Heves Megyei Népújság, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-24 / 275. szám
4 m EP C IS AO '1963. november 24., vásárnál» OUTIAK, AIA Szophoklész és Arisztophánész az egri színpadon Kétezerötszáz év után Pan- hamis igazságoknak Ariszto- valót hagyott hátra. Nem tűnőn földön először jajdult fel phánész. dott megbirkózni a klasszikus Aiasz marcangoló önvádja, s így és együtt válik indokolt- szöveggel Mendelényi Vilmos színpadon először Praxagora tá — azon túl, hogy ez az előbugyborékoló nevetése. Szó- adás egyensúlykeresése is — a phoklész és Arisztophánész szólt hozzánk tragikus fenséggel és hahotázó vaskosság- gal, halállal ítélve emitt, gúnyé® fintorral bírálva amott, de mindkét drámában, mindkét szerzőnél az embert magasztalva, aki erkölcsi tudatossággal képes választani a jó és a rossz között. Szophoklész és Arisztophánész egri színpadon: kétszeresen is ünnepe a Thaliának. Magyarországi ősbemutató és egyben először csendülnek fel a klasszikus tragédia és komédia egymást követő rendje, kissé követve is tán a dionüszoszi játékok hagyományait is. Mind a két drámát Giric Mátyás rendezte, pontosabban alkotta a ma színpadára. A sokat panaszolt templom- színház most a színház temploma lett, a rendező és a díszlettervező Csányi Árpád közős keze munkája nyomán. Giric szinte az egész színházat szín. páddá varázsolta, kihasználva mind a két dimenziót, s szinte sem. Huszár László Tenkroszá nak voltak nagyszerű pillanatai is, alakítása tovább javulhat, ha megfelelő önkontrollal, érzelmi beosztottsággal bontja fel szerepének lényegét. Da- riday Róbert Menelaosza és Felföldi László Agamemnonja méltón illeszkedett bele az Aiasz előadásába. Vajay Erzsi Pállasz Athénéje hangjának színe miatt nem érvényesült kellően. A kar minden elismerést megérdemel. A „Nőuralom” pezsgő, szertelen elevensége mintegy ellen, pontja volt a szophokleszi tragörög dráma szavai a Gárdo- mértani komponáltsággal, öko- gédiának. Bővérű komédiázás, nyi Géza Színház színpadán, idézve a hellén kor két óriását, s a két és fél évezrede meg. fogalmazott igazságot az emberről. Szophoklész, az évezredeknél is magasabb halhatatlan, Arisztophánész „a gráciák neveletlen kedvence’’ szót kapott az egri színpadon, s a szavak megrázó ereje, a gúny, a szatíra pironkodó fintora olyan frissen, olyan elevenen hatott, hogy korunk gyermekének ma. nomdkus zártsággal mozgatva a dráma hőseit, s a kart elsősorban. Nem tűrt el semmiféle deklamációt — legalábbis törekvéseiben nem! —. ugyanforrongó színpadkép, — s még. is mértéktartás. Ha az Aiasz- ban sikerült! Giric Mátyásnak elkerülnie a „megmagyarázást”, Arisztophánésznál sikeakkor éberen vigyázott, hogy a rült elkerülnie a nem kevésbé klasszikus verssorok ne silányuljanak elpergetett prózává. Finom érzékkel került el minden olyan buktatót, amely pedig bőven kínálkozhat: meg- magyaráztatni a nézővel, mit és mennyit vonatkoztasson a klasszikusok szavaiból jelen veszélyes, de még jobban csalogató buktatót, — a triviális naturalizmust. Itt is elsősorban két szereplő játéka marad élmény, Demeter Hedvig komikus elemekkel oly gazdagon bánni tudó Praxagórája, amelyből nem hiányzott a tiszgára ismernie benne, nem volt korunk, holnapunk nagy kér- ta versmondás szépsége sem, nehéz. Egy kétségtelen adósság nagyszerű, elismerésre méltó törlesztése volt ez, olyan tükör, amelynek fényét nem ho- mályosították el a hosszú száradok, s amelyben szembenézni embermagunkkal, a kathar- zisig ragadtatott!. déseire. A közönségre bízca és Felföldy László rafináltnak mindezt, gondolkodást adott, — lenni akaró, de csak a bárgyús ez a legfontosabb rendezésének mérlegelésében. i Az Aiasz címszerepét Simon György Jászai-díjas alakította. Megkapóan szép szövegkiejtése nyomán a dráma minden sora, minden szava tiszta széplkat , . ségében csendült fel. MértékDe hát végtére is, mit mond- tartó és szenvedélyes, hős és ember az ő Aiasza, mentes emberének ma Aiasz, mit a mit gúnyolhat bennünk Pra- tagora, miért fricskázhat orron Arisztophánész? Vajon sem csak az iskolai tanulmányok dramatizált „szemléltető eszköze” ma már a görög kor e két óriása, akiket bemutatni, akiket szólni hagyni legfeljebb még irodalmi Ínyencek csemegéje lehet? Mind a két drámaíró, mind a két mű az emberről szól. Maszról az egyik, ki hiú önteltségében azokkal fordul szembe, akikkel eddig együtt küzdött a győzelemért, s a torz, hamis demokráciáról, a nemes törekvés oklondi másáról a .Nőuralom”; a hősök felől keresve az igazságot) Szophoklész, * a nép felől fintort vágva a ságig eljutni tudó Blepürosza. A Nőuralomban Vajay Erzsi már felcsillantotta gazdag ko- mika-készségét. Mendelényi Vilmos Ifjú-ja derűs és karikí- rozott volt egyszerre, kár, hogy a szövegmondás itt is a gyengébb oldala volt. A vígjáték többi szereplője Garay József, Dariday Róbert, Lerikey Edith, kar, minden archaizálástól, klasszi- Kanalas László és a „nőúracizálni akaró modorosságtól. Kovács Máriái Tékmésszája az előadás másik nagy élménye. Kibontotta és felszínre hozta Tekméssza alakjának minden szépségét, érzelmekben gazdag, színekben széles skálájú játéka mellett szövegmondása követel talán még nagyobb elismerést. Kovács Mária színészi pályafutásának új és kiemelkedő állomásához érkezett. Garay József karvezetője egyszerre volt fenséges és plebejus, izzóan szenvedélyes és fájdalmasan bölcs, ha kellett. Bálint Györgynek sajnos nem sikerült, megbirkóznia Odüsz- szeusz szerepével, gyakran dikciózott és szövegmondásának tisztasága is sok kívánndlom” gyakorlói, a kar méltóképpen illeszkedett be az együttesbe. Tamay György zenéje merész, de kitűnő alkotás, nem | aláfestő, hanem szinte a második kar szerepét vállalja és teljesíti nagyszerűen. Csányi Árpád díszletéi kitűnően illeszkednek a drámák hangulatához, és kifejező, elismerésre méltó munkát végzett» a jelmeztervező Greguss Ildikó is. Zakar István maszkjai gazdag képzelőerőről tanúskodnak. Egészében véve: méltó megszólaltatása volt ez a görög klasszikus irodalom e két óriásának, s a méltó megszólaltatást megfelelő siker kísérte. Gyurkó Géza Erdőtelek „háztartása“ — Hol találjuk meg a ta- I nácselnököt? I — Üzlet után futkos. ___ ... ? — Helyet altar keríteni a zöldséges boltnak — teszik hozzá magyarázatként a községi tanácson s amikor előkerül Kalóczkai Bajos elnökhelyettes, aki jelenleg az elnöki funkciót tölti be az iskolán levő vb-elnök helyett, rögtön a nehezén kezdi. — Terjeszkedni akar a falu, fejlődni, de falak kellenének hozzá. — Falak! — Igen. Kevés az épületünk. Több üzlet kellene, a gyógyszertárhoz nagyobb lakás, női fodrászat, rádió és más javító- műhely, zöldségbolt... és hir- telenében fel se tudom sorolni, mennyi minden helyet kaphatna falunkban, amire égető szüksége lenne a lakosságnak, de nem tudjuk hová tenni. — Nem futja a költségvetésből? — Szép összeg fölött rendelkezünk. Ez igaz. Évenként majdnem másfél millió forint gyűlik össze a falu kasszájában. De ennek a felhasználását a lakosság megbízottai, a tanácstagok jóváhagyásával költhetjük el. Most úgy döntött a tanácsülés: első a kul- túrház. — Milyen lesz? — Modern és nagy. Az eddigit teljesen kinőttük, lines a faluban olyan terem, ahol a termelőszövetkeztek tagsága egybegyűlhetne. A tanácsülés több mint egymillió forintot szánt erre, de „kalapolunk” is, hozzájárul a tsz, a MOKÉP is segít, mert szép, szélesvásznú mozinak is helyt adunk a kul- túrotthonban. — És a régi mozi? — A fiatalok kapják meg — klubhelyiségnek. — A kultúrotthon tehát elviszi a pénz nagy részét. — Igen. Tavasszal kezdődik az építése, a terveket már készítik, de emellett azért a Szőlőtelep és a Rétföld villany- hálózatának bővítésére is maradt pénz. — Nagyon elhanyagoltak, a falu utcái, nyakig érhet itt a sár — mondjuk az elnökhelyettesnek, miután bejártuk a hepehupás utcákat. . — Nagyon szeretnénk rendbe hozni. De előbb a villanyra és a kultúrházra kell a pénz. A járdásítás, útépítés a következő legfontosabb megoldandó feladat. Másfél millió forint nagy pénz s az Erdőtelki Községi Tanács a falu jóváhagyásával úgy gazdálkodik ezzel az ösz- szeggel, hogy legalább a legszükségesebbekre teljen. Az igények errefelé is előreszaladtak s a falu vezetői most abban bíznak, a lakosság még fokozottabb támogatásával talán meg tudják „nyújtani” a rövid másfél millió forintjukat. K. E. cÁ pro tekéié Mottó: — Kérlek, neked csak egy szavadba kerül... — Igen, kérlek nekem csak egy szavamba kerül... — És mibe kerül a szavad? Sáfrány Elemérnek fontos ügye támadt a Főhivatalban, amelynek elintézése anyagi és erkölcsi elismerést hozhatott volna most már jól felszerelt konyhája számára. Mit tesz ilyenkor egy Sáfrány, amikor fontos ügyéhez vem ismer senkit a Főhivatalban, de jól ismer egy embert, nevezetesen Kákán Tódórt, az Alhivatal- ban? Nevetséges: elmegy hozzá és protekciót kér, mondván — Tódórkám, neked csak egy szavadba leerül... Kákán Tódornak hetek óta hiányzik egy slejfni a bal alsó sarokból, s tudván azt, hogy a slejfni importcikk, s ezt az importcikket a SLEJFIMPORT hozza be, ahol senkit sem ismer, megkéri hát cserébe Sáfrányt, akinek van egy unokaöccse, s annak van egy barátja, aki a feleségének nagybátyja ott dolgozik: — Kérlek, bennem bízhatsz, de neked is csak egy szavadba kerül... S ezzel útnak indul a történet, valamint Sáfrány és Katicán, hogy a slejfniért cserébe a Főhivatalt, s a Főhivatalért cserébe a slejfnit elintézze. Kákán Tódor a Főhivatalban csak a portást ismeri, de hát ezt bevallani Sáfránynak méltóságán és tekintélyén alulinak érezte volna. Ezek után természetes, hogy bár elindult, de egyetlen lépést sem tesz a főhivatali ügyben, gondolván, hogy az ígéretért is lehet egy Sáfrány útján slejf- nit kapni. Sáfrány nyolc éve nem látta az unokaöccsét, de nem is akarja látni, kölcsönösen utálták és utálják egymást, s kölcsönösen loholnának egy kanál vízért, akár a világvégére is, hogy belefojtsák a másikat. Ezen a ponton tehát ott van Sáfrány is, Kákán is, ahonnan elindulták. A találkozás két hét múlva így zajlik le. Sáfrány: Öregem., nagyon szépen köszönöm, hogy eljártál az ügyemben, s csak most kezdem igazán szégyellni magam, hogy... Kákán: (kissé zavart megrökönyödéssel) Ö... ó, igazán* hogyismondjam, semmiség az egész, örülök, hogy bár én nem, ízé... hogy szóval igen, és mégis meg- kaptam tegnap a slejfnit. A posta hozta ki. Végtelenül kedves vagy. Őszinte kézrázás és köszönetmotyogás. Két nap múlva Sáfrányt megüti a guta és ezt kívántja Kákánnak is, mert a Főhivatalból levél jött, hogy az előbbi levél adminisztrációs hiba volt, ügyét nem lehet elintézni, s Ká- Icármal is lélekszakadva jelentkezik a postás, hogy véletlenül egy utcával ar~ rébb hozta a csomagot, az nem Kákánnak, hanem Kánkán Lajosnak címeztetett. A protekció ördöge megelégedetten ösz- szedörzsöli a kezét, « új áldozatok után néz. És talál! Ennek aZ ördögnek nincs üresjárata! (egri) 12. Az utolsó út A Chateii de Chantilly nevű Boeing—707 típusú gép június 21-én szállt fel utolsó útjára a Orly repülőtéren. 103 személy — részben személyzet, részben utas — volt a fedélzetén. Azonkívül egy halott.;: Viaszsárga arccal feküdt koporsójában, a gép raktárhelyiségében. Pedro Jósé de Munoz volt a neve, amíg élt. Üjságíró volt Caracasban, Venezuela fővárosában. Párizsban gyógykezeltette magát, de az orvosok nem segíhettek rajta, csak halálát könnyít- hették meg. Az utasok közül senki sem tudta, hogy egy halottal utazik együtt — egy gyászruhás nőn, a halott özvegyén kívül. Férjének végakaratát teljesítette azzal, hogy holttestét szülőföldjére szállíttatta. Elől a pilótakabinban André Lessieur pilótakapitány Lisz- szabon felé irányította a gépet Az út végcélja Santiago de Chile, de közben leszálltak Lisszabonban. Három repülőteret nem szeretett Lessieur, mert tűi rövid a kifutópályájuk. Az egyik Lisszabon, a másik Milano, a harmadik pedig Fointe-a- Pitre, Guadalaupe-szigefcén. Pedig ezen az útján a gép Pointe-a-Pitre-ben is leereszkedik. Ez a leereszkedés lett Lessieur végzete és rajta kívül még 112 személy végzete, köztük nyolc gyermeké és négy csecsemőé.:. Lessieur az Aír France légi- forgalmi vállalat egyik legtapasztaltabb és legkiválóbb pilótája, Pilótákörökben szinte legendás volt a híre. A második világháborúban ő volt az egyik legkiválóbb francia vadászrepülő. A Becsületrend tiszti keresztjével tüntették ki Megszerezte a repülővállalatok „kék szalagját”, egy Boeing—707 típusú gépen 5 óra 37 perc rekordidő alatt repült New Yorkból Párizsba, Több ízben rábízták De Gaulle köztársasági elnök gépének vezetését. 1962. június 22-éig több mint 15 000 órát töltött repülőgépen, 1850 órát Boeing—707 típusú gépen és összesen több mint 8 millió kilométert tett meg. A nyolcszoros kilométer milliomos minden óceánrepülésre gondosan felkészült Egyéb- ként is sportszerűen élt, nem ivott, nem dohányzott, de ilyen hosszú út előtt a szokottnál is többet aludt és sétált — A Boeing—707 nagyszerű gép, de csak egészséges ember számára. Akinek bármi baja van, ne üljön a kormánykerékhez. Ez volt a véleménye. Alantasaitól, a gép személyzetének többi tagjaitól is megkövetelte hogy minden útra a legalaposabban készüljenek fel és semmit se bízzanak a véletlenre. — Tudom hogy sokan túl szigorúnak tartanak — szokta mondani — de nem sokat törődöm azzal, amit rólam mondanak. Csak akkor vagyok biztos, hogy nem történhet baj, ha mindent a legalaposabban és a leglelkiismeretesebben előkészítettünk. Legalábbis nem történhet olyan baj, ami az embereken múlik. Szent kötelességének érezte a legnagyobbfokú lelkiismeretességet, kötelességnek az utasok és felesége, Anne-Marie iránt Valahányszor eszébe jutott a felesége, szigorú arcvonásai megenyhültek. Szeme ragyogni kezdett... tíz évvel megfiatalodott, fiatalabbnak érezte magát, mint akkor, amikor először látta és megismerte. 1957 novemberében Anne- Marie Grégoire, oráni származású stewardess mosolyogva üdvözölte a Párizs felé induló gép utasait, köztük az Aír France négy pilótáját akik egy . tanfolyamról tértek vissza — mint utasok. A négy pilóta közül André Lessieur volt az egyik. Egész úton nem vette le a szemét a szép szőke lányról. Anne-Marie észrevette ezt és elvesztette biztonságát, nyugalmát. Amikor gyümölcsszörppel kínálta az utasokat, így szólt Lessieur-höz: — Nem valami négyszeri" feladat az utasokat kiszolgálni de.:. — De ön mégis nagyszerűen végzi ezt a feladatot — válaszolta Lessieur mosolyogva. Jgy kezdődött,- azzal folytatódott, hogy attól kezdve minden szabad idejüket együF töltötték és azzal végződött hogy fél év múlva Oránba- házasságot kötöttek. Párizs villanegyedében. Neully-ben béreltek lakást. Kivéve most* ennél az uta- zásnál. Ugyanis Anne-Marie Oránban éld szülei néhány napos látogatásra Párizsba érkeztek. Amikor elbúcsúzott feleségétől, Lessieur megígérte, hogy majd néhány napra elutaznak. — Lemegyünk a tengerpartra és néhány napot ott töltünk. Majd elintézem, hogy kaplak egyheti szabadságot Néhány napnál azelőtt közölte egyik pilótatársával, hogy az Azúr- oarton telket •ásárolt és há~ ^at szándékozik építeni. — Ott telepszem le, majd ha nyugdíjba kerülök. Egy másik nótának pe- ig azt mond- a: — Ez az utolAnne-Marie felmondta állását. Andre Lessieur, a lezuhant gép pilótája. só alkalom, Az Air France alkalmazottai hogy vállalom őket tekintették a legboldo- Pedig tulajdonképpen nem a dél-amerikai járatot, gabb házaspárnak, bár Anne- volt oka, hogy féltékeny le- Valóban, utoljára repült a Marie többs-zör megjegyezte: gyen a repülőgépre. Mert va- dél-amerikai vonalon. De nem — Aki pilótához megy férj- lahányszor Lessieur öt napnál abban az értelemben, ahogy hez, kénytelen mással megosz- hosszabb ideig tartó útra in- gondolta, főzni a férjén. Ez a másik; a dúlt, mindig feleségét is ma- Következik: repülőgép. gával vitte. Az összeköttetés megszakad.
