Heves Megyei Népújság, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-05 / 155. szám

2 NEPÜJSAG 1963. július 5., péntek Az SZKP Központi Bizottságának nyilatkozata a szovjet—kínai pártközi tárgyalásokról B Szovjetunióban „nem kívánatos személynek“ nyilvánították a kínai nagykövetség több munkatársát A szovjet külügyminisztérium magyarázó közleménye Az Egyesült Nemzetek Szervezete Több mint egy évig tartó előzetes tárgyalások után, 31 tagállam részvételével 1945. október 24-én hivatalosan megalakult a föld független népeinek legfelsőbb nemzetkö­zi szervezete az ENSZ. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezete 1945. december 31-ig további 21 tagállammal gya­rapodott, úgyhogy az ENSZ 1946. január 1-re az 52 tagor­szág földrajzi fekvését figye­lembe véve a Szovjetunió te­rületére, Nyugat-Európa leg­nagyobb részére, az amerikai valamint ausztráliai kontinen­sekre, továbbá néhány ázsiai és három afrikai ’ország terü­letére terjedt ki. Az 1946. január 1. — 1950. december 31 -i közötti ötéves időszak végére a tagállamok száma — az újabb 8 ország felvételét figyelembe véve — 60-ra gyarapodott. Svédország kivételével valamennyi új tagállam a földrajzilag az ázsiai kontinenst képviselte. A 8 ország közül 4 1945. óta fel­szabadult gyarmati ország volt. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének taglétszámában a következő öt év alatt, 1951. ja­nuár 1.—1955. december 31-e között csupán az időszak utolsó napjaiban történt változás. Az ENSZ 1955. december 14-én 16 űj országgal — közöttük Ma­gyarországgal, valamint a szo- Süúista világrendszer másik három európai tagjával — Bul­gáriával, Albániával és Romá­niával — gyarapodott. Hazánk­kal egy napon nyert felvételt három újabb felszabadult ázsiai gyarmati terület: Kambodzsa, Laosz és Ceylon, továbbá 6 európai kapitalista ország és egy afrikai ország, Líbia is. A világszervezet taglétszá­mában a legjelentősebb növe­kedés 1956. január 1.—1960, de­cember 31. között történt. Hu­szonhárom új tagállam — kö­zülük 20 függetlenné vált afri­kai ország — felvételével az ENSZ-tagok száma 99-re növe­kedett meg. 1960-ban, „Afrika Évének” betetőzéseként 14 volt afrikai gyarmati terület kap­csolódott be az Egyesült Nem­zetek Szervezetének munká­jába. Az elmúlt két és fél év alatt, 1961. január 1.—1963. július 1. között az ENSZ közgyűlése újabb 12 országot vett fel a világszervezet tagállamai közé. Az új tagállamok közül 11 fel­szabadult — legnagyobbrészt afrikai — ország. Ezen időszak alatt lett az ENSZ tagja a szo­cialista világrendszer első, ki­fejezetten ázsiai kontinensen fekvő országa, a Mongol Nép- köztársaság is. A 680 millió lakosú Kínai Népköztársaság az imperialista mesterkedések következtében még nem tudta elfoglalni jogos helyét az ENSZ-ben. Kína kép­viseletét a nyugati hatalmak, különösképpen az USA segít­»i E GYESDMEMZETEK SZERVEZETE­C 1 KOK 2 mszk 3 sr/jc 4 KOKA! KÉP! DZMKŰZTÁPMSii 5 DÉL-KOM S VIZTKAMI DIM KŐZTAPSASÉS 7 DÉl-WZWM 'az egyesült nemzetek szervezetének növekedése • 1945 DLC-3Í 19A6 J4N.1-1950 DEC 31 1951 JAN.1- 1955 DEC 31 W6JAN.1-1960 D[C 31 1961 MN H9Ő3 JUt 1 52 TÉG + 8 TAS + 16 TA6 + 23 TA5 +12 Ttb nnEE ÖSSZESEN: 52 a 60 76 99 111 TAGÁLLAM ségével jelenleg is a Csang Kaj- sekkista klikk bitorolja Ugyancsak nem tagja az ENSZ-nek a szocialista világ- rendszer két másik ázsiai tag­ja: a Vietnami Demokratikus Köztársaság, valamint a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság sem. Az imperialisták ál­tal kettészakított Korea és Vietnam déli területén székelő kormányoknak sincs ENSZ­tagságuk. Svájc hagyományainak meg­felelően nem tagja a világszer­vezetnek. A két Németország­nak sincs ENSZ szavazati jo­ga. Az ENSZ-tagállamok közül hiányoznak továbbá az euró­pai tőrpeállamok, mint Mona­co, San Marino, Lichtenstein, valamint az összes, jelenleg még gyarmati sorban levő or­szágok és területek is. 1963. július 1-én az ENSZ- nek 111 tagja volt. A világszer­vezet taglétszámában és en­nek megfelelően munkájában is egyre jobban tükröződnek a megváltozott erőviszonyok. Az ENSZ közgyűlésén a szocia­lista világrendszer államai 12, a felszabadult afrikai-ázsiai országok 46, a kapitalista or» szágok pedig 53 szavazattal rendelkeznek. I Az Izvesztyija csütörtöki száma közli a szovjet külügy­minisztériumnak a kínai kül­ügyminisztérium június 30-ár. elhangzott szóvivői nyilatkoza­tával kapcsolatos magyarázó közleményt. Az okmány meg­állapítja: Ez év június 30-án, az Űj- Kína hivatalos kínai hírügy­nökség Pekingben közzétette a Kínai Népköztársaság külügy- minisztériumi szóvivőjének nyilatkozatát abból az alka­lomból. hogy ez év június 27-én a Szovjetunió külügyminiszté­riuma jegyzéket juttatott el a Kínai Népköztársaság moszk­vai nagykövetségéhez. Mivel a Kínai Népköztársa­ság külügyminisztériuma az adott esetben sietve közzétette a sajtóban saját célzatos meg­jegyzéseit arról a kérdésről, amelyről a szovjet jegyzékben szó volt és a tényeket elferdít­ve értelmezte, a Szovjetunió külügyminisztériuma kénytelen a Kínai Népköztársaság kül­ügyminisztériumának szóvivői nyilatkozatával kapcsolatban ■ az alábbi felvilágosítást adni. A Szovjetunió külügyminisz- ; tóriuma ez év június 27-i jegy­■ zékében azt követelte a nagy- : követségtől, azonnal szüntesse ■ meg azt a példa nélkül álló ■ gyakorlatot, hogy a nagykövet- ! ség munkatársai és egyes, a í Szovjetunióban tartózkodó kí- • nai állampolgárok, illegálisan ■ terjesztik a KKP Központi Bi­zottságának ez év június 14-én--------------- ------- , —s b visszhangja ov beszédét”- met ezeknek a tanácskozások­- nak, mert Harriman a jövő hé- i ten már útnak indul Moszkvá- j ba, a nukleáris kísérletek be­- tiltásáról tartandó háromhatal­- mi értekezletre. ★ a BONN (Reuter): Bonni hiva- a talos körökben a szovjet mi­- niszterelnöknek a javaslatát olyan próbálkozásnak tekintik,- amelynek célja, törvényesen z megpecsételni Németország r kettéosztottságát. A bonni kor- t mány nyilatkozata szerint k Hruscsov javaslata a szovjet .- taktikának jellemző példája,- amellyel megpróbálja elérni a lehető legnagyobb nyugati en­s gedményeket, s ugyanakkor- cserében nem ajánl semmit. az SZKP Központi Bizottságá­hoz intézett levelét, amely — mint ismeretes — a szovjet sajtóban már részletezett okok­ból nem jelent meg a Szovjet­unióban. A szovjet külügymi­nisztérium nyilatkozata kije­lentette, nem kívánatos, hogy továbbra is a Szovjetunióban tartózkodjanak Mej Vej-kang, Lu Dej-hszing, Vang Jao-Tung, a nagykövetség munkatársai, valamint Liu Tao-jüje és Jao Ji kínai állampolgárok. A neve­zettek olyan tevékenységet folytattak, amely ellentétes a testvéri szocialista országok közötti kapcsolatokban s általá­ban az államközi kapcsolatok­ban általánosan elfogadott normákkal, súlyosan sértették tevékenységükkel a Szovjet­unió szuverenitását. Miért kényszerült a Szovjet­unió külügyminisztériuma ilyen intézkedésre? Felsorolunk néhány tényt. Ez év június 16-tól a Kínai Népköztársaság moszkvai nagy- követségének munkatársai és néhány kínai állampolgár ön­hatalmúlag, a szovjet szervek tudta nélkül, különféle úton- módon, egyre fokozódóbban, il­legálisan terjeszteni kezdték szovjet intézményekben, repü­lőtereken, vasúti várótermek­ben és más helyeken a fent- említett levelet, amelyet külön e célból, nagy példányszámban sokszorosítottak, orosz nyelven. A levél szövegét a nagykövet­ség munkatársai gépkocsin el­szállították különféle moszk­vai intézményekbe, postán megküldték szovjet állampol­gároknak, elvitték a laká­sokra. A szöveget Moszkvából különlegesen irányított munka­társak más városokba is eljut­tatták, többek között Lenin- grádba, Kijevbe, Odesszába. Dubnába és máshová. A szovjet emberekből ez nemcsak csodálkozást, hanem jogos tiltakozást is kiváltott. A külügyminisztérium és egyéb szovjet szervezetek számtalan levelet és nyilatkozatot kaptak, amelyekben a szovjet állam­polgárok felhívják a figyelmet a kínai képviselők tűrhetetlen tevékenységére, és megkérde­zik, miért viselkednek azok úgy a Szovjetunióban, mintha valamelyik kínai tartomány­ban tartózkodnának. A szovjet emberek intézkedéseket köve­teltek e tevékenység megszakí­tására. A Szovjetunió külügyminisz­tériuma, amely kezdettől fogva nem akarta, hogy a kérdés szükségtelenül kiéleződjék, jú­nius 17-én már szóban figyel­meztette a Kínai Népköztársa­ság moszkvai nagykövetét, nyomatékosan sürgette, hogy a kínai nagykövetség szüntesse meg a diplomáciai gyakorlat­ban eddig példa nélkül álló te­vékenységet, amely nyilvánva­lóan nem egyeztethető össze a diplomáciai képviselet státu­szával és feladatkörével. Kínai részről nem vonták le a szükséges következtetéseket. Erre való tekintettel a Szov­jetunió külügyminisztériumá­ban június 24-én ismét közöl­ték a Kínai Népköztársaság nagykövetével, hogy a Kínai Népköztársaság nagykövetsége munkatársainak és a Szovjet­unióban tartózkodó, a Szovjet­unió vendégszeretetét élvező más kínai állampolgároknak hasonló cselekedeteit nem le­het másként tekinteni, mint a szovjet állam szuverenitása megsértésének, a Szovjetunió­ban a külföldi diplomáciai kép­viseletekre és idegen állam­polgárokra érvényes szabályok és rendelkezések durva semmi­bevevésének. A szovjet kül­ügyminisztérium e megismételt figyelmeztetése után is folyta­tódott és még nagyobb ará­nyokat öltött az anyagok ter­jesztése. A dolog odáig fajult, hogy a Moszkva—Peking-vo- nat kínai személyzete a levél orosz nyelvű szövegét a vasút­állomásokon a vasúti kocsik ablakain keresztül kiszórta. A levél szövegét a vonatszemély­zet rádión keresztül közvetítet­te, amikor a vonat állomáson állt. Amikor a szovjet emberek udvarias formában felhívták a kínai állampolgárok figyelmét arra, hogy cselekedeteik meg- engedhetetlenek, ez utóbbiak több esetben is kihívó módon viselkedtek. Az említett Jao Ji például hangoskodva kijelen­tette szovjet embereknek, hogy a kínaiak „senkitől sem kérnek engedélyt” ezeknek az anya­goknak a terjesztésére. Ilyen körülmények között szovjet részről kénytelenek voltak közölni, hogy a kínai nagykövetség említett három, munkatársának és a Kínai Népköztársaság két más állam­polgárának tartózkodása nem kívánatos a Szovjetunióban és haladéktalanul el kell hagyniok a Szovjetuniót. Ezek a tények. (MTI) séhez vezető utat, a kínai veze­tőség a viszony kiéleződése felé tereli a dolgot. Bűnbakot keresve, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága szó­ban forgó nyilatkozatában olyan cselekményeket próbál az SZKP rovására írni, ame­lyeknek célja állítólag „a szov­jet-kínai kapcsolatok további megrontása, szakadás létreho­zása a nemzetközi kommunista mozgalomban.” Az SZKP Központi Bizott­sága határozottan vissza­utasítja ezt a rágalmat. Minthogy a Kínai Kommunist« Párt Központi Bizottsága nem tartja érdekének a vita be­szüntetését, továbbra is szélté- ben-hosszában terjeszti levéléi és nyilatkozatokkal lép fel pártunk ellen, az SZKP Központi Bizott­sága elhatározta, hogy a vitás kérdések helyes meg­világítása és a marxizmus —Ieninizmus védelme cél­jából megfelelő időben a sajtóban válaszolni fog a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának levelére. Az SZKP mindig síkraszáll és továbbra is síkra fog szálln a szocialista országoknak, < kommunista világmozgalom nak a marxizmus—leninizmu. és a proletámemzetköziség el vein alapuló egységéért, a kő zös ügyünkért, a békéért, i népek biztonságáért vívót harc érdekében, a nemzeti füg getlenségért, a kommuniz musért. eszéd legújab fontosnak tartja Hruscs elnök délelőtt egyórás megbe szélést tartott William C. Főt terrel, az Amerikai Leszerelő: Hivatal vezetőjével, Mcnamar hadügyminiszterrel, Harrimar nal és más tanácsadóival. Kt ső délután újabb hosszú meg beszélést tartott ugyanezzel csoporttal, de a tanácskozásb bevonták Rusk külügyminis; tért is. E tanácskozások után újsáí Írók fogták körül Sálingért, s elnök sajtófőtitkárát. Sálinge azonban részletekről nem vo hajlandó nyilatkozni. Csa annyit közölt: „Az elnök for fosnak tartja Hruscsov beszt dét.”. Az AP hozzáfűzi, azért szentelnek ilyen nagy figyel közzétegye a Kínai Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának június 14-i levelét. Egy ilyen levél közlése nyílt választ tett volna szükségessé részünkről, ami a vita további kiéleződését vonta volna nia- ga után. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága július 1-én újabb nyilatkozatot tett, amely hámis megvilágításba helyezte azokat az okokat, amelyek arra indították az SZKP Központi Bizottságát, hogy a jelen idő­pontban ne hozza nyilvános­ságra a szovjet sajtóban a Kí­nai Kommunista Párt Központi Bizottságának szóban forgó levelét. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának nyilatkozatából kitűnt, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetői nem kívánják a vita megszüntetését és a fennforgó nézeteltérések kiküszöbölését. Sőt, különböző kínai funkcio­náriusok, köztük a Moszkvában működő kínai nagykövetség munkatársai, durván megsért­ve a Szovjetunióban fennálló rendet, terjeszteni igyekeznek a Kínai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának június 14-i levelét. Ezzel a kínai szervek beavatkoznak pártunk belső ügyeibe és a nézeteltéréseket a pártközi kapcsolatok területé­ről átviszik az államközi kap­csolatok területére. Ilyenformán, ahelyett, hogy keresné a pártjaink közeledé­A Hruscsov-b „Az elnök WASHINGTON (MTI): Nyu­gati hírügynökségek jelentése szerint, szerdán az Egyesült Államok fővárosában több dip­lomáciai tanácskozást tartot­tak, e tanácskozásokon a nuk­leáris kísérletek megszünteté­séről, valamint a NATO és a Varsói Szerződés meg nem tá­madási egyezményéről szóló szovjet javaslatot vitatták meg. Mint ismeretes, ezek az indítványok Hruscsov szovjet miniszterelnök berlini beszé­dében hangzottak el. Az amerikai külügyminisz­térium összehívta szövetsége­seinek nagyköveteit és tájé­koztatta őket a kormány állás­pontjáról. A Fehér Házban Kennedy MOSZKVA: A Pravda mai száma első oldalon az SZKP Központi Bizottságának nyilat­kozatát közli az SZKP és a Kínai Kommunista Párt kép­viselői között küszöbönálló tár­gyalásokkal kapcsolatban. A nyilatkozat így hangzik: — A megállapodás alapján 1963. július 5-én Moszkvában tárgyalások kezdődnek a Szov­jetunió Kommunista Pártja és a Kínai Kommunista Párt kép­viselői között. Az SZKP Köz­ponti Bizottsága jóváhagyta a tárgyalásokon részt vevő szov­jet pártküldöttség összetételét. Eszerint az SZKP-t Szuszlov, Grisin, Andropov, Iljicsov, Po- nomarjov, Szatyukov és Cser- vonyenko képviseli a megbe­széléseken. Az SZKP Központi Bizottsá­gának júliusi plénumán hozott határozat értelmében, pártunk küldöttsége a tár­gyalásokon töretlenül a XX., XXI. és XXII. kong­resszuson elfogadott irány­vonalat fogja követni, védelmezni fogja a kommu­nista világmozgalom általános vonalát, amelyet a marxista- leninista pártok moszkvai ta­nácskozásairól kiadott nyilat­kozatok domborítottak ki. A küldöttség arra fog törekedni, hogy létrehozza a jobb kölcsönös megértést pártjaink között a világ mai fejlődésével összefüg­gő rendkívül fontos kérdé­seket illetően és létrejöjjön a kedvező légkör a kom­munista és munkáspártok nemzetközi értekezletének előkészítéséhez és megtar­tásához. A megmutatkozott nehézsé­gek és nézeteltérések leküzdé­se végett az SZKP Központi Bizottsága javasolta, hogy szüntessék be a nyílt vitát a kommunista mozgalomban és a maga részéről valóban ennek megfelelően jár el. Ámde, a létrejött megállapodás ellenére, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága tovább élezi a vitát és június 14-én kelt levelében újból rágalmazé és alaptalan támadásokat inté­zett a Szovjetunió Kommu­nista Pártja és más testvér­pártok ellen. Abban a törekvésében, hogy kedvező légkör ala­kuljon ki a két párt kép­viselőinek találkozásához, az SZKP Központi Bizott­sága nem tartotta célsze­rűnek, hogy a jelenlegi idő­pontban a szovjet sajtóban

Next

/
Oldalképek
Tartalom