Heves Megyei Népújság, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-02 / 127. szám
1963, Malus 8., vasárnap T NEP C JS AG 4 csent oRszae/mM Ü A Thresher atomiengeraialtjáró katasztrófáin alkalmából ..„/.el véget is éft a Thetis fisáról közölt derülátó hírek .óra, A londoni lapok június 3-án az alábbi hírt közölték: , A Wickers és Armstrong ;yár mérnöke, a tengeralattjáró tervezője, aki maga is a engeralattjárón tartózkodott ?s osztozott a Thetis legénységének sorsában, a Dawis-ké- szülék segítségével próbált menekülni, de holtan ért a felszínre. A Thetis teljes hosszában a tenger fenekén feksz.k. Minden jel arra mutat, hogy a búvárhajó legénységét nem lehet megmenteni. A mentésben egyébként húsz hadihajó vesz részt és a szerencsétlenség színhelyét fényszórókkal világítják meg.” Június 3-án délután a Wic- kers-Armstróng hajógyár igazgatóság közölte, hogy nincs remény a Thetis megmentésére. Hatvan óra telt el azóta, hogy a tengeralattjáró a tenger alá merült, viszont a tartaléklevegő csak 36 óráig volt elegendő. Elszakadtak az acélláncok . . . Időközben kiderült, hogy az első jelentések tévesek Voltak. Nem 90, hanem 101 ember volt a tengeralattjáróban: 14 tiszt, 15 altiszt, 33 matróz, 29 mérnök, az admiraütás 7 szakembere, 2 kiszolgáló és 1 navigátor — csaknem kétszer annyi ember, mint amennyit abban az időben a legnagyobb tengeralattjáró befogadhatott. Valamennyien — szerencsétlenségükre — tanúi akartak lenni a Thetis próbaútjának. Az a kisérlet is balul végződött, hogy a tengeralattjárót acélláncok segítségével emeljék felszínre. A búvárnaszád hatalmas teste már megjelent a felszínen, amikor a láncok nagy csattanással elszakadtak és a Thetis újra elmerült, sőt a tenger fenekén felborult és az iszapba süllyedt. (Folytatjuk) >méter szén óránként teljesítményű szerkezet szinti teljesen automatikusan működik. A toronymagasságnyirs emelkedő tartóoszlop k^zepér van a darukezelő kabinja, aki a földről rádión át utasítási adó előmunkás irányításári gombok megnyomásával működésbe hozza a szerkezetet Kettőjükön kívül a hatalma; gépezet ellátására és ellenőrzésére egy lakatos, egy villany- szerelő és két segédmunkás ál! rendelkezésre, hogy elvégezzék azt a munkát, amihez azelőtl munkások százai kellettek. Húsz fecske helyett tizennégy Már az automata is csal? kül. Múltak ázonhan az óráik és egyetlen tengerész sem került többé felszínre. Búvárak ereszkedtek a mélybe és Morse-jelekkel érintkezésbe léptek a tengeralattjáró legénységévé!. Megnyugtató választ kaptak, a búvámaszád rádiós .tisztje azt kopogta a tengeralattjáró acélfalán, hogy minden rendben van, a legénység hangulata jó. A mentőakciót irányító szakemberek úgy határoztak, hogy apály idején léket vágnak a Thetis tatján, kiszivattyúzzák a búvárnaszádból a romlött levegőt, és friss, oxigéndús levegőt szivattyúznak bele. Azzal a lehetőséggel is számoltak, hogy a naszád legénységét a nyíláson át mentik meg. Időközben vastag aoédkötelet húzták át a tengeralattjáró törzse alatt, és biztosra vették, hogy a Thetist felszínre emelhetik. Ismét: nincs remény! Ahogyan az idő múlott, úgy fogyták a lehetőségek, hogy megmenthetik a Thetis legénységét. Június 2-án este tíz órakor az angol tengernagyi hivatal az alábbi közleményt adta ki: „Sajnálattal tudatjuk, hogy egvre kevesebb a remény arra, hogy az elsüllyedt Thetis legénységét megmenthetjük. A búvárhajó tatja délután hat órakor, az apály idején sem került felszínre. Pontonok segítségével próbáljuk felszínre emelni a tengeralattjárót.” Hatezer kői szállítása Németországban a barnaszén elszállítására olyan hatalmas futószerkezettel összekapcsolt darut szerkesztettek, amely üzemóránként. pontosan 5830 köbméter barnaszenet szállít el a bányából kilométeres futószalagok segítségével a vasútállomásig. A daruhoz hatalmas kerékre szerelt tíz bagger ragadja fel a szénhegyből az aprószenet, továbbítja az egy méter széles futószalagra, amely több kilométer távolságra viszi el a szenet az üres vasúti kocsikba. A hatalmas — Tisztelt kartársaim! Vállalatunk, a Minta Aktákat Gyártó Vállalat, dicséretes eredményeket ért el a szocializmus építésében. Tengernyi azoknak a száma, akiknek aktáink által kényelmes, jól jövedelmező állást biztosítunk a népgazdaság különböző területén. Vállalatunk nagy egészén belül főleg a kimutatásgyártó és statisztikakérő tervünket teljesítettük túl. Ezért Min- denlébenkanál Kázmér kartársat illeti dicséret. Munkája jutalmaiképpen ezennel mellére tűzöm az aktagy ártó* kiváló dolgozója kitüntetést. De többen részesülnek pénzjutalomban, főleg a tervezőosztály dolgozói közül, akik ízléses jelenté sörlapjaikkal méltán Vívtó.k ki ügyfeleink elismerését. Immár 'szállóigévé vált, hogy az általunk kiadott statisztikákkal való munka lelki és testi felfrissülést ad. — Eredményeink arra serkentenek, hogy a további sikerek remérßiufük^aia rßeno oúJJLalásl tesz nyében én, Bürokrata Benő W szocialista vállalást tegyek. Olyat, amely visszatükrözi a kispolgári csökevények hálójából kiszabadult ember szabad szárnyalását az új embertípus felé. Mert bevallom, bennem is voltak ilyen egyéni hasznot kereső csökevények. — Először a termelésre térek ki, mert ugyebár az eredményeink mellett vannak még hibák. Csupán egyet említek: A statisztikagyártás területén elértük ugyan a világszínvonalat, de ennek ellenére, mégis találunk rajta fehér foltokat. A mai napig figyelmen kívül hagytuk a nappali és éjjeli kutyaugatást. Ezért súlyos felelősség terheli termelőszövetkezeteink éjjeliőreit, akik a jelen percig egy fikarcnyi jelentést sem küdtek erről hozzánk. Hogy miért fontos ez? Az ok egyszerű —, bár erre a kartársak önmaguk nem jöttek volna rá —, azért, mert amelyik kutya ugat, az nem harap. De legalább eny- nyire égetően fontos kérdés a kakaskukorékolás felmérése is. A súlypont itt az, hogy melyek az éjfélkor és melyek a hajnaltájt kukorékoló kakasok. Erről még a legfejlettebb kapitalista államban sem készítettek statisztikát. A kukorékolással kapcsolatban sokan a kendermagosak mellett törnek lándzsát, de én például a . fehér parlagi fajtára esküszöm. A hajnalban kukorékoló fajtákat olyan termelőszövetkezetekbe települnénk, ahol a tagság órahiányra hivatkozva, már a késői napfényben kezdi meg a munkát, E feladatok megoldására célprémiumot tűztem ki — saját részemre. — Beszélnem kell a takarékosságról is. Egyes szőrszálhasogatók fúrási szándékkal nem átallották több esetben szememre vetni a vállalati gépkocsi használatát. Nem restelltek kimutatást készíteni a családi kirán- dulásokról. A kényszernek engedve vállalom, hogy hétfői napokon magáncélra a gépkocsit nem használom. Átengedem a kartársaknak, de feltételhez kötve: szánjanak ki a hegyvidéki üdülőkbe, és készítsenek pontos, naprakész kimutatást a rügyfa- kadásról, továbbá mérjék fel a hegyi patakok csobogásának hangját! Nem feledkezem meg az igazgatói alapról sem, mert a pénzre vigyázni kell, mint a szemünk fényére. Ebből az összegből az elkövetkező hónapok folyamán az osztályvezetők csak egy duplát, a beosztottak pedig egy szimplát ihatnak meg naponta. Az átvételt ivás után egy strigulával kell igazolni az erre a célra készített űrlapon. De itt van az írószerek kérdése is. Ezután a Hat fecske hiányzik. Bocsánat! Helyesírási hibát vétettem. Így kell írni: Fecske. Mert most nem a villás farkú, kedves állatról esik szó, hanem a kedvelt, szo- pókás cigarettáról, amiből húsznak kellene lennie egy csomagban, de a most szóba jövő csomagokból csak tizennégy „röppen ki”. És nemcsak egyetlen csomagban van hiány, hanem többen is. Pedig nem az emberi figyelem lanyhulása okozhatta a tévedést, hanem a gép, a precíz automata. Egy kis üzemzavar és máris hiányzik néhány cigaretta a csomagból. Most ne beszéljünk arról, hogy a vevő hány cigaretta árát fizette ki, arhikor Fecskéje i megvette. De az kicsit furcsa, hogy az okos gépet kezelő emberek, amikor észrevették a hibát, a gép hibáját, elfelejtették megnézni a már készre gyártott csomagokat, Ej- nye-ejnye! Feltételezzük, hogy még nagyon a tavasz elején történt mindez, amikor ugyancsak áhítoztunk a fecskék után. De azok a fecskék Afrikából érkeztek. Ezek a Fecskék pedig Lágymányosról. Ott nincs a határnál kontrol, de Lágymányoson biztosan van meő. Mert ha csak egy csomagról lenne szó, De csórna.- gokról! A panaszt tartalmazó jegyzőkönyv megtekinthető Gyöngyösön, a Dohánvértéke- sítő Vállalat Jókai utcai kirendeltségén. Akik pedig bánják a kárukat, azok a nagy- rédeiek, lg. mól—) Ki ax ellenség 1 T~ 3 1 40 r~ d rrí11' pír 13 1! M 15 1 16 »7 18 Is» 1 20 21 22 23 1 ’4 n 25 T HHHH 2t 27 ■r i " 1 30 :::::::: HiUiU sss:::H 31 32 Hiiiiis 8888 33 3* n Hl 35 ■r i 11 37 • n5!j h i8 J39 4U nffP1 Imii!! 42 43 44 üiiiiii ittlHÍ! 45 | 46 | I47 fflp 48 49 50 11 51 — ■ 81 52 53 m 54 55 | iijHUi 56 57 IP 58 59 Ül l!É! 60 61 62 jjjjjjij 63 ||Ü 64 r 66 I67 Ili 68 m p 70 Üiiiiii |71 iiiiiiiil 72 m Ll N Üiiiiii Lh |ÉI kivételezett mennyiségnek csupán az ötven százalékát vihetik haza a kartársak. Ámde, a szakszervezet javaslatára kivételt képeznek azok a családapák, akiknek két iskolába járó gyermekük van. — Meg kell még említenem a szocialista együttélést. Amit most itt elmondok, az élénk fényt vet arra, hogy bennem már egy új ember sarjadzik. Ezek. után csupán azokat részesítem prémiumelvonásban és fúrom ki az állásából, akik a személyemet bírálják. Más ügyét nem veszem figyelembe, így senki nem vádolhat részrehajlással, illetve befolyásolhatósággal. — így kívánom magamban legyűrni a csö- kevényeket lépésről lépésre. Ehhez kérném a kartársak' segítségét, mert ha egyedül, támasz nélkül maradok, az elém tűzött nemes célok csak papírformák maradnak, és az erre a célra gyártott űrlapok üres rovatai!; majd a kartársak pasz- szivitását bírálják. Laczik János I, Ferenc József császár a szabadságharc leverése utám országjárása alkalmával Eger városába látogatott, ahol a gazdák is kirukkoltak, hogy a hivatalos tisztelet annál nagyobb legyen. A császár többeket megszólított közülük, akik neki. feltűntek, s több apróbb kérdést intézett hozzájuk. A többi között egy alacsony termetű, jóképű gazdaembertől azt kérdezte: — Itt lakott-e a 48-i harc alatt is? — Igen, felséges uram — válaszolta a. gazda. — ....? (függőleges 18. sz.) — kérdezte tovább a császár, mire a gazda így válaszolt: — ... (vízszintes I. és függőleges 16. sz.) Vízszintes: 12. Sí. 13. Szeszes ital. 14. Esőtől áztatott föld. 15. Lakoma. 16. Kucu — másként. 17. Rövid ideig tartó, gyakran csapadék kíséretében fellépő, rendkívül erős szél. 19. A francia királyok megszólítása volt. 20. Olasz helyeslés (fon.) 21. Vásárra járó. 23. Angol férfinév. 34. AI. 35. Elbújva figyel. 26. Norvég politikus, az ENSZ első főtitkára volt. 2*. Orosz helyeslés. 29. Olvasztár, az utolsó kockában kettős betű. 31. AJ A. 33. Könyvben van. 35. Juttat. 36. Névutó: felé, irányába. 37. Szamárhang. 38. Üldöz. 41. Franciául: művészet. 42. Gyógyítással foglalkozik. 44. Török rang. 45. Ostorral ad hangot. 48. Birs-vég. 49. Puttony. 51. A második világháború szovjet vadászgépe. 52. Fabrizi személyneve (fon.) 53. UR. 54. Női becenév. 56. A levegő egyik szennyeződése. 58. EN. 59. Baráti állam. 60. Mint a vizsz. 25. sz. 6?, Növény. 63. Római számmal: 101. 64. Két szó: folyami kavics és az anyag része. 68. Egymást előző betűik az ábécében. 70. A jelenleg élő legnagyobb ragadozó madár, keselyűféle. 71. Lendület Függőleges: 2. A folyó és a szél (jég) földfelszínt letaroló munkája. 3. Női becenév. 4. Állami Biztosító. 5. írás is van ilyen. 6. Ford: könnyeit hullatta. 7. A Duna mellékfolyója az NSZK-ban. 8, Leült. 9. Betűt vet. 10. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elődjének névbetűi. 11. ... Miklós, író, a Látóhegyi asszonyok című regény szerzője. 21. Ad ikerszava (az utolsó kockában kettős betű). 22. Dunántúli csatorna. 25. Általában fából, vagy fémből készült nagyobb doboz. 27. Betűvetés közben téveszt. 30. Hetet Ikerszava. 31. Mint a vizsz. 51. szám, de névelővel. 32. A kis Tónit. 34. Férfinév. 39. A Velencei-tó egyik községébe való. 40. Egymást előző betűk az ábécében. 42. OT. 43. Francia város (fon.) 46. Menyasszony. 47. Égitest. 50. Azonos magánhangzók. 52. OR. 55. Sierra . .. afrikai állam. 57. Ismert olasz dal kezdete. 60. Férfinév. 61 A német rohamosztag nevének rövidítése volt. 64. Erdei gyümölcs. 65. Rovarirtó szer. 66. Svájci szabadsághős. 67. Sziget az tr-tenger- ben. 69. Növények termése. 70. KE. 72. NS. A rövid és hosszú magánhangzók között nem mindenkor teszünk különbséget. A császár további kérdése és a gazda válasza jövő hét csütörtökéig nyílt levelezőlapon küldendő be szerkesztőségünkbe. A megfejtők között könyveket sorsolunk ki. Az elmúlt heti rejtvény helyes megfejtése: Az oroszlán olyan, mint egy macska, csakhogy az oroszán kissé nagyobbacska. A szerencse Fodor Antal ecsédi, Búzás Béia egil, és Pctró Lajos hatvaui megfejtőinknek kedvezett. A könyveket postán küldjük meg elmükre. Rendszerint mindkét fél hibás volt. Valójában a szerencsétlenségeket az akkori műszerék és gépek tökéletlensége idézte elő, mindenekelőtt a navigációs műszerek voltak még tökéletlenek. Nem sokkal később a Reuter hírszolgálati iroda közölte, hogy a Thétáé tengeralattjáró Liverpooltól 20 kilométernyire elsüllyedt. Az első jelentések szerint a tengeralattjáróban az 53 főnyi legénységen kívül az adirniralitás 37 tisztje és hajóépítő szakembere is ott volt. Az új szerencsétlenséget követő órákban sók derűlátó nyilatkozat hangzott el. Általában mindenki hitt benne, hogy a Thetisben levő 90 embert sikerült megmenteni, annál is inkább, mert a búvárnaszád viszonylag kedvező helyzetben feküdt. A Thetis ugyanis orrával a tenger fenekébe fúródott, s mindössze 130 láb (mintegy 40 méter) mélységben volt. Apály idején a búvámaszád tatja kilátszott a vízből. Beválik-e az új készülék ? A Thetis legénységét nem búvárharang segítségével próbálták megmenteni. Az angolok már néhány évvel a. katasztrófa előtt „nyugdíjazták” a búvárharangokat, mert úgy vélték, hogy alkalmaüanoik a bajba került tengeralattjárók legénységének megmentésére. Ehelyett az angol búvámaszá- dotkat Dawis-készülékkel látták el. A készülék gázálarchoz hasonlított, s minden tengerésznek jutott belőle. Az angol tengeralattjárókon — mindegyiken — volt egy külön mentőfülke, amelyen át a tengerészek kijuthattak a bú- vámaszádiból, majd a Dawis- készülék segítségével a felszínre emelkedhettek. Valóban, a tenger felszínén már másnap délelőtt négy matróz jelent meg, a Dawis- készülék mentette meg őket. Most már biztosra vették, hogy a Thetis valamennyi tisztje és matróza megmene7. Január. 13-án a következő jelentést közölték az angol lapok: „Elveszett minden remény, hogy az L—24 legénységét megmenthetjük, A búvárhajó oxigén tartalékai eddig kétségtelenül kimerültek, és a tengerészek, ha nem is hatolt be a víz a hajóba, oxigénhiány következtében megfulladtak.” A Portland!-öbölben a tengeralattjáró 48 tengerész koporsója lett. Összeütközések A két hónappal később, 1924. március 19-én történt szerencsétlenségről még kevesebbet tudunk. Valószínűleg azért, mert a katasztrófa — egy hajó és egy tengeralattjáró összeütközése — távol, a nyílt fengeren, japán vizeken történt. Annak idején a lapok így számoltak be a szerencsétlenségről: „A nyűt tengeren, Saseho közelében, összeütközött egy cirkáló és egy japán tengeralattjáró. A tengeralattjáró legénysége: négy tiszt és negyven matróz. A mentőakció folyamatban van”. A mentőakció eredménytelenül végződött, és az áldozatok száma nem 44, hanem 49 volt. Ezután 1925. augusztus 26-án történt tengeralattjáró-szerencsétlenség. Egy olasz tengeralattjáró süllyedt a hullámsírba Szicília közelében, 50 főnyi legénységével együtt. Egy hónappal később, 1925. szeptember 25-én az S—51. jelzésű tengeralattjáró összeütközött a City of Rome nevű hajóval. A veszteséglistán 34 tengerész neve volt. A következő katasztrófa körülbelül egy év múlva, 1926. november 11-én, a La Manche csatornában játszódott le. Az M—1. jelzésű angol tengeralattjáró ütközött össze egy hajóval. A mindig viharos csatorna mélyére süllyedt 69 tisztjével, tengerészével együtt. A hajók és tengeralattjárók összeütközései ez időben meglehetősen gyakoriak voltak.
