Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-24 / 301. szám

A KÉPÚJSÁG IRODALMI MELLÉKLETE

A MEGYE! MÖVEIÖDÉS! HÄZ IRODALMI KÖRÉNEK FÖRÜM

BODÖ&ÉLA

ANTALFY ISTVÁN:

AZ UKRAJNA CIKLUSBÓL

VIDD, SZEL...

Lement a nap már, feltámadt a szél,

felborzolja a fák leveleit,

de, mert időnk, mi hátra van, rövid,

— s minél kevesebb, annál többet ér! — ki kell használni futó perceit, hát vacogva bár, mint a falevél, az alkonyati ég fényeinél a vízbe.bújni, — legalább kicsit!

... Folyj, víz, hideg víz! ... különös a dal, amit fülembe zúgsz... a fiatal falak alatt, és szél, te vidd tova e dalt, dalomat, ezzel térj haza, mert nem baj az est, s nyáresti hideg, ha a szívben meleg van, s szeretet!

Zaporozsje, 1963 június;

Friss hó szikrázik a szilvafán — gyúrtunk jó sok havat> szomorú barátom, tudod már, a gyermekkorból mid maradt;

emlékszem — a fehér réten foglyok rebbentek a kutaknál, mentél utánuk a jégen s eszelősen jelet kutattál.

(Az eltévedt csontot te titkon hazavitted —) Voronyezsnél apád maradt ott — mondták, sose hitted.

URBAN ERNŐ:

Meglehet: azon a napon kezdett már önmagával beszélgetni, magános emberek hamar rákapnak erre. Először csak a napi teendőkről, ilyenformán:

— Na, öregem, most felkelsz, megmosakszol, beágyazol. kicsit kitakarítasz; délben jön a postás, ma hozzák a nyugdíjat...

Felkelt, kinyújtózott, kinyitotta a rádiót, becsukta, kinézett az ablakon. Később éhes lett. Jó. Teát főzött, a kamrában talált lekvárt, megkent egy szelet kenyeret. Gyújtsunk rá. Elővette a pipáját — most már szabad a lakásban eregetni a füstöt — a szegény boldogult nem engedte meg soha.

— Eredj ki azzal a pipáddal a folyosóra...

Forgatta a pipát, zsebébe nyúlt a gyufáért, aztán mégsem gyújtott rá. Pontosan nem fogalmazta meg, miért nem. Az érzések nem mindenkinél, s nem mindig fordulnak át szavakba. Azt érezte csak: rágyújtani most árulás lenne, vagy kegyeletié rtés. Kiadta nyomban önmagának a parancsot:

— Nem gyújtasz rá, öregen* és kész.*

Pedig nagy a kísértés: itt a pipa, jól rnegtömve dohánynyal, mégis szelei, meggyújtani a gyufát és... Jól kiszívott pipa, néhány héttel ezelőtt új szárat vett bele. Forgatta, nézegette, nyelt, aztán hirtelen mozdulattal letette. Persze, kimehetne a folyosóra, mint a megboldogult életében, de most úgy gondolta, gyászához tartozik, ha nem pöfékel.

Hát jó.

Csak néhány szippantást? Ismét felvette a pipát.

Nem, nem. Majd eltelik az idő, míg a postás jön a pénzzel, elmegy sétálni, benéz a régi üzembe, közben pipázhat, amennyit akar, így lesz ez rendben. Mostantól kezdve így kell élni, társ nélkül, egészen egyedül, de a szokásokat meg kell tartani. Tehát kinyitja az ablakot, szellőzzön az ágynemű, a párnákat megveregetni, ahogy a boldogult szokta; a teásbögrét elmosni, a kenyeret betakarni, a lekvárosüveggel együtt visszatenni, a kamrába.

Tett-vett, kényelmesen néha a kisórára pillantott. De mintha az óramutatók megrokkantak volna, vagy köszvépyük lenne, az idő csak vánszorgott, a percek másodpercekké zsugorodtak.

tumába, amelyben a lelkek is természetet cserélnek majd, nemcsak a futóhomok.

0

MURCI-IDŐ

A helyszín ezúttal egy modern, remekül felszerelt tanyai iskola. Villanya ugyan nincs még, és egyhamar nem is lesz, mert a legközelebbi köves út is legalább hat kilométerre esik. és nagyüzemi istálló se akad a közelében, de az ég szerencsére tiszta, s a látóhatár peremén akkora napkorong lángol, hogy nincs szükség lámpára: csupa bíbor tőle az igazgatói iroda.

Beszélgetésünk tárgya a felnőttoktatás. Az eredmény több mint biztató, hiszen a hallgatók létszáma egy tekintélyesebb községnek is a becsületére válna. S én mégis derülök, alig tudom leplezni, a mosolyomat, mert tájékoztatóim: az igazgató is és helyettese is — fiatalok, megindPóan fiatalok, a kályha mellett meg éppen egy gyerek, egy alig tizenhat epz- tendős fruska üldögél.

Szótlanul.

S nadrágban.

Ekkor megcsörren a telefon

A pozsgás, tejbőrű helyettes igazgató veszi fel. Selehallóz, fülel, maid így szól:

— Nona bogy nincs itt! Persze. hogv itt van. Csak aztán nehogy megtárgyalják itt nekem a legújabb divatot.

Azzal elfordul a széken, s a telefonkagylót a kályha mellett darv-rirlo-v' fruskának nyújtja.

KATONA JUDIT:

Bofyhos a lomb

Bolyhos a lomb, puha, sárga bolyhos a csend mezők felett eltört a nyár leveles ága ülnek az este kapujában elfáradt paraszt emberek.

Nyugalmuk megjön a téllel s pihen hű eres kezük.

Hallgatnak, esznek szűk beszéddel, hosszabb lesz álmuk e«?v kevéssel s megfogy egy évvel életük. Bolyhos a lomb, puh% sárga,-ritürt a nyár leveles aga.

valamelyikünket is esett, téb- láboló személye?.

Megnyugszik, hogy nem. Erre visszalép az asztalhoz, oldalt fordul, zsebébe nyúl, és egy marék diót tesz a megrökönyödött, lángveresre gyúl- ladó irodista kislány elé.

Aztán eltűnik.

El bizony, mégpedig olyan gyorsan, hogy az irodista kislány ocsúdni se bir, nemhogy tiltakozhatna.

„Nyújtani köll!” — idézte valamikor Móricz Zsigmond a hivatalokkal bajoskodó parasztok meggyőződését, akik bárhova és bárkihez fordultak, a világ legtermészetesebb dolgának tartották a kenést. Az ám, gondolom magamban, miközben szegény szörnyen res- tellkedő irodista kislány az asztal fiókjába sepri a diót, de miért tartja annak még ma is a bácsi? Mert el se tudja képzelni, hogy úgy kapjon- ki egy irodából valamit is, — hiába a sajátja az az, iroda —, hogy azért vainroilv^i formában ne mutassa ki a kü’ön-köszönetét

A dózerek váltig dörögnek odakünn.

iszonyú erőfeszítés, árán, lépésről lépésre hódítiók meg, de meghódítják a futóhomo- kot. S én hiszem, hogy azt a világot is elhozzák a múltnak ebbe a zord, sivatagos rezervávolna deres szőrzetét megnyesegetni. Mozdulatai merevek, esikorgósak, s ahogy az irodista kislányhoz hajol, formája valósággal egy rosszul bevert, elgörbült kampós szegé.

Beteglapot kér, s miközben háta mögött javában folyik az eszmecsere, a tapasztalati számokkal is gondosan alátámasztott elnöki fejtegetés, a falnak dől, és békésen várja, hogy papírosa megcsinqlódjék.

Az el is készül, nem sokat teketóriázik vele az irodista kislány. A bácsi átveszi, megnézegeti, mintha a kivárására egész délelőttöt szánt volna, s most hinné is nem is, hogy percek alatt megkapta, amiért a tanyavilág mélyéről előbandukolt.

Bólint, ki- és begombolkozik, mert a belső zsebbe, egy notesz lapjai közé illesztődik kettőbe hajtva a becses papír, majd elköszön, az ajtóban azonban gondol egyet, és megáll.

Ügy tűnik: az elnököt hallgatja, aki azon háborog, hogy micsoda megterhelés egy szövetkezet számára, ha már a második esztendőben generá- loztatni kell a motorokat, holott a valóságban egészen másra figyel ködmönös öregünk. Azt nézi fél szemmel, hogy ugyan látjuk-e őt? Érdekli-e

EGY MARÉK DIÖ

Tombol, süvít a kiskunsági 'szél, vadabbul Belső-Ázsia homokpusztaságain se tombolhatna. Csoda, hogy nem kapja fel, s velünk együtt nem hen- gergeti tova a pöttöm, babaház forma szövetkezeti irodát.

Odakünn dózerek dörögnek. Egy csapat világgá szabadult őslény módjára gázolják, dúr- ják, teregetik a csakis szamárkenyeret és árvalásyhajat „termő” bucka-vonulatok homokját. Szőlő és őszibarack számára dolgozzák meg a talajt, és társalgásunkhoz is kitűnő témául szolgálnak.

A szót az elnök viszi. Ugyancsak harciasán villogtatva sok- dioptriás szemüvegét, éppen azt elemzi-taglalja, hogy a mostani árak mellett s a kellő szívósság hiányában miért drágák nálunk a „saját” gépek, amikor kopogtatnak az ajtón, s kucsmáját a mellére szorítva egy bácsi óvakodik be, és járul köszönést mormolva az irodista kislány asztala elé.

Kora bizonytalan. Lehet „csak” ötvenes, de az sincs kizárva, hogv már a nyugdíjkorhatár küszöbét is átlépte. Arca borostás, sőt: tüskés, mintha bizony csakis ollóval szokta

— Elkaplak, agyonszorítlak...

Csak nevet. :

Mondom néki: te Kata, a ne-J

vetéstől hízol. Olyan leszel,^ núnt egy teli hordó, aztán csak ( gurítlak. (

Ezen is nevet. i

Egyszer elsózta a levest. \

— Te, erre a levesre egy vö-j

dör bort megiszok... :

— Még mindig jobb, mintha- cukrot tettem volna bele.

Nevet.

Megy az utcán, félig csak! gondolja, félig kimondja, fél- ( hangosan: <

— Milyen vidám volt, min- j dig. Pedig gondok is akadtak, j Csücsöríti a száját, aztán ki-: buggyan a nevetés.

Szippant egy nagyot a hi-, deg levegőből, sóhajt utána: .

— Nekemvaló volt.

A siető járókelők megnézik j az öregembert: né, beszél ön-< magában. (

— Nekemvaló volt. j

Már öreg házasok voltak,]

megtanította, kártyázni. — Ha nyert, úgy nevetett,- hogy szinte felverte a házat.; Ha vesztett, akkor is nevetett: i

— Nem baj, öregem. Ez a:

pár fillér is a családban ma-, rád. <

Család. Család nincs. i

Esik a hó és nincs semmi. ( Ezt is kimondta, hangosan:]

— Nincs semmi. ;

Egy térre ért, most mindé- j

nütt süppedő hó, a padokon is. magas hópárna. Hangosan: !

Itt is ültünk, sokszor. 1 A téren egy lélek sincs. Akik i átvágnak, azok is szapora lé- Péssel. Körülnéz. Aztán:

— Menjünk el innen. Ide se jövök el többé...

Elment egy kocsma előtt:

— Nem... i

Elővette a pipát. Visszatette:1

— Nem.

Nehezen, valahogy eltelt a nap. Este kopognak az ajtón. A szomszédasszony. Szalvétával takart tányért hoz a kezében.

— Egy kis kalácsot sütöttem — kezdi —, hoztam néhány szeletet.

Hozzáteszi: Mazsolás.

Leteszi a tányért az öregember elé, feltakarja.

Aztán nézi az öreget. Nézi.

POLNER ZOLTÁN:

r()iráqhiek

Követlek, Múzsám, bárhol is járj előttem^ Lábnyomod ékesen világít a kőben s fogaid között a nedves szél vöröslő szegfűt verdes.

Arcod után döbbent

mezőkön egyre messzebb megyek utánad. Emlékeimmé érő nyugtalan nyár vagy te serkentő, ősi dajka.

Kezem bár felhő takarja.

toliam nem varázslat

Lásd, hordom a mesék sárkányölő kardját Sohasem rettegek. Szavaid akarják

hogy velük csatákban győzzek.

Segíts a harcokban hősnek

lenni s védd, fogd pártját

küzdő fiaidnak szerte-a világon.

Mérd rám új próbáid igazát: kiállom!

Áldj meg hűséggel a dalban, hogy az életemmel valljam

hited minden tájon.;

ORAVECZ IMRE:

TUDOD MÁR

dezi, tömködi be a sálat a télikabátba. Közben nézi. Nézi.

—• Hát csak vigyázzon magára ...

Nézi.

— Köszönöm, majd csak vigyázok.

Akkor a szomszédasszony kezet nyújt jó meleg a ke1 ze, szorongatja az övét. Alig akarja elengedni.

Hát jó.

Megy le a lépcsőházban, óvatosan. Ilyen téli délelőttön sötét a lépcsőház, szegény megboldogult is majdnem leesett egyszer. Még fiatal asszony

volt, valamin nagvot nevetett, megbotlott a lépcsőben.

Kiért az utcára, sűrű hó esik, de sebaj. Min is nevettek akkor? *

Most az utcán félhangosan beszélt, kérdezte önmagát, s felelt rá.

Min is nevettek, még évekkel később is szó volt róla. De sokat nevettek. Kezdetben:

— Csókolj meg.

— Hogyisne...

Aztán nevet.

szőr pillantotta meg a képet rajta: nézzék csak nézzék hiszen ez Petőfi. Elviszi magával Petőfit, kérek egy pohárral — mi lenne, ha korsót rendelne?

Hirtelen hangosan kimondta:

— Nem.

Gyorsan visszatette a pénzt a többihez, betolta a fiókot, kulcsra zárta, a kulcsot zsebre dugta.

Amikor kilépett a folyosóra, jól megrázta a kilincset, be- j zárta-e a lakásajtót. Ez is szo-( kás volt, így kell ezt ezentúl is csinálni. Ugyanakkor nyílt a szomszédék ajtaja. A szom- szédásszony is özvegy, de már! régen. Megállítja;

— Hová ilyen időben?

— Hát, csak le az utcára.

— Hull a hó...

— Hát hull.

— Igaz, egy kis séta ilyenkor is egészséges — mondja a szomszédasszony. Aztán hbz_ záteszi:

,— A salját igazítsa meg, nehogy meghűljön.

Azzal már ott babrál kövérkés ujjaival a nyakánál, elren- ____________

Végre, nagy sokára jött a postás, leszámolta a nyugdíjat, elment. Bankjegyek, aprópénz. Most mit kell tenni? Eddig odaadta a pénzt a feleségéríek, ossza be, tegye el. Hová is szokta tenni? A sublót alsó fiókjába, a zsebkendők alá.

Hát jó. Tegyük a sublótba, a zsebkendők alá. Egy tízest magához vész, talán iszik egy pohár sört. Majdnem felvidult a gondolatra: csurog a sör a pohárba, a habját lecsapjak, a teli poharat elibe tolják, szájához emeli, először csak a zsugorgó hab hideg ízét érzi, aztán a jó, kesernyés sört..., Nézegette a tízest, életében elő-