Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-25 / 46. szám

2 MCPOJSÄO 1064, február 15., kedd Mialatt Home miniszterelnök a független angol atomfegyver megtartására alapította válasz­tási programját és Lord Bla- kenham, a konzervatív párt elnöke kiadta a hivatalos tory- jelszót; „Saját atomfegyverünk megtartása egyetlen biztosíté­kunk az atomzsarolás ellen, hidrogénbombánk lesz a fö fegyverünk az általános vá­lasztási harcban”. Anglia ve­zető katonai szakértője, lád­áéi Hart kapitány az erősen konzervatív Sunday Timesben közölt nyűt levelében kimu­tatja, hogy az angol és fran­cia atomhaderők értéke na­gyon kétes. Ha bármely vagy mindkettő összeütközne a Szovjetunióval, vagy a Szov­jetunió által védett or­szággal, amerikai támogatás nélkül nem képzelhető, hogy csekély atomhaderő megijesz- hetné vagy éppenséggel elret­tentené a Szovjetuniót. Felté­ve, hogy néhány bombázó re­pülőgépünk elérhetne egy-két szovjet célpontot — aminek valószínűsége elenyésző — a mérleg másik serpenyőjébe esik az a határozottan megál­lapított tény, hogy a Szovjet­uniónak olyan nagy bőségben vannak rakétái, hogy eltöröl­hetné a föld felszínéről az összes angol és francia váro­sokat és bambavető repülőgép- támasz pontokat. Minél távo­labb tekintünk a hatvanas és hetvenes évékbe, annál cseké­lyebb lehetőségét látjuk an­nak, hogy kisebb országok, mint Anglia és Franciaország, független korszerű atomhad- erőt tudnának kifejleszteni és fenntartani, ez nem sikerülne még akikor sem, ha a költsé­gekkel tönkretennék magukat. John Gollan, Nagy-Britan- nia Kommunista Pártja főtit­kára manchesteri nagygyűlé­sen mondott beszédében kije­lentette: Home az atombombát tette választási hadjárata fő fegyve­révé. A kommunisták elfogad­ják a kihívást. A hidrogén­Atomrobbantáa a Szaharában? A párizsi Combat hitelt ér­demlő forrásokra hivatkozva hétfői számában azt írja, hogy Franciaország január 15-én a Szaharában, Ain Ekker térsé­gében föld alatti atomrobban- tást hajtott végre. A robban­tást a lap szerint a Hassá— Messaaud-i szeimozgráfok jól rögzítették. A kubai kereskedelem miat­ti angol—amerikai súrlódás komolyságát növelte az az an­gol aggodalom, hogy az Egye­sült ÄUamok köztársasági pártja elnökválasztási kortes­fegyvernek használhatja a „Ne vegyetek angol árut?’ csa­takiáltást. A Sunday Times pénzügyi rovata csípősen jegyzi meg, hogy amerikai emberbarát szerepében pózol, amidőn szo­cialista országoknak búzát ad el, holott ez rá nézve fényes üzlet, amely nélkül patkányok falnák fel az amerikai mag­tárakban az eladhatatlan bú­zafelesleget. A Sunday Telegraph sajnál­ja, hogy Butler, amidőn Washingtonban járt, nem lö­kött Rusk asztalára egy 2500 fontos cseleket, az Angliától megvont amerikai katonai se­gély összegét, mert ezzel „el­kerültük volna azt a szánal­mas jelenetet, hogy vádlottak padjára hurcolnak bennünket Franciaország, Jugoszlávia, Marokkó és más, rakoncátlan, országok mellett a kubai ke­reskedelmi szerződések miatti'. E. Hughes munkáspárti kép­viselő, aki nemrég Havanná­ban járt, a Guardianban irt cikkében hangoztatja, hogy a Kuba elleni amerikai bojkott csak erősíti Castro pozícióját, mert a kubaiak az amerikaia­kat és nem Castrót vádolják a bojkott által esetleg beálló áru­hiány miatt Amidőn a szövet­ségesek ostromzárat kíséreltek meg a Szovjetunió ellen a for­radalom után, ezzel még in­kább megszilárdították a szov­jet népet a rendszer mögött Amidőn német búvárnaszádok a két világháborúban igyekez­tek bennünket kiéheztetni, ha­ragunk nem a kormányunk el­len irányult, hanem a néme­tek ellen. Ez Kuba lélektana ma Az Observer washingtoni tudósítója szerint Washington­ban azt tartják, hogy a ragasz­kodás a jelenlegi amerikai po­litikához csak lealázó veresé­get hozhat az Egyesült Álla­mok számára. A másik válasz­tás az eddigi kockázat mérhe­tetlen súlyosbítása volna a há­ború kiterjesztésével Észak fe­te Botkonyór és ótamvégű bot jV enisokára fél esztendeje, hogy De Gaulle Fran­ciaországában a hivatalos pro­paganda nagy csinnadrattával hírül adta: a frank értékálló­ságának biztosítására, az inflá­ció elkerülése végett a kor­mány „stabilizációs tervet” készít. Szeptemberben adták közre a tervet, ígértek is abban min­dent: a lakbérek emelkedésé­nek megállítását csakúgy, mint a franciák nemzeti eledele, a „bifsztek” előállításához szük­séges marhahús árának leszállí­tását. A több tucatnyi beha­rangozott intézkedés között persze szerényen megbújt az is, hogy az árak féken tartásá­val egy időben — rögzíteni kell a munkabéreket! És a Pompi- dou-kormány miniszterei szem­forgató módon hozzáfűzték: az inflációs veszély egyik óka ép­pen a munkabérek lassú emel­kedése. Egyikük-másikuk még azt a véleményét sem rejtette véka alá, hogy Franciaország­ban üdvös lenne, ha megsza­porodna a munkanélküliek száma, mert a munkát kere­sők hada akkor jótékony ha­tással — mármint a tőkések szempontjából kedvező befo­lyással — lehetne a bérek ala­kulására. Éppen ilyen meggon­dolásból csökkentették még a katonai szolgálat időtartamát is, ezzel akarták elérni a mun­kaalkalmat igénylők számának gyarapodását. A „stabilizációs terv” meg­hirdetése óta eltelt hónapok egyre világosabban bizonyítot­ták, . hogy De Gaulle kormá­nyának 1963 nyarán aligha volt más célja a szemfény­vesztő intézkedések kilátásba helyezésével, mint az „októbe­ri randevú” elodázása. Magya­rázattal tartozunk az olvasó­nak: az „októberi randevú” a francia politikai nyelvben az őszi bérharcok kifejezése. Mert Franciaországban szinte tör­vényszerű, hogy a nyári sza­badságok után a munkásság PÁRIZS: A fekete-afrikai diákok szö­vetsége éles hangú nyilatkozat­ban ítélte el Franciaország fegyveres beavatkozását Ga­llonban. Az idegen katonai tá­maszpont felszámolását köve­teli az egész afrikai kontinen­sen. DAMASZKUSZ: A hét végén, az EAK meg­alapításának évfordulója nap­ján zavargás tört ki a Da- maszkusztól 128 kilométerre északra fekvő Horns városá­ban. Hét személyt letartóztat­tak, ötöt közülük Damaszkuszi­ban katonai bíróság elé állítot­tak. Ügyükben vasárnap tar­tottak tárgyalást és nyolc vád­lottat 10-től 20 évig terjedő fegyházbüntetéssel sújtották. LISSZABON: Liszaboni közlés szerint az Azori-szigeteken vasárnap is­mét éreztek kisebb földlöké­seket. Mint az ANI portugál hírügynökség jelenti, a febru­ár 15-én kezdődött földrengés­sorozat következtében 700 ház dőlt össze. Kísérleti kis atomerőmű épfii a Szovjetunió sarkvidékén A Szovjetunió sarkvidékén. az örökös fagy területén kísér­leti kis atomerőművet építe­nek. A kis atomerőmű villa­mos teljesítménye csak 750 kilowatt, hőtéljesítménye azonban ennek háromszorosa lesz. Az egész berendezés hat­HMSllBOV: tizenhat tonnás részletekr bontható majd szét és ilyet egységekben szállítható. A kísérleti kis atomerőmű egyszeri uránfel töltéssel két évig üzemelhet, teljes terhelés­sel. V ütfflKKli UB&tf Fordította: Szatbmári Gábor AZ USA NEHEZTEL A NÉPI KÍNA ELISMERÉSE MIATT Porti a fájós tyúkszememre lépett! (Fülöp György rajza) XXXIII. Most szakadatlan faggatásnak, keresztkérdéseknek vetik alá Wiesbachot, mert hiszen csak annyit tudnak róla, amit Ho- mann elmondott Természetes, hogy alaposan megnézik mielőtt hinnének a szavának. Most, az első napokban Wiesbach felte­hetően hallgat. De nem kell őt félteni! Ta­lál majd alkalmat, hogy hírt adjon magéról az Abwehrnek. Valahol a tudata legmélyén egy baljós érzése támadt: mi van, ha az oroszoknak sikerült valami úton-módan kiszagol- niok Wiesbach igazi szerepét ebben az egész rejtekhely-ügy­ben? De Upitz elhessegette ma­gától ezeket a kellemetlen gondolatokat: a kitűzött kom­binációt tökéletesen végigvit- ték, eddig minden úgy alakult, ahogy tervezték. Ha az oroszok meg is sejtették valamit, nem sokra mennék vele. Upitz elő­vigyázatos volt, s gondoskodott róla, hogy Wiesbach ne tudja, meg, hol van az igazi rejtek­hely. Tehát „Zöld”-nek ebben az esetben nincs más választá­sa. mint kitartani amellett, hogy amit Homannak elmon­dott a rejtekhelyről, az első szótól az utolsóig igaz. Miután mindezt végiggondol­ta, s úgy ítélte, hogy nincs kü­lönösebb félnivaló, hozzálátott az akció befejező szakaszának az előkészületeihez. Ámbár mégis akadt zavaró körülmény, amely lehetetlen­né tette, hogy az SS-tábomok kizárólag csak a munkára kon­centráljon. Neon sokkal ezelőtt kerültek Upitz kezébe azok a jelentések, amelyek arról ta­núskodtak: a „felső oppozíció”, amely a Führer elleni merény­letre készült, végérvényesen vereséget szenvedett. Hitler lett a győztes. Különben — a sorok között olvasva — Upitz jól látta: az összeesküvők egyáltalán nem októberben sztrájkba kezd. Az ugyanis megint törvényszerű, hogy a reakciós kormányok a dolgozók nyári szabadságának idején hoznak olyan intézkedé­seket, amelyek a kisemberek, a munkások érdekeit sértik ... A nnyi haszna volt is a ^ „stabilizációs tervnek” — a Roischild-bankház vezér- igazgatójából lett miniszter- elnök szempontjából —. hogy a kispolgári rétegek jó része hitt az ígéretek megújításában és várakozó álláspontra he­lyezkedett az „októberi rande­vú” idején. 1963 őszén a szo­ciális felkészültség nem érte el Franciaországban a maximu­mot. Voltak nagy sztrájkok, a bérharc nem ült el, de a meg­téveszthető, apolitikus kispol­gári elemek távolmaradása vagy passzivitása éreztette ha­tását. Most fordult a kocka. Még azok is, akik a múlt év végén csodát vártak a legnéDszerübb cigaretta-fajta, a ,G auloise” árának minimális csökkentésé­től, a benzin árának alig ész­revehető mérséklésétől, ezek­ben a hetekben ráébrednek arra, hogy a bűvészkedő hír­verés áldozatai lettek. Így az­tán pem csodá, hogy — mond­juk — Nantes utcáin akkora tömeg tüntet a kormány ellen, mintha a város minden harma­dik lakosa kivonult volna. (Kétszázezer lakos — hetven­ezer tüntető.) A CGT, a legnagyobb n szakszervezet egy kü­lönleges bizottsága minden hónapban összeállítja egy át­lagos munkáscsalád létfenn­tartási költségeit. Kimutatá­suk szerint 1963. október 15-től 1964. január 15-ig ismét 1 szá­zalékkal drágult az élet — ez pedig azt jelenti, hogy egy év alatt 4 százalékkal csökken a dolgozók keresetének értéke. A marhahús többe kerül, mint amit a „stabilizációs terv” a múlt év nyarán előírt, a főze­lékfélék közül minden máso­diknak az ára felszökött, meg- ’ Tágultak az iskolakönyvek, a szülőknek többet kell fizetni az iskolai étkeztetésért, fel­emelték a kórházi gyógykeze­lés díjtételeit, a községi adó kulcsa is nagyobb lett. A lak­bérek pedig július 1-én fog­nak felugrani: a „stabilizációs terv” csak elhalasztotta az esedékes emelést... A baloldal pártjai, élükön a kommunista párttal, és a szak- szervezetek — elsősorban a azért buktak le. mert az, akit ei akartak tenni láb alól, olyan erős és legyőzhetetlen, mint amilyennek tűnik. Másutt kell keresni az okot. Az összeesküvés vezetői — Beck vezérezredes, aki az ál­lamfői címre pályázott és Witz- leben táborszernagy, aki a Wehrmacht főparancsnoki tisz­tét szemelte ki magának, — egyszerűen pipogyák voltak, nem eléggé határozottan és gyorsan cselekedtek. S érez­tette hatását a vak ellenséges­kedés is, amely hosszú évek óta belülről marcangolta a hit­lerista tábornoki kart. A dön­tő pillanatban például megin­gott Rommel táborszernagy és von Kluge táborszernagy, gyá­vaság vett erőt rajtuk, s el­árulták összeesküvő cimborá­jukat, von StuJpnagel tábor­nokot Hitler könyörtelenül leszá­molt a puccsistákkal. A „felső oppozició” tagjait minden ce­remónia nélkül lelőtték, mint a kutyákat, vagy méreggel pusztították el. Másokat pedig az álluknál, vagy a bordájuk­nál fogva vaskampóra akasz­tották, mint a vágott marhá­kat, eltördelték a csontjaikat, összeroncsolták az ízületeiket. S Upitz nem győzött hálát ad­ni a megváltónak, hogy sike­rült távol tartani magát ettől az egész ügytől. Megértették Hitler féktelen dühének igazi okát. Németország szénája egyre rosszabbul állt. Az angolok és az amerikaiak, akik végre rá­eszméltek, hogy az oroszok az ő közreműködésük nélkül is el tudnak bánni a német fasiz­mussal, intenzivebben mozgo­lódni kezdtek.- Különböző ürügyeken két esztendeje ha- lagatták a második front meg­CGT — napról napra szót emelnek a „stabilizációs” szemfényvesztés ellen. Sorra kimutatják a'z infláció elleni igazi harc lehetséges és szük­séges teendőit: . az esztelen fegyverkezési hajsza abba­hagyásától a monopóliumok profitjának korlátok közé szo­rításáig. Mert „De Gaulle sokba ke­rül a franciáknak” — amint ezt egyszer a nem is kommu­nista hetilap, az Express, ki­mutatta. Az atomfegyverkezés ma évi 4 milliárd frankot emészt fel, de az elkövetkező esztendőkben. ha így megy to­vább. elérheti az évi 10 millí- árdot is. Drága mulatság e Pierrelatte-i ..atomgyár” meg­építése, a Cadarache-ban folyó munka az első francia atom- meghajtású tengeralattjáró előállítására —, és nem olcsó dolog a Csendes-óceán sziget­világában kikötőket, repülőte­reket, kísérleti telepeket épí­teni az első francia hidrogén­bomba felrobbantásának elő­készületéül. De „stabilizálhatná” pénz­ügyeit a francia kormány ak­kor is. ha abbahagyná a mo­nopóliumok megajándékozását adókedvezményekkel és olcsó vasúti szállítási díjszabással, állami hitelekkel és ellen­őrizetlen állami megrendelé­sekkel. Csak a minap kaptak a nagyvállalatok újabb aján­dékot abban a formában, hogy kevesebbet kell fizetniük hoz­zájárulásként a dolgozóik tár­sadalombiztosításához ... Az árak „stabilizálását” pe­dig elérhetnék úgy is, ha be­lenyúlnának a közvetítő, sőt lánckereskedelem darázs­fészkébe és ráncba szednék az élősködő nagykereskedőket. Ha megtennék, egyszeriben ol­csóbb lenne a „bifsztek”, több­ször jutna a francia munkás asztalára ez a hirtelen sült marhapecsenye. Ij1 gyelőre azonban a min- ^ demnapi kenyérért, a vékony, hosszú botformájú kenyérért harcolnak Nantes- bap és másutt a francia mun­kások. A tőkés állam pedig nem egyszer botokkal, ólom- végű botokkal, és géppisztol­lyal felszerelt rohamrendőrö­ket vezényel ki ellenük. A küzdelemben a kapitalista rendszernek ez a brutálisabb eszköze a finomabb, rava­szabb az effajta „stabilizációs terv”. Pálfy József nyitását. Most ezt is megkezd­ték: 1944. június hatodikén a szövetségesek partra szálltak Normandi ában. A németek — akiknek a „Nyugat” elnevezésű, mindösz- sze ötven hadosztályt számláló hadseregcsoportja állomásozott Franciaországban, Belgiumban, és Hollandiában, s még ennek a kevés számú hadosztálynak egy része is feltöltés, átcsopor­tosítás alatt állt — nem tudtak ellenállni a levegőben is fö­lényben lévő, jól felszerelt an- go-amerikai katonaság erőinek. S megkezdődött Nyugaton a visszavonulás. Hitlert azonban elsősorban a keleti front helyzete aggasz­totta. A háború sorsa ott dőlt el, ahol a szövet csapatok — megsemmisítve a fasiszta had­erőt — gyorsan nyomultak élő­re. Rövid idő alatt felszabadí­tották Vilniusit, Grodnót, Bresz- tet, s a Wehrmacht hadosztá­lyainak üldözése közben átlép­ték Lengyelország állami ha­tárát. A legutóbbi hírek szerint az oroszok átkeltek a Nernancn, s egészen megközelítették Né­metország határát! Igaz, Hitlernek volt miéit pánikba esnie, s féktelen düh- rohamokra gerjednie. Megér­tette: csali rendkívüli intézke­désekkel, csak . megfélemlítés­sel és terrorral lehet az orszá­got a háború folytatására kény­szeríteni ... ★ Az adjutáns lépett Upitz szobájába. Rejtjeles táviratot hozott. A birodalmi titkosszol­gálat központja válaszolt Upitz- nak az auschwitzi ügyben kül­dött feljegyzésre: az Andrej nevű orosz hadifoglyot kihall­gatták, de semmit sem lehetett megtudni tőle. Kivégezték. A készülnek adni Nyugalt-Német- országnak a sokoldalú atom­haderő hátsó kapuján át. A kommunista jelöltei független angol külpolitikát követelnek: „Mi lemondánánk az atomfegy- verekről és támaszpontokról, elleneznénk atomfegyverek adását Nyugat-Németország- nak, atomfegyvermentes közép­európai körzetet javasolnánk kölcsönös visszavonulással, ami a német békeszerződéshez és a berlini kérdés megoldásához vezetné, továbbá atommentes körzeteket javasolnánk Ázsiá­ban és Ijatin-Amerikában. Ja­vasolnánk Anglia kivonulását a NATO-ból és megnemtáma­dási egyezmény kötését a Var­sói Szerződés és a NATO-or- szágok között.” fingó! katonai szakértő az angol és a francia atomhaderő értékeléséről Jolin Gohqn mancliesleri beszédéről bomba árnyékában nem leheti tartós béke. Bármit akarjon Home elpusztítani az atom­fegyver gombjának megnyo­másával, holtbiztos csak az, hogy eltörölné Angliát a föld színéről. Nemzeti biztonságunk az atomfegyverek betiltásától függ. A tory-politika különö­sen bűnös, mert nem pusztítja el a bombát, úgyhogy Nyugat*- Németország és Japán Home érveivel indokolhatja azt, hogy ők is atomfegyvereket gyárt­hassanak. Az atomfegyverek birtoklásának elterjedése sú­lyosan rontaná a nemzetközi helyzetet és nagyban növelné a háborús veszedelmet. A to- ryk évi 2000 millió fontra emelték Anglia fegyverkezési költségeit és atomfegyvereket „Az amerikai bojkott csak erősíti Castro pozícióját"

Next

/
Oldalképek
Tartalom