letet, amelyre már régóta vár­nak, régóta takarékoskodtak a detkiék? Elegendő lesz-e eh­hez az a negyvenötezer forint, amelyet a költségvetés ide szán? Javul-e majd a kulturális munka annyira, hogy a falu népe később se bánja meg a másfél millió forintos áldozat- készséget? Hogy később se gondoljon arra: érdemesebb lett vólna előbb megépíteni a járdákat, közművesíteni, vagy más. ugyancsak nem mellékes feladatot megoldani? A detkiék úgy határoztak: először ezt a ,kaput” építik fél, s meet a falu kulturális vezetőin a sor. hogy megnyug­tassák őket, hogy bizonyítsák: az építkezőére égetően szükség volt. A kőműves letette a vakoló­kanalat, a pedagógus, a nép­művelő felemelj a ceruzát, a karmesteri pálcát. A munka nem szűnik meg, —■ csak „for­mát változtat”: hogy sikerül­jön a bizonyítás. A társadalmi munkát nem sajnáló falu várja a bizonyí­tást! (krajezári Jogos bizakodás Az ország» közvéleménye ért­hetően nagy érdeklődésed fo­gadta a Népszabadságban va­sárnap közzétett határozatot, amelyet az MSZMP Központi Bizottsága az építőipar és a mezőgazdaság gyorsabb ütemű fejlesztésére hozott. Érthető a közvélemény fi­gyelme, hiszen a szakemberek, pártmunkások mellett ez a ha­tározat sole millió embert érint közvetlenül és közvetve, úgy is mondhatnánk az ő észrevételei­ket, javaslataikat, sürgetéseiket foglalta határozatba a Központi Bizottság. Mert arról van szó, hogy az építőipar tevékenysége befo­lyásolja az egész szocialista társadalom fejlődését, s annak ellenére, hogy csak az utóbbi három évben 173 ezer család, s ennek megfelelően hat-hét­százezer ember jutott új laltás- hoz, még mindig százezrek vár­ják türelmetlenül rossz lakás­viszonyaik megjavítását. A fiatalok és felnőttek műve­lődési és szórakozási igényei­nek kielégítésére iskoláik, kul- túrházak, könyvtárak, éttermek egész sora szükséges, s nem utolsósorban az ipar, a mező- gazdaság, a közlekedés, és a kereskedelem is épületek, rak­tárak ezreit igényli. S az elkö­vetkezendő ^években a népgaz­daság igényei még nagyobbak lesznek, érthető, hogy a Köz­ponti Bizottság nem nézhette ölbe tett kezekkel, közömbö­sen, a gyorsabb előrehaladá­sunkat nehezítő hibákat, a szervezetlenséget, az építőipar kapacitásának nem eléggé kö­vetkezetes kihasználását és a vasárnap közzétett határozat­ban a vezetés magasabb szín­vonalát, a saervezetebb felké­szültséget, a fegyelmezetebb munkát, és a műszaki fejlesz­tés gyorsítását igényli az épí­tőipartól. Az építőiparban fellelhető bajokra értő kézzel állított össze gyógyírt a Központi Bi­zottság, s a helyzet elemzése mellett elsősorban a tenniva­lókról beszél, sürgetve a felté­telek megteremtését ahhoz, hogy az építőipar korszerű s gazdaságos módon termelhes­sen. S e feladatok közül is egyik legfontosabbnak tartja az épí­tőipar gépesítését, s annak megvalósítását, hogy a házgyá­rakkal, előre gyártott elemek­kel, az építkezés mindinkább szerelő jelleget öltsön. E célból sürgeti a betölt­és habarcsgyárakhoz szüksé szovjet foglyok egy csoport­ja— több mint háromszáz em­ber — tegnap megszökött. Ed­dig csak a szökevények egy je­lentéktelen részét sikerült el­fogná, és a lágerbe visszavin­ni. Valamennyiükre alkalmaz­ták a „Kugel” parancsot. Nem sokkal később újabb hí­rek jöttek be Upitzhez. Az Ab­wehr rádióügyeletese jelentet­te: az ismeretlen rádióadó, amely eddig Karlsluste kör­nyékén működött, tíz nap óta hallgat. Ellenben észleltek egy ez idáig ismeretlen leadót, amelynek ugyanaz a jalzőmetó- dusa, minit a karlslustei állo­másnak, csak nem onnan, ha­nem valahonnan Ostburg kör­nyékéről ad. Egy ismeretlen leadó!... A katonai kémelhárítck már elég régen, jó esztendő óta észlelték adásait az éterben. De hosszú ideig nem sikerült bemérni, mert valami különleges an­tennát alkalmazott, amely egé­szen szokatlan módon, rövid szákaszonki nt sugárzott az éterbe. Adásai mindig rövidek voltak, s ez nagyon megnehezí­tette a bemérók munkáját. Végül megállapították, _ hogy Karlsluste környékén működik a leadó. Mindent megmozgat­tak, hogy felkutassák és meg­semmisítsék a titkos rádióállo­mást. De valamennyi próbál­kozás sikertelen maradt. A le­adó igen bonyolult szisztéma szerint sugárzott, folyton válto­zott adásának ideje, napja, órá­ja, sőt még a hullámhossza is, úgyhogy tehetetlennek bizo­nyultak vele szemben a kémel- hárítók. S ráadásul nem mindig ugyanarról a helyről adott, ál­landóan vándorolt a környé­ken. Nem kevesebb fejtörést oko- Sooit a rejtjeles közlemények kisifrirozása sem. Az Abwehr legjobb rejtjel-szakértőd hosszú éjszakákat töprengtek az értel­metlen betű és számrengeteg felett, amelyet sikerült eücap- niok az adásbóL De csak egyet­lenegyszer tudtak valami egé­szen rövid szövegírást kihá­mozni belőle. Aztán új rejtjel- kulcsra tért át a leadó, s nem akadt, aki valamennyire is ért­hető, főleg használható dolgot tudott volna kisütni a furcsa rendszerű számokból. Az Ab­wehr emberei megfigyelték: a titkos leadó tulajdonosai spe­ciális rejtjelező gépet adakal- maznak, amelynek működési elvéről a német katonai felde- rítőknek mindössze halvány sejtelmeik voltak. Ám az az egy megfejtett rá- diógram-rész is elegendő volt, hogy az Abwehr tájékozódjon, kivel áll szemben. A közle­ményben ugyanis az archívu­mokat őrző titkos rejtekhely­ről volt szó, s ezt Karlsluste- ból, vagyis pontosan onnan sugározta az adó, ahol a rej­tekhely van!... Ezután vetette be Upitz a már ismert kombi­nációját: Ottó Liss átdobását, s Herbert Lange szökésének sugalmazását Upitz még egyszer átolvasta a most kapott rejtjeles szöve­get. S az ott álló mondatok alapján eloszlott még az a ke­vés kételye is, ami valahol egészen a tudat alatt élt ben­ne. Most már biztos volt ben­ne, hogy elérte, amit akart. Mert ha egyszer Karlslusteból Ostburgba költözött át az oro­szok leadója, akkor természe­tes, hogy vele együtt jöttek a rádió gazdái is. Az orosz fel­derítőket tehát sikerült Ost­burgba csalni, vakvágányra vezetni. A Gruppenführer megköny- nyebüíten sóhajtott féL Aznap este még egy megle­petés várta Upitzot Az adjutáns egy látogatót vezetett be hozzá. Az az em­ber volt az illető, akinek a fel­kutatása és kapcsolatainak megállapítása Upitz mostani legfontosabb feladata volt. — Maga? — Tátongott a Gruppenführer, s a csodálko­zástól nem tudott szóhoz jut­ni. — Amint látja, ón vagyok — mosolyodott el a vendég. — Ha megengedi, ledobhatom a kabátomat, ugye? — Upitz — aki még mindig nem ocsúdott fel a meglepe­téstől — csak ült a karosszék­ben, mint aki sóbálvánnyá változott, s gépiesen bólintott a kérésre. A látogató hanyagul a szék karfájára dobta az át­meneti kabátját, majd rátette a kalapját is, s leült. — Nos — mondta, bodor ci­garettafüstöt eregetve — mi újság, hogy szolgál az egész­sége, kedves Upitz? TIZENNYOLCADIK FEJEZET A távoli Ostburgból időről időre, rendszeresen megérkez­tek a rövid morzejelek:. Az adást mindig szorongva vár­ták, s gyorsan áttették a jele­ket szövegre. A szinte művé­szien rövid, tömör közlemé­nyekben Aszker beszámolt a munka menetéről. Moszkvából állandóan igyekeztek segíteni rajta, hogy könnyebben tájé­kozódjon, különböző speciális információkat sugároztak neki, amelyeket ott Ostburgban nem tudhatott volna meg. De az utóbbi hetekben meg­szakadt a kapcsolat Hiába hívták szüntelenül Aszker ál­lomását a* állambiztonsági szervek legjobb rádiósai. Keri­mov őrnagy nem felelt Likov tábornak utasítást adott, hogy éjjel-nappal figyeljék az étert S a vevőberendezések keze­lői most a készülék mellett váltották egymást. Egy pilla­natra sem kapcsoltait ki a gé­pet. Ámbár minden hiába volt. Kerimov hallgatott. Likov jól tudta, milyen sok­féle technikai oka lehet a kap­csolat időleges megszakadásá­nak. Előfordulhat az is, hogy Kerimov olyan helyzetbe ke­rült, amely lehetetlenné tette az éterben való megjelenését. Egyszóval minden valószínű­ség szerint csalt az ellenség közötti konspirativ munka szokványos nehézségeiről lehet szó. És Likov mégis nyugta­lankodott, aggódott a fejlemé­nyek miatt. S ez az agodalma átragadt az állambiztonsági szerveknek a Kerimov akció­jával kapcsolatban álló többi munkatársára is. Likov a telefonkagylóért nyúlt, s a rádiósok számát tár­csázta. Ribint találta a vonal másik végén. Az ezredes na­pok óta szinte a rádiószobá­ban élt, még éjszakára sem jött ki onnan, mert ha össze­köttetést sikerült megteremte­ni, neki azonnal beszélnie kell Aszkerrel. Speciális rejtjel­mondatot kell továbbítania. — Hallgat — mondta Ribin. — Hallgat — ismételte li­kov elgondolkodva. — Ha va­lami változás lenne, altkor azonnal szóljon ... — Természetesen, Szergej Szergejevics — felelte gyöngé­den Ribin, aki tökéi eteeen megértette a tábornok lelki ál­lapotát. IFolytatjuk.) ges gépek, sablonok szállítóeszközök és szerelőbe­rendezések gyártását, a nehéz testimunkával járó és nagy munkaigényű építőipari tevé­kenységek gépesítéséi, és autó­mat! állását Az építkezések gazdaságossá­gát is egész sor intézkedéssel akarja elősegíteni a Központi Bizottság határozata. A mező­gazdasági építkezésekhez mag­felelő típustervek felhasználá­sát követeli, s az építőipar ál­lami irányításának megjavítá­sával is sok százmillió forintos megtakarítást kíván elérni. A korszerű munkaszervezéssel, a tervszerű munkaerő- és bérgaz­dálkodással is jelentősen lehet növelni a munka termelékeny­ségét, s ellensúlyozni a fokozó­dó munkaerőhiányt — mondja ki a Központi Bizottság hatá­rozata, miközben felhívja a figyelmet a kétműszakos, s bi­zonyos esetekben a hárommű­szakos termelésre, a téli épít­kezések növelésére, hogy ezzel, is lehetővé tegyék az építőipar egyenletes foglalkoztatását egész évben. Az itt csők vázlatosan sűrí­tett, de a határozatban részle­tesen kifejtett tennivalók meg­oldására a párt természetesen elsősorban az építőipar dolgo­zóit, kommunistáit, de rajtuk kívül szinte az ország egész dolgozó társadalmát mozgósít­ja, hogy a többi népgazdasági ágazatok dolgozóival együtt­működve, a gépgyártók, vegy­ipari dolgozók, szállítómunká­sok közreműködésével, a párt­ós tömegszervezeti tagok neve­lő, felvilágosító munkájával, a szocialista munkaverseny erő­teljesebb kibontakoztatásával megvalósulhassanak a határo­zat pontjai. A népgazdaság és a dolgozó társadalom gyorsan növekvő igényeinek kielégítését előmoz­dítandó született a mezőgaz­daság fejlesztéséről szóló határozat is, amely vázolva a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban tapasz­talt kedvező változásokat, a mezőgazdaságban elért szá­mottevő eredményeket, a na­gyobb termelési eredmények elérésére hívja fel a ügyeimet. Sürgeti a mezőgazdaság mű­szaki-anyagi alapjainak továb­bi növelése mellett az állami irányító szervek tevékenységé­nek megjavítását, az anyagi eszközök céltudatosabb fel- használást. De miként érhető ez él a rendelkezésre álló viszonylag rövid idő alatt? A Központi Bizottság hatá­rozata erre is részletes, meg­nyugtató választ ad, legfőbb feladatként megjelölve az áru­termelés növelését, hogy a fel­vásárolt áruk mennyisége leg­alább 7,4 százalékkal legyen nagyobb az eddiginél. Ezen belül is nagy nyomatékkai foglalkozott a határozat az or­szág kenyérgabona-szükségle­tének hazai termésből való biztosításával. E célból 140 ezer holddal növeltük már ed­dig is a kenyérgabona vetés­területét, de ehhez társulnia kell még a hozamok növelésé­nek is. Nem kisebb célokat tűz a mezőgazdasági üzemek elé azzal sem a Központi Bizott­ság határozata, hogy néhány év múlva el kell érnünk a ho­zamok növelésében a legfej­lettebb kukoricatermelő orszá­gok színvonalát. A nagyüzemi szőlő- és gyü­mölcstelepítésekkel foglalkoz­va megszabja a határozat, hogy növelni kell a csemege- és étkezési szőlő arányát s előtérbe kell helyezni a törté­nelmi borvidékek szőlőter­mesztésének fejlesztését, s az új telepítések mellett, nem szabad elhanyagolni a másik fontos feladatot, a raktárak, tárolóhelyek építését és egyéb járulékos beruházásokat sem. A mezőgazdasági termelés növelésének legfontosabb fel­tételeit is meghatározza a Központi Bizottság, elsősorban említve a talajerő visszapótlá­sát, az istálló- és műtrágya­felhasználást, a talajjavítást, amelyből a második ötéves terv hátralevő részében mint­egy 400 ezer holdnyit kell el­végezni. Megyénket közelebbről érin­tő egyik intézkedésről is rész­letesen szólt a Központi Bi­zottság, amikor megszabta* hogy a jövő évben hozzá keU kezdeni a második tiszai vízi­lépcső építéséhez, hogy még nagyobb területre terjedjen ki az öntözéses gazdálkodás & 1965 végéig elérje a 700 ezer holdat. Az állattenyésztésről szólva megállapítja a határozat, hogy az utóbbi években leraktuk annak nagyüzemi alapjait a most az a legfontosabb feladat* hogy a nagyüzemek gyorsabb ütemben növeljék tehén- és kocaállományukat, valamint, hogy a háztáji állomány to­vábbi csökkenését megakadá­lyozzuk. Ezen belül a legköze­lebbi évek legfontosabb tenni­valója a sertéshústermelés nö­velése lesz, de emellett a te­hénállomány fejlesztésére, a tejhozam növelésére, a barom­fi termelés mennyiségi és mi­nőségi javítására is nagy gondr dal kell ügyelni, megfelelő ta- karmánytáppal, nagyüzemi fé­rőhelyek biztosításával, a fej­lett termelési, tenyésztési módé szerek alkalmazásával. Mindezek a feladatok termé­szetesen óriási értékű anyagi eszközt igényelnek, amelynek előteremtése nem kis gondot okoz a népgazdaságnak, hiszen csak ebben az évben tízmil- liárd forint értékű beruházás valósul meg a mezőgazdaság­ban, évente tízezer traktort, s ennél több pótkocsit kell jut­tatni a termelőszövetkezetek­nek, állami gazdaságoknak. Emellett az ipar más ágazatai­ban is komoly beruházást igé­nyel a mezőgazdaság fejleszté­se, kemizálása, amelynek elő­segítésére jövőre évi egymillió tonna teljesítményű új nitro- génműtrágya-gvárat is építe­nek, s jelentősen növelik a gépgyártást is. Hangsúlyozva a határozat* hogy a legnagyobb támogatást a termelőszövetkezetek számá­ra kell biztosítani, de részlete­sen foglalkozik az állami gaz­daságok termelésének növelé­sével, a gépállomások leendő szerepével is, amelyek gépja­vító állomásokká lesznek. Nem feledkezik meg a határozat a mezőgazdasági dolgozók anyagi ösztönzéséről és a különböző irányító szervek munkájának összehangolásáról, s ami igen jelentős, a termelőszövetkezeti pártszervezetek munkájának erősítéséről sem. A határozat most még a ta­nulmányozás időszakánál tart, de a megjelenés után tapasz­talható érdeklődés azt mutat­ja. valóra váltása nem várat sokáig magára. A Központi Bi­zottság is ennek a reményének ad kifejezést, amikor hangsú­lyozza: bízik abban, hogy a szövetkezeti tagság, a mező­gazdasági, építőinari dolgozók, kutatók, közgazdászok felelős­ségteljes és odaadó munkával valóra váltiák ezeket, az egész nén érdekeit szolgáló felada­tokat. Üsv véljük, jogos ez a biza­kodás. K. E. Március I. és 15, között be keli jelenteni a tanköteles korba lépő gyermekeket A művelődésügyi miniszter rendeletére március 1. és 15. között nyilvántartásba veszik azokat a gyermekeket, akik a 6. életévüket 1964. augusztus 31-ig betöltik. A tanköteles korba lépő gyermekek születé­si adatait és pontos lakcímét a kerületi tanács végrehajtó bi­zottsága által kijelölt általános iskolában kell a szülőknek, vagy a gyermek gondviselőjé­nek szóban, vagy írásban be­jelentenie. A nyilvántartási vett gyermeknek az általán« iskola igazgatója által megh tározott, időben, előzetes orv« si vizsgálaton kell részt vej nie. A bejelentési kötelezettség: a. tanácsok falragaszokon ki lön is felhívják majd a szüle figyelmét, ‘A hirdetmények« közlik azt is. hogy a szülői nek melyik iskolában kell bejelentést megtenniök.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom