Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-15 / 11. szám
1964.' január 15., szerda NEPCJ8AG 3 ügyült a tagsággal MAKLÁRI PÉLDA, MAKLÁRI TANULSÁG FIATALOK KASSZA JA . Az egyik irodában kattognak a számológépek, folyik az összesítés, készülnek a zárszámadásra. de a másik helyiségben már a jövő esztendőt forgatja a fejében a tagság. A maklári Űj Élet Termelő- szövetkezet munkacsapatai kü- 1 ön-külön tartanak megbeszélést és a mezőgazdász jelenlétében a területvállalások szerződéseit írják alá. Tizenöten, húszán dolgoznak egy-egy munkacsapatban, s talán senki sincs, aki erről a fontos megbeszélésről lekésne, vagy otthon maradt volna. A mezőgazdász ismerteti a terveket, mennyi dinnyét, paprikát, kukoricát termelnek az idén. Néhány asszony összedugja a fejét, a munkacsapatvezetők egymással tanakodnak. Végül kialakul a kép: húsz hold saláta, húsz hold máit, tíz hold maguborka, öt hold virágmag,.. így kerülnek a jegyzetfüzetembe az adatok, amikor valaki megkérdezi: — Mi lesz a kertészettel, milyen alapon megy a munka? A mezőgazdász pontos választ ad: tizenöt hold öntözéses kertészet A terven felüli termés ötven százaléka prémium. Másvalaki a háromszáz- húsz hold dinnye sorsáról érdeklődik. Mindenkit érdekel az ügy. Egy piroskendős menyecske hazaszalad pár peresre a jószágok miatt, de újra visszasiet Izgatottan kérdezi a szomszédjától, mit tárgyaltak, amíg odajárt? A beszélgetés, a vita után előkerülnek a szerződések. Név szerint feltüntetik, ki mát vállal. Szárvágásra az idén már nem kötnek szerződést, ezt már a gép végzi helyettük. Először elolvassák, nézegetik a szerződést, aztán egyenként ülnek a mezőgazdász mellé, hogy aláírják a szerződést. Négy óra sincs még, már jön a következő csapat Jó eredményeket ért el a szövetkezet, nem kell majd szégyenkezni a zárszámadáson, ezt valameny- nyien tudják, de a hibákat se hallgatja el senki. Dávid Sán- domé és Vályi Jánosné, a két immkacsapatvezető, szóvá teszik, hogy tavaly a sarjúkazla- zásnál, amikor az asszonyok is férfimunkát végeztek, a nőknek kevesebb munkaegységet írtak... Neon kiabál, nem veszekszik senki, de a maga igazát mindenki védi. A szövetkezetről beszélgetünk. Mindenki tudja, mi lesz a munkája a tavasszal, a nyáron, megbeszélték a vállalást. Valaki kis füzetbe már számítást is csinált, mennyi prémiumot kaphat jó termés esetén. — Nem lesz baj a munkaerővel? — kérdem. Csodálkozva néznek rám. — Hogyan lehetne? Mindenki tudja, mi a dolga, szerződése van a munkáról. A vezetőség a tagsággal együtt intézi a termést. Most a lényeg a minőségen van. Nem sok magyarázat kell ahhoz, hogy a háromszor, négyszer kapált kukorica gazdagabb termést ad. mint az, amelyik csak egyszer- kétszer lát kapát. A kertészet is meghálálja a munkát, a bajlódást ... A maklári termelőszövetkezetek már esztendők óta jól gazdálkodnak. Igaz, jók az adottságok, a körülmények is, de magában véve ez még nem minden. Eredményeik mindenekelőtt annak köszönhetők, hogy a három gazdaságban a vezetők a tagsággal együtt beszélik meg a terveket, és mindenről előre tudnak a brigádok, munkacsapatok. De vajon lehetne-e eredményes munkát várni olyan emberektől, akik nem tudják mire vállalkoznak, milyen munkáért mennyi jövedelem, mennyi prémium jár? A legprecízebb előtervezés, a legpontosabb kalkuláció se ér semmit, ha a szövetkezet vezetői nem tárgyalják meg a munkát előre a tagsággal. Sajnos, vannak szövetkezetek, ahol kevés gondot fordítanak a területvállalásokra, a szerződéskötésekre és „most nem érünk rá” jelszóval halogatják a dolgot. A maklári példa igazolja. hogy az egyik legnagyobb munka, a zárszámadás készítése mellett is lehet erre is időt szakítani. Szervezés kérdése? Nevezhetjük így is. bár több ennél, hiszen arról van szó. hogy a szövetkezeti tagok maguk beszéljék meg a tennivalókat, maguk lássák, milyen munkát mennyiért vállalnak. Ez a családi tervezés alapja, amikor a cukorrépa, paprika, kukorica már cipővé, rádióvá, motorkerékpárrá változik. És ha világos a cél, akkor jókedvvel megy a munka, biztosabb lesz a jövedelem, a forint... Szalay István — Itt a pénzügyminiszter — e szavakkal mutatta be Horváth Erzsébetet, a petőfibá- nyai Il-es KISZ-alapszerveaet gazdasági felelőssét Kiss Pál, a KISZ-bizottság titkára. — Kedves pénzügyminiszter, szeretnénk, ha „expozéját” újból elmondaná az elmúlt év gazdálkodásáról, miként a KISZ-taggyűlés előtt is tette -j-. kértük Horváth Erzsikét, aki szives felvilágosítással szolgál. — Az összes vagyonunk, 460 forint. — Csak ennyi? Hiszen úgy hallottuk. KISZ-szeryezetük a leggazdagabbak közé tartozik. Hozzányúlt talán valaki a pénzhez? — Ugyan! — hárította el a gyanúsítást a „pénzügyminiszter”. Nem nyúl ehhez a pénzhez senki, nemhogy hiányunk, de többletünk van. Amit a gazdagságról mondott, az tényleg igaz. Kiköltekeztünk. Egyébként év közben 6—8000 forint is volt a kasszában. — Miből? — A nagy pénz az önkéntes munkákért jön. Például abból. hogy a strandnál csőfektetést. téglapucolást, s egyéb munkát vállaltak az alapszervezet tagjai. — Sokan? — Ötvenen legalább voltak egy-egy esetben. De ha nem hiszi, előhozhatom az albumot, abban megörökítettük a leg- szorgal masabbakat. Egyesültek a kerti termelőszövetkezetek Hatezer holdon hat mezőgazdász gyobb mérvű lehet a gépesítés, nem beszélve a szakosításról. A Kossuth Termelőszövetkezetben, a határozat szerint továbbra is alkalmazzák, az eddig is jól bevált százalékos termelést, mely érdekeltté teszi az egész tagságot a termeKözségünkben három terme- sága eddig is jól dolgozott. Az lőszövetkezet működött. • A Ezüstkalász Tsz-ben például legrégibb, a Petőfi, még 1949- 62-ben a legtöbbet osztottak az ben alakult, a Búzakalász és az egész járás területén, s az 1963- Ezüstkalász termelőszövetke- as év zárszámadásakor 40 főzetek 1959-ben, amikor a hor- rinton felül oszt mind a három tiak is a közös gazdálkodás út- szövetkezet. ját választották. Ez év január Jól dolgoztak a veze- 10-e, forduló pontot jelentett a tők is, ennek tudható be, hogy három termelőszövetkezet éle- mindannyian helyet kaptak az lésben, tében. Elhatározták, hogy egy új vezetőségben is. Az elnök a a hatezer holdon hat szak- szövetkezetbe tömörülve meg- legtapasztaltabb lett közöttük: képzett mezőgazdász segíti a alakítják a horti Kossuth Molnár Jánosné, a Petőfi Tsz szakszerű termelést, s nagyobb MGTSZ-t. Január 10-én, egy elnöke. Támogatói lesznek a súlyt helyeznek az állatte- időben tartotta meg a három nagy munkában Tóth Béla és nyésztésre is. szövetkezet közgyűlését, me- Krajcsik László, mint elnök- Most már az egész falu lá- lyen megszavazták az egyesü- helyettesek. kosságát egy közös cél vezeti: lést, majd a kultúrház nagy- A szövetkezet vezetői és tag- minél szorgalmasabban dol- termében megtartották az jai most láttáik elérkezettnek gozni, hogy 1964-ben még naösszevont szövetkezet első köz- az időt. ahhoz, hogy egyesülje- gyobb legyen a közös vagyon, gyűlését, ahol megválasztották nek, mert felismerték, egy sző- és az egy munkaegységre jutó az új vezetőséget. vetkezőiben nagyobb beruhá- részesedés. A termelőszövetkezetek tag- zásokra nyílik lehetőség, na- Dr. Czibolya László, Hort. Miért állt meg a 417-es vonat a nagyúti állomáson ? parancsot teljesítve ma elárult egy kémet, egy ismeretlen társát. És holnap? Ki következik holnap? ... Üggyel-bajjal állt fel. Hevesen, egyenetlenül vert a szive. Szemét valami hályogszerű fátyol borította el. Kapkodott á levegő után. Alig tudott elvánszorogni az ablakig, hogy utolsó erejét összeszedve kilökje a fél szárnyát. Friss esti levegő áramlott a szobába. Sokáig állt aléltan a falhoz támaszkodva, amíg csak erőre nem kapott valamelyest. Mi történik vele? Mind gyakrabban és gyakrabban fogja el a hirtelen légszomj. S a rohamok egyre tartósabbák, erősebbek... Egy óra múltán jobban lett az öreg. becsukta és elfüggönyözte az ablakot, aztán villanyt gyújtott. Késő volt már. Megnézte az órát, s leereszkedett a föld alatti üregbe, ahová egy álcázott lyuk vezetett a konyhából. A sötétben kitapogatta a rejtekhelyét, kivette onnan a hordozható leadót, s az éterbe küldött egy rövid si- fírozott jelentést. 2. Azizov ezredes egész nap a folyó ügyekkel foglalkozott, amelyekből az ő osztályán mindig temérdek volt. De azért gondolatban újra és újra visszatért a villamoson történt különös esetre. Letett© kezéből a tollat, hátradőlt a karosszékben, s gondolkozott. Kombinált, összefüggéseket ke. resett. Az Írókészlet melletti fényképen nyugodott meg a tekintete. Fiatal nő és egy kisfiú állt a tengerparton, s mosolygott a fényképezőgép lencséjébe. A felesége és a fia. A háború kezdete óta, amióta annyira megszaporodott az állambiztansáigi szervek munkája, az ezredest jóformán alig látták otthon. Zarifa kezdetben férje szülői érzéseire igyekezett hatni. A fia hetekig nem látja, vágyik utána. Ha mesz- sze, távol a családjától dolgozna, nem szólna semmit De ha már egyszer ugyanott van, ahol ők, akkor néki is nevelnie kell a gyereket Nem segített. Am Zarifa nem hátrált meg. Ilyen nehéz munkához. amelyet a férje végez, nagyon szükséges a rendszeres táplálkozás. S Zarifa mindennap elmegy a hivatalba az ennivalóval. Vár a hallban, amíg az ügyeletes felszól. Ilyenkor azután akarva, akaratlanul is időt kell szakítania Azizovnak, hogy lemenjen a feleségéhez. Tegnap egy félórát töltöttek az ügyeletes szobájában. Azizov sietősen evett. Zarifa pedig az otthon i dolgokat mesélte. Igyekezett jókedvűen, derűsen beszélni, de a szemében bánat bújkált. S Azizov megígérte: holnap este. bármi történik is, időt szakít és hazamegy. — Eszedbe juttassam majd? — kérdezte az asszony, miközben elrakta az edényeket. — Férfiúi szavamra mondom! 3. A szoba sarkában levő falióra elütötte a tízet Azizov felállt. bezárta a páncélszekrényt, s vette a kalapját. A gépkocsi lassan haladt a kihalt utcában, az elsötétít©!! ablaké, egyetlen fénysugarat ki nem bocsátó házak mellett. A koromsötétben még az épületek körvonalai is alig látszottak. Az utcai hangszórókból zene áradt, halk, nyugtalan hangok. A kocsi a tenger irányába fordult A höld csak nemrég jött féL Lágy fénye a Káspi apró ezüstös hullámfodrokat vető, Kiéles, csendes vizén táncolt Azizov leengedte az oldalablakot A tenger aromája áramlott be a kocsiba: a jód, a kátrány és az olaj csodálatos, illatkompozíciója. — Kellemes — mondta a sofőr. — Kellemes — ismételte Azizov. A gépkocsi végigfutott a tengerparton, s egy alacsony ház előtt megállt Azizovot már várták. A fia rohant elébe, nyomában pedig a mosolygó Zarifa ment. Alighogy beléptek a lakásba. megszólalt a telefon. Az asszony vette fel a kagylót. — Téged keresnek — mondta a férjének. Az ezredes a füléhez emelte a kagylót. Szemin őrnagy beszélt Közölte, hogy Scsuko szökést kísérelt meg. — Hogyan történt? — Azizofr leült a székre, kigombolta az inggallérját s meglazította a nyakkendőjét. — Részleteket nem tudok, még nem volt idő, hogy megkérdezzem. Az egyik tiszt tüzet nyitott rá.., — Lelőtték? - Azizov felállt — Csak megsebesült, ezredes tlvíárs. Könnyebb sérülés. — Mindegy. Akkor is kár volt — Azizov elhallgatott. — Hol van most ő? — Ugyanott a fogdában. — Szóljon a mi orvosunknak, s menjen a doktorral egyijft oda. Rögtön megyek én is. Letette a kagylót, s bocsá- natkérően nézett a feleségére. 4. Sirokov rendőrőmagy jelentést tett Azizovnak az esetről. Az ezredes bosszúsan ráncolta össze a homlokát. Ügy látszott, hogy felborult minden terv. Scsukónak átlőtték a lábát Egy ideig mozdulatlanságra van kárhoztatva. Tehát nem sikerült megvalósítani a Szökéssel kapcsolatos kombinációt amely pedig lehetőséget adott volna, hogy tovább figyeljék. kükkel tart Scsukó kapcsolatot. — Meg lehetne azt csinálni, hogy elterjedjen a hír: a szökés mégis sikerült? — kérdezte Azizov váratlanul a rendőr- őrnagyot Sirokov meglepődött. — Nos? — sürgette türelmetlenül az ezredes. — A szökés, mondjuk, sikerült, s a letartóztatott eltűnt — Azt hiszem, meg lehet tenni — felelte bizonytalanul j Sirokov. — A hírt el kell terjeszteni nemcsak a környékbeli lakosok, hanem a rendőrség alkalmazottai között is. Természetesen kivéve azokat', akik jelen voltak az esetnél. Velük külön kell beszélni. Érti, mire gondolok? — Pontosan. — Akkor intézkedjenek. (Folytatjuk) A Miskolcról Budapestre tartó 417-es személyvonat szilveszter reggelén, fél 7 körül, váratlanul megállt a nagyúti állomáson. A menetrend nem ír elő itt megállást, a vonat mégis hosszú ideig vesztegelt s nem ment tovább. Miért? Mert a személyvonat előtt a szabályos térközt betartva, te- herszerelvény haladt s Nagyút és a 11-es térköz között a vagonsor kettészakadt; a szerelvény első része haladt tovább Ludas felé, a többi kocsi meg ottmaradt a nyílt vágányon. A ludasi állomáson Juhász István váltóőr észrevette, hogy a tehervonat körül valami nincs rendjén, mert az utolsó kocsin nem ég a „zárlámpa”. Gyors értesítés, jelentés Kiss Vilmosnak, az ügyeletes szolgálattevőnek s máris berregett a telefon a nagyúti állomás irodájában: megállítaná a 417-es személyt mindenáron, szakadt szerelvény van előtte a vágányokon! A mintegy 100 kilométeres sebességgel robogó személyvonatot sikerült időben megállítani, de néhány perc múlva már késő lett volna minden, az emberekkel zsúfolt vonat belenő* hant volna a nyílt pályán álló tehervagonokba. Szerencsére ez nem következett be, mert a ludasi váltóőrnek és a szolgálattevőnek helyén volt a szíve, felismerték a leselkedő veszélyt s idejében elhárították a katasztrófát. A 11-es térközör „elnézte” a teherszerelvényt, nem tűnt fel neki, hogy a kocsisor csonka. Figyelmetlenségével majdnem baleset okozója lett. S nem rajta múlott, hogy mégsem történt baj, hanem a szolgálatukat pontosan ellátó Juhász István és Kiss Vilmos figyelmességén, gyors intézkedésén. Szilveszter reggele óta több mint két hét telt el, kérdezhetik, miért most írjuk mega történteket. Több ok miatt Egyrészt, mert a 417-es személyvonat utasai közül sokan mai napig sem tudják, miért kellett hosszan várakoznioik a nagyúti állomáson. Másrészt, mert a két vasutasnak a mai napig sem mondtak köszönetét helytállásukért s a baleset elhárításáért járó jutalmat sem adták át nekik. Ezt az utóbbi mulasztást illene mielőbb pótolni! (— váry) Rossz tréfa Tatarozzák Egerben a Dobó téri háztartási boltot. A frissen mázolt ajtófélfán sebtében kitett tábla lóg: „Legközelebbi áruda a Bajcsy Zs. úton. Nyitva 7— 13,30-ig, 14,30-17 óráig.” A meglepett vásárló „áttalpal” a Bajcsy- Zsilinszky utcába, de még nagj/obb meglepetésére, sőt bosszúságára. itt már másképpen szól a szöveg. A tábla nagyobb: ,.A Dobó téri áruda, átalakítása miatt nyitva 7—13-ig, 13-17,30-ig.” Megnéztük ismét a Dobó téri táblát, már a magunk megnyugtatására is „leellenőriztük”, és fellélegeztünk, mert nem bennünk volt a hiba. A két tábla nem egyezett. pedig feltételezhető, hogy közös megbeszélés alapján tették ki. Akkor? Rosszul sikerült tréfa?' Mindenesetre olcsó játék és nem a cégtábla alá való . . p. e. — Ez mennyit jelentett a KlSZ-kasszán-ak? — Hatezer valahány forintot. — És mi jött még ehhez? Némi töprengés után felcsillant Horváth Erzsiké szeme. — Az ám, majd elfelejtettem, az irodalmi színpad előadásaiért is kaptunk 600 forintot. — És a többi? — A KISZ-tagdí jakból és egyéb apró-cseprő lehetőségek kihasználásából. Most hallottuk, hogy a rózsái fiatalok, milyen nagy bevételtől estek el. Háromezerötszáz forintot kaphattak volna, ha a gépek szállításában, leszerelésében segítenek. És ők nem vállalták. Ha mi ott lehettünk volna ... Ezek tehát a gazdagság forrásai a bányatelepi KlSZ-szer- vezetnél, de vajon jól gazdálkodtak-e az ezresekkel, hasznos dolgokra költötték-e a KISZ-kassza tartalmát?! — Azt hiszem, minden fiatal úgy érzi, a legjobb helyre költöttük, hisz együtt beszéltük meg — folytatja „expozéját” Horváth Erzsiké, legelsőnek véve a legtekintélyesebb kiadást jelentő országjáró kirándulást, amelyen ötvenen vehettek részt, a legszorgalmasabb j ötven. — Soha nem felejtjük el azt a kirándulást. Pákozdon táboroztunk, ragyogó napsütésben, jó kedvben, 'míg egyszer éjszaka riadót fújtak. „Elraboltak két lányt” — hallottuk a hírt. Kétségbeestünk, mert már korábban is észrevettük, hogy a pékozdi fiúk nagyon kerülgetik a tábort. Képzelheti, főleg lányok voltunk a csoportban. Mezítláb rohantunk a tarlón, hogy efogjuk a tetteseket. És akkor ráakadtunk az elveszett lányokra. Fához voltak kikő- tözve és sírtak. Mi is. Meg tudtuk volna ölni a rablókat. Pedi~ csak játék volt az egész, valaki kieszelte. Rengeteg élményt jelentett a balatoni utazás is. úgy. hogy az idén is megismételjük, ha lehet. No persze, az anyagi résssért el is felejtettem, 6980 forintba került az utazás. Nagyon megérte. Néhány an külföldre iM eljutottak a KISZ pénzéből* Pocsai Sanyi ifjúsági brigádvezető, Oláh László, Balogh Jancsi, a KISZ-titkár, no és én magam is. — Ennyi mindenre jutott * nyolcezerből? — Még többre is. Jutalmat kaptak a legszorgalmasabb bizalmiak és remek Mikulás- estet rendeztünk. Olyan hangulat volt, hogy még a szülök is tviszteltek. Balogh öcsi gitározott, illik, nem illik vetélkedő is volt, ahol könyvet nyertek a legügyesebbek. Any- nyira tetszettek ezek a klub- délutánok. estek, hogy újévkor is megismételtük, akikor azt kellett elsorolni egy-egy színész képét megpillantva, hogy milyen filmjét mutatták be. Szerencsém volt, négy mozijegyet nyertem. — Ezzel tehát kész is az elszámolás? — Nagyjából. Mert még névnapokon is ebből a pénzbő: ajándékozzuk meg a KISZ tagokat. Karcagi Pistit is ebből búcsúztattuk, amikor be vonult katonának. Vigh Zsu zsi, Tóth Erzsi esküvői ajándékot kapott belőle. —- Arról gondoskodtak-« már, miből gyűlnek az idén össze az ezresek? — Megint csak önkén te: munkából. Ezúttal, a lakótelei rendezését, parkírozását, i, közvilágítás rendbeshozásá- vállaltuk. — A közvilágítást? — Igen. Van huszonöt vil lanyszerelő a KlSZ-szervezet- ben. Balogh Jancsi, a titkár is az. Ebből várható legalább kétezer forint bevétel, s felhajtunk még néhány nekünk való munkát, lesz rá kedv is: fiatal is elég. Az idén is megtelik a kasszánk, nem kell minket félteni. Kovács Endre
