Heves Megyei Népújság, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-14 / 163. szám

1963. július 14., vasárnap nepüjsag 8 íme, Magyarországi Csáiiyi beszélgetés Fábián Zoltánnal — ZENESZERZŐNEK ké­szültem, két évig jártam is az akadémiára, de úgy éreztem, ahhoz nem vagyok elég tehet­séges. Gyenge a harmóniai hallásom — mondja, s tárgyi­lagos, zeneszerzői nosztalgiá­kat nem sejtető (vagy csak jól leplező?) hanghordozásával fi is tudja hitetni: a szavak ked­véért végérvényesen hátat for­dított a hangok világának. Csak a külseje sejteti a mu­zsikust; a íodráázolló szabta vonalakon túlnövő művészha­ja. — £z akadémiai évek után felsőfokú malomipari techni­kumba jártam, s közgazdász] munkakörben dolgoztam hosz- szú ideig. Ismerem az orszá­got, de Hevesben még alig- alig jártam. Pedig már gyer­mekkoromban találkoztam „hevesi emberekkel” — a csá- nyi dinnyésekkel. Ebben a fa­luban — gyanítottam én — különös módon halmozódnak fel azok a tapasztalatok, ame­lyeket az ország távolabbi ré­szeiből „fuvaroznak haza” a dinnyések: érdekelt az a kul­turális akkumuláció, ami itt történik. Ezért is fogadtam örömmel a SZÖVOSZ ajánla­tát', hogy töltsék három hetet Heves megyében. Itt, helyben megfigyelhetném a felvásárlás mechanizmusát, az áruelosz­tás módszereit, a ... — És folytatja tovább, de ebben a pillanatban képtelen vagyok figyelni rá, „kitolako­dik” belőlem a kérdés: és mi­féle irodalmi haszna lesz eb­ből? — Riportkönyvet írok —vá­laszol —, el akarom mondani, milyennek látom a mai Ma­gyarországot. öt évvel ezelőtt kötetet állítottam össze nyu­gat-európai utazásom élmé­nyeiből: most szociográfikus riportokban akarok beszámol­ni Magyarországról. A ripor­tok egy része megjelent már az Élet és Irodalomban. Eddig az érdeklődésem inkább a gyárakba vitt el, riportjaim hősei is a „gyárkapun belül” élnek. • Ha a mai Magyaror­szágról akarok valamiféle kör­képet festeni — legyen ez bár­mily hézagos is —, nem hiá­nyozhat a tablóról a földmű­velők világa sem. A legközvet­lenebb „irodalmi haszna” ép­pen az lesz a háromhetes ta­nulmányútnak, vendégeskedés­nek, hogy összegyűjtöm a ri­portkönyv hiányzó falusi fe­jezetének anyagát. EZENKÍVÜL: a SZÖVOSZ tíz írót kért fel a vidéki élet, a szövetkezeti munka tanul­mányozására, s a tíz író közös riportkötetben számol be ta­pasztalatairól. — A riport..’. Csak riportot ír a három hétről — faggató- zom kissé értetlenkedve, mert pesszimistább pillanataimban nehezén hiszem, hogy tíz je­lentős író akad ebben az or­szágban, aki arra büszke, hogy riportot ír. De ő európai ta­pasztalataival „vigasztal”: a nagy külföldi lapok reprezen­tatív évkönyvekben gyűjtik össze az év „nagy cikkeit”, a riportokat, csakúgy mint a ve­zércikkeket. — „Ök tízen” most maguk írják meg és ál­lítják össze az évkönyvet. — És: nem kerekedik, mé­lyül minden élmény azonnal novellává. De ha megírom, akkor már rögzítettem, bir­tokba vettem az anyagot. Ez­után következhetik az újabb lépés, amikor a benyomások, a reflexiók, az adatok, az arcok, a hangulatok egy novella, re­gény, elbeszélés részletévé asszimilálódnak. — Jenőt erről a hülyeségről hatvan évi házasság után sem tudtam leszoktatni... (Erdei Sándor rajza) — A legfrissebb megfigyelé­seim érdeklik? Azokat a. köz­lekedő edényeket vizsgálom, amelyekben a társadalom „nedvkeringése” lebonyoló­dik, s azt hiszem, ebben a bo­nyolult csőrendszerben renge­teg felesleges lerakódás, gör­bület akadályozza még most is a keringést. Itt van például a csányi termelőszövetkezet. Át­veszi a tagoktól a jó minőségű étkezési tököt, mint első osz­tályú árut. De mire a tök va­gonba kerül, eltelik négy nap is — s az exportképes termény egyötöde „elszikkad”; minősé­ge leromlik. Kié a kár? Kié a felelősség? Nem kellene-e a jelenlegi felvásárlási rendszert valami jobbal, hatékonyabbal pótolni? PÉLDÁUL: nem szervezhet­nének-e a nagyobb termelő- szövetkezetek „saját” értékesí­tési, felvásárlási vállalatot? Kevesebb lenne az anarchikus kapkodás — a veszteség, a kár is csökkenne. Talán így lehet­ne eltávolítani az egyik „lera­kodást” a társadalom közle­kedő edényéből... Mi lesz a címe a készülő ri­portkötetnek? — már a beszél­getés kezdetén feltettem a kér­dést, s közben • megállapod­tunk: „még visszatérünk rá”. (Még nem döntötte el). Nem tértünk vissza rá, elfeledkez­tünk róla — pedig a készülő kötet címét akartam kölcsön­venni ehhez a riporthoz is. Az Íme, Európára gondoltam, s arra, hogy abban a bizonyos gyűjteményben majd Magyar- országról lesz szó — így elő­legeztem címet is, „Íme, Ma­gyarország”. Talán a kötet utószavában is emlékeztet majd arra, amit az európai utazás után írt — ön­magáról. „Ez volt az út. Nem nézelődő idegen voltam, vagy unalmait űző úriember. Nem. Minden lépés előtt, minden lé­pés után számot kellett vet­nem önmagámmal. A szépség, a tusakodás gyötrelmes ellent­mondásában a másfajta élet legapróbb villanása is túlnőtt önnön érdekességén — jelkép­pé vált. A lényeget mutatta meg, a lényeget, amely ott rej­tőzik valahol mélyen, ahová nem láthat be a szemem, nem tapinthat ki a kéz”. TALÁN a magyar kötet után is kicsit elfogodóttan így magyarázza majd önmagát, szándékait. Mert itt sem „né­zelődő idegen, vagy unalmát űző úriember”. A közlekedő edények csatornái nem tisztul­nak — pusztán a nézelődéstől. Ä lényeget, a mélyen rejtőző lényeget kell felelősséggel „diagnosztizálni” — s ezért vállalt most Csányban három­hetes orvos-literátori ügyele­tet. Krajczár Imre Tovább erősödtek a lengyel termelőszövetkezetek 20 százalékkal növekedett az 4rutermelés Az elmúlt év egyik legna­gyobb eredménye a meglevő termelőszövetkezetek erősö­dése és további fejlődése volt — állapította meg A Pasko, a Lengyel Mezőgazdasági Terme­lőszövetkezetek Szövetsége köz­ponti tanácsának» elnöke a ta­nács legutóbbi ülésén. — Ennek jelei: hektáronként 20 mázsás termés a négy legfontosabb ga­bonanövényből, a közös szarvas­marha-állomány gyarapo­dása és hozamának emelkedé­se, a szövetkezetek áruterme­lésének növekedése az 1961. évihez képest 20 százalékkal. A közös gazdaságok az el­múlt évben 14,5 millió zloty értékben exportálták terméke­inket. , Építőtábor a hegymegpusztai tanyán A Nagygombosi Állami Gaz­daság hegymegpusztai KISZ építőtáborába 150 egyetemista diáklány érkezett az első két hétre: zeneakadémisták, a Köz­gazdaságtudományi Egyetem, a Műszaki Egye­tem és a Ker­tészeti Főiskola hallgatói. Ki fürdőruhá­ban, ki oVe­ráiban hajlong a paradicsom­táblán, kezük­ben kapa, fejü­kön szalmaka­lap. Erősen tűz a nap, sóvárgó szemek figyelik a „vizeseket”. Hat órát dol­goznak naponta, délutánonként lejárnak az erő­mű strandjára, este néha tá­bortűz, s — napi „huszonöt óra jókedv”. — Egyáltalán nem unatko­zunk — mondta Csereháti Kata­lin. — Még a munka is válto­zatos, két nap­nál tovább nem csinálunk sem­mit. Hol krump­lit szedtünk, hol meggyet, hol paradicsomot. Most kapálunk. Eleinte nehezen ment a ka­pálás, de előbb-utóbb mindent megtanul az ember. Pálfálvi Anna (ismertebb nevén: Nap­sugár) brigádját például egy­szerűen nem lehet utolérni. Igaz, már harmadik éve dol­goznak építőtáborban, s min­Kora reggeli kép: serény leánykezek dolgoz­nak a hegymegpusztai határban. kapálni — jegyezte" meg Fejér Judit, a közgazdasági egyetem hallgatója, aki három barátnő­jével éppen egy akácfa árnyé­kában pihent. — Csütörtökön Boray elvtárs tartott nagyszerű előadást — mondta Schrődl Erika, a bri­gád vezetője. — Tegnap meg filmvetítés volt, a Julius Cae­sart láttuk. A tábor munkájával sokat segít az állami gazdaságnak. Csak egy a baj... — Ami az egészségügyet il­leti — mondta a tábor kedves, fiatal orvosnője, dr. Pircsi Magdolna, a KÖJÁL orvosa —, nem sokat törődik velünk a gazdaság. Későn hozzájk a vizet, az ételben meg szép számmal találunk legyeket! A gazdaság konyhájában szinte hemzsegnek. Szóltam, de ed­dig nem sokat tettek. Az étel ízesítése sem megfelelő, túl zsíros. A konyha melletti sze­méttartó nem íed^ft, valósá­gos paradicsoma a legyeknek! A tábor lakói joggal várhat­nak több figyelmességet az ál­lami gazdaságtól, önként jöt­tek, társadalmi munkában dolgoznak, s munkájuk nagy segítséget jelent. Vezetőjük, Kollarik Amália, a tábor pa­rancsnoka — a közgazdasági egyetem docense — már több mint tíz esztendeje jár építő­táborokban; „jó kezekben” vannak a lányok. Pénteken utaztak haza, két hét — remélhetően — kelle­mes emlékeivel. Fejér Judit például annyira megszerette, hogy... — Ha jövőre is lesz itt tá­bor, megint eljövök! Meglepő hasonlatosság — Akinek Bonn is elismeri érdemeit Milyen célokat követ az amerikai rakétakutatás ? 19­Folytatjuk Hitler gátlás- J tálán rakétalovagjának, > Werner von Braunnak, im- ’ már amerikai szereplését. J Mint már említettük, Bra­unt és rakétakutató csoportját 1945 április végén az amerikai légierő mintegy „kilopta” Eu­rópából. Jó fogás volt. Az ame­rikai űrkutatás azóta is Hitler volt szakembereiből él. Ez a német kutatócsoport a Hutsville-i kísérleti állomáson az Európából zsákmányolt V— 2-es rakétafegyver százait kapta meg, most már kísérleti célokra. Ezekből fejlesztettek ki az olvasók által az újságok­ból már jól ismert „Redsto­ne”, a „Honest John”, a „WAC Corporal”, a „Bumper” két­lépcsős és az 1958. február 1- én fellőtt ..Explorer” műhol­dat szállító, négylépcsős „Ju­Az amerikai „Bumper” nevű kétlépcsős rakéta. v Ki-: piter C” nevű rakétát! Valóban szép teljesítmény: az amerikai rakétakutatás a németek kezében! Ez megérte, hogy 1955-ben von Braun amerikai állampolgárságot kapjon. Állításaink igazolására egy fényképet mutatunk be. A fénykép az amerikaiak első „rakétasikerét” jelentő, az 1949. február 24-én a White Sands-i rakétakísérleti telep­ről fellőtt kétlépcsős „Bum­per” rakétát mutatja. Ez a ra­kéta teljesen a V—2-t formáz­za. Ugyanis a V—2 fejrészét csupán az ún. „WAC Corpo­ral” (szintén Braunék gyárt­mánya!) nevű, 4,7 méter hosz- szú és 50 cm széles rakéta be­fogadására tették alkalmassá. \ WAC Corporállal —» mint Qlső lépcsővel — már előbb 70 km magasságot értek el. Az !1v módon kétlépcsőssé tett Bumper” rakéta 410 kilomé- ér magasba emelkedett és másodpercenként 2,7 km se­bességet ért el. Braunról Amerikában film is készült „A csillagok után Wernher von Braun, a volt SS-katona, ma az USÁ-ban a világ Icgagresz- szívebb hadse­regének raké­táit tervezi. nyúlok” címmel. Ebből több filmkocka kimaradt: például az, amikor 1933-ban, mint SS- Sturmbannführer magára ölti a halálfejes uniformist, vagy amikor 1939-ben Hitler fogad­ja Peenemündeben. Amerikai sikerei mellett 1963-ban a ber­lini egyetem díszdoktorává választották és az imperialis­ták érdekében végzett fárado­zásaiért — amerikai állampol­gár létére — megkapta a „Szö­vetségi Köztársaság Nagyke­resztjét”. Hivatalosan ma egy olyan űrhajó tervén dolgozik Kennedy elnök megbízásából, amely 1970-ig embert legyen képes a Holdra vinni és onnan visszahozni. Valóságban azonban ez a volt SS tervezte a Szovjetuniót körülvevő támaszpontokon le­vő, cikkünkben felsorolt bal­lisztikus rakétákat és ma to­vábbi kozmikus fegyverek szerkesztésén dolgozik ameri­kai gazdái számára. (Folytatása következik) Kováts Andor (kátai) Szűkszavú történelem A magyar trón többszörös várományosa nem térhet haza Ausztriába. Mindenütt erről és az ezt meg­előző vitáról beszélnek a nagy Habsburg-múltú országban. Még játékot is találtak ki, amely­nek lényege, hogy többen cso­dálkozva állnak, s egyikük így kiált: „Komámasszony, hol az Ottó?” * Spanyolország az ellentétek hazája. Nemcsak azért, mert ta­lálunk itt magas és alacsony embereket, s még csak azért sem, mert nyáron meleg van, és télen nincs is olyan hideg. Itt még a fogalmak is, a mi fo­galmainkkal összehasonlítva, bizonyos ellentétet mutatnak. Spanyolországban például arra, ami rossz, azt mondják, hogy Frankó! ★ „Kiéleződött a politikai hely­zet Argentínában” — írják nagybetűkkel a lapok. Többen meglepődtek ezen, s így szóltak magukban: „Mi a fene, tán ed­dig tompa volt?” Az argentínai kormányválságok pedig úgy hozzátartoznak e szép ország életéhez, mint az ementáli saj- hoz a lyukí A tanszeripar irányításra új munkacsoportot szerveztek a Művelődésügyi Minisztérium tanügyigazgatási főosztályán; ' eddig külön kézben volt a ku­tatás, a tervezés, a gyártás és i az ellátás. Az új munkareszleg j hatáskörébe tartozik az Isko­lai Taneszközök Gyára és az | Iskolai Felszereléseket Értéke­sítő Vállalat is. ök irányítják a kutatást, a tervezést, a gyár- I tást, az ellátást, s a munka- ! csoport felelős azért, hogy az 1 iskolák korszerű és elegendő mennyiségű tanszert kapjanak. Fontos féladata a tanszercso­portnak, hogy biztosítsa az ok­tatási intézmények részére a pedagógiai és egészségügyi szempontoknak egyaránt meg­felelő bútortípusok kialakítá­sát, ilyenek gyártását e>s főlya-1 matos felszerelését. A tervek szerint iskoláink­ban a hagyományos padok he­lyett fokozatosan áttérnek az asztalok és szekek hasznalata- ra, ami lehetővé teszi a tanu­lók kényelmesebb, egészsége­sebb elhelyezését. Az új beren­dezések első szériájának 24 ezer darabnak a gyártása 1964. januárban indul, s ettől kezdve már elfogadják az iskolák ren­deléseit. A szemléltető oktatáshoz szükséges eszközök, szertári felszerelések, anyagok gyártá­sának és oktatási, valamint művelődési intézmények za­vartalan ellátásának biztosítá­sára a Művelődésügyi Minisz­tériumban létrehozzák a szem­léltető eszközök tanácsát, amely jövő év elején kezdi meg működését. A tanácsban a közművelődési főosztály, to­vábbá az egyetemek, népmű­velési intézmények, a külön­böző szaktárcák, a pedagógu­sok szakszervezete és az Or­szágos Pedagógiai Intézet kép­viselői is helyet kapnak. Egységesítették a tanszerei látás irányítását Az iskolák fokozatosan áttérnek padok helyett asztalok és székek használatára dig elsők voltak. Ha most is sikerül, külföldi jutalomüdü­lésre mennek! — A sok tanulás után jólesik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom