Heves Megyei Népújság, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-08 / 235. szám

NEPÜÍSAO 1963. október &, kedd' Ä Kommunyiszt a kínai vezetők álláspont) ár ól Lord Home beszámolója Macmillaimél A Kommunyiszt, azSZKP Központi Bizottságá­nak elméleti és politikai fo­lyóirata 14. számában terje­delmes szerkesztőségi cikket közöl „A nemzetközi kommu­nista mozgalom fő irányvona­la és a kínai vezetők szakadár platformja” címmel. A Prav­da vasárnapi száma kivonato­san közli a cikket. A kínai vezetők — hangzik a cikk bevezető része — a szo­cialista tábor ellen, a nemzet­közi kommunista mozgalom ellen folytatott szakadár, alá­aknázó tevékenységük új sza­kaszába érkeztek. A kínai ve­zetők most már politikai el­lenfélként állnak szemben a Szovjetunió Kommunista Pártjával és a többi marxista- leninista párttal, az ideológiai nézeteltéréseket átvitték a szocialista országokkal való államközi kapcsolatok síkjára is. A kínai kormány nyíltan el­lenséges lépésekhez folyamo­dott a Szovjetunióval szem­ben. Legutóbbi megnyilatko­zásaikban a kínai vezetők fel­tárták az imperialisták előtt a kommunista mozgalom bel­ső ügyeit, a szocialista orszá­gok kormányai és pártjai kö­zött történt bizalmas levél­váltásokat, a testvérpártok tárgyalásainak és tanácskozá­sainak tartalmát. A kínai ve­zetők minden eszközzel igye­keznek hitelüktől megfosztani a Szovjetunió és a többi szo­cialista állam konkrét intéz­kedéseit, amelyeknek célja az imperialisták terveinek lelep­lezése és meghiúsítása, a nemzetközi feszültség enyhí­tése. Ez különösen megnyil­vánult azokban a bősz táma­dásokban, amelyeket a kínai vezetők a nukleáris fegyver- kísérletek eltiltásáról szóló moszkvai szerződéssel kapcso­latban intéztek a szocialista országok és kommunista párt­jaik ellen. Mindez arra indít bennün­ket, hogy részletesen feltárjuk a Kínai KP vezetői által kö­vetett elméleti platform és politikai irányvonal tarthatat­Lord Home külügyminiszter vasárnap este Macmillan ven­dége volt ebédre Chequers- ben, a miniszterelnök hivata­los vidéki lakásán, midőn je­lentést tett a miniszterelnök­nek New York-i megbeszélé­séről, A Times diplomáciai tudósí­tója szerint remény van rá, hogy egyezményt kötnek a genfi leszerelési megbeszélé­sek során atomfegyverek ter­jesztésének eltiltásáról, bár még vannak nehézségek. ESEMÉNYEK _ vXXXXXXXXXXXVXXXXSXXXXXXXXXXXXXsXXXXXXXXXXI? O.lAr't/'IVtMÍ.»' BIRMINGHAM: Az alabamai négerek politi­kai szervezete határozatot fo­gadott el, amely felkéri Ken­nedy elnököt, vesse latba sze­mélyi tekintélyét) a faji megkü­lönböztetés miatt kialakult feszült helyzet enyhítésére. A határozat hangsúlyozza, hogy a négerek a helyi hatóságoktól semmiféle védelmet nem kap­nak. DJAKARTA: Salajan, a Román Népköz­társaság fegyveres erőinek mi­nisztere, kéthetes látogatásra Indonéziába érkezett, Jani tá­bornoknak, az indonéz hadsereg vezérkan főnökének meghívá­sára. • NEW YORK: Gromiko szovjet külügymi­niszter hétfőn fogadta Spaak belga külügyminisztert. e ezeket a tényeket a néptö­megek elől, tartsuk a néptöme­gekét teljes tudatlanságban, sőt mondjuk azt nekik, hogy a termonukleáris fegyver lényé­gében semmin sem változtat? A Kommunyiszt szerkesztő­ségi cikke részletesen megvizs­gálja, hogyan áll a jelenlegi szakaszban a forradalom elmé­letének kérdése. Korunkban — írja — a kapi­talista országok munkásosztá­lya, minden. dolgozója előtt új lehetőségek nyíltak meg a szocialista forradalom sikeres megvalósítására. A szocialista tábor ereje, hűsége ahhoz a nemzetközi kötelezettségéhez, hogy megvédje a szocialista vívmányokat, valamint a ha­talmas, szervezett nemzetközi munkásmozgalom szolidaritá­sa kedvező kilátásokat teremt minden ország számára a sike­res forradalomhoz és a forra­dalmi vívmányok megvédésé­hez. A cikk behatóan elemzi, miben térnek el a kínai veze­tők a szocializmusról és kom­munizmusról szóló marxista- leninista tanítástól. A kínai vezetők — foly- tatja a cikk — nyílt po­lémiát indítottak az SZKP és más testvérpártok ellen és en­nek során a világ fejlődésére vonatkozó kérdések mellett újabb kérdéseket is felvetet­tek. E kérdések országunk belső problémáival, a szocia­lizmusból a kommunizmusba vezető átmenetről, az SZKP ál­tal kidolgozott és programjá­ban megszövegezett elméleti tételekkel, pártunk nagy fon­tosságú belpolitikai intézkedé­seivel kapcsolatosak. Itt van például a személyi kultusz elleni harc kérdése. Éz a harc a .kínai vezetők szerint „hibás”, „káros”. A kínai ve­zetők ezt az elítélendő felada­tot tűzték maguk elé: Sztálin hibáinak, torzításainak, sőt, bűncselekményeinek igazolásá­val lényegében véve a szocia­lizmus általános törvényszerű­ségeként, a proletár diktatúra elválaszthatatlan vonásaként próbálják feltüntetni a szemé­lyi kultusz által keletkezett szégyenletes jelenségeket. Le­hetetlen nem látni, hogy a kérdés ilyen beállítása csak arra alkalmas, hogy kompro­mittálja a proletárdiktatúra gondolatát, aláássa a szocialis­ta eszmék vonzóerejét, a dol­gozók milliói előtt. — Teljesen helytelenül ma­gyarázzák a kínai vezetők a szocialista társadalomban foiyó osztályharc kérdését, azt a Szovjetunióban lezajlott folya­matot, amelynek során a pro­letárdiktatúra állama össznépi állammá, a munkásosztály pártja az egész nép pártjává vált. A kínai vezetők e kérdé­sekkel kapcsolatos fő hibaja az, hogy nem értik, vagy egye­nesen tagadják a különbséget a kapitalizmusból a szocializ- ' musba vezető átmeneti időszak törvényszerűségei és a szocia­lizmusnak, mint a kommuniz­mus előfázisának törvénysze­rűségei között. A marxista—leninista pár­tok legfőbb kötelessége, hogy erősítsék a nemzetközi kom­munista mozgalom egységét és összeforrottságát. A kommu­nista mozgalom egységét szi­lárddá teszik azok a közös, valamennyi párt megegyezé­sén és jóváhagyásán alapuló elvek, amelyeket az I960, évi moszkvai nyilatkozat juttat kifejezésre a .kommunisták egyes országokbeli csapatainak kölcsönös kapcsolatait ille­tően. I_la valaki a moszkvai nyi- latkozatok talaján áll — mondja befejezésül a cikk —, akkor nem lehet1 szavakban elismerni a testvérpártok egyenjogúságát és önállósá­gát, ténylegesen pedig beavat­kozni e pártok belső politiká­jába, e pártok munka- és har­ci feltételeinek gondos tanul­mányozása, és proletár támo­gatása nélkül, s a velük való szolidaritás helyett, alaptalan támadásokat intézni e pártok vezetősége ellen, e pártok tag­jait pártellenes csoportok ala­kítására buzdítani. Aki ezt te­szi, az aláássa a nemzetközi kommunista mozgalom összeg forrottságát, a kommunizmus ellenségeit segíti. Ellentétek a bonni kormánypárt „angolszász” és „degaulleista” szárnyai között Dobsa János, az MTI tudósí­tója jelenti: Bonnban nagy feltűnést kel­tett Adenauernak a párizsi Fi­garo számára adott nyilatkoza­nal képviselői között folyik. A lapok rámutatnak arra, hogy Adenauer legutóbbi ki­jelentései nyomán még inkább kiéleződött ez az ellentét. Míg Adenauer legutóbbi nyilat­kozataiban és beszédeiben egé­szen nyíltan és leplezetlenül szembehelyezkedett az enyhü­lési politikával, sőt azt köve­telte, hogy gazdasági embargó­val gyakoroljanak nyomást a Szovjetunióra, Schröder kül­ügyminiszter vasárnapi rádió- nyilatkozatában ismét a „moz­gékony külpolitika” mellett foglalt állást Igaz, hogy a nyu­gatnémet külpolitika céljaként ő is a „status quo” megváltoz­tatását jelölte meg. de hozzá­tette, hogy * „fei lseil puhatolni az enyhülés kilátásait“ és azt a meggyőződését han­goztatta, hogy a nyugatnémet közvélemény támogatni fogja az enyhülési politikát. A Suttgarter Zeitung hang­súlyozza, hogy Adenauer leg­utóbbi heves kifakadásai CDU-körökben is megrökönyö­dést keltettek és a kancellár magatartása „súlyos teherté­tel” a tíz napon belül hivatal­ba lépő Erhard-kormány szá­mára. A lap rámutat arra, hogy Adenauer magatartása a CDU-n belül kiélezi az ellen­téteket, s a kancellár most már minden tartózkodás nélkül teljesen nyíltan támogatja Schröderrel . szemben a CDU gaulleista szárnyát és nem hallgat azokra a tanácsokra, hogy tanúsítson nagyobb „megfontoltságot”. /- galomra a személyi kultusz- nak a mozgalom által elutasi- tott hibás ideológiáját és mód : szereit. Kiderült ez végül ab­- ból, hogy a kínai vezetők meg- vető, mondhatni ellensége: magatartást tanúsítanak az­zal szemben, amiben a kom munista mozgalom ma él: a; . imperializmus ellen, a béke- * ért, a demokráciáért, a ' nem- j zeti függetlenségért és a szó- , cializmusért vívott harc ú, . módozatainak keresésével szem- ! ben. ’ A kínai vezetők revízió ai; , vették a kommunista mozgá­si lomnak azt az általános követ­keztetését, hogy korunk el­lentmondásai között a szocia- ; lizmus és a kapitalizmus kö- ; zötti ellentét a fő ellentmon- ‘ dás, amely döntő az égés, 1 emberiség jövője és a több L ellentmondás alakulása szem­pontjából egyaránt. A marxisták-leninisták ' semmiképpen sere ' becsülik le a nemzeti felsza­badító mozgalom nagy lehető­ségeit és távlatait, mégis a vi- ’ lúgot átfogó imperialista-elle­nes harcban a legfőbb szere­pet a munkásosztálynak és ' ezen osztály szülöttének, a ’ szocialista világrendszernek tu- ’ lajdonítják. Ez maradéktalanul ’ összhangban van a leniniz- mussal. Bármilyen hangzatos frázi­sokat ejtsenek is a kínai ve­zetők arról — folytatja a cikk —, hogy a nemzeti fel­szabadító harcé a döntő sze­rep és ez a harc határozza meg az emberiség sorsát, e frázisok nem leplezhetik azt a tényt, hogy ha e harcot elszi­getelik a szocialista országok által és a kapitalista orszá­gok munkásosztálya által az imperializmus ellen folytatott harctól, ezzel csak kárt okoz­hatnak a nemzeti felszabadító mozgalom kibontakozásának, az ázsiai, afrikai és latin-ame­rikai népek érdekeinek, meg­gyöngíthetik a nemzeti felsza­badító mozgalmát. Ez pedig csak a forradalmi erők szét- ■ húzásáét törekvő imperialisták és gyarmatosítók malmára hajtja a vizet. Ha elemezzük a Kínai Kommunista Párt vezetőinek az utóbbi három év alatt el­hangzott megnyilatkozásait, úgy tapasztaljuk, hogy a há­ború és a béke kérdéseit ille­tően érvelésük bizonyos fej­lődést mutat Eleinte kevésbé törődtek azzal, hogy titkolják s a béke és a békés együttélés hasznosságáról szóló elvont elmefuttatásokkal leplezzék a kommunista világmozgalom álláspontjától eltérő nézetei­ket. Aztán, úgy látszik, rájöt­tek álláspontjuk gyengeségére és ezért egyre gyakrabban kezdtek beszélni arról, hogy ők is — úgymond — síkra- szállnak a békéért, és elisme­rik a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének lenini elvét. Nézeteik azonban ezalatt lényegében nem változtak. Ki­tűnik ez abból, hogy a kínai vezetők elutasítják az SZKP XX. kongresszusának a hábo­rú, a béke és a békés együtt­élés kérdéseiről szóló követ­keztetéseit, azt állítják, hogy ezek „ellenkeznek a marxiz­mus—leninizmussal”. Külö­nösen megmutatkozott ez a ka­ribi válság napjaiban és a nukleáris fegyverkísérleteket részlegesen eltiltó moszkvai szerződéssel kapcsolatban. A kommunista és munkás­pártok 1960-ban megtartott moszkvai tanácskozása elis­merte, hogy napjainkban nincs égetőbb feladat annál, hogy megóvjuk az emberiséget a termonukleáris világkataszt­rófától, s ezért most, amikor a világ két rendszerre oszlik, a nemzetközi kapcsolatok egyet­len helyes és ésszerű elve a békés együttélés lenini elve. IV apjainkban így áll a 1 ’ kérdés: meg kell-e mondani a népnek az igazságot arra vonatkozólag, hogy csu­pán az első atomcsapé s ered­ménye következtében — a tu­dósok számításai szerint — 700—800 millió ember püsztul- na el, továbbá, hogy a mai nukleáris bom'qák tízezerszer pusztítóbbak annál, amely megsemmisítette Hirosimát és már sok ezer ilyen bomba van. Vagy ellenkezőleg: eltitkoljuk­lanságát és ártalmait, meg­mutassuk, mennyire össze­egyeztethetetlen az a marxiz- mus-leninizmussal, mennyire ellenkezik a nemzetközi kom­munista mozgalom fő irány­vonalával. A nemzetközi kommunis- ta mozgalom fő irány­vonala az egyetlen helyes irányvonal — hangsúlyozza a továbbiakban a szerkesztőségi cikk. — Ezt az irányvonalat ä kommunista és munkáspártok együttesen dolgozták ki és fektették le két kollektív do­kumentumban: az 1957. és az 1960. évi moszkvai nyilatko­zatban. Ám, már 1960-ban kiderült, hogy a kínai vezetők egész sor fontos kérdésben eltérnek a nemzetközi kommunista mozgalomtól. A kínai vezetők 1962. decemberében, 1963. ja­nuárjában cikksorozatot tet­tek közzé Franciaország, Olaszország, Csehszlovákia, Magyarország, Bulgária, a Német Demokratikus Köztár­saság, az ■ Egysült Államok, India és más országok mar­xista-leninista pártjai ellen. Ezt követően, de különösen ez év június 14-én nyilvános­ságra hozott levelük után vi­lágossá vált, hogy nem egy­szerűen egyes, bár igen fon­tos kérdésekkel kapcsolatos nézeteltérésekről van szó, ha­nem arról, hogy a kínai veze­tők széles arcvonalon fellép­tek a nemzetközi kommunista mozgalom egész fő irányvona­la ellen. Kiderült ez az SZKP XX. kongresszusán hozott ha­tározatok elleni támadásuk­ból, holott ez a kongresszus valamennyi testvérpártnak a moszkvai nyilatkozatokban egyöntetűen lefektetett véle­ménye szerint új szakaszt nyitott meg a kommunista vi­lágmozgalom fejlődésében. Kiderült ez abból, ahogyan a kínai vezetők a sztálini sze­mélyi kultusz kérdését keze­lik. Az e kérdésről vallott fel­fogásukat csak úgy lehet érté­kelni, hogy rá akarják kény- ( szeríteni a kommunista moz­90 Ünnepség Berlinben, az NDK alapításának M. évfordulóján történelem első munkás-pa­raszt államának katonái min­den időben hűségesen szolgál­ják hazájukat és hű szövetsé­gesei a szocialista tábor or­szágai baráti hadseregének. A. A. Grecsko marsall, a Varsói Szerződés országai egyesített haderőinek főpa­rancsnoka a Berliner Zeitung hasábjain „A mi szövetséges társunk” című vezércikkében üdvözölte az NDK dolgozóit a köztársaság 14. születésnapja alkalmából. Grecskö marsall hangsúlyozta, hogy a Német Demokratikus Köztársaság a béke és a szocializmus szilárd védelmezője lett az európai kontinens szívében. Az NDK az elsők között írta alá a moszkvai atomcsendegyez- ményt, s ez tovább erősítette a NAK szüntelenül növekvő nemzetközi tekintélyét. „Hiá- bávaló a kínai vezetőknek ama kísérlete, hogy ezeket a tényeket a fejük tetejére állít­sák” — hangsúlyozta Grecsko. A cikkíró ezután arra muta­tott rá, hogy az NDK nemzeti néphadserege a többi testvéri hadsereggel együtt a szocia­lista tábor hűséges védelme­zője. A Német Demokratikus Köztársaság alapításának 14. évfordulója alkalmából vasár­nap este ünnepséget rendez­tek a Német Állami Opera­házban. Az elnökség soraiban helyet foglalt Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egység­párt K. B. első titkára, az ál­lamtanács elnöke, Ottó Gro- tewohl, a minisztertanács el­nöke is. Az ünnepi beszédet Willy Stoph, a minisztertanács elnö­kének első helyettese tartotta. Hangsúlyozta, hogy a , Német Demokratikus Köztársaság továbbra is fáradhatatlanul munkálkodik a béke biztosí­tásán. A kormány nevében még egyszer megismételte azt a javaslatot, hogy a két né­met állam közeledése céljából létesítsenek közös bizottságo­kat valamennyi vitás kérdés megtárgyalására és a német konföderáció megvalósításá­nak előkészítésére. „Ez az egyetlen út vezet a német kér­dés békés megoldásához” — mondotta. Az évforduló alkalmából Heinz Hoffmann, hadseregtá- bomok, nemzetvédelmi mi­niszter napiparancsában hangsúlyozta, hogy a német ta, amelyben a kancellár nyíl­tan állást foglalt a Párizs által javasolt „európai atom­haderő” terve mellett. Ade­nauer kijelentette, hogy véle­ménye szerint a terv nem el­lentétes a Washington által pártfogolt sokoldalú atomhad­erő tervével, sőt kiegészíti azt és Nyugat-Németország mind­két atomhaderőben részt ve­het A Deutsche Zeitung ezzel kapcsolatban azt írja, hogy a franciaország által javasolt „európai atomhaderő” kizáró­lag „európai parancsnokság alatt” kétezer kilométer hatósugarú szárazföldi atomrakétábói áll­na és teljesen független lenne az amerikai atompotenciál­tól. A nyugatnémet lapok pári­zsi jelentése szerint francia kormánykörökben nagy meg­elégedéssel nyugtázták Ade­nauer nyilatkozatát Ebben újabb jelét látják annak, hogy a kancellár most már nyíltan élére áll annak a bonni „gaul­leista” csoportnak, amely a CDU-n belül ellenzi Schröder külügyminiszter „angolszász” vonalát Ez a csoport azt köve­teli, hogy az Erhard-kormány is elsősorban a Bonn-Párizs tengelyre, valamint az enyhü­lési lépések merev elutasítá­sára alapozza külpolitikáját. A hétfői nyugatnémet sajtó vezető helyen foglalkozik az­zal a vitával, amely a bonni kormánypárton belül az „an­golszász” és a „gaulleista” vo­A jelentések szerint a hurri­kánt kísérő felhőszakadás kö­vetkeztében a folyók kiléptek medrükből, az utak és több helyen a lakóházak is viz alá kerültek. Port áu Prince-ben, Haiti fővárosában hivatalosan kö­zölték, hogy a Flóra-hurrikán hét végi rombolását követő mentőmunkálatok során még sok szerencsétlenül jártat ta­láltak meg, így az ítéletidő­ben elpusztultak száma a ko­rábbi 46-ról majdnem négy­százra emelkedett. Szkopjében — az idén nyá­ron a földrengéstől szinte tel­jesen elpusztult jugoszláv vá­rosban — most felhőszakadás űzött ki körülbelül húszezer embert szükségszállásából. A jelentések szerint a negyven- nyolc órán át szakadó eső okozta árvíz lehetetlenné tet­te a tartózkodást a földren­géstől hajléktalanná váltak­nak berendezett Sátorházak­ban. A Reuter ugyanakkor je­lenti, hogy Albánia területén a vihar három ember halálát okozta és tetemes károkat okozott az olajfaerdőkben. • A havannai rádióállomások vasárnap több ízben felhívták a lakosság figyelmét, tegyen meg minden lehetséges óvóin­tézkedést az ismét Kuba felé közeledő Flóra-hurrikán pusz­tításainak kivédésére. A Flóra-hurrikán korábbi 'kubai ,látogatása” nyomán Oriente és Camaguey tarto­mányok területe szinte telje­sen árvíz alá került. Az Ori­ente tartományban fekvő Victoria de Las Tunas város­ból eddig több mint negyven­ezer hajléktalanná vált em­bert szállítottak él katonai helikoptereken. Mivel az ár­víz még most is állandóan nő, változatlanul folytatódik a veszélyeztetett lakosság töme­ges biztonságba helyezése. Camaguey és Santiago tar­tományok tengerparti sávjá­nak több városkája került víz alá, így például Santa Cruz del Norte utcáin térdig érő vízben közlekedik a lakosság. Több helyen a szökőár több mint egy kilométerre tört be a szárazföldre. A hurrikán — jelentik »Kingstonból — vasárnap sö­pört végig Jamaica szigetén. Ismét Kubát veszélyezteti a Flóra-hurrikán Árvíz miatt fedél nélkül maradnak Szkopje otthontalanjai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom