Heves Megyei Népújság, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-20 / 220. szám
tflLAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MEPUJSÁ 6 Országúti ellenőrzés AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEG YEI TANÁCS NAPILAPJA ARA: 50 FILLÉR Megkezdődött az ENSZ~ben az általános vita A szovjet kormány új, nagy jelentőségű javaslata Brazília, Kanada és a Szovjetunió képviselőjének felszólalása NEW YORK. Polgár Dénes, az MTI tudósítója jelenti: Csütörtökön megkezdődött az általános politikai vita az ENSZ-közgyűIésben. Az első szónok régi ENSZ- hagyomány szerint Brazília küldötte Volt Joao Augusto de Araujo Castro brazil külügyminiszter hangoztatta: nem szabad elfelejteni, menynyit változott a világ a múlt októberi kubai válság óta, és ki kell használnunk a tárgyalás minden lehetőségét, amely most megnyílt a moszkvai atomcsendegyezmény aláírásával. A brazil küldött a leszerelésre konkrétan három szakaszt indítványozott. Az első szakaszban megtiltanák az olyan mértékű földalatti robbantásokat, amelyeket a jelenlegi technikai eszközökkel külföldről észlelni lehet. A második szakaszban egy éveh belül megtiltanák azokat a földalatti nukleáris robbantásokat, amelyek a négy és háromnegyed kiloton érték felett vannak; a harmadik szakaszban, két éven belül pedig megtiltatnák az összes földalatti nukleáris robbantást. A továbbiakban a brazil külügyminiszter hangsúlyozta, folytatják az erőfeszítéseket, hogy Latin-Amerikát nukleáris fegyvermentes övezetté tegyék. A brazil küldött beszélt a továbbiakban a közeljövőben összehívandó ENSZ világkereskedelmi konferenciáról, majd részletesen foglalkozott a gyarmatosítás kérdésével és hangsúlyozta, hogy a gyarmatosítás minden módszerének véget kell vetni. Ezután javasolta, hogy modernizálják az ENSZ-t, elsősorban növeljék a Biztonsági Tanács, s a Gazdasági és Szociális Tanács tagjainak számát. Ilyen javaslat — mint ismeretes — egyébként is az ENSZ napirendjén szerepel: A brazil küldött élénk figyelemmel fogadott beszéde után Lester Pearson kanadai miniszterelnök emelkedett szólásra. Hangsúlyozta a leszerelés kérdésének fontosságát, majd állást foglalt amellett, hogy a kongói tanulságok alapján egyes nemzeteknek külön haderőket kellene készenlétben tartaniok, amely haderőket a főtitkár kérése alapján az ENSZ békefenntartó tevékenységével lehetne alkalmazni. Ilyen irányú javaslatot —) mint ismeretes — korábban*. U Thant is tett. ' i A kanadai miniszterelnök £ végül hangoztatta, hogy a nemzetközi politikában a ja-, vulás jelei mutatkoznak, at válság árnyéka nem nehezedik^ a világra és hajlandóság van arra. hogy a kérdéseket békésen oldják meg. Ennek világos példája a moszkvai atomcsend- egyezmény — mondotta. A brazil- és a kanadai kül-3 dött után Gromiko szovjet külügyminiszter emelkedett szólásra. Gromiko külügyminiszter Magasba lendül a forgalmi ellenőr karja és a megálló gépkocsi mellett máris hangzik, a felszólítás: — Jó napot kívánok! Kérem a menetlevelet! Havonta 210 órát tölt országúti ellenőrzésen Kreácsüt József, a 4. sz. AKÖV ellenőre. Forgalmi, műszaki, loereske- delmi ellenőrzést tart az AKÖV taxijain, tehergépkocsijain és autóbuszain. . Ellenőrzése során megállapította, hogy Vincze János, a* YA 97-80. rendszámú gépkocsi vezetője, nem írta be az indulási időt és a fuvarbajelentkezés idejét nem íratta alá a fuvaroztatóval. Mindkettő visszaélésre adhat alkalmat, ezért a jegyzetfüzetbe kerül a neve, figyelmeztetésben részesül. Elnök Űr? Küldött Urak! Az ENSZ — közgyűlés jelenlegi ülésszaka kedvezőbb légkörben kezdi meg munkáját, mint sok, az előző ülésszakok közül. Elmondhatjuk, hogy a 18. ülésszak hajója bár enyhe, de kedvező szél mellett szedi fel horgonyát. Ahhoz, hogy a közgyűlés jelenlegi ülésszakának munkája valóra váltsa a népek reményeit, helyes tanulságokat kell levonni a két eseményből. A legfőbb tanulság az, hogy csak a nemzetközi feszültség enyhítésének, a béke megszilárdításának vonala felel meg a népek érdekeinek, ha nem hangzatos frázist, hanem koilkrét cselekedeteket és az államközi kapcsolatok megjavítására irányuló megállapodásokat értünk béke szó alatt. A második, nem kevésbé fontos következtetés: avégett, hogy a jövőben ne alakuljon ki olyan helyzet, amikor a világ egyik, vagy másik körzetében a feszültség ismét eléri a forrpontot és a nagyhatalmak közötti nyílt összetűzés veszélyével fenyeget; fel kell számolni a feszültséget kiváltó okokat és mindenekelőtt — amire az ENSZ alapokmánya kötelez minden tagállamot — meg kell akadályozni a más államok belügycibe való beavatkozást. A szocialista országok számára társadalmi rendjük természeténél fogva éppen olyan természetellenes lenne hódításra, nézeteik erőszakos terjesztésére, háborúra orientálódni, mintha a munkás el akarná pusztítani azt, amit munkájával alkotott, vagy a szántóvető tönkre akarná tenni a vetést. Úgy gondoljuk, hogy sok nyugati államférfi is megérti: más dolog az, ha a társadalmi berendezkedés eszményeit fölényük megmutatásával, az emberek szívének és eszének meghódításával védelmezzük és megint csak más az, ha az ellentétes eszmei pólusokon álló államok közötti viszonyt úgy építjük, hogy ezeket az eszméket fegyverek segítségével akarjuk bevezetni. Ez azonban nem jelenti a magunk rendjének rákénysze- rítését más államokra, hanem békés versengést, a példamutatással és a meggyőzés erejével való versengést, olyan versenyt, amely teljességgel kizárja az erő alkalmazását a nézetek elfogadtatása céljából. A szovjet kormány mélységes meggyőződése szerint ezen az alapon kell felépülniök az államok közötti kapcsolatoknak. Már 46 esztendeje, vagyis a szovjet állam megszületésének első napjaitól kezdve, sőt már korábban is, a marxizmusnak, mint világnézetnek a jelentkezése óta állandóan rágalmakat zúdítanak azokra, akik a társadalom szocialista alapokon történő átalakításának hívei. Mi mindennel nem vádolják meg őket különböző — magas és alsószintű — fórumokon! Pedig az élet mindannyiszor lerántotta a leplet azoknak a szellemi szegénységéről, akik megpróbálták befeketíteni a szocializmus eszméit, s mindez rendre megismétlődik évtizedek óta. Még azok az általánosan hasznosnak tartott nemzetközi kezdeményezések, amelyekben a Szovjetunió mellett a nagy nyugati hatalmak is részt vesznek, szintén ugyanilyen fogásokkal élnek. Nyilván nemcsak a mi figyelmünket nem kerülte el, hogy a nukleáris fegyverkísérletek eltiltásáról szóló szerződés megvitatását egyes, mondhatnánk tekintélyes intézményekben kardcsörtető kijelentések kisérték és nem maradtak el a Szovjetunió, a szovjet külpolitika ellen irányuló támadások. Azoknak, akik továbbra is olyan szándékokat akarnak tulajdonítani nekünk, amelyek idegenek a szocialista országok politikájától, mi így válaszolunk: azok a szándékok olyan társadalmakra jellemzők, amelyekben a rabszolgatartó elnyomja a rabszolgát, a földesúr a parasztot, a tőkés a munkást. Ezek a társadalmak kialakították és stafétabotként egymásnak átadták az államok közötti kapcsolatok olyan példáját, amelyben nem a meggyőződés, hanem az erőszak oldja meg az ideológiai nézet- eltéréseket és tűzzel-vassal térítik a maguk hitére azokat, akik másként gondolkodnak. Ne próbálják ezt a példát ránk vonatkoztatni! Mi egy új váltófutást indítottunk el, amelyben a részvevők — a szocialista és a tőkés országok — a történelem útjain versenyezve békés kapcsolatokat tarthatnak fenn egymással. Nyugaton gyakran így gondolkodnak: végeredményben akarva-nemakarva célszerű együttélni egy más társadalmi rendszerű állammal, ha az állam nagy és még hozzá jó fegyverrel is rendelkezik. Jobb együttélni vele és kerülni a háborús összetűzést, mivel ebben az összecsapásban csak veszíthetünk és semmit sem nyerhetünk, ha azonban egy nagy kapitalista hatalom és egy kis ország békés együttélése kerül szóba, — különösen ha ezek szomszéd országok — akkor a békés együttélés politikájának folytatására megnyilvánuló készség hirtelen észrevehetően csökken, s működésbe lépnek a parancsolás és a befolyásolás rég elavult módszerei. Ezek a béke szempontjából veszélyes, nagyon veszélyes módszerek. Veszélyesek mindenütt, aihol megpróbálják alkalmazni őket. Ezt az adott pillanatban felesleges hangsúlyozni. A szovjet kormány abban a reményben teszi ezt, hogy senki sem próbálkozik erőszakosan megváltoztatni, egy más ország rendjét, még ha kis országról is van szó és minden állam szigorúan tartja magát a más országok bel- ügyeibe való be nem avatkozás elvéhez. A szovjet nép, amely bonyolult gépek és műszerek előállításán, földek és kerték megmunkálásán, villamos erőművek és duzzasztógátak építésén, csatornák és kőolajvezetékek lefektetésén munkálkodik, békében akar élni minden országgal, minden néppel. De senki se tévessze össze a szovjet népnek a háború ellen táplált gyűlöletét erőtlen pacifizmussal, senki ne gondolja azt, hogy a szovjet nép meghátrál az agresszorok elől. Népünk a csatamezőkön többször is bebizonyította helytállását, rendíthetetlen győzni akarását. Népünknek olyan a keze, mint a dolgozó emberé, jóságos, de kemény és erőis, amely földre tud dönteni bármilyen agneszszort, ha az hazánk határaira merészel támadni. — Nem fog remegni a szovjet emberek keze, ha újra védetmezniök keld a maguk szocialista vív- mányaiti, barátainak és szövetségeseinek szabadságát és függetlenségét. A Szovjetunió változatlanul azoknak az oldalán áll, akik fegyverrel a kezükben védekeznek az ellenük intézett agresszió ellen, akik jogaik el- tiprására, a gyarmati elnyomásra, a felszabadulásért és a nemzeti függetlenségért vívott harccal válaszolnak. Sok nép saját tapasztalatából tudja, hogy a nehéz órákban mindig számíthat a Szovjetunió szilárd segítségére. Csak örömmel tölthet el az bennünket, hogy a békés együttélés politikájának hívei évről évre gyarapodnak, s ez a politika meghozza a maga gyümölcseit. Nem véletlen az, hogy a tőkés világ legmesszebbtekintő szellemei, köztük államférfiak és közéleti személyiségek mellett az üzleti körök képviselői, tudósok, katonák is egyre gyakrabban állást foglalnak a két társadalmi rendszer — a kapitalizmus és a szocializmus — békés együttélésének politikája mellett. A szovjet kormány felhívással fordul minden kormányhoz: építsük ki az államok közötti kapcsolatokat úgy, hogy a nemzetközi vitás kérdések ne a harcmezőkön, hanem a tárgyalóasztalnál oldódjanak meg, hogy egyetlen állam se alkalmazhasson erőszakot egy más állammal szemben, amelynek belső rendje neki nem tetszik. Egyezzünk meg szorosabb együttműködésben, például a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok kibővítésében, amelyek az államok közötti politikai kapcsolatok fejlődésének legszilárdabb alapjául szolgálnak, és a kulturális csere bővítésében. Ma már elképzelhetetlen a nemzetközi élet anélkül a világos és konkrét cél nélkül, amelyet 1959 szeptember 18-án ezen a szónoki emelvényen tűztek ki. N. Sz. Hruscsov szovjet kormányfő beterjesztette akkor a nemzetköz1 leg Rajna József, az YB 39-50. rendszámú gépkocsijával zúzott követ szállított Füzesabonyból és szabálytalanul, idegen személyt ültetett a billenős platóra. Ezért szintén büntetés jár. (Foto: Kiss Béla) szigorúan ellenőrzött általános és teljes leszerelés programját. Ha a nyugati államok is tevőlegesen támogatnák ezt a felhívást, akkor bizonyára ma már csak az utolsó simításokra volna szükség, hogy véglegesen megtisztítsuk a világot az államok hadigépezetének maradványaitól. A felelősség nem a Szovjetuniót terheli azért, hogy mindezideig a leszerelésről megállapodás nincs. A magunk részéről előterjesztettünk egy olyan szerződés-tervezetet, amely ennek a problémának minden állam érdekeinek megfelelő megoldását biztosítja. Az álláspontok közelítése céljából a Szovjetunió számos fontos lépést tett a nyugati hatalmak felé. Kiderült azonban, hogy a leszerelési probléma eredményes megoldásához nem elegendő helyes javaslatokat és ésszerű lépéseket tenni, amelyek előmozdítják a szembenálló felek álláspontjának közeledését. Ilyen javaslatok már vannak és ilyen lépések történtek. A szovjet kormány attól a törekvéstől vezérelve, hogy a nukleáris kísérletek megtiltásáról szóló szerződés megkötése következtében elért eredményeket rögzítse és fordulatot tegyen lehetővé a leszerelési tárgyalásokon, a következőket javasolja: Hívják össze 1964 első negyedében, vagy az első felében a tizennyolchatalmi leszerelési bizottságba tartozó államok értekezletét a legmagasabb szintű vezető személyiségek részvételével. A szovjet kormány véleménye szerint ezen az értekezleten meg kellene vitatni az általános és teljes leszerelés kérdését, valamint a nemzetközi feszültség további enyhítésére irányuló egyes intézkedéseket. A szovjet kormány kijelenti: kész egyetérteni azzal, hogy korlátozott mennyiségű interkontinentális, valamint rakétaelhárító és légvédelmi rakéta maradjon meg a Szovjetunió és az Egyesült Államok rendelkezésére saját területükön nemcsak a második, hanem a harmadik szakasz végéig, vagyis az általános és teljes leszerelés teljes befejezéséig. Ezzel kapcsolatban javasoljuk, hogy minden nukleáris fegyvernek a második szakaszban történő megsemmisítése során tegyenek kivételt a harmadik szakasz végéig meghagyott rakéták atomtölteteivel. (A beszéd további részének ismertetésére holnapi számunkban visszatérünk.) Október 6-tól, minden vasárnap 12 oldalon jelenik meg a NÉPÚJSÁG
