Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-26 / 21. szám

1964. január 26., vasárnap NEFOJ8AO öt évvel ezelőtt, amikor út* nak indult a Szovjetunióból az első holdrakéta, egy csapásra az addiginak sokszorosá­ra nőtt a csillagászok érdeklő­dése földünk hűséges kísérője iránt. Azóta a csillagászat leg­különbözőbb eszközeivel igye­keznek minél több adatot sze­rezni a Holdról, amelyen min­den valószínűség szerint az összes idegen égitestek közül először veti meg lábát az em­ber. Ezek a kutatások azonban — amint ifj. Bartha Lajos, az Uránia Csillagvizsgáló munka­társa elmondotta — eddig meglepő tanulsággal szolgál­tak: jóval kevesebb konkrét, megbízható adatot szereztek a Holdról, mint ahány eddig nem is sejtett és még most is meg­oldatlan problémára bukkan­tak. Az egyik — éppen a legko­rábban, mert már néhány hó­nappal a Lunyik L felbocsátá­sa előtt felmerült — probléma az, vannak-e ma is működő vulkánok a Holdon. Kozirjev szovjet csillagász ugyanis már 1958. utolsó hónapjaiban tűz­hányókitörésre emlékeztető je­lenségeket figyelt meg az Al- phonsus kráterében, majd az elmúlt év utolsó negyedében az Aritaches kráterben je­lentkezett hasonló tünemény. Ezekben a kráterekben egyéb­ként ugyancsak Kozirjev már előzőleg szén- és hidrogéngáz jelenlétét vélte felismerni, ami arra enged következtetni, hogy a Hold kőzeteiben vi­szonylag nagy mennyiségű szénhidrogén tartalmú vegyü- letek lehetnek, több, mint ná­lunk, itt a Földön. Új magyarázat született a Hold sötét, szinte csokoládé- barna síkságainak mibenlétére is. A régebbi felfogással ellen­tétben, amely szerint ezeken a területeken ma is sötét őskő- zetanyag borítja a felszínt, az a feltételezés merült fe, hogy ezeket a foltokat hajdani, már rég elpárolgott óceánok üledé­kei fedik, amelyek talán még szerves maradványokat is tar­talmazhatnak. Ebben az eset­ben az ilyen medencék alján olaj, vagy a szerves anyagok­nak valamilyen más bomlási terméke is lehet. Még ennél is „izgalmasabb” az a véglegesen szintén nem igazolt feltevés, bogy a Hol­A szibériai Irkutszkban a televízió nézőit nemrég nagy meglepetés érte: televíziós kép­ernyőjükön háromdimenziós kép jelent meg! Világosan lát­ható térhatású kocka, kúp és henger táncolt valahol a kép­ernyő mélyén. A nézők még jóformán ma­gukhoz sem tértek az ámu­lattól, amikor készülékük szí­nes képeket kez­dett közveti- teni. A meg­szokott kékes-, szürke tégla­lap helyett pi­ros, barna, sár­ga, lila színárnyalatok mutat­koztak. Hogyan ruházták fel a kö­zönséges televíziós készüléke­ket a tér- és színhatás képes­ségével? A csodálatos közvetítés Mo­giljovnak, az irkutszki ége­tem docensének nevéhez fűző­dik, aki a látás fiziológiáját ta­nulmányozva arra a következ­tetésre jutott, hogy az embert szem a techni­ka által ki nem használt nagy tartalékokkal rendelkezik. Bizonyos kö­rülmények kö­zött tért és színt látha­tunk ott is, ahol az volta­képpen nincs. A szokatlan közvetítés tér­és színhatá- sait a fekete tussal fehér pa­pírra húzott, matematikailag pontosan ki­számított rajzok idézték elő. A kísérleti közvetítés alap­ján a nézők ezrei ellenőrizhet­ték a tudós elgondolását. A felfedezés kétségtelenül nagy lehetőségeidre! kecsegtet. VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS százezer én múlna A sarkvidéki jégsapkák, ame­lyek a Föld ten­gelyéhez viszo­nyítva aszimmetri­kusan helyezked­nek el, lassanként elcsúsznak jelen­legi helyükről. Mi­közben helyet vál­toztatnak, meg­bontják bolygónk egyensúlyát. A Föld tengelye fo­kozatosan eltoló­dik, és a Földön felcserélődnek az éghajlati övezetek. Ebből a feltété* lezésböl indult U V. Nazarov, iá­mért szovjet ocea- nográfus. Jelenleg — állítja a tudós — az északi föld­rajzi sark a nyu­gati hosszúság 60. délköre, a déli sark pedig a ke­leti hosszúság 120. délköre mentén tolódik ae egyen­lítő felé. Ameny- nyiben a sarkok ilyen mozgása el­tart mondjuk, százezer évig, az éghajlati zónák felcserélődnek. Lé­nyegesen hidegebb lesz ma éghajlat Nagyváros a föld alatt Korunk nagyvárosai rohamosan túlnépesednek. Mind nehezebbé válik bennük a forgalom. Elavultak és szűkek az utcák. A „modernizálásokf pedig annyira költségesek, hogy kifizetőbbnek látszik új megoldások keresése. Ez a problé­ma foglalkoztatta James E. Kelly amerikai mérnököt is, aki a sajátos „jenki gondolkodás" törvényei szerint tervezett egy új várost a — föld alá. Bármennyire meglepő is, de tény, hogy az USA épüle­teinek túlnyomóan nagy része földszintes, vagy 1—2 emele­tes. A felhőkarcolók száma viszonylag elenyészően csekély. A meglevő telekárak és az esetleges kisajátítási költségek pedig oly nagyok, hogy — Kelly számításai szerint — ol­csóbb a metropolisok terjeszkedése a föld alatt Kelly 100—ISO ezer ember befogadására alkalmas lakó­telepeket szeretne építeni a föld alatt, főleg az USA terüle­tén, fellelhető óriásbarlangokban. Kelly tervei szerint a bar­langok falát és haeadékait műanyag borítaná. A karszt- és talajvizek elszigetelése a legnagyobb gondja. Ezeket szivattyú- berendezések távolitanák el. Az amerikai tervező föld alatti városának centruma az erőmű. Ez szolgáltatná a világítást, fűtést, a friss levegőt és a víztelenítést. Kelly úgy véli, hogy minden technikai prob­léma megoldására már megvannak az adottságok. Nehezebb viszont a leendő föld alatti emberek pszicho­lógiai gátlásait leküzdeni. Kelly azt szeretné elérni, hogy az emberek egy percig se érezzék, hogy nem a föld felszínén élnek. Ezért szerepel tervében a nappal és az éjszaka szabá­lyos váltakozása. Sőt az évszakok egymásutánja. Mű-nap kelne fel a föld alatti város égboltján, lenne Hold és lenné­nek csillagok. És esőcsináló gépek is működnének. A Kelly-féle föld alatti városban épp úgy dolgoznának az emberek, mint a föld színén. Létesülnének üzemek, hiva­talok, iskolák, mezőgazdasági üzemek. Ez utóbbiak „talaj- szükségletéről" futószalagok gondoskodnának. Szabályosan vetnének és aratnának a föld alatti parasztok s még állat- tenyésztéssel is foglalkoznának. Milyen lenre az „élet” ezekben a városokban? Valódi emberi szükséglet-e ilyenek létrehozatala? A napi hírek krónikása nem tud megszabadulni attól a gyanújától, hegy ezt a föld alatti várost tulajdonképpen a nukleáris háborútól való félelem hozná létre. Bármilyen tetszetősek is a tervek, bármilyen csodákra képes is a technika — az igazi huma­nizmus elborzad az efféle föld alatti katakomba-világtól. Jobb szabadon és biztonságban a föld felett élni... k ■'' » k . l — L p. — Új lehetőségek a mezőgazdasági építésben A mezőgazdasági jellegű építkezések, beruházások nagy­sága évről évre nő hazánkban, s mint a legutóbbi közlemé­nyek is hírül adták, az idén olyan nagy méretűvé válik a mezőgazdasági beruházás, mint eddig még soha. Ismeretes, hogy e beruházások jelentős része építkezés, hiszen a sok kis gazdaságból szervezett nagyüzemeknek még mindig nincsen elegendő épületük. S éppen, mert sok építkezésre van szükség, nagy figyelmet érdemelnek az új építési eljá­rások. Azok, amelyeket az egyes tervező- és kutatóinté­zetekben kidolgoztak. A mezőgazdaságban szüksé­ges építmények a legtöbb eset­ben azonos szerkesztéssel old­hatók meg, s bár mintegy 30— 40 féle, különböző rendelteté­sű — istálló, borjúnevelő, el­lető, juhhodály, fejő, csibekel­tető, stb. — épületről van szó, ennek ellenére ki lehet alakí­tani olyan egységes szerkeze­tet, amely lehetővé teszi a nagyfokú tipizálást A mező- gazdasági építkezésekre ezen­kívül még az is jellemző, hogy általában nehezen megközelít­hető. bekötő utakkal, esetleg el sem látott területeken kell j dolgozni, és ily módon nem le­het felvonultatni a korszerű építési technológia által meg­követelt nagyobb szerelő be­rendezéseket. A szóban forgó épületek vá­za általában két fő elemből áll; a pillérekből és a fedél­széket képező tartókból. A te­tőt a hagyományos módszar szerint körítő falakra helyezik, és ezek a falak veszik fel a te­herhordáson kívül a vízszin­tesen ható szél nyomást, és be­töltik a hőszigetelés nem ke­vésbé fontos feladatát is. Ilyen építési módszerrel azon­ban teljességgel lehetetlen ki­elégíteni a növekvő hatalmas igényeket A mezőgazdasági és építési szakemberek együt­tes vizsgálódása alapján olyan vázszerkezet bizonyult erre a célra a legalkalmasabbnak, amelynél a tető terhelését egyenletes távolságban elhe­lyezett pillérek hordják, míg az épület falai csupán tér ha­tároló és hőszigetelő szerepet látnak eL A funkcióknak ez a szétválasztása azt is lehetővé teszt hogy a filléreket szi­lárdság szempontjából leg­jobban megfelelő vasbeton­ból készíthessék, a térhatároló falakat pedig jó hőszigetelő anyagokból, különlegesebb szilárdsági megkötések nélkül alakíthassák ki. Az épületek tetőzetének megoldása alapvetően tervezé­si probléma, ami az érintett tervező irodák hatáskörébe tartozik. A pillérek alapozása­egy időbe» működő más is terhelik. {Izeknek a tett igénybevételeknek a hatá­sát többféleképpen vizsgálták. E kisérletsorozatok igazolták azt a feltevést, hogy az eddig alkalmazott számítás módok kielégítik a műszaki igényeket. Tervező mérnökeink ezzel egy egységes, szabatos számítást eljárás birtokába kerülnek, éa az új méretezési eljárás segít­séget nyújt az árbócoezlopca rendszer kialakításához. En­nek az építési módnak továb­bi előnye, hogy egyszerűi könnyen gépesíthető, és igen rövid átépítési időt igényel. Egyúttal azt is lehetővé tőd, val azonban behatóbban kell foglalkozni, mert a hagyomá­nyos módszerekkel való építés nagyon munka* és időigényes. A pillérek alapozását az NDK* ban szerzett tapasztalatok sze­rint az úgynevezett árbócoszlo- pos megoldással célszerű ké­szíteni. A talajba 30—60 cm átmérőjű lyukakat fúrnak, 1,20—1,80 m mélységig, ame­lyekbe előregyártott, 4—4,5 m hosszú vasbeton pilléreket ál­lítanak be, majd a lyukakat kibetonozzák. Az így íealapo- zott pillérek alkalmasak arra, hogy az épületre ható függő­leges és vízszintes terhelése­ket kellő biztonsággal hordják. A vasbeton pilléreket azon­ban nemcsak vízszintes, hanem hogy helyszínről helyszínre utazó, gyorsan mozgó szak­brigádokat hozzanak létre a nagy számban épülő mezőgaz­dasági épületek vázának gyors elkészítésére, amely tehát a lyukaik fúrásából, a pillérek elhelyezéséből és a tetőszeréléa szakszerű elvégzéséből áll. Célszerűnek látszik, hogy ezek a brigádok a jövőben az etem- gyárakhoz tartozzanak, s így teljes mezőgazdasági építő vertikumok jöhetnének létre. Az ÉM és az FM programja szerint kísérletképpen 17 ilyen, új rendszerű vázat építenek fél az ország különböző helyein ée különféle mezőgazdasági ren­deltetésű épületek számára. Abd Iván dón az ember a felső, víztelen rétegek alatt, a nagyobb mély­ségekben a kőzetek kristály- szerkezete kö7.é záródott, jéggé fagyott vizet is találhat. A Holdon való biztonságos leszállás előkészítéséhez azon­ban mindenekelőtt azt kell tudni, milyen felszín várja ott az űrutast. A radarhullá­mok ilyen tekintetben érdekes jelentéseket hoztak a Holdról. Az mór régóta nem titok, hogy Luna istenasszony meglehető­sen hiú természettel áldotta meg a patronálása alatt álló égitestet, hiszen a Hold igen finom „púderréteggel kendő­zi” arculatát. Ezek a porszern- csék részint a Nap ibolyántúli sugárzásának hatására, részint apró meteor-becsapódások kö­vetkeztében válnak le a sziklá­ról. Újabban azonban szovjet kutatók észrevették, hogy a nagyjából 1-10 centiméter köz­ti radarhullámok meglepően erősen szóródnak a Hold felü­letén. Ennek pedig csak az lehet az oka, hogy ezek a hullámok a finom por között a hullám­hosszuknak megfelelő, tehát 1—10 centiméter közti méretű szivacsos állományú görön­gyökbe ütköznek. A „Hold- pudemek” ezeket az össze- csomósodásait nagyobb mete­orit-becsapásokkal magyaráz­zák. Ezek ugyanis egy pilla­natra megolvasztják a közvet­len környezetet, amely azután rögtön nagyobb kőzetdarabok­ká fagy össze. Mindez azonban ma még csak feltevés. A holdkutatás a földi megfigyelő eszközök ré­vén tehát inkább csak növel­te a még megoldásra váró problémák számát. S az érde­kes az, hogy bár a leckét az űrkutatás adta fel a csillagá­szoknak, az általuk felismert kérdésekre végső fokon szin­tén magának az űrkutatásnak, pontosabban a Hold körül ke­ringő, vagy oda leszálló űrla­boratóriumoknak és a Holdra utazó embernek kell megad­nia a választ Mit mond a tudós ? A holdkutatás utóbbi öt esztendejének eredményei A fiziológia és a televízió Netc-Fountüand és Kanada térségé ben, továbbá a déli féltekén. Ausztráliában in Űj-Zélandban. Ugyanakkor me­legebb lesz Szibé­riában, a Czekee- félszigeten, Ja­pánban, Koreában, Kínában, Chilé­ben, Argentínába» és Uruguay bon. Kuba a középe» szélesség« körök* re, míg az Amaze* nos folyó a ééU féltekéről az étze* kim leetiU *L

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom