Heves Megyei Népújság, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-21 / 221. szám

1963. szeptember 21., szombat NÉPÚJSÁG' 3 Családi Iiáz — saját ház ségükben vakolatlan, félkész állapotban A családiház-, sajátház-épí- tés egy-egy család életében sorsdöntő vállalkozás és egy­ben megszabja annak — évti­zedekre — az életformáját. Éppen ezért nem közömbös a közösség, de elsősorban az ér­dekelt családok szempontjából, hogy az épülő ház mennyiben felel meg a lakásbutfára korszerű igényeinek, és nem utolsó sorban a gaz­daságosság követelményeinek. Ezt a célt szolgálta a Ma­gyar Építőművészek Szövet­sége, az Építésügyi Miniszté­rium, a TIT és a Hazafias .Népfront közös rendezésében a nyáron Siófokon tartott orszá­gos kislakásépítkezési tanács­kozás. Az állami támogatással és saját erejéből épülő családi házak, nyaralók építése soha nem látott fejlődést ért el ha­zánkban. Elég a nyers sta­tisztikai adatokra hivatkozni, amelyek szerint egyedül a má­sodik ötéves terv első két évé­ben, 1961—62-ben, teljesen ma­gánerőből és állami kölcsön- támogatással együttesen kere­ken 91 000 családi ház épült! Az országos lakásépítési program keretén belül tehát jelentős helyet foglal el a ma­gánépítkezés, amely kihat az új települések rendezési, köz- művesítési, városképi kérdé­seire is. A ma még tömegesen elő­forduló hibákat elkerülni, az egyéni és az állami érdekeket egyaránt szolgáló korszerű és olcsó építkezési formákat meg­közelíteni: komoly műszaki és ízlésnevelő munkát jelent. Elég arra az egy példára hi­vatkozni, hogy Somogy megye építészei a tanács építési osz­tályával karöltve felülvizsgál­ták az építési engedélyezésre benyújtott terveket és megál­lapították, hogy 30 terv közül csupán egy érte el az átlagos műszaki színvonalat. Az illetékesek a hiba fő for­rását abban látják, hogy az építtetők zöme az országos tervezői névjegyzékben sze­replő legmagasabb „A” kate­gória-képesítésű tervező építé­szeket csak ritkán veszi igény­be, a „C” kategóriájú tervezők zöme pedig jobbat tervezni nem képes. így a rosszul kép­zett tervező a laikus építtető uszályába került: „Én fizetek, építse azt, amit mondok”, vagy fordítva. A tervező már soro­zatosan felépített „kacsalábon forgó palota” tervét sózza újra és újra az építtetők nyakába. A rossz példa csodálatos mó­don ragadós, mert egy-egy csa­ládi házas településen a leg­elretten több épület mintájára épül fel az új házak zöme. Ezek a rossz alaprajzú, torz tömegű, ízléstelen homlok­zatú, manzard-tetős, fiator­nyos, ún. helyi típusok, több­ország-világ csúfjára hosszú időre rányomják bélye­güket az új településekre. A minden építési kultúrát nélkü­löző ,,kőműves villák” ízlés­telenségük mellett gazdaság­talanok, roppant anyagigénye­sek és mértéktelenül igénybe veszik az építtetők anyagi és fizikai erejét. Ezzel szemben, ha egyik­másik régi községünk családi házait vizsgáljuk, megállapít­hatjuk, hogy döntő töbségüket szinte azonos tervek vagy el­rendezés alapján építették. Ezeket az úgynevezett fésűs beépítésű móddal épült háza­kat a mértéktartó homlokzat, a jó tájolás, az egyszerű, józan szerkezet, a célszerű alaprajzi elrendezés, a jó bebútoroz- hatóság és az ésszerű telekmé­retezés jellemzi. E példával egy lépéssel kö­zelebb jutottunk a kátyúból kivezető úthoz. A múlt évben az Építésügyi Minisztérim Tí­pustervező intézetének irányí­tásával kiváló tervező építé­szek munkáiból 51 családiház- tervet tartalmazó gyűjtemény jelent meg. Az ezek alapján felépült házak már jelenté­keny előrelépést eredményez­tek a lakáskultúra fejlesztésé­ben. Takarékos építőanyag­felhasználásuk, mértéktartó homlokzataik egységes beépí­tésű, esztétikus megjelenésű települések kialakulását tet­ték lehetővé. Sajnos azonban a kellő építészeti propaganda hiányában a kevéssé fejlett íz­lésű lakosság körében nem ta­láltak osztatlan megértésre, s a meglévő tornyos,' körerké- lyes, ízlésrontó villák ez idő szerint még nagyobb vonz­erőt gyakorolnak az építtetők- re. Pedig: ha figyelembe vesz- sztik, hogy a tanácsoknál, az OTP-fiókoknál néhány forintért megvásárolható és egyben engedélyezésre is kész tervek jelentős költség­megtakarítást, a csoportos szervezésnél, a telek kialakítá­sánál, az anyagfelhasználásnál és a kölcsönfolyósításnál ko­moly előnyt jelentenek, hasz­nálatuk több megbecsülést ér­demelne. A rendelkezésre álló terv­sorozatok bővítésére most ké­szülnek a családiház-jellegű földszintes és emeletes sorhá­zak, a kis társasházak új tí­pusterv-sorozatai. A minden igényt és a csa­lád létszámát figyelembe vevő tervek kialakításánál tekintet­tel lesznek az olyan minimá­lis telekkialakításokra, ame­lyeknél a közművesítés a leg­gazdaságosabb, és az épületek egyben változatos utcakép ki­alakítására is alkalmasak. Az épületek egységes szerkezeti rendszere — a minél több azo­nos méretű építőelem alkal­mazása — a legváltozatosabb alaprajzi elrendezést teszi le­hetővé, a kívánt férőhelyek fi­gyelembevételével. A tervek számolnak a be­épített bútorok nagyobb mér­tékű alkalmazásával, a felsze­reltség fejlesztésével, a kor­szerű — központos jellegű — fűtéssel, a melléképületek (kamra, műhely, szárító stb.) ugyancsak tipizálható megol­dásával. Építésügyi szer­veink kísérletként foglalkoz­nak az úgynevezett «.félkész ház” építési rendszerének bevezeté­sével. Ezeket az épületeket szerkezetileg és homlokzatilag szalagszerűen (csoportosan) ki­vitelező vállalat készítené el, a belső befejező munkákat pe­dig maga az építtető végez­né vagy végeztetné. Az ilyen építkezéseknél, az országot megfelelő körzetekre osztva, a lelőhelyek és gyártó üzemek figyelembevételével határoz­nák meg a szóba jöhető építő­anyagokat. A feldolgozás alatt álló, tö­mör beépítési módot biztosító földszintes és kétszintes lakást tartalmazó sorházak a négy- és nyolclakásos, egyemeletes tár­sasházak típusait már az em­lített elvek alapján tervezik, s azok mindegyike a legválto­zatosabb alaprajzok kialakítá­sát teszi lehetővé. Az új típusterv-gyűjtemény a jövő év folyamán jelenik meg, addig is a már most kap­hatók alkalmazása jelenti a biztosítékot, vagy pedig ter­vező építész bevonása! — arra, hogy az épülő új ház a békés otthon mellett kellő építészi kultúrát is jelentsen. Dr. Gyöngyösi István öreg ember pihen botjára támaszkodva a mezsgyevégen, szusszantásnyi időre megáll- ván a két forduló között. A megszokott séta egyre nehe­zebbre esik már neki, —- mert ugyancsak beleizzad, míg ide felkapaszkodik. Kissé fárad­tan törölgeti homlokát, de szemében boldog fény csillog, s valami jóleső megnyugvás, amint végigtekint a dombol­dalon, le, egészen a füzesek­kel borított patakpartig .,. Mert ez az övé, a vén mezőőr hatalmas, gazdag birodalma! Elégedett az apó, ahogy így újra, meg újra szertetekintget, tudj’ Isten, de valahogy na­gyon jól érzi magát, s csodá­latosképpen, a fáradtságot is elfelejti. Csoda? — ugyan, ter­mészetes ez a mezei emberek­nél, de talán azoknál is, akik véletlenül tévednek ide: piros­ló, sárguló levelek, duzzadt bogyójú fürtök között matat a szeptemberi szellő, pajkos fic- kándozással az ősz eleji nap­sütésben. örül a mezőőr — lám-lám, megérett a szőlő! Mint otthon, a körülötte fel- cseperedő unokákon, — tígy járhatja végig szemét az egye­nesen soroló tőkéken. Gyen­géd szeretettel simogatja körül valamennyit, hosszasan időz egy-egy gazdag gyümölcsű szár előtt. Ó, hogyan szalad­nak a hónapok! — Hisz, tűnik, nem rég volt, amikor még Csak apró hajtásaikat, levelei­Ének a szőlődombokról két bontogatták, amikor zsen­ge, parányi fürtöcskékkel bó­logattak a rájuk köszönő öreg felé. Milyen szeretettel, mily féltő gondossággal kísérte őket végig fejlődésükön, vigyázta, óvta őket s naponta figyelte kíváncsi izgalommal: vajon mennyit nőttek, mit erősöd­tek a legutóbbi találkozás óla? És hogy remegett, hogy aggó­dott értük, amikor hideg fa­gyok ülték meg a domboldalt, mikor haragos színű felhők gomolyogtak, nyújtózkodtak félelmetessé feszülve a határ felett... Bizony sírt, amikor jégeső pattogott, ütve, vágva az ijedten kucorgó, gyámolta­lan kis szemeket, leveleket. S, milyen boldog volt, amikor felszakadt végre a nagy szür­keség, s friss szagú szelek tép­ték szét, kergették messze, da­rabokra hullatván, amikor el­múlt a vihar... Hát még mi­kor meggyőződött: nem esett nagyobb kár a tőkéken! Szeret itt időzni az öreg,., Olykor, azon kapja magát, hogy beszélget a fürtökkel, tő­kékkel. Zavartan néz körül ilyenkor; nem hallja-e, nem látja-e valaki, aki idegen itt kinn, aki bután, csúfondáro- san kinevetné talán. És, ha pillantása nem találkozik ide­genével, akkor nyugszik csak meg, csendesen elmosolyodva ostobaságán. De hát, hiába no, minek is tagadná: annyira szereti a szőlőt, annyira meg­szokta már idekinn... Benne gyerekeskedett, benne nőtt fel, s legszívesebben itt érzi jól magát! Ha hivatala, kötelessé­ge nem is kötné ide, tudja, akkor is csak kijárna ide, s naponta végigsétálna a fűvel, gazzal benőtt dülőúton, a vén diófák alatt, az ismerős tőkék között. Megérett a szőlő! A vén ember arcán széles boldogság ragyog, amint így nagy kevélyen nézelődik a domboldalon. Gyerekes öröm csillog a mély redők alatt, de különös módon olykor elszök­ken ez a derűs fény, szemére odatelepszik egy-egy aprócska homály ■.. Mire gondol? Fur­csa ember az öreg: — talán arra, hogy rövidesen megkez­dődik a szüret, zajjal telik meg, lármás emberekkel né­pesedik be a csendes domb­oldal, leszedik, leszaggatják ezekét a gyönyörű fürtöket, s lucskos vedrekbe, puttonyok­ba szórják, kádakba meg a présekbe. Igaz, nincs különös ebben, így volt mindig is, ez a szőlő sorsa; bornak érik az itt, ezeken a bozontos, buja A bérleti hangverseny-sorozat 1983)64.évi tervéről... Elkészült az Országos Fil­harmónia és az Egri Városi Művelődési Ház szervezésében az 1963—64. IV-es bérleti fel­nőtt és ifjúsági hangverseny- sorozat terve. Az első előadá­son a Budapesti MÁV Szimfo­nikus zenekar közreműködőé­vel Erkel-estet rendeznek Pé­csi István vezényletével. A hangversenyen közreműködik Simándy József, Wemer Má­ria és Radnay György. A hangverseny-sorozat második előadásán a Postás Szimfoni­kus Zenekar játszik. Műsorá­ban bemutatja Verdi operái­nak a legszebb részleteit. A zenekart Oberfranck Géza ve­zeti. A harmadik előadáson a Budapesti István Gimnázium szimfonikus zenekara játszik. Közreműködik Olga Sevkeno- va, bolgár zongoraművésznő. A műsoron helyi zeneszerzőt avatnak: Rezessy László főis­kolai tanár Gárdonyi emlékére című szinfonikus művét mutat­ják be. A műsoron szerepel még Chopin F-moll zongora- versenye, Bartók Magyar ké­pek és Liszt Les Preludes. A zenekart Záborszky József kar­nagy vezeti. A felnőttek részé­re rendezett bérleti hangver­seny utolsó előadásán a Buda­pesti MÁV Szimfonikus Zene­kar előadja Lukács Ervin ve­zetésével a Fővárosi Énekkar közreműködésével Beethoven III. Leonóra nyitányát és a IX. szimfóniát. Az ifjúság részére az első előadáson Magyar évszázadok címmel a magyar zeneiroda­lom legjelentősebb és legszebb alkotásait mutatják be. Az előadást Gaál György Sándor tartja. A második előa­dáson a Budapesti Fúvós ötös műsorát hallgatják meg a fia­talok, A harmadik azonos a felnőttek műsorával, Az utolsó előadáson zenés fejtörőt ren­deznek, amelynek vezetője, ugyancsak Gaál György Sán­dor lesz. . Kísértetek az országúton ... A Gyöngyös felé vezető országúton kísértetek járnak. Megpillantásukra hideg fut végig a hátadon, hinnéd, hogy a pokolban vagy, eset­leg valamely elátkozott vi­déken — s letörlőd homlo­kodról a verítéket. Ezek a kí­sértetek csendesek, s ami ijesztő bennük, az nem a ki­nézetükből adódik, hanem megjelenésük szívbénító kö­rülményeiből. Mihez is tud­nám hasonlítani őket? Például egy kerékpáros­hoz, vagy egy lovas kocsi­hoz. Érdekes módon jelen­nek meg. Megy az autó az országúton, sötét este van. A reflektor követi a kanya­rokat, aztán hirtelen csiko­rog a fék, káromkodik a gép­kocsivezető, az utasok elsá­padnak. Ugyanis egy kivilá- gltatlan szekér fordul be — majdnem az országút köze­pén. Alig lehet észrevenni. S ezen az útvonalon sok ilyen „sötét” szekérrel lehet találkozni. És igen sok ke­rékpárossal. Pillanatokon múlik a tragédia, s nem a ke­rékpáros, vagy a kocsis, ha­nem a gépkocsivezetők lélek­jelenlététől függ, hogy tör­ténik-e baleset, szaporod­nak-e a kórházak betegei, vagy a temetőben a sírhan­tok? ... Ilyenek ezek a kísértetek, s miként a fehér ieples jele­nések a kakasszótól, úgy fél­nek ezek a kék egyenruhától — jogosan, mert megérdem­lik a büntetést. Kár, hogy arrafelé ritkán razzia znak... FRISS ERŐVEL A KISZ-szervezet felhívá­sára a hatvani járás üzemi fiataljai is jelentkeztek, hogy segítséget nyújtsanak a me­zőgazdaságnak, s a lemara­dásokkal küszködő építőipar­nak. Nemrégiben írt már ar­ról az újság, hogy a petőfibá- nyai gépüzemben kettő, az erőműnél vedig egy javító­brigád alakult. Tagjai vállal­ták. hogy munkaidőn túl, tár­sadalmi munkában javítják ki az elromlott mezőgazdasá­gi gépeket, hogy minél ki­sebb legyen a termelésből való kiesés. Köztudomású az is, hogy a megyei KISZ-bizottság az építőipar számára is kért se­gítséget a fiataloktól. A fel­hívás óta például a hatvani kórház építésén a helyi MTH- iskola harmadéves kőműves ipari tanulói szombat délután és vasárnaponként vesznek részt, segítségük nagyon so­kat jelent. 25—30-as csopor­tokban járnak az építkezésre, s az iskolában állandóan ké­szen áll még hatvan ipari ta­nuló, ha más építkezéseken is szükség van a segítségükre. Kevés a rakodómunkás a selypi és a hatvani cukor­gyárban, márpedig naponta nagyon sok vagonból kell ki- és berakodni. A KISZ a sely­pi ipari tanulókból szervezett rakodó brigádokat, Hatvan­ban pedig a honvédség és c helyi fiatalok segítenek a cu­korgyárnak. Lehet számítani az ifjú­ságra. Megértették, hogy mi­lyen nagy szükség van a se­gítségükre, mennek hát sere gestől a földekre, áz állvá­nyokra, a rakodásra váró „el­árvult" vagonokhoz, mennek mindenüvé, mert tudják hogy szorít az idő, minder, perc drága. Nekik is köszön­hető, hogy például a hatvan? Lenin Tsz-ben befejeződtek a legégetőbb munkák, hogt> hamarább elkészül majd az új 452 ágyas kórház, hogv idejében el tudják szállítani a cukorgyár termékeit. Friss erővel szálltak mun­kába, önzetlenül, segíteni készen. S ezért dicséret é; köszönet illeti őket. (kátai) tóiipus motort egy sportkocsiba épí­tették be. Nagy jövőt jósolnak neki. Sok szakember szerint hamarosan kiszorítja a most használatos többhengeres au­tókat — hirdetik a reklámok és prospektusok. Mindenesetre a kobkurrencia a világ leghíre­sebb autógyárai, élénken ér­deklődnek a szabadalom iránt. Új óul Hosszú, alapos kísérletezés után a nagyközönség elé ke­rült az első, sorozatgyártású Wan kel—motoros autó. A nyu­gatnémet NSU-cég mutatta be a frankfurti autckiállításom. Az autóiparban forradalmi jelentőségű, rendkívül gazda­ságos, egyszerű szerkezetű, könnyű és kis helyet elfoglaló nyíre mülik az idÄ. Nyolc­óránként tankolok, este nyolc­kor, a másik műszakban pedig kora reggel állok meg a gép­pel, amíg harapok valamit, az­tán már jön is a váltótárs. A műszak után egyfolytában végigalszom a 1°—U órát. Va­sárnap pedig jut idő a szóra­kozásra. Bagda István 20 éves, nem­rég sorozták be katonának, s addig szánt, amíg meg nem kapja a behívót. Lelkiismere­tes munkáját dicsérik a szö­vetkezet vezetői. Drigány Gyu­lával minden műszakban tel­jesítik a három és fél holdas normájukat. Tartják a megfe­lelő mélységet, mindenben kö­vetik a szövetkezetiek utasítá­sait, de nem feledkeznek meg a gépről sem. Minden szom­baton karbantartják és a gon­doskodást meghálálja a gép, mert eddig egyetlenegy órát sem álltak még műszaki hiba miatt. így keresetükre sem pa­naszkodnak. Elbúcsúzunk. A DÜBÖRGÉS felerősödik, nehézkesen elindul a gép éa halkan esörrenve megrándul az eke. Később már csak a ha­sadó föld neszét hallani. A traktor után tovább szaporod­nak a sötét barázdák­P. E. tőkéken... Bor? — Mire idá­ig ér gondolataiban, féltve őr­zött fürtjeinek életútján az öreg, s a murcira, meg a ki-' forrott, tüzes itókára gondol, < ami ott lenn, a félhomálya. \ pince mélyén szökik lopóba, s csordái baráti koccintásra1 majd, — végtére is megfen-i gesztelődik, fölenged a vén le­gény].. ' \ Díszes, szíjjal cifrán varrott| tarisznyáját hátrébb lökve i vállán, ócska botjára támasz-1 kodva megindul megint a\ mezsgyén, kifelé a dülőútra, s i nekilendül egy újabb kerülő- J nek, megszokott járásán. — A- bozót mögül, hangos csatto-) gással egy fácán rebben, — s< nagy szárnycsapásokkal mene-' kűl befelé a szőlők közé..,] Megtorpan az öreg, — no, biz- * tosan nem annyira az ijedt- ( ségtől, mint ettől az arcátlan-f Ságtól: ki látott már ilyent?) Haragosan lóbálja meg botját, i még utána is kiált a szárnyas) merénylőnek, s magában egy-1 re zsörtölődve, dohogva bak-) tat előre, tovább az útján, j egyre szidva a szemtelen, ha-* szontalan madarakat. A távolból, valahonnét a) patak felől, kellemes hanga- < kát sodor a szél. Megáll, fü-) lel az öreg, aztán jólesően el-' mosolyodik, lányka énekel get, tetszik a dallam: „Érik a( szőlő hajlik a vessző, bodor< a levele..." Gyónt Gyula1 mást köszöntő szavakat. A gép pedig megy tovább, szaporodik a frissen szántott föld. Most Bagda István szánt. Svájcisapkájával a fején, nyu­godtan ül a nyeregben és irá­nyítja a nehéz gépet. Néha hátranéz menet közben, igazít az ekék emelőjén. Megállítom. Nehézkesen kászálódik le a gépről, tagjai elgémberedtek az ülésben. — Augusztus 15-én kezd­tünk szántani — válaszolja kérdésemre. — Az állami gaz­daságiból jöttem haza és ami­kor mondták, hogy sok a szán­tani való, Drigány Gyula ba­rátommal elhatároztuk, ketten I ülünk egy gépre és váltott mű­♦ szakban szántunk. — Éjjel szaporább a mun- Jka. Hűvöí van, jobban megy a ♦ gép, 6 a tiszta levegőben va­jlósággal felüdül az ember. ♦ | HOGYAN VÁLTANAK?' ♦ — Hétfőn hajnalban indít­ójuk be a gépet, délben és éj- | félkor váltunk, csak szombat ♦ délben állunk le ismét. Rend- {be hozzuk, megtisztítjuk és ♦ kenjük a traktort. Szombat es- J te és vasárnap pihenünk. — Csak a kezdet nehezebb, ♦ amikor felülök a gépre. Az- f után észre sem veszem, meny­[TÍE TRAKTOR [ örsi Dózsa Termelőszövetke­zet határában. A három „kor­mos” dobhártyát repesztő hangját messzire viszi a szél. Szürkületikor csak egy gép áll le, a másik kettő — Bagda Ist­vánnal és Göbtyös Miklóssal a nyergében — fényszórót gyújt és mint az apró szentjá- nos bogarak, egyhangú dübör­géssel tovább róják a végte­lennek tűnő barázdákat. Valamelyik házban még mé­lyen alszik a váltótárs, éjfél­kor kerékpárra ül, kikerekezik ide, s a dübörgő masina mel­lett síiig hallani majd az egy­Két műszakban Egy gép, két traktoros, 132 üzemóra egy héten

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom