Heves Megyei Népújság, 1963. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-16 / 191. szám
4 ffEPÜJSÄG 1963. augusztus 16., péntek As apci tanács gondjai Válaszol oz illetékes: A bervai autókürtök FEKETE MIHÁLY, az apci tanács vb. elnöke most nem a rossz kombájnokról, nem a vízmű és csatornázás nagy ügyéről beszélget, csupán néhány olyan „apróságot” sorol fel, amit jaj, de jó lenne nyélbeütni! Fönn a falu felett, egy valamikori bánya helyén csodálatos környezetben fekszik a tengerszem — Széleskö. Egyik oldalán akácos, másik oldalán fenyves, de mindkét partja örökké sátorozók, kirándulók zajától hangos. A körülbelül négyezer négyzetméternyi, 6— 8 méter mély tóban most veszélyes a fürdés. De a környező üzemekben dolgozók számára maga a megtestesült jó levegő, a fiataloknak pedig „tömény romantika”, s veszély ide, veszély oda — csak kijárnak. Ha összefognának a hatvani járás fiataljai, csodálatos parkká varázsolhatnák a mai vadont. Csónakok ringhatnának a mélykék tengerszem habjain, s néhány méterrel lejebb vezetett vizében nagyszerű strand, a környéken pedig szép kirándulóhely létesülhetne. Van rá példa. A Hanság nagy dolog volt, mégis megküzdőitek vele a fiatalok. Szocsiban mocsár hátára varázsoltak ifjúsági tábort a komszomolis- ták. Itt szép munka lenne, csupán pénz nincs rá, ezért kellene a segítség! Kezdjék el az apci fiatalok és hívják segítségül a hatvani járás kiszis- táit. Minden bizonnyal elkészül az a táborhely, csak valakinek el kell kezdeni! * Evek óta folyik a harc egy kisvendéglőért. Apc ipari munkások lakta terület, egyre többen sürgetik a kisvendéglő megnyitását. Régebben még rendezett a földművesszövetkezet vacsorákat, és ezeket általában 100—120 ember vásárolta meg és fogyasztotta el. Most már ez is megszűnt, mert az egyetlen üzemi helyen, a cukrászműhelyben — megtiltotta a KÖJÁL a vacsora főzését. ötven, hatvan, vasárnap még több állandó étkezője lenne a konyhának. Nem sok beruházással a nemrég kibővített klubban nagyszerűen megoldhatnák a vendéglő dolgát. Csakhát — évek óta fázik tőle a földművesszövetkezet, mert félnek, hogy nem lesz rentábilis. Érdemes lenne kipróbálni, már csak azért is, hogy az az ötven-hatvan ember, aki most különböző szabálytalanságok árán itt-ott ebédel, végre ellátást kapjon. Ha pedig a tó környékét rendbe hozzák, nos, az majd fellendítené a forgalmat az étteremben. * Az iskola rendben van. Az osztálytermekben csak takarítani kell. De van egy kis pénze — amin az igazgatói irodát és nevelői szobát parkettázni lehetne. Még cserépkályhákra is telne. De ... A petőfibányai Vegyes Ktsz el is vállalná, ha.. . Ha lenne szakembere. Sem parkettázó, sem kályhás nincs. Az iskola igazgatója Gyöngyösön is tárgyalt a szakemberekkel, azok meg nem győzik elvégezni a vállalat munkáit. Így az apci iskola számba se jöhet. Az lesz a vége ,hogy eltelik az idő, elvesz a pénz, és se parkett, se cserépkályha, se más. Ez nemcsak az apci tanács gondja, hiszen a szakember és anyagellátási hiány kihat más területre is. A parkettázó és cserépkályha készítő olyan két szakma, amelyikre alig van utánpótlás. Jó lenne ezen elgondolkozva, a pályaválasztás előtt álló fiatalokkal elbeszélgetni. Ez talán eszükbe sem jut, amikor azon törik a fejüket, hogy milyen mesterséget válasszanak. * Még egy az apróbb gondok közül. 250 ezer forintot kapott a község útfelújításra. Nagy volt az öröm, portalanítják a fő utcát. Minden terv szépen elkészült, ellenben az egri közúti vállalat közölte egy szép napon a tanáccsal, hogy munkások hiányában nem tudja vállalni a munkát. Hivatkoztak a téli fagyra, a más elvégzendő munkára, s hiába az aveiák minden kérése. Nem, nincs ez évben út. Portalan út. Így aztán felajánlották az összeget olyan községnek, ahol már ott a vállalat, javítsanak ott többet, s talán jövőre ismét sikerül visz- szakapni az összeget, és akkor lesz Apcon is portalan főutca. — Nem nagy, országos gondok ezek — mondta Fekete Mihály tanácselnök. — De olyan jó lenne ezeket is megvalósítani. A falu lakosságának hangját tolmácsolják a tanácstagok, ők kérik ezeket. De sokszor hiába minden jóakarat és utánajárás, tárgyalás és megbeszélés — elakad a dolog. Nagy gondjainkat talán még könnyebb megoldani, mint ezeket, de majd csak akad valamelyik tanácstagnak valami jó ötlete... Az a szerencse, hogy ezekhez a gondokhoz sem vagyok egyedül — velem, mögöttem áll a tanács, a tanácstagok. (ádám) Augusztus 1-i lapszámunkban „Bürokrácia a hírnév és a műszaki fejlesztés útjában" címmel szóvátetltük a Finom- szerelvónygyár problémáját, j Cikkünkre a Kohó- és Gép- ' ipari Minisztérium Finomme-1 chanikai Igazgatóságától a kö- j vetkező választ kaptuk: Az 1963. évre szükséges tőkés műszerigény feladási határideje 1962 július 1 volt, s a Finomszerelvénygyár a phonmérő beszerzése ügyében az Iparigazgatóságnál 1963 január 29-én jelentkezett. Ez időpontban az Iparigazgatóságnak tőkés műszer- készlete 1963 évre már nem állt rendelkezésre. A Budapesti Nemzetközi Vásáron kiállított műszer beszerzésének is deviza aka- \ dálya volt. A vállalat részére szükséges műszer beszerzésére a tőkés devízakeretet 1964. évre biztosítottuk. 1963 július elsején a megrendelés feladására, a műszer beszerzésének soron kívüli lebonyolítására intézkedéseket tettünk. Előreláthatólag a műszert 1964 január hóban leszállítják. Átmeneti megoldásként a kürtök kipróbálására a felügyeletem alá tartozó Ipari Műszergyártól esetenként a szükséges műszert biztosítottam. Pataki István A pszichológia magyarul lélektant jelentene, de mivel a disznóból soha nem a lélek száll el, legföljebb a pára vagy a szusz, hát nem is tudom hirtelenében, hogyan fordítsam magyarra ezt a tudós kifejezést. Maradjunk a pszichológiánál, annál is inkább, mert ezt a szót használta nagy- tekintélyű állatorvos barátunk is, míg kifelé gördültünk a Se- bők-tanyára disznó- vizitációra. Tíz süldő legelészett a tanya körül a gyöpön gyanútlan békességben. Első pillantásra egyformán gömbölyűnek és elevennek látszottak, de ahogy a gazda rámutatott egyikre, rögtön észrevettem, hogy annak bizony kornyadozik a füle. — Pedig tízre szerződtem a háztájiból, tízet szeretnék átadni. — Bozóti állat volt a mi disznónk őse — magyarázta az állatorvos, míg tereltük a süldőket befele a kerítés mögé. — Hát aztán — gondoltam magamban — bozóti állat volt, most meg ólban lakó, legelőn turkáló állat. Itt például sehol sincs bozót, ameddig szem ellát, mégis megél a disznó. — Ha veszélyt érzett, mint az ék, bevágódott a bozótba és ott lapított, míg el nem múlt a veszély. Nézd meg, most is hogy összebújnak. Csakugyan, a süldők az ólkerítés sarkában összedugták a fejüket, mintha nem akarnának tudomást venni a körülöttük fondorkodó világról. Én meg már készítettem a fülemet a hatalmas visításokra s azt fontolgattam, hogyan ragadjuk majd ki a kicsiny falkából a kornyadt- fülűt, hogyan markoljuk a rugdalózó lábát, míg az állatorvos beledöfi az injekciós tűt. De barátunk csöndet parancsolt és egyedül ment be az ólba. Aztán halk, egyenletes szaggatottsággal fütyülget- ni kezdett: ti-ti-ti-ti... A süldők álltak leszegett fejjel, összetömörülve. Az állatorvos meg csak fütytyögetett s lassan lépett feléjük, egyre közelebb, kezében ott villogott az injekciós tű. Nem akartam hinni a szememnek. Mintha hipnotizálták volna ezeket a jószágokat, egyik se mozdult s a beteg még akkor se rebbent meg, mikor belefúródott testébe a tű. Nem volt visítás, birkózás, rugdalózás, semmi, csak az az egyenletes füttyöge- tés, mely valami szörnyű veszedelem érzését kelthette föl ezekben a nyomott süldő-koponyákban. Mert bozóti állat volt a mi disznónk őse. S úgy-e, mégis csak ér valamit az a disznó-pszichológia! Sipos Gyula BOSSZANTÓ . .. Vasárnap az egri KISZÖV színjátszócsoportja Egerszó- láton szerepelt. A hangulatos, kedves előadás közben majdnem baj történt. Az első felvonás után összecsapódó függöny lezuhant, szerencsére nem rutinos színészek, hanem műkedvelők hajlongtak, s nem jöttek a függöny elé. Pillanatokon belül megcsinálta — úgy ahogy tudta — a színházi kulisszák mögött is jártas Kanalas László színművész a rakoncátlankodó függönyt, de azután már kézzel kellett két embernek széthúzgálni a közönség nagy nevetése közepette. Ezt a kultúrházat a szólá- tiak nagy örömére 650 ezer forintos költséggel építették. Szép is, elég nagy is, modern is, éppen ezért bosszantó, hogy a lelkes kultúrgárda szép sikerét majdnem gúnyos nevetésbe fojtotta S függönyhistória. A művelő* dési otthon igazgatóját megkérdeztük, miért ilyen rossz ez a függöny, mire csendes mosollyal válaszolt: — Hát ilyen rossz .. Legalább figyelmeztetni kellett volna a vendégeket, hogy baj van a függönnyel. Rozsdás, ócskavasnak beillő függönytartó csúfoskodik a modern kultúrotthonban. Apróság ez, de azok a színjátszók, akik hosszú hetek fáradságos munkájával megtanult műsorukkal szórakoztatni akarják a közönséget, elkeseredetten vették tudomásul, hogy majdnem megbuktak egy apróság miatt. Mi lett volna, ha hivatásos színészek játszanak...? Vagy — előbb megcsináltatják a függönyt, s az után hívnak színjátszókat? <á) 111,93 százalékra teljesítette áruforgalmi tervét az egri Vendéglátóipari Vállalat Termelési tanácskozást tartott az egri Vendéglátóipari Vállalat, amelyen Bóta László igazgató szép eredményekről számolhatott be. Ez a termelési tanácskozás ünnepélyesebb volt mint a többi, mert a féléves munka eredményessége nyomán a megyei tanács kereskedelmi osztálya és a KPVDSZ megyei bizottsága itt jelentette be, hogy a felügyeletük alá tartozó összes vállalat közül az egri Vendéglátóipari Vállalatot térjesztették fel miniszteri dicséretre. A számok, az eredmények arról tanúskodnak, hogy 1963 első félévében a közel négyszáz dolgozós vállalat minden tagja igyekezett a maga posztján elérni vagy túlteljesíteni azt a szintet, amelyik a „kiváló” eléréséhez szükséges. A vállalat áruforgalmi tervét 111,93 százalékra teljesítette, s még ennél is magasabb a célkitűzésnek megfelelően a saját termelésű áruk forgalmának növekedése. Az italfogyasztás visszaszorítására kidolgozott terv: a saját készítésű ételek nagyobb arányú forgalmazása meghozta a várt eredményt. 112,8 százalékra teljesítették, anélkül, hogy a ráfordított költség emelkedett volna. Az elmúlt félév során megszilárdult a munkafegyelem, megteremtették a nyugodt munkalehetőséget mindenki számára, s ez az oka annak, hogy az erőskezű irányítás és a dolgozók céltudatos, tervszerű munkája kivívta a felsőbb szervek elismerését. Ql&niö* dilin Nyáron a Balaton parton tanúja voltam a következő tömör beszélgetésnek: — Márió! — He? — Megnősültél már? — Eh! — Gyereked van-e? — Oh! — És milyen? — Ih! — Hát a féleséged? — Uh! 12 OKOS MIKLÓS 1 tcr a. tCir&kte&k&hs RÉSZLETEK A KÉSZÜLŐ GÁRDONYI-ÉLETREGÉNYBŐL Már Erdély felé viszi a vonat, amikor megszabadul a nyomasztó érzésektől. Valami vonzza erre a tájra. Hol Szabolcska látogatása, hol egy nyugodt fürdő vagy szállodai szoba, ahol zavartalanul dolgozhat. Most Kolozsvárott, a New York Hotel szobájában dolgozik. Annuska...? Menynyire hasonlít ez a leány Az a hatalmas harmadik Mariskájához..; a Láthatatlan ember Emőkéjéhez... a Nagyváradon látott leányhoz és Feszty Margithoz .:; mind más és mégis ugyanaz. Ki ez az örökké visz- szatérő alak? Egy nagy szerelem utáni sóvárgás? Valaki, akinek képe megjelenik álmaiban, akire vár. Egy nyugalmas hét után itt is felfedezik az írót, és nincs mást mit tennie, mint hazautaznia. Egerben feiezi be Annuska című művét. ★ Ez év márciusában halt meg Dankó Pista, Gárdonyi ifjúkori barátja. A híres nótaköltő éveken at betegeskedett. San Remo sem tudta meggyógyítani Dankó beteg tüdejét. Az annyi édes, bús, szerelmes nóták szerzője, örökül hagyta hegedűjét a két író-barátnak. Osztozzanak rajta. Gárdonyi a hegedű húrjait, Posa Lajos a hegedűt őrizte. — Miért is él egy ember...? — töprengett Gárdonyi. Miért élt Dankó? Azért, hogy másokat gyönyörködtessen? Azért, hogy néhány tucat örökéletű dalt szerezzen? Es miért vannak ilyen különleges képességekkel megáldott emberek? ... Ki adja ezeket a született képességeket? Miért ad keveseknek, ha ád, és miért nem ád a nagy többségnek? ; =. Ki tud ezekre feleletet kapni es kitol? Miért...? Annyi sok miért, annyi sok érthetetlen a világban, melynek értője, tudója szeretne lenni az emA nevelő hónap, május érkezése, a virágnyitó napsugaras reggelek, a széles kert fáiról behallatszó madárral nagy kedvet ad az Írónak, A korai felkelések most már mindennaposak. Lábait még kímélni kell, — emiatt hosszabb sétákat sem tehet —, de a teraszos kert fáit, virágait jó gazda módjára mindennap vizs- gálgatja. Az új ház északkeleti hűvösében széles területen virít a gyöngyvirág, árvácska, százszorszép. Erősnek, munkabírónak érzi magát, csak még nem döntötte el, hogy szándékait milyen sorrendben valósítsa meg. Egy verses kötet, novellás kötet, egy társadalmi regény és dramatizálni kell a Láthatatlan embert. Ez a Zéta. Dramatizált regény, vagy mint ahogyan az író mondja: drámai képek sorozata. Ábrányi Emil bírálatában „föltétlenül előadásra ajánlja a hatalmas korrajzot adó, történeti regényből dramatizált munkát”. Alexandr Bernét Gárdonyi regény átdolgozását „mesteri” munkának minősíti, amelyben az író, ha nem is vette át a regénynek némely részletét — amelyek technikai okokból színpadra nem vihetők —, de beledolgozta a hun világ csodálatos levegőjét. „Ha ezt a hangulatot a Nemzeti Színház átérezteti a rendezés, kiállítás és a szereplők stílszerű játéka révén: a darab hatása, nagy sikere kétségtelen.” Szorongó érzésekkel viszi Zétát Somló Sándornak. Pesti útjáról kedvetlenül érkezik vissza. Karácsonyi bemutató és egyebek kedvetlenítették, Május elején kapja a bot Jókai hatófaroL Meg egyszer látni akarja az írófejedelem szakállas, mosolygós arcát, tanítómesterét. Úgy érezte, hogy ő is Jókaitól indult. Később nemcsak tanítómestert érzett ebben a jóságos, szeretetteljes emberben, hanem atyai jószándékot is. Mint fiú, úgy indult apja ravatalához. Égő fáklyával kísérte utolsó útjára a nagy mesemondót. ★ Az almagyari szőlőben kötött ismeretség után a fiatal Mátékovics József gyakran találkozott Tóth Ilonkával. Ha ideje engedte, a délutáni órákban Ilonka is kisétált a szőlőbe. Rendszerint már a szőlőbe vezető úton összetalálkoztak a fiatalok. Most huszonkétévesek. Tóth Ilonka még nem foglalkozott a íérjhezmenetel gondolatával. Érdeklődési köre alig terjedt túl a virágokon és a Nagyváradról hozott nagy alvó babán. Ez a sok nevet viselő baba: Judit, Eszter, Ágnes, Teréz és Zsuzsi volt Ilonka számára a legmeghittebb barátnő és társalkodó. Bizalmasa, akinek mindent elmondhatott. A baba volt a minden titkok őrzője és tudója. Ez azt is jelentette, hogy amikor Mátékovics József először ellátogatott a Remény utcai pálinkamérésbe, akkor erről a látogatásról Ilonkán kívül csak ez a baba tudott Elmondta neki azt is, hogy mikorra ígérte újabb látogatását, mikor sétálnak ki a szőlőbe és milyen ruhát vesz. Különös furcsaság és szokatlan dolog volt ez a közlékenység az egyébként szófián Ilonkától, Ö nem érintkezett a szomszédokkal, és a kocsma látogatóihoz sem volt különösebben beszédes. Éppen csak annyit felelt vagy kérdezett, amennyit az üzleti szempontok megköveteltek. Benedek már régen megszokta Ilonka szűkszavúságát. Október közepén, dérlepte reggel kezdődött Mátékovicsék almagyari szőlőjében a szüret. A környező szőlőkben már leszüreteltek, a határban alig akadt szedetlen szőlő. Az öreg Mátékovics híres borainak a késői szüret volt a titka. Három-négy cukorfokkal jobb mustja volt, mint a többi szőlősgazdának. A szőlőt azonban ilyenkor már őrizni kellett. A két Mátékovics, apa és fia felváltva őrizték ez évben a szőlőt. Ott, ahol tüzek égtek éjszakákon a hegyoldalon, ott szedetlen volt még a szőlő, vagy állt a szüret. A fiatal Mátékovics hetekig kint hált a nyaralóban, vigyázta a termést. Reggel innen szaladt hivatalába, délután ide jött visz- sza. Néhány hét elteltével azonban terhes volt ez a silbakolás. A szomszéd Benedek-szőlőt már szeptember utolsó hetében megszedték, azóta nem látta Ilonkát. Még csak az öreg Benedek sem volt látható, pedig néhány szedetlen fán még ott sárgállottak a birsek, Józsi napról napra sürgette a szüretet. Fel akarta magát szabadítani a szüreti munkák és a pásztorkodás lekötöttsége alól, hogy idejével rendelkezve, eljuthasson a Remény utcai házhoz. A sok sürgetésre és- türelmetlen, vég nélküli viták után az öreg Mátékovics is a szüret megtartása mellett döntött. — Gyengébb borom lesz az idén, de a fiam már annyira ijesztget az esővel, hogy kénytelen vagyok szüretelni — mondogatta. Ragyogó ősz volt. Nyári meleg váltotta fel a reggeli ködöt. A sűrű köd fátyolozta látóhatár kitisztult. A meleg sugárözön felszívta a hűvös harmatot. Bágyadt katáng és útszéli mályva mosolyog a szüretre tartó népre, a jókedvű, daloló szedőkre, puttonyosokra. Ha máskor nem is, de szüretkor felkeresik az öreg Mátékovicsot a városi szolgálatból barátságot tartó volt kollégák és a rokonság. Horváth Béla minden szüretre meghívott vendég. Egy alkalommal Jankovics Dezső, a polgármester is megtisztelte már látogatásával. Az idén is bejelentette Horváth Béla néhány vendégét. „Csak hadd jöjjenek, jut is, marad is.” Jó az a fiatal Mátékovics- nak is, ha ismerik a városházi urak a családot. Márkus Ágoston mérnök, Bárány Géza mérnök és még valami író barátja is tiszteletét teszi ma Horváth Bélával. Ki tudja, miféle emberek ezek, ő csak Márkus Ágostont ismeri. Majd megismerkedünk. Kétszerre főzi most a birkagulyást az öreg Czeglédi, aki hosszú esztendőkön vincelléreskedett Mátékovics- nál. Most már csak szüretkor jelentkezik segédkezni. A szüretelők is kapnak délre egy-egy tál gulyáslevest. Meg is adja becsületesen a hozzávalót. Bő zsírra veti a hagymát és megfűszerezi magyarosan. Krumplit is ad hozzá bőségesen, de csak akkor, amikor már puha a hús. Meg- rotyogtatja a finom paprikáslébe, azután ereszti fel, jó bő lére, hadd teljen a hasa a sok szüreteiének. (FolyXUjuk) ( cÁ Sebők-tanyán
