Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-15 / 11. szám

1964.' január 15., szerda NEPCJ8AG 3 ügyült a tagsággal MAKLÁRI PÉLDA, MAKLÁRI TANULSÁG FIATALOK KASSZA JA . Az egyik irodában kattognak a számológépek, folyik az összesítés, készülnek a zár­számadásra. de a másik helyi­ségben már a jövő esztendőt forgatja a fejében a tagság. A maklári Űj Élet Termelő- szövetkezet munkacsapatai kü- 1 ön-külön tartanak megbeszé­lést és a mezőgazdász jelenlé­tében a területvállalások szer­ződéseit írják alá. Tizenöten, húszán dolgoznak egy-egy munkacsapatban, s talán senki sincs, aki erről a fontos meg­beszélésről lekésne, vagy ott­hon maradt volna. A mezőgaz­dász ismerteti a terveket, mennyi dinnyét, paprikát, ku­koricát termelnek az idén. Né­hány asszony összedugja a fe­jét, a munkacsapatvezetők egy­mással tanakodnak. Végül ki­alakul a kép: húsz hold saláta, húsz hold máit, tíz hold maguborka, öt hold virágmag,.. így kerülnek a jegyzetfüzetem­be az adatok, amikor valaki megkérdezi: — Mi lesz a kertészettel, mi­lyen alapon megy a munka? A mezőgazdász pontos vá­laszt ad: tizenöt hold öntözé­ses kertészet A terven felüli termés ötven százaléka pré­mium. Másvalaki a háromszáz- húsz hold dinnye sorsáról ér­deklődik. Mindenkit érdekel az ügy. Egy piroskendős menyecs­ke hazaszalad pár peresre a jó­szágok miatt, de újra vissza­siet Izgatottan kérdezi a szom­szédjától, mit tárgyaltak, amíg odajárt? A beszélgetés, a vita után előkerülnek a szerződések. Név szerint feltüntetik, ki mát vál­lal. Szárvágásra az idén már nem kötnek szerződést, ezt már a gép végzi helyettük. Először elolvassák, nézegetik a szerződést, aztán egyenként ülnek a mezőgazdász mellé, hogy aláírják a szerződést. Négy óra sincs még, már jön a következő csapat Jó eredmé­nyeket ért el a szövetkezet, nem kell majd szégyenkezni a zárszámadáson, ezt valameny- nyien tudják, de a hibákat se hallgatja el senki. Dávid Sán- domé és Vályi Jánosné, a két immkacsapatvezető, szóvá te­szik, hogy tavaly a sarjúkazla- zásnál, amikor az asszonyok is férfimunkát végeztek, a nők­nek kevesebb munkaegységet írtak... Neon kiabál, nem ve­szekszik senki, de a maga iga­zát mindenki védi. A szövetkezetről beszélge­tünk. Mindenki tudja, mi lesz a munkája a tavasszal, a nyá­ron, megbeszélték a vállalást. Valaki kis füzetbe már számí­tást is csinált, mennyi prémiu­mot kaphat jó termés esetén. — Nem lesz baj a munka­erővel? — kérdem. Csodál­kozva néznek rám. — Hogyan lehetne? Minden­ki tudja, mi a dolga, szerződé­se van a munkáról. A vezető­ség a tagsággal együtt intézi a termést. Most a lényeg a mi­nőségen van. Nem sok magya­rázat kell ahhoz, hogy a há­romszor, négyszer kapált ku­korica gazdagabb termést ad. mint az, amelyik csak egyszer- kétszer lát kapát. A kertészet is meghálálja a munkát, a baj­lódást ... A maklári termelőszövetke­zetek már esztendők óta jól gazdálkodnak. Igaz, jók az adottságok, a körülmények is, de magában véve ez még nem minden. Eredményeik min­denekelőtt annak köszönhetők, hogy a három gazdaságban a vezetők a tagsággal együtt be­szélik meg a terveket, és min­denről előre tudnak a brigá­dok, munkacsapatok. De vajon lehetne-e eredményes munkát várni olyan emberektől, akik nem tudják mire vállalkoznak, milyen munkáért mennyi jö­vedelem, mennyi prémium jár? A legprecízebb előterve­zés, a legpontosabb kalkuláció se ér semmit, ha a szövetkezet vezetői nem tárgyalják meg a munkát előre a tagsággal. Saj­nos, vannak szövetkezetek, ahol kevés gondot fordítanak a területvállalásokra, a szerző­déskötésekre és „most nem érünk rá” jelszóval halogatják a dolgot. A maklári példa iga­zolja. hogy az egyik legna­gyobb munka, a zárszámadás készítése mellett is lehet erre is időt szakítani. Szervezés kérdése? Nevez­hetjük így is. bár több ennél, hiszen arról van szó. hogy a szövetkezeti tagok maguk be­széljék meg a tennivalókat, maguk lássák, milyen munkát mennyiért vállalnak. Ez a csa­ládi tervezés alapja, amikor a cukorrépa, paprika, kukorica már cipővé, rádióvá, motorke­rékpárrá változik. És ha vilá­gos a cél, akkor jókedvvel megy a munka, biztosabb lesz a jövedelem, a forint... Szalay István — Itt a pénzügyminiszter — e szavakkal mutatta be Hor­váth Erzsébetet, a petőfibá- nyai Il-es KISZ-alapszerveaet gazdasági felelőssét Kiss Pál, a KISZ-bizottság titkára. — Kedves pénzügyminiszter, szeretnénk, ha „expozéját” új­ból elmondaná az elmúlt év gazdálkodásáról, miként a KISZ-taggyűlés előtt is tette -j-. kértük Horváth Erzsikét, aki szives felvilágosítással szol­gál. — Az összes vagyonunk, 460 forint. — Csak ennyi? Hiszen úgy hallottuk. KISZ-szeryezetük a leggazdagabbak közé tartozik. Hozzányúlt talán valaki a pénzhez? — Ugyan! — hárította el a gyanúsítást a „pénzügyminisz­ter”. Nem nyúl ehhez a pénz­hez senki, nemhogy hiányunk, de többletünk van. Amit a gaz­dagságról mondott, az tényleg igaz. Kiköltekeztünk. Egyéb­ként év közben 6—8000 forint is volt a kasszában. — Miből? — A nagy pénz az önkéntes munkákért jön. Például abból. hogy a strandnál csőfektetést. téglapucolást, s egyéb munkát vállaltak az alapszervezet tag­jai. — Sokan? — Ötvenen legalább voltak egy-egy esetben. De ha nem hiszi, előhozhatom az albumot, abban megörökítettük a leg- szorgal masabbakat. Egyesültek a kerti termelőszövetkezetek Hatezer holdon hat mezőgazdász gyobb mérvű lehet a gépesí­tés, nem beszélve a szakosítás­ról. A Kossuth Termelőszövetke­zetben, a határozat szerint to­vábbra is alkalmazzák, az ed­dig is jól bevált százalékos ter­melést, mely érdekeltté te­szi az egész tagságot a terme­Községünkben három terme- sága eddig is jól dolgozott. Az lőszövetkezet működött. • A Ezüstkalász Tsz-ben például legrégibb, a Petőfi, még 1949- 62-ben a legtöbbet osztottak az ben alakult, a Búzakalász és az egész járás területén, s az 1963- Ezüstkalász termelőszövetke- as év zárszámadásakor 40 fő­zetek 1959-ben, amikor a hor- rinton felül oszt mind a három tiak is a közös gazdálkodás út- szövetkezet. ját választották. Ez év január Jól dolgoztak a veze- 10-e, forduló pontot jelentett a tők is, ennek tudható be, hogy három termelőszövetkezet éle- mindannyian helyet kaptak az lésben, tében. Elhatározták, hogy egy új vezetőségben is. Az elnök a a hatezer holdon hat szak- szövetkezetbe tömörülve meg- legtapasztaltabb lett közöttük: képzett mezőgazdász segíti a alakítják a horti Kossuth Molnár Jánosné, a Petőfi Tsz szakszerű termelést, s nagyobb MGTSZ-t. Január 10-én, egy elnöke. Támogatói lesznek a súlyt helyeznek az állatte- időben tartotta meg a három nagy munkában Tóth Béla és nyésztésre is. szövetkezet közgyűlését, me- Krajcsik László, mint elnök- Most már az egész falu lá- lyen megszavazták az egyesü- helyettesek. kosságát egy közös cél vezeti: lést, majd a kultúrház nagy- A szövetkezet vezetői és tag- minél szorgalmasabban dol- termében megtartották az jai most láttáik elérkezettnek gozni, hogy 1964-ben még na­összevont szövetkezet első köz- az időt. ahhoz, hogy egyesülje- gyobb legyen a közös vagyon, gyűlését, ahol megválasztották nek, mert felismerték, egy sző- és az egy munkaegységre jutó az új vezetőséget. vetkezőiben nagyobb beruhá- részesedés. A termelőszövetkezetek tag- zásokra nyílik lehetőség, na- Dr. Czibolya László, Hort. Miért állt meg a 417-es vonat a nagyúti állomáson ? parancsot teljesítve ma elárult egy kémet, egy ismeretlen társát. És holnap? Ki követ­kezik holnap? ... Üggyel-bajjal állt fel. Heve­sen, egyenetlenül vert a szive. Szemét valami hályogszerű fá­tyol borította el. Kapkodott á levegő után. Alig tudott el­vánszorogni az ablakig, hogy utolsó erejét összeszedve ki­lökje a fél szárnyát. Friss esti levegő áramlott a szobába. Sokáig állt aléltan a falhoz támaszkodva, amíg csak erőre nem kapott valamelyest. Mi történik vele? Mind gyakrabban és gyakrabban fogja el a hirtelen légszomj. S a rohamok egyre tartósabbák, erősebbek... Egy óra múltán jobban lett az öreg. becsukta és elfüggö­nyözte az ablakot, aztán vil­lanyt gyújtott. Késő volt már. Megnézte az órát, s leereszke­dett a föld alatti üregbe, aho­vá egy álcázott lyuk vezetett a konyhából. A sötétben kitapo­gatta a rejtekhelyét, kivette onnan a hordozható leadót, s az éterbe küldött egy rövid si- fírozott jelentést. 2. Azizov ezredes egész nap a folyó ügyekkel foglalkozott, amelyekből az ő osztályán mindig temérdek volt. De azért gondolatban újra és új­ra visszatért a villamoson tör­tént különös esetre. Letett© ke­zéből a tollat, hátradőlt a ka­rosszékben, s gondolkozott. Kombinált, összefüggéseket ke. resett. Az Írókészlet melletti fény­képen nyugodott meg a tekin­tete. Fiatal nő és egy kisfiú állt a tengerparton, s mosolygott a fényképezőgép lencséjébe. A felesége és a fia. A háború kezdete óta, amió­ta annyira megszaporodott az állambiztansáigi szervek mun­kája, az ezredest jóformán alig látták otthon. Zarifa kezdetben férje szülői érzéseire igyeke­zett hatni. A fia hetekig nem látja, vágyik utána. Ha mesz- sze, távol a családjától dolgoz­na, nem szólna semmit De ha már egyszer ugyanott van, ahol ők, akkor néki is nevelnie kell a gyereket Nem segített. Am Zarifa nem hátrált meg. Ilyen nehéz mun­kához. amelyet a férje végez, nagyon szükséges a rendszeres táplálkozás. S Zarifa minden­nap elmegy a hivatalba az en­nivalóval. Vár a hallban, amíg az ügyeletes felszól. Ilyenkor azután akarva, akaratlanul is időt kell szakítania Azizovnak, hogy lemenjen a feleségéhez. Tegnap egy félórát töltöttek az ügyeletes szobájában. Azi­zov sietősen evett. Zarifa pe­dig az otthon i dolgokat mesél­te. Igyekezett jókedvűen, de­rűsen beszélni, de a szemében bánat bújkált. S Azizov meg­ígérte: holnap este. bármi tör­ténik is, időt szakít és haza­megy. — Eszedbe juttassam majd? — kérdezte az asszony, miköz­ben elrakta az edényeket. — Férfiúi szavamra mon­dom! 3. A szoba sarkában levő fali­óra elütötte a tízet Azizov fel­állt. bezárta a páncélszekrényt, s vette a kalapját. A gépkocsi lassan haladt a kihalt utcában, az elsötétít©!! ablaké, egyetlen fénysugarat ki nem bocsátó házak mellett. A koromsötétben még az épü­letek körvonalai is alig látszot­tak. Az utcai hangszórókból zene áradt, halk, nyugtalan hangok. A kocsi a tenger irányába fordult A höld csak nemrég jött féL Lágy fénye a Káspi apró ezüstös hullámfodrokat vető, Kiéles, csendes vizén tán­colt Azizov leengedte az oldal­ablakot A tenger aromája áramlott be a kocsiba: a jód, a kátrány és az olaj csodálatos, illatkompozíciója. — Kellemes — mondta a so­főr. — Kellemes — ismételte Azizov. A gépkocsi végigfutott a tengerparton, s egy alacsony ház előtt megállt Azizovot már várták. A fia rohant elébe, nyomában pedig a mosolygó Zarifa ment. Alighogy beléptek a lakás­ba. megszólalt a telefon. Az asszony vette fel a kagylót. — Téged keresnek — mond­ta a férjének. Az ezredes a füléhez emelte a kagylót. Szemin őrnagy be­szélt Közölte, hogy Scsuko szökést kísérelt meg. — Hogyan történt? — Azizofr leült a székre, kigombolta az inggallérját s meglazította a nyakkendőjét. — Részleteket nem tudok, még nem volt idő, hogy meg­kérdezzem. Az egyik tiszt tü­zet nyitott rá.., — Lelőtték? - Azizov fel­állt — Csak megsebesült, ezredes tlvíárs. Könnyebb sérülés. — Mindegy. Akkor is kár volt — Azizov elhallgatott. — Hol van most ő? — Ugyanott a fogdában. — Szóljon a mi orvosunknak, s menjen a doktorral egyijft oda. Rögtön megyek én is. Letette a kagylót, s bocsá- natkérően nézett a feleségére. 4. Sirokov rendőrőmagy jelen­tést tett Azizovnak az esetről. Az ezredes bosszúsan ráncolta össze a homlokát. Ügy látszott, hogy felborult minden terv. Scsukónak átlőtték a lábát Egy ideig mozdulatlanságra van kárhoztatva. Tehát nem sikerült megvalósítani a Szö­késsel kapcsolatos kombiná­ciót amely pedig lehetőséget adott volna, hogy tovább fi­gyeljék. kükkel tart Scsukó kapcsolatot. — Meg lehetne azt csinálni, hogy elterjedjen a hír: a szö­kés mégis sikerült? — kérdezte Azizov váratlanul a rendőr- őrnagyot Sirokov meglepődött. — Nos? — sürgette türelmet­lenül az ezredes. — A szökés, mondjuk, sikerült, s a letar­tóztatott eltűnt — Azt hiszem, meg lehet tenni — felelte bizonytalanul j Sirokov. — A hírt el kell terjeszteni nemcsak a környékbeli lako­sok, hanem a rendőrség alkal­mazottai között is. Természe­tesen kivéve azokat', akik je­len voltak az esetnél. Velük külön kell beszélni. Érti, mire gondolok? — Pontosan. — Akkor intézkedjenek. (Folytatjuk) A Miskolcról Budapestre tar­tó 417-es személyvonat szilvesz­ter reggelén, fél 7 körül, várat­lanul megállt a nagyúti állomá­son. A menetrend nem ír elő itt megállást, a vonat mégis hosszú ideig vesztegelt s nem ment tovább. Miért? Mert a személyvonat előtt a szabályos térközt betartva, te- herszerelvény haladt s Nagy­út és a 11-es térköz között a vagonsor kettészakadt; a sze­relvény első része haladt to­vább Ludas felé, a többi ko­csi meg ottmaradt a nyílt vá­gányon. A ludasi állomáson Juhász István váltóőr észre­vette, hogy a tehervonat körül valami nincs rendjén, mert az utolsó kocsin nem ég a „zár­lámpa”. Gyors értesítés, jelen­tés Kiss Vilmosnak, az ügye­letes szolgálattevőnek s máris berregett a telefon a nagyúti állomás irodájában: megállíta­ná a 417-es személyt minden­áron, szakadt szerelvény van előtte a vágányokon! A min­tegy 100 kilométeres sebesség­gel robogó személyvonatot si­került időben megállítani, de néhány perc múlva már késő lett volna minden, az embe­rekkel zsúfolt vonat belenő* hant volna a nyílt pályán álló tehervagonokba. Szerencsére ez nem következett be, mert a ludasi váltóőrnek és a szolgá­lattevőnek helyén volt a szíve, felismerték a leselkedő ve­szélyt s idejében elhárították a katasztrófát. A 11-es térközör „elnézte” a teherszerelvényt, nem tűnt fel neki, hogy a kocsisor csonka. Figyelmetlenségével majdnem baleset okozója lett. S nem rajta múlott, hogy mégsem történt baj, hanem a szolgála­tukat pontosan ellátó Juhász István és Kiss Vilmos figyel­mességén, gyors intézkedésén. Szilveszter reggele óta több mint két hét telt el, kérdez­hetik, miért most írjuk mega történteket. Több ok miatt Egyrészt, mert a 417-es sze­mélyvonat utasai közül sokan mai napig sem tudják, miért kellett hosszan várakoznioik a nagyúti állomáson. Másrészt, mert a két vasutasnak a mai napig sem mondtak köszöne­tét helytállásukért s a baleset elhárításáért járó jutalmat sem adták át nekik. Ezt az utób­bi mulasztást illene mielőbb pótolni! (— váry) Rossz tréfa Tatarozzák Eger­ben a Dobó téri háztartási boltot. A frissen mázolt ajtófélfán sebté­ben kitett tábla lóg: „Legközelebbi áruda a Bajcsy Zs. úton. Nyitva 7— 13,30-ig, 14,30-17 óráig.” A megle­pett vásárló „át­talpal” a Bajcsy- Zsilinszky utcába, de még nagj/obb meglepetésére, sőt bosszúságára. itt már másképpen szól a szöveg. A tábla nagyobb: ,.A Dobó téri áruda, átalakítása miatt nyitva 7—13-ig, 13-17,30-ig.” Megnéztük ismét a Dobó téri táblát, már a magunk megnyugtatására is „leellenőriztük”, és fellélegeztünk, mert nem bennünk volt a hiba. A két tábla nem egye­zett. pedig feltéte­lezhető, hogy kö­zös megbeszélés alapján tették ki. Akkor? Rosszul sikerült tréfa?' Minden­esetre olcsó játék és nem a cégtábla alá való . . p. e. — Ez mennyit jelentett a KlSZ-kasszán-ak? — Hatezer valahány forin­tot. — És mi jött még ehhez? Némi töprengés után felcsil­lant Horváth Erzsiké szeme. — Az ám, majd elfelejtet­tem, az irodalmi színpad elő­adásaiért is kaptunk 600 forin­tot. — És a többi? — A KISZ-tagdí jakból és egyéb apró-cseprő lehetőségek kihasználásából. Most hallot­tuk, hogy a rózsái fiatalok, mi­lyen nagy bevételtől estek el. Háromezerötszáz forintot kap­hattak volna, ha a gépek szál­lításában, leszerelésében segí­tenek. És ők nem vállalták. Ha mi ott lehettünk volna ... Ezek tehát a gazdagság for­rásai a bányatelepi KlSZ-szer- vezetnél, de vajon jól gazdál­kodtak-e az ezresekkel, hasz­nos dolgokra költötték-e a KISZ-kassza tartalmát?! — Azt hiszem, minden fiatal úgy érzi, a legjobb helyre köl­töttük, hisz együtt beszéltük meg — folytatja „expozéját” Horváth Erzsiké, legelsőnek véve a legtekintélyesebb ki­adást jelentő országjáró kirán­dulást, amelyen ötvenen vehet­tek részt, a legszorgalmasabb j ötven. — Soha nem felejtjük el azt a kirándulást. Pákozdon tábo­roztunk, ragyogó napsütésben, jó kedvben, 'míg egyszer éjsza­ka riadót fújtak. „Elraboltak két lányt” — hallottuk a hírt. Kétségbeestünk, mert már ko­rábban is észrevettük, hogy a pékozdi fiúk nagyon kerülge­tik a tábort. Képzelheti, főleg lányok voltunk a csoportban. Mezítláb rohantunk a tarlón, hogy efogjuk a tetteseket. És akkor ráakadtunk az elveszett lányokra. Fához voltak kikő- tözve és sírtak. Mi is. Meg tudtuk volna ölni a rablókat. Pedi~ csak játék volt az egész, valaki kieszelte. Rengeteg él­ményt jelentett a balatoni uta­zás is. úgy. hogy az idén is megismételjük, ha lehet. No persze, az anyagi résssért el is felejtettem, 6980 forintba került az utazás. Nagyon meg­érte. Néhány an külföldre iM eljutottak a KISZ pénzéből* Pocsai Sanyi ifjúsági brigád­vezető, Oláh László, Balogh Jancsi, a KISZ-titkár, no és én magam is. — Ennyi mindenre jutott * nyolcezerből? — Még többre is. Jutalmat kaptak a legszorgalmasabb bi­zalmiak és remek Mikulás- estet rendeztünk. Olyan han­gulat volt, hogy még a szülök is tviszteltek. Balogh öcsi gi­tározott, illik, nem illik vetél­kedő is volt, ahol könyvet nyertek a legügyesebbek. Any- nyira tetszettek ezek a klub- délutánok. estek, hogy újév­kor is megismételtük, akikor azt kellett elsorolni egy-egy színész képét megpillantva, hogy milyen filmjét mutatták be. Szerencsém volt, négy mo­zijegyet nyertem. — Ezzel tehát kész is az el­számolás? — Nagyjából. Mert még név­napokon is ebből a pénzbő: ajándékozzuk meg a KISZ tagokat. Karcagi Pistit is eb­ből búcsúztattuk, amikor be vonult katonának. Vigh Zsu zsi, Tóth Erzsi esküvői aján­dékot kapott belőle. —- Arról gondoskodtak-« már, miből gyűlnek az idén össze az ezresek? — Megint csak önkén te: munkából. Ezúttal, a lakótelei rendezését, parkírozását, i, közvilágítás rendbeshozásá- vállaltuk. — A közvilágítást? — Igen. Van huszonöt vil lanyszerelő a KlSZ-szervezet- ben. Balogh Jancsi, a titkár is az. Ebből várható legalább kétezer forint bevétel, s fel­hajtunk még néhány nekünk való munkát, lesz rá kedv is: fiatal is elég. Az idén is meg­telik a kasszánk, nem kell minket félteni. Kovács Endre

Next

/
Oldalképek
Tartalom