Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-25 / 46. szám
4 NCPOISA» 1964. február 25., kedd A jelzőkkel jó, ha fukarul bánik az újságíró, mert megégetheti magát. Valamire azt mondja: legnagyobb, s kiderül egy rövid nap múlva, hogy van még egy „legnagyobb”. Ezért nem merem azt állítani, hogy szombaton múlt el a „legnagyobb” egri farsang. Ki tudja?! Hátha a következő szombat még „erősebb” lesz...? ★ A Gárdonyi Gimnáziumban szokatlanul érdekes volt, hogy a diákok egyszerűen nem találták meg a szüleiket Elmentek az egyik „halastóba”, ahol úgy szorongtak:, mint a herin-- gek, s táncolni kezdték. Mire pirosra izzadva kikerültek a szorítóból, s megkezdték szülőképesé vándorújukat a csodálatosan összekeveredett folyosókon, addig kedves szüleik épp a másik féltekén igyekeztek fiaik, lányaik keresésére. Így aztán hajnal három óráig tartott ez a keresgélés. Ki volt írva az egyik helyen: Büfé, felnőtteknek!” Fekete ruhás, csinos fiú áll a pulthoz és négy fél konyakot kér. — Csak felnőtteknek! — mondja a pultos. — De kérem! Én dolgozó vagyok, és éppen három esztendeje elmúltam 18 éves! A tévedés éjszakáján nem volt nehéz elkönyvelni ezt az egyet, hiszen négy és fél ezer amber nem mutathatja be mindem esetben a személyi okmányait?! ★ Tizenegy óra elmúlt. Már éjjel tizenegy... Mártha Edit, az egri Gárdonyi Géza Színház művésznője, édes-bús magyar nótáival szórakoztatja a hangulatos vendégsereget. Távol, a belső sarokban jegyespár ül. Előttük egyszerű kis csomag, nyolcvan fillérért kapható a papírboltban, tele konfettivel. Nagy buzgalommal rakják külön a zöldeket, a pirosakat és a kékeket Itt van csak hely, kedvesen megengedik, hogy odatélepedjek. S aztán hallgatom őket — Ennyi, azt hiszem, elég lesz a bútorra. — öt? Ugyan, ne találgass «tár! — korholja a reálisabb fél, a fiú. — Hatezer? És a könyvszekrény, meg a tv, meg a tv-asztal? És tudd meg, hogy nékem szükségem van arra. hogy zenét hallgassak, és a ze- neszeferény mellől nem tágítok. — Az maga tizenhatezer! — rémüldözik a csillogó gyűrűs menyasszony. — Na és aztán? Most nyertétek a kocsit, vagy nem most nyertétek? Nem kell az nekünk! tjakás kell, szép lakás és bútor! Kényelmes otthon! Aztán majd spórolhatunk kocsira! A szarvaskői kislány arcát halvány pír borítja, és számo- latlanul a fiú elé szórja a konfettit. — Amennyit akarsz! De a kocsi marad! Hajaj! Könnyű a konfettiből pénzt csinálni __! ★ — Nem tetszik tudni, merre lehet itt kimenni? — Erre nem! Tessék talán egy szinttel feljebb! A járási tanács kultúrtermében röppent a szerpentin, szólt a dszessz, s valaki megelégelte a mulatságot, és haza akart menni. Kicsit lejjebb próbálta megtalálni a kivezető utat. s a pince tájékáról jött felfelé. — Szóval, nem erre lehet kimenni? Még mindig nem hitt nekem. — Nem, egy szinttel feljebb! — Egy szinttel...! Tudja maga mennyi egy szint? Egy szint az annyi mint — fél nyomás. De én már túl vagyok ezen! Bánatosan megkereste a lépcsőt — fölfelé, s mikor úgy jó óra múlva találkoztam vele a teremben, megszólított: — Nem is olyan buta dolog ez a szint-kérdés! Azóta se értem el az első szintet Abban reménykedem, hogy valaki csak megtalálja, s akkor haza lehet menni.., No, de úgy is vasárnap van, és egyszer esik esztendőben farsang ... ! ★ És aztán egy maszek-farsang a Széchenyi utcán. A hajnali három óra után két kedvesen spicces házaspárt talál a FÉNYSZÖV előtt. Vitatkoztak. Különben ismét meggyőződtem arról, hogy a vitatkozások legmegfelelőbb időszaka a hajnal, akkor ugyanis mindenkinek igaza van. Már saját szempontjából. — Menjünk el a Grillbe! — kérte az egyik férj. — Bezárt — a komor mondattal az asszonyka mindent elvágott. — Menjünk lángost enni! — így a másik kalapos. — Otthon is az lesz, tudom, hogy szereted, azt kértem az anyámtól. Hosszú csend, végül is az eddig szótlan, középkorú asszony vette át a dirigálást: — Megyünk hozzánk. Isztok forró teát, sütök magam lángost — ti pedig felsöpritek a konfettit a szőnyegről. Ha ezek után még van kedvetek, elmegyünk a Szabó bácsi féle szabadtéri büfébe, s mindenki ihat valamit! 0 Az erélyes hang tetszett, a kis csoport eltávozott. ... azt hiszem felsöpörték a konfettit, mert Szabó bácsi becsülettel megmérte nekik — a négyszer három deci málnát (á) I Februárban százmillió forinttal gyarapodik a „falusi bankok" betétáli omány a Az ország 362 községében működik takarékszövetkezet. Ezek a „falusi bankok” néven ismert szövetkezetéle sokoldalú segítséget nyújtanak a termelőszövetkezeteknek a zárszámadásoknál. A szervezetileg és gazdaságilag legfejlettebb, leggazdagabb termelőszövetkezetek a pénzt egyszerűen átutalják a falu „bankjába”, s a kifizetések már ott történnek meg. A 362 takarékszövetkezet betétállománya január hónapban több mint 80 millió forinttal gyarapodott. Az eddigi eredményekből a szakemberek úgy ítélik, hogy a februári betétállomány növekedés meghaladja a januári rekordot is, és legalább 100 millió forint lesz. A statisztika szerint a betétállomány növekedése Heves, Baranya, Bács, Csongrád és Győr- Sopron megyékben a legnagyobb arányú. Nyilvánvalóan a szőlő- és az intenzív kertészeti termelés hatása fejeződik ki a magasabb jövedelemre mutató gyorsabb betétállo- mánymövékedésben. cA tdzl&n. Történet két folytatásban — Egyik sem izgalmas Puszpánk Alfonzné szelíd és megadó mosollyal fordult férje felé: — Alfonz, azt hiszem, itt az ideje ... Alfonz ideges lett, kétszer a fejéhez kapott, gyorsan húzni kezdte bal lábára a zakó jobb ujját, szabad kezével Alfonz- né arcát pofozgatta: — Csak nyugalom, Szivem, csak nyugalom, semmi ok az idegességre... Rohanok telefonálni taxiere! Puszpáng Alfonzné szelíd és megadó mosollyal figyelte férjét, • megnyugodva dőlt vissza a kerevetré, amikor Puszpáng elrohant telefonálni. Alfonz szapora léptekkel vágtatott a kedves és gyanútlan város utcáján a legközelebbi telefonlehetőség felé. Szívében izgalom és öröm tombolt, nemsokára apa lesz, fia lesz, talán már holna-p, talán már ma láthatja első gyermekét... ... Húsz esztendő telt el. Húsz tél, húsz nyár, ugyanannyi tavasz és ősz, húszszor 365 nap ... plusz öt. Egy este, amikor már az ősz rásírta könnyeit a tájra, várlaki csöngetett Pusz- ■páng Alfonzné ajtaján.. Fiatal, nyúlánk, barna hajú fiatalember kelt fel a fotelból: — Maradj, anya, majd én megnézem, ki az? A fiatal, nyúlánk és barna hajú fiatalember Puszpáng Ödön volt, aki egyetlen mozdulattal nyitott ajtót. Egy idős, megtört, rongyos zakójú, kócos és borostás férfi állt a küszöbön. — Tessék, kit tetszik keresni? Az idős ember egy szót sem szólt, csak váratlan gyorsasággal félrelökte Ödönt és berohant a szobába: — Szívem — rohant a kerevethez, majd hogy ott nem talált senkit, megtorpant ... Puszpángné halkan felsikoltott: — Mit akar maga? — Én, hogy én mit akarok? Szívem, sikerült telefonálnom, jön rögtön a taxi! Képzeld, találtam egy használható nyilvános telefonállomást... Én vagyok, Alfonz! — hörögte a férfi és a kimerültségtől ösz- szeroskadt. (egri) Kápolnám, egy albérleti szobában lakik Sztáray Béla, a volt verpeléti gróf. A szobában rézágy, asztál, négy szék és néhány családi fénykép a falon. — Ez volt az apám — mutat a fali fényképre és tulajdonképpen ez az apropó indítja el a beszélgetést. — Őszinte lehetek? — Kérni szeretném — mondom. , Felesége, akit az előbb a mosóteknő mellett láttam, leül az asztalhoz. — Gondolom, kíváncsi a itacionálémra — s már mutatja is személyi igazolványát. Mosolyognom kell, de kíváncsiságból megnézem a bejegyzést. „Nagymihályi sztáray Sztáray Béla”. A többit már maga mondja el: — Ha a aim nem is, de az „%r nekem is jár. Nemességemet különben bizonyítani tudom, családfámat visszavezethetem egészen 1200-ig. A Kaplony nemzetségből származom. anyám d’Orsay francia, nagyanyám osztrák, más elődöm angol. Mondhatnám: a család nemzetközi. Dédanyámnak még negyvenezer holdja volt, de elúszott a vagyon. Egy-két rakoncátlan ősöm különös passziókat űzött: tükröt állíttatták az istálóba a lovak elé, hogy megnézhessék magukat a paripák, és szarvas- fogattal hajtattak végig Becsben a Práteren... Szóval, nekünk <tz öcsémmel, Verpeléten már csak egy-egy °zer hold jutott. Sztáray úr cigarettával kittéi. — Köszönöm, nem dohányzóm. Látom arcán a kétkedést. — És egy pohár ka bort? — Köszönöm. — Már féltem, hogy bort sem iszik... Különben, kérdezzen csak, szívesen válaszolok. — Egyetlen dolog érdekelne csupán. Hogyan múlik el bennünk a rang, amikor a társadalom elveszi, vagy eltörli a privilégiumot? Hogyan, milyen érzések közepette, s mi marad meg belőle, ha csak emléknek is? — Eleinte szörnyű volt az érzés, később már elviselhető, s most, két évtized távlatából, ebből, amit ön kérdez, már semmit sem érzek. Élek és örülök, hogy élni hagynak. Néhány éve panaszra sincs okom. — Sztáray úr! ígérte, őszinte marad. — Bocsánat, én őszintén beszélek. Élek és dolgozom. Voltam fuvaros, kondás, villany- szerelő segédmunkás, jelenleg a Közúti Igazgatóságnál dolgozom. Tizenkét óra munka, huszonnégy szabad. Salakkal szórjuk a síkos utakat, havi ezernégyszázért. Csend van egy pillanatig. — Zsuzsa, kérem! Szóljon, ha valamit rosszul mondok... A halk szavú, csöndes asz- szony kedvesen mosolyog. — ö nem gróflány. A feleségem alföldi polgárcsaládból származik, ö igazán nem tehet semmiről... — És a gyerekek? Az asszony arca felcsillan. — Két lányunk van. Pesten vannak férjnél. Az egyik fod- rásznő, a másik vállalatnál dolgozik és most végzi a technikumot. Az ő életük már más. — Miért ment ki Nyugatra? — Itthon alzartam maradni. Elégedjen meg ennyivel, ötvenhatban a pékségben vágtam a fát, és kétségbeestem volna, ha netán visszadják a földet. — Megbocsájt, de kételkedem. — Uram! Nekem, negyven cselédem volt, száznál több alkalmazottam. Én mint említettem, egy hatalmas birtok töredékének voltam a tulajdonosa, tele gondokkal. Most, szegény vagyok, és dolgozom. Kétkezi munkára kényszerített a rendszer, de a gyerekek révben vannak és ez a legfontosabb. Néhány pillanat alatt a gondolatok özöne cikázik át bennem. Ez az ember gróf volt, ezer hold és negyven cseléd ura. A történelem osztályát elsöpörte a parancsnoki posztról, és birtokát felosztották maguk között hajdan cselédei. Gróf! Mily dicsőség volt egyszer e rang. Aztán néhány év és ha valaki grófnak szólította az utcán, kellemetlenül érezte magát. Üjabb néhány év és már egyenesen sértő a régi rang. — Ma különben egész nap marhákat oltottunk az állatorvossal. Éjszakás vagyok, így a nappalom szabad. Sztáray úr feleségére tekint, és mintegy a maga megnyugtatására bizonyítja: — Szóljon csak bátran, kedves Zsuzsa, ha valamit rosszul mondok! Az asszonyka csendes egyetértéssel mosolyog. — Mi ugyanis régi szokás szerint magázzuk egymást. Magázom a gyerekeket is, ők viszont tegeznek engem. Úgyhogy ezen ne csodálkozzon. Újra az ősöknél tartunk, a Kaplony nemzetség valamely rég elhunyt fejénél. És amíg 6 beszél, tovább tűnődöm: — Hogyan múlik el mégis a rang, a cím? Hogyan lehet egy gróf szorgalmas, kétkezi munkás, hogyan tekint rá a társadalom, és hogyan tekinti ő a társadalmat? Mi az az átformáló erő, amely kioltja a régi érzéseket és újakat ad helyettük? És váratlanul eszembe jut az előbbi kép. — Hol lakik a gróf? — kérdeztem egy gyereket az utcán. A vállát vonogatta. —- A Sztáray gróf — mondtam. — Ja, Béla bácsi? Ott, szemben a patikával, a deszkakapus házban. Most jött haza éppen a munkából... Szalay István Mikor megjelenik a hóvirág, kinek mi jut eszébe? A botanikus: Ga- lanthus. Évelő, hagymás fű, fehér, hőkölő virágú. Nyirkos erdőkben tüstént hóolvadás után nyílik... A TÜZÉP: Na, nemsokára lélegzethez jutunk... A költő: Ű, kis virág, te, a tavasz hírnöke, szerelmes pázsitok útjelzője ... Labdarúgó-szurkoló: Hűha, de nagyszerű, nemsokára kezdődik a bajnokság ... Férj, egyévi házasság után: Nénike, az egész kosarat kérem ... Feleség: Jé, hóvirág ... Meg kell csináltatnom azt a cuki 'ás tavaszi kosztümöt ... Férj, tízévi házasság után: Nem jut eszébe semmi... Nőtanács: ... A tervek szerint tehát megjelent a hóvirág Biztosítani, asszonytársak, a piac tervszerű ellátását, jön a nők napsa ... Nehogv fennalcadás legyen’ (-6) 1 szeretet otthonában Látogatás Csáilyban, a járási szociális otthonban A FALU VÉGÉN van Csányban a járási szociális otthon, ahol 67 idős nénit és bácsit a cserépkályhákból áradó kellemes légáramlat mellett az állam gondoskodó szeretete is melenget. Az otthon helyettes vezetője, Juhász Mária kalauzol. — Mi újság a nagy családban? — Télen itt is más az élet, látogatónk azért mindig akad. Nemrég a rádiótól voltak itt, riportot készítettek Havellant Péter bácsiról, aki Rózsaszent- mártonból került hozzánk. — Lapozgatom a vendégkönyvet. Bizony sok-sok kedves sort olvashatok benne az országos, megyei és járási szervek látogatói, vagy a hozzátartozók részéről. Mert, mint Juhász Mária mondja, azért vannak hozzátartozók, akik ellátogatnak néha szüleikhez, testvéreikhez. Nemrég nagysikerű szülő-gyermek találkozót is rendeztünk. — Déüfelé jár az idő, egy kis beszélgetésre felkeressük az otthon lakóit is az ebédlőben. — A könyvtársarokban Hegedűs Katalin üldögél. Nagy könyvet lapozgat. — Hét éve vágyóik az otthon lakója — mondja —, s nagyon szeretem a könyveket. — A könyvespolc elárulja, hogy van bőven választék ... KEDVES, MOSOLYGÓ, idős arcok az asztaloknál. Kovács Franciskát és a világtalan Krupa István bácsit nagyon szeretik a többiek, mert esténként magyar nótákat énekéinek s olyan szépen, szívhez szólóan, hogy órákig szívesen elhallgatnák őket. Szlota István, aki a háború alatt elveszítette beszélőkészségét, az otthon mindenese, amolyan igazi ezermester, szolgálatára mindig számítani lehet, ha meghibásodik a villany, elromlik a vízvezeték, vagy más baj adódik a ház táján. A másik kályha mellett Kiss Lászlóné szorgoskodik, kilenc éve lakik már a szeretetotthonban. Nappal lábtörlőket fon nagy kézügyességgel, este pedig — mint mondja — kártyázni szoktak. A 94 éves Füleki Andrásnét a betegszobában kell felkeresnünk. ő már nagyon gyenge, többnyire csak fekszik, ősz hajú, kedves néni, aki rosszul lát már, de szellemileg frisseséget árul eL , ) — Hat éve lakom itt “ mondja —, nem vagyok beteg, csalt bizony élnyengültem már. Mielőtt tovább mennénk, megkérdezzük a betegszobában tartózkodó gyengélkedőid»!, mi a véleményük a kosztról.? A VÄLASZ EGYBEHANGZÓ: változatos, bőséges és jő ízű ellátásban részesülünk, csak a kenyérrel vagyunk bajban. Hiába kértük a Máitravi- déki Sütőipari Vállalatot, hogy friss kenyeret szállítson Hatvanból Csányra, mindig szikkadt, száraz, másnapos a kenyér, amit bizony a mi rossz fogainkkal, vagy fog nélkül nehezen tudunk elfogyasztani. — És az orvosi ellátás? — Azzal is baj van — erősíti meg az otthon helyettes vezetője is. — A községbe került új orvos ritkán jár hozzánk, pedig hetenként kétszer kellene a szerződés értelmében ellátogatnia. — Egy-két idős néni azt is megjegyzi, hogy volt rá eset, amikor két hétig sem járt náluk az orvos. (Ezen jó lenne segíteni!) — Az udvaron kőművesek dolgoznak. A középső épület felújítását végzik, ahol hálószobákat létesítenek és minden kényelemmel felszerelt .társalgót. A szociális otthon évi fenntartási költsége több százezer forint. A televízió, rádió, lemezjátszó, filmvetítő, könyvek kellemes szórakozást biztosítanak, de színházba is ellátogatnak a nagy család tagjai, ha Csányon vendégszerepei az egri Gárdonyi Géza Színház, vagy a Petőfi Színpad. Az állam zsebpénzt is biztosit az otthon lakóinak, amit a községben, vagy a néhány hónappal ezelőtt helyben létesített büfében költhetnek el. A község lakói is nagy szeretettel és tisztelettel, adóznak az otthon idős lakóinak. Sokszor meglátogatják őket. A szomszédos házban lakik Pirók Pannika, aki több mint 10 éve bejáratos az otthonba, mindenkihez van egy-egy simogató szava s őt is szívesen fogadják egy kis beszélgetésre. BŰCSÜZUNK az otthontól. Rövid ismerkedés után vendéglátóink így köszönnek: a viszontlátásra. Nekik minden látogatás öröm az élet alkonyán ... Óé RANG NÉLKÜL Tízezer ember farsangja Egerben
