Heves Megyei Népújság, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-06 / 130. szám

1963. június 6., csütörtök NfiPÜJSAG 3 A Thretther alomientgeralaitjáró kataaurófáia alkalmából io. A végzetes jel: Olajfolt a tenger színén Ugyanezen a napim, tehát június 17-én bukkantak az első nyomra. Legamrúan-öböl- ben olajfoltokat pillantottak meg a víz felszínén. A baljós nyomok — a tengeralattjáró­katasztrófák biztos jelei — ez­úttal is a legrosszabbrói tanús­kodtak: a Phoenix, legénysé­gével együtt, a tengerfenék foglya. Párizsban nemzeti gyászt hirdettek. Daladier miniszter- elnök az alábbi nyilatkozatot tette közzé kormánya nevé­ben: „Az egész francia nemzet gyászolja az elhunytakat, együtt érez a bátor tengeré­szek hátramaradottaival. A kormány búcsúüzenetet küld a Phoenix legénységének. A ha­ditengerészet, a szárazföldi haderő, a légierők és a gyar­mati csapatok parancsot kap­tak, hogy lobogóikat bocsássák íélárbóera gyászuk és tisztele­tük jeléül azok a franciák iránt, akik a haza szolgálatá­ban vesztették életüket.” A lapok még napokon át ír­tak a katasztrófáról, egyre azon igyekeztek, hogy újabb és újabb részleteket tárjanak olvasóik elé. A Havas-ügynök­ség megállapította, hogy a Phoenix legénysége nem szen­vedhetett soká, a víz nagy nyomása összeroppantotta a tengeralattjáró acéltestét és pillanatok alatt végzett a ten­gerészekkel. A Paris Soir különtudósítója június 18-án a következő je­lentést adta le Saigonból: „A Phoenix három nappal ezelőtt a Kamran-öböl közelé­ben a víz alá merült és azóta sem bukkant föl. A haditenge­részet 48 órán keresztül titok­ban tartotta a katasztrófát. Reménykedtek, hogy a tenger­alattjáró, amelyet tapasztalt tisztek és elsőrangú legénység irányított — saját erejéből — a felszínre emelkedik. A sze­rencsétlenül járt tengerészek családját csak akkor értesítet­ték, amikor mór kétségtelenné vált, hogy a tengeralattjáró le- vegőtartaléka elfogyott és a le­génység elpusztult. A flotta gyakorlatai csütör­tökön reggel kezdődtek. A ter­vek szerint két tengeralattjáró­nak kellett megtámadnia a Lamotté-Pique nevű hajót. A Phoenix és az Espoire nevű tengeralattjárók tíz órakor merültek aló. Félóra múltán, pontosan a megbeszélés sze­rint, az Espoire felszínre emel­kedett. a Phoenixnek azonban még mindig nem volt nyoma. A hajóraj admirálisa azonnal elrendelte valamennyi hajó parancsnokának, szakítsák fél­be a gyakorlatot és kutassák föl a Phoenixet. Az indokínai vizeken tartózkodó hadihajók rádió-parancsot kapták, hogy a legnagyobb sebességgel in­duljanak Kamran felé. Aznap és másnap is lázas kereséssel telt az idő. Végül is megpillantották a víz színén a végzetes o1 a i föl tokát. A katasztrófa okai egyelőre teljesen ismeretlenek. A szak­értők véleménye szerint a ten­geralattjárót nem lehet fel­színre emelni, és a búvárhajó meg legénysége örökre a ten­ger mélyén marad. Több szak­értő feltételezi, hogy a Phoe­nix egy tenger alatti szikla­szirtnek ütődőtt. Mi okozta a katasztrófát? Az I—63, a Squalus. a The­tis. a Phoenix — 276 ember halálát okozta. Valóban fekete éve volt ez a világ haditenge­részetének. Napokon, heteken, hónapo­kon át keresték, kutatták, mi okozta a sorozatos szerencsét­lenségeket. Ekkor jelentette a Reuter Washingtonból: a szenátorok egy csoportja javaslatot tett a kongresszusnak, alakítson kü­lönbizottságot azzal a céllal, hogy megállapítsa, nem sza­botázs Okozta-e a tengeralatt­járók katasztrófáját. Egy má­sik csoport azt követelte, hogy a bizottság foglalkozzék az Egyesült Államok területén végzett kémtevékenységgel is. 40 millió tonna hajótér a tenger alatt Az amerikai szenátorok kö­vetelése akkor — 1939-et írtak — nem is látszott következet­lennek. Júniusban ugyanis, amikor egymás után süllyed­tek el az amerikai, angol és francia tengeralattjárók, a ten­gelyhatalmak már állig fegy­verben, készen álltak a hábo­rúra. Es 77 nappal a Phoenix katasztrófája után, szeptember 1-én Hitler csapatai lerohan­ták Lengyelországot: megkez­dődött a második világháború. Abból a tényből kiindulva, hogy a2 első világháborúban a német tengeralattjárók 5408 hajót süllyesztettek el, ame­lyeknek tonnatartalma megha­ladta a 11 milliót, Londonban 1930-ban nem­zetközi konferencia ült össze. Ekkor hozták az úgynevezett londoni szerződést, amelynek értelmében a tengeralattjárók nem süllyeszthettek el keres­kedelmi hajót anélkül, hogy utasait és legénységét előzőleg biztonságba ne helyezzék. Az egyezményt Németország is — igaz, hogy csak 1939-ben — el­fogadta. Utolsónak írta alá és elsőként szegte meg. (Folytatjuk.) 800 mássa ssenet mentettek a pincéből Terebélyes szénhegy tor­nyosul Egerben, a megyei ta­nács udvarán, s a szénhalom tövében porrá égett brikett­domb húzódik. A pince ajtaja, tárva-nyitva, lent a mélyben ventillátor zúg. A lépcsőkön bányászruhás, oldalukon men­tőkészüléket viselő emberek jönnek fel, majd térnek ismét vissza a pincébe. Egy hónappal ezelőtt 800 mázsa szenet raktároztak be a megyei tanács pincéjébe. A helyiségbe éppen csak hogy befért a szén, a téli tüzelő a szellőző nyílásokat is eltömte. Négy nappal ezelőtt vették ész­re, hogy a szén veszélyesen bemelegedett, sőt, talán már a mélyebb részeken ég is. A gyorsan kihívott tűzoltók a gyúlófélben levő szénre há­rom tartálykocsi vizét (!) lo­csoltak. Ezzel még csak fokoz­ták a veszélyt! A megyei tanács az egerese­in bányatelephez fordult segít­ségért, ahonnan rövidesen bá­nyamentők érkeztek. — Amikor idejöttünk, már olyan nagy volt a füst és a gáz, hogy az orrunkig sem Június első napjaiban or­szágszerte megkezdődött a gombagyűjtés. A jelek szerint „jó-gombás” évjáratra számíthatunk. A gombázó szezon indulásá­val növekszik a gombamérge­zések veszélye. Ezzel kapcso­latban a TIT gombászati szak­köre rendkívüli ülést tartott. Az ülésen részt vevő százhúsz főnyi szakember vállalta, hogy gombais mértető előadásokon, láttunk — meséli a „csata” kezdetét Péró Nándor. — Nyílt lánggal még nem égett a szén, de várható volt, hogy ez is be­következik. Éjjel-nappal három műszak­ban dolgoztak a bányászok, míg négy nap alatt a pincé­ben tárolt szénmennyiségnek feflét, 400 mázsa brikettet ki- hordtalk az udvarra. A tűz­fészket megszüntették, s jelen­leg eternit szellőző csöveket helyeznek el a szénben, átla­pátolják a még mindig veszé­lyesen meleg tüzelőt. Komolyabb kár nem kelet­kezett, „csak” 20 mázsa szén égett el. De az egész szén- mennyiség a tűz martaléka le­hetett volna, nem is beszélve a befülledt, felmelegedett szén robbanásveszélyéről. Hogy nem történt komolyabb baj, az az Egereseimből érkező bányá­szoknak köszönhető. Az eset figyelmeztet. A vál­lalatok, az üzemek és a csalá­dok nagy része is most szállít­ja el a TÜZÉP-től a téli tüze­lőt. A gondatlan, szakszerűtlen tárolás könnyen komoly ve­szélyt és kárt okozhat. Mint lakógyűléseken, iskolákban, társadalmi egyesületekben szé­les körű mozgalmat indít az évente még mindig több halá­los áldozatot követelő gomba­mérgezések megelőzésére. A szakkör vezetősége felhívja a közönség figyelmét: az erdőn- mezőn gyűjtött gombákat fel­tétlenül vizsgáltassák meg a tanácsadó állomások, vásár­csarnokok szakértőivel ahogy a megyei tanács pincé­jében dolgozó bányamentők is mondották: — Az öngyulladás nem kö­vetkezett volna be, ha előírás szerint tárolják a szenet. A pincékben tárolt szén ma­gassága ne haladja meg az egy-másfél métert, s gondos­kodni kell a szón szellőztetésé­ről. A nagy mennyiségben tá­rolt tüzelőben szellőző folyosó­kat kell hagyni és helyes a szellőztető csövek alkalmazása. A veszély könnyen megelőzhe­tő, de a felelőtlen könnyelmű­ség utólag már helyrehozha­tatlan károkat okozhat. T. 1. A várva és félve várt, nap csak eljött hát: felvlrradt jú­nius ötödik napja, s úgy. de úgy rohant körbe az óra muta­tója, mintha valami gonosz kis manó tolná, majd megállt hirtelen a 8-as számnál — hiá­ba, nem lehet itt tenni mást. essünk túl rajta, húzzuk ki azt a tételt . . . Egy pillantás az ablak felé — dúslombú, nagy gesztenyefa áll kint, sűrűjében hűsölő ve­rebek ... „Ha én madár len. nék, a lombok közt elrejtez­nék” (s akkor nem kellene ké­pesítőzni). Pedig nem is olyan nehéz, nem is olyan súlyos do­log ez, csak el kell kezdeni. S most ott ül a hat kislány a te­remben, szemben a két, drapé­riával leteritett asztallal, ott ülnek az egri Alpári Gyula Közgazdasági Technikum egyenruhájában, hatan a IVIA- ból, idegesen, reménykedően, kezükben a vázlat. Történelemből és politikai gazdaságtanból már „lemen­tek”, Most jön a magyar! Bár­TIT-akció a gombamérgezések megelőzésére A makiári Béke Termelőszövetkezetben a tavasszal korán kiültették a káposzta­palántákat. Ennek köszönhető, hogy a megyében elsők között szállítottak korai káposztát a piacra. Csupán korai káposztából 380 mázsa átadására kötöttek szerződést a MÉK-kel. Ha a káposzta lekerül a földről, helyét uborkával ültetik be, s ez kétszeres hasznot jelent a szö­vetkezetnek. A gazdaságnak a múlt évben hétszázezer forintot hozott a kertészet, de az idén ennél az összegnél is többre számítanak. (Szabó Lajos felvétele) Mi újság az AGROIiER-nél? Of—Hz vagon gép naponta — 70 millió forint a féléves terv — Épül az új irodaház Egerben, az AGROKER ti- haméri telepének udvarán vá­sárhoz hasonlít a kép. Egy új, D—4K—70-es körül emberek állnak. A vezető­ülésben Szontág Gyula, a dem- jéni tsz traktorosa ül. Próbál­ja a gépet, kapcsolgat, ismer­kedik vele, s ebben segít Bod­nár Gyula és Bukta Imre, az AGROKER két szakembere is. Munka közben ismertetik a gépek tulajdonságait és a hasznos tanácsokat nemcsak a traktoros, hanem a szövetkezet agronómusa és főkönyvelője is figyeli. A gép mellé egy egész sorozat munkagépet vet­tek: egyirányú tárcsát, vetőgé­pet, ekét és kultivátort. A demjéniék már a negye­dikek a telepen, néhány perce vitte el D—4K—70-es gépét a verpeléti Dózsa Termelőszö­vetkezet. A kerecsendi Arany­kalászból permetezéshez tar­tályt és aratáshoz szükséges pótalkatrészeket vásároltak. Az ostorosiak szintén nágy ra­kománnyal távoztak a telep­ről. Nap nap után nagy a forga­lom az AGROKER tihaméri telepén, öt-tíz vagon gép ér­kezik naponta, s ezek nagy részét rövid időn belül el is szállítják. A kedden érkezett AS 1,8-as silókombájnök kö­zül négyet elszállítottak a kis­körei Vörös Hajnal, a bésenyő- telki Lenin és a tiszanánai Pe­tőfi Tsz-nék. A napokban a demjénieken és a verpelétie­ken kívül öt termelőszövetke­zetnek szállították D—4K— 70-es gépet. Tíz termelőszövet­kezet vásárolt hideglevegós szénaszárító berendezést, amelynek egy része az első ka­szálásnál már dolgozott. — Eddig 50—55 millió forint értékű gépet szállítottunk ren­delőinknek — tájékoztat Joó Imre, az AGROKER igazgató­ja. — A nagyobb gépek közül — például az öntözőberende- iésetoből — húszat vittek el. Közöttük a kiskörei Vörös Hajnál és a pélyi Béke két-két berendezést. A leszállított be­rendezések félét Bauer és Manesmann importcsövekkel és tartozékokkal tudtuk szállí­tani. Huszonhét Orkán típusú jár­va zúzó és 23 silókombájnt ad­tunk el. A termelőszövetkeze­tek. igényeit ebből csak az idén tudjuk kielégíteni először. UE 28-as erőgépből 13-at, a D—4K-toól 18-at és az Sz 100-as lánctalpas traktorból öt gépet szállítottunk megren­delésre. A gépállomások 38 SZK 4-es kombájnt kaptak. Az értékesített gépek helyé­be folyamatosan újakat ka­punk. Telephelyünkre 12 Super Zetor, húsz 3011-es Zetor, AS 1,8-as silókombájn, RS 09-es- hez permetező érkezett és eze­ket a közeli napokban le is szállítják. Várunk 65 szovjet MTZ traktort, aminek ,,a le­szállítása még késik. Az év elején betervezett gé­peken felül nagy mennyiségű erőgépet kaptunk és még most is várunk, ezeknek értéke több tízmillió forint. Az első félév­ben értékesített gépek értéke, a terv szerint, 70 millió forint lesz — hangsúlyozta az igaz­gató. Az AGROKER központja je­lenleg az Alkotmány utcában van. Négy kis helyiségben dol­goznak, de a tihaméri telep­hely mellett új irodaház épül, amelybe már július közepén beköltöznek. (P. E;) Fekete, tea, kakaó papírcsészében Az Utasellátó Vállalat kéz- ségnek: a voiuitok mellett for- deményezésére a Vegypapír- ró feketekávét árusít majd. A gyár megoldotta a hőálló, ide- füles papírcsészékhez kis eelo- gen ízt, szagot magába nem fán tasakban adják a duplához szívó papírpoharak előállttá- való cukrot és a fakanálkát. A sát. Ezzel az Utasellátó a kö- papírcsésze alkalmas forró tea vetkező hetekben új szolgálta- és kakaó árusításáfa is, amit tással kedveskedhet a közön- ősszel vezet be az Utasellátó. ^őat lány a teremben Bony Jenő, a budapesti VII. kerületi Gyakorló Közgazda- sági Technikum igazgatója az elnök, mellette a szaktanárok, dr. Farkas Andrásné, Szabó Gábor, Székely László osztály­főnök, ott ül dr. Csernik József igazgató is. Udvari Gyöngyi pedig felel: „József Attila, a munkásosztály és az egész ma­gyar nép költője." Belepillant néha a vázlatba, bár nincs is arra olyan nagy szükség, s Gábor bácsi elége­detten bólint, tetszik a felelet mindenkinek. Szépen fogalmaz, idézetekkel „illusztrálja” mon­danivalóját, elemzi a Tiszta szívvel című verset. Látja az elnök, hogy megy minden, mint a karikacsapás (a kislány már az izgalmat is elfeledte József Attila kedvéért), s közbeszól: — Nagyon szép... Meg tudná mondani, mi volt az a tragikus konfliktus a költő és a partja között? Meg ... Kifogástalan a mon­datelemzés is, Verebélyi Mag­dolna belekezdhet a Katona Józsefről „kérdező” tételbe. Ke­zében a ceruza nyugtalanul mozog, az előadás azonban szép. Jellemek ... Bánk, Melin­da, Gertrudis, Tiborc ... Most Vezekényi Mária a „soros”. Kezdetben halkan, elfogódot- tan beszél témájáról, a felvilá­gosodásról, Bessenyeiről, Batsányiról, a „Jámbor szán- dék”-ról, idéz a „Franciaorszá­gi változásokra” című versből... Gorkijról, Majakovszkijról, a szocialista realizmusról felel Vlncze Erzsébet, a mellette ülő Vitéz Erzsi pedig az izgalom­tól izzadt kezét törölgeti, s lám, milyen nehezen megy vissza a zsebkendő a blúz ujjába... Sokkal nehezebben, mint ahogy Petőfiről beszélt A nap utolsó ,,magyarosa” méltán kapott di­cséretet, szép, talpraesett fele­letéért. A nyelvtani elemzésre sém volt szükség. Már csak a technológia van hatra (lám, mégiscsak megy az idő), s Székely László szakta­nár örül a szép feleleteknek. Sok mindenről hallunk itt, amit tudniok kell a technikum végzőseinek a zöldségfélék tar­tósításától, a fémek korrózióján és az ellenük való védekezésen át az etilén-származékokig... Már csak négyen ülnek bent, aztán ketten... aztán — „vége a IV/Á-nak”, elégedetten, kissé fáradtan dőlnek hátra székei­ken a tanárok. Szépen vizsgá­zott a hat lány. Még két osztály van hátra, a B és a C, aztán a felnőttek, s a nyári szünet után az újabb tanév 10 hónap­ján át izgulhatnak majd a „mai harmadikosok”. míg nagyot sóhajtva, elégedett-várakozóan fel nem kelhetnek, végezvén a képesítővel... (kátat) JftuklÁvi kwtfazked&k

Next

/
Oldalképek
Tartalom