Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-13 / 291. szám
NÉPÚJSÁG 1983. december 13.. péntek C7c Midiik GYERMEKBETEGSÉG A Merkur légköre nem alkalmas az élet1 kialakulására V bíró noteszából GYORSABB ÉS EREDMÉNYESEBB i Sokat beszélünk manapság arról, hogy nem elégedhetünk meg a bűnözők felelősségre vonásával, fontos célkitűzés, a megelőzés! A legtöb baj a mértéktelen szeszfogyasztással van. —Csak egyet a sok közül: itt van például a hatvani Búzavirág vendéglő ... Étterem, talponállóval, a főútvonal mentén. — Röviden: negyedévenként több mint egymillió forintos bevétele van. Ez adódik a következőkből: átlagosan 150 dolgozó fogyaszt típusebédet a 60 férőhelyes étteremben, százan elviszik az ételt, 60—70 adag az á la' carte étkezés naponta. A Búzavirág látja el a város italboltjait lángossal, pogácsával, vagdalttal és rántott hallal. Ez havi 10 000 forint bevételt jelent. Ehhez jön még az ital — és a sok részeg ember — különösen fizetési napokon ... A főútvonal mellett levő talponállót mielőbb meg kell szüntetni! — mondják a hatvaniak. És így igaz, ha már a megelőzésről beszélünk. Sok bűncselekmény indul el innen — az ital hatása alatt: gépjárművezetés ittas állapotban, lopás. garázdálkodás, erőszakos nemi közösülés, és még sorolhatnánk tovább.— Ha a söntést, mint talponállót megszüntetik, ki lehetne bővíteni az éttermet, ami korszerűtlen, s figyelemmel az iuegenforealomra, megfelelő raktárhelyiséget is lehetne biztosítani s lényegesen csökkenthető lenne a személyzet 33-as létszáma is! -— Ez szolgálná a bűnözés megelőzését ... ..-(r) MUNKaT az egri varban a Nemcsak az egriek, hanem, városban évente megforduló sok ezer külföldi és hazai kiránduló kifogásolja az egri vár feltárási és helyreállítási munkáinak elhúzódását Ügy véljük, hogy a magyar történelem dicső és európai hírnevű színhelye, a XVI. század várépítészetének jelentős műemléki ob ■ jektuma tervszerűbb és nagyobb ütemű feltárást és helyreállítást követel. Kinek a hatáskörébe tartozik, ki a gazdája az egri vár feltárásának és helyreállításának? Az Országos Műemléki Felügyelőség. Bizonyára nincs pénz, azért topog egy helyben a munlta és talán pénz hiányában nem tudják befejezni az elkezdett munkákat sem — tűnődnek immár évek óta a vár látogatói. De nem-, egyáltalán nem erről van szó. Mi azt állítjuk, hogy nincs gazdája az egri vár feltárási és helyreállítási munkáinak. Ha az Országos Műemléki Felügyelőség mégis mást mondana, kérjük, válaszoljanak a következő kérdésekre. Ki a felelős tervező mérnöke az egri vár helyreállítási munkáinak? Az idén volt-e és betartották-e az ütemtervet? Kiviteli tervek hiánya nem akadályozta-e nagyobb összegű hitelek igénylését, illetve ebben az évben visszautasítottak-e hitelkeretet? Az egriek és sok Egert szerető ember választ kér• vajon ez a vár és a hozzá tartozó műemlékek nem olyan értékek, ami miatt szükséges, hogy az Országos Műemléki Felügyelőség és aa Építésügyi Minisztérium a tervezési murJcáklcal és a helyreállítás ellenőrzésével ssaliszerű irányításával olyan mérnököt bízzon meg, alti személyi adottságainál fogva, erre a nagy jelentőségű feladatra a legalkalmasabb, és akinek ez a munka lehetőleg egyetlen és egyben sürgős feladata legyen? Van-e lehetőségük és kellő jogalapjuk az említett hatóságoknak, hogy az egri vár helyreállítás ellenőrzésével, az eddigieknél nagyobb hitel-, keretet igényeljenek, ha a kérelmet megalapozott és jóváhagyott szöveges, valamint részlettervekkel alátámasztani nem tudják? A Gergely-bástya életveszélyes, a Törökkert feletti várszakasz és késedelmes javítása joggal háborítja fel s leörülötte laliókat és a kirándulókat. Ne az állványok, s toldozások, foltozások váljanak „műemlékekké”, hanem jobban igyekezzenek a valódi értékek feltárására és a pusztuló emlékek megóvására. Szükségesnek látjuk, hogy az Országos Idegenforgalmi Tanács idejében beavatkozzék és kellő segítséget adjon! F. h. pnzSt karoly a mzmzo aki nagyon jól végezte a dolgát, visszamászott a> kocsira és szépen, lépésben megindult hazai elé. A fiatal Semetka egy órával az édespaja után, egy másik táblás kocsin, üresen indult a város felé. A pálinkafőzőben Icifizette a három deci pálinka árát és feltette a kocsira a láda almát. A Kisasszony-dűlő sarkán is megállította a kocsit, kifizette az üveg bort és átvette a vezetőtől a másik láda almát. így haladt rendre végig az úton, tudta pontosan, hogy az öreg hol áll meg, s a boltosok mindenütt készséggel adták vissza a tele ládákat. Egyetlen szem alma sem hiányzott. Az átvevők nevetve fogadták, frissen lepakoltak a kocsiról, s leszámolták a fiatalember kezébe a vételárat. így csinálta ezt az öreg Semetka minden esztendőben, amikor az első fuvarral megindult a szövetkezeti raktár felé. A téesz elnöke valamit megsejtett, de miután sosem hiányzott semmi, elhallgatta az egészet. Az idén azonban maga elé állította az öreget is meg a fiatalt is. — Mondják csak, mit esi lépett fel; A. vegyeskari Csikós Andor vezényelte. Az alig kéttucatnyi létszámú együttesben a fejlődés komoly ígérete rejlik. Kelemen Imre a francia barokk zenei nagyságának, Cou- perinnek egyik karakterisztikus művét adta elő. J. Haydn zenéjéből csupán egy apró, de jellemző kis dal esrejéig nyújtott ízelítőt Hencs Irén. Az énekesnő a dal hangulatát finoman adta vissza; Az est jelentős részét ,a mozarti muzsika töltötte be. ., Cseh Béla énekelt a Don Jüanból, Szegedy Anikó (zongorát és Sepsey József (hegedű) megszólaltatták a B-dúr szonátát, míg a befejező szám egy kettős (Hencz Irén és Cseh Bélái volt a Cosi fan tutte-bőL A B-dúr szonáta fiatal mű- | vészeit nagy lelkesedéssel tapsolta meg a közönség. A köny- ínyed és derűs, iáhítatos és egy► szerű, önfeledt és szárnyaló [mozarti világba vitt játékukj ► amely az est élménnyévé nőtt. [ A főiskola zenetermében le- • 'zajlott hangverseny szervezése [ Auer Gyula munkáját és lel► kesedését dicséri. Véleményünk í szerint ezek a zenetörténeti ► barangolások hozzájárulnak [ahhoz, hogy Egerben egyre ) szélesebb rétegek érdeklődje* nek a komoly zene iránt Bi- í zonyára nem messze az idő, ► amikor a városban szándékáéban és arányaiban is komoly » zenei élet alakul ki, ► (farkas) ► _______ * 1 I A Népújság elintézte | Intézkedett az SZTK ►gyöngyösi kirendeltsége [ Bóna Gyula apci lakos ez év ►augusztusában műtéten esett [át. Műtét után két héttel kere- 'sőképesnek nyilvánították, s ■ [ többszöri panasza ellenére ■ sem vették vissza táppénzes [állományba, noha legyengült (állapota miatt nem tudta felvenni a munkát a téglagyáriban. A szerkesztőség kérésére • az SZTK gyöngyösi kirendeltségének ellenőrző főorvosa fe- 'lülvizsgálta az ügyet, s megállapította, hogy a beteg erő- (sen legyengült állapota miatt | indokoltan kéri táppénzes ál• lományba való vételét, s ezérí [visszamenőleg táppénzes állományba helyezték. nálnak maguk, a kutya hetsza-' zát! Az öreg lehajtott fejjel hallgatott, a fiatal csekély gondolkodás' után felkapta a> fejét. — Semmi különöset. A papa ezt már így szokta. \ — Micsodát? — Hát még egyéni korában. Az első fuvar mindig az övé volt. Azt ö megitta, ha a fene fenét evett is. A mama hamarosan rájött a nyitjára. A szomszéd fogatán mentünk a papa után és összeszedtük az elherdált portékát. így csinálja ő ezt a szövetkezetben is. Én pedig szokás szerint megyek utána és eligazítom a dolgot. — Igaz ez, tata? Az öreg bólintott. — No, de hó.t ember! Magának egyéni korában nem állt meg a pálinka a kamrájában. A szövetkezetben tavaly is több, mint tíz hektó bort meg vagy negyven liter pálinkát kapott. Hát nincsen magának abból már egy csepp se? — Van nekem! Pálinlcám is van vagy öt liter, borom is majd két hektó. — Hát akkor miért nem otthon iszik? Az öreg megcsóválta a fejét és csak nagy szünet után bökte ki. — Tudja, elnök elvtárs, a múltkor azt hallottam a rádióban, hogy még mindig vannak visszahúzó erők a parasztság életében. Nohát, én-\ nálam csak ennyi ez a visszahúzó erő De majd csak leszo-1 kom róla. vágta ki az ajtót. Farkasszemet nézett az öreggel. — Bort-e vagy a pálinkát? — Bort! — vetette oda kurtán az öreg, s már emelte is le a kocsiról a húszkilós ládát. Gyorsan benyomta a kocsmaajtón. A kocsmáros kiadta a literes üveget. Semetka bácsi a kabát alá vágta és már lépett is fel a főrhécen. A kisteleki fűszerboltban butelás bort cserélt. A Felsőerdősoron rumot, az Ötfánál vodkát, s így végig az úton. Mire a város alá ért, már csak egy láda alma volt a kocsin, az is erre-arra vetődött, mert az öreg berúgva hajtotta a lovakat. Kalapját béty árosán félrecsapta, bal kezében az ostorral hadonászott és torkasza- kadtából énekelt. A járókelők fejüket csóválták. Meg van ez a vén ember tisztára gárgyul- va. A szövetkezeti raktár előtt toporzékolva álltak meg a lovaik. Az öreg letámolygott a kocsiról. Alig tudott néhány szót kivakkantani. Az átvevők szótlanul ódalogtak a kocsi mellé, leemelték az egyetlen ládát és röhögve rátették a mérlegre. Semetka bácsi pedig, mint kintgetett jobbra-balra, meg hátra. A kisteleki pálinkaház előtt meghúzta a hajtószárat. — Hóha, Legyes! A lovacskák szépen, csendesen megálltak. Az öreg frissen lelépett a kocsiról. Nem mulasztotta el, hogy még egyszer körülnézzen. Amikor látta, hogy a környék csendes, megkopogtatta a pálinkaház ajtaját. A mester álmosan dugta ki a fejét. — No, maga az? Az öreg ijedtében a két válla közé kapta a fejét. Rémülten csitította a mestert. — Ne kajabáljon, az isten szerelmére. Meghallja valaki. — Ugyan ki hallaná meg? Semetka erre megnyugodott és fürgén a, kocsihoz farolt. Gyors mozdulattal lekapott egy ládát, s már tolatott is befelé a házba. Nem telt bele egy-két perc. már egy három- de'cis üveggel lépett a kocsira és hátra sem nézett, arra meg semmit sem adott, hogy a főző utána kiabált. A Kisasszony-dűlő sarkán a földművesszövetkezeti kocsma sittje mosolygott rá. Meghúzta. a hajtószárat és a két okos állat odakanyarodott a.z épület elé. A kimérő éppen akkor Az öreg Semetka bizonyisten áldott jó ember. Szinte olyan, ahogy mondám szokták, mint egy falat kenyér. A termelő- szövetkezetben mindenki szereti, becsüli, munkáját ellen sincs panasz, a gondjára bízott két ló mindig olyan, hogy az ember gyönyörűséggel néz rájuk. Hanem! No, ez a hanem az, amit most szóvá teszek és hiszem, hogy ez a kis pletyka sosem jut el az öreg füléhez. Szóval egyszer, egy észtén- ' dobén úgy viselkedett, mintha egy kicsit küllőhíjas lenne. Mégpedig akkor, amikor első- ' nek rakták meg a táblás kocsit a tele gyümölcsös ládákkal. A gyönyörű jonatán-al- : mák pirosán mosolyogtak szépen sorjára, rakva, s a felvásárlóban már várták a külföld- ' re szánt remek gyümölcsöket. Semetka bácsi fellépett a kocsira, bal kézzel meghúzta a hajtószárat. Jobb kezében a-z ostort sittyentette. A ködös őszi reggelben komótosan megindult a két szürke és Semetka bácsi vidáman fütyülte a nótáiét. A város jó tizenöt kilométerre van és annak is legkö- eepén a szövetkezeti raktár, ahol rendre át szokták venni és vandonatúj ládákba, selyempapír közé ágyazzák a piros almákat. Szóval, az út hosszú. Csendes trappban is megtart vagy jót két órát, lépésben, köny- nyen ballagva, még négy óra is belefér. Semetka egyre idegesebb lett, ahogyan haladt a tett- helyről. Egyre gyakrabban telégkört teremtsenek a főiskolán belül és ebben a légkörben minél több barátot szerezzenek a városban a főiskola számára. : A ».Mi a szép a zenében?’'címet viselő előadás elérte célját. Valóban baráti légkörben, Lukin László vezetésével megismerkedhettek a hallgatók a reneszánsz, barokk és rokokó muzsikával, és jelentősebb képviselőivel. A műsort J. S. Bach d-moll canzonája vezette be. Orgonán játszotta Rezessy László főiskolai tanár. A főiskola kamara vegyeskara Lassus egyik pajkos hangvételű madrigáljával, Lully operájának egyik táncdalával és Händelnek Szárnyaljon víg dalunk! című szerzeményével Az Egri Tanárképző Főiskola szerdán este a Líceum zenetermében fővárosi művészek közreműködésével Lukin László zenetörténeti, zeneesztétikák előadása keretében Hangversenyt rendezett. A neghívott közönség — a főiskola tanárai, hallgatói és néhány érdeklődő — részese lehetett egy hasznos és értékes aenepedagógiai vállalkozásnak: az előadó és a művészek megismertették a hallgatót egy-egy művön keresztül a korral és a művésszel, a barokk muzsikával, Bach-hal és Mozarttal. Dr. Szánthó Imre főiskolai igazgató bevezetője szerint a szerda esti előadásnak az volt a célja, hogy a zene megértése és élvezete számára baráti semmiféle élet nem lehet. Ko- zirjev, a neves szovjet csillagász most meglepő felfedezés hírét jelentette be. Kozirjev a Merkúrról készült színképekben hidrogén-emissziós vonalakat fedezett fel, s a mérésekből arra következtetett, hogy a Merkúr légkörének sűrűsége eléri a földi légkör sűrűségének századrészét. Kozirjev szerint ez a légkör nem állandó: a hidrogén folyamatosan elszökik a Merkúrról, s a Napból kiinduló és a bolygó körül összesűrűsödő hidrogénből pótlódik; Hangverseny az Egri Tanárképző Főiskolán A csillagászok véleménye szerint a Földnél lényegesen kisebb Merkúron nincs és nem is lehet légkör. A Merkúr kisebb tömege folytán ugyanis a szökési sebesség is kisebb testvérbolygónk felszínén, s a magas hőmérséklet következtében a gázok rövid idő alatt elillannának felszínéről. Doll- fús francia csillagász korábbi vizsgálatai szerint a Merkúr légkörének sűrűsége a Föld tengerszinti légsűrűségének csak háromezred része lehet, ami gyakorlatilag vákuumnak felel meg, ezért a Merkúron Megérthető ez? Talán igen. Érdemes lenne részletesen is megvizsgálni azt a problémát, hogy a tiszteletdíjak, az anyagiak miként befolyásolják az értelmiségieknek a ’kulturális munka felé történő áramlását? Milyen hatása van például annak az egyszerű ténynek, hogy egy ismeretterjesztő előadó, áld napokig készül, mire dobogóra lép, ötven forintot kap egy előadásért, ugyanakkor egy vidéki maneken, aki a falusi divatbemutatón .fellép, — százhúsz forintot Persze, nem ez a fő kérdés, de a kulturális munka növekvő követelményei megkívánják az alapos, elmélyült felkészülést, ami elveszi az időt a többi, anyagilag esetleg jobban kifizetődő munkától. Sokan bizonyára felteszik maguknak a kérdést: éixlemes-e meghozni ezt az áldozatot? Meghozzák-e az áldozatot? Elemezni kellene egyszer ezt a problémát, akkor is, ha nem olyan nyomasztó a helyzet, mint ahogy néhány példa alapján gondolja az -ember. Ahogy kigyógyulunk a statisztikák gyermekbetegségéből, mintha beleesnénk egy másik gyermekbetegségbe, hajlamosak vagyunk arra, hogy lebecsüljük a1 számokat. Pedig a statisztika néha hiedelemelosztó, néha meglepő eredményeket produkál, de ha a helyzet változatlanságáról ad számot, akkor -is érdemes lenne elkészíteni — ha változtatni akarunk. (Krajczár) hogy irányítsa a műkedvelőket, — bár évekig ő volt a vezetőjük. Valahogy hallgatólagosan tudomásul vettük, hogy a nevelők elfoglalt emberek, hogy az értelmiségiekre nehéz támaszkodni, bokros teendőik miatt — és közben országos szintű intézkedések születtek, a rájuk nehezedő terhek enyhítésére. — Azért, hogy a pedagógus főleg tanítson, neveljen, — s az iskolán kívüli elfoglaltságai is lehetőleg „szakmába vágóak” legyenek. Azért, hogy az agro- nómus a termelést irányítsa, — s lehetőleg tanítsa, nevelje az embereket ■ a mezőgazdasági termelés szeretetére, az agro- és zootechnikai fogásokra. A mérnök a gyár műszaki gazdája legyen, s a műszaki tudományok népszerűsítését tekintse elsőrendű feladatának. , Milyen eredménnyel jártaik ezek az intézkedések? Elérték mindenütt a céljukat? Elérték X, vagy Y faluban, városban? Néha a jó szándék is különös ellentmondásokat szül. Ismerek olyan idős tanítót, aki már egy évtizede munkálkodik a cigányok felemelésén, s nem fáradt el most sem, pedig már a nyugdíj felé közeledik. Nem is a fáradság miatt hagyta abba a pat.ronálást, — hanem azért, mert talált közben olyan elfoglaltságot, amely pénzzel jár, s a kiegészítő jövedelem beleszámít a nyugdíjába is. — Mind a kétféle munkát nem bírja, — és most nem azt csinálja, amiben jártassága, tapasztalata van. Túl vagyunk már azon, hogy mindent a statisztikával akarjunk megmagyarázni. Nincs értelme a hetenként készített je- iöntéseknek,, amelyek mutatták, de gyakran csak imitáltáik azt a fejlődést, amit hét nap, egy hónap alatt el kellett volna érni. Néni igényeljük azokat a kimutatásokat sem. amelyek Részletesen felsorolják, hogy ebben és 'ebben, a megmozdulásban milyen rétegek tagjai vetlek részt: hány százalékuk volt munkás, paraszt és hány százalék volt az értelmiségi. Azért nem. árt néha féltenni a kérdést. — Nemrég Gyöngyösön vettem részt egy tanácskozáson. ahol nagyon alapos beszámolót hallgattam meg a város kulturális életéről. Az előadó aprólékosan felkészült, látszott rajta, hogy személy szerint ismer mindenkit, akinek valami köze van a város kulturális életéhez, a gondokat, nehézségeket is szinte aszerint mondta el, hogy Idtől hallotta őket Az előadónak eszébe se jutott, hogy elvégezzen egy „ré- iegvizsgálaíot”, amelyben ösz- szefoglalta volna, miként kér részt a kulturális tevékenységből a helyi értelmiség. Ámbár — az is lehet, hogy elvégezte, de nem tartotta érdemesnek, hogy a problémát ebből a szemszögből is megvilágítsa: talán kevés lett volna a mondanivalója. Nem beszélt róla. Pedig ez akikor is fogas kérdés, ha „nem történt semmi”, — sőt akkor, és éppen azért az. De az örvendetesen ritkuló statisztikák korában is érdemes lenne konkrétan elemezni: mi befolyásolja az értelmiség tetfcvá- gyát, aktivitását? Mi gátolja a kulturális munkában, vagy mi akadályozza, hogy bekapcsolódjon a művelődési életbe? A túlterheltséget szokták említeni ilyenkor: annyi a dolguk a falvak, a városok értelmiségeinek, hogy nem érnek rá a kulturális teendőkkel foglalkozni. Mindenki tudja, eddig csakugyan ez volt a helyzet,: hosszú ideig például a falusi tanító volt a falu mindenese: ismertem olyan iskola- igazgatót, aki férfi létére a nő- tanácsi titkárságot is kénytelen volt magára vállalni. Arra már nem jutott sem ideje, sem energiája, hogy foglalkozzék a könyvtárral, — amivel szívesen töltötte volna az idejét,
