Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-13 / 291. szám
19j>3. december 13., péntek NÉPtJSAC 8 TÁRSADALMI ÉLETÜNK A meglepetés — mindig öröm Karácsony előtti séta Egerben — Vásároljon az Ecserin ... — tovább nem tudom, de amy- nyira tetszett, hogy szívesen meghonosítanám a saját szakmáimban. — Vajda László az rgri piacon árulja a „világ leg- abb” zsebkéseit és tökresze- őit, és ha az ember belegondol, hogy a mai tökéletes ipari ellátási viszonyok mellett miyen nehéz ezt a vásárt nyélbe ütni, nem is csodálkozik, ha az árus a Vidám Színpad mű- -orához fordul segítségért. — Vásároljon az Ecserin ... — De ha nincs, akkor meg- "elel az Amir áruház is — kedélyeskedik Karabi István mezőkövesdi lakos, aki hallván a szóváltást, megkérdezte, hol is vehetne a kislányának korcsolyacipőt — A Sportszerben is van ... — „Sajnos”, van ott más is! A bányaács „szerszám nyél készítő” gépe látA SEPRŰKlSlfTÖ Cirokpákákból készít seprűket saját szerkesztésű munka- padján Ecsegi Ferenc, a hevesi Petőfi Termelőszövetkezet tagja. A nyugdijállományban dolgozó mester tavaly ősztől tizenháromezer cirokseprüt készített. A keresett háztartási cikkből hatezret vásárolt a szövetkezetét patronáló Egyesült Izzó, nagy tételt vett meg az Egri Ingatlankezelő Vállalat, a helyi fmsz és az állami gazdaság. (Foto: Kiss) Kétszáz éré halt mez a „Manón Lescaut9f író ja Kétszáz évvel ezelőtt bukkantak rá Prévost abbé holttestére Chantilly közelében. A történelem kevés ilyen regényes életpályát ismer, mint Antoine-Francois Prévosté. Pi- cardiában született, 16 éves korában belépett a hadseregbe, 20 éves korában pedig Rouen-ban a jezsuita rend tagja lett. Bejárta egész Nyugat-Európát és páratlanul sok regényt, történelmi és nyelvészeti könyvet írt, életrajzokat, sőt „Pro és contra” címmel afféle magazint adott ki. Sok műve közül azonban csupán a Manón Les- caut novellája maradt meg. Ez a mű annyira érdekes volt, hogy 1733-ban már külön, regény formában megjelent, Amszterdamban, „Des Grieux lovag és Manón Lescaut kalandjai” címmel. A könyvnek óriási sikere volt, annál is inkább, mert a rendőrség „obsz- cén tartalma” miatt minden példányt elkobzott. A regény két főhőse olyan híres lett, mint Romeo és Jű- lia. Későbbi írók, költők, festők, zeneszerzők foglalkoztak a kisregény témájával. Igazán halhatatlanná tette a regényt Massenet, majd később Puccini, akik a témából operát írtak. Annak idején Montesquieu megjegyezte: „Nem lep meg, hogy oly nagy sikere van ennek a regénynek, amelynek hőse egy kalandor, hősnője pedig egy utcalány, mert a hős minden gonosrtettének alapja a szerelem, ami nemes motívum még akkor is, ha viselkedésé közönséges. — Szóval, pénzes szakma a miénk — sandít rám fél szemmel megint a gyerek. — Tetszik ismerni Hágón urat? A fejemet rázom. — Pedig őt sokan ismerik. Ö az én mestetam. Tetszik tudni, én még csak tizenöt múltam, és az intézetben is tiltják. — Hágen úr miért nem szív? — Nem a pénz miatt, nehogy azt tessék hinni. Egy villanyszerelőegyszer csak felakasztotta magát. Levágták, és most tovább iszik. Én egyszer voltam csak berúgva, de Hágen úr ígért egy fülest, ha még egyszer előfordul. — Én se iszom, ti se VONATON rém. Négy éve szabadult és háromezerkettőt keres. Jó ember a Hágen úr. — így mondjuk neki, ha mérges. Ha jókedvében van, elég neki a „szaki bácsi” is. A vonat zötyög. az ablak homályosodik. A jégvirágokat szeretném kívülről lekaparni, hogy valamit lássak. — A bácsi cigarettázik? — Nem! Abbahagytam már harmadik éve. — Minek is az? Hágen úr se cigarettázik és nekem is azt mondta: Te vakarcs! Kiverem azt a bagót a szádból. Akkor megfogadtam a jó tanácsát és azóta nem szív» nek mindig van pénze, meg aztán különben is hármasa volt a múlt héten a lottón. Ezen majd megpukkadtunk a srácokkal. Azt mondja az egyik reggel Hágen úr: — Térdepeljetek a hasatokra és köpjetek be egy-egy számot. Ma autóért játszom, öten öt számot mondtunk és beugrott neki a hármas. Egy-egy üveg sört fizetett mindegyikünknek. Pedig ez Hágen úrnál nagy szó. Nem iszik. Nem tetszett hallani, hogy a napokban Besenyőn valaki felakasztotta magát? Na! Az apám testvére volt, a nagybátyám. Nagy piás volt világ életében és piáltok! — így mondta. A vállalattól nemrég kirúgtak két srácot. Azokat is a pia vitte a rosszra. Jön a kalauz. Kéri a jegyeket A „villanyszerelő” némi rátartisággal veszi elő bérletét és legyint a kezével. — Engem már ismernek ezek. Hajnalban jövök, délután, vagy este megyek. Ma iskolában voltunk, de holnap folytatjuk a szerelést Véssük a bergmann csövek helyét Egyelőre csak ezt bízza ránk Hágen úr. Jövőre aztán már jön a többi. A másodévesek odahaza már ösz- sze ka párnák egy kis maszek munkát is. Apám azt akarta, hogy amolyan tízévesforma gyermek részére. — Az nincs. Mást tessék nézni. Mondjuk — ezüstben... •— ajánlja az eladó. ... még van idő, az igények nőnek, hátha he lehet szerezni karácsonyig a gyermek aranygyűrűt ...? — Olyan re... ro... szóval, azt a négyszemélyes kávéfőzőt venném meg — kéri az eladói csendben, nem tudván a nevét az Unipressz kisgépnek Kovalit néni. — Tudják, én nem szeretek utolsó percben vásárolni mert tavaly se kaptam mo6Ó gépet a fiaméknak. Most ez í kávésmasina kéne... — maii1 blokkolják a KKlhVILL.ben Szakácsi néni kívánságára i kávéfőzőt. Még egy lépést tesz az ajt felé, aztán így szól vissza: — 1930-ban mentünk ki s emberrel Amerikába. Ott vol rá eset, hogy. a tengerbe öntőt ték a feketekávét, vagyis ; babkávét, de hogy 33 év múlv én kávéfőzőt vegyek a menyen kívánságára Erdőtelekre...' Azt magam se gondoltam Nincs hiba, kedves, örülő neki. A kávét jobb ha mégis: szák, mint ha a tengerbe ör tik. — Jó kis helyzet! Azt hitte*r öregségemre nyugodtan élht tak. Hát élhetek?! Megveteti, velem a televíziót az unokái — Légrádl nagypapa nyugoc tan beszél, mert nem is élne; 4 eleven fiú nélkül. — Mindem a „négy csibész”, s ha a Czáj; cirkuszt kérnék tőle, ahog. nézem, arra is megalkudna. — Ez már az öregség jele — mondja. — Valamikor a Kinél: Színház primadonnái közöl' leltém „nyugalmat”, lenne bá' tanúm, Beöthy Laci szegény most meg Kékes után szaladgálok ... Mennek az évek, vál toznak az idők... — az öref Légrádi bácsi régi karácso nyakra emlékszik, s talán nagyobb kedvvel válogat unoká tetszése szerint... Karácsony következik. Hiábf határozzuk el, hogy kit tnjvei akarunk meglepni, meglepetés! mindig — a kereskedelem okoz... Cs. Adám Éva Ha az ember belép a saját kiskorú gyermekével, máris elköltheti a fél fizetését, mert a gyerek manapság a „legrosz- szabb” vásárló. Minden megtetszik neki, s az apuka, anyuka fizet... — Felkészült az Állami Aruház a karácsonyi, főleg a szilveszteri napiokra, mert annyi szép ruha van a fogasokon, hogy ember legyen, aki kiválogatja a legkiválóbbat! — Tóth p. Lenke kicsit kacéran, kicsit szemlesütve kacsint vőlegényére. — Nem hogy ember legyen a talpán, hanem leendő jó férj legyen a zsebét illetően, aki ki tudja itt elégíteni két hét múlva hites feleségét — mondja a híres traktoros, és nemcsak a fekete gálát, hanem egy arannyal átszőtt ruhát is megvesz: — Két hónap múlva úgyis kérné — mondja, miközben egyenlíti a hétszáz forintos számlát —, legyen szerencsénk. 24-e már ünnep, akkor lesz az esküvőnk. Szívesen látjuk az újságot is Hevesen, akkor esküszünk ... Az AjándéUioltban nagy a tumultus. Még két hét a karácsony, s máris ennyi vevő?! — Szó sincs róla, hogy eny- nyien vásárolnának már előre, karácsonyra, szerencsére van még egy-két „időzített” névnap ebbén a hónapban, amikor szívesebben vásárolunk valami maradandó emléket, mint virágot — Szálai Károlynak ez a véleménye. S a felesége mit mond? — Sajnos, nem tudok választani. Jó lenne egy váza, egy kínai bőrtárca-készlet, egy bizsu. egy ezüst evőeszköz, de az a legnagyobb „baj”, hogy annyi mindenféle közül nehéz „kiöt- leni” a legszebb, a legalkalmasabb ajándékot. Aztán csak összecsomagoltat- ják a fatartós teáskészletet, hisz az a legritkábban előforduló ajándék Egerben. — Nincs most semmi szép, új dolog? — a kérdést egy pe- tőfibámyai asszony teszi fel Vadász Károlynénak, az Óra* és Ékszerbolt vezetőjének. Egy pillanatra joggal csodálkozunk el, hiszen nem mindennapi kérdés hangzott el. Üj? Hogyne lenne! De mi a vevő szerinti új? Mert a kínai vázáktól a cseh nyakékig. a bolgár bőrtárcáktól a magyar ipar legújabb termékéig minden megtalálható az üzletben. — Gyermekgyúrú ... — teszi fel az asszony a kérdést — először gimnáziumba? menjek, de én meg-‘ fordítottam a dolgot.’? Először szakmát tanú-?1 lók, aztán jöhet az:-1 érettségi. És ha már ?1 egyszer villanyszerelő;? leszek, akkor nem mu- ? tatok utat a kutyának!;? se. Tessék elhinni, egy? villanyszerelőre min-?? denütt szükség van.!*.: Pénzre kel, pénzre fék-'*;: szik. Hágen úr pedig?? nem szereti ha mindig j i a pénzről beszélünk??! ö azt mondja: a pénz? jó dolog, de nem min- ?, den. A szakmát nem-*’] csali a pénzért kell ; szeretni. Aki nem sze- , réti, sohasem lehet jó!] villanyszerelő. *( Lassít a vonat. A*| gyerek készülődik,:« megigazítja fején a’:? barna ipari tan uló-sap- i1 kát. <*J — További jó utat — ? mondja és kifelé indul.'?, — Üdvözlöm Hágen*] urat. Ismeretlenül is j í üdvözlöm — szólok*!' utána. ;?! A gyerek szeme fel-?' csillan és az ajtóból!, visszakiált: «>c — Koszonm, majd átadom neki... Szalay István 'k A vonat zötyög, néhányon bóbiskolnak. Olvasni próbálok, azután nézem a jégvirágos ablakon át a havas tájat Milyen sivár, egyhangú ilyenkor a téli határ, s milyen piciknek tűnnek a vonatablakból a távoli házak. — Hány óra van? — kérdezi egy barna tányérsapkás fiú. Ezt a gyereket már láttam, amikor fölszállt azóta is itt ül velem szemben, de tulajdonképpen csak most veszem észre. — Egy múlt tíz perccel — mondom és megkérdezem, hová utazik. — Füzesabonyba, onnan busszal Besenyőtelekre. Már lassan egy éve. Tetszik tudni, a Heves megyei Építőipari Vállalatnál vagyok, mint villanyszerelő tanuló. — Szép szakma, ha kedve van hozzá. — Hogy van-e kedvem? — mosolyog. — Fizikából mindig ötös voltam és már hatodikos koromban én csináltam meg otthon a villanyvasalót trösztöt csak egy géppel latnának el, Zsidai eredményéről még csak annyit; — A bányaács iskolapéldáját adta annak, hogy miként lehet „saját erőből” nagyszerű eredményt elérni, hogyan lehet a gondolat erejével, újító tevékenységgel a termélékenységet sokszorosára emelni. Tokár Péter Zsidai Sándor várpalotai bányaács figyelemre méltó újítással gazdagította a magyar bányaipart Olyan gépet készített, amellyel kiküszöbölte a szerszámnyél készítésére fordított nehéz fizikai munkát. A bányaács sokrétű feladatainak egyike volt bányász-csákányok, kalapácsok, lapátok és más eszközök nyelének faragása. Zsidai munka közben sokszor töprengett, hogy miképpen lehetne egyszerűsíteni, meggyor-. sítani ezt a munkát. Mert nem; könnyű dolog vonókéssel, gya-« luval egész nap birkózni a ne-; héz anyaggal. Képzeletében, mind jobban Idbontakozott egy; olyan gép képe, amely autó-! matikusan elvégezné mindazt« a feladatot, amellyel naponta; neki kell megbirkóznia. ; Zsidai olyan automata gépet! szerkesztett, amelynek teljesí-; tőképességét a következő ada-. tok jellemzik: Amíg régebben; — fa esztergán — egy dolgozó; egy műszak alatt 30—35 lapát-« nyelet készített, addig a Zsi-; dai-féle automata ugyanezen« idő alatt 2000 lapátnyelet ad? Ez azt jelenti, hogy az automa-. ta gépen óránként 250 lapát-; nyél készült eL « A Zsidai-féle automata gép' a Várpalotai Szénbányászati; Trösztnél érdekes problémát; idézett elő. Régebben örökös! gondot jelentett, hogy miként! lehetne a dolgozók szerszám-; szükségletét kielégíteni. A! munkában törik a csákány- és a; lapátnyél. Most az a probléma! merült fel, hogy miként lehet-« ne a gépet kihasználni, hiszen; olyan termelékeny, hogy né-« hány óra, nap alatt akár az; egész negyedévi szerszámnyél-« szükségletet is ki tudja az au-; tomata elégíteni. A szakembe-! rek véleménye szerint a Zsi-; dai-féle automata gép olyan, termelékeny, hogy esetleg ele-« gendő volna az is, ha két' veztek külön pártoktatási csoportot, ahol az időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről kapnak rendszeres tájékoztatást. ///an mesterei a szakmának Nem véletlen, hogy feltű helyen, az üzem kapuján hirdeti a Mótravidéki Fémművek hatalmas faliújságja Dobó Máriának és fiatal társainak elismerését. Dobó Má ria idomszerész ugyanis a szakma ifjú mestere ezüst fokozatát nyerte esi. Oseitozik a dicsőségen Majdajk Tiborral, Kiss Lászlóval, Juhász Gáborral akik esztergályos mesterségük ben szerezték meg a sza " ifjú mestere címet — pontosabban —, annak bronz foko zatát. A fiatalok meg-megállnak a dicsérő tábla előtt, nézik a r> bó Máriák bravúrját hirdet-' sorokat, s ki tudja, jövőre kö zülük hányán korit k ms. az ifjú mesterek sorába. Mert a példa itt is ragadó' hasznosat, eredetit alkotni s a tények azt bizonyítják: nemcsak olvassák az újítási híra- i dót, de gyarapítják is annak anyagát, nagy hasznot biztosítva a gyárnak, a népgazdaságnak. Talán egyetlen példát erre. Az elmúlt évhez képest megkétszereződött az az ösz- szeg, amelyet az újítók hoztak „a gyár konyhájára”. Megkét- ] szereződött az összeg, s fél év j alatt megközelítette az egy- , millió forintot Erről tudósít a gyár újítási , híradója, s ezért kedvenc ol- , vasmánya ez a gépgyár dolgo- j zóinak. Együtt o \ tanácstagokkal « í Az eddigi tapasztalat azt i mutatta, hogy azokban a köz- t ságekben jobban halad a poli- ; tlkai, gazdasági, kulturális munka, ahol sikerült megva- < lósítani a tanácstagok és a Ha- ] zafias Népfrontbizottság tag- i jainak együttműködését. Ezért i határozták el, a megyei nép- •, frontbizottsági ülésen, hogy a rövidesen sorra kerülő népfrontbizottsági választások so- rán, lehetőleg a tanácstagi körzetekhez hasonlóan osztják el a bizottsági tagokat, hogy nagyobb együttes erő álljon í. falu népének mozgósítására, ha társadalmi munkát kell végezni, vagy tájékoztatni kell a körzet lakóit a tanácsi határozatokról, a gazdasági, politikai, kulturális élet eseményeiről. A füzesabonyi járásban má: a gyakorlat is igazolta ennek az elképzelésnek a helyességét, s remélhetőleg a többi járásban, s a városokban is sikerül megvalósítani a gyümölcsöző munkát ígérő együttműködést Időszerű kérdésekről - tisztfeleségeknek A pártoktatás megszervezésénél szinte minden társadalmi réteg, foglalkozás művelőire gondoltak, hogy érdeklődési körüknek megfelelő tanfolyamon szerezhessék meg politikai ismereteiket Kálban például a tisztfeleségeknek szerFuitkciókhal túlterhelve Társadalmi életünk egyik rákfenéje és hátramozdítója az a tény, hogy a lelkiismeretesen dolgozó párt-, tömegszervezeti vezetőket, s azokat, akik készek dolgozni önzetlenül a közösségért, egyre-másra bíznak meg újabb és újabb funkciókkal, míg végül egyetlen megbízatásuknak sem tudnak jól eleget tenni. Történtek persze intézkedések a funkcióhalmozás csökkentésére, de például a megyénk népfrontbizottságainál történő felmérések is még mindig azt bizonyítják, egy-egy aktív társadalmi munkásra túl sok megbízatás jut. 'iobb mint félezer népfrontbizottsági tagnak van háromnál több funkciója, de tizenöt községben vizsgált esetek közül minden harmadik bizottsági tag túl van terhelve funkciókkal és köztük akad olyan is, aki tizenhatféle szervben tölt be fontos beosztást. Több községben; Váraszón, Fedémesen, Noszvajon, Andor- naktályán, zömében funkciókkal túlterheltek a vezetők, s így nem tudják feladatukat ellátni, bár a helyzet feltárása után itt is: máshol is egyre- másra hozzák az intézkedéseket az egy emberre jutó funkciók csökkentésére. Ennek eredményeként például a füzesabonyi járásban a háromnál több vezetői tisztséggel megbízott népfrontaktivisták száma nem éri el a 4 százalékot. De mikor mondhatjuk el ezt minden községről? Űjílási híradó Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt gyöngyösi gépgyáréban alig fér az újítások’leírását tartalmazó soksok papírlap az újítási híradón. Nem voltunk rest megszámolni ezeket a sokat érő ötleteket írásba foglaló jegyzőkönyveket, éppen 43 volt belőle. Ezt a 43 újítást csak egyetlen „elbírálási napra” küldték be a gyár munkásai, műszaki dolgozót Népszerű gondolat itt újat,
