Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-02 / 27. szám

IKt február 2., vasárnap NÉPÚJSÁG « Nap nap után járja az em­ber Eger város utcáit. Sok gondja-bajában, a sietésben talán észre sem veszi, s ha észreveszi is, csupán bosszú­san legyint, hogy mennyi minden van ebben a város­ban, ami lehetne másképp is, csak egy kis jóakarat, meg egy kis jóérzés kellene hozzá. Nézzünk néhányat ★ Reggelenként az Alkotmány utcán járni életveszélyes, de a legjobb esetben is művészet. A Dobó tér feléli sarkon áll a gyöngyösi vágóhíd hatalmas, szekrényes teherautója, előtte a dohányosok pakolnak bála­szám Kossuthot és Tervet, ez jó háztulajdonosok ugyanis ez- •zel szórták le a síkos utat, s nincs, aki elsöpörje azt. A ron még csak istenes, mert ki­rakják a padokat, le lehet ül­ni, még trécselni is van ked­vük az embereknek. De a pad nyáron sem véd az eső ellen! Olyan szép, szétszedhető, műanyag pavilonokat láttunk jdrtunkban-keltünkben az or­szág más városaiban. Nem le­hetne ide is „teremteni” egyet? ★ A Széchenyi utcán nem egy­szer kaján nevetés hangzik fel, mert a Foglár utca és a Szé­chenyi utca sarkán a járdán, egészen a közút széléig, olyan kupacban hagyták a kábelosok a földet, hogy a legügyesebben manőverező tűsarkú cipős nő is csak nagy csúszkálás árán jut szilárd talajra. De sok idős is legalább fél óra. A cigaret­tes teherautó előtt egy lovas kocsi, meg egy kis teherautó, — a szódát rakják le s fel. A hús­elosztó és a hentesüzlet előtt ismét teherautók, triciklik so­ra, s aztán a Csemege előtt még egy-két magánautó parkí­roz, s mindezek felett ez as ntca vezet ki a Széchenyi ut- eára, s a tér felől érkező jár­művek pokoli tülköléssel kér­nek utat, felmennek a járdára, • falhoz, ajtóméiy«lésbe és kapualjba szorítva az igyekvő gyalogosokat Kérdezzük: Ilyen szűk utcá­ba minek ennyi rakodás, de ha már kell, akkor miért mind egy időben, a reggeli csúcsfor­galomban pakol, amikor a fel­nőttek munkába, a gyerekek iskolába sietnének? ★ A Bródy Sándor utcában ár­va koszorú lóg az Író szülőhá­zán. Az idegenek — kezükben a városról szóló ismertetővel — keresik a híres házat Igen ám, de míg felérnek a Kacsapar­ton, addig lábuk, cipőjük meg­telik csirketollai, hamuval, sze­méttel és üvegdarabokkal, — a — Meg kellene reggelizni élőbb, nem? Bizonyosan éhes »tár, ugye! őszintén megmon­dom, én magam nem lennék ellene... — Én sem tiltakozom — fe­lelte Aszker. aki elég régen látott utoljára ennivalót Hamarosan visszatért Lizel. A nagymama — újságolta — igen megörült a kisunokának. Három napig nála lesz Rozié. — Most pedig reggelizzünk meg — mondta Lángé — Ké­szíts valamit, Lizel. Az asszony lehajtotta a fe­jét a szája szélét rágta. — Értem —, szólt ismét Her­bert — De azt hiszem, akad valami az én bőröndömben is. Menj, Lizel. pakold ki azt a nagyobbik bőröndöt. Lizel arca felderült, s azon­nal kiszaladt a szobából. — Nagyon jó felesége van — mondta csendesen Aszker. — Azt elhiszem! — Lange Őröimtő] sugárzó szemekkel nézett Aszkerra. — No. és a maga felesége? Bizonyosan az ís... — Nem fejezte be, mert észrevette, hogy valami igen gondba ejtette Aszikert — A leadó — súgta Aszker. Lange bólintott, s kinyitotta Aszker bőröndjét Az alján egy kié fémdoboz volt Aztán Aszkerral együtt a konyhába mentek. Lizel a tűzhelynél állt, vizet tett a gázra. — Mondd. Lizel, ez itt a vízcsap alatt a felmosóvödör? — Igen. Herbert — Az asz- ezony elmosolyodott. — Tud­hatnád, mindig ott szokott áll­ni. — Igazad van. Mindig. Lan­ge a vödörhöz indult. — De minek kell az neked. Herbei? Csak nem te magad akarod birtokba venni? — De igen. Lizel. Egész idő­Gárdonyi Gimnázium elfelejti, hogy a járda az ő „fennható­sága alá” tartozik, tehát sö­pörnie kéne. A kérdés: mikor lesz tiszta a Bródy Sándor utca, ha már a Kacsapart nevet megváltoz­tatva, egy hires íróról nevezték el, ami tudvalevő, vonzza az idegeneket, miért nem fordíta­nak rá több gondot? ★ Naponta száz meg száz em­ber várakozik a főiskola előtt \ embernek okoz kellemetlen perceket az „átkelés”, mert áz úttesten járni veszélyes, nagy a forgalom, s meg kell mász­ni a csúf dombot. Nem lehetne azt a kupacot valahogy elhordani onnan? A bosszúságok sora ezzel korántsem ért véget, csupán pillanatnyi lélegzetvételt ha­gyunk az illetékeseknek, s néhány nap múlva ismét „fel­fedezünk” valamit, szíves fi­gyelmébe ajánlva annak, aki­hez tartozik... (ádám — kiss) Amerika a korlátlan lehető­ségek hazája volt valamikor. Nyomaiban az még ma is. Már ami sajátos ízlés-ficamait illeti, Dehát: de gustibus non est dis- putandum, vagyis az ízlések nem vitathatók. E tétel igazo­lására bemutatunk egy hiteles fényképet a legújabb jenki hó­bortról. Az egyik amerikai porcelán­gyár nagy póldányszámban ke- gyeletes sótartót készített. De nem akármilyen sótartót. Egy hintaszék ez a mestermű. A hintaszékben Kennedy, néhai elnök ül. Ha az ülő elnököt le- esavarják ülőhelyéről, akkor a hátán lévő három lyukból sót lehet szórni, ahol pedig ült —■> egy másik lyukból — bors va­rázsolható elő. Kennedy és hintaszéke tehát sózásra és borsozásra egyaránt alkalma­tos. Vajon, divattá válik-e ez a gyári ötlet? Mert ml következ- hetik még ezek után? Tegyük fel, hogy Goldwatert is eléri a sorsa és kegyeletes szobor lesz belőle. Nos, ha lecsavarják az ülőkéjéről — vitriol ömlik-e majd a hátából? És belladon­na, avagy gebula onnét, ahol ült? Áh, nem érdemes ezt ta­lálgatni. A jámbor „konzerva­tív” európaiak, akik már_ le­szoktak a korlátlan lehetősé­gekről, csóválgatjók a fejüket és szelíden megjegyzik: „Ez a kegyeletes sótartó, bizony, eléggé — borsos .. Kegyeletes sótartó Kálban már a tavaszra készülnek Alaposan benne járunk még a télben, s a hőmérő higany- szála is nap nap után jelzi számunkra a hideget A déli órákban azonban, ha a nap ki­süt. már meg-megcsordul a déli fekvésű háztetők eresze, és az egyre hosszabbodó nap­palok figyelmeztetnek bennün­ket: kifelé haladunk a télből. Jól tudják ezt a káli Már­cius 15. Termelőszövetkezet tagjai is, s ha a szövetkezet gazdaságában szétnézünk, már többfelé is láthatjuk a tavasz­ra való készü’ődés jeleit. az autóbuszokra. Veri őket az esó, a hó, topognak a metsző szélben, s ha megtelik a busz, várhatnak a következőre. Nyá­Köxlemény A gyöngyösi Vak Bottyán Gtm- náztum keretében működő felnőtt középfokú oktatási Intézmények­ben az 1983—84. évi félévi beszá­moló, Illetve vizsgarend a fagy­szünet miatt a kővetkezőképpen alakult: A gimnáziumi esti tagozat félévi vizsgái február 5-én és 5-án, dél­után 4 órától. A tanítás február 1-én 5 órától kezdődik. A gimnáziumi levelezd tagozat szünet utáni első tanítást napja február 11, a félévi beszámoló február 13-án délután 2 órától, és február 15-én, délután 2 órától lesz. Február 4-én a levelező tago­zaton nincs foglalkozás. A gépipart és építőipari techni­kumok félévi beszámolói február 7-én és 8-án délután 3 órától lesz­nek. A második félév első tanítási napja február 10. A közgazdasági technikum Írás­belije február 7-én és 8-án lesz, első tamtasl nap február 14. Kerimov őrnagy, Herbert Lange és felesége (Hans-Peter-Minetti, Helga Göring). Rudolf Ulrich és (DEFA Foto) re birtokba veszem, amíg itt leszünk Ostburgban. Te ne foglalkozz vele. Beleönthetsz és beledobálhatsz mindent, amit csak akarsz, de ne nyúlj hozzá, érted? — Értem, Herbert. — Lizel. — mondta Lange, miközben a dobozra mutatott. — Ez a doboz rendkívül érté­kes a számunkra. Neked és ne­kem. — Mi ez, arany? — kérdezte suttogva az asszony. — Drágább, mint az arany, érted? — Igen — mondta határo­zatlanul LizeL — Akkor most már rendben van. Először a bőröndben akartam hagyni, de aztán úgy gondoltam, hogy ott veszélyes lehet — Veszélyes, Herbert? — Képzeld el, hogy tolva­jok törnek a lakásba. Hová nyúlnak először? A bőröndö­kért, természetesen. —Most nagyon sok a betö­rő, Herbert. Nincs három nap­ja, hogy kirabolták a szomszé­dokat. Az égvilágon mindenü­ket elvitték. — Látod csak! De melyik tolvajnak jut eszébe, hogy • konyhában, s ráadásul a fel­mosóvödörben kutasson érté­kes holmik után? — Igazad van, Herbert. A felmosóvödörre nem is gon­dolnának. — Akkor tehát odadugjuk. Nézz ide, beleteszem a dobozt a vödörbe. (Folytatjuk) — Itt nálunk korábban be­köszönt a tavasz, mint máshol — mondja Káli Mihály tsz- elnök —, mert a homokos káli talajon a nagy hideg enyhülése után máris hozzá lehet látni a talajmunkákhoz. A tavaszt várják, a tavaszra készülnek a szövetkezet gép­javító mesterei. A gépjavító színben Ruttkai Lajos kovács és Krisztián József szerelő ve­zetésével jelenleg a lókapákat javítják, de ezenkívül előké­szítették már a tavaszi idény­re a szövetkezet hét erőgépét, a vetőgépeket, fogasolókat, és kijavították &z összes lovas ko­csikat. Nagy munkában vannak * fogatosok is. akik most sem pihennek. A szövetkezet kerté­szetéből mintegy 80—100 holdnyi területet kell leszór­niuk trágyával, és ide kerül majd a dinnye, meg a paradi­csom. Mind az öt lovas kocsi munkában van hát, és a von­tatók is segítenek. A tavaszi felkészülés gond­jai közé tartozik a vetőmag­vak ßzakszeni előkészítése. Eb­ben nagy segítségükre van a Füzesabonyi Gépállomás labo­ratóriuma, ahol a vetőmagvak csíraképességét, használati ér­tekét vizsgálják meg. A szö­vetkezet egyik raktárában ké­zi szelektorral tisztítják a ve­tőmagvakat. Ezt a munkát fő­leg asszonyok végzik. Nem ke­vés a tennivalójuk, hiszen 350 mázsa vetőmagot kell a vetés­re megfelelően előkészíteniük. A szövetkezet asszonyai min­denekelőtt a tavaszi árpa és a tavaszi bükköny vetőmagját szelektálják, majd később a napraforgómag tisztítására is sor kerül. Legtöbb dolguk talán mégis a kertészeknek akad ezekben a napokban, akik máris hozzá­láttak a melegágyak előkészí­téséhez. A szövetkezet kerté­szetében mintegy 100 holdnyi területre ültetnek ki palántá­kat, és ehhez bizony sok pa­lántára lesz szükség. A szor­galmas kertészeik több mint 1000 négyzetméternyi terüle­ten, 900 tábla üveg alatt ké­szítenek melegágyat. Előkészí­tették már a talajt, most pedig a trágyát terítgetik szét a me­legágyak talaján. Szorgalom és igyekezet — ez jellemzi ezekben a napokban is a káli Március 15. Tsz tag­ságát, akik idejében hozzálát­tak a tavasz fogadásához. Cs. I. JANUS OSEKA: TjalíUkűzds Egyik ismerősöm, aki diplo­máciai szolgálatban tisztviselő volt, a következő történetet mesélte el nekem, amelyet vál­toztatás és kommentár nélkül idézek: „Bielanira mentem látoga­tóba. Késő volt, ezért elhatá­roztam, hogy taxival megyek. Félórás várakozás után végre megpillantottam egy közeledő taxit. Futottam elé. Sajnos. Amikor kinyitottam a taxi aj­taját, velem szemben egy de­resedé hajú, előkelő tekintetű urat pillantottam meg, aki a másik oldalon akarta magát befészkelni a kocsiba. Villám­gyors szóváltás robbant ki közöttünk: — En foglaltam le a kocsit. — De uram, hiszen látja, hogy én! — Tessék kiszállni! — Szálljon ki ön! — Nagyon fontos ügyben megyek a repülőtérre! — En meg a miniszter fele­ségének a temetésére! — Szálljon ki gyorsan! — Hogy merészel Így beszél­ni?! — Kimászol, vagy nem? — Te menj innen a fenébe! •— Ne lássam itt tovább a pofádat! — Pofája az ökörnek van, meg neked, te marha! — Idegbeteg vagyok és szét­csaphatom a koponyádat! — Csak ki ne tépjem a ... — Hallgass, idióta. — Tűnj el innen, te tökfil­kő! — Gazember! E rövid szóváltás után ki­nyújtottam jobb karomat, erő­sen összeszoritottam a fogamat és a disztingvált urat kezd­tem kituszkolni a kocsiból. Egy pillanat múlva már kint volt, de még maradt annyi ideje, hogy ököllel oldalba csapjon, úgy, hogy nyögve es­tem a kocsi ülésére. Elsuttog- ta.m a címet. Elindultunk. Még láttam, hogy a deres hajú fér­fi egy másik taxihoz rohan. Nemsokára megérkeztem is­merősömhöz. Kiszálltam a taxiból, fizettem. Es már üd­vözöltem is ismerőseimet. Néhány perc múlva megér­kezett a következő vendég is. A deres hajú, disztingvált úr volt, akit nem is olyan régen volt szerencsém megismerni. A háziasszony bemutatott ben­nünket: — K. úr, a mi híres diplo­matánk ... — Z. úr, az akadémia pro­fesszora. Barátságos mosollyal üdvö­zöltük egymást. Ügy láttam, hogy egészen kedves ember. Szürke szemé­nek szelíd tekintete volt, hom­loka magas, intelligens, fino­man élcelődött. Hiába., mégis­csak az akadémia professzo­ra ... (Bába Mihály fordítása)

Next

/
Oldalképek
Tartalom