Heves Megyei Népújság, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-07 / 157. szám

: 1963. július 7., vasárnap NÉPÚJSÁG Hajnali ludóaítás a piacokról: Van bőven áru Hatalmas az árcsökenés a múlt évhez képest — Megjelent a sárgadinnye a piacokon SZOMBAT REGGEL, ponto­sabban hajnali negyed öt az idő. Gyöngyösön, a vasútállo­más melletti szövetkezeti ér­tékesítő raktár területén azon­ban már mozgalmas kép fogad bennünket. Siető embereket látunk, akik gépkocsira rakod­nak. — Három mázsa fejes ká­poszta, 50 kg fokhagyma, 10 mázsa burgonya, hét mázsa paradicsom — .hallatszik a raktár ajtajában az egyik férfi monoton hangja, aki ellenőrzi és felírja a rakodómunkások által a gépkocsira pakolt áru mennyiségét. — Jó reggelt! — köszönünk rájuk Murcsányi Lászlóval, a MÉSZÖV ellenőrzési osztályá­nak vezetőjével, s megkérdez­zük: — Mikor indulnak? — Hamarosan! Az utolsó ládákat rakodjuk — válaszol­ják. — öt órára a piacon va­gyunk .... Aztán félreállunk, mert ilyenkor minden perc, minden hely drága. Az emberek siet­nek, hogy időben, a kofákat megelőzve szállíthassák a zöldség- és gyümölcsféléket a piacra. Amíg így állunk és nézzük az emberek igyekeze­tét. szorgalmát. Molnár Bála. a raktár vezetője csatlakozik hozzánk. Tőle tudjuk meg, hogy Gyöngyösön a MÉK dol­gozói mindent elkövetnek, hogy az áru mielőbb eljusson a piacokra és a vásárlókhoz. Itt vannak a piaci elárusítók, akik átveszik az árut, ellenőr­zik minőségileg és mennyisé­gileg is. — Milyen és mennyi árut szállítanak innét a lakosság­nak? — kérdezzük. — 70 mázsa burgonyát, 10 mázsa fokhagymát, 5 mázsa karfiolt, 60 mázsa fejeskáposz­tát, 8 mázsa kelkáposztát, 500 kg zöldbabot, 12 mázsa papri­kát, 30 mázsa paradicsomot, 80 mázsa salátát, 6 mázsa ré­pát adunk ki a mai napon — válaszolja a raktár vezetője, szinte fejből sorolja az ada­tokat. — Ezzel a város és a Mátra ellátását is biztosítjuk. JÁRJUK A PIACOT. Néze­getjük az áruk minőségét és árát. A kofák — egyöntetű a vélemény — drágábban adják minőségileg is gyengébb árui­kat. De nézzük a táblákat! A paradicsom kilója 6.50 forint a szövetkezetnél és 7 forint a ko­fáknál. A málna 11 forint, a kofáknál 13 forintért kapható. A vásárlók a szövetkezet el­árusítóhelyein tolonanak, nem titkolják véleményüket: nem­csak olcsó, de minőségileg is jobb a földművesszövetkezet áruja. Megéri a néhány per­ces várakozást! Aztán tovább megyünk- Utunk Hatvanba vezet. A raktárban a gyöngyösihez ha­sonló kép fogad bennünket. Friss, jó minőségű árut rakod­nak a gépkocsikra. A piacra már elszállították a megren­delt árut, most már a környék üzletei vannak soron. Petőfi- bánya, R ózsaszentmárton, Zagyvaszántó, Lőrinci, Erőmű, Apc; olvasom a papírokon a helységek neveit és máris hozzáfűzi Dudás János raktá­ros a következőket: — Ma nem nagy a forgal­munk. Mindössze 70 mázsa zöldségfélét és 40 mázsa gyü­mölcsfélét szállítottunk ki a raktárból. Egyetlen újdonsá­got mondhatok csak: a mai napon már kilónként 3,80 fo­rintért dinnyét is lehet tőlünk vásárolni. De nézzenek szét a piacon. A piacon valóban nincsenek sokan. Akik kint vannak, azok is a földművesszövetkezet standjánál vásárolnak. Fogy a sárgabarack, paradicsom, kel­káposzta, hagyma, répa, fő­zőtök és a többi „főznivaló” is. Csupán néhány pillantást vetünk az árjegyzékre, s aztán, a kíváncsiság kedvéért, elővesszük a múlt év hasonló időszakában érvényben levő árakat. így tudjuk meg, hogy egy évvel ezelőtt a paradicsom kilóját 23 forintért árulták hi­vatalosan a mostani 6,50 fo­rint helyett. De az uborka is 7,50 forint volt a jelenlegi 50 fillér helyett. A paprika fele­áron kel el most mint tavaly. 18 forint helyett ésupán 9,50 forintba kerül egy kiló belőle. A sárgadinnyének tavaly híre j sem volt, nem pedig ára, most pedig 3,80-ért lehet vásárolni. — van Arunk bőven, ki tudjuk elégíteni a vevőket — magyarázza Murányi László és hív. hogy menjek, nézzük meg itt is a kofák áruit. A hatvani kofák árui itt sem jobbak, mint a földművesszö­vetkezeté, azonban mégis drá­gábbak, — állapítjuk meg a vásárlókkal közösen. És a termelőszövetkezetek? Az ő standjaik is fogyóban vannak. Mintha kimondat­lanul is azt bizonyítanák tá­vollétükkel: ők megtermelik az árut, a felvásárló szervek pedig adják el. Nos, ez utób­bival nincs különösebb prob­léma, az fmsz-ek bőven el tudják látni a vásárlókat áru­val, betöltik hivatásukat, ér­vényesíteni tudják piaci ár- szabályozó szerepüket Fazekas István Indul! Indus í Indul! Július 14-én a Népújság és az Állami Biztosító 9 hetes SZÓRAKOZTATÓ! KÖNNYŰ! IZGALMAS! Vegyen részt ön is a rejtvénypályázaton, amelyet kilenc fordulóban fogunk közölni a Népújság vasárnapi, csütörtöki számaiban. Egy-egy lapban 4 kérdést fogunk feltenni, s minden egyes kérdéshez három választ közlünk. Az egy-egy kérdésre adott, három válasz közül a pályázó­nak kell eldöntenie a helyes választ, s azt aláhúzni, a lap­ból kivágott szelvényekkel együtt név, pontos cím feltün­tetésével be kell küldeni a Népújság Lapkiadó Vállalat címére Eger, Bajcsy-Zsilinszky u. 1. szám alá. A borítékra rá kel! írni: REJTVÉNYPALYAZAT. Az egyhetes fordulók megfejtéseit (vasárnap, csütör­tök) a megjelenés után legkésőbb egy héten belül csütör­tökig kell beküldeni, mert a később beérkezett megfejté­seket nem vesszük figyelembe. Egy személy 1 szelvénnyel pályázhat. A pályázaton mindenki részt vehet, aki a 9. fordulón feltett 72 kérdésből legalább 64 kérdést eltalál, tehát 8 héten keresztül helyes megfejtéseket küld be. A pályázat­ra beküldött válaszok után közölni fogjuk a megfejtések helyes szövegét A helyes megfejtők között az alábbi főnyereményeket sorsoljuk ki: I. díj: 1 külföldi út a Szovjetúnióba (8 napos) II. díj: I világvevő rádió III. díj: 1 fényképezőgép IV. díj: 30 kötetes könyvtár V. díj: 1 kerékpár VI. díj: 1 15 köves karóra VII—X. díj: 200,— Ft-os vásárlási utalvány (4 db) A főnyereményeket szeptember 30-án nyilvánosan sorsoljuk ki. A főnyereményeken kívül a megfejtők között minden heti forduló után 10 db 50,— Ft-os könyvutalványt sorsolunk ki, a nyertesek névsorát közölni fogjuk a Nép­újságban. Már most jegyezze elő a Népújság július 14-től meg­jelenő számait. ' wm "iB—rr—m—nnraTiwiTiirrriwrnw LABBÄZÄ^ A labdajáték rendszerint azzal indul, hogy A megbí­rálja ß-t, B vice versa A-t. Mondanak. egymásnak tücsköt, bogarat, s ha ebből az állatfaj­tából kifogynak, akkor kígyót és békát; a retorikában já­ratlanok alkalmasint megra­gadnak az aljnövényzetnél, füveknél, fáknál. A lényeg azonban egy: A és B soha­sem mondanak együtt C-t. S amit mondanak, az is csupa fi­nomság, udvarias dipomata nyelven. A labdázás — a kritika visszaverése, a kritika pre­venciója — idestova már tö­megsport. S ami a leginkább vonzó ebbeji: veszélytelen! A labdázók nem kapnak'sérvet, sőt strúmát vagy golyvát sem a sok beszédtől: Minapában szakszervezeti tanácsülésen, hatvan-hetven „kibic” előtt folyt élénk la^~ dázás az építő-, az építő­anyagipar és a szállítási szek­tor között. Az 1. számú ille tékes. az építőipar kapta i kritikát; és önkritika helyet az I. számú illetékes „lab­dát” dobott a ll-es és a Ili­as számú illetékesnek. Ám ezt a vitcy sem lehetett tető alá hozni; éppúgy, mint a va­lóságos tető után áhítozó épületeket. S volt még egy érdekessége ennek a látvá­nyos „labdamenetnek”: az I. számú illetékes bizalmat kért munkájához. Véleményünk szerint — s ezt már többször megírtuk — a bizalom nem valamiféle banktőke, amit szép szóért utalványoznak. A bizalmat ki kell vívni, azért dolgozni, harcolni Hell; s a bizalom éppen az eredmé­nyes munka, a helytállás jo­gos járuléka. Nem minden értelem nélkül írta Brecht a Galileiben: „A bizalom el­pusztul, ha követelni kezdik”. S mi van akkor, ha kérik?! (pataky) — Figyelem, figyelem! Rend­kívüli hírt közlünk! Marslakók szálltak le a Földre. Figyelem, figyelem! Néhány perc múlva folytatjuk rendkívüli híradá­sunkat, addig pedig hallgassák még, hogy Gina Dollobrigida minek köszönheti szépségét... Ezzel a szöveggel szakította meg adását néhány évvel ez­előtt egy amerikai magánrá­dióállomás. A hírre nagy fölfordulás tá­madt. A rádió hírszerkesztősé­gének telefonja szüntelenül csengett. Felzaklatott idegzetű emberek kértek további infor­mációkat. A megrémült rádió­hallgatók ostrom alá vették az újságok szerkesztőségeit és az állami tájékoztató szervek köz­pontjait, hogy megtudják, mi történt? Hol vannak a mars­lakók? Repülő csészealjakon érkeztek meg? Várható a kö­zeli órákban a Földünk kato­nai megtámadása? Záporoztak a kérdések és a hír, amelynek csupán az lett volna a célja, hogy felhívja a figyelmet az utána következő kozmetikai reklámműsorra, alapos felfordulást keltett. Az újságok óránként adták ki kü­lönkiadásaikat. hogy kielégít­sék a kíváncsiakat, akik minél többet akartak tudni a titok­zatos, földön túli világról. Százezer éves időparány Néhány évvel ezelőtt, az űr­hajózás előtti időkben a távoli Üzenet a világűrbe Várható-e a marslakók érkezése? világok értelmes lényeinek kérdése az újságok irodalmi rovataihoz tartozó anyag volt. Mondanunk sem kell, alig volt más ezekben a cikkekben, mint mese, fantasztikum. Azóta ro­hamléptekkel haladt a tudo­mány és a „marslakók” átke­rültek a tudományos rovatok­ba. Ma már egyetért abban a tu­dományos világ, hogy ha a bolygókon megfelelő feltételek alakulnak ki, ott élet keletke­zik. Az élet sok százmillió és sok százmilliárd évet megha­ladó fejlődése során kialakul­nak különféle fajok és megle­hetősen késői szakasz, a pszi- chozoikus korszak, az az idő, amikor megjelennek a gondol­kozó lények. Az ember „mindössze” né­hány százezer évvel ezelőtt je­lent meg a Földön. Tételezzük fel, hogy fennmarad még egy- milliárd évig. Ennyi idő em­beri vonatkozásban végtelen­nek fogható fel, de a világ­mindenség egészéhez mérve csak egy időparány. És azt is tudomásul kell vennünk, hogy más égitesteken is csak ha­sonló „időparányok” alatt lé­teznek gondolkodó lények. Eb­ből logikusan következik, hogy gondolkodó lények közötti kapcsolat csak akkor valósul­hat meg, ha a pszichözoiku- mok ideje egybeesik. Ennek nem kizárt a lehetősége, de feltehetően kevés a valószínűt sége. És, hogy éppen a közeli Marson élnének gondolkozó lények, szinte teljesen valószí­nűtlen. A Venus már felelt Az értelmes lények lakta bolygók közti összeköttetésnek ma már megvan a lehetősége. Erre á célra fel lehet használ­ni az elektromágneses hullá­mokat. A rádiócsillagászat már azt is meghatározta, hogy milyen hullámtartományba tartoznak a felhasználható su­gárzások. A kozmikus zavarok ugyanis lehetetlenné teszik a nagyobb hullámhosszúságok igénybevételét, a bolygók ter­mikus sugárzásai viszont a leg­kisebb méretű hullámok fel- használását zárják ki. A két véglet között viszont található egy olyan sáv, amely az ösz- szeköttetés megteremtésére al­kalmasnak látszik. A bolygók közti érintkezés első formai megnyilvánulása már megtörtént. A felszabadu­lás utáni években Magyaror­szágról küldtek jelzést a Hold­ra és érzékeny műszerrel a visszavert jelet felfogták. Négy esztendővel ezelőtt felelt elő­ször a Venus visszhangja. Ezek a jelzések, mint már közöl­tük, nem az űrből érkező, ere­deti jelzések, hanem csupán a földi jelek visszaverődései. De ugyanilyen alapon eredeti je­leket is felfoghatunk, hiszen ma már olyan nagyméretű an­tennákat és nagy érzékenysé­gű vevőberendezéseket is épí­tettek, amelyek 10 fényév tá­volságból is „megértik” a je­leket. Ha feltételezzük, hogy más bolygókon értelmes lények él­nek, akkor meg kell találni az érintkezés nyelvét. Olyan gondolatközlő rendszert kell megalkotni, amit minden ér­telmes lény megérthet, ha ren­delkezik olyan technikai be­rendezéssel, amely a jelzése­ket felveszi. A gondolatközlés szempontjából viszont mellé­kes, hogy ezek a lények mi­lyen alakúak, repülő csésze­aljakon közlekednek vagy sem. A lényeg a tz, hogy olyan hul­lámjeleket küldjünk és kap­junk, amelyek jellege az út közben nem változik meg.. Milyen az űroroszlán ? A világűrnyelv azonos jelzé­seket tartalmaz, amelyeket az egyszerűség kedvéért jelöljünk az ábécé nagybetűivel. Ezek­kel a jelekkel megtaníthatjuk a világűrnyelvet a távoli boly­gók lakóival, ha még nem tud­nák. Küldjük például a követ­kező jelzéseket: ABA CBC DBD EBE Ha ezeket a jelzéseket rend­szeresen küldjük, távoli part­nerünk meg fogja érteni a törvényszerűséget, mi a B jel­lel az egyenlőség fogalmát ha­tározzuk meg. Ezután küldjünk újabb jeleket: AAFA CCFC DDFD EEFE Ezekből a jelekből viszont az derül ki, hogy a F a „na­gyobb” fogalom megjelölésé­re szolgál. AGAA CGCC DGDD EGEE Hasonló elgondolás alapján a G- a „kisebb” fogalmat je­lenti. Ezen az alapelven kiindulva a tudósok ma már úgyszólván minden összetett fogalmat ki tudnak fejezni és amire még nincs jel, rövidesen arra is lesz. Az űrnyelven természe­tesen nem lehet nemzeti nyel­veken beszélni, még csak azt a fogalmat, hogy „oroszlán”, sem tudjuk kifejezni, de teljes részletességgel körülhatárol­hatjuk a különféle jellegzetes­ségeit éppen úgy, mint amikor a „barkochba” játékkal, csak, igen és nem válaszokkal pon­tosan meghatároztunk egy fo­galmat. A tudósok magas színvonalú természettudományi társalgást is folytathatnak a jelentkező távoli világok tudósaival. El­méletileg nem kizárt, hogy ilyesmire sor kerül. Az első földi lépések mindenesetre már megtörténtek. Hatalmas adó-vevő állomások épülnek. Üzenetek repülnek az űrbe és elektronikus agyak próbálják megfejteni a messzeségből ér­kező, ma még ismeretlen ér­telmű jelzéseket. Ki tudja, hátha valamelyik távoli bolygó lakói küldik üdvözleteiket és türelmetlenül várják a választ« . Veres Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom