Heves Megyei Népújság, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-02 / 127. szám
A NÉPÚJSÁG IRODALMI MELLÉKLETE A MEGYE! MŰVELŐDÉSI UAZ IRODALMI KÖRÉNEK KIADÁSÁBAN A motor ott állt a telepi kantin előtt. Néhány üveg sör után felült rá, pedig a barátjáé volt. Meg sem állt az árokig. Az utolsó 'kirándulás emlékét egy fémkapocs őrzi a koponyájában — és felesége állandó szemrehányása. Klavács István többet nem ül motorra. Amikor kihúzták, kivezették az árokból, teljesen magánál volt, már arra is tudott gondolni: mit szol a motorozáshoz Sibik Károly (övé volt a gép} és mit szól majd a rendőrség, mért sem a tulajdonosnak, sem neki nem volt jogosítványa — az idén akarták megszerezni az MHS tanfolyamán. A rendőrség még nem jelentkezett, bizonyára megvárja, amíg teljesen felépül, eddig nem is indított eljárást. A félesége pedig bármennyire is sajnálja, félti emberét, egy kicsit örül a szerencsétlenségnek, mert a férj megígérte, hogy nem ül többet motorra... (azt hiszem, hogy ezt az ígéretet 'betartsa Klavács István — abban a rendőrség „hivatalosan” is segít néki). Ha már az italról, ha már a kártyáról nem tudja lebeszélni, ha már arra nem tudja rávenni, hogy több időt töltsön családja körében — örül a részleges eredménynek, az ölébe hullott ígéretnek: „egyszer megmenekültem a háláitól, nem kísértem meg még egyszer...” 1/ lavács balszerencséje ^ felrázta a telepet, főleg az asszonyokat. A közelgő moszkvai nőkongresszus .jegyében tartottak gyűlést a na- ookban, s ezen a legtöbb szó — az italboltról esett. Legtöbben azt követelték, zárják be a kantint, szüntessék toeg a zeszkimérést; mert itt minden ->a;j forrása a sör, a bor és a nálinka.. A hat négyzetméteres kan- ;nban minden kapható: ecet, -onzerv, felvágott, lekvár, be- "őtt, s a vezető — a vállalat hasításának megfelelően — »bérén ügyel arra, hogy a sör, a bor. a pálinka mindig kellő •'álasztékbam és kellő mennyiségben álljon a vevők rendelkezésére. Kocsma, büfé ugyan nincs a telepen, pohár sincs a boltban, mégis havonta 15 ezer Corint értékű ital fogy él- — ha sokan vannak az üzletben, akkor az ajtón kívül, a fák alatt, ha kevesen, akkora pult mellett. Mindenki megkapja amit kér, a részeg éppúgy, mint a józan. — A múltkor kivételezni próbáltam, nem adtam az egyik részegnek, kaptam tőle egy pofont, hogy összeestem, — panaszkodik az elárusító, aki még azon sem botránkozik meg hangosan, ha valaki a boltban, fél méterre a kenyértől és a szalonnától, nem tudja visszatartani az öklendezést. — Gyorsan jár itt az emberek keze, nem lehet ellentmondani nékik. Nemrég olyan verekedés volt a kantán előtt, az út mellett vagy 30-40 férfi és nő csépelte egymást —, hogy megállt a pesti busz is. Mert nemcsak a férfiak isznak — láthatta, az előbb is megfordult itt néhány asszony. Az előbb betért egy asszony,, féldeci szilvával fejezte be a vásárlást, mellette férfiak ittak. Asszony, gyerek, felnőtt, felismerhetetlen színű ruhákban, rongyosan, — csak benézett egy pohár italra. (Pohárról, mint írtam volt, szó sincs...) Valami itallal szentesített „egyen nyomorúság” rí le az arcokról, a szakadozott, Vizet rég nem látott ruhák —Ér felett fakó szemek szünkélle- nek. n már félek a boltba menni — így a szerencsétlenül járt Klavács feleségé, a spicces, félig részeg férfiak csipkedik, fogdossák az asszonyokat, sízemtelenkednek velük. Es a boltba járnak tanulni a gyerekek is, mert oda, ahol otthon isznak, legtöbbször a gye^ rek fuvarozza a bort. A gyerek pedig rekordidő alatt ismerkedik meg az élet1 mocskával, hiszen az ott lebzselő részegektől kimerítő felvilágosítást kap az élet és az anyagcsere minden izgató problémájára. A felvilágosítás kantinon kívül is folyik: a WC hiányában falak mellett tántorgó, minden gátlásuktól megszabadult részegeket az is észreveszi, aki nem akarja. hétig 120 forintból él a férfi, az asszony, a három megszületett gyerek, a negyedik pedig most készül a világra jönni. — A családi pótlék is több, mint amennyit kapok, hiszen három gyerek után 360 forint jár — kesereg az asszony. Egyszer már itthagytam az uramat, elmentem a gyerekekkel együtt. De n’em élhetek a 74 éves, beteges apám nyakán. És visszajöttem. Jaj, de nagyon kérem, ki ne írja a nevemet az újságba, mert megint megver az uram. — Mikor verte meg utoljára?, — Húsvétkor. Akkor nyoma is maradt. (Hatodik hónapban volt az asszony.) A kártya teszi ezt, meg az ital. Mert kártyáznak is itt, nagy pénzben. És nem háborgatja őket se a körzeti rendőr se más. (A kártyáról mindenki beszél. Ultiznak filléres alapon, de tudnak 100. 500. 800 forintos veszteségekről is.) betegséget” senki, mert a „nyomás”, az emberi társadalom hatása annyira gyér, any- nyira jelentéktelen, hogy senkinek nem okoz gondot alkalmazkodni hozzá, bármilyen mélyről indult is. A bevándorlók, akiket a büntetőtelepre vetett a balsors, az őslakókhoz, á régebben érkezettekhez alkalmazkodnak. — Ttt a hegyek között állan- dó úttörőtábort lehetne szervezni, gyönyörű a környék, jó a levegő, egy kis jóakarat kellene, és sokat lehetne tenni — tárja szét kezét a tanító s mutatja a fák lombjaiba burkolózott dombokat. A környék valóban gyönyörű, de aki a telepre néz, aki a telepen végigmegy, az nemcsak arról győződik meg, hogy ide nem való úttörőtábor, de emberiességre, humanizmusra hivatkozva, még azt is megvétózza, hogy ide börtönt építsenek. A völgyecsószthatnámk harmincegyfelé. Keskenyfilmes mozit sem tudunk berendezni, mert az ráfizetéses. Hatvanan jönnének össze egy-egy vetítésre? Ügyis elég a ráfizetésünk a mozikra, azt szeretnénk, ha az állami vállalat átvenné a többit is. — De a bútorok is, a durva lócák... — Nem tudunk segíteni... — Azért valamit csak lehetne tenni ... — Ezután még ennyire sem tartozik ránk a telep, mint eddig, mert eladjuk a lakásokat, s akkor azok telekköny- Vileg is kívül kerülnek majd a tröszt határain. — Nem tehetünk semmit sem — ?,csatlakozik” a Szűcsi Községi Tanács vb-elnöke. — A falu lakói nem szavaznak meg semmiféle segítséget sem, mert a telepiek nem fizetnek községfejlesztési adót. Azért olyan rettenetes a kultúrház. az iskola környéke, azért olyan edA SENKI FÖLDJE Bagoly lyuk —1963 ... A bálok pedig — mondják vagy tucatnyian egybehangzóan a telepen — az ítélet napjai. Ilyenkor kerül sor a leszámolásokra, ilyenkor „adják vissza a kölcsönt”, amit az előző táncos italos alkalomkor elszenvedtek. A sör az oka... A bor az oka... A pálinka az oka ... A vélemények megoszlanak, de abban mindenki egyetért, hogy az ital nem szállhat le a vádlottak padjáról. TJakopogtlatok az iskolába. 23 álsó tagozatos diák ül a múzeumba való padokban, velük szemben egy sakkasztalból rögtönzött katedra mellett a tanító. — Nézze ezt a két gyereket — mutat egy fekete, ritkán mosott nyakú leányra és az öccsére. A lány másodikos és 11 éves, a fiú most járja másodszor az elsőt. — Hány ruhád van — kérdezem a fiút? — értetlenül bámul' rám, s akkor sem szód semmit, amikor azt akarom megtudni, mit főztek tegnap, vasárnap. Elmegyünk a lakásukra. Nem egyszerű az út; az iskola a telepet kettészelő árok bal oldalán van, O-ék lakása a jobb felén. Az árok sáros partján turista- mutatványokkal tornásztuk fel magunkat, esett az eső az előbb, mindenfelé ömlik a víz, és dől a meleg, dögíletes pára a rosszul lefedett emészitőgöd- rökből. A konyhába falépcsőn jutottunk fel, a lépcsővel szemben a mellékhelyiség ajtaja tátong, a konyhában (a bútorzat: egy rongyokkal leterített vaságy, rossz tűzhely, egy nagyon régi támláspadszerű ülőalkalmatosság s az asztal) tengernyi légy, az asszony készíti az ebédet a most szedett gombából. .A férj. már hétfőn elment Szarvaskőre — az erdőgazdaságnál dolgozik — s a család otthon maradt négy tagjának a következő fizetésig (több mint tíz nap) 50 forintja van. — Itt az asszony is iszik, meg az ember is — mondta a tanító s a családnak a lakáson kívül szinte semmije nincs. Csak sört iszom, szerénykedik az asszony — azt is inkább fizetéskor. ími-olvasni nem tudok, számolni sem, a gyerekekkel nem foglalkozom, idegesítenek. A másik házban az a család lakik — őket még a telepen is megszólják — amelyikben a férj a legutóbbi fizetéskor 120 forintot hagyott otthon. Két — Mikor vett utoljára ruhát magának? — Lánykori ruháimban járok. — Mikor ment férjhez? — Hét évvél ezelőtt, húszéves koromban. Huszonhét éves — ha negyvenet mond, akkor sem gondolok arra, hogy öregíti magát. A szomszéd lakásban (szo- ba-konyhás) 11-en laknak. Régebben is ott élt már egy család, most, hogy „alábányásszák” a szűcsi cigánytelepet, betelepítettek még egy családot. • rF udja, rövidesen ki léhet írni ide, hogy Dankó- telep — annyi itt a cigány — méltatlankodnak többen is, s egy pillanatra maguk is azt hiszik, hogy az elvadult állapotokért, azért, hogy a telepen nyomtalanul élteitek az utolsó évtizedek, ők, a cigányok felelősek. — És még mást is ki lehetne írni, mert ez büntető- telep. Alcinek nincs eléggé bizalomgerjesztő arca, azt ide helyezik. Mit lehet várni tőlük? mondják tovább. 1A telepítés, — lehet, hogy nem teljesen így történik, de tény, hogy nem segít a bányatelepnek gondjain. Nő a zsúfoltság, a kéttucatnyi házban majd 300-an élnek már, s újabbak is jönnek. — Helyet, lakást kell adni a cigányoknak is, párt- és kormányhatározat van rá — ismételgetik az illetékesek, s bosz- szankodnak a helybeliek. De a letelepítés valójában paródiája a párt- és a kormány határozatainak, mert azok nem írják elő, hogy a cigányok most egyik telepről a másikra kerüljenek. Persze — ha tovább akarunk élcelődni, ha kedvünk lenne hozzá, akkor azt mondhatnánk: a cigánysor lakóit bizonyára azért hozzák ide a „Gyarmatra” a „Dzsumbujra” a „Kocsedóra”, a „Mimóza-telepre” az „ígéret Földjére”, (ezer nev^ forog közszájon)- hogy fokozatosan kerüljenek az emberi társadalomba, mert a jelenlegi életkörülményeikhez minden különösebb megrázkódtatás nélkül hozzászokhatnak. Szociális „keszon” ez a cigánytelep nyomorúsága és az emberi társadalom között. De a ke- szonnak csak az első fokozata van itt. Itt nem kap „keszonke ölén meghúzódó telep mintha azt mutatná: az embert is saját hasonlatosságára gyúrta, alacsonyította a maga formálta környezet. Az utca végén áll a legmagasabb épület, egy málladozó emeletes ház, a telep életének ez lenne a központja. Itt van az orvosi rendelő, ahogy megtudom:, korszerű, nemrég rendezték be. Nekitámaszkodom a rendelő előtti folyosó korlátjának és ijedten ugróm vissza a faihoz: a korlát vagy tíz centit enged, „kileng” a mélység fölé. A folyosót tartó oszlop tégláit is csak a telepiek káromkodásai tartják össze. Ez az orvosi rendelő, az iskola, a kultúrház, a sportkör, a lövészkor és a fürdő. A sportkör nagyon könnyen elfér itt: az egyik rideg szoba lócáin találok egy agyonhasznált futballistanadrágot, néhány ronggyá hordott inget, s 11 pár szakadozott, kővé keményedért futbalicdpőt. Ezek 4 holmik pontosan olyan állapotban vannak, mint amikor Egeresemből idekerültek, azóta sem használta őket senki. Ha akarták volna, akkor sem lehetett volna megszervezni a futballcsapatot — nincs hely a játékra, az edzésre... Régóta szeretnének sportpályát építeni a telep közelében — hiába. Legutóbb már a helyet is kinézték, a községi tanács javaslatára, a járási tanács végrehajtó bizottsága másfél holdat kisajátított) az erdőből. De ebben1 sem volt sok öröm, mert ide — miként a községi tanács hivatalos levele írja — április 13-án (iktatva: 171/1963) „Az erdészet fát hordott, hogy megakadályozza annak igénybevételét. Felkérjük, hogy a területet mentesítsék a faanyagtól”. Azóta sem a válaszlevél, sem a fát elszállító kocsik nem érkeztek meg. __ He miért kellene oda kü- ~ lön sportkör és pálya — kérdezi az egeresein bányaüzem szakszervezeti bizottságának titkára, — nem tudnak ők idejönni a telepre, ha sportolni akarnak? Mi nem segíthetünk rajtuk, az üzembe 31 községből járnak dolgozni az emberek, s alig kapunk valami pénzt. Nem tudjuk támogatni a kultúrházat sem, a 24 ezer forintot ezen az alapon meghagy attak a csatornák és nem lesz soha járda. — Mikor foglalkozott a ta- rfács a bányatalepiekkel? — Majdnem minden tanácsülésen szóba kerülnék, baj van velük. A telep egyszer önálló napirendi pontként is szerepelt a tanácsülés programjában, amikor az a bizonyos párthatározat előírta, hogy foglalkozzanak a munkásosztály helyzetével. — Azóta? i A napirendet megtárgyalták, a „munkásosztály”- helyzete nem változott semmit A tanító kalauzol az iskolába. Tulajdonképpen sok kalauzolásra nincs szükség, az egész iskolában egyetlen látnivaló van csupán, egy mikroszkopikus diavetítő, ami tévedésből került ide, nincs rá szükség az alsó tagozatban. — Magam is értek a mozigép kezeléséhez, szívesen vetítenék a telepen, elkelne a film, akármilyen régi lenne is —- mondja —, de film nincs, mozi nincs, a televízió próbál pótolni mindent. A durva lócákra telepedő nézők pedig vetítés közben kiabálnak (Ha rájuk szóléjl, mindjárt csattan a válasz: Azt hiszi, mert maga a tanító, magának mindent szabad? Mi maga itten?!) A gyerekek közt — a taní- tó finoman fogalmaz — sok a gyógypedagógiai eset. A szülők mereven elzárkóznak még alttól is, hogy megvizsgáltassák iskolaköteles gyermekeik szellemi fejlettségét. Azon is csak illemből háborodnak fel, hogy „megint nem jutott feljebb a gyerek”. A tanítót már fél sem háborítja, hogy a bormámorban fogant gyermekek (később együtt isznak a szülőkkel) a nevüket is alig tudják kimondani. A tanév elején elment a régi nevelő, s az új sem éri meg a következő szeptembert. Felkerestem a párttitkórt. Mit lehetne itt tenni? Akar-e tenni valamit a pártszervezet? • — Van itt a telepen, vagy harminc ember, akikre lehetne számítani, akik nem mennek a hangadók után, akik másként élnek, akik nem a kantinban keresik ez (kömet. A múltkor is szóltam az egyiküknek — párttag az illető —, hogy segítsen, menjünk el ehhez és ehhez (iszik, veri a családját), beszéljünk vele, hátha segítünk valamit, hátha használ, hátha megelőzzük a nagyobb bajt. Mit gondol mit válaszolt? Hogy én itt nem megyek sehová, mert a hatéves kislányom, amikor idejöttem rendesen, illedelmesen, tisztelettudóan beszélt velem, most pedig éppen olyan durva mint a telepiek. Persze egyedül én sem mentem. |Y| ás baj van itt, kérem! A körzetes rendőrnek is nagy a területe, és ő sem elég szigorú. Mi segítene itt, ki segítene itt? Mert most á telep életét, szellemi erkölcsi arculatát a hat négyzetméternyi boltban kapható sör, bor és pálinka határozza meg, a telep hangadóit ezen a hat négyzet- méterén avatják vezérré a kiürült sörösüvegek. És mögéjük zárkózik fel az „átlag”. (Mert azért akad néhány „átlagember is”, néhány rendesen berendezett lakás, egy-két józan életet élő család, ahol senki sem iszik, ahol a veszekedés is ritka, ahonnan a gyerekek tízóraival mennek el az iskolába, ahol az emherek tiszta és ép ruhában járnak, ahol a szeszterjesztette létbizonytalanság ismeretlen, de ők majdnem valamennyien el akarnak menni a telepről.) És erről a hat négyzetméterről indulnak el a karambolosé motorok, itt szorul ökölbe a családverő munkás keze, itt válik folyékony arannyá az emberek nyugalma, családok boldogsága (nem boldogok azok a családok sem, ahol csak a férj iszik, ahol a férj csak kártyázik), itt találja meg szörnyű vetélytérsát a fiatal- asszony is, a szesz öleléséből csak addig kapja a férjét, amíg kijózanodik. Mert csak ez a hat négyzet méternyi hely vftn, ahová elmennek az emberek. Itt legalább törődnek velük, hiszen az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat tudja, mi kell a bányavidéknek: itt a sör, bor, pálinka nem fogyhat el soha. Máshová hiába mennek. Másutt hiába kopogtatnak, s ha csalódnak a szakszervezetben, ha a községi tanács nem segít, ha az erdőgazdaság elgáncsolja a pályaépítő jóakaratot, ha a pártszervezet elkedvetlenedik, ha a tanító elhagyja (hányadik, amióta áll a telep!?), akkor még mindig marad ?. kantin. Mert a kantinról azért neír mondanak le. A motor belezuhant az árokba, a vezető a motorozástól búcsúzik el, a pohártól nem. És ha búcsút mondanának az italnak, mivel töltenék ki a helyét? (Zárójelben (csak annyit: a kantin megszüntetése nem oldana meg semmit, mert akkor az emberek a szomszédos községek, telepek talponállóiban innának — sokkal többet, mint most, hiszen két-három pohár sörért nyilván nem ülne buszra senki...) Van-e helyette más? Kulturális lehetőség? Van-e lehetőség a sportra? Van-e itt kulturált elfoglaltságot parancsoló, vagy legalábbis engedélyező életforma? ozzá kellene > kezdeni végre a szocializmus és a bányatelepiek köze nőtt „védő” erdősáv kiirtásához, mert ezen a telepen nem látszik nyoma semmiféle társadalmi változásnak. És ha az erdősá- vot lehetetlen kipusztítani, akkor a telepet kellene megszüntetni; Krajczár Imre H
