Heves Megyei Népújság, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-31 / 177. szám
4 NEPÜJSAG 1963. július 31., szerda Ahol már a vőlegények sem hiányoznak! — BÜSZKÉK ""(vagyunk fia- Jtáljainkra... — E tömör véleményt az atkári Üj Élet Tsz elnökhelyettese mondta, a tsz kertészetében dolgozó ifjúsági munkacsapatról. Amolyan formális „háztáji" dicséretnek sem vehetjük ezt, mert a gyöngyösi járási KISZ-bizottság titkára, Fülöp Andor is hasonlóképpen jellemezte az atkári lányokat. A nap már erősen nyugat felé hajlott, amikor Hovanecz Károly alapszervi KlSZ-titkár- ral elindultunk, hogy kint a kertészetben felkeressük a m unkacsapatot. A falu szélénél már megpillantottuk őket. Éppen „sorvégi” pihenőt tartottak. Hiába, a fiatal, rugalmas derék is megkívánja a néhány percnyi nyugalmat, meg a hőség is követeli a szusszanásnyi szünetet. A lányos, szégyenlősködés- sel induló társalgás csakhamar vidám, közvetlen beszélgetéssé fejlődött. így Pólónkul Irén bevallotta, hogy titokban már a vőlegénynek valót is kinézték. De bárki is legyen az illető, szerencséjének fonalát nem köti rossz helyre. — Egyes lány... — árulkodtak a barátnők. — Hallom, új házat építettek, — tereltem a beszélgetést otthoni dolgokra. Bólintott. — Nehezen, de sikerült. — Kis szünet után még hozzáteszi. — Már a bútorokat is megvettük. — Itt ez a szokás, — veszi át a beszélgetés fonalát az élénk szemű Farkas Anna. — Tavaly is szépen kerestünk, és az idén még többre számíthatunk. — Mire költi a pénzt? — Ezer helye van. Ruha... bútor! Szeptemberben lesz az esküvőm. — Gratulálok. A vőlegény? — Itt a tsz-ben sofőr. | A LÁNY SZEMT] te szótlanul ülő Viszkra Erzsi felé villan. — Más is férjhez megy a csapatból az ősszel? Talán csak nem Erzsikéről van szó? •— De rólam. — Felel pirulva a vékony* barna lány. — Október 19-én lesz az esküvőnk. — És a bútor?..« Látogatás az atkári Új Élet Tsz leánymunkacsapatánál — Már régen megvettük, — élénkül meg hirtelen. — Hálószoba, konyhabútor, stafírung... szóval, minden. — Ha mindent megvettek már, mit hoznak majd a vendégek. — Nálunk háztartási gépet szokás. — Erzsiké meghívta teljes létszámban a munkacsapatot — jegyzi meg Bagi Ilonka, munkacsapatvezető. A sor végén törékeny, karcsú kislány húzódik meg, szótlanul, de látni, hogy minden szóra élénken figyel, ö Tóth Piroska, a munkacsapat legfiatalabb tagja. Alig 15 éves, de munkában, szorgalomban nem marad el társnői mögött. Igaz, hogy a csapat legöregebb tagjának az életkora sem haladja túl a 19 évet. Megszólítom. — Hallottam, Piroska, hogy mezőgazdasági technikumba járt. — Egy fél évig Törökszent- miklóson, de ... abba kellett hagynom. Az édesanyám beteges, és kellett a segítség. A nővérem gimnáziumba jár, így kettőnket nem bírtak volna taníttatni. Véglegesen lemond a tanulásról? Tiltakozik. — Hogy gondolja! Ha betöltőm a tizennyolc évet, újra kezdem, levelező tagozaton. Letelt a pihenő idő, meg a zellerhajtások között burjánzó gyom is munkára serkentette a csapatot. Örömmel veszem tudomásul, hogy az atkári fiatalok nem vágynak el a faluból. Sőt, ahogy Hovanecz Károly elmondja, már a „vándormadarak” közül is többen visszaszállingóztak. Megtalálják számításukat, mert a tsz-től minden hónap 15-én 30 forintot kapnak munkaegységenként előleg képpen. Egy hold kukoricát is kapnak az atkári lányok, amelyből a jövedelem 30 százaléka szintén az övék. IV TINT PS ITT I arrÓ1 SZÓ> h0gy nincs irr | Atkáron elké_ nyeztetik a fiatalokat. Tavaly is csupán egy esetben vettek részt kiránduláson, amelynek kiadásait a 20 hold, közösen dolgozott kukorica jövedelméből fedezték. A közeljövőben Felsötárkányba készülnek, két napra. Maradt még a tavalyi pénzből, de reménykednek, hogy az esetleges hiányzó ösz- szeget a tsz vezetősége pótolja. Megérdemlik! Laczik János TÜZÖRÖK FIGYELIK A GABONATÁBLÁKAT *» Asszony, rohanj a táblához, a lányunk tüzet fogott! Fülöp György rajza 3tí millió forint műemlékeink helyreáll ításá ra Az Országos Műemléki Felügyelőség évente sok millió forintot költ történelmi múltú — olykor több száz éves —építészeti nevezetességeink feltárására, helyreállítására és konzerválására. Az országban hét helyen: Egerben, Nyíregyházán, Pécsett, Sopronban, Sümegen, Szombathelyen és Visegrádon működnek műemlékvédelmi építészeti kirendeltségek. Ezeknek több mint 500 főnyi — falfestő és kőfaragó restaurátorokból, szobrászművészekből, tervező mérnökökből, építészekből és a legkülönbözőbb iparosokból álló — szakember törzsgárda varázsolja újjá és védi nemzeti kultúránk építészeti remekeit. Ebben az évben 112 helyen dolgoznak az Országos Műemléki Felügyelőség helyreállító brigádjai. Az idén 38 millió forintot költenek ismeretlen műemlékek feltárására s a meglévők új köntösbe öltöztetésére. Több milliós állagmegóvási munkát végeznek az egervári várkastélyon, a kőszegi Juri- sich váron, a budai és az esztergomi várakon is. Visegrádon kijavítják a Salamon tornyot, Ráckevén a Savoyai kastélyt. Válaszol a miniszter: Nem a vasútépítés gátolja Hatvan iparának fejlesztését Folyó hó 10-én kelt levelükre, valamint a Népújság folyó hó 5-i számában a „Gyárak helyett — napidíjak” című cikkben foglaltakkal kapcsolatban a következőkről értesítem: Hatvan város 1958-ban készített városrendezési tervének közlekedési vonatkozású megoldásait a Városépítési Tervező Vállalat az Üt- és Vasúttervező Vállalat (UVATERV) által 1950-ben készített tanulmánytervére alapozta. 1955-ben a MÁV Vasúttervező Ü. V. elkészítette Hatvan MÁV személypályaudvar fejlesztési tervét és ezt a KPM I. Vasúti Főosztálya még abban az évben közigazgatási bejáráson — az összes érdekelt hatóságok bevonásával — letárgyalta és jóvá is hagyta. Az 1958-ban készített város- rendezési tervben ezt az állomásfejlesztési tervet nem vették figyelembe, sőt a város- rendezési terv egyeztetésébe a KPM-et nem is vonták be. Ezért a KPM illetékes szerveinek nem volt meg az a lehetőségük, hogy a tervvel kapcsolatos észrevételeiket időben megtegyék. AZ EGRI NÉPKERT fejlesztési terve EGER EGYIK értéke a belvárosiban, a fürdők közelében elterülő hatalmas, közel 12 hektár kiterjedésű ősi park, a Népkert. Az évszázados fákkal pompázó, változatos zöld terület nemcsak Eger dolgozóinak üdülőhelye, a sportolók otthona, de mint fürdőpark, az idegenforgalom egyik központja is. Valamikor mi voltunk az árvalány haj, a pusztai romantika országa. Nagy nehezen levedlettük ezt az avas gúnyát és divatosabbat öltöttünk magunkra: csíkos dresszt és lábszárvédőt, s éppen hogy csak címerünkbe nem került a barázdált bőrlabda. De minthogy minden sikknek számlálva vannak napjai, az operett lett az új hóbort. Csárdáskirálynő reggel, délben, este, futószalagon, itthon és külföldön. S milyen sokára gyulladt ki a magasabb felismerés fáklyája: a tanulásból kell népmozgalmat csinálni. Szellemi tőkénket kell kovácsolni, hogy fénye- sedjen az elménk, hogy hozzáokosodjunk a korhoz! így azután manapság már szinte mindenki tanul. Diák-nemzet lettünk itt Európa szívében. Erről lelkendezik a személyzeti osztály vezetője is a fonógyárban. — Ezt hívják, kérem, kulturális forradalomnak. Nálunk minden vezető tanul. Az igazgatót például most győztük meg, s már be is iratkozott az édesipari technikumba. De ez nem minden, A főkönyvelőnk másodéves a jogi egyetemen, én jövőre államvizsgázom fiID iAk-nimzet zika-kémia szakon. Az üzemi bizottság elnöke most írja a szákdolgozatát magyar nyelvészetből, a négy művezető pedig együtt végzi a húsipari technikumot. A szákmányvezetők közül három alkalmazott matematikus lesz, kettő erdész, egy asszony pedig gyors- és gépírást tanul felsőfokon. Csak így' lehet közszellem a magasabb tudás iránti vágy. Mert a példa ragadós, Tegnap két fonónőnek adtunk ajánlást a könyvtáros szakra, egy lakatos pedig a régészetet akarja kitanulni. Álljon ide még egy olyan személyzeti vezető, aki ennyi... — Csak ne döngesd a melled! — intette le barátja és kollégája, aki a vágóhídon kapott ugyanolyan hivatalt. — Neked könnyű. Ezerkétszáz ember van a gyárban. Válogathatsz. Nekem már vissza kell tartani az embereket, mert egyszer csak kiírhatjuk a kapura, hogy „tanulmányi szabadság miatt zárva.” Több mint harminc ember tanul a százhúszból közép- vagy felső fokon! Van közöttük nyolc textiltechnikus, kilenc tanítóképzős, négyen a gépipariba, hárman a zeneművészeti szakiskolába járnak. Az utóbbiakból kettő heniesle- gény. Hallanád csak, hogy zeng néha a csarnok: „Fel torreádor, öld meg a bikát...” No és a négy lány a csomagolóból! Két asszony a feldolgozóból! Óvónők meg vegyészek lesznek. Soroljam a vezetőket is? Hát először is az igazgató: nekünk nem kellett agitálni, ősszel doktorál néprajzból, szerénységem pedig egy év múlva végzek a műegyetemen. Két agro- nómusunk is lesz, a diszpécser meg a minőségi ellenőr. Ez semmi? — Szó se róla, nagyon szép. S milyen jó, hogy szóba került a téma! — Ugyan miért? — Azt montad, ugye, hogy nyolc emberetek tanul textiltechnikusnak? „ — Pontosan. Napok múlva a kezükben lesz a bizonyítvány. — De kellene nekünk ezekből! — Azt már nem. Még hogy mi kitanítassuk őket, ti meg elvigyétek! Ne haragudj, ellenkezik az üzemi érdekekkel... — Nagyon nagy szolgálatot tennétek. A minőségi ellenőrünk nyolc osztállyal ül a műszerek mellett, két műszakot kiemelt fonó- nő vezet, s ősszel nyugdíjba megy három művezetőnk ... — No várj csak! Hány emberetek tanul a húsipariban? — Négy. A legjobb erők. — Akkor tárgyalhatunk. Természetesen cserealapon. De akkor is csak egyet egyért. — Természetesen. Legfeljebb majd kiké- peztetünk még négyet. Bár neked nem kell mondanom, milyen áldozat ez. Szabadság, állandó beosztás ... Néha a haja majd elmegy az embernek! — Akkor is vállalni kell. Képzeld csak el, ha mi sem gondolnánk az emberek kiképzésére. Törődnek is azzal fönn, hogy van szakem-' bér, vagy nincsen. De< a terv, az igen... — Meg a határidő! — És mindig csak a' szorítás. No még ezt,' no még azt... — hogy adnának egy' mérnököt? Azt nem. — Vagy egy közgaz-• dászt!... — Vagy egy terv-sta-, tisztikust!... — Ezért mondom, itt az üzemekben kell mégJ jobban szorgalmazni a' tanulást. 1 — Fején találtad a, szöget. Nekem már kész* tervem van az őszi is-* koláztatásra is. Négy< emberünk megy az épí-< tőipari technikumba,< kettő állatorvosira, egy, pedig filozófia szákra...' — Elárulhatom, hogy\ mi sem az utolsó perc-t ben kapkodunk. Már el-', küldtük a jelentkezési< lapokat meg az ajánld-', sokat. Lesz két új hall-, gatónk a jogon, kettő az' iparművészeti, szakisko-. Ián, egy meg az ének-J tanárképzőn... — Így is kell. Vagy1 diák-nemzet vagyunk] vagy sem! ' — Persze, persze Vagy tanulunk, vagy i nem. ' Sz. Simon István < Megítélésem szerint a város- rendezési tervben kijelölt terület ipartelep létesítésére nem alkalmas, mert az ide telepítendő üzemek szállítási igényeit előbb-utóbb iparvágánynyal kellene kielégíteni. Ennek a területnek iparvágányos kiszolgálása azonban — a rendező pályaudvarhoz viszonyított kedvezőtlen fekvése miatt — csak Hatvan MÁV személy- pályaudvar Budapest felőli végének teljes metszésével, keresztirányú mozgásokkal lenne megoldható, amelyek az állomást az átmenő forgalom elől huzamosabb időre lezárnák, s ez által az állomás teljesítőképességét korlátoznák. Folyó évi március 11-én a KPM-ben tartott egyeztető tárgyaláson az Építésügyi Minisztérium területi főépítésze, miután tudomásul vette álláspontunkat, elismerte Hatvan város 1958-ban készített rendezési terve felülvizsgálatának és módosításának szükségességét. A fentiek alapján világos, hogy a MÁV a hatvani gyártelepítéseket nem akadályozza, hanem azokat összhangba kívánja hozni a személypályaudvar fejlesztési terveivel és üzemi követel menyeivel. A vasúti üzem különleges feltételeiket és területi elrendezést kíván és általában az ipari üzemek telepítésével kell azokhoz alkalmazkodni és nem pedig fordítva. Elképzelhető olyan vasúti megoldás is, amely Hatvan város elgondolásait ki tudja elégíteni, azonban annak költséges kivitelét csak alaposan megindokolt esetben lehet elfogadni. Kossá István, közlekedés- és posta- I ügyi miniszter. Fontos kérdések a népfrontülés napirendjén Füzesabonyban sárlási csoportvezető számolt be a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdaságaiból történő áruértékesítési tervfeladatok állásáról, ennek végrehajtásának tapasztalatairól Mindkét beszámolót hasznos javaslatokkal egészítették ki az elnökség tagjai, s hozzászólásaik nagyban hozzájárultak a értekezlet eredményességéhez. Cs. I. Tegnap délelőtt Füzesabonyban a járási tanács vb termében ülésezett a Hazafias Népfront füzesabonyi járási elnöksége. Az elnökségi ülés fontos problémákat tűzött napirendre. Először Bocsi József a járási tanács vb-titkára számolt be a jelenlévőknek arról, hogy népfrontbizottságaink hogyan segítik a tanácsok és azok egyes bizottságainak munkáját. Márton Imre, járási felváAz elmúlt éveikben a kert meglehetősen leromlott, kellő gondozás hiányában egyes részek pusztulásnak indultak. A városi tanács, a Népkert fontosságát értékelve, elhatározta a fejlesztés, rendezés és fenntartási tervek elkészítését. A tervezésbe be kell vonni a régi Népkerttőd nyugatra jeső dombos területeket. Itt fi- Jgyelembe kell venni a mostel- * készült új szállodát, a Nagy »József utca és Klapka György íutca közötti átkötő úttól nyu- Jgatra a közeljövőben épülő 4 > új háromemeletes lakóházat, £ valamint a későbbi években k esetleg kivitelezendő szabad- Jtéri színházat. A kialakításnál > természetesen számolnak a jelenlegi összes AKÖV-épület l lebontásával, gépkocsi-parkí> rozóhelyek kialakításával. > A „régi” Népkert nyugati £ felében, a főbejárattól jobbra kegy kis kerti tó csillogó Víz- Hűkre emeli a látvány szépsé- , gét. A rét közepén álló két i facsoport, mint egy-egy kis £ sziget megmarad, ezek egyiké- »re az a XVIII. századi, faragott kőhíd fog átívelni, amelyet a pusztulástól megment- íve, a Csákány utcai városi »kertészetből hoznak át ide. > FELMERÜLT a gondolat, »hogy az újjávarázsolandó £ Népkertben egy szép szökőku- »tat is kellene létesíteni. Ennek »helyéül kétségtelenül legalkal- 5 masabb volna a kert közép- £ pontja. Ha sikerül megoldást »találni arra, hogy a ma kissé »el is dugott bronzszobor a vá- Jrosban egy reprezentatívebb ? helyen nyerjen felállítást, úgy »a szökőkút létesítésével is szá- »molhatunk. S A mai népkerti söröző ter- ?mészetesen megmarad, de szó f lehet korszerűsítéséről, cél- iszerűbb üzemeltetésének biz- Jtosításáról. A közeli gyermek- V játszóteret más. nyugalma- ?sabb környezetbe helyeznék tát, kulturáltabb kialakítással, í Élesen vetődött fel: lehet-e rmég bármilyen épületet elhelyezni a Népkert zöldterületén? Egyhangú megállapítás volt, hogy nem. Kivétel csupán az lenne, hogy a Klapka utca mellett, a patakparti sétány és az ún. „Petróvilla” közé még elhelyezzük a reményünk szerinti gyógyszállót, amely kis alapterületével, de 8—9 szintes magasságával kellő súlypontot képezne a fürdőkörnyék kapujánál. Más épület még a sportterületre sem kerülhetne, sőt kívánatos volna ott néhány nem odavaló létesítmény (pl. a tekepályaépület) lebontása is. NEHÉZ KÉRDÉS a Népkerten átvezető forgalom szabályozása. Egyrészt jó lenne, hogy a kert mentesüljön a zajtól, másrészt azonban meg kell oldani a vasútállomáshoz és a sporttelepre igyekvők átengedését. A probléma — bizonyos engedményekkel — az átvezetések átalakításával talán megoldható lesz. Másik „forgalmi kérdés”, hogy a szállodáikból hogyan jussanak el a vendégek a fürdőkhöz (a strandra) anélkül, hogy ki kellene menniök a Klapka utcára, vagy a Hadnagy utcába? Ezt az igényt az a kis gyaloghíd oldja meg, amelyet a Népkert keresztalléjának keleti végén akarunk a patak fölé építeni, az ott létesítendő későbbi strand bej áraihoz. Kívánatos volna még: a Klapka utca felőli, a Fazola- kapuhoz vezető bejárati út ki- szélesítése. A Nagy József utca keleti végén a teret rendezni kell, esetleg parkírozó- hely kialakításával. Helyet kell biztosítani az esetleges térzenének. Gondoskodni kell a park stílusos közvilágításáról, az esővíz elvezetéséről. Hangulatos lenne néhány szobor elhelyezése is a kertben. ★ EZEK VOLTAK azok a gondolatok, amelyek a Népkert fejlesztésével kapcsolatban felmerültek. Hisszük, hogy íoko* zatosan meg is valósulnak. H. S.
