Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-24 / 301. szám
1963. december 24., kedd NÉPCJSAG 5 A te!« szakmunkásai Az elmúlt évek során forradalmi változásokat élt át a falu. A szocialista nagyüzemek megszületése új helyzetet teremtett a mezőgazdaságban, hiszen a modem nagybirtokokon új módon, új módszerek szerint kellett és kell gazdálkodni. A feudális vonásokat magán hordozó kisparaszti gazdaságok, történelmi mércével mérve szinte egyik napról a másikra nőttek szocialista nagyüzemekké, ahol az új helyzet egyszerre új követelményekkel állt elő. Ezrével kerültek padlásra, vagy ócskavasba a régi ekék, boronák, vetőgépek, de örökre padlásra kerültek a kaszák, sarlók, a nagy gereblyék is, mert helyettük milliárdokat érő gépeket, épületeket kaptak a szövetkezetek. A mezőgazdaságba bevonult a tudomány és a hajdan még két lovával vagy ökrével bíbelődő paraszt ma a biológiával, kémiával és matematikával barátkozik. — Értenek a mi parasztjaink a gazdálkodáshoz — nem kell őket tanítani — hangzik időnként egy-egy megjegyzés, amikor a könyvek vagy újságok a modern eljárásokról írnak, vagy éppen időben végzett munkára serkentenek. Ki tagadhatja, hogy a tíz holdon gazdálkodó parasztember nagyszerűen értett ekéjéhez, a kézi vetéshez, a fahengerhez, a háti permetezőhöz, sőt még a hordóban végzett csávázsashoz is? De vajon érthet-e ma tanulás nélkül a vegyszeres gyomirtáshoz, a tápszeres ^hizlaláshoz, az öntöző és műtrágyaszóró gépek kez''1í<’“hez. a munkaegység-számításhoz? Tudomány lett a gazdálkodás, ahol új, széles körű ismeretek nélkül, bármilyen régi tapaszálatokkal is csak kontárkodni ’ehet. A feladat most világos. Minél gyorsabban meg kell oldani a parasztság széles körű szakképzését és intézményesen ki kell dolgozni a ma még országosan is csak vajúdó és ép- ifr hogv kísérleti időszakát élő szakmonkáskénzést. Érdemes megnézni, mi a helyzet ezen a téren Heves megyében? í! A mezőgazdasági szakmunkásképzés nálunk háromféle hódon történik: a fiatalok, a él nőttek, a traktor- és gépkezelők szakmunkásképzési formái szerint. A megyében jelenleg 583 fia- al szakmunkás tanul. Az ifjú szakmunkásképzés egyetlen megyei bázisa az egri mező- gazdasági szakmunkásképző skola, ahol kizárólag kertésze- i szakmában folyik a képzés. Az.iskolának a Hevesi Állami Gazdaságban van kihelyezett osztálya, ahol növénytermesztő és állattenyésztő szakmára képeznek. Az egri szakiskola, sajnos, csak a leszerződött tanulók felét tudja kiképezni. A -anu’ók más1' fe»« a’ * többi szakiskolájában szétszórva tanul. E tények bizonyítják, mennyire lemaradtunk és milyen sürgősek tennivalóink. A szakmunkásképzés a hevesi járásban a leggyengébb, a megye egyik legfőbb mezőgazdasági jellegű járásában ahol a legtöbb növénytermesztő, állattenyésztő szakmunkásra lenne szükség. A felnőtt mezőgazdasági szakmunkásképzés sem megnyugtató. Papír szerint 3<W felnőtt szakmunkásjelölt tanul ugyan, de a tapasztalatom nem mindig örvendeztetnek. Az már most világos, _ hogy ahol a pedagógusok vették kézbe a felnőtt szakmunkásképzést. ott konkrét eredmények vannak. A felnőttek szakmunkásképzésével kapcsolatban van egy egészséges elgondolás, amelynek lényege, hogy az általános iskola VII., VIII. osztályával együtt végezzék el a hallgatók a szakmunkás-iskola első két évét is. Így a nyolcadik osztály elvégzése után egy évvel már szakmunkás-képesítést szerezhetnek a hallgatók. Ezáltal lehetőség nyílik arra, hogy az általános iskola hetedik, nyolcadik osztályát és a szakmunkás képesítést három év alatt megszerezzék a dolgozók. Ha meggondoljuk, hogy a felnőtt szakmunkásképzésben többnyire negyven—ötvenéves emberek vesznek részt, akiknek nem közömbös, hogy három vagy öt évig kell-e tanulniuk, úgy ezt az elgondolást csak helyeselni lehet. A dolog pedagógiai szempontból sem kifogásolható, mivel az általános iskolai óraterv, illetve tananyag és a szakmunkásképző anyaga jól egymásba, vagy egymás mellé illeszthető anélkül, hogy a közismereti tárgyak csorbát szenvednének. Heves megye úttörő szerepet vállalt az új módszert illetően — mivel a megyei művelődés- ügyi osztály ez évben már három helyen (Boldogon, Nagy- rédén, Domoszlón) kísérletképpen bevezette ezt az oktatási rendszert. A domoszlói főagro- nómus — tapasztalatai alapján — az elismerés és a helyeslés hangján beszélt nemrég az új formáról és azt állította, hogy az új módszer szerint tanuló felnőttek komolyabban veszik a tanulást, tudásuk alaposabb, előrehaladásuk jobban biztosítva van. A Földművelésügyi Minisztérium ezzal a gyakorlattal csak úgy ért egyet, hogyha a hallgatók a VII., VIII. osztály elvégzésével egy időben csak a szakmunkásiskola első évfolyamát végzik el. vénytermesztésbe osztották be, azon a címen, hogy a baromfi- gondozáshoz megfelelnek az öregek is, a fiatalok kapáljanak. A mezőgazdasági szakmunkások semmivel sem keresnek többet, mint a képesités nélküliek, sőt, sok esetben nem is tartanak igényt munkájukra. A Hevesi Állami Gazdaságban végzett lányok közöl többen gyárban dolgoznak, vagy üzemi konyhán helyezkedtek el. Sajnos, még az állami gazdaságok sem mutatnak mindig y példát a szakmunkásképzés a szakmunkásokkal való tör " f dés tekintetében. A Csányi A’ lami Gazdaság egyik tanyája’ a szakmunkás-tanulók hossz’- ideig olyan körülmények kö zött éltek, amelyek méltán k- tettek felháborodást. A terme lőszövetkezetek egész sorába küldöncnek használják a szak munkás-tanulókat és nem se kát törődnek velük. Ki mit szeretne ? KISFIÚT, KISLÁNYT?? Odakint szél fúj, hó permetez, idebent a Csecsemővédő Intézet meleg várószobájában lassan gyülekeznek a kismamák — orvosi tanácsadásra. A hideg ellen féltőn összehúzott kabátok lekerülnek vál- laikról, s a kedves, barátságos védőnők ellenőrzik súlygyarapodásukat, vérnyomásukat. Az orvosra várni kell, addig beszélgetünk. — Ö, dehogy az első ... Nekem már egész nagy fiam van, 3 és fél éves. Nem jó előre tervezni, számítani, mit szeretne az ember — mosolyog a kismama; szép arcú, csinos, sötétbarna. Aztán csendesen hozzáfűzi: — Fiú már van, az 45 kilométer naponta 0 S A szakmunkásképzés intézményes kibontakozása előtt ózonban nemcsak egyetlen akadály van. Szólni kell arról, hogy fiatalságunk előtt még nem vorteó a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése, hiszen a végzett szakmunkásokat semmivel sem különböztetik meg azoktól, akik szakismeretek nélkül dolgoznak a mező- gazdaság egy-egy ágában. Előfordult a füzesabonyi járásban, hogy a szakmunkás-bizonyítványt szerzett baromfi gondozókat a vizsga után a nöA bajokból és a hibákbó’ fakadnak a sürgős tennivaló’ örülni lehet, hogy az egri szakmunkásképző-iskola a kö zeljövőben tovább bővül é 1964-ben megkezdik az építke zéseket. Enyhít majd gondjain kon az új, négytantermes iskola és az ugyancsak itt épül 250 férőhelyes kollégium. Véleményünk szerint a me gyei művelődésügyi osztálynál tovább kellene szélesítenie k; sérleteit és az idei tapasztala tok alapján már minél töb’ felnőttoktatást kellene úe megszervezni, hogy a hallgatói az általános iskola végzésévé’ egy időben szerezzék meg szakmunkás-képesítést. Helye lenne, ha az állami gazdaság' és termelőszövetkezetek a jö vőben sokkal több gondot fo dítanának a fiatal szak muri ' sok képzésére, és ezeket a fia talokat a járási művelődé* ügyi osztály kéthetente egy-ké napos oktatásra ve*'.-.* bejárási székhelyen. (Ilyen kéz deményezések már vannak füzesabonyi járásban.) Ez az eredményezné, hogy a fi trial szakmunkások „szem előtt lennének” és volna, aki komolyan törődne velük. Mindezek azonban helyi intézkedésük. m°rt a szakmunkásképzés megnyugtató megoldása mindenekelőtt az illetékes minisztériumok határozott állásfee'e’ésától és országos méretű intézkedéstől függ. Szalay István Pataki István külterületi kézbesítő, a hevesi postahivatal dolgozója, naponta 43 kilométert kerékpározik, hóban, fagyban, míg eljuttatja a napi sajtót az olvasókhoz, a leveleket' a címzetteknek. Huszonkét Népszabadság, 16 Népújság, 75: Szabad Föld, 28 Képes Újság, és több más képeslap előfizetője van. Tizenhárom éve dolgozik külterületen, de még\ egyetlen nap sem történt meg, hogy az újságokat és a leveleket ne kézbesítette volna. Lelkiisnieretes munkájáért kiváló dolgozó kitüntetésben is részesült. (Foto: Kiss Béla.) 0 . szakmunkásképzés hely-^ ■nek vizsgálaténál elöljáró- i meg kell mondani, hogv e :n országosan sincs kifor- ; álláspont. Kicsit az az ér- 3 az embernek, mindenki •etne jó kerékvágásba teli az ügyet, csak éppen azt i tudják, hogyan. Tervek .nak a Művelődésügyig a iművelésügvi Miniszteri-ti ban is. de ezek a tervek' i mindig egveznek. Ez a bi-^ ytalanság és útkeresés — V sly már elég régen tart —1 sen rányomja bélyegét He-f megye mezőgazdasági szak- j nkás-képzésére is. * Albérleti szoba Gyöngyösön, a Petőfi utcában. Mégis barátságos, meghitt, meleg, bensőséges és lakályos. Mi teszi ilyenné? Az itt élő fiatal házasokból sugárzó megelégedettség, kiegyensúlyozottság? Bizonyára. Gyenes József szeptemberben nősült. Fiatal, valóban fiatal: tizenhét éves feleségével most készülnek az első karácsonyra, életük első, „felnőtt” karácsonyára. Ajánlom: legyünk kissé kíváncsiak és „faggassuk ki” őket. Előbb as „anyagi léiről“ Ne legyünk feleslegesen szemérmesek, hiszen anyagi helyzetünk mindannyiunk sorsát erőteljesen meghatározza. Nem tartottam tehát ünneprontásnak, hogy innen kezdjük a beszélgetést. A fiatal asszony, Erika, szabadkozik, hogy még pongyolában van az ünnep délelőttjén, a haja becsavarva, dehát nemrég keltek fel, éppen a konyhában foglalatoskodtak: az ebéd... És amíg Erika hol mosolyogva, hol elgondolkozva vála- szolgat a kérdésekre, Józsi, az ifjú férj, — feketét főz. — Mindketten az Egyesült Izzó gyöngyösi üzemében dolgozunk. Józsi selejtanalitikus, az ő keresete 1950 forint havonta, én a diódában dolgozom. az ellenőrző mérőműszer mellett. Csak hatórás munkaidőben, mert még „kiskorú” vagyok, ezért a keresetem is csali 500 forint. Hz első karácsony — károm kívánság Mire telik 2 500 forintból ? — A szeretet nem csak karácsonyi ajándék — Ha a fő tündér...! — Mennyi a készkiadásuk? — A lakásért ötszázat fizetünk, ebből százat anyuka ad. Csak a tüzelőről kell gondoskodnunk. A koszt nem kerül sokba, bár én főzök magamnak, Józsi azonban a gyárban ebédel. Erre elköltőnk havonta vagy négy-ötszáz forintot. — A többi? — Hát, az elmegy. Szórakozunk is... Én nagyon szeretem a gesztenyepürét, Józsi pedig a likőrt. — Jetire gyűjtenek? — Most még semmi komoly dologra. — Mit vettek, amióta megházasodtak? — Nekem egy táskát, három pár cipőt, ruhaanyagot, harisnyát. Mást, nem is tudom... — És Jóskának? — Nekem még semmit — mondja csendesen mosolyogva a férj, amikor szinte végszóra, visszatér a konyhából a feketével. — Anyagi gondjaik? — Még mindig tellett mindenre. Soha nem voltunk pénzzavarban — büszkélkedik az ifjú feleség. Ünnepi készül rides Az ajándék — természetesen — az titok! De hát menynyire képesele titkolózni egymás előtt a fiatal házasok? Mindketten legalábbis „sejtik”, hogy mi lesz majd a karácsonyfa alatt, mégis — a diszkréció kötelező! — csak négy- szemközt beszélünk erről, azt az alkalmat kihasználva, amíg a másik érdekelt fél nincs jelen. — Nagyon szerettem volna egy bélelt bőrkesztyűt venni Józsinak — közli Erika visszafogott hangon, hogy egyetlen szó se hallatsszák ki a konyhába, ahol férje a tüzet rakja meg. — De csak egyetlen pár barna kesztyűt találtam, azt is a kirakatban. Józsinak azonban szürke a kabátja, ez a világos, szinte sárga színű kesztyű sehogyse illik hozzá. — Mi lesz tehát a kesztyű helyett? — Nyaksál. Hacsak az utolsó pillanatban még nem sikerül... Most visszatér a férj. Erika tapintatosan kimegy, hogy megnézze a húst. — Hogy mit kap Erika? — kérdezi vissza a férj. — Már tudja, legalábbis a ruhát. Az anyagot én vettem meg, a varrásról anyuka gondoskodott. De a vágott orrú, néger-barna színű cipőről nem sejt semmit. Aztán még egy világos kék színű pullóvert... — Itthon ünnepelnék? — Nem. A mamáéknál. — De a fát itthon is feldíszítjük — kapcsolódik a beszélgetésbe a fiatalasszony. — Ott lesz a sarokban, a kisaszta. Ion. Aztán a hónunk alá vesz- szük az ajándékokat és elmegyünk anyukáékhoz. Persze, nekik is viszünk meglepetést. — Mi lesz az ünnepi menü? — Káposztaleves kolbásszal és kocsonya! — mondja a férj mosolyogva. — Ez már nálunk hagyomány. Aztán römizünk éjfélig, majd hazajövünk. A három kívánság; „Játszottunk” egy kicsit. Kíváncsi voltam, a fiatalok milyen vágyakat hordoznak magukban. ezért a jó tendert hívtuk segítségül: mi lenne a három kívánságuk, ha azt azon. nal teljesíteni lehetne? Erika: — Nem is tudom hirtelenjében... Ha teljesülhetne? Talán először egy szépen1 berendeze’t. jó lakás. Aztán ... egy autó! És végül? Szeretném, ha nyolcórás munkaidőben dolgozhatnék. Józsi: — Nincs semmi rendkívüli kívánságom. Hogy mégis ...? Mindenekelőtt boldog családi életet kívánnék. És... jó egész„egyenjogúság” szerint merit egy kislány volna a soros. Kállaiin vagy Edit lenne a neve. — S ha az. „egyenjogúság” nem érvényesül? — Akkor a Csaba vagv a Ferenc nevet kapja a kicsi... — Csaba? — kerekíti a szemét egy másik kismama s kényelmesebben foglal helyet a fehér széken. — Akkor egyet gondoltunk. — Fiút akar ? — Nem én, a férjem — tiltakozik kedves mosollyal. — Én Erikára várok ... Kisfiú, kislány? Vágyak, al- nok bomlanak szét a szavak- an. Igen, kislány! A fiú csak dig az anyáé, addig, amíg íel- 5, férfivé erősödi’’", amíg nem azdi figyelgetn: n lányokat s em udvarol; at’ól a pillanat- >1 kezdve már egy másik nőé. findig egy már - nőé! A kis- "ny? Hűséges, :•■■■ nszkodó. Bi- nlmas barátnő. És öltöz’etni hét, cicomázrk mindig székit járatni — '.éri, az érvek, rzelmi tényezők sorában ei: em lehet, sőt nem is utolsé empont. Boldogság, öröm váltakozik z arcokon. Csodálatos érzés: letet adni a világnak, életet \ordozni a szívek alatt. — Mi mindketten fiút akadunk, férjem is. én is. Miklósiak hívják majd. Fiatal, húsz év körüli kisírna mondja ezt. Fehér arcai sötétbarna, rövid, fiús hajke- •ona övezi. Néhány hónapj» •olt az esküvőjük. — Lakásuk? — Nincs. _ — Férjem az anyjáéknál, é* i nagynénémnél lakom. Csend lesz egy pillanatra. A ildogság s az öröm közé fu randik — a gond. — Odakint szél fúj, hó pe*- netez. A várószobába beszökken a fenyőfa illata; a békes- -ég szimbóluma helyet kapka- -ácsonyra itt, a Csecsemővédő Tntézetben is. A családi otthonokban ma még hiányzik egy gyermek ajándéka a tűlevél kés ágak alól. De jövő ilyenkor majd ott pihen a fenyőfáK alatt az új emberkék ajándéka is: piros-fehér pöttyös labdák, ’átékmackók, meg csipogó babák. Hosszan készülődnek a világra a kicsik; addigra elolvad a hó, lombot hajtanak a fák, nyárba fordul a föld is. Kislány, kisfiú? Annyira mindegy. A boldogságnak, az örömnek nincs ennyire megszabott neme... (P. d.) séget! Bár most már emiak sem panaszkodhatom. Nem vagyok nagy igényű: végül egy jó négyes találatot a lottón! — És az utód? — kérdezem hirtelen. Egymásra néznek, kérdő tekintettel, aztán lehajtják a fejüket és a férj válaszol: — Néhány évig még nem. Majd ha már „összeszedtük" magunkat. — Engedjék meg, hogy megkérdezzem: hogyan „ízlik” a házasélet? — Kisebb-nagyobb problémánk már volt, de veszekedés soha nem lett belőle — ez a férj határozott válasza. — Mindent közösen beszélünk meg. .Én boldog vagyok. — Én sem panaszkodhatom — nevet a férjére Erika. — Józsi mindenben segít: mos, takarít. Még a reggelit is az ágyamba hozza. Egy kicsit elkényeztet. öt: szeretni kell! Minden további kérdés fölösleges tehát. Íme: két fiatal ember, kőt boldog ember, akik nem járnak a fellegekben, akik ismerik és értik lehetőségeiket, akik tudnak örülni és fásoknak is örömet szerezni. Nálu' a szeretet nemcsak „karácsony ajándék”, hanem életük egv" fő jelensége. Ha nem is lesz mindéi napjuk karácsony, de a be’ clogság maradion állandó társuk! És az a bizonyos háron kívánság... Ahhoz a jó tünde sem kell. G. Molnár Ferenc
