Heves Megyei Népújság, 1963. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-07 / 183. szám

AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS NAPILAPJA ★ ÄRA: 50 FILLÉR

ÉLET

A SÍNEK MELLETT

(3. oldal)

TÁRSADALMI ÉLETÜNK

(3. oldal)

ÍRÖ A KIRALYSZEKEN

(4. oldal)

MÉRLEG J A V ÍTÖK

(4. oldal)

SPORT

(5. oldal)

Ez ci társadalom a legigazságosabb, a legjobb, az egyedüli igaz, szabad emberi társadalom

Kádár János beszéde a szovjet—magyar barátsági nagygyűlésen

(Mint tegnapi számunkban közöltük, hétfőn délután a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, és a forradalmi munkás-paraszt kormány magyar-szovjet barátsági nagygyűlést rendezett a Kisstadionban. A zsúfolásig megtelt, nemzetiszínű és vörös lobogókkal díszített elnöki emelvénnyel szemben mintegy 20 ezer ember foglalt helyet. A diszemelvényen társadalmi, allami és pártéletünk vezetői, a budapesti gyárak, hivatalok és intézmények képviselői foglaltak helyet. Gáspár Sándornak, az Mi,*....

...........Lukai Bizo

ttsága tagjának, a Budapesti Pártbizottság első titkárának megnyitó szavai után Kádár János, a Szovjetunióban járt párt- és kormányküldöttség vezetője mondott beszédet, amelyet kivonatosan ismertetünk.)

Kádár elvtárs beszéde beve- aetőjélben a legutóbbi két esztendő feladataival foglalkozva rámutatott:

Jelentős belpolitikai feladatokat kellett megoldanunk. Foglalkoztunk perek felülvizsgálatával, a személyi kultusz utolsó maradványainak felszámolásával, olyan belpolitikai kérdésekkel, amelyek

részei voltak az 1956-os ellen- forradalmi események teljes lezárásának. Foglalkoztunk a gazdasági és a kulturális építés nagy kérdéseivel.

Olyan alkalmakkor, amikor a belpolitikai teendőket nemzetközi program váltja fel, s összegezzük, hogy mit mondunk majd barátainknak, akkor látjuk azokat a hatalmas eredményeket, amelyeket szorgalmasan és állhatatosan dolgozó népünk pártunk vezetésével elért a szocialista építésért, népköztársaságunk felemeléséért végzett munkában. (Taps.)

Kedves elvtársak! — folytatta beszédét Kádár János.

Körülményeim úgy alakultak, hogy a legutóbbi hetekben öt küldöttségnek voltam tagja. Jártam Északn yugat- Lengyel- országban, a Mazuri-tavaknál, lengyel barátainknál, testvéreinknél, Gomulka elvtársék- nál. (Nagy taps.) Jártam Berlinben, ahol Ulbricht elvtárs 70. születésnapjának ünnepségein vettem részt. (Nagy taps.) Azoknál a testvéreinknél voltam, akik talán Európa legkényesebb pontján, kontinensünk közepén, német földön tűzték ki a szocialista forradalom zászlaját. (Nagy taps;) Jártam a nagy szovjet földön is, hű

barátainknál, szövetségeseinknél, szovjet testvéreinknél. Ennek az útnak három programpontja volt: párt- és kormány- küldöttségünk baráti látogatása; részvétel a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának ülésén, majd a Varsói Szerződés Politikai Tanácsadó Testületének ülésén, — ahol szintén fontos politikai kérdéssel, — egyesített fegyveres erőink állapotával foglalkoztunk. (Nagy taps.)

Mindenütt, ahol elvtársaimmal együtt megfordultam, ahol tanácskoztunk, szívélyes vendéglátásban volt részünk, nagy megbecsüléssel és tisztelettel, igaz, őszinte testvéri érzéssel fogadtak bennünket.

Tudjuk — és számunkra ez a legfontosabb, a legdrágább —, hogy a testvéri szeretet, amellyel bennünket köszöntöttek, pártunknak, a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép forradalmi élcsapatának, a Magyar Szocialista Munkáspártnak és a szocializmust építő népünknek, a magyar népnek szólt. (Nagy taps.)

Blvtársak! Kellemes dolog mostanában a magyar kommunisták és a szocializmust építő magyar nép követeként a szocialista világbán megfordulni.

Pártunk, népünk becsülete megnovekedett

A szocialista országok népei előtt azért növekedett meg, mert az a segítség, amelyet népünk forradalmi harcához a testvéri népek nyújtottak, nem volt hiábavaló. Azt az anyagi és nemegyszer véráldozatot, amelyet a népünkkel való szolidaritás, az igaz, testvéri együttérzés jegyében ügyünkért hoztak, arra érdemes népért hozták. Bár testvéri országokban jártunk, találkoztunk tőkés országok képviselőivel is. Elmondhatom, hogy

a Magyar Népköztársaság becsülete a velünk egyet nem értök szemében is megnövekedett, még az ellenség is megtanulta tisztelni a Magyar Népköz- társaságot.

A testvéri népek azért tisztelik, becsülik és szeretik népünket és azért tanulták meg még ellenségeink is tisztelni népköztársaságunkat, mert pártunkat, népünket most határozott, következetes, világos politika vezeti. (Nagy taps.) Azért, mert látják, hogy pártunk irányításával népünk hatalmas munkát végzett, megvívta azokat a politikai harcokat, amelyek elé a történelem állította, mert teljes mértékben helyreállítottuk a Magyar Népköztársaság törvényes, szocialista rendjét, mert népünk következetesen, eltökélten és eredményesen halad a szocializmus építésének útján. Tiszteleti és megbecsülés tapasztalható a Magyar Népköztársaság iránt, mert leraktuk a szocialista társadalom alapjait; mert mindenki tudja, hogy kitérések nélkül haladunk a szocialista társadalom teljes felépítésének útján. (Nagy taps.)

Megmondom őszintén, hazaérkezni sem rossz. Hosszú út végén, hazai földön rendkívül örül az ember olyasminek is, amit máskor észre sem vesz. Először is, itt még a gyerekek

is értenék magyarul (derültség) és az már óriási előny számunkra, hogy saját honfitársainkhoz szólhatunk, méghozzá tolmács nélkül. (Derültség.) Ilyenkor még inkább megerősödik az emberben az az érzés, hogy ha világosan, értelmesen, magyar nyelven megbeszéljük közös ügyeinket, akkor népünk nagyszerűen egyetértésre juthat minden kérdésben, és erőit még jobban tömörítve, feltartóztathatatlanul és mind nagyobb lendülettel tudunk előre menni történelmi utunkon.

Kádár János elsősorban párt- és kormányküldöttségünk szovjetunióbeli látogatásáról, arról a fogadtatásról emlékezett meg, amelyben a testvéri szovjet nép részesítette a magyar küldöttséget.

Jelentős, tekintélyes programot bonyolítottunk le — mondotta. — Utunkon mindenféle klímával találkoztunk: szakadó esővel, száraz idővel, meleggel, hideggel. Jártunk Csapon, Lvovban, Kijevben, Moszkvában, Taskentben, Irkutszkban, Bratszkban, Krasznojarszk- ban és ismét Moszkvában. Volt

Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtárs (Nagy taps.), Brezsnyev elvtárs, Mikojan elvtárs és számtalan más vezető szovjet elvtársunk, százezernyi szovjet dolgozó és mondhatjuk, az egész szovjet nép testvéri üdvözletét, a magyar kommunistáknak, munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek, szocializmust építő magyar népünknek. (Hosz- szan tartó taps.)

Láttuk, hogyan dolgoznak a szovjet emberek a gyárakban, a kolhozokban, a tudományos központokban, a hatalmas erőművek építésénél, a tegkülönazonban valami, ami soha, sehol nem változott. Mindenütt, az eső zu hatagán, a napsütésen, a hűvös időn és a melegen áttört valami leírhatatla- nul forró, elvtársi, baráti, testvéri szeretet, akár egyszerű dolgozókkal találkoztunk, akár helyi, akár országos vezetőkkel.

Olyan élmények voltak ezek számunkra, amelyeket mi, akik részesei voltunk, sohasem felejtünk el. Szeretnénk ezeket az élményeket megosztani önökkel, de nem tudjuk, mert ehhez kevés az emberi szó. Talán az újságírók, az írók, a fotóriporterek, a filmesek segítenek majd ebben. Elhoztuk azonban szívünkben az érzéseket, s e látogatás után erősebbek vagyunk, mint annak előtte, amikor elindultunk barátainkhoz a Szovjetunióba. (Taps.)

Nem tudom elmondani önöknek, hány üzenetet bíztak ránk, mert vezető emberek, a gyárak dolgozói, űrhajósok, az üzbegisztáni kolhoz pionírjai egyaránt azt kérték, hegy adjuk át üdvözletüket.

bözőbb munkahelyeken. A gigantikus építés, az ezernyi helyen látható fegyelmezett, öntudatos, áldozatkész, pontos, lelkiismeretes munka úgy foglalható össze, hogy láttuk a kommunizmust építő embert, láttuk a kommunizmus építését. (Nagy taps.)

És — ami számunkra nem kis örömet jelentett — láttunk egy hatalmas kommunista sereget, a Szovjetunió Kommunista Pártját, amely sziklaszilárd egységben tömörül lenini központi bizottsága köré, amelyet a mi drága barátunk,

Elhoztak népünk legismertebb, legközelebbi barátainak köszöntését

Hruscsov elvtárs vezet. (Nagy taps.)

Láttuk azt a Lenin alapította pártot, amely az egész szovjet néppel megbonthatatlan, sziklaszilárd egységbe forrva,feltartóztathatatlanul halad előre a kijelölt, világos lenini úton. (Taps.) Hozzáteszem:*

számunkra, a magyar munkásosztály, a magyar nép képviselői számára, rendkívül jóleső érzés volt, hogy ez a lenini úton járó hatalmas párt, ez a lenini úton járó hatalmas szovjet nép, pártunk és népünk hűséges barátja, szilárd szövetségese, testvére, aki jó időben, rossz időben velünk volt, velünk van és velünk lesz a jövőben is.

a Szovjetunió fejlődése viharos gyorsaságú

Néhány szót szeretnék szólni a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Kínai Kommunista Párt vezetői közötti vitáról, amely az egész nemzetközi kommunista mozgalom és a kínai vezető elvtársiak vitája.

Mi a kínai vezető elvtársak álláspontját elutasítjuk. Elutasítjuk mindenekelőtt elvi meggyőződésből, mert megítélésünk szerint a kínai vezető elvtársaknak a legutóbbi időszakban nyilvánosságra hozott állásfoglalása nem marxista —leninista, hanem dogmatikus és szektás. Elítéljük és elutasítjuk gyakorlati okokból, mert

Leninnel együtt azt valljuk, hogy a szocialista forradalomnak soha sincs szüksége forradalmi frázisokra, mindig többet ér egyetlen hétköznapi, gyakorlati tett, amely előbbre

lom ügyét, mint száz forradalmi frázis.

(Taps.)

— Elítéljük a kínai vezetők frakciós módszereit, azt, hogy mindenütt, ahol erre alkalmuk nyílik, megkísérlik a bomlasz- tást az egyes testvérpártokon belül. Mélyen elítéljük ezt, mert az efféle eljárás nem tartozik a kommunista pártok vitamódszerei közé és nem ve- zethez jóra.

A vita a kínai elvtársakkal nem tegnap kezdődött, de korábban nem a nyilvánosság előtt folyt, őszintén meg kell mondani azt is, hogy nekünk, az egység híveinek, bizonyos tekintetben meg volt kötve a kezünk. Az utolsó lehetőségig türelemmel voltunk, mert nem akartuk mélyíteni a vitát, azt akartuk, hogy a vezetők közötti nézeteltérés ne terjedjen ki a tömegekre. Mi volt a

(Folytatása a 2. oldalc

A nemzetközi kommunista mozgalom és a kínai vezető elvtársak vitája

gálámnak és minden józan és normális embernek a világon, aki a béke mellett van. A szovjet—magyar barátságról tehát valóban elmondhatjuk, hogy része, éltetője, kovásza annak a szélesebb, hatalmas frontra kiterjedő, internacionalista összefogásnak, amely a szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom, a függetlenségért harcoló népek, a békéért harcolók egységét hivatott erősíteni.

Utalt ezután Kádár János arra, hogy küldöttségünk szovjetunióbeli látogatása jelentős, fontos nemzetközi események sorozatának időszakára esetit. Összeült a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, éppen Moszkvában tárgyaltak a részleges alomcsend-megállapodás- ról, s a látogatás idején hozták nyilvánosságra a Szovjetunió Kommunista Pártjának nyílt levelét a Szovjetunió kommunistáihoz, az egész szovjet néphez: ezekben az időszerű kérdésekben természetesen állást is foglaltunk, abban a meggyőződésben, hogy ismerjük központi bizottságunk és kormányunk vonalát, programját, népünk álláspontját, hangulatát és véleményei, tehát bízhatunk abban, hogy állásfoglalásunkat jóváhagyják. (Taps.) Így állást foglaltunk a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának július 14—i nyílt levelével kapcsolatban is, s közöltük, hogy

mi, magyar kommunisták, a Szovjetunió Kommunista Pártjával és a nyílt levélben foglaltakkal teljes egészében egyetértünk.

(Taps.) Ml egyetértünk, teljesen szolidárisak vagyunk a Szovjetunió Kommunista Pártjával, s ez nem valamiféle udvariasság a Szovjetunió Kommunista Pártja iránt, hanem ezzel saját álláspontunkat, pártunk álláspontját, a nemzetközi kommunista mozgalom — meggyőződésünk szerint — egyedül igaz és helyes álláspontját, népünk érdekeit képviseljük és fejezzük ki.

(Nagy taps.)

Kedves elvtársak! Azokon a tárgyalásokon, amelyeket pártós kormányküldöttségünk a szovjet elvtársakkal folytatott, ismét megállapítható volt, hogy az összes megtárgyalt kérdésekben, a szocialista építés, a kommunista építés kérdéseiben, országaink, pártjaink, népeink kapcsolatainak kérdéseiben, a nemzetközi kommunista mozgalom és a külpolitika kérdéseiben teljes az egyetértés közöttünk. (Taps.)

Szovjet elvtársaink tájékoztattak bennünket további terveikről. A mérhetetlen arányok, a hatalmas számok és tervek, amelyekről beszéltek, azt bizonyították számunkra, hogy

Tárgyaltunk sok konkrét kérdésről. Megbeszéltük a két or- sízág kapcsolatainak valameny- nji -kérdését, pártjaink, kormányaink közös tennivalóit, beszéltünk a magyar—szovjet gazdasági és kulturális együttműködéséről, a két ország népeinek közvetlen kapcsolatairól. Ami nagyon fontos: megegyeztünk, hogy összes eddigi kapcsolatainkat tovább mélyítjük, kiszélesítjük és magasabb színvonalra emeljük. (Taps.)

Ügy döntöttünk, hogy az illetékesek megvizsgálják, hogyan lehetne az áruforgalmat bővíteni, s még sok területen hosz- szú távra szóló, gyümölcsöző együttműködési megállapodást kötni. A megbízott élvtársak már hozzáfogtak a munkához és azzal biztatnak bennünket, hogy a feladatot jól megoldják.

Tárgyalásaink, megállapodásaink nagyszerű eredményekkel zárultak. Bizonyosak vagyunk abban, hogy ezek az új tárgyalások és megállapodások nagy lendületet adnak a szocializmus építésének hazánkban. (Taps.)

Azt kell mondanunk, hogy túl a részkérdéseken, — amelyeknek természetesen külön- külön megvan a maguk fontossága, gazdasági, kulturális és egyéb vonatkozásban, — a küldöttség munkájának legfőbb eredménye:

tovább erősödött fegyverünk, pajzsunk, legfőbb

nemzetközi támaszunk, a

magyar—szovjet barátság

— jelentette ki Kádár elvtárs.

Barátságunknak történelmi gyökerei vannak — mondotta ezután. Üzbegisztánban és Szibériában, ahol korábban hasonló szintű és összetételű magyar párt- és kormányküldöttség nem járt, mindenütt találkoztunk olyan emberekkel, akik valamikor — még a Tanácsköztársaság idején — egy frontban harcoltak velünk, majd harcoltak felszabadulásunkért a második világháború időszakában, vagy 1956- bam közvetlen és személyes segítséget nyújtottak nekünk. De Üzbegisztánban és Szibériában azt is jóleső érzéssel láttuk, hogy az ott élő szovjet emberek — emlékművek és egyéb megemlékezések formájában — mind a mai napig meleg szeretettel őrzik azoknak a magyar veteránoknak

az emlékét, akik a szovjet hatalom kivívásának időszakában — Lenin szavára hallgatva — csatlakoztak az else vörösgárdákhoz, a vörös hadsereg első osztagaihoz, a vörös partizánokhoz, s ott internacionalista módon, becsülettel eleget tettek kötelezettségüknek — a szovjet hatalom oldalán léptek fel és ezzel a mi népünk szabadságáért és szocialista jövőjéért is harcoltak (Taps.)

Jó, hogy barátságunknak történelmi gyökere és múltja van, de nem kevésbé jó és fontos, hogy reális és szilárc alapja van a jelenben és a jövőben is. Internacionalista egyetértésünk, céljaink közössége az, ami összefűzi ma a Szovjetunió Kommunista Pártját és a Magyar Szocialista Munkáspártot, államainkat és népeinket.

Azt is meg kell mondanom hogy barátságunk szovjet testi- vérpártunkkal, a szovjet kormánnyal és a szovjet néppel olyan barátság, amely jó mindkét ország népének, jó a szocialista világ népeinek, jó a nemzetközi kommunista moz-