Heves Megyei Népújság, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-04 / 128. szám

1963. június 4., kedd NÉPÚJSÁG 3 r Hit csinálnak és mit mulasztanak el a művezetők ? Az üzemszervezés néhány tapasztalata A mai, nagyméretű gyárak, a bonyolultabb gyártmányok, a minőséggel szemben támasz­tott fokozatos igények és a tö­megtermelés körülményei kö­zött egyre nagyobb feladat vár az üzemszervezésre. Az MSZMP VIII. kongresszusán is több javaslat hangzott el az ipar szervezésének gondolatá­val összefüggésben a munka termelékenységének állandó emelése, a gazdaságos terme­lés, a műszaki színvonal töké­letesítése érdekében a szerve­zés szükségességéről és fon­tosságáról. A műszaki haladás, a meofelelő technikai felké­szültség kívánja és követeli a folyamatos szervezési munkát. Az egri Finomszerelvény- gyárban nem régen működik üzemszervező csoport. A ter­melés irányítását, s ezen belül azt vizsgáljuk elsőnek, hogy a műszaki középkáderek, a mű­vezetők hogyan látják el fel­adatkörüket. A vizsgálat megtartását a művezetők maguk is helyes­nek tartották, mert érezték, hogy a naponta ismétlődő és egyre bonyolultabb feladatok megoldását csak úgy tudják el­látni, ha a munkájukkal ösz- szefüggő összes tényezőket is­merik — a vizsgálatból leszűrt következtetések alapján — utat kell találni a hiányossá­gok kijavítására. A vizsgálat a műszaki veze­tés számára hasznos segítséget adott azáltal, hogy ismeretes­sé váltak azok a hiányossá­gok, amelyek a gyártást, mind az átfutási idő, mind a minő­ség tekintetében, továbbá a gyártóeszközök. szerszámok tekintetében akadályozzák. Káros egybefonódás A vizsgálat során felszínre került az is, hogy a művezetők és a diszpécserek munkája napról napra egybeolvad, mindkét személy lényegében azonos, a napi programok tel­jesítését igyekszik megoldani. Ebből eredően merült fel az a gondolat, hogy helyes-e ma már a termelésirányítás rend­szerét ilyen formában fenntar­tani? Ugyanis, a diszpécserek nem az üzemek állományához lartozó műszakiak, hanem a termelési osztály irányítása alá rendelt személyek. A gya­korlatban az üzemeknél szé­kelő diszpécserek a problémá­kat a termelési főnökkel köz­ük, ahonnan intézkedés törté­nik a társüzemek, vagy egyéb műszaki előkészítési osztályok felé, az akadály elhárítására. Az üzem ugyanakkor a napi programok maradéktalan tel­jesítése érdekében — legtöbb­ször a művezetőn keresztül — ugyancsak elindítja az aka­dály elhárítását, s így meg- törénik, hogy ugyanazon ügy­ben, nagy időráfordítással — a többi osztályok idejét Is le­kötve — párhuzamosan, vagy éppen ellentétes intézkedések történnek. A művezetőknek munkájuk végzése során ma még számta­lan olyan problémával kell megbirkózniuk a folyamatos gyártás során, amelyek előze­tesen, adminisztratív intézke­dések. különféle jóváhagyások megtételét teszik szükségessé, így például a technológián történt kisebb, de ésszerű mó­dosítások bevezetésére csak akkor kerülhet sor, ha annak dokumentálása is megtörtént. Hasonló az eset az anyagok minőségi eltéréseinél is. Nem ismerik a rendeleteket Fény derült azonban a vizs­gálat sorén arra is, hogy a mű­vezetőik többsége nem ismeri a munkaterületükre vonatkozó kormányhatározatot, s ebből eredően jogaik és kötelességeik tekintetében nem tájékozottak, következésképpen a gyakorlat­ban sem tudnak kellő súllyal érvényt szerezni munkaterüle­tükön. (Itt kell megjegyezni, hogy a művezetőkre vonatkozó 1023/1951. M. T. számú hatá­rozat egyes tételeit a mai kö­vetelményeknek megfelelően, ajánlatos volna átdolgozni, hogy az valóban a fejlődést, a haladást szolgálja.) Választ ka­pott a vizsgálat arra Is. hogy egy-egy művezető irányítása alá milyen munkáslétszám jut, milyen a leterhelések, valamint a munkavállalók megoszlása produktív és improduktív lét­szám tekintetében Ebből az ismeretből újabb vizsgálati té­ma kínálkozott: az üzemek improduktív létszámának fe­lülvizsgálata. Paraszttüntetés Rómában Megállapítottuk azt is, hogy a művezetők sok olyan munkát végeznek, amelyek nem tartoz­nak feladatukhoz, s így mű­szaki irányitó, vezető szerepűk a termelésben nem a kívánt súllyal jelentkezik. Tevékenységük „csak” a na­pi problémák megoldására, a technológiai utasítások betar­tására és a társadalmi szer­vekkel való érintkezésre, meg­beszélésekre korlátozódik. Nem Jut elegendő idő a munka fel­tételének előrelátóbb, időben történő biztosítására, a gyártás előrehaladásának, a munkael­látottság folyamatos ellenőrzé­sére és a gyártásközi szállítás alaposabb, átgondoltabb végzé­sére. A termelés parancsnokai A vizsgálat segítséget kívánt adni a művezetőnek, hogy fel­adatukat és felelősségüket szem előtt tartva, valóban ter­melést Irányító, vezető mun­kájukat végezzék elsősorban és jobban lássák el, mint eddig. A vizsgálat eredményeit tel­jes egészében, részletesen meg­tárgyaltuk a művezetőkkel és ennek kapcsán javaslatok szü­lettek a munka megjavítására. A vizsgálat eredményeként ma már kidolgozott tematika van a művezetők helyi tovább­képzésére, amelynek keretében a legfontosabb gazdasági, pénzügyi, munkaügyi kérdések kerülnek megtárgyalásra, il­letve előadásra. Az üzemszervezés további feladatait a Finomszerelvény- gyárban is a jelenlegi gazdasá­gi helyzetnek megfelelő égető kérdések (létszámhelyzet, gépi kapacitás-kihasználás, anyag­mozgatás. új gyártmányok be­vezetésével kapcsolatos fel­adatok, stb.) szabják meg, amelyet a gazdaságosság, a ter­melékenység fokozása, a minő­ség javítása érdekében igyek­szünk a legjobb tudásunk sze­rint becsülettel megoldani. Cyőrft Ferenc, üzemvezető, Finomszerelvénygyár. Az elmúlt héten 20 000 olasz paraszt — kisbirtokos, feles bérlő, napszámos — gyűlt össze Rómában, hogy követelje az általános földreformot. A KÉPEN: A tömeg a Konstantin diadalívnél. (Telefoto—MTl Külföldi Képszolgálat) Osztatlan siker A közönség elé állt Gyöngyö­sön a Városi Szimfonikus Ze­nekar, rajtuk kívül a fúvós- zenekar és a legfiatalabbakból álló, a 7-től 12 éves korú nö­vendékek Tücsök-zenekara. A premieren a siker osztat­lan volt. Különösen tetszett a fúvósok előadásában Beetho­ven Török indulófa, a Tücsök zenekartól Bartók Csillagok, csillagok című müve, míg a Szimfonikusok Mascagni Pa- rasziíbecsületéből az Intermez- zóval nyerték meg a közönség tetszését. Vezényelt Zábor- szky József, szocialista kultú­ráért jelvénnyel kitüntetett karnagy, a zeneiskola igazgató­ja. Ne tessék mosolyogni rajta: tapasztalataim alapján merem állítani, hogy nagyon nagy kü­lönbség van a már „érett” és a még „nem érett” fiatal kö­zött. Bizonyítékként hadd állít­sam olvasóim elé Grébecz Lászlót, aki egyetlen perc alatt hatalmas változáson ment ke­resztül. Amíg a tételt tartotta a kezében, arcán szorongás ült, mozdulatai olykor elbizonyta­lanodtak, de az elnök utolsó szíves mosolya után ó is meg­találta nyugalmát, vonásain a derű terült szét, tartása ki­egyenesedett és a nagy tettek végrehajtóinak megbocsátó fö­lényével állta a következő cso­port tagjainak kérdésrohamát a folyosón. Grébecz László érettségizett elsőnek tegnap Gyöngyösön a Vak Bottyán Gimnáziumban a 38-as létszámú IV. C.' osztály tagjai közül. S amíg a bizottság Dienes Tibornak, a megyei ta­nács vb művelődésügyi osztá­lya helyettes vezetőjének el­nökletével a következő érettsé­gizőt szólítja, búcsút mondunk dr. Weidínger Tibor magyar-, Sereg István történelem-, Cser­háti Róza matematika- és Papp Miklós fizikatanároknak, ke­resztülvergődünk a folyosón Evsáró hangverseny Eüxe&u bony ban Szombaton este a pedagó­gusnap tiszteletére rendezte évzáró hangversenyét a füzes­abonyi állami zeneiskola a köz­ségi művelődési házban. A ze­neszerzők nagyjainak műveit tűzték műsorukra a növendé­kek, s Verdi, Mozart, Clcmenti, Portnoff, Chopin, Rubinstein, Seitz, és Beethowen egymás után szólalt meg az előadásuk­ban. A hangverseny első részében hangzottak fel a szólóművek, amelyekből ki kell emelni Kal­la Sándor, Nagy János, Somo­gyi Mária, Bocsi András és Ka­tona Katalin játékát. Ezek a zeneiskolai növendékek már érzéssel, dallamot és mondani­valót értő hangszínnel kezel­ték hangszerüket, de a hang­verseny minden szereplője tu­dása legjavával szerzett örö­met a közönségnek. A második részben a zene­iskola zenekara muzsikált sok érzéssel, jól és összehangoltan. Különösen nagy sikert aratott dr. Kiss Kálmán zeneiskolai tanár zongorára és zenekarra írt koncertje, amelyik komoly felkészülést és néhány techni­kai bravúrt egyaránt kívánt a növendékektől. A többi zene­kari számban feltűnt néhány kiváló szólista — Dávid Enikő, és Pál Mihály, Erdősi Margit és Dávid Györgyi — akiknek játéka bebizonyította, hogy a zeneiskolai oktatásban már eltűnt a különbség város és fa­lu között. Egerből, a társiskolából ven­dégszerepeit a hangversenyen a nagyszerű képességű két csellista: Bócz Sándor és Bocsi Szabolcs, akik a zeneiskolában is közreműködve segítették si­kerre a nagy gonddal összeál­lított hangversenyt. V. F. Die fél — És tudja, azonkívül itt van niég az esti és a levele­ző tagozat — válaszolt az el­múlt években nagyon sok ta­nár, fáradt kézlegyintés kísé­retében, amikor elfoglaltsá­gai felől érdeklődtünk. Mert valóban, miután befejeződött a reggeli műszak, miután be­fejeződött minden, amit még hivatalos teendője, mellett vállalt, a tanár azután jutott el az esti vagy levelező tago­zatos hallgatókhoz. És nemcsak a tanár szá­mára volt „azonkívül” a le­velező hallgató: így kezelik egy kissé „magasabb szin­ten” is. Nem írnak számára megfelelő tankönyveket, a tankönyvírók a legtöbbször nem veszik tudomásul, hogy nem tizennégy éves gyermek hajol majd az új földrajz-, vagy kémiakönyv fölé. És „azonkívül” kezelték az esti és levelező hallgatót akkor is, amikor iskolákat építettek, mert akkor is csak a nappali tagozatos diákra gondoltak. Szórványosan érkeznek hí­rek olyan Iskolákról, ahol a tanárok „fő hivatásban”, nem mellékes munkában látják el a felnőttek oktatásának teen­dőit, ahol a pedagógusok ele­ven, gyümölcsöző, nemcsak jelentésekben kimutatható kapcsolatokat építettek ki az üzemekkel, s tanulmányoz­zák azokat a speciális körül­ményeket is, amelyek min­den bizonnyal befolyásolják majd az oktatás módszereit, esetleg meghatározzák — szükség szerint kikerekítik, vagy csökkentik — a tan­anyagot, ahol a nevelők tu­hezzei dományosan is 1 kutatják, gyűjtik, elemzik a felnőtt­oktatás tapasztalatait. Egyelőre semmiféle köz­ponti intézkedés nem írja elő, hogy ilyen iskolákat kell létesíteni. Egyelőre ezt nem is lehet kötelezővé tenni, mert ennek nincsenek meg a feltételei. De ahol megteremtet­ték ezeket, ahol vállalják, hogy még a kötelező határo­zatok előtt tesznek valamit a levelező oktatás és az esti is­kolák munkájának megjaví­tásáért — ott támogatni kell a dicséretes célkitűzést. Ahol a dolgozók isltolájában nem­csak úgy akarják serkentem a hallgatókat, hogy megszi­gorítják az osztályzást, ha­nem a gondon, a bajon min­den r ■'.delkezésre álló esz­közzel segíteni akarnak —■ beleértve az anyagi áldozato­kat is — ott üdvözölni kell a szándékot, azon munkál­kodni, hogy ne maradjon csak szándék. Egerben például 930 diák Jár a középiskolák esti és le­velező tagozatára. Enny, „öregdiák" megérdemel egy külön iskolát. Kilancszázhar- mine estéit, vasárnapjait fel­áldozó munkás, háziasszony kereskedősegéd, alkalmazott megérdemli azt, hogy ne „fél kézzel” vezetgessék a közép­iskolai műveltség labirintu­sában — az érettségiig. Ki- lencszázharminc ember am­bíciója megérdemli azt, hogy az illetékesek, akiken az is­kola sorsa múlik — ne fél kézzel, hanem teljes szívvel, felelősséggel döntsenek az új „iskolatípus" jövőjéről. Baráti ünnepségek a pedagegusnapon Az egri Gárdonyi Géza Gimnázium színháztermében a politikai és társadalmi élet ve­zetői köszöntötték Eger város kitüntetett és megjutalmazott nevelőit. A szépen terített asz­talok körül száznegyvenen ül­tek, s hallgatták meg Kácsor Jánostténak, a városi pártbi­zottság titkárának ünnepi be­szédét, majd a jutalmak kiosz­tására került sor. A KISZ városi titkára — Németh Tibor — átadta Dar- gai Lajosnak, a városi tanáfcs vb művelődésügyi osztálya ve­zetőjének a kiváló úttörőveze­tő kitüntetést sok évi eredmé­nyes munkájáért, amelyet az úttörőcsapatok fejlesztése ér­dekében végzett. Négy általános iskolai igaz­gatónak — Földes László III iskola, Lénával Vilmosáé V. iskola, Jenei Artúrné X-es is­kola és Dudás Sándorné Xll-és iskola — külföldi jutalomüdü- lésre szóló utalványt adtak át, majd 130 nevelő, igazgató, gondnok, s egyéb oktatásügyi dolgozó között mintegy 73 ezer forint jutalmat osztott ki a vá­rosi tanács és a szakszervezet. Az ünnepélyes megemlé­kezés és jutalomosztás után a város meghívott pedagógusai a késő esti órákig együtt ma­radtak, ahol a Gárdonyi Gim­názium diákjai színvonalas műsorral szórakoztatták az ün­nepeiteket. ★ Már szombaton délután megkezdődött a pedagógusnap ünnepségsorozata Gyöngyösön. A Szakmaközi Székházban Nagy József, a Pedagógus Szakszervezet járási bizottsá­gának titkára köszöntötte a megjelent 21 nyugdíjas peda­gógust, akiknek tiszteletére az I. sz. Általános Iskola úttörői adlak műsort. Ezen a napon több iskolában a szülői mun­kaközösség rendezett bensősé­ges ünnepséget még. Vasárnap délelőtt 10 óra­kor a Honvéd Helyőrségi Klub­ban dr. Molnár Mihály, a Ha­zafias Népfront városi bizott­ságának titkára nyitotta meg az ünnepséget, majd Molnár Géza, a városi tanács vb-tlt* kára mondott ünnepi beszédet. Szólott arról a tiszteletről és megbecsülésről, amely körül­veszi társadalmunkban azo­kat a nevelőket, akik lelkiis­meretes munkával, töretlen kitartással fáradoznak égyre nagyobb eredménnyel . gyer­mekeink tudásának fokozásá­ért, szocialista tudatuk, kom­munista erkölcsi vonásaik ki­alakításáért. Az elmélyült gondolatokat és tiszta érzéseket tartalmazó, nagy hatású beszéd után az is­kolák szülői munkaközösségei és diákjai nyújtották át az ün­nepeiteknek a szeretet virá­gait. Ezt követően Kakukk Im­re, a városi tanács vb műve­lődésügyi osztályának vezetője 08 pedagógusnak adta át a ju­talmat, 48 pedagógusnak pedig a rendkívüli előléptetést. A kedves ünnepséget az I. sz. Általános Iskola úttörő kó­rusának nagy sikerű hangver­senye zárta be. Az énekkart Vetula Gyuláné vezényelte. ,/llár „wett“ Hely: Gyöngyös Időpont: 1963. június 3, délután 2 óra várakozó fiatalok gyűrűjén és felelevenítjük az elmúlt né­hány óra emlékeit. — Milyen érzés túl lenni az érettségin? — kérdezem Gré­becz Lászlót. — Nagyon megnyugtató. Iga­zán boldog vagyok. Nem cse­rélnék most senkivel. — Melyik volt ennek a nap­nak a legnehezebb perce? — Amikor az első tételért nyúltam. Ügy éreztem, ezen áll vagy bukik az egész világ. Szerencsém volt: jó tételt húz­tam — a szovjet irodalom je­lentősebb képviselőit kellett ismertetnem. — Ml volt a legjobb tétele? — A matematika. Az első- és másodfokú egy ismeretlenes egyenlet megoldása grafikusan és algebraílag. Ez állt a papí­ron. Nagyon tudtam ezt a té­telt. Egészen megörültem neki. — Hogyan készült az érettsé­gire? — Nehezen. Közben felvéte­liztem, de részt vettem a sáros­pataki diáknapokon is. Lénye­gében csak az elmúlt héten tudtam rendszeresen készülni. Tegnap pedig már könyvet sem vettem a kezembe. Pihen­tem. — Mi a véleménye az érett­ségiről általában? — Most, hogy már a hátam mögött van, úgy érzem: szük­séges az érettségi vizsga. Ez az élet első próbája. Az első ko­moly akadály. Sikeres leküz­dése erőt ad a továbbiakhoz is. — Tervei? — Szeretnék bejutni a Film­művészeti Főiskolára. Filmren­dező szeretnék lenni. Az idén nem sikerült a. felvételim. De már megvan a helyem a tv-nél: az ifjúsági osztályon rendező asszisztens leszek. Vagy itt ma­radok továbbra is, vagy a főis­kola ... a filmrendezői sza­kon. — Mit üzen azoknak, akik még az érettségi előtt állnak? — Mindenekelőtt: ésszerűen készüljenek. A magolás nem sokat ér. összefüggésekben lás­sanak és gondolkozzanak min­den tárgyban, ez a fontos. Ne Idegeskedjenek, mert csak ösz- szezavarnak magukban, min­dent. Az utolsó napon már csak pihenni szabad. És ... ne izgul. {',nak! Ne izguljanak? Könnyű ezt mondania Grébecz Lászlónak! Amikor már utána van min­dennek! Mondhatják azok. akik még tele vannak jogosnak vélt szorongással. Hiszen Czár Éva és Hangái Mária is elsírták magukat az érettségin. Éva ..nem, tudott eltndulni”. Né­hány szót mondott, csak Dienes Tibor, és már rendben volt minden. Mária könnyekkel a szemében kezdte a történelem­tételét — és nagyszerűen felelt. Farkas Balint majdnem vissza­adta a matematikát ételt, a táb­lánál pedig semmi baj nem történt. Érdemes izgulni? Egy kicsit izgulni — ezt úgysem lehet el­kerülni. Ez szinte kell a jó fe­lelethez. Aztán: az elnök is — ember, s a tanárok sem törnek a diá­kok életére. Igaz, az érettségi mégiscsak — egyszer van az életben... (g. molnár)

Next

/
Oldalképek
Tartalom