Heves Megyei Népújság, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-31 / 177. szám

1963. július 31., szerda NEPÜJSAG 3 Egy csarnok bosszúság A hegyeik csak távolról ké­kek. S a Hajtóműgyár fűrész- fogtetős új csarnoka is csak kívülről látszik hibátlan szép­nek — Eger szélén. Bedül: szeplőfoltos! Sőt, precízebb meghatározással: esőfoltos!! Esik eső, de megázunk És tovább: majd csak eresz alá állunk... No de, a csarnok­ban dolgozni kell; mert bár a második negyedévben — a normaidőn felül — 2857,5 túl­órát (!) végeztek, három szá­zalékkal adósai maradtak a tervnek. A munka hát nem állhat — ha odakünn még annyira is ömlik a mennyei víz. Néhány napja épp eső után jártunk az új csarnokban: eső nedves nyomai éktelenkedtek az ablakok körül, tócsák a be­tonpadlón; s a sarokban, az egyik eszterga fölött tányér­nyi lyukon át bevillant a szürke bádoglemez; éjjel esett az eső, s reggel is egy kevés, fél nyolckor elállt, de még délben is sűrűn pittyegtek a kövér cseppek onnan föntről — elgondolni is szörnyű, mi történt volna, ha az árammal dolgozó eszterga zárlatot kap! De ha a kábelcsatornába fo­lyik be az esővíz, abból is 6zármazhatik elég galiba ... Ki tehet róla? — Pótbádogozást rendeltek, megcsináltuk — mondja Eli- ser Károly építésvezető. — Az ablakoknál meg az a helyzet, hogy csak „egy vinklire zár­nak” biztosan. Ha bevág az eső, arról nem mi tehetünk. Ki tehet akkor? Természe­tesen — az eső. Mert minek esik folyton, ha kell, ha nem kell?! Okolható a helyzetért a szél is, mert ha nyugton ma­radna, az eső függőleges úton érne földre, nem csapódna az ablakokra!! A hibák csokra ezzel azonban még nem teljes! A belső közlekedési utakat még nem készítették el; emi­att az anyagszállítás, az anyagmozgatás nehézkes, szinte sziszifuszi munka. A forgácstárolás sem oldható meg az utak hiánya miatt, a forgácshegyek ott púposodnak a két „öreg” csarnok között, akadályozva a mozgást. Ugyanakkor az építési anya­gok, az építkezés során kelet­kezett törmelékek is szanaszét hevernek a gyár területén, csupa felfordulás, összevisz- szaság mindenütt. Az anyagtároló betonja meg­süllyedt, akár kacsákat is úsztathatnak az ott megrekedt vízben. (— Nem úgy építet­tük, hogy oda teherautók is behajtsanak — mondja az építésvezető. A mázsányi önt­vényeket ölben cipelni még­sem lehet?! Talán akkor vil­lamostargoncával, járgánnyal —, de annak meg út kell, nem járhat a levegőben, mint va­lami helikopter), Lézert oltók Bár a szociális épületrész elkészült, ajtói zárva vannak; a mosdó, zuhanyozó nem üze­meltethető meleg víz hiánya miatt. Az új konyha átadása is a gőz miatt késik — a kazán nem üzembiztos. És hadd idézzem pontosan a feljegyzés egy fi­gyelmeztető mondatát: „félő, hogy az új csarnok téli fűtése sem lesz megoldva az építés- vezetőség részéről, mert a gőz- szolgáltató kazánok üzemelte­tése nem biztosított”. Mi ennek az oka? Dokumentum: egy szállítási bárca 1 Az ÉM Heves megyei Építő­ipari Vállalat generálkivitele­ző, a kazánokat próbafűtés után kellene, hogy átadja. A kazánbiztos azonban nem ad erre engedélyt csak akkor, ha a kazánok dokumentációja a kezében van — ilyen doku­mentáció azonban nincs, csu­pán egy piros szegélyű szállí­tási bárca, a MÁV mérlegelé­sét bizonyítandó: „1. 75 má­zsa" (!?) Kérelemmel fordul­tak az importot lebonyolító külkereskedelmi vállalathoz, onnan az a válasz jött: doku­mentáció nincs, ne is várja­nak, mért a csehszlovákok szabadalma a kazán, s ők a dokumentációt nem adják ki a kezükből... — Miskolcon is van legalább 10 kazán, amiről én tudok. Dokumentáció és kazánbiztosi engedély nélkül üzemeltetik — saját felelősségre — mond­ja Eliser Károly, építésvezető. Ami a beruházó lelkén szárad Panaszkodnak a Hajtómű­gyárban: az elektromos fejál­lomás még a mai napig sem került átadásra, s az új csar­nok keleti oldalán az áram nincs biztosítva! E dologban nem a kivitele­ző a ludas, nem is az ÉMÁSZ. Hanem a beruházó, a buda­pesti anyavállalat, a Felvonó- ég Hajtóműgyár. — A Miskolc—Eger közötti energiahálózatot kell „felhasí­tani”, s így kétoldali betáplá­lást kap a Hajtóműgyár — mondotta Simon Antal, az ÉMÁSZ egri igazgatóságának vezetője. — Mi ezt a „felhasí­tást” abban a pillanatban el­végezzük, ha rendelkezésünk­re áll a tervben előírt RD 7-es relé, ami a kétoldali energia­szolgáltatás zavartalanságát precízen biztosítja. Két éve, mikor a beruházó a terveket bemutatta, szóltunk, hogy ezt a relét szerezze be. De nem szerezte... ★ Hiba. bosszúságra adó laza­ság, fogyatékosság tehát bőven akad. Nemcsak egy csarnokra való, de jóval több. Ha a maga, posztján mindenki felelősséggel állna helyt, már előbbre tarta­nánk. S népgazdasági szinten ez lenne a jó. Pataky Dezső A rádió mikrofonja Gyöngyösön Szatirikus műsor Gyöngyösről — A riporter ad interjút — FIGYELEM! Számolás után indulunk! ötös lesz az utolsó. Egy, kettő, három, négy, öt. A keverőasztalnál Jakab Mi­hály technikus figyeli a kis­mutatót, kint a kocsiban Gó­cai István technikus elindítot­ta már a magnót, a színpad előtt pedig Hagy Piroska, a rádió aktuális főszerkesztősége kulturális rovatának vezetője figyel a szereplőkre. — Kedves közönségünk! Meghívom önöket... — konfe­rál Jankovits Jenő, a MÁV Kitérőgyártó UV színjátszó csoportjának vezetője. Így kezdődött. Pénteken dél­után a gyöngyösiek a Fő té­ren csak a nagy kék autót látták, amelyen olvashatták a felírást: Magyar Rádió. Kábe­lek kígyóztak az autótól a Helyőrségi Klub nagyterméig, ahol délután négytől hétig folyt a felvétel. És ha most azt várják, hogy különös izga­lomról számoljak be, csalódni kényszerülnek. Volt lámpalá­zuk, helyesebben: mikrofonlá­zuk a szatirikus együttes tag­jainak, ami azonban csak ap­ró, félbehagyott mozdulatok­ban jelentkezett inkább, a hanggal, a játékkal azonban alig volt hiba. Talán azért is ment minden aránylag simán, mert a felvétel vezetője nagy elismeréssel nyugtázta az egyes jeleneteket. AMIKOR a felvétel elké­szült, rádiókészülék segítségé­vel visszahallgatták a műsort. Mintha máris „igazi” adás lett volna. Gondolom, az sem meglepő, hogy mindig az a szereplő volt elégedetlen a hang­jával, aki éppen „adásban” volt. A többiek annál nagyobb elismeréssel nyilatkoztak róla. Nagy Piroska még Zeltner Adolffal, a vállalat nyugdíjas művezetőjével készített ripor­tot, aki kétszer ment nyugdíj­ba, de még mindig ott találha­tó a színjátszóknál. Fia, Zelt­ner Imre maga is szerepelt most a műsorban, unokája, Juza Ilona, aki a miskolci Ze­neművészeti Szakiskola má­sodéves zongora tanárszakos növendéke, a nézők között tapsolt, a szereplőknek. Zeltner bácsi büszkén emlékezett meg róluk. — Mi a véleménye az együt­tesről? — kérdeztem most én a rádióriportertől. — Nagyon tetszett. A műsor anyaga, mondanivalója, de a szereplők teljesítménye is di­cséretes. Ügy hiszem, a deb­receni és a dunaújvárosi szati­rikus együttes mellé most si­került hasonló értéket képvi­selő együttest felfedeznünk. A tavalyinál négyszer több zöldáru a piacokon Megyénkben aJhól az idén mintegy 14 ezer holdon kertész­kednek a szövetkezeteik, szá­mos zöldségféléből rekordter­mést értek el. Az időjárás is kedvez a zöldségfélék fejlődésé­nek, amely a bő termés mellett ízben, s zamatban is kedvezőnek mutatkozik. A kedvező helyze­tet mutatja az is, hogy számos zöldáruból a szokottnál jóval korábban kezdték meg az érté­kesítést. Paradicsomszezon pél­dául már teljes egészében be­indult és eddig mintegy 600 vagonnal értékesítettek, míg az elmúlt esztendőben ilyenkor alig jelentkezett ez az áru a pi­acon. Hasonló a helyzet a zöld­paprikánál is. Kedvezőbb a helyzet az egyik közkedvelt he­vesi csemegénél: a dinnyénél, melyből csaknem egy hónappal a szokottnál korábban kezdték meg az értékesítést, és naponta több vagonnal küldenek belő­le a piacra. A megye termelő- szövetkezetei ez ideig 2000 va­gon zöldárut értékesítettek, ugyanakkor az elmúlt évben ebben az időben 500 vagon1 volt a piacra került áruk mennyisé­ge Így az áru szállításában már ezekben a napokban túl­haladták minden eddigi év leg­nagyobb forgalmát, amely álta­lában augusztusban jelentke­zik. Ennek megfelelően várha­tó, hogy a jövő hónapban még tovább növekszik az árubőség. Napjainkban mintegy 120 va­gon zöldáru hagyja el a me­gyét, amelyet az ország minden részébe, sőt, külföldre is szállí­tanak. Ebből az áruból a fővá­rosba naponta mintegy 25 vagonnal küldenek. A MÉK szakemberei elmondották, hogy az árubőség mellett rendkívül megnövekedett a fogyasztói igény és a nagy tömegű szállí­tás mellett' így néha mutatkozik áruhiány a piacokon, hiszen a sok áru elszállításéra nem áll rendelkezésre kellő számú szál­lítóeszköz. A honvédség ezentúl mintegy 50 tehergépkocsival segíti a lakosság gyorsabb és frissebb zöldáruval való ellátá­sát. — Mikorra készült a felvé­tel? — Azt a feladatot kaptam, hogy augusztus 20-ra készít­sek százperces műsort a leg­jobb vidéki művészeti együtte­sekről. Ennek keretében a Győri Irodalmi Színpad, a Mezőkövesdi Matyó Együttes, a Miskolci Zeneiskola, a Me- zőcsáti Parasztkórus, a Fehér­vári úti SZOT Művelődési Ott­hon Irodalmi Színpada és 8 gyöngyösi szatirikus együttes került be a műsorba. A végső szót azonban a rádió elnöksé­ge mondja ki. Én azonban na­gyon bízom a gyöngyösiekben — Mikor jön legközelebb Gyöngyösre? — A TAVASSZAL jártarr itt először a kitérőgyáriaknál Már akkor készítettem róluk negyedórás riportot. A bemu tatóra sajnos, nem tudtam él jönni, ezt pótoltam most. Sze retnék még a gyöngyösi szü rétről egy szép műsort össze állítani a rádió-hallgatók ré szére. És nagyon kíváncsi va gyök a Fele se tréfa című sza tirikus összeállítás folytatásé ra. Mivel zárhatnánk ezt a be számolót, mint azzal: mi j; várjuk a folytatást. Addig i: sok sikert a kitérőgyáriak vál lakkozó kedvű, jó képessége együttesének! (g. molnár) Bányász fiatalok a Sástónál A gyöngyösi XII-es aknr KISZ-fiataljai a családtagok részvételével egésznapos sástó, kiránduláson vettek reszt. A délelőtt folyamán gyűlé­sen beszélték meg az alap­szervezet előtt álló — a mun­kát és a szórakozást érintő — feladatokat. Tervezik, hogy a jövőben gyakrabban rendeznek hasonló összejöveteleket, mert ez köze­lebb hozza egymáshoz a csa­ládtagokat és elmélyül a há­rom harmadban dolgozó fia­talok barátsága, egymáshoz való viszonya is. Hol állítják össze a holdrakétát? — A Hold-ex Barátságtalan fogadtatás vár az 31. Előző számunkban az i űrállomás berendezésének problémáit ismertettük. Az űrkutatás eddigi mene­téből arra következtethetünk, hogy az ember egyik következő célja a Holdba jutás lesz. A Hold 384 ezer kilométerre van tőlünk. Ekkora távolságot a szovjet űrrepülők már régen berepültek. Mégis, igen nagy feladatot jelent egy Hold-expe­díció lebonyolítása. A Hold megközelítésére kétféle terve van: 1. Az űrhajó 60—100 km-es magasságban kering körülötte és közben filmet és televíziós felvételt készítenek róla; 2. Az űrhajó kiköt a Holdon és onnan visszatér. Jurij Hlebcevics szovjet tu­dós egyik elgondolása szerint, a Hold felszínére leszállt — ember nélküli — űrhajót her­nyótalpas járművel kellene ellátni, amelyet a Földről le­hetne, kb. 300 km-es körzet­ben irányítani. Az űrhajó, elhagyva a Föld vonzóerejét, a légtér nélküli Hold felületére a szabad esés következtében 10 ezer kilomé­ter óránkénti sebességgel ér­kezne. Gondoskodni kellene tehát a sima leszállás végre­hajtásáról. Ez a cikksoroza­tunkban már említett módon, az űrhajónak egy iránypör­gettyű beindításával az átfor­dítása után a fékező hajtómű bekapcsolásával válna lehetsé­gessé. Minden a Holdra fel­juttatandó 1000 kg-ból 600 kg hajtóanyagot kell biztosítani ahhoz, hogy 400 kg-os hasznos teher oda felkerüljön. Ahhoz, hogy egy embernélküli, 4 ton­nás robotgépet feljuttathas­sunk a Holdba, 6 tonna hajtó­anyagra van szükség csupán ahhoz, hogy szerkezetünk ép­ségben leszállhasson a Hold felületén — ebben az esetben tehát nem is gondolva a szer­kezet visszahozatalára. Az embert is a Holdra jut­tató Hold-expedíció tervét az amerikaiak már egy meglevő űrállomásra támaszkodva dol­gozták ki. Ezen az űrállomá­pedíció előkészítése — űrhajósra son történne meg az ábrán­kon közölt holdrakéták össze­szerelése. Az egész expedíció 3 űrhajóból (2 utasszállító és 1 teher) állna és 50 ember venne benne részt. Az előkészületek 240 napig tartanának, amikor- is 360 felszállással minden má­sodik napon három szállító űr­hajó indulna a Földről az űr­állomásra. Az előkészületi fel­szállásokból 347-et igényel csupán a 11 700 tonna hajtó­anyag felszállítása. Ezután kezdődne meg az űrállomáson a Hold-űrhajók összeállítása. Egy-egy űrhajó hossza 50 méter, kerülete 33 méter, súlya pedig kereken 4000 tonna lenne. Az űrhajó végén elhelyezett hajtómű­üteg 30 különálló hajtóműből A Wernher von Braun által tervezett, a Hold felületére leszálló és onnan visszatérő holdrakéta. Felül látható az utas­kabin a napelemmel és a radarantennával. Középen a hajtó­anyag-tartályok helyezkednek el. Alul a rakétahajtómű. A holdrakéta rugózó támaszlábakon áll. Az ilyen formájú rakéta nem a Földről, hanem a már fel ételezett űrállomásról indulna és itt is szerelnék össze. gyakorlatban a +140 C foktól a —100 C fokig való hőmérsék­leti ingadozást jelenti. A kozmikus távolságokat tekintve, a Hold nincs messze tőlünk. Mégis, hogyha átgon­doljuk csupán a Holdba jutás mérhetetlen technikai nehézsé­geit, arra a megállapításra jut­hatunk, hogy a tudománynak a jelenlegi, ún. kémiai rakéták­nál jobb hatásfokú rakétatípu­sok megteremtésén kell fára­doznia. : A jövő néhány ilyen merő­ben új rakétatípusáfí. -•'•ónat­kozó elgondolásait a kővetke­ző számunkban közöljük. (Folytatása következik) Kováts Andor állna, legalul a szerkezet rágós támasztólábakkal rendelkezne, amelyek a zökkenőmentes le­szállást biztosítanák. A nap­elemmel és radarantennával felszerelt utasfülke felül fog­lalna helyest. Az űrhajó összes többi tartálya az üzemanyagot (hidrazinhidrát és salétromsav) szállítaná. Maga az út az expedíció ré­szére oda 5 napig, vissza szin­tén ennyi ideig tartana és hat hétig tartózkodnának a Hol­don. Nem akarunk részletekbe bo­csátkozni az egyáltalán nem vendégszerető Holdon való tar­tózkodást illetően. Röviden csak annyit említünk meg, mivel a Holdat levegőburok nem veszi körül, az oxigénről gondoskodni kell az ott-tartóz- kodás alatt. Ez azonban még azt a kellemetlenséget is magá­val hozza, hogy a kozmikus sugárzás ellen is védekezni kell, s az expedíció tagjainak szakadékokban és barlangok­ban kell menedéket keresniük. A Holdon 14 napig süt a nap, 14 napig éjszaka van. Ez a Egy érdekes kép, amely azt mutatja, hogy a Holdhoz vezető első lépcsőfok­nak — az űrál­lomás anyagá­nak összeirányí- tását az űrben — problémáját a Szovjetunió­ban már megol­dották. Képünk: A vosztok- 3 és a Vosztok-4 űrhajók csopor­tos repülése. (A kilövésnél közreműködő szakember által készített rajz.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom