Heves Megyei Népújság, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-04 / 154. szám

1363, július 4., csütörtök NÉPÚJSÁG 3 Szági látogátáfea is hóaöé fog jáíuliii ahhoz, hogy á rtefttóéí- közi élétbén Kévéééfefe lefifón a hidegháborús pföbléftlá 6* több áz, áüti öészékotí az étá!- bérékét, a béké álá^vfeW KÓiős érdékéhék szólgálátábátá. — A mi póíitikáták, óftód- széfünk nefrt Váltóáik. ÍV«*!««» a Vitt. pdrtkókgréésZuSünk M irányadó. TápASZtAíatüMii éti“ HM helyéi iífóít játuák, éíéH megyünk, eióré. •gységcsck »yőmni fog! teriftééZétéiért béüélííéttiirik. Beszéltünk kötői ügyé ink“ töl, át megállapítóttuk., hógy a szóciauetnüi és a béké ügye nem All rósszut. A tő Köve­télmény, hogy nemettköei téten is megtartsuk ae eddig is helyesnek bizonyult «Ottóiét, folytassuk tovább a békéi egy­más mellett élés politikáját, legyünk égységésék, is AJcreót* ügyünk győzni fog! (Nagy taps.) — Köszönöm elvtársak a ti* gyélrrtükét. Mérem mótádátái. bár nem szeretem a jóslatokét, hogy amint az elmúlt eszten­dőben előre mentünk ntín* den területen és minden tekin­tetben, ugyanez lesz a jövendő évek története is. Hógy ét így legyen, az a ml egyesített erőnkön múlik. A kormány­nak is becsületesen kell végez» nie a maga dolgát és önöknek is, de külön-külön nem jutunk sehová, csak együtt. 36 egész­séget, jó munkát és sok sikert kívánok az üzem össze* dol­gozóinak. (Hosszan tartó, nagy taps.) Kádár János nagy tapssal fogadott szaval után U Thant, az ENSZ főtitkára mondott be­szédet. felszólalása mánynak van egy nagyon fon­tos pontja, amely kimondja, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének feladata össz­hangba hozni a benne rész­vevő különböző államok érde­keit, s hogy az Egyesült Nem­zeteknek törekednie kell árrá, hogy a későbbi nemzedékeket megkímélje a háború ostor­csapásaitól. (Taps.) Ezek azok a legfőbb célok, amelyeket mint a szervezet főtitkára az alapokmányban megszabott feladatkörnek megfelelően szol. gálni kívánok. Időről időre természetesen elkerülhetetlen, amikor a feladataimat végzem, hogy a szervezet egyik vagy másik tagja lépéseimet félre­értse. Remélem, hogy az Egye­sült Nemzetek Szervezetének minden tagja bizalommal lesz a világszervezet iránt, s azok iránt a lépések iránt, amelye­ket én is tenni kívánok. iirelentben ideje. Nagy erők munkálkod­nak, amelyek a harmónia irá­nyában hatnak. Nagyon erősen hiszek abban a felfogásban, hogy egy tézissel szemben egy antitézis áll, s a kettőből kiala­kult a szintézis. Éppen úgy, ahogy a vallási türelmesség ma már ténnyé vált, bízom benne, hogy a politikai türe­lem is ténnyé lesz holnap. Bí­zom abban, hogy az ENSZ fon­tos tényező lesz, amely létre­hozza ezt a harmonikus hely­zetet ami valójában a békés egymás mellett élés. (Taps.) — Befejezésül engedjék meg, hogy több termelést, erőt, egészséget, boldogságot és bé­két kívánjak önöknek. (Taps.) ★ Kádár János, a forradalmi munkás—paraszt kormány el­nöke, kedd délután vászontlá- togatást tett U Thantnál, az ENSZ főtitkáránál. Látogatá­sán jelen volt Péter János kül­ügyminiszter. ★ A forradalmi munkás—pa­raszt kormány U Thatnak, az ENSZ főtitkárának tiszteleté­re, kedd este fogadást adott az Ors2ágházban. A fogadáson megjelentek az Elnöki Tanács, a kormány tagjai, valamint neves közéleti személyiségek. az, hogy az Egyesült Nemze­tek Szervezete válóban az em­beriség érdekéit szolgálja, és ne égyik vagy másik hatalmi ésópórtöt kiszolgáló szervezet légyért. Reményünk áz, hogy AZ így is lesi, hogy az Egye­sült Nemzetek Ézérvezété po­zitív szerepét tud betölteni az emberiség javára. A M ágy át Népköztársaság népe és kór- méhyá segíteni akarja é2éket a törékVéeéket, — az a meggyőződésem, hogy a főtitkár úr mágyaror­Legyünk « és ügyünk — Még egyénén dölógről sieréthék megemlékezni. Mi á főtitkár úrral bizonyos idő­vél ezelőtt megegyeztünk az ó látogatása Időpontjában, mért tényleg nagyon elfoglalt em­ber és nagyon sokfelé kell utaznia. Közben úgy alakult á helyzet, hogy elhatároztuk: el­megyünk Berlinbe, hogy a most 70 éves Ulbricht eívtér- sat, aki több mint öt évtizede harcol a német kommunista mozgalomban, illő módon kö­szöntsük. Egyúttal kifejeztük szolidaritásunkat a Német De­mokratikus Köztársasággal is, amelyik végre német földön antlimperialista, antlmilita- rista, munkás—paraszt állam, amely szintén a szocialista építés útján jár. Berlinből pedig gyorsan Pestre kellett visszasietnem, nehogy ked­ves vendégünk engem meg­előzzön, mert az illetlenség, hogy a vendég érkezik meg előbb, és utána a házigazda. (Taps.) — Önök tudják, hogy ott volt Berlinben Hruscsov elv­társ, Gomulka elvtárs, Novot­ny elvtárs, Z8lvkov elvtárs, Fajon elvtára és még mások a nemzetközi munkásmozga­lom képviselői közül. Mi ott Hitkárának j érkezésem óta Budapesten min­denki kedves fogadtatásban részesített. A tartózkodásom ebben a történelmi városban nem is lehetett volna jobb. — Rendkívül nagy hatással volt rám az a kitűnő munka, amelyet önök ebben a gyár­ban végeznek. Minden ország­ban természetesen a munkások alkotják az ország gerincét, s ha el vannak szánva, hogy hozzájáruljanak a gazdasági és a szociális fejlődéshez, akkor a gazdasági és a szociális hely­zet egyre inkább javul. éke fenntartanának öze Egyesült Nemzetek alapokmá­nyába foglalt célokat valósít­sam meg. Számomra az egyet­len iránytű az Egyesült Nem­zetek alapokmánya. — Talán érdekli önöket, ha elmondom, hogy az alapok­Hiszek a t — Mielőtt befejezném, en­gedjék meg, hogy még egy olyan gondolatot mondjak el, amely már régóta foglalkoztat. Ez is az Egyesült Nemzetek alapokmányával kapcsolatos. Az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének alapokmánya kifeje­zetten felhív minden országot, hogy viseltessék megértéssel és türelemmel a többi ország iránt. Egészen fiatal korom óta hiszek a türelemben, mint alapvető erényben. Nemcsak a vallási türelmességre gondolok itt, hanem a politikai türel­mességre is. Azt hiszem, egyet­értenek velem abban, hogy 200 évvel ezelőtt semmi olyasmi nem volt, amit vallási türel- mességnek lehetett volna ne­vezni. Még véres háborúkat is vívtak a vallás nevében. De most, a huszadik század köze­pén a vallási türelmesség már létezik. Keresztények, buddhis­ták, mohamedánok és olyanok, akik egyik vallásban sem hisz­nek, megértésben és barátság­ban élhetnek egymás mellett. Az a vallási fanatizmus, ame­lyet a világ 200 évvel ezelőtt látott, ma már olyan formában nem él. De a huszadik század második felében még mindig nem látjuk a politikai türel- mességet. Szilárdan meg va­gyok győződve arról, hogy a közeljövőben ennek is eljön az > bekkel és azókkál, afhtíyek tóéi rtáoét küzd énék, hógy fel- i saábáduljának a gyár méh iga ■ álól, áZővettégbeh van *fc egész világ minden becsületes eitábé­• fével, áki egyetlen dólogbán, a , béke megvédésének kérdésé­• bén egyetért vélünk. Mi a ku­■ lörtböZŐ táféádaifm rendszerű ■ áiiámók békés egymás mellett 1 élésének Vágyunk á hívéi. Mift- s den állammal, * meg keli mon- i dáhóm — nem titók —, hogy L mi áz Égyeéült Államok kóiS ■ minyávál is nőrmáiis viszönyt Akármik fenntartani. Mi az • Égyésült Államoktól — az iga­zát megváltva — nem kívá­nunk semmit. A mi szocialista t társadalmunkat felépítjük az • ő Segítségük nélkül iá, mint ahögy eddig is építettük az S • ellenőrzésük és támadásaik kö­zepette. Támogatjuk azt az ÉNSZ-hétározátőt, amely vi­. lágkereskedelmi konferencia összehívását célózza, mert Azt góndóljuk. hógy ez a béke ügyének és a Föld minden ór- szágának csak hasznára van. Annak vagyunk hívei, hogy az országok közötti kereskedel­mi kapcsolat, az áruforgalom szélesedjék és növekedjék. A továbbiakban hangsúlyoz­ta, hogy az imperialisták ál­tal kezdetben lebecsült kis Magyar Népköztársaság erősö­dik és fejlődik. Akik eddig nem tudták, ma már talán azok is beláthatják, hogy ér­demesebb volna kereskedni egymással, mert ezzel mi is gyorsítanánk fejlődésünket és nekik is meglenne a hasz­nuk belőle. Mi, az Egyesült Nemzetek Szervezetének mű­ködését bizonyos igénnyel és reménnyel nézzük. Igényünk A% EN fi — Nagy örömömre szolgál, hogy részt vehetek ezen a gyű­lésen és szólhatok önökhöz — mondotta U Thant. — elsősor­ban szeretném megköszönni a miniszterelnök úrnak és az üzem igazgatójának kedves szavait, amelyeket rólam, s ál­talában az Egyesült Nemzetek Szervezetéről mondtak, őszin­te köszönetemet kívánom nyil­vánítani a magyar népnek és kormányának a kedves meghí­vásért, amely lehetővé tette, hogy meglátogathassam ezt a szép országot. Tegnapi meg­Az ENSZ legyen a I eszi — Visszatérve az Egyesült Nemzetek Szervezetére, szeret­nék röviden egy-két megjegy­zést tenni. Az ENSZ felada­taival kapcsolatban két gondol­kodásmód létezik. Az egyik szerint az ENSZ csak fórumot jelentsen vitákra és megbeszé­lésekre. A másik gondolkodás- mód azt hangsúlyozza, hogy az ENSZ legyen a béke fenntar­tásának szilárd és hatékony eszköze (Nagy taps.). Mint tud­ják, én e második gondolkodás- módnak Vagyok a híve (Nagy taps.). De az ENSZ — ami vég­eredményben a világ tükröző­dése — távolról sem tökéletes, mint ahogy maga a világ sem tökéletes. Minthogy ez csak tükörképe annák a társada­lomnak, amiben élünk, meg kell békélnünk azzal a gondo­lattal, hogy a világszervezet maga sem tökéletes. Mint tud­ják, 111 tagállama van az Egyesült Nemzeteknek. Gazda­sági és társadalmi berendez­kedésük különböző. Sok tag­állam a kapitalista rendszer híve, mások a szocialista rend­szer hívei, míg néhány más a kettő között foglal helyet. Mint a szervezet főtitkára — miként miniszterelnökük néhány perc­cel ezelőtt kifejtette —, valóban sokszor nehéz helyzetben va­gyok. amikor a világszerveze­tet kell tárgyilagosan képvisel­nem, amikor objektivan kell állást foglalnom a világon fel­vetődő különböző kérdésekben. De tennivalóim ellátásában az a cél vezet — erről biztosítha­tom önöket —, hogy feladatai­mat, kötelezettségeimet, ame­lyek rám, mint főtitkárra há­rulnak, a legtisztább lelkiisme- rettel lássam el. (Taps.) Állan­dóan arra törekszem, hogy az ményéi egyre főbbén jábül ttófe. ' — Hádd féjézzéúi ki áfct i reményemét, hogy Mágyabóf szil, s a ttáigyaí Pép a jövő­ben is egyre jobban hozzá­járul a béke fenntartásához a nemzetközi kapcsolatok érő (ítétéhez, Agyié több kapcso latot főé létesítem má* ófezá- gótekéi, hógy így a világ mái Pépéi is mAgiftniérhééAék a# á «érné» munkát, átáiélyet i magyar Kormány és á megyéi nép a béke fenntartáséra vé géz. A vendégeik ezután ntegte kintették a szerszámgépgyá­rat és a csőgyárat. Az üzemlátogatást követőer gyűlésen találkoztak a dol­gozók az ®NS2 főtitkárával. Komjáthy László, a csőgyái igazgatója köszöntötte a gyű­lésen Ü Thant főtitkárt. Megnyitó ««aval után Kádái János, a Minisztertanács elnö­ké emelkedett szólásra. SZÉDE mányit és törvényeit nem sértheti meg senki, a rendszer ellensége, vagy az ellene fe­nekedé ember sem, de nem sértheti meg az sem, aki a ha­talom nevében jár el. Mi ilyen értelemben, mindkét oldalát tekintve, százszázalékosan helyreállítottuk a szocialista törvényességet. — Most Ht van nálunk az ENSZ főtitkára, ö bizonyára bőven hallott arról, hogy kit csuktak be nálunk, kit nem csuktak be, és kit, miért nem engednek ki. Szent kötelessé­günk, hogy ne engedjük a népköztársaságot bántani, ezért ml tűzzel-vassal harco­lunk és ha kell büntetünk. De ez alatt az egész időszak alatt egyetlen olyan ember sem volt, akit olyasmiért csuktak volna be, amit nem csinált. Kemények voltunk, amikor ez szükséges volt, de végül elju­tottunk oda, hogy amnesztiát hirdethettünk. Az, hogy közke­gyelmet gyakorolhattunk a rendszer erejéből következik. Ténylegesen ma Magyarorszá­gon politikai bűncselekmény miatt senki sincs börtönben. — Amikor büntettünk, a hu­manizmus is vezetett bennün­ket. Mert amikor kemény In­tézkedésekre kényszerültünk, azt mondtuk: inkább egyes embereket tartsunk mo6t kor­dában, semhogy később még több egyszerű, elbolondított ember legyen az áldozatuk, akár saját butasága, akár meg­tévesztés következtében áldo­zata legyen olyasminek, amit nem is ő kezdeményezett. om szilárd, Forrottan dolgozik nalban, akkor nagyon elége­detlennek kell lennünk. — Ami a jövő perspektíváit illeti, a magyar társadalom ve­zető erejének, a Magyar Szo­cialista Munkáspártnak VIII. kongresszusán nagy elégtétel­lel és megelégedettséggel álla­píthattuk meg, hogy leraktuk hazánkban a szocialista társa­dalom alapjait és megállapí­tottuk, hogy népünk fejlődése most olyan időszakba jutott, amikor a cél a szocialista tár­sadalom teljes felépítése. Ez közös feladatunk és ezért dol­gozunk. — Másik célunk, nemzetkö­zi célkitűzésünk: a béke meg­őrzése. Magyarország önmagá­ban nem olyan hatalmas erő, hogy a világ és a nemzetek sorsát döntő módon tudná be­folyásolni. De Magyarország rendíthetetlenül együtt halad, szövetségben van a mi leakö- zelebbi és legiobb segítőnk­kel és barátunkkal, a Szovjet­unióval (Nagy taps.) és barát­ságban vagyunk a szocialista országok nagy közösségével, így magunk is részeivé vál­tunk annak a hatalmas nem­zetközi erőnek, amelynek már döntő szerepe van az emberi­ség sorsának befolyásolásá­ban. Mert ez a hatalmas és nagy erő szövetségben van minden haladó erővel, a gyar­mati sortól megszabadult né­i Thant látogatása a Csepel Vas- és Fémművekben ezt a hátaimét ü sétáiért, átáiély- ről ügy tudón!, hógy a legna­gyobb és á légtemtelékenyébb MégyaroréZágóin. Az Ipar — gondólóm egyetértenek velem — tok Ország számára a köz­ponti érrendszert, jelenti, örü­lök innak, hogy a Mágyar Népköztársaság kóftátátáya és népe különös figyelmet fótádít a termeiéi fejlesztésére. — Mielőtt országukba ér­keztem vóIrtA, s Zabád Időm egy réizét átTTi fordítottam, hogy tátáuimányökát folytas­sak Magyáfpmágról. öröm­mé! olvastam, hogy a magyar kormány rendkívül nagy súlyt fektet az ipar fejlesztésére, a munkásosztály életkörülmé­nyeinek, munkafeltételeinek javítására. Mielőtt megérkez­tem e szép és történelmi fő­városba, egyre jobban az a benyomás alakult ki bennem, hogy a magyar kormány és kiváló miniszterelnökük veze­tésével az ország gazdasági helyzete, a dolgozók életkörül­« JÁNOS BE — Mi a főtitkár urat úgy ismerjük, mint a pozitív sem­legesség álláspontjának kép­viselőjét. Olyan emberként ismerjük, aki baráti érzel­mekkel viseltetik minden nép, közöttük a mi népünk, a Ma­gyar Népköztársaság iránt is. (Taps.) — Meg kell mondani, hogy a főtitkár úr olyan bonyolult poszton van, ahol nagyon kü­lönböző dolgokat követelnek tőle, és nagyon nehéz minde­gyik fél számára elfogadható megoldásokat találni. U Thant úr eddigi működé­se sorén a haladás, a béke ügyét szolgálta, s a mi orszá­gunk iránt is korrekt ál­láspontra helyezkedett. Remél­jük, hogy U Thant úr a tapasz­talatok alapján jobban meg­érti helyzetünket és talán ér­zelmileg is kissé közelebb ke­rül népünkhöz. ta fejlődés h útján haladunk dent tudunk csinálni. De ha a munkáshatalommal baj van, akkor a szocialista eszméket nem tudják megvalósítani. — Külön megemlítem azt — mondotta a továbbiakban — ami nagyon fontos a mi alkot­mányos törvényes rendünkön belül, hogy helyreállítottuk kazánban a szocialista törvé­nyességet. Ezt a rendet, en­nek a rendnek két oldalát, a Magyar Népköztársaság alkot­A néphaiah népünk egységbe j — A főtitkár úrnak meg­mondtam azt is, hogy hány ember szabadult ki az amnesz­tiával. Neki megmondhatjuk, de azt is megmondottam, hogy miért nem közöltük az újság­ban. Azért, mert nincs beszá­molási kötelezettségünk senki­vel szemben, egyetlen ország kormányával szemben sem, semmiféle nemzetközi szerve­zettel szemben, mert a Magyar Népköztársaság szuverén or­szág. (Nagy taps.) Ez nálunk a helyzet. Mi a főtitkár urat, kedves vendégeinket nem akarjuk megtéveszteni. — A lényeg az, hogy nálunk a néphatalom szilárd, a mi né­pünk a szocialista célok érde­kében egységbe forrottan dol­gozik. Vajon elégedettek va­gyunk-e mi, vagy elégedetle­nek? Ez attól függ, hogy ho­gyan nézzük a dolgot. Ha azt nézzük, hogy mi volt a hely­zet 1945 áprilisában az ország felszabadulásakor, akkor azt mondom, boldogok vagyunk, ha ránézünk arra, amit elér­tünk. Ha azt nézzük, hogyan nézett kj minden 1956 novem­ber 4-én reggel, akkor megint azt mondom, boldogok va­gyunk azért, amit keserves harccal plértünk. De ha azt nézzük. ho«v mit szeretnénk mi még elérni az iparban. a metogazdacégban. a közokta­tásban, kultúrában, életszínvo. V Thant, áZ ENSZ főtitkára kedd délutárt a Csepel Vas- és Fémművekbe látogatott. Az üzemlátogatáson részt vett Kádár János, a forradalmi ínunkáé-paraszt kormány el­nöke és Péter János külügy­miniszter. AZ ENSZ főtitkárát a gyár bejáratánál Brütyó János, a SZOT főtitkára, Kovács Ist­ván, a kohó- és gépipari mi­niszter első helyettese és Csa­tó László, a Csépel Vas- és Fémművek vezérigazgatója kiösibntötte. A gyárigazgatóságofi a ve­zérigazgató tájékoztatta az ENSZ főtitkárát a Csepel VaS- é'S Fémművek történetéről, munkájáról, dolgozóinak szo­ciális és kulturális helyzeté­ről. Az ENSZ főtitkára a vezér- igazgató szavaira válaszolva elmondotta: — Különös örömömre szol­gál, hogy meglátogathattam KÁBÁI — Tisztelt elvtársak! Ked­ves elvtársnők! A Magyar Népköztársaság kormánya meghívta magyarországi lá­togatásra U Thant urat, az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének általunk nagyrabecsült főtitkárát. Meghívásunknak a főtitkár úr eleget tett. — A mi országunk kapuja ma nyitva van barátaink szá­mára, a jóindulatú semleges emberek, sőt rosszindulató kritikusaink számára is. Bár mi korántsem vagyunk meg­elégedve azzal, amit a fejlő­désben eddig elértünk, az a meggyőződésünk, hogy nálunk olyasmi látható, amiből bará­taink erőt és biztatást meríte­nek, a jóindulatú érdeklődök egy kicsit közelebb kerülnek népünk megértéséhez, és még a rosszindulatú kritikus sem tud magyarországi látogatása után olyan meggyőződéssel hazudni a mi viszonyainkról, mint ahogy előtte tette. A szociálist egyenes és világot — Tegnap volt szerencsém a főtitkár úrral nagyon kellemes beszélgetést folytatni. Részle­tesen tájékoztattam őt törté­nelmünkről, hogy közelebb ke­rüljön országunk jelen helyze­téhez, fontos kérdésekről tájé­koztattam, hogy jobban meg­ismerje a mi valóságos életün­ket. A felszabadulás óta eltelt 18 esztendő az alkotásnak ha­talmas időszaka volt. Sajnos, a 18 éves fejlődés nem volt tö­retlen és volt egy olyan idő­szak, amit mi személyi kultusz néven jellemzünk, ami a szo­cialista fejlődésbe nagyon sok káros és negatív elemet vitt be és ezeknek a politikai, gazda­sági és más természetű hibák­nak a nyomán nálunk a közvé­lemény egy részében okkal elkeseredés és elégedetlenség halmozódott fel. Ezt a ml rendszerünk ellenségei és a nemzetközi imperializmus fel­használta és a joggal és okkal elkeseredett és elégedetlen em­bereket megtévesztéssel sike­rült ellenünk fordítani és el­lenforradalmi felkelést kirob­bantani. De a magyar nép ezt is leküzdötte. Visszajutot­tunk a szocialista fejlődés egyenes és világos útjára, és most a mi népünk azon halad magabiztosan előre, évről évre újabb eredményeket felmutat­va. — Az utóbbi esztendőkben rendet teremtettünk az eszmék terén, és politikánkat sikerült megvilágítani és megértetni népünk minden rétegével. Ezután Kádár János a ma­gyar ipar össztermelésének gyorsütemű emelkedéséről be­szélt. — Ahhoz, hegy a szép szo­cialista eszméket valóra vált­hassuk, hogy felépíthessük a szocialista országot, mindenek­előtt a legfontosabb a jelen történelmi fejlődési szakasz­ban a szilárd munkáshatalom. Mert amíg ez van, addig tu­dunk dolgozni, tudunk tervez­ni, tudunk végrehajtani, min-

Next

/
Oldalképek
Tartalom