Heves Megyei Népújság, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-15 / 11. szám

4 MtPCjfS AO 1964. január 15., szerda Mi van a munkahely-változtatási kérelmek aktái mögött —- Amíg évekkel ezelőtt a Területi Egyeztető Bizottság elé kerülő ügyeik jelentős ré­szét — mondja Kohajda János TEB-elnök —, a dolgozóknak a munkaadók vélt, vagy tényle­ges törvénysértése elleni pana­szai tették, addig az utóbbi hó­napokban érdekes változás kö­vetkezett be. Az ügyek java ré­szét ma nem az elbocsátások és felmondások, hanem éppen a dolgozóknak újabb és újabb munkahelyek elnyerése céljá­ból, a jelenlegi állásúikból való elengedése körüli viták adják. Megtudjuk, hogy a tárgya­lásra kerülő ügyeket a legna­gyobb körültekintéssel, a leg­különbözőbb szempontok mesz- szemenő figyelembevételével, tárgyilagosan bírálják el. — Tekinteti» vesszük az egyéni érdekek, a családi kö­rülmények, a képzettség, a to­vábbtanulás és a fejlődés lehe­tősége mellett természetesen a népgazdaság, a vállalat érde­keit. Az utóbbiaknak igen je­lentős a szerepük, hiszen a nép­gazdasági tervek teljesítésének egyik feltétele a jó kollektíva, a törzsgárda kialakítása, ame­lyet a gyakorta indokolatlan elengedési, áthelyezési kérel­mek teljesítése súlyosan érin­tene. károsítana. — Milyen indokra hivat­koznak az újabb munkahely­re pályázók? — A leggyakrabban külön­böző családi körülményeiket és az új állásukban elérhető ma­gasabb munkabért emlegetik. De sajnálatos, hogy az indo­kok mögött sokszor kiérződik a munkáscsábítás is. Néhány érdekes eset után érdeklődünk. V. I. az egri Ftnoanszerel- '• ’lygyárban dolgozott. Szere­tett volna az Egri Bútorgyárba kerülni, de a vállalat nem en­gedte él- Bár a vállalati egyez­tető bizottság hozzájárult a iáadásához, de a munkaadó ezt a határozatot megfellebbezte a TEB-hezt Arra hivatkozott, hogy „a gyártmányok műszaki színvonalának emelését csak akkor tudják megvalósítani, ha a műszaki káderek színvo­nalát és létszámát emelik”. V. L-re tehát szükség van. A TEB alaposan kivizsgálta az ügyet és a technikus elen­gedése mellett foglalt állást. Megállapította ugyanis, hogy bár 7 éve dolgozott a Finom- szerelvénygyárban, de mégsem képesítésének megfelelő be­osztásban foglalkoztatták. Emellett V. I. családfenntartó is, hiszen alacsony nyugdíjé édesapja megélhetéséről is gondoskodik. A bútorgyárban tmk-vezető lesz. képesítésének megfelelően foglalkoztatják, s így magasabb munkabéréből édesapja eltartását is tökélete­sebben tudja biztosítani. — Hallhatnánk olyan ese- * tehet is, ahol nem járult hoz­zá a TEB a jelenlegi munka­helyről való elengedéshez? K. S. aki már hat éve dolgo­zott a Heves megyei Villany- szerelő Vállalatnál, mint vil­lanyszerelő szakmunkás, ko­rábban azt kérte, hogy helyez­zék őt be Bélapátfalváról Eger­be. noha továbbra is Bélapát­falván lakott. Kérését a válla­lat akkor teljesítette, de hama­rosan azzal a kéréssel fordult munkaadójához, hogy engedje él állásából, mivel a Bélapát­falvi Cement- és Mészműnél kíván elhelyezkedni. A TEB természetesen nem járult hozzá elengedéséhez, nem fogadta el K. S. indokait, amelyek részben a magasabb fizetés elérésére, részben, pe­dig családjával való együttla­kás szándékára vonatkoznak, Megállapította a vizsgálat, hogy bár naponta hazauta­zik családjához, de az időszaki távolléttel tisztában volt akkor is, amikor Egerbe való behe­lyezését saját kérésére teljesí­tette a vállalat. Ilyen körülmé­nyek között tehát az egyéni szempontok oly mértékű érvé­nyesülése mutatkozott meg, amelyek teljesítése — a vál­lalati, azaz népgazdasági érde­kek kára nélkül — nem enged­hető meg társadalmunkban^ Igen érdekes és tanulságos S. J. esete is, aki az egri Fi- nomszerelvénygyár gépészmér­nöke, ő a diósgyőri gyárba va­ló áthelyezését, vagy hozzájá­rulással való kiengedését kér­te. Arra hivatkozott, hogy jö­vőbeni nősülése után ott kí­ván letelepedni, — természete­sen magasabb fizetés mellett A vállalati egyeztető bizottság első fokon nem tudott dönte­ni az ügyben, mivel szavazat- egyenlőség alakult ki. A TEB elutasította S. J. áthelyezési kérelmét, mivel megállapítot­ta, hogy a nősülés még nem aktuális, hiszen a jövendőbe­li feleség még az Egri Tanár­képző Főiskola hallgatója. A mérnök részére a vállalat al­bérleti szobát biztosított, és esetleges nősülése után lakás- szerzésre tett ígéretet. De jelentősen esett latba az a kö­rülmény is, hogy S. J.-re a vállalatnak a tervek teljesíté­sében, mint magas képesítésű szakemberre szüksége van. j A Területi Egyeztető Bízott- j ság a megyei tanács épületé­ben kapott otthont Az utcai bejárat felett ott díszük az igazság istenasszonyának kis barokk szobra, kezében a mér­leggel. Amikor távozóban fel­tekintek a szobrocskára, az az érzésem, hogy az valóban szimbóluma, jelképe a Heves megyei TEB munkájának: tár­gyilagosan mérik ott az igazsá­got dolgozónak és munkaadó vállalatnak egyaránt. Sugár István (Foto: Selmeczi Tóth János) Egy évet ismét lezár a verpeléti Dózsa Tsz Január 23-án, délelőtt 10 órakor tartja zárszámadó köz­gyűlését a verpeléti Dózsa ter­melőszövetkezet. Ebben a gaz­dasági évben jól dolgoztak a közösség tagjai. Tavaly 32,20 Ft-ot, az idén 38,50 Ft-ot osz­tanak munkaegységenként. Az egy főre eső átlag jövede­lem a múlt évben 9 ezer, most 13 ezer forint lett. A gazdaság dolgozóinak az év folyamán 7 vagon kukoricát, 6 vagon bur­gonyát és 150 ezer forint kész­pénzt osztottak ki prémium­ként. (Sz. I.) Gőzfürdői hideg zuhany Szombatonként sort állnak az egri gőzfürdőben. Az elő­tér modern és ízléses beren­dezése feledteti a várakozás perceit, de a belső helyiségek és a szolgáltatások többször is okoznak bosszantó kelle­metlenségeket. Fiatalok, idősebbek zsúfo­lódnak össze szombatonként tisztálkodni, vagy kezdődő influenza, renmás fájdal­mak elől menekülnek a gyó­gyító vízbe. A vízzel nincs is baj, kellemes, a kis medencé­ben talán túlságosan is me­leg, jó a gőz, mégis elhangza­nak panaszok, mert... Az idősebbek nem mernek a nagy medencébe menni, va­lósággal ki fröcskölik őket a ricsajozó és rendetlenkedő gyerekek. A medence falán hatalmas tábla inti csendre a íürdőzőket, a felhívásnak mégiscsak ritkán szereznek érvényt A bőrbetegségek ter­jesztését segítik a gőz repe­dezett és korhadó fapolcai. A fertőzést nem gátolják meg a beverőkön sem. Az egyik em­ber helyébe másik fekszik, a lepedőt csak naponta cseré­lik, bűzösek a pokrócok. Rendszeresen előfordul, hogy már használt, de megszárí­tott lepedőt terítenek a für- dőzőre! (Az alkalmazottak azzal védekeznek, hogy a saját mo­sodájuk nem győzi a tisztí­tást, a Patyolat hiába segít, mert szombatonként kevés­nek bizonyul a lepedő.) Egészségtelen és higiénia legalapvetőbb feltételeit is nélkülöző szolgáltatás hideg zuhanyként éri a íürdőzőket. Igaz, hogy az előtér kellemes hatással van a vendégekre, jó érzés az új szőnyegekre lépni, de bosszantó, hogy pontosan a fürdőzés higiéniá­járól feledkeznek meg, amely viszont közvetlenül és érzékenyen érinti a fürdőző- ket. — p. ft. — 340 közlekedési baleset 1963-ban megyénkben Miért halt meg 35 ember? A statisztika adatai gondol­kodásra késztetik és néha meg­döbbentik az embert Jó dolog az, hogy ma már kényelmes és gyors a közlekedés, de szük­ségszerű a közlekedési balese­tek szaporodása? — Megyénkben az elmúlt év minden napjára, pontosan minden 26. órájára jutott egy közlekedési baleset 1963-ban 340 közlekedési baleset történt, azaz 13 szí-Zalákkal több, mint egy évvel korábban. És 35 em­ber meghalt, mert nem tartot­ták he a KRESZ szabályait De nemcsak a 35 halott vádol, ha­nem a 192 súlyos sérült, akik egy életre megrokkantak, vagy napokig szenvedtek a kórházi ágyon — mondta Kömyei László rendőr őrnagy, a BM. Heves megyei Rendőrfőkapi- tánysága Közlekedési Alosztá­lyának vezetője. —■ A balesetek többségiét He­ves megyeiek, vagy az átmenő idegenek okozták? — Több mint háromnegyed részét a megye lakosai. Azok, akik itt élnek köztünk. Tanul­ságos és éppen azért nagyon megszívlelendő, hogy milyen szabálytalanságok okoznak a leggyakrabban balesetet A legtöbb szerencsétlenséget a gyorshajtás okozza. Gondolja­nak arra a gépjárművezetők, hogy a sebesség esztelen foko­zása nemcsak a baleseti lehe­tőséget. hanem a baleset sú­lyosságát is növeli. Még min­dig sok az elsőbbségi jog meg nem adásából származó bal­eset. De körülbelül ugyanennyi baj származik a gyalogosok hi­bájából. — Milyen jármű c&fflaa a legtöbb balesetet? — A motorkerékpárok, az­tán a tehergépkocsik követ­keznek, de ugrásszerűen nőtt a kerékpárosok által okozott balesetek száma — sorolja a rzomorú statisztikát Kömyei őrnagy. — Igaz, hogy szombat a köz­lekedés fekete napja? — Szombat és vasárnap. Pe­dig akkor csökken a közületi gépjármű-forgalom. De a hét végi rohanás, a megfon tola t- lanság és a bravúroskodó könnyedmfisóg sok szerencsét­lenséget szül. A legkevesebb baj kedden történik. Viszont a baleseti csúcsidő délután 16 és 19 óra között van. Itt is nyil­vánvaló, hogy a türelmetlen sietség okozza a bajt — Mit tesz a rendőrség, hogy ne szaporodjanak a közlekedé­si balesetek? — Eddig is és a jövőben is egyik legfontosabb feladat a KRESZ oktatása. Az emberek értelmére, szívére és leíkiisme- retére kell hatni. Csali a köz­lekedési szervek 25 ezer fel­nőttnek és mintegy 9 ezer gyermeknek tartottak felvilá­gosító propagandaelőadást A Közlekedési és Balesetelhárí­tási Tanács közel 40 ezer röp­cédulát és plakátot bocsátott ki. Továbbra is számítunk _ ft társadalmi szervek segítségére és a legjobb gép jármű vezetik példamutatására. Kétségtelen, a gépjárművek száma nagyobb mértékben sza­porodott, mint a baleseteké, de éppen ez a körülmény igazolja, hogy kell és lehetséges is küz­deni a balesetek ellen. A jár­művezetők és a gyalogosok többsége megfontolt, <je min­denki tud saját tapasztalatából is elrettentő eseteket említeni. Másrészt az elmúlt év halálos és súlyos közlekedési balesetei megkövetelik, hogy erélyesebb, szigorúbb intézkedéseket is al­kalmazzon a hatóság A gyors­hajtás ellenőrzésére a radar, a szeszes ital fogyasztásának megállapítására a szonda űiabb lehetőséget nyújt. A kö­zösség érdeke, az emberek élet- és vagyonbiztonsága diktálja, hogy a szabálysértőket és a büntettek elkövetőit, büntessék és újabb cselekményektől visz- szatartsáb. ÍF. W írta: K Á T A / G Á & O R v. — Csak azt hiszed? — szomoro­dott el a fiú, s belefúrta arcát a puha, jószagú szőke hajba. Mennyi­vel más, mint a Piri, gondolta. Sok­kal jobb, s úgy érezte, ennyire sze­relmes még a tizennyolc év leforgá­sa alatt nem volt. — Mit fog szólni Ica, ha megtud­ja? — Nem tudom... — hajtotta le fejét. „Többet nem is találkozhatok rété” — Te vagy a Zakó, a Nagy Fő­nök? Hogy a csudába jutott eszedbe ez a marhaság? Kirabolni azt agyá­rat, ahol dolgozol!... Olyan, mint­ha saját magad rabolod ki. És nem­csak a gyárat, hanem a becsületed is. Leütni azt az öreg embert... Sokszor verekedtél már? — Nem... még soha nem vere­kedtem ... De én nem tudtam előre! — Az az erős érzésem, hogy terv­szerűen dolgoztál. Legszívesebben agyonverném az ilyen embert Za­kóra rá sem lehetett ismerni. Hófe­hér volt az arca, s az a régi, nyu­godt biztonsága, amivel úgy impo­nált barátainak — eltűnt Szemei­ben kétségbeesés, szája sarkában egy éjszaka —. ültette keserű vonal. Mi a csudának is kellett?... Akkor, amikor bejött Vera a ven­déglőbe, amikor Icával voltak, ak­kor kezdődött talán. Sürgősen Irihív- ta. hogy beszélni akar vele. — Mi az? — kérdezte kissé tü­relmetlenül. — Megvan már a pénz? El kell utaznom, s elég sok idő eltelt már. Legkésőbb holnaputánra add ide. — Hát jó... fölviszem holnap­után... de most hagyj békén! Vera elment, de néki már nem volt kedve visszatérni a többiekhez. Nekivágott az esti utcának, s törte a fejét, hogyan másszon ki ebből a bajból. A pénz kell, ez nem vitás.., de honnan szerezzen? S ekkor jutott eszébe Vili, az autószerelő. Sokszor mondta már, hogyha van fölösleges alkatrész, vagy szerszám, azt vigye el néki a gyár­ból, s ad érte pénzt, amennyi csak kell. De napközben kihozni leheteti len, motozzák az embert... így bu­kott le tavaly Jónás, a segédmun­kás. Más mód nincs, hiszen így is annyi a tartozás. Meg aztán több pénzt kap ezekért, még maradna is valami... Éjszaka, s hátsó kerítés­nél? Nem, ott szinte lehetetlen be­mászni. Talán az utca felől? Ez len­ne a legjobb. Akkor már senki nem mászkál arrafelé, a lámpa is távol van... Zsigray bácsi meg bent szu­nyókál a portán ... Igen ... Igen... S a haditerv már kész is volt. — Szóval, így meg lehetne csi­nálni. Rendben? Tulipán szeme csillogott a gyö­nyörűségtől. Végre, valami változa­tosság, és egyáltalán nem veszélyes vállalkozás. — Jól van, majd viszek zsákot. Egy elég lesz? — Persze! — Visszafelé összecsavarjuk, ettől ne fájjon a fejed. Neked egyébként is csak az lesz a dolgod, hogy őr­ködsz. — Nem megyék. Zakó nyugodtan felállt, 9 odatoltja arcát egész közel, hogy Jófiúnak hátra kellett lépnie. — Rendben van. De visszafelé úgy elverünk, hogy megemlegeted. — S elfordult tőle. — Te kis bamba — mondta Tuli­pán. — Nem látod, milyen semmi­ség az egész? Na, ne hülyéskedj. Ilyen haver vagy? ápSpaHr ■» * w 9 — Én nem megyék bele ebbe a marhaságba — mondta Jófiú. — De beszar! vagy! Ilyen semmi dologtól begyulladsz?! — Ez betörés, és ha rajtakapnak? — Légy nyugodt, nem lesz sem­mi. Ide a rozsdás bökőt, ha valaki megtudja. — Hogy a fenébe ne tudnák meg! A szögesdrót él lesz vágva. Egyből észreveszik. Jófiú gondolkozott. Most mitévő legyen? Igaz, a betyárbecsület lel­kiismerete birizgálta Ica miatt, hogy lecsapta a kezükről. Meg aztán jó volt igy együtt hárman, s most a lány miatt mintha elhidegültek vol­na tőle. Igen, csak az őrséget bíznák rá, az nem veszélyes ... de mégis ... más, mint a cseresznyelopás ... Tuli­pán, mintha a gondolatát találta volna ki: — Emlékszel a cseresznyére? Hát­ha most is felszedsz egy szép lányt magadnak... Neked egyébként ia szerencsésen sikerül az ilyen histó­ria. Jőfiú élvigyorodotts, de aztán újra csak a vállát vonogatta... És éjfél előtt, fél tizenkettőkor ott álltak a kerítés mellett. Távolabb, vagy har­minc méterre égett a villany, igen gyengéden. Bent a gyárudvaron ál­mos reflektor szórta a fényt, de az is olyan messze volt innen, hogy Tulipánnak nevethetnékje támadt. —- Sehol senki? — kérdezte Zakó. — Nincs... — felélte halkan Jó­fiú, s torka elszorult Zakó arcán kövér verejtékcseppek gyöngyözték, s szinte ühegve az izgalomtól. Tuli­pán nyugodt volt, és vidám. — Akkor mehetünk... Zakó ugrott, s kezével elkapta a kőkerítés pereméi). — Tarts... szólt le suttogva. Tuli­pán Zakó talpa alá helyezte vállait. A nyurga fiú körülnézett, majd zse­béből egv bádognyíró ollót vett elő... Három halk kattanás hallatszott, S Zakó óvatosan félrehaitotía a szöges drótot. „Majd visszafelé összecsava­rom” — gondolta. — Kész, megyek... — feltornász­ta magát, majd átlépve a kerítést, óvatosan leereszkedett a túloldalon. Tulipán átdobta a zsákot, s követte Zakót. A kerítés tetejéről még visz- szaszólt: — Te, vigyázz, s figyelj jól. Ha pisszegek, jövünk... — Igen .. — nyögte Jófiű, s kö­rülnézett. Mélyen aludt az eeész ut­ca, s álmosan szórta gyér fényét a sarki lámpa. Odaát Zakó lehúzta á cipőjét, s a kerítés tövéhez tette. — Mehetünk ... először a kulcsot hozom el a portáról... (l-'olytatj-uk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom