Heves Megyei Népújság, 1963. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-15 / 190. szám

2 NÉPÚJSÁG 1963. augusztus 15., csütörtök Elfogták a bécsi „késelő rémet” Az »Operaház fantomlát" gyanítja benne az osztrák rendőrség BECS (MTI): Bécsben letar­tóztatták Josef Weinwurm ke­reskedősegédet, aki heteken át rémületben tartotta a bécsi asszonyokat és leányokat. Mo­zik sötét nézőterén, parkokban, templomokban, sőt nyílt utcán is konyhakéssel, villával tá­madt az egyedülálló nőkre. Késszúrásaival életveszélyes sebeket ejtett áldozatain. A bécsi rendőrség azt gyanítja, hogy Weinwurm azonos a bé­csi opera ,,fantomjával", aki márciusban az opera egyik zu­hanytermében több késszúrás­sal meggyilkolta az operai ba­lettiskola egyik 12 éves leány­növendékét. Újabb buddhista megmozdulás SAIGON (AP): Dél-Vietnam Hue városában, az első nagy­szabású, vérfürdőbe fojtott buddhista tüntetés színhelyén, újabb nagy buddhista tömeg- megmozdulás volt, körülbelül húszezer vallási tüntető részvé­telével. Francia atomrobbantás készül a Szaharában? PÁRIZS (MTI): Az egész francia sajtó részletesen be­számol az angol- és amerikai hírügynökségek jelentéseiről, amelyek szerint küszöbön áll egy francia atomrobbantás a Szaharában, algériai területen. Peyrefitte francia tájékozta­tásügyi miniszter kedden nem volt hajlandó kereken cáfolni ezt a hírt, csupán azt mon­dotta, hogy az atomkísérlete­ket csak utólag jelentik be. AMERIKAI SZAKEMBEREK LÁTOGATÁSA SZOVJET VÍZIERÖMÜNÉL ESEMÉNYEK — &o-i£(%ktxcuL BRATSZK (Szovjetunió): Amerikai szakemberek egy csoportja megtekintette az Angara folyó melletti vízierőmű építkezéseit. MANOLISZ GLEZOSZ LENIN BÉKEDÍJAT KAPOTT MOSZKVA: K. Fegy in, a Szovjet Írószövetség első tit­kára átadja a Lenin Békedíjat Manolisz Glezosznak, a görög nép nemzeti hősének (középen). Glezosz jobb oldalán B. Po- levoj szovjet író. (MTI Külföldi Képszolgálat) MOSZKVA: Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának titká­ra, a Központi Bizottság el­nökségének tagja és Borisz Ponomarjov, az SZKP Köz­ponti Bizottságának titkára szerdán japán kommunistákat fogadott. Az SZKP Központi Bizottságának meghívására ér­kezett japán küldöttség veze­tője Josida, a párt Központi Ellenőrző-Revíziós Bizottságá­nak elnöke. GAGRA: A Gagrában üdülő Nyikita Hruscsov szerdán saját kérésé­re fogadta Cvejetin Mijatovics jugoszláv nagykövetet és be­szélgetést folytatott vele. A megbeszélés meleg baráti lég­körben zajlott le. ALGÍR: Ferhat Abbasz lemondott az algériai nemzetgyűlés elnöké­nek tisztségéről, — jelentik nyugati hírügynökségek. Ab­basz elhatározásáról levélben tájékoztatta Ben Bella minisz­terelnököt. KERSTEN minden erejét összeszedte, hogy nyugodt, kö­zömbös legyen a hangja. — Nem gondolja, hogy ez já­ték a tűzzel? — A Führer tudja legjobban, hogy mit kell tenni. Es három hónap múlva Hit­ler megszállta és bekebelezte Csehszlovákiát. A következő év — 1939 — jú­niusában Kerstent Münchenbe kérték Himmlerhez, akit ismét heves görcsök gyötörték. A ba­jor főváros pályaudvarán gép­kocsi várta az orvost és rögtön Himmlerhez vitte. Kerstent szállodába szállásolták el, de Himmler ragaszkodott hozzá, hogy velük étkezzen. Ügy tűnt, hogy az SS-parancsnok barát­jává akarja fogadni a csoda­kezű orvost. Az ebédlőasztal mellett Himmler vitte a szót. Ezek a beszédek azonban az orvost nem érdekelték, inkább azok, amelyeket Himmler a gyógykezelés alatt mondott. Ilyenkor nem volt az SS és a Gestapo rettegett főnöke, ha­nem a meztelenre vetkőzött páciens, aki örült, hogy áten­gedheti magát az orvos csoda­tevő kezeinek és elmondhatja neki, ami agyát és idegeit fog­lalkoztatja. Ilyenkor rendsze­rint visszatért kedvenc témá­jára, a küszöbönálló háborúra. Litániaként ismételgette: — A Führer háborút akar. Az ő véleménye szerint a vi­lágnak mindaddig nem lesz békéje, amíg nem megy keresz­tül a háború pusztító tüzén. Németországnak van a legerő­sebb hadserege. Hitler ezzel a sereggel átformálja az egész világot. Kersten kimondta vélemé­nyét: A háború csak bajt okoz mindenkinek. Megtörténhet, hogy az egész világ Németor­szág ellen fordul és akkor ... Himmler erre csak ezt vá­laszolta: A hóhér kezelőorvosa voltam II. — A Führer mondta... A nyár derekán Kereten fia­tal feleségével és egyesztendős fiacskájával Észtországba uta­zott. A kormánykerék mellett ülve és a kedves tájat szem­lélve, Himmler szavai jutottak az orvos eszébe, mert váratla­nul így szólt feleségéhez: — Könnyen lehetséges, hogy utoljára járunk ezen a tájon. Visszatérőben, amikor Stet- tinbe érkezett, a nagy kikötő­város nyüzsgött a sok katoná­tól. Kereten megértette, hogy Himmler igazat mondott. Ha­marosan háború lesz, Német­ország megtámadja Lengyel- országot. Augusztus 26-án ér­tek a Berlin melletti Hartz- waldeba. Mihelyt kicsomagolt, rögtön felhívta Himmlert. A birodalmi vezető felhatalmaz­ta, hogy titkos telefonszámán felhívhatja. Himmler nagyon örült az orvos hangjának hal­latán. — JÖJJÖN RÖGTÖN ide a székházba — mondta. — Már türelmetlenül várom. Napok óta újra görcseim vannak, ön nélkül sokat szenvedek. A baj most nem hatalmaso­dott el és két kezelés megsza­badította fájdalmaitól. A masz- szírozás rövid szüneteiben be­szélgettek. — Stettinben és Kelet-Porosz- országban sok katonát láttam. Valóban háború lesz nemso­kára? — Erre a kérdésre nem vála­szolhatok — mondta Himmler. Kereten megértő mosollyal álcázta nyugtalanságát és így szólt: — Abból, amit útközben lát­tam, csakis arra böwetfeeztet­Dr. Kersten története hetek, hogy a háború a küszö­bön áll. Himmler, aki időközben meg­szabadult fájdalmaitól, bólin­tott. — Igaza van. Meghódítjuk Lengyelországot és megleckéz­tetjük az angol zsidókat. A gaz­emberek szövetségre léptek Lengyelországgal és szavatol­ták területi épségét. — De hiszen ez általános há­borút jelent — kiáltott fel az orvos. — Anglia és Franciaország olyan gyenge és olyan gyáva, hogy sorsára bízzák Lengyel- országot és nem avatkoznak be a háborúba. Tíz nap múlva vége lesz az egésznek. Himmler jóslata nem vált be. Németország lerohanta ugyan Lengyelországot, de Anglia és Franciaország telje­sítették vállalt kötelezettségü­ket. A háború tovább tartott. Később Himmler így beszélt erről. — Az Anglia és a Francia- ország elleni háború egyálta­lán nem aggaszt bennünket, sőt örülünk is. így legalább al­kalmunk lesz térdre kényszerí­teni őket. Karácsonyra vége lesz a háborúnak. Ez egészen biztos. A Führer mondta. Mielőtt Kersten elutazott Berlinből, végrehajtotta egy régóta érlelődő tervét, elláto­gatott hazája, Finnország ber­lini követségére. JÖL ISMERTE az ott szol­gálatot teljesítő diplomatákat és minden kertelés nélkül el­mondott mindent Himlerrel való kapcsolatáról. Meg­mondta, hogy a birodalmi ve­zető — ha meg akar szaba­dulni fájdalmaitól, roppant közlékeny, a legnagyobb fokú indiszkrécióba sodródik és a legtitkosabb politikai és kato­nai természetű dolgokról is nyiltan beszél. Azt is elmondta Kersten, hogy súlyos aggályai vannak Himmler további kezelését il­letően, mert nem tartja össze- egyeztethetőnek nézeteivel, hogy gyógykezelje az SS és a Gestapo mindenható főpa­rancsnokát. A követségen eloszlatták ag­gályait. — Feltétlenül szükséges, hogy tovább kezelje és minél gyakrabban kezelje Himmlert. Ápolja tovább ezt a bizalmas viszonyt, igyekezzen minél többet megtudni tőle és tájé­koztasson bennünket arról, amit megtudott. Ez roppant fontos számunkra. Ez némileg megnyugtatta Kerstent és megnyugodva uta­zott Hágába. Tavasszal újra kezelte Himmlert. A Gestapó-főnöK akkor nyár derekán ígérte a háború befejezését, éppen olyan biztosan, mint amilyen bizonyosra ígérte annak előtte december végére. Kersten május elsejére visz- sza akart utazni Hágába, hogy megkezdje ottani pácienseinek kezelését. Ezért április 27-én, a kezelés után átadta Himm- lemek útlevelét, hogy az ő ré­vén mielőbb megkapja a ki­utazási vízumot. Himmler maga ajánlotta fel szolgála­tait és azelőtt is mindig ő in­tézte el Kereten útlevélügyét. Másnap délelőtt Kersten há­zának kertjében sétálgatott, amikor telefonhoz hívták.« Himmler kereste. — Kedves doktor úr — hal-] lotta a telefonból Himmler' hangját —, sajnálattal kell kö-1 zölnöm, hogy nem tudom meg­szerezni kiutazási vízumát. Kersten meglepődött és meg« akarta kérdezni, miért nem* utazhat el, de még mielőtt fel-, tehette volna a kérdést, Himm­ler folytatta; — Kérem, ne kérdezzen, úgysem mondhatom meg. Nem] utazhat el és ezt tudomásul« kell vennie. Kereten nem adta meg ma-] gát. — Ebben az esetben kényte-] len leszek követségemhez, a« finn követséghez fordulni,] hogy ők intézzék el ügyemet. Himmler nevetve válaszolt:] — Biztosíthatom, kedves« Kersten, ahol az én közben-1 járásom nem segít, ott a finn] követség sem érhet el semmit.« Ezután komolyra fordult a] hangja: — Kérem, sőt követelem,] hogy a következő napokat« töltse birtokán és semmikép­pen se hagyja el. Rövid csönd támadt, majd; Kersten megkérdezte: — Szóval internálva va­gyok? — Tekintse internálásnak,« ha éppen úgy akarja. De, biz-' tosíthatom, hogy Finnország' az ön kedvéért nem fog há­borút üzenni a Német Biroda­lomnak. A következő pillanatban megszakadt a telefonösszeköt-' tetés. Tizenkét nap múlt el, amíg] újra megszólalt a telefon.« Himmler megbízásából a Ges-] tapó főhadiszállására hívták« Kerstent. Az orvos csak nehezen küz-1 dötte le neheztelését, de< Himmler úgy tett, mintha] semmi sem történt volna. (Folytatjuk) SZÖUL: Dék-koreai katonai bíróság halálra ítélte Csöng Hvan Li alezredest, mert részt vett a Pák Csöng Hi államfő ellen szervezett összeesküvésben. MOSZKVA: Todor Zsivkovnak, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Minisztertanács elnökének ve­zetésével szerdán bolgár kor­mányküldöttség érkezett a szovjet fővárosba. A küldött­ség részt vesz a Szokolnyiki- parkban megrendezésre kerülő bolgár kiállítás megnyitó ün­nepségein. PHENJAN: Tizennyolc éve szabadította fel a szovjet hadsereg Koreát a japán imperialisták uralma alól. A Koreai Munkapárt Központi Bizottsága, valamint a KNDK Minisztertanácsa és Legfelső Népi Gyűlésének el­nöksége szerdán az évforduló alkalmából koszorúkat helye­zett el Phenjanban a szovjet hadsereg tiszteletére állított felszabadulási emlékmű talap­zatára. VARSÓ: Varsóban a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztár­saság és Lengyelország szak­emberei értekezletet tartottak a Barátság kőolajvezeték épí­tése utolsó fázisában felmerült műszaki kérdések, valamint az olajvezeték munkába-állításá- nak elkészítésével kapcsolatos teendők megtárgyalására. BAMAKO: Bamakóba, a Mali Köztársa­ság fővárosába megérkezett az első „IL—18” mintájú szovjet utasszállító repülőgép, s ezzel megnyílt a» rendszeres légi­járat Moszkva és Bamako kö­zött. Z AHONT: Szerdán délelőtt ünnepélye­sen átadták a forgalomnak a Záhony—csapi közúti új tiszai hidat, amely egyben a magyar —szovjet határt is összeköti. A mindkét nép számára fontos hidat a Szovjetunió építette. OSLO: Halvard Lange norvég kül­ügyminiszter bemutatkozó lá­togatáson fogadta Rózsa Irént, a Magyar Népköztársaság új ! oslói ideiglenes ügyvivőjét. Perfekt GYORS- és GÉPÍRÓT keresünk felvételre, írásbeli ajánlatokat — az eddigi működés ismertetésé­vel — a kiadóhivatalba ké­rünk. LONDON (MTI): Anglia fi­gyelmének központjában jelen pillanatban az az elhagyott majorsági lakóház áll, amely a jelek szerint a vasútrablás tetteseinek főhadiszállása és búvóhelye volt. A házat fél- mérföldes hepe-hupás szekér­csapás választja el a legköze­lebbi úttól és a rablás színhe­lyétől körülbelül 15 mérföld- nyíre fekszik. A rendőrség egy telefonon érkezett bejelentés nyomán a házba sietett és ott nagy étel- konzerv-készletet talált. A rablók nyilván hosszabb meglapulásra rendezkedtek be. Az ablakokat durva pokrócok­ból rögtönzött függönyök bo­rították, a pincében pedig üres bankjegyborítékok hevertek a károsult bankok címfeliratai­val. A fészerben három autót találtak, közöttük egy nehéz katonai gépkocsit, amellyel kétségtelenül el lehetett szál­lítani a két tonna súlyú bank­jegy-tömeget. A kertben há­rom láb mély, frissen ásott gödör tátongott, mellette ásók. A rablók valószínűleg el akar­tak ásni bizonyos bűnjeleket, de valamitől megijedtek és elmenekültek. A környékbeli lakók a rab­lás éjszakáján három óra táj­ban három autót láttak na­gyon gyorsan elrobogni kivi- lágítatlanul, bár még alig de­rengett. A rablók nyilván ak­kor távoztak a tett színhelyé­ről. A házat nemrég adta el előző tulajdonosa. Először al­kudozott egy vevővel, akitől 5200 fontot kért de ekkor egy házügynök útján egy ismeret­len londoni érdeklődő 5500 fontot ígért készpénzben, mert „ilyen isten háta mögötti hely­re van szüksége sertéstenyész­tő-telep létesítéséhez, nehogy a szomszédok panaszkodjanak a kellemetlen bűz miatt”. A rendőrségnek sikerült a titokzatos vevő személyazo­nosságát megállapítania és most minden percben letartóz­tatások várhatók. Hz angol rendőrség megtalálta a vasitrablél főhadiszállását Egy bejelentés telefonon — Ax isten háta mögötti hely — A titokzatos házvevő — Letartóztatások várhatók BONN (MTI): Az atomcsend- egyezmény körül tovább tart a vitatkozás Bonnban. Strauss ismét nyilatkozott, azt hangoz­tatta, ő és Brentano továbbra is az egyezmény ellen vannak, majd arra az állításra vete­medett, hogy a moszkvai a tömésén d -egy ezmény „éppen olyan tragikus következmé­nyekkel jár majd, mint az 1938-as müncheni egyezmény". Diplomáciai körökben mind­azonáltal biztosra veszik, hogy a kormány pénteki miniszter- tanácsán — a Stcauss-vezette ultrák dühös támadásai elle­nére — az egyezmény aláírása mellett fog dönteni. A kor­mánypárti lapok arról írnak, hogy Bonn aggályai ugyan to­vábbra is fennállnak, de „o je­lenlegi világpolitikai helyzet­ben elkerülhetetlen az egyez­mény aláírása”. „Adenauer kancellárnak ugyan újabb ag­gályai támadtak — írja a Rhei­nische Post —, de mégis az a véleménye, hogy — tekintettel a kormány külpolitikai pozí­cióira — Bonn nem kerülheti el most már a csatlakozást.” Míg Strauss és csoportja to­vábbra is az atomcsend-egyez- mény ellen ágál, a kormány- koalícióban részt vevő Szabad Demokrata Párt határozott hangú állásfoglalásban száll síkra a csatlakozás mellett, „Nem a hidegháborús pozíció­kat kell mindenképpen bebiz­tosítani, hanem konstruktívan közre kell működni a nagyha­talmaknak a fokozatos enyhü­lést szolgáló fáradozásaiban” — ez most a feladata a német politikának” — hangoztatja a Szabad Demokrata Párt nyi­latkozata. Majd rámutat arra: lojálisán kell megítélni a német helyzetet, mert ez szolgálja igazán a német nép érdekeit, nem pedig az, ha „hősies ellen­állást” fejtenek ki Kelettel és Nyugattal szemben egyaránt. Az egyezményhez csatlakozás mellett száll síkra Willy Brandt, az SPD alelnöke is, aki Frankfurtban kijelentette: Na­gyon sajnálatos, hogy a kor­mány nem tudta már két hét- • tel ezelőtt rászánni magát a csatlakozásra. Bonnban tovább folyik a vita az atomcsend-egyezmény körül A kormány már aligha térhet ki ax aláírás elől

Next

/
Oldalképek
Tartalom