Heves Megyei Népújság, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-01 / 126. szám

1983. Június 1.. szombat NEPCJSAG 3 Az egri vendéglátás BlM»ygiMMW>wcc FURCSASÁGAI szó­Mádi Imre vagonrakodó (Volent Miklós rajza) Már most ezer köbméterrel kevesebb... pota azonban a legkisebb kocs­máéval vetekszik. (Raktár hiá­nyában a helyiségben tárolják a söröahordókat, filgönnyel le­választott az öltöző), s ugyanez a helyzet a városszéli italbol­toknál is. Az italboltok korszerűsítését több körülmény gátolja. Ide tartozik többek között az a tény, hogy a város a Vendég­látóipari Vállalat területe, így a foldművesszövetkezet nem akar költeni a külvárosi ital­boltokra. A Vendéglátóipari Vállalat pedig nem ruházhat be idegen épületbe. (A külvá­rosi italboltok főleg magánhá- zakbán vánnak.) Ilyen és eh­hez hasonló körülmények gá­tolják például a felnémetiek Cukrászda-igényeinek kielé­gítését. A Vendéglátóipari Vál­lalat tervében ném szerepel Cukrászda létesítése, a föld­művesszövetkezet pedig már városnak tekinti ezt a terüle­tet és így nem az ő „asztala”. Ezért Egér északi városrészé­nek, a XII. kerületnek lakói a belvárosba járnak fagylaltért, cukrászsüteményért. Szót emelünk Bambi JaKTt “ay1*" megoldás, de meg kellene pró­bálni. A Katica Büfé meg­szüntetése után, a vár bejára­tának környékén nem kapható hűsítő ital. A borkóstoló a dél­utáni órákban tart nyitva. Ezt a helyiséget délelőtt fel lehet­ne használni hűsítő italok áru­sítására, hiszen sok ezer fiatal, iskoláscsoport látogat a várba, s a nagy melegben jólesne egy kis frissítő. Ne kelljen azért a bisztróba menni. ★ A vendéglátóipar furcsasá­gairól, kisebb-nagyobb hibák­ról állítottuk össze ezt a kis csokrot. Reméljük, akad benne megvalósítható javaslat is. (márkusz) nak nem elsőrendű feladati az üzemi étkeztetés. Inkább ; lakosság, a vasútállomás kör­nyékének, s a vasárnaponkén Egerbe látogató turisták ezrei­nek ellátását kellene segíteni« a vasúti kisvendéglőinek. Eh­hez kellene alkalmazkodni í műszak-beosztásokkal, nyitás­sal, zárórával. Ir ... Nagyon dicsé­UnilOr- réndő, hogj . ,. . az Egri Ven­mizalas dégiátóipán _____________ Vállalat egy­más után rendbe hozatta í cukrászdákat, presszókat. D« az már kevésbé tetszik, hogj uniformizálták a berendezése­ket. Eddig minden cukrászdá­nak megvolt a maga jellegze­tessége. Most az átalakítások után egyformán csíkosak aj asztalok a 6-osban. a 15-ösben a Dobó presszóban, sőt aj Ibolya presszónak is megszün­tették eddigi jellegét, kirakták a boxokat, s most bizony az uniformizált asztalok dísze­legnek a helyiségben. . . E két szóból Külvárosi “ els6 a , valóságot, a ital- második esiu­. pán a cégtáb­bolíok Iákon szere- ________________pel. Talál­kozunk ilyen fogalmazással is: büfé, falatozó. Sajnos, kocsmák ezek mind a javából, Félreér­tés ne essék, nem a külvárosi italboltok számának növelésé­ért szállunk síkra, azért in­kább. hogy valóban büféik, fa­latozók legyenek a kocsmák­ból. Ké t évvel ezelőtt örömmel üdvözöltük a földművesszö­vetkezet kezdeményezését: a Rózsakért Vendéglőt hamar megszerették a környék lakói. Mindez ma már a múlté, meg­szűnt a Rózsakért, s maradt a kocsma, ahová csaknem hor­dók hátán jut be a vendég. A Tűzoltó téri italbolt szinte belvárosinak tekinthető, álla­pott a déli városrész néhány óráig vízét. De a vízhiány már inóst ag­gasztó Gyöngyösön. És nem­csak időszakonként az, hanem általában. Ezer köbméterrel kevesebb vizet képes a vízmű biztosítani naponta, mint amennyi a város igénye. Ezer köbméter. A napi összteljesít­mény pillanatnyilag ennek a mennyiségnek csak négyszere­se. — Mi lesz a vízzel? — kér­dezem Közik Pál városi főmérnöktől. — Addig, amíg az új, sár­hegyi pápaszemes víztároló el nem készül, a vízzel mindig bajunk lesz. Legfeljebb azt tehetjük meg, hogy egy-egy órára kikapcsolunk egy-egy szakaszt. — Es az új vízmű építkezé­se? — Folyik. A csatornázás elég sok bosszúságot okoz a lakos­ságnak az utak és a járdák feltörésével. Ez is bizonyíték. Hogy mikorra készül el? En inkább 1966-ra gondolok. A vízmű főmérnöke, Márton Béla szerint csak azt lehet ten­ni, hógy az építést kell meg­gyorsítani. Más,- hatékony meg­oldást találni nem lehet. El kell tehát készülniök a gyön­gyösieknek arra, hogy még évekig nehézségeket okóz a vízellátás. Sőt: egyre nagyobb nehézségeket! Ahogy újabb és újabb laká­sokat adnak át, úgy lesz egyre több vízre szükség. Elég csak arra gondótmznk, hogy az el- műit évben csupán a nagyon száraz nyár hozott magával gondot a vízzel kapcsolatban. Most pedig már a csapadékos május sem segít. Mi lesz itt jövőre és azután? Egy tény: a gyöngyösi víz­gondok is igazolják, hogy a tervezésünk nem mindig előre látó. Évek óta építjük a laká­sok százait Gyöngyösön, de a vízellátás biztosítását nem hóztuk ezzel szoros kapcsolat­ba. Lemaradtunk vele. De ha már látjuk, hogy baj van, akkor legalább most igyekezzünk minél előbb segí­teni a bajon. Egy város nem szomjazhat a tervezés lazasá­ga miatt! (G) ^Qúoid iimeretieg A Laskó-patak partján Az ember sosem lehet elég óvatos! Különösen, ha utazgat a nagyvi­lágban! Ilyen ta­pasztalatokat szer­zett Kari barátunk is, amikor az üdü­lő sétányán fiatal­emberhez illő me- i részséggel és bá- I torsággal megszó- \ lított egy ifjú höl­gyet: — Viszontlátha­tom, kisasszony? A fiatal hölgy a fejét rázta, de vá­lasza cseppet sem volt barátságtalan: — Nem vagyok kisasszony. — Ne-e-m? — Nem. — Kár. — Talán... — Asszony? — Igen. — És a férje? — A férjem ott­hon maradt, egye­dül vagyok itt. Kari barátunk lehetőséget szima­tolt. — Akkor talán mégis folytathat­nánk ... Az ifjú hölgy ar­ca elkomolyodott. — Nem ... Elő­ször is, általában nem csinálok ilyes­mit, másodszor, az egész üdülőhely tudja, hogy férjes asszony vagyok és a férjem nincs itt. Mit szólnának az emberek, ha hir­telen együtt látná­nak magával? — Az emberek­nek azt monda­nánk ... — Nos? — Azt monda­nánk, hogy a férje vagyok és váratla­nul megérkeztem. Az ifjú hölgy megállt. — Ügy látszik, fiatal barátom, ez­úttal nem esett a feje lágyára! — Egyébként sem! — Nyilván. — Tehát? Bele­egyezik? — Lehetetlen! — mondta nevetve az ifjú hölgy, és he­vesen rázta a fejét. És mégis lehe­tett. Amikor Kari barátunk három órával később, ke­zében bőröndjei- vel belépett a szál­lodába, ahol Lil három hét óta la­kott, megkérdezte: — Rendelt a fe­leségem részemre szobát? — Igen. A máso­dik emeleten. — Köszönöm. Kari barátunk vidáman cipelté fel bőröndjét, át­öltözött és rövide­sen, a kellemes vá­rakozás gyönyöré­től ragyogva — hi­szen a férfiak oly büszkék apró győ­zelmeikre meg­jelent a szálloda ebédlőjében. Egy pincér sietett elébe. — Szeretnék a teraszon vacsoráz­ni a feleségemmel, van erre lehető­ség? — kérdezte Kari. — Sajnos, nin­csen. — Foglalt talán minden asztal? — Asztal még csak volna — vála­szolta a pincér —, de őnagysága egy negyedórával ez­előtt elutazott. — Elutazott? Kari reményei szertefoszlottak. — Elutazott? — ismételte. — Igen! — Üzenetet nem hagyott? — De igen — bó­lintott a pincér. — Itt hagyta a három heti tartozását. Azt mondta: „Amint este megérkezik a férjem, adja át ne­ki a számlát.” Fordította: Hollósi Tibón többiek a Kisszohoda részen (török település volt valami­kor, mondják.) — Jöjjenek, emberek, alá­írni — szól most Szentpéteri László, az egyik brigádvezető. Egy hete határozták el ugyan­is, mind a két brigád, hogy harcot indítanak a szocialista címért! Megtették a felaján­lást is: 101 százalékon felüli tervteljesítés, a szakmában se­gíteni a gyengébbeket, az év­ben balesetmentesen fognak dolgozni, havonta egyszer kö­zös mozi-, vagy színházlátoga­táson vesznek részt... Ren­delnek egy napilapot és a leg­fontosabb gazdasági, politikai eseményeken vitatkoznak, je­lentkeznek politikai oktatásra, s mindent följegyeznek a bri­gádnaplóba ... ELÉGEDETT EMBEREK, vi­dámak, mint mindenki, aki a' szabad ég alatt dolgozik. Egyet ] nem értenek csak, hogy bár el­ismerik munkájukat, tudják,! milyen nehéz, a régebben] rendszeres jutalomból már1 nem részesülnek, elmaradt az! „anyagi ösztönzés”. Pedig ők! mindent megtesznek, hogy] megfékezzék a patakokat, ame-' lyek ezen a tavaszon nagyon! csúnyán viselkedtek. Most raj-] tűk múlik, hogy a Laskó ren-' desen viselje magát... (kát al) ' Bíró bácsiék pedig immáron 12 éve —, s nevelgetik a néha igen rakoncátlan patakokat. Nemrég jöttek az Eger patak mellől, Maklárnál volt némi dolguk. Legtöbbjük Egerlövőt, Poroszlót és Mezőszemerét is­meri el „hazájául”, s nagyon jól megvannak együtt, mert Szemere még soha nem hara­gudott Lövőre, s viszont... — Jó dolog ez — mondja Kovács Gábor bácsi, elégedet­ten lépegetve a felkavart víz­ben. O már 18 éves kora óta dolgozik így, s annak megvan negyven esztendeje. —Szabad­ban van az ember, a jó leve­gőn, dolgozni meg mindenkép­pen kell. Jobban érzem itt ma­gam, mintha irodában lennék... — s lépeget tovább. — Hogy esik ott a járás? — érdeklődik valaki a partról. — Itt? — néz körül Kovács Gábor. — Hát... a vízben jobb. Odakint el akarok buk­ni... — s elégedetten gyújt rá, hallva a nevetést. Cigarettaszünet. Nem árt pi­henni, mert nem valami köny- nyű munkájuk van. Hét bri­gád dolgozik még a Laskó mentén, ők a hídon innen, a kozatlan, s e szakmához naiv kérdés. — Az úgy van — kezdi a magyarázatot Szentpéteri László, vizes csizmájára pil­lantva —, hogy leegyengetjük az oldalt, ahol al ám ásta a víz —, mert ezen a részen sok disznóságot csinált ám a Las­kó! — betöltjük a gödröket, rá a fűzfavesszőt, azt meg beta­karjuk földdel. A vesszők gyö­keret eresztenek, s szépen megmarkolják a partot... KOVÁCS ISTVÁN, az egyik brigádtag, kissé arrébb tessé­kel minket a part szélétől, mert, úgymond: oda el szeret­né helyezni a „hurkát”. Ez je­len esetben néhány méter hosszú vesszőköteg. Alul is van •ilyen, a víz szélén, amely azonban vékonyabb. — Az ott lent a kolbász... — magya­rázza tömören Kovács István, nem mulasztva el megjegyez­ni, hogy a névadót némileg jobban szereti, mint ezt, bár a pénzt ezért kapja — a Miskol­ci Vízügyi Igazgatóság jóvoltá­ból. mint a füzesabonyi kiren­deltség dolgozója. / A két brigád évek óta dol­gozik már a vizek mentén — Szentpéteriék hat éve együtt, ALIG BOKÁNYI a víz most a Laskóban, éppen hogy meg­csobban egy-egy gyökéren, látszik rajta, hogy mindent el akar követni a tavasz eleji makrancoskodás elfeledteté- sére. Szerényen fölydogál át a vasúti híd alatt, s alig remeg a háta, ha odafent hatalmas dübörgéssel vágtat el egy-egy hosszú szerelvény, közömbö­sen szemlélődő utasokkal az ablakában. A patakot kísérő part belső oldala azonban elszomorító le­het még a fűszálnak is, olyan csúnyán megszaggatta az em­ber, nevezetesen Bíró Lajos és Szentpéteri László brigádja. A mederszabáilyozási mun­kákkal a vasúti hídtól indul­tak el néhány hete, s már vagy ötszáz métert haladtak. Tizen­két ember áll a vízben, gumi­csizmában, kezükben lapát, s töltögetik a nedves földdel a partoldal mentén sűrűn egy­más mellé fektetett fűzfavesz- szőket. — Azok a part erősítéséhez kellenek — magyarázza kissé bizalmatlanul Biró Lajos bri­gádvezető, mivel még nem­igen zavarták meg őket mun­kájukban ilyen tollforgató emberek. A Tisza mellől van­nak. — Hogy erősítik ezekkel a partot?! — hallatszik a tájé­_ . . I Azt hinné a: 1 elei00 ember, a tele _______________! fon azért van ho gy telefonáljanak vele. Nem így gondolkozik a Vendéglátó ipari Vállalat és a posta sem A posta nem szívesen veszi ha a vendéglőkben és cukrász­dákban levő telefont a vendé­gek is használják, ezért azt ja­vasolja, hogy létesítsenek nyil­vános telefonállomásokat í vendéglátóipari egysegekben A posta ezek költségét nerr vállalja, ugyanígy a vendég­látó sem, marad tehát a vita sőt a Dobó presszóban ügyes „Sakkhúzással” úgy oldották meg á kérdést, hogy a raktár­ba vezették a telefont. Majdnem szó- Kalkll- szerinti pár­' t beszéd. Szín­lácin hely az egri _______________ 15-ös számú cu krászda. — Kérek egy limonádét. — Nincs. — Nincs citrom? — Az van. — Szóda hiányzik talán? — Az is van. — Hát akkor? — Cukrot nem tudunk adni hozzá. — De hát van cukor. — Van, de nem tudjuk, mennyit keli adni a limoná­déhoz, nincs kikalkulálva .az ára. — ?? _ | Az egri vasút­0/Ön II an állomás kör­r 1 nyékének egyetlen jelentős vendéglátó­egysége, a vasúti kisvendéglő, reggel 6-tól este 6-ig tart nyit­va Vasárnap egész nap zárva van. Vitázunk ezzel az Intéz­kedéssel. A kisvendéglőnek jó konyhája, presszógépe és fagylaltkészitő apparátusa van. Mindezt nagyon jól ki lehetne használni vasárnaponként, hi­szen sok ezer turista jön Eger­be, a város vendéglátó egysé­geiben túlzsúfolt a forgalom. Az állomás közvetlen közelé­ben pedig teljesen kihaszná­latlanul áll egy konyha és ét­terem. Nagyon furcsa az az el­képzelés is, amelynek nyomán egész vasárnapra kávé, de fő­leg fagylalt nélkül hagyják az egész környéket. A délután hatórai zárórát sem tartjuk indokoltnak. Igaz, hogy reggel 6-tól 8-ig elfogy vagy 15 liter pálinka — és ez gazdaságos a vállalatnak —, de szívesebben vennénk, ha az esti órákban tartana nyitva a kisvendéglő — amely mégis­csak a környék egyik legkul­turáltabb vendéglátóegysége —, ahová a napi munka után betérő emberek, a környék la­kói beülhetnének egy kis esti szórakozásra. Igaz, hogy a hétfői szünnap miatt a környék egy-két vál­lalata tiltakozik, mert dolgo­zóinak üzemi étkeztetését a vasúti kisvendéglő bonyolítja le. A Vendéglátóipari Vállalat­Csü törtök ön délután várat­lanul kihagyótt a vízszolgálta­tás Gyöngyösön, a déli város- részben. Az asszonyok akkor tértek haza a munkából, vacso­rához készültek, mosni akar­ták, de a vízcsap még csak nem is szortyogott. A házfel­ügyelőknek sem szólt senki, hogy kikapcsolják a vizet. A panasz hozzám is befutott. Gyors telefon a Vízmű Válla­lathoz. A válasz: nem tudják mi van, Lokodi János üzemve­zető már motorra ült, hogy kiderítse a baj okát. Még egy telefon a gépházba. A gépek működnek, közli a hang a drót túlsó végén. Aztán a csodál­kozó kérdés: a déli városrész­ben nincs víz? Ez furcsa. A felső városban ugyanis most már huzamosabb ideje akado­zik a vízellátás. De a déli vá­rosrész ... így jutottam el az ezer köb­méterhez, ami már most hiány­zik. Pedig még nincs nyár, még bőven van csapadék, a vizet alig használja valaki locsolás­ra, vagy a lakás hűtésére. Vég­eredményben az igazi Vízfo­gyasztási csúcs még messze van. A félsőváro&ban még sincs rendszeresen víz. Most már a csütörtöki kel­lemetlenség másodlagossá vált. Az történt, hogy az új fő-nyo- mócsatoma építésekor a gép elszakított egy másodrendű nyomóvezetéket, ezért nem ka­Két forduló között sikerült megállítanom, éppen csak „szusszantásnyi” időre, — mert sietett... Amint megtudta, hogy mi járatban vagyok, meglepődött, s nehezen állt kötélnek. — A munkájáról még csak hajlandó beszélni, de a rajzot, azt már nagyon ellenezte: — Minek ez, miért kell ez rólam? Nem va­gyok én olyan érdekes ember, csak egy rako­dó... Olyan, — mint annyian mások. Teher­autóval járom a megyét, gabonát, takarmányt, lisztet szállítunk a vasútról, tsrményraktárak- ból, keverőüzemekből meg a malmokból. A munkánk? — nem tartozik a könnyebbek kö­zé. .. Szinte állandóan a szabadban dolgozunk, s jobbára csak saját erőnkre vagyunk utalva, — mert a ml szakmánkban, bizony, még kevés a gépi segítség... A múnkaidőnk? — eléggé változó. Sokszor fut be egy-egy vagon idő után, — s olyankor, mindig tovább maradunk néhány órával. De, az is előfordul, hogy köte­lességünk éppen a hét végi pihenőnapról szó­lít be bennünket: s ha vagonok futnak be, — hát vasárnap is dolgozunk!... No, tessék, ez az összes, ennyit tudok mondani. — A kitüntetést is mondd el! — biztatják társai. De ezt már tőle nem sikerült hallanom, amazok beszélik el: Ez a gyöngyösi fiatalember, Mádi Imre is azok közé tartozik, akik a Heves megyéi Ma­lomipari- és Terményforgalmi Vállalatnál május elsejére — Kiváló dolgozó kitüntetést kaptak. (Gyóni) FOGLALKOZÁSA* RAKODÓ...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom