Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-26 / 21. szám
1964. január 26., vasárnap NSPDJSAQ A tudomány segítségével Iadósok h leruielöszöveikebelekben A Népújság elintézte Kicserélik a hibás mosógépet Szabó Ferencné kisnánai lakos mosógépet vásárolt a gyöngyösi KERAVILL-tól. A TYŰHA! MIT FELEJTETTEM EL? (Foto: Kiss Béla) mosógép alig háromhónapi használat alatt háromszor hi- básodott meg, jogos kérése volt tehát, hogy a gépet cseréljék ki. Panaszát a szerkesztőség kivizsgáltatta, s a kivizsgálás eredménye, hogy a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat a gyöngyösi KERAVILL-boltban egy mosógépet szállított Szabó Ferencné hibás gépének kicseréléséhez. Megkapták a hátralékos összeget Lakatos Ferenc kisnánai lakos panasszal fordult szerkesztőségünkhöz. Cséplőcsapatuk nem kapta vissza a biztosításra befizetett összeget, noha nem dolgoztak csak 10 napot. Nem kapták meg a munkaru- hakopésd díjat sem. Panaszaikra az Egri Gépállomás vezetősége nem Is válaszolt A szerkesztőség kivizsgáltatta panaszukat s ennek során a Gépállomások Heves megyei Igazgatósága utasította a gépállomást a dolgozóknak visszajáró összeg visszautalására, s ez meg Is történt. Egyben figyelmeztette a gépállomás illetékeseit hogy a jövőben nagyobb gondot fordítsanak az idénymunkások elszámolásaira. Van már friss kenyér Domosslón A lap november 6. számában foglalkozott a domoszlóiak kenyérellátási problémáival. Prókai Györgyné dóm oszlói lakos levélben értesített bennünket hogy a cikk nyomán elintézést nyert panaszuk, s ma már a helyi sütőüzemből naponta kapnák ízletes, friss kenyeret Őszintén és emberséggel SZEMÜVEGE mögül apró, mindig mosolygó szem villan elő, és ezen a derűtől befuttatott arcon csak ritkán jelenik meg a gond, a megbántottság kesernyés vonása. Maga az idős férfi is a kiegyensúlyozottság megtestesítője, de ezt a biztonságot sugározza a környezete is: a tiszta, szinte már kínosan rendben tartott kis lakás, a kellemes meleg, ami ugyancsak jólesik a januári tél csikorgó dermedtségében. A férfi, a környezete, minden nyugalmat áraszt magából és mi mégis nagyon nyugtalanító eseményekről beszélgetünk. Mégha ez a beszélgetés bizonyos szakaszaiban eléggé egyoldalú is: hallgatom az időnkint felerősödő panaszt. Molnár József, a parádfürdői péküzem volt vezetője, az elmúlt év nyarán kivette rendes évi szabadságát. Június 20-án kellett volna munkába állnia újból, de egy nappal hamarabb megjelent a vállalat főkönyvelője, hogy közölje vele a felmondást és a nyugdíjaztatását. Leltározás, jegyzőkönyvvezés. — El sem tudtam képzelni, hogy ml történt. Csak így, máról holnapra? Miért? Mit csináltam? Ezt érdemeltem én annyi évi munka után? Azért, mert hatvan három éves vagyok? Mert Jönnek a fiatalok? Jó... Kell a hely nekik. Rendben van. De én is bírom még a munkát. Tudnék én még dolgozni. Különben sem éli olyan jól szakmunkásokkal a vállalat. Nekem még soha fegyelmim nem volt, megrovást nem kaptam. És mégis, csak így félreállítanak? Nem lehetett volna ezt másként, emberségesebben elintézni? A módszer: az fáj az Idős szakmunkásnak. AZ EMLÉKEZÉS újból ösz- szetöri arcán a mosolyt, a cigarettáért Is bizonytalan kézzel nyúl, és csak többszöri kísérletre sikerül meggyújtania. A belső feszültség Jelel ezek. Aztán papírokat, dokumentumokat vesz elő. A helyi tanács igazolását, hogy elégedettek voltak vele, hogy megbecsülték, hogy soha semmi kifogás nem volt a magatartása ellen sem. A régebbi, kifakult és elsárgult papírok a szak- szervezeti tevékenységét bizonyítják: már 1916-tól az Élelmezési Munkások Szervezetének tagja. A harmincas években a szakszervezet egri elnöke, majd titkára. Emiatt kétszer is behívták munkaszolgálatra. Emlékeket idéz és magyarázatot keres. Az Összefüggések kutatásában mindig visszajár a kérdés: miért? Miért tették ezt vele a felettesei és miért így? Elindultam hát a miértek nyomán és a miértek után. Valahol a feleletet meg kell találni. Talán a volt munkatársaknál? Gyermekkorunkban gyakran játszottunk a nádasban. Bíbictojást szedtünk, szárcsát kergettünk, meg levelibékát kerestünk az uborkás üvegbe, hogy rrlegjósoltassuk vele az időt. Meztelen talpunk alatt csattogott a nyirkos föld és miénk volt a világ. A nádas egy külön birodalom volt, tele rejtéllyel: zsombékjai alatt megmozdult a föld, a lápok mélyén felvillanó kékes lángokról meg esténként nagyanyánk mesélt. Itt, a nádasok birodalmában kezdődött barátságunk Jóskával. ö a sípcsinálást értette, én formás bakszekereket gyártottam. Egyszer, napszállta előtt, Jóska kitalálta: fogjunk madarat. Kast meg madzagot vittünk, de öreg este lett, mégsem sikerült semmi. Másnap Jóska mégis fogott egy vakvarjút. Szép, fehér tollú madár ez a vakvarjú, kisebb, mint a gém, és díszes bóbita van a fején. Elhozta másnap az iskolába is és igy minden gyerek megtudhatta, hogy ö vakvarjút fogott. — Vakvarjú! Vakvarjú... — addig kiabáltuk tízpercben, amíg a név Jóskára maradt. A napokban, sok-sok év után levelet kaptam Jóskától. — Látogass meg! — írta. — Megmutatom a falut, az iskolámat, a madaraimat is. — Megyek, még a héten — döntöttem és fiókomba zártam • laveleí , > VAK.VAR1U Éjfél van és ml még mindig beszélgetünk. Az asszony és a gyerek már az igazak álmát alusszák. Másnap megnézzük a falut, az iskolát, ahol Jóska direktor. Először az óvodába megyünk, ahol két óvónő 44 aprósággal bíbelődik. — Hogy vannak a gyerekek? — Jól, csak „étvágytalanok C-vitamint irt ma nekik az orvos. Jóska oldalba bök: látod, mennyi a baj mindig? Ilyenkor tél végén már csak a C-vita- min segít... Az árkokat tetejéig lepi be a hó. Egy Zetor gurul el mellettünk, de hogy Jóskát észreveszi a vezér, a traktor megáll. — Nincs egy szimering-gyűrű- je? Jóska bólogat, aztán mutatja, hogy hét óra után eljöhet érte. — Wartburgja van neki is — mondja, hogy elhalad a gép. Mindig babrálja, azt hiszi, ez is olyan, mint a Zetor. Az orvoslakás előtt megállunk. — Nézzünk be a doktorhoz! Nagyszerű ember és kitűnő szilvapálinkája van. Szabad idejében likőröket pancsol. Narancs-, császárkörte-, dió-aromákat vásárol és fél liter szeszből egy liter bűbájos „szirupot” készít. Azt mondja, a szilvóriumot csak a „szeszbarátok” kedvéért tartja. Ide sorol többek közt engem, meg az agronómust. A rendelőből most indul haza az utolsó beteg, ötven körüli asszony, de ahogy nézem, jól bírja magát. — Mi baj, Rózái néni? — Baj az mindig van, lelkem tanító úr. Most a szemem miatt jöttem. Szemüveg kellene, mert a másikkal már nehezen látok. Bent ülünk már a meleg szobában. A doktor poharakat, likőrfélét rak elénk. — Az erősebbet szereti. Szeszbarát 6 is — kacsint Jóska, mire a doktor udvariasan szilvával cseréli ld a likőrt. — Sok a beteg? — kérdem. — Ma negyvenketten voltak. — És mennyi volt közülük a „komoly"? Olyan, aki a pengős világban is eljött volna az orvoshoz? A doktor a kezében tartja az üveget, kicsit féloldalt fordítva fejét, saccol: — öt, hat — mondja és tőit a poharakba. — Pattanással, derékfájással akkoriban nemigen jöttek ... A múltkor beállít hozzám egy menyecske: — Triaszeptilt meg germicidet Írjon, doktor űr. — Csodálkozva nézek: — Írja csak bátran! Bedagadt a mandulája Tomikának, őneki viszem ... Jóska lehúzza a szilvát, én két percig krákogok. — Nem akármilyen Ital ez, kérem, — nevet a doktor. — Ennek ize van, illata és ereje, amint tapasztalni tetszik ... Szánkó csilingel végig az utcán. A tsz-csikókat jártatják, s fél tucat gyerek nevet a derékban. A lovak patája alatt szikrázik a hó, lábuk magasra hányja a jeget. — Nézd meg az osztályomat — invitál Jóska. — A nyolcadiknak vagyok a főnöke. Huszonhét nagylány és legény ül a padokban. Éppen kémiaárára várnak. — Ki tanul tovább kőzületek? Egyszerre ugrik talpra az osztály. — Te mi Ieszel? — Gépészmérnök. — És te. — Iskolaigazgató — vágja rá egy szőke fiú. Jót nevetünk, csak a két ülve maradt kislány komoly. — Ti hová készültSkí. i' — Én itthon segítek édesanyámnak. — Én meg varrónő leszek. ! — Hát így állunk, barátom —- mondja Jóska, amikor becsukjuk magunk mögött az ajtót. — Adjuk nektek városra az utánpótlást, csak bírjátok,... A tsz-be meg nyomni kell a gépet. Ki hinné, hogy már kilenc traktor van ebben a tenyérnyi faluban is? Ezek itthagyják a falut, bár kettővel most szerző-, dést kötünk. Agronómusnak tanulnak, társadalmi ösztöndíjjal... < Most veszem észre, hogy havazni kezd. Lepkényi pelyhek' imbolyognák a levegőben, s té-1 taván huppannak a földre. , — Még a szertárt kell megnézned. Amit itt látsz, abban’ tízévi munkám fekszik. Többi mint ötven tömött madár és' preparált állat. Magam lőttem,' magam tömtem ki őket... < A szertár biológus-paradi-', csőm. A formaiinba rakott sza-- lamandróM a vadmacskáig itt', minden található. Nézegetem a< sok szép állatot, miközben Jós-‘t fca eltűnik. Néhány perc múl “' va kerül csak elő egy furcsa* madárral. < — Tudod-e mi ez? — kérdi." — Tudom, — mondanám, de' valami szorítja a torkom. < — „Vakvarjú’’. — Az bizony, pajtás. Szép* fehér tollú madár, kisebb mint« a gém, és díszes bóbita van a‘ fején... Szalay István t A sütőüzemben a kemence előtt hárman dolgoztak. Fehér sapka, fehér kötény, rövid fehér nadrág a két férfin és fehér köpeny a fiatal nőn. Surrant a hosszú nyelű lapát, púposra kelt tésztát szállított a kemence gyomrába. Molnár Pált, a sütőüzem vezetőjét kerestem. Nem volt itt a kemencénél. Munkatársnője ment érte. A raktárhelyiségben kis asztal áll az ajtó mellett, a fal mentén állványok, rajtuk kenyerek, világosra sült kilós veknik és bronzbarna héjú kenyerek sorakoztak. Kellemes illat terjengelt a levegőben, a frissen sült kenyér kellemes, megnyugtató illata. Jó ízek emléke gyűlt össze a számban, amikor néhány percig ott szemlélődtem. Aztán megérkezett Molnár Pál. Rajta is a pékek fehér egyenruhája. Szögletes, markáns arca tűnt fel először. Szeme alatt lilás folt terjengett. De ez most nem számított. A véleményére voltam kíváncsi. Hogy milyen kapcsolatuk volt elődjével? Hát... eleinte jól megértették egymást. Aztán ... de ez a dolog már tisztázódott, neki személyneg semmi kifogása nincs Molnár József ellen. De a munkatársak...! Hallott egyet és mást. Kérdezzem én meg, hogy mi volt az. ÍGY JUTOTTAM EL Szabó Istvánnéhoz. Élénk szemű, eleven mozgású, fiatal asszony, kicsit bizalmatlanul méregetett. sehogy se tudla megérteni, hogy miért vagyok én kíváncsi arra a „bizonyos” dologra Méghogy az újság... ? De hát.,. — Mondja csak bátran és Őszintén! — kértem meg. — Hát jó! Nézze, az öreg — így mondta: az Öreg — beszélt egyszer a férjemmel, Olyat mondott neki, ami miatt otthon cirkusz lett. Nagyon dühős lettem rá. Akkor hallottuk meg, hogy vissza fog jönni, hogy a nyugdíjazásét visz- sza vonják. Hát azt nem! írtam egy levelet a járási egészségügy osztályra. Elmondta, hogy mit — Be is tudja ezt bizonyítani? Vannak rá tanúi? — Bizonyítani nem tudom. De... — Történt ebben az ügyben kivizsgálás? — Énhozzám azóta sem szólt senki. Igen, a Területi Egyeztető Bizottság ezt megelőzően úgy határozott, hogy Molnár Józsefét vissza kell helyezni eredeti munkakörébe, a nyugdíjaztatását indokolatlannak tartja, mert „nevezett dolgozóval a nyugdíjazás előtt a vállalatvezetés r.em foglalkozott, vagyis nem készítette elő a dolgozót arra, hogy folyó év július 31-től nyugdíjba küldje, ezenfelül... nem foglalkozott nevezett nyugdíjának előkésztésével a vállalaton belül működő nyugdíjaztatási albizottság”. A TEB határozata augusztus 29-én született meg. Augusztus 31-én Gál János főkönyvelő harmadmagával járt kint Parádfürdőn, hogy Molnár Józsefet, a verpeléti üzem vezetőjének helyettesítésére szólítsa fel. Persze: ez nem az „eredeti” munkakör volt. Molnár József ragaszkodott a TEB határozatához. Molnár Pál pedig az új üzemvezető, nem volt hajlandó elmenni Verpe- létre. ő győzött. Szeptember 5-én írta meg azt a bizonyos levelet Szabó Istvánná, amit szeptember 12-i keltezéssé! továbbított dr. K5- rösy Lajos, a következő kísérő irattal a vállalathoz: Molnár József' elleni panaszt eredetiben megküldöm azzal, hogy miután úgy értesültem, hogy a panaszban foglaltak helytállóak, kérem Molnár József mellőzését.” ' A PANASZOSSAL senki sem beszélt a bejelentés ügyében, azóta sem. Még azt sem tették meg, hogy a panaszos levelet ismertessék vele, pedig néhányszor ezt is kérte. A panaszt ténynek fogadták A (Ezen az alapon jaj de köny- nyen el lehetne intézni bárkit!) De, hogy tartozik ez ide, hiszen Molnár Józsefet életkora miatt és nem egyéb oknál fogva nyugdíjazták? Igen: mindenki erre hivatkozik, de a bizonyítás során mindig az „egyéb” okokat sorolják fel, mint legfontosabb indítékokat Persze, a bizonyítékok hiányoznak. Érdekes dolog még egy levő- let Idézni, szintén dr. Körösy Lajos aláírásával: Iktatószáma: 5.923/1963., keltezése december 2. A címzett — Molnár József. „Én a panaszlevelet elolvastam és a következő megjegyzéssel küldtem a Sütőipari Vállalat igazgatójához: A menynyi ben a panaszlevélben lefektetett tények fedik a valóságot, úgy Molnár József visz- szahelyezése nem kívánatos.” A két levél tartalma kis6é elüt egymástól. Erre a magyarázatot én nem tudom megtalálni. De a két. levél tartalma közötti különbséget megérteni sem tudom. Ezek után kerestem fel • vállalat igazgatóját, Vankó Bélát. Sokáig vitatkoztunk, de minden heveskedés nélkül. A kusza ügy kacskaringóin ismételten végig evickéltünk és az ellentmondásoknál elidőztünk. A végén még Gál János főkönyvelő is belekapcsolódott az oknyomozásba. Ugyanis a TEB határozata ellen a vállalat törvényességi óvást jelentett be az ügyészségen. Ennek az óvásnak meglett a foganatja, a TEB újra tárgyalta az ügyet és az óvást felfogadta. Ma már Molnár József nyugdíjaztatása véglegesének fogadható el. ? Elismerem, hogy bizonyos falaki hibákat elkövettünk — S zárta le a beszélgetést Vankó /Béla igazgató. — Lehetett vol- £ na ezt az ügyet több emberségigei is lefolytatni. Már gondolatunk rá, hogy valami kis házi »ünnepség keretében jutalmat f adjunk Molnár Józsi bácsinak, .megköszönjük a munkáját, de eerre még nem volt időnk. A isok tárgyalás.4I v Igen: ez a végső tanulság — > lehetett volna másként is, leehetett volna úgy is, hogy a vszekszervezet, a személyzeti 5 vezető és egyéb illetékesek vé* Sgezzélt el a nyugdíjazás előké> szításét, ezt a nem könnyű, de ?sok megértéssel mégiscsak ^megnyugvást eredményező „elbeszélgetést”. Vankó Béla járt fis kint ilyen szándékkal Pa- frádfürdőn, de éppen akkor Sutazott Egerbe Molnár József, f bár ez már leltár idején volt, ?a „kész tények” Idején. ? HA PEDIG AZ ÉLETKOR 5teszi indokolttá egy dolgozó i nyugdíjaztatásét, fölösleges \ más dolgokat is belekeverni; jÉs titkolózni sem kell ilyen lesetekben. Mert csak akkor leihet egy dolgos élet után jóleső ?a pihenés, ha az nem „kényszerből” születik. ' Végül: miért foglalkoztunk Jilyen részletesen ezzel az egyetlen üggyel? Okulásul. Hogy 'máskor és máshol ilyen ne far- i dúlhasson élő. t ti, Mwinár Fetcaa get adott az egészséges, negatív tehénállomány kiszűréséhez, különválasztásához. Munkájával nagyban elősegítette a szövetkezet négyéves gümő- kórmentesítési tervének teljesítését. Az egyetem tudományos szakemberei segítséget adnak a járás területén az idei mező- gazdasági könyvhónap rendezvényeinek megszervezéséhez, és több termelőszövetkezetbe küldenek mezőgazdasági szak- könyv-írókat, ismeretterjesztő előadókat Cs. I. debrő és a környező községek termelőszövetkezeti dolgozói is részt vettek. Szerdán újabb előadás megtartását vállalták, amikor ts Pályi Ferenc docens Füzesabonyban tartott előadást a község termelőszövetkezeti tagsága részére a termelőszövetkezetek gépesítésének lehetőségeiről. Az előadásokon kívül gyakorlati segítségnyújtásra is sor került: Dr. Szép Iván, állategészségügyi szakember Sarudra látogatott el, megtekintette a Tiszamenti Termelőszövetkezet állatállományát, és segítséKevesen tudják, hogy a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tudósai, professzorai évek óta eredményesen patronálják a füzesabonyi járás termelő- szövetkezeteit. Ez a patronálás és ez a kapcsolat a Hazafias Népfrontbizottság járási elnökségének kezdeményezésére, illetve felkérésére jött létre. Az egyetem szakembered igen gyakran meglátogatják a járás termelőszövetkezeteit, Előadásokat tartanait, és a tudomány segítségével igyekeznek segíteni az eredményes gazdálkodásban. A napokban több értékes előadás hangzott el a járás termelőszövetkezeteiben a tudományos kutatók, tanárok részéről. Kedden este dr. Pro- hászka Ferenc Aldebrő községben tartott előadást a Lenz— Mózer-féle szőlőtelepítés alkalmazásáról. Az előadáson Fel-
