Heves Megyei Népújság, 1963. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-07 / 183. szám

2 NEFÜJSAG 1963. augusztus szerda Síádftr János beszéde a szovjet—magyar barátsági nagy gyűlésén (Folytatás az l. oldalról) eredmény? Az, hogy a kínai elvtársak eljárásunkat rosszul értelmezték. Ök mindenféle úton-mód on terjesztették véle­ményüket, állásfoglalásukat. Központi Bizottságunk he­lyesen járt el, amikor a lehe­tőségek határáig nem folyta­tott nyilt vitát. Minden ha­sonló esetben így fogunk el­járni, mert kötelességünknek tartjuk az egység védelmező­sét, ebből indulunk ki. Nem módszerünk, hogy egy vitás kérdésből azonnal nyilvános vitát, presztizs-kérdést csinál­junk, mert véleményünk sze­rint így nehezebb a kérdések elvtársias tisztázása és rende­zése. Aki tehát türelmetlen­kedett, mert sokáig nem ka­pott tájékoztatást, bocsásson meg nekünk és kérem, utólag értsék meg eljárásunk indíté­kait. Most más a helyzet. Ha a kí­nai elvtársak vitázni akarnak, nyugodtan vitatkozunk velük, mert meggyőződésünk, hogy ha ezeket a kérdéseket őszintén, világosan párttagságunk és né­pünk elé tárjuk, akkor pár­tunk és népünk a mi marxista —leninista állásfoglalásunkat fogja támogatni, nem pedig a szektás, dogmatikus pozíciókat. (Nagy taps.) Ehhez azt is hozzáfűzöm, amiről a Központi Bizottság­ban már beszéltünk, hogy most, miután nézeteltéréseink, sajnos, olyan' stádiumba jutot­tak, hogy a nyilvános vita szükségszerű és elkerülhetet­len, meg fogjuk védelmezni és mindenütt képviselni fogjuk igazságos és helyes álláspon­tunkat. Természetesen nem akarunk arra berendezkedni, hogy a magyar munkásosztályt és a magyar népet reggeltől estig és estétől reggelig egyes kínai vezetők dogmatikus frázisaival traktáljuk. Az a véleményünk, hogy amit az elvi vita meg­kíván, azt tegyük meg egyéb­ként pedig igazi forradalmi feladatainkkal, szocialista ipa­runk fejlesztésével, termelő- szövetkezeteink és mezőgazda­ságunk erősítésével, a tudo­mányos kutatás fejlesztésével, kultúrpolitikánkkal foglalkoz­zunk; azokkal a feladatokkal, amelyeknek megoldásával a legforradalmibb és a leghelye­sebb választ adjuk mindenféle dogmatikus frázisra. Ezzel akar népünk foglalkozni! (Nagy taps.) Szeretnék egy másik kérdést is felvetni. Központi Bizottsá- guníktól, állami életünk veze­tőitől párttagságunk, munkás- osztályunk, népünk, nagyon sok szépet és jót hallott kínai testvérpártunkról, annak tör­ténelmi harcairól, Kína nagy­szerű népéről. Szeretném meg­mondani elvtársiak, hogy ebből semmit nem vonunk vissza. Meggyőződésünk szerint a Kínai Kommunista Párt nagy történelmi harcot ví­vott, helyes irányvonal alapján nagy utat tett meg. A kínai nép nagyszerű nép, testvérünk, a Kínai Nép- köztársaság a szocialista világrendszer országai kö­zé tartozik. Mi változatlanul tisztelettel és megbecsüléssel vagyunk a kínai testvérpárt tömegei, a nagy kínai nép iránt és szilárd meggyőződésünk, hogy ha most van is nézeteltérésünk a kínai vezetőikkel, ez történelmi érte­lemben átmeneti jelenség, ami elmúlik és mi Kína testvéri népével együtt jutunk el a kommunizmus kapujáig és a kommunista társadalomba. (Taps.) A kínai vezető elvtársaiknak természetesen meg kell érte­niük egy-két dolgot. Az elvi nézeteltéréseken túl például azt, hogy bár kínai testvérpár­tunk — taglétszámát tekintve — hatalmas párt, a kínai veze­tőknek is tudniuk kell, hol végződik az 5 pártjuk, és hol kezdődik más ország munkás- osztályának pártja. Ne akarják a kínai vezetők átvenni a Magyar Szocialista Munkás­párt tagságának marxista kép­zését, mert ebből semmi jó sem származna. (Taps.) Ezt bízzák a ml pártitörvényeink szerint megválasztott és erre jogosult szervre, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságára. (Nagy taps.) munista mozgalomban és kor­mányunk szavazatának súlya a külpolitika kérdéseiben egye­nes arányban áll népünk belső harcának, belső építőmunká­jának eredményeivel. Építőmunkánk tehát nem­csak népünk egyre jobb életé­nek előfeltételeit teremti* meg. hanem nemzetközi jelentősé­ge is van. Az igazság az, hogy például vezető amerikai körök a Magyar Népköztársaságot és még inkább annak kormányát ma semmivel sem szeretik job­ban, mint 1956-ban. Most mé­gis másképpen néznek ránk. Miért? Mert meggyőződtek arról, hogy a Magyar Népköztár­saság él és erősödik, az ő óhajaiktól és kívánságaik­tól teljesen függetlenül, s ezt a tényt tudomásul ve­szik. A Szovjetunióban tett hosszú utunkon természetesen vártuk a hazai híreket is. Amikor pél­dául megérkeztek hozzánk a Statisztikai Hivatal adatai népgazdasági tervünk első fél­évének teljesítéséről, nagyon nagy figyelemmel olvastuk. Áz év előttünk álló részében nagyon komolyan kell dolgoz­nunk. A tennivalókat Központi Bizottságunk tegnap nyilvá­nosságra hozott határozata pontosan megszabja. Véleményem szerint, ha a második negyedben kibontako­zott lendületet tovább tudjuk fejleszteni, minden lehetősé­günk megvan, hogy ezt az évet — amely egyébként ötéves ter­vünk középső és sok tekintet­ben kulcsesztendeje — a gazda­sági építésben is nagyon jó eredménnyel zárjuk. Ehhez mozgósítanunk kell erőinket. S ha megengedik, ezúttal erőink felsorolását pártunkkal kezdem. A párt a mi tő erőnk Fártunk, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt méltónak bi­zonyult történelmi küldetésére, amelyet, mint a magyar mun­kásosztály forradalmi élcsapa­tának be kell töltenie. Pártunk marxista-leninista párt, ideo­lógiailag, politikailag és szer­vezetileg egyaránt egységes. Egészségesen fejlődik és erősö­dik, vezeti és irányítja társa­dalmunk, országunk életét, né­pünk tevékenységét. Vissza­tekintve az elmúlt évekre és erőt merítve abból, milyen hallatlan nehézségeket küzdöt­tünk le, abból, hogy belső ren­dünk megtámadhatatlan, a Ma­gyar Népköztársaság nemzet­közi presztízse barátok, közöm­bösök és ellenségek előtt hatal­masan növekedett, pártunkra az a feladat vár, hogy még na­gyobb energiával, elvileg még szilárdabban és következete­sebben vezesse új és új győzel­mekre a gazdasági és a kultu­rális építést. A párt a mi fő erőnk! (Taps.) Növekszik népi államunk szervezett ereje is. A jelenlegi egészséges, jó viszonyok közepette a párt nem egyedül, nem izoláltan dolgo­zik, hanem úgy, hogy nyugod­tan és nagymértékben támasz­kodhat tömegszervezeteinkre, a szakszervezetekre, a Kom­munista Ifjúsági Szövetségre, a nőtanácsokra és a többi tár­sadalmi és tömegszervezetek­re. Pártunk építhet és számít­hat a Hazafias Népfront-moz­galomra, annak bizottságaira, aktivistáira. Nagy erőt jelen­tenek az öntudatos, élenjáró dolgozók, a szocialista brigád­mozgalom részvevőinek sok százezres serege, azok az em­berek, akik nemcsak szavak­kal. hanem cselekedetekkel és a példamutatás erejével is erő­sítik népünkben a szocialista gondolkozást, a társadalmi fe­lelősségtudatot és segítik épí­tőmunkánkat. Bizton támaszkodhatunk arra az erőre, amelyet inter­nacionalizmusunk, internacio­nalista kapcsolataink jelente­nek. Elsőként említem a most még szilárdabbá vált magyar —szovjet barátságot, harcunk egy fő támaszát (nagy taps), a szocialista országok népei­nek, a nemzetközi kommunista mozgalomnak egyesített ere­jét, a függetlenségért harcoló egykori gyarmati népek és a szabadságukért még harcoló gyarmati népek egyesített ere­jét, a békéért harcotok egye­sített erejét. Ez népünk har­cának rendkívül fontos táma­sza. A belső építés kérdéseiről szólva még egyszer megemlí­tem a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát. Örvendetes, hogy az elmúlt ülésszakon tö­rekvéseink általános irányá­ban, az együttműködésünk bő­vítésére irányuló szándékban e^etértés volt közöttünk és jó lehetőségek vannak arra, hogy okos és helyes politiká­val, elgondolásaink egyezteté­sével. a KGST-ben tömörült országok népgazdaságát külön- külön és valamennyit együtt gyors iramban fejlesszük. Ha összehasonlítjuk Magyar- ország helyzetét valamely tő­kés ország helyzetével, meg­állapíthatjuk, hogy nálunk néphatalom van, a nép élet- színvonala a múlthoz képest jelentékenyen növekedett. Tény, hogy például a lakbér, a közlekedési díjak tekinteté­ben, a társadalombiztosítás­ban, a kultúrában és számos más vonatkozásban rendkívül nagyot léptünk előre és sok­kal többet vívtunk ki népünk számára, mint amiről egy ka­pitalista ország dolgozói egy­általán álmodozhatnak. Ma­gyarországon az élelmiszer- árak átlagosan alacsonyabbak, mint a tőkés országokban. De az igazsághoz tartozik az is — ha fejlett tőkés országokkal hasonlítjuk össze viszonyain­kat —, hogy ezekben az or­szágokban jelenleg olcsóbban, nagyobb tömegben és jobb mi­nőségben jutnak a dolgozók iparcikkhez, mint nálunk. Ezen a fontos területen is adott a feladat: el kell tüntet­nünk a múlt örökségét és úgy kell dolgoznunk, hogy néhány esztendő múlva ol­csóbb, több és jobb minő­ségű iparcikket gyártsunk, mint a tőkés országok. örvendetes, hogy Központi Bizottságunk és kormányunk jóváhagyta a KGST ülésén részt vett küldöttségünk állás­foglalását. Mi a mind szoro­sabb — két-, három-, hét-t nyolcoldalű, vagy még több ol­dalú — együttműködés hívei vagyunk. A mi embereinknek, akik a KGST szerveiben dol­goznak, az a feladatuk, hogy ezt a nemzetközi összefogást és együttműködést — ami meg­győződésünk szerint a szocia­lizmus ügyének legjobb inter­nacionalista szolgálata, s egy­ben népünk jóléte megterem­tésének legrövidebb útja —, jól képviseljék és szolgálják. (Taps.) Itt is csatlakozom ah­hoz, amit Hruscsov elvtárs a magyar—szovjet barátsági gyű­lésen a Kremlben mondott, hogy nekünk az egész világ dolgozó embereit meg kell győznünk igazságunkról, azo­kat is, akik a fejükkel gondol­koznak, s azokat is, akiknek in­kább a gyomrukon át jut el tudatukba az igazság. Ez utób­biakat a gyomrukon keresztül fogjuk meggyőzni arról, hogy igenis a kommunizmus a jövő társadalma. Ez a társadalom a legigazságosabb, a legjobb, az egyedüli igaz, szabad emberi társadalom, amely biztosíthat­ja az embereknek a békét és a jólétet is. mégpedig olyan fo­kon, amilyet ember korábban soha sem látott. (Taps.) Ez a mi kommunista, szocialista cé­lunk. Ami népünk harcát illeti, az utóbbi években nagyon sok kérdést tisztáztunk, s pozí­ciónk, állásfoglalásunk, utunk világos. Népünk rengeteget ta­nult politikailag, támogatja pártunk állásfoglalását, politi­káját, támogatja terveinket, mégpedig nemcsak szóval, ha­nem munkával is. Elvtársak! A Központi Bi­zottság határozata szilárd elvi helytállásra, gyakorlati építő tevékenységre, új erőfeszítésre hív fel mindenkit. A munka néha bosszúsággal, néha mé­reggel is jár, de mégis a mun­ka adja meg a legnagyobb elégtételt, az hozza az eredmé­nyeket, amelyek nyomán jobb és szebb lesz népünk élete. Haladjunk tovább az eddigi úton, mert ez a szocializmus teljes felépítésének útja, amely a kommunizmushoz, a békéhez, a jóléthez, a magyar nép nem­zeti felvirágzásához és boldo­gulásához vezet. (Hosszan tartó taps.) Volt egy kis konfliktusunk, sajnos állami vonalon is a kí­nai elvtársakkal. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának június 14-án megjelent levelét ugyanis mi Magyarországon — ahogy min­denki tudja — akkor nem nyomtattuk ki, mégpedig azért, mert pártunk Központi Bizottságának megítélésére tartozik, hogy más pártok do­kumentumaiból mit, mikor tart célszerűnek kinyomtatni. Ügy véljük, mivel nem mi vol­tunk a címzettek, az elemi il­lendőség is megkívánta, hogy a címzett határozza meg, mi­kor és hogyan szándékozik vi­tatkozni a feladóval. A kínai vezető elvtársak azonban megfelelő példány­számban magyar nyelven is „jókor” kinyomtatták ezt a le­velet és megkérdezésünk nél­kül gőzerővel kezdték terjesz­teni. Ahogyan ez ilyenkor lenni szokott, külügyminiszté­a kommunista kizárólag a marxi elvi alapjai] erősödhet és fejlődhet. S ez az egység nem erősöd­het. csak gyengülhet, ha dog­matikus és szektás nézetek alapján akarjuk megteremteni. (Taps.) Elvtársak! Néhány esztendő­vel ez előtt pártunk és népünk harcba szállt az 1956-os ellen- forradalmi felkeléssel, hogy helyreállítsa népköztársasá­gunk törvényes rendjét, hely­reállítsa szocialista államun­kat és tovább haladjon a szo­cialista társadalom építésének útján: ez volt a harc fő kérdése. Mi azonban nemcsak a revízionizmussal és az ellen­forradalmi felkelés kirobban­tóival szálltunk harcba, ha­nem a személyi kultusszal is és mindazzal, amit a személyi kultusz jelent, a szocialista törvények megsértésével, a dogmatizmussal, a szektaria- nizmussal, az élettől és a nép­től való elszakadással. Ez har­cunk belső logikája és törvé­nye. Harcba szálltunk a tör­vénytelen perek gyakorlatával, a megalapozatlan gazdasági tervezéssel és általában mind­azzal, ami a személyi kultusz káros maradványa. Változatlanul az a felada­tunk, hogy dolgozzunk a párt­élet, a magyar közélet demok­ratizálásáért, a szocialista de­mokrácia szüntelen fejleszté­séért és további kibontakozta­tásáért. Aki most a személyi kultusz és a személyi kul­tusz módszereinek ügyvéd­jeként lép fel a nemzetközi kommunista mozgalomban, az ne számítson ránk, mert ne­künk, pártunknak és népünk­nek untig elege volt a sze­mélyi kultuszból, s azt nem akarja viszontlátni. (Nagy taps.) A személyi kultusz elleni harccal is a szocialista épí­tésért, népünk békéjéért és jó­létéért küzdünk. Ami a világbékéért folytatott harcunkat illeti, most bizonyos oldalról vitatják, hogy ez he- lyes-e? Márpedig ha elhatároztuk, hogy felépítjük a szocialis­ta társadalmat, ha elhatá­roztuk, hogy népünk életét még gazdagabbá tesszük, fokozzuk jólétét, hogy sok mindent megteremtünk, ami ma még nincs meg, akkor ehhez a harchoz az is hozzátartozik, hogy meg­őrizzük népünk és a népek békéjét. Hogyan lehet a szocialista tár­sadalom teljes felépítésén dol­gozni, a népnek jobb életet biz­tosítani, ha egyszersmind nem óvjuk meg, nem erősítjük s béke általános ügyét? Aki Ma­gyarországon a szocialista tár­sadalom erőteljes és lendüle­tes építésének a híve, annak ugyanakkor a béke hívének kell lennie, mert a kettő egy­mástól elválaszthatatlan. Mit jelent a háború elkerül­hetőségének elve? Marxista- leninista álláspontot, amely í jelen korszak tudományos elemzésén alapszik és amely­nek egyik fő tétele, hogy a; imperializmus természete ugyan nem változott, de az im­perializmus és a népek hely­zete változott, azért korunk­ban a világháború többé nerr végzetszerűen elkerülhetetlen riumunkba behívták az illető kínai diplomatát és megkér­ték, hogy ezt hagyják abba. Kínai elvtársunk azt találta válaszolni, hogy ez beavatko­zás Kína belügyeibe. (Derült­ség.) Ez nagyon eredeti értel­mezése a j szuverenitásnak és a belügyeknek. A kínai elv­társak meghatározhatják hogy országukban mit terjeszte­nek, az azonban, hogy Ma­gyarországon mit terjesztenek, a magyar szuverenitás illető­ségi körébe tartozik, és ezt mindig az illetékes magyar szervek határozzák meg, mert ez nem Kína. hanem Magyar- ország belügye. (Nagy taps.) Mi mindenkor a kinai test­vérpárttal való egyetértés mel­lett leszünk és ha vitatkozunk, azért tesszük, hogy a marxiz­mus—leninizmus ügyét, egysé­günket szolgáljuk. Meggyőző­désünk, hogy a kommunisták. pártok egysége *mus—- lenini? mus i jöhet létre, Ilyen viszonyok között minden kommunistának, minden for­radalmi munkáspártnak leg­első feladata harcolni a béke megőrzéséért, a békés egymás mellett élés elvének győzelem­re viteléért. (Taps.) Azért vagyunk a béke meg­őrzésének és a békés egymás mellett élés elvének hívei, mert bízunk szocialista társa­dalmi rendünk fölényében, hisszük, hogy a szocialista rendszer erejével és a szocia­lista országok alkotómunkájá­val az imperialistákat rá tud­juk kényszeríteni a békés egy­más mellett élésre. Hisszük, már 14 olyan orsa ahol a társadalmi SZOCÍi Nagyszerű dolog ez! (Taps.) Ml továbbra is az államok békés egymás mellett élése mellett vagyunk és bízunk abban, hogy az ideológiai vitában, a gazdasági ver­senyben a szocialista társa­dalmi rendszer legyőzi a kapitalista rendszert, az imperializmust. Elveink mellett kitartunk, de biztonságunkról és a hon­védség megfelelő színvonaláról gondoskodunk, mert erre az érvek sorában feltétlenül szük­ség van. Ilyesmivel ugyan nem Aláírjuk az atomi Moszkvában a három tár­gyaló ország, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy- Britannia képviselői aláírták a részleges atomcsendre vonat­kozó egyezményt. (Nagy taps.) Alkalmunk volt már a tárgya­lás közben is kifejezni vélemé­nyünket. Helyeseltük, hogy a tárgyalások megkezdődtek, örülünk, hogy a megállapodás létrejött) és aláírták. Bejelent­hetem, hogy a legközelebbi napok egyikén a Magyar Nép- köztársaság is alá fogja írni ezt az egyezményt. (Hosszan tartó, nagy taps.) Tudatában vagyunk annak, hogy ez részeredmény. De ez is fontos. Először is a légkör nem szennyeződik tovább, s ez az egész emberiség érdeke. Másodszor: a megállapodás egy lépés előre az atomfegy­ver-kísérletek teljes betiltása, mindenfajta atomfegyver meg­semmisítése, az általános és teljes leszerelés, a hideghá­ború felszámolása felé. Józa­nul tudjuk mérlegelni azt az utat, azt a nagy harcot és erő­feszítést, amely még az embe­riségre vár, amíg elérhetjük az atomfegyver teljes betiltását és megsemmisítését, az általá­nos és teljes leszerelést, a hi­degháború teljes felszámolá­sát és a tartós béke kivívását. De, hogy egy kínai közmon­dást idézzek: ezer mérföldes utat is csak úgy lehet meg­tenni, hogy előbb megtesszük az első lépést és azután a töb­bit. Az atomcsend-egyezményt így értelmezzük és ezért he­lyeseljük. A világ békeszerető népei üdvözlik a megállapodást. Ez érthető is, hiszen oly sok évi harc után végre most megter­metté első gyümölcsét azok­hogy rendszerünk erejével, né­peink alkotó munkájával a gazdasági versenyben is fö­lénybe kerülünk és győzelmet aratunk a kapitalista társadal­mi rend felett. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa — ahogyan ezt az 1957-es és az 196C-as moszkvai közös nyilat­kozatban leszögeztük — termé- kenyítőleg hatott az egész nem­zetközi kommunista mozga­lomra. E kongresszuson hirdették meg a szovjet elvtársak a há­ború elkerülhetetlenségének marxista tételét. Bárki meg­nézheti, mi történt azóta. Sike­rült megőrizni a békét'? Sike­rül#! Erősebb lett azóta a kommunista világ? Igen. erő­sebb! Gyengébb lett az impe­rializmus? Feltétlenül! A né­pek egész sora szabadult fel a gyarmati járom alól. Űj szo­cialista ország született, még­pedig nem is akárhol, hanem a nyugati féltekén, az ameri­kai imperialisták közelében! (Nagy taps.) Ez megcáfolhatat­lan tény. Vitia folyik néha még arról is, hogy hány szocialista or­szág van. Vitázni persze, lehet, s mi vitatkozunk is a jugoszláv elvtársakkal. De végeredmény­ben az ésszerű utat járjuk. A szocialista Jugoszlávia szom­szédunk, és ha normális vi­szonyra törekszünk az Egyesült Államokkal, miért ne töreked­nénk sokkal inkább normális és jószomszédi viszonyra a szo­cialista Jugoszláviával, amely itt van mellettünk, határos ve­lünk és sorsiközösség is össze­köti népeinket'? Ha tehát az átmeneti nézet- eltérésektől eltekintünk, min­denképpen ág van a világon, rendszer alapja ilista. jó tréfálni, de úgy áll a dolog, hogy az imperialista vezetők­nek hiába dugjuk az orruk alá, mit mondott Marx, JJngels, meg Lenin (derültség), nem­igen veszik figyelembe, mert ha figyelembe vennék, nem imperialisták, hanem kommu­nisták lennének. Ha viszont eléjük tesszük Marx, Engels, meg Lenin írásait és tudják, hogy az eszmék mögött valósá­gos, kézzelfogható erő áll, rög­tön tüzetesen kezdik tanulmá­nyozni Marxot is, Engelst is és Lenint is. (Elénk derültség, taps.) ísend-egyeiméiiyt nak az embereknek az erőfe­szítése, akik a béke ügyéért a föld minden országában küz­döttek. Biztos, hogy ez a siker új erőt ad száz- és százmil­lióknak, hogy még nagyobb egységben, még nagyobb erő­vel harcoljanak a békéért, hogy ezen az úton új és új győzelmeket arathassanak a népek. A megállapodást ellen­zik az Egyesült Államok és Nyugat-Németország legreak- ciósabb körei, ellenzik a fran­cia nagyhatalmi sovinizmus megszállottjai és sajnálatos módon ellenzi ezt a megegye­zést a Kínai Népköztársaság kormánya. Persze, az indító okok különbözőek. A lényeg azonban az, hogy a föld összes országaiban mindazok a politi­kai áramlatok társadalmi rétegek és körök üdvözlik ezt a megállapodást, amelyek hí­vei a békének. Üdvözöljük mi is, mert a mi országunk, a mi népünk is a békepolitika híve. (Nagy taps.) Kedves elvtársak! Befejezé­sül építőmunkánkkal szeret­nék foglalkozni. Azt hiszem, sem külpolitikai kérdésekről, sem a mi párt- és kormány- küldöttségünk szovjetunióbeli útjáról nem lehet szólni anél­kül. hogy ne beszélnénk belső építőmunkánkról. Párttagságunk, öntudatos dolgozóink őszinte és meg- győződéses hívei irányzatunk­nak. Azt várják tőlünk, hogy a nemzetközi fórumokon, a nemzetközi kommunista moz­galom összejövetelein és a kül­politikai aktusokon is a he­lyes, marxista—leninista vo­nal mellett és a békét szol­gáló javaslatok mellett adjuk le pártunk, kormányunk sza­vazatát. Pártunk szavazatá­nak súlya a nemzetközi kom-

Next

/
Oldalképek
Tartalom