Heves Megyei Népújság, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-24 / 249. szám

4 R EP OJSAG 1963. október 24., cíütörtSfe A centenáris év alkalmából sok hivatalos, elismerő szót kapott és (kap az örökké élő Gárdonyi. Egerben ünnepség­sorozatokat rendeznek, ezzel is tisztelve emlékét, halhatatlan géniuszéit S talán e riport sem lesz ünneprontás a maga prózaiságával. Mert az ünnepi szónoklatokat, a tudományos értekezéseket végtére is nem rontani, de ellenkezőleg: a maga gyakorlatiasságával ki­egészíteni (kívánja. Goethe mondta: Szürke minden elmé­let). de zöld az élet aranyfája. S talán maga a nagy író, Gár­donyi is ezt tenné ma, ha élne, hogy mintán meghallgatta az őt dicsérő ünnepi szavakat, fejébe nyomná puha, sötét­szürke kalapját, nyaka köré k anyarítaná a malaclopó ját, egy kis bőröndbe a szűzdo­hányt, néhány szívéhez nőtt pi­pát, a dohányszitát, és feljön­ne Pestre, ahol annyi, öröm és keserűség érte, ahol szeretett és csalódott, de ahol írói zse­nijét eBsmerték. Lehet, sőt) biztos, felkeresné az ismerős helyeiket, de az is biztos: fel­keresné azokat a helyeket is, ahol ma a kultűrát terjesztik, ahol ma az emberek szomjas szemmel és lélekkel isszák a betűt, a gondolatot, az ő gon­dolatait is. Gárdonyi, persze, életében is elismert író volt, de azt hi­szem, a mai Magyarország kultúrpolitikájának sem kelle­ne előtte szégyenkeznie. S az ünnepi szavak, az okosan ér­tékelő mondatok akkor válná­nak a mester szemében is va­lósággá, ha látná, milyen nagy szeretettel forgatják műveit. Az Ida regénye a „sláger ” A József körúti könyvesbolt­ban Kovács József né üzletve­zető alig ér rá néhány félmon­datot odavetni az újságírónak, akkora a forgalom. Pedig a tankönyv-szezon már elmúlt, de napjában így is sok százan fordulnak meg a boltban, ame­lyet már nyugodtan könyvtár- . nak is nevezhetnénk, nagy vá­lasztéka és hatalmas, mégis elegáns helyisége miatt. — Nézze, minden valamire való magyar sorozatban sze­repel egy-egy Gárdonyi-regény. 1961-ben a Kiadói Főigazgató­ság önálló Gárdonyi-sorozatot in'dított, a Dávidkáné volt a nyitány. Azóta megjelent az Ida regénye, az Aggy Isten, Biri, az Ábel és Eszter, a Kék pille, a Hosszú hajú veszede­lem és újból és újból az Egri csillagok. Gárdonyi könyvei nagyon népszerűek és kere­settek, leginkább az Egri csil­lagok, de most az Ida regénye volt a „sláger”, napok alatt szétkapkodták. Természetesen, olyan nap nincs, hogy Gárdo­nyi-könyvet ne adnánk el, legfeljebb olyan van, hogy a keresett könyvvel nem tudunk szolgálni. Az már a Kiadói Fő- igazgatóság dolga lenne, hogy egy-egy könyvből ne csupán néhány ezret nyomjanak, de ennél jóval többet, az igények­nek megfelelően. Amíg ezt az ideges állapot­ban készülő interjút befejez­zük, többen is jönnek és kér­nek: Világatlaszt, angol—ma­gyar szótárt — Gárdonyit. Kár, hogy nem mindenki kérését le­het kielégíteni. „Gondolatok a könyvtárban” Tóth Piroska a sarokban ül, szinte elvész a. hatalmas fo­telban. Nagyon szép fiatal, szőke lány, és a sok ósdinak tűnő könyv között egészen el­lentmondó jelenség'. Talán csak la aranykeretes szemüvege predesztinálja e helyre. Jól áll neki a szemüveg Arcát intelli­gensebbé teszi. Rajta kívül még sokan olvasnak a gyár könyvtárában, s hogy őt szó­lítom meg, tolakodásnak veszi. Aztán elneveti magát, ölébe teszi a könyvet. — Igen, az Ida regényét ol­vasom. Szép könyv — hallat­szanak az obiigát szavak. Las­san benyomulok a leikébe. — Ida élete romantikus. Ré­gi korban, ismeretlen környe­zetben játszódik le. Maga már azt sem tudja, hogy mi az: zár­da, vagy kolostor. — A romantika sohasem távoli a fiatalok leikétől, és ha nem is tudom, mi a zárda, a könyvből megértem. Isme­rem Gárdonyi világát, olvas­tam a Lámpást is, és a két könyv között sok a rokonvo­nás. Bár szerintem az Ida re­génye már kiforrottabb alko­tás. („No csak, ez eddig ötös”.) — Egyébként is, az elnyoma­és gyűlölöm, és azt szeretném, ha a nézők is ugyanígy gyű­lölnék. Ehhez viszont élethű­en, a maga kegyetlenségében kell alakítanom őt. Már egy hónapja próbáljak, jöjjön el egy próbára, vagy esetleg a bemutatóra. A fiú, aki a fenti mondato­kat elmondta, vékony, sőt véz­na, esetlen, barna gyerek. Har­madik gimnazista. Jó étvágy- gyal eszi a szalámis zsemlét, cseppet sem zavarja, hogy ke­ze tintafoltos. Nadrágja kitér­delt, karján a zakó egy kissé rövidre sikerült, s én majdnem elrontom a riportot, mert ne­vetni való kedvem van. Az­tán megemberelem magam, és nagyon komolyan igyekszem ránézni. Közben többen is kö­rülvesznek bennünket. „Dobó István”, „Bornemissza Ger­gely”, a „török szultán”; ^Ce- cey Éva” és már együtt is van az Egri csillagok szereplőgár­dája. Mondják, hogy nemrégen Ocsovai Gusztáv, Hatvan: Gyümölcsfacsemetéket a Csányi Állami Gazdaság faiskolájából le­het majd beszerezni. Egyszerűbb azonban? ha a helyi földműves­szövetkezeten keresztül rendeli meg, az minden esetben gondos­kodik a megrendelt gyümölcsfák szakszerű szállításáról. Fábián Béláné, Hatvan: Panaszát a Termelőszövetkezeti Tanács Heves megyei megbízott­jához továbbítottuk. A kivizsgálás eredményéről értesítjük. Bodnár János, Feldebrő: Régi lapszámot? sajnos, nem tudunk részére küldeni, mert csak a kötelező példányokat őrizzük meg. Schmeider József, Heréd: A kenyérellátással kapcsolatos panaszt a Mátravidéki Sütőipari Vállalat vezetőjéhez továbbítottuk. A kivizsgálásról és a kenyérszállí­tás megjavítására tett intézkedé­sekről lapunkban tájékoztatjuk olvasóinkat. Cseszneg Gyula, Pétervására: Panaszát kivizsgáljuk, s a ki­vizsgálás eredményéről tájékoz­tatjuk. tás, a lelki zsugorítás mind­egy, hogy milyen formában és milyen korban történik, min­dig ellenzést vált ki az ember­ből, és akármennyire más is Ida élete, mi, az olvasók, ma is melléje állunk, együtt érzünk vele, és vele együtt lázadunk fel mi is a zárdában. — És a házassága? Az még hihetetlenül romantikusabb egy mai fiatal lány számára* hi­szen maguk egészen moder­nek, reálisak, és felfogásuk a szerelemben is más,' mint mondjuk Idáé volt. — Éppen arra gondoltam, mielőtt maga jött, hogy az élet, a szerelem mai formáit össze kéne gyúrni a régivel, és akkor kijönne belőle valami elfogadható, egészen tiszta. Két hónapja járok egy fiúval. Azt hiszem, szeretjük egymást. Tisztel is, de sokszor frivol* sőt, szemtelen. Érdekes, hogy mindig csak mások előtt. Azt hiszem, szégyellj a szerelmét* és ezért nagyképűsködik, hen­ceg a többi fiú előtt. Ez a fiúkj között ma eléggé általános. Vi-$ szont, ha négyszemközti va- £ gyünk, és megmondom neki. ^ hogy nem tűröm tovább, majd- ^ hogy nem könyörög és ígérget.^ Jó volna, ha a mai modem ^ életben is jobban tisztelnének í bennünket a fiúk, kedvesebbek | lennének hozzánk. Én el isme- í rém, jobb lenne, ha mi, lányok^ is, előbb a választott férfi em-í béri értékeiről is meggyőződ-^ nénk, s csak azután tennénk^ olyasmit, amit soha sem kel-^ lene megbánnunk. Azt hiszem,' Ida regényéből, ha bizonyost vonatkozásban távol is áll tő-J lünk, ennyit mindenképpen £ megtanulhatunk. / „Én is azt hiszem5?. Jumurdzsák a gimnáziumban j — Kérem, én vagyok Ju-^ murdzsák. Szeretem ezt a fi-á / gurát alakítani, mert útakrcn 4 együtt voltak Egerben, megte­kinteni a várat. A koponyák nagyon tetszettek, és minden olyan izgalmas és romantikus volt. „A Dobó Katicák is na­gyon szépek” — mondja egy alacsony, szeplős fiú, és ezen mindannyian jóízűt nyeríte­nek. Kifogyhatatlanul sorolják az egri élményeket, egymás szájából kikapva a szót. „Irtó klassz város.” „Az öreg beszí­vott”. „Éva kulacsból vizet ön­tött a vár faláról, gyakorolja a szuroköntést.” Nézem Jumurdzsákot, aki meleg tekinteteket vet Cecey Évára, és sehogy sem tudom elképzelni, hogy lesz ez a fiú a darabban kegyetlen dervis. No Iám, mire képes egy re­gény. Micsoda áttételekkel fa­kadt ez a szerelem, az egri vár védelmétől, annak megéneklé- sével, 1963-ban, a Barcsay ut­cai gimnázium színjátszó cso­portjában. Suha Andor Ide figyelj, te kis osto­ba és műveletlen tv-né- ző! Nos figyelsz? Azért mondoml Adjál hálát annak a nagyon magas- ságos és nagyon jó úr­istenkének, hogy vala­kinek eszébe juttatta ott a televíziónál, hogy megmagyarázza: mit. miért, s hogyan fogod látni. Sőt azt is: hogy amit látsz, az nem egé­szen az, amit látsz, ha­nem egy kicsit más, mert mit lehet tudni, sőt nagyon is lehet tud­ni, még a végén tényleg azt hinnéd, hogy amit látsz, az egészen az, amit látsz. Nahát! Képzeld el, te kis műveletlen néző, amint ott ülsz a képer­nyő előtt, nézed az An­gyalok földjét, s fogal­mad sincs, hogy mit látsz. Még a végén azt hiszed, hogy neoroman- tikus filmburleszk pe­reg le előtted a jövőből, mikor pedig az a film egy szocialista realista film a múltból, minden naturalizmus nélkül, balladai hangvétellel. S ez a ballada is. Ha nem mondják, esküszöm. én is azt hiszem, hogy slá­ger, amit nem Makiári. hanem Toriani énekel angyalföldi szakállal. Köszönet néked, tele­vízió, a mostani, a teg­napi, a holnapi és a mindörökkön örökkéig tartó bevezető előadá­sokért! 6) cAz óL/mié kéj(h.z — AZ ILLETÉKES VÁLASZOL A helyi fmsz 200 tonna szenet rendelt a negyedik negyed­évre, ebből eddig leszállítottak összesen 87 tonna szenet és lignitet, — írja Csordás József levelezőnk Sarudról, s levelé­ben fél is teszi a kérdést? mikor szállítják a többit, hi­szen a sarudiak is meleg szo­bában akarnak pihenni a fá­rasztó őszi munkák után. Kérdésünkre Nagy Tibor, a TÜZÉP illetékes előadója vá­laszolt. Sarudnak a MÉSZÖV az utolsó negyedévre valóban 200 tonna szenet rendelt, eb­ből októberre 95 tonna szenet és lignitét kellett a megren­delés értelmében szállítani, A TÜZÉP a hátralévő mennyisé­get is a megrendelés időpont­jának megfelelően szállítja. A szállítást előbbre hozni, saj­nos, nem tudják. Szeretnénk az egész napi munka után kényelmesebben, nyugodtabban utazni — írja dolgozótársai nevében Babos József, az egri Finomszerel- vénygyár munkássá. Sajnos, a 15 óra 25 perckor induló Éger- füzesabonyi vonaton erre nem sok lehetőség van, a diákok és ipari tanulók miatt, akik el­foglalják a helyeket, hangos­kodnak, s mióta érik a gesz­tenye, azzal csatáznak. Miért nem utaznak él a diákok a 13 óra 50 perckor induló vonat­tal, vagy miért nem biztosíta­nak itt is külön kocsit részük­re? A panaszra Simon Mihály állomásfőnök válaszolt: Saj­nos, a későn utazó diákok miatt elég sok a panasz. A menetrendet előkészítő érte­kezletre meghívtuk az iskolák igazgatóit is, s az ő javasla-_ toknak és kívánságuknak | megfelelően rendszeresítettünk két díákkocsifl a 13,50-kor induló személyvonaton. Igaz­ság szerint ezzel minden diák elutazhatna. Többet kell tenni a felnőttoktatásért Járási szakmaközi bizottsági Hevesen, Hevesvezekényen, ülést tartottak Hevesen. Az ülésen a községi szakmaközi bizottságok munkáját értékel­ték, s az értékelés alapján igen jó munkát végeztek, a SZOT és az SZMT határoza­Pélyen és Tiszanánán. Ugyan­akkor megállapították, hogy még a legjobbaknak is sokkal többet kell tenniük a dolgo­tok általános műveltségének emeléséért, hathatósabban sé­táinak szellemében dolgoztak giteni a felnőttoktatást. Üj igazgató került a Szemellenző Művek élére. Bemutatkozása után megkérte g fő­könyvelőt, hogy küldje át valakivel az előző év termelési kimutatását. Pár perc múlva ala­csony, kopasz, szomorú külsejű, ötvenöt év kö­rüli emberke kopogott be és hajlongva adta át az adatokat tartal­mazó iratokat. — Milyen beosztása van nálunk, kedves kartársam? — kérdezte az igazgató. — Segéd köny velő va­gyok — hangzott a vá­lasz. — Mióta van a vál­lalatnál? — Harminckét éve. A maszek tulajdonos­nál is dolgoztam. — És ilyen hosszú ideig alacsony beosz­tásban maradt? A segédkönyvelő fel- sábajtott: — Mindig peches voltam „ Peches fó- bic _ _— Kibic? Hogy ért­sem ezt? — Nem akarom igaz­gató elvtársat fárasz­tóm. Hosszú történet. — Csak mondja él nyugodtan. Kíváncsi­vá tett. Foglaljon he­lyet. A könyvelő leült; — Köszönöm. Hol is kezdjem ? Ezerkile nc­százharmincegyben ke- . rültem ide: öt évvel később főnököm be­hívott és közölte ve­lem: a főkönyvelő nyugalomba megy, va­lószínűleg engem ne­vez ki a helyébe. Meg­köszöntem a bizalmai. Harmadnap vidékről vendégem érkezett és este egy divatot zenés kávéházba mentem ve­le. Pechemre, a szom­széd asztalnál a főnö­köm HU, bizalmas ket­tesben, egy fiatal, ka­cérul viselkedő lány­nyal. Másnap ridegen fogadott, nem tudta megbocsátani, hogy észrevettem őket. Tud­tomra adta, hogy nem én, hanem a kartársam lesz a főkönyvelő. Felsóhajtott: — Azóta nyomon kö­vet a pech. Legalább fél tucat hasonló ese­tet tudnék felsorolni azokból az időkből. — Na és negyvenöt után? — Azt hittem, most végre... De az én ki- bic-pechem... Az új igazgató szenvedélyes, de rossz sakkozó volt. Partnereket keresett. Ketten jelentkeztünk: egy kollégám és én. Mondanom se kell, ál­landóan kikapott tő­lünk. Ha nem velem játszott, akkor kibicel- tem. Azt még valaho­gyan él tudta viselni, ha én megvertem, de az nagyon elkeserítet­te, hogy tanúja vagyok a vereségnek. A nálam gyengébb ellenfél is folyton megmattolta. Lassan-lassan meg­gyűlölt. Amikor ismét főkönyvelő-változás volt, megint nem én voltam aé, akit kine­veztek. — Hát bizony, bal- szerencséje volt ezek­kel a kibicelésekkel, de ne féljen, én gondos­kodtam arról, hogy ké­pességeinek megfele­lő beosztást kapjon. Űj üzemünkben úgyis ön­álló főkönyvelő kell, elintézem, hogy meg­kapja az állást. Harmadnap behíva­tott az új üzem igaz­gatója. A tervosztály vezetőjével tárgyalt. — Üljön le, maga előtt nincs titkunk. És nyugodtan meg­beszélték, hogy fikti tételekkel felemelik . raktárkészletet, mert e kell tüntetni a mérleg- hiáuyt. — Amint látja, bi­zalmasan ' felfedtu ■ maga előtt kártyáinké Űgyis maga írja alá o jelentést, mint új fő­könyvelő. — Köszönöm — hangzott a válasz —. ■ én erre alkalmat1 vagyok. Világélete ben rossz kibic volta: Tessék engem me.' hagyni az eddigi be osztásomban. Palásti T Sajnos, nem utaznak, hanem a később induló vonatok uta­sainak nyugalmát zavarják. Elhatároztuk, felhívjuk erre az igazgatók figyelmét, s egyben utasítjuk a jegykezelőket, hogy a későn járó diákok bérleteit vegyék el. Reméljük, hogy szi­gorúbb ellenőrzéssel elérhet­jük, hogy a diákok a számuk­ra kedvező 13,50-es vonattal utaznak el. Amennyiben több diák későbbi utazása indokolt, úgy az iskolaigazgatók kérésé­re, a 15 óra 25 perces vonatnál is indítunk diákkocsit. Dr. Kádár László egri olva­sónk panaszolja, hogy az egri tisztasági fürdőben a zuhanyok rosszak, nem működnek, s a működőkről is hiányzik a zu­hanyrózsa. Ez érthetetlen, hi­szen október első felében zár­va volt a fürdő, tatarozás cí­mén. Panaszára Vasota Zoltán mérnök válaszolt: a fürdő ta­tarozás miatt három hétig zár­va volt, azonban ez idő alatt a hideg-meleg víz vezetékünk helyreállítását végeztettük, a kisebb javításokat a csütörtöki javítási napokon hozzuk hely­re. Több olvasónk Eger község­fejlesztési munkájával kapcso­latosan tett szóvá néhány dol­got. Szabó János a turista- szálló előtti járda állapotát tet­te szóvá. Liptai Sándor a Men- ház utcai járdaépítési panaszo­kat tolmácsolta, Dobó Ferenc tanácstag a Székelyudvarhelyi utca víztelenítési munkáinak sürgősségéről írt. Panaszukra Borics László, a városi taács építési és köz­lekedési osztályának vezetője válaszolt: — Már több bejelentés érke­zett a turista-szálló előtt levő járda állapotára, azonban az idén nem aszfaltoztunk, mert a következő évben a térzék szerint erre halad tovább • az Almagyar utcára a gázvezeték. — A Menház utcai lakosok panaszára közölte, hogy a va­rosfejlesztési tervekben 1964- re van beütemezve a járdaépí­tés, s ezzel egy időben elvég­zik a vízlevezetési munkálato­kat is. — A Székelyudvarhelyi út víztelenítésére már kiadták . a megrendelést — azonban az útépítő részleg még nem tudta elkezdeni a munkát az elhúzó­dó útépítések miatt. Azt azon- oan ígérik, hogy a nagyarányú őszi esőzések előtt elvégzik ezt a régen esedékes munkát is. A PECHES KHBIC

Next

/
Oldalképek
Tartalom