Heves Megyei Népújság, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-20 / 142. szám

1953. június 11., kedd

NÍPCJSÍO

5

A Thresher atomlengeralattjáró katasztrófája alkalmából

A dolgozók Uözétkezt etésének helyzetét vizsgálja a népi ellenőrzés

A közelmúltban kezdte meg a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a megye dolgozói közétkeztetési helyzetének vizsgálatát. A vizsgálat célja annak megállapítása, hogy a közétkeztetés fejlesztése és színvonala megfelel-e a második ötéves terv, és a VIII. pártkongresszus irányelveinek. Az üzemi élelmezés és a kereskedelmi vendéglátás tevékenysége a népgazdasági érdekek szem előtt tartásával összhangban áll-e, és megfelelően szolgálják-e a dolgozók igényeinek kielégítését.

A vizsgálat során a megye üzemi konyháinak közel felét ellenőrzik a népi ellenőrök. Munkájuk a gyöngyösi, a hatvani és pétervásári járás területén működő üzemi konyhákra terjed ki. Tegnap a népi ellenőrök a Mátravidéki Fémművekben tartottak vizsgálatot.

Szerintem nines és nem Is lehet ínnál fon- tősibb, mint hogy t-iz éves gyerekek. megismerkedjenek egyrészt a régi fOuri rangokkal, e rangok neveinél és e nevek népies formáival.. . Mert egyenesen tűrhetetlen lenne, hogy mondjuk, a 10 éves Pistike azt tudja, mennyi a keringési ideje egy Föld körüli pályára bocsátott űrhajónak, de fogalma se legyen arról, hogy volt-e, s ha volt, hogyan szólították népiesen mondjuk a grófot.. .

Ezt az

merte fel a Pa} lap, amikor keresztrejtí gazságot is- a Pajtás című

vény rovatában, hézag- pótlóan tette fel a kérdést: Régi főúri rang, népiesen . .. Fiam helyett anyjának sikerült röpke félóra alatt rájönnie. hogy g e r ó f-rOl van szó, az anyja kö- csögtt nekije, és nem másról, még csak nem Is béró-ról. .. Megelégedetten és megnyugod- tan tették le a kereszt- rejtvényt, s röpke két órán keresztül beszámolót lehetett tartani a fiúnak: ml az a gróf, miért volt, miért nincs, miért rang, ml az, hogy főúr, van-e alúr . . .

Lám, érdemes keresztrejtvényt fejteni!

(-ój

INTERJÚ AZ IGAZGATÓVAL

..............................................................................................................wn?*WM>wm

Hatszá

z levelező hallgatója van a gyöngyösi mezőgazdasó gi technikumnak — Jól vizsgáznak a kihelyezett osztályok —- Nőknek való-e az agronómusi pálya ? _________ .

A napok bin meghívásunkra felkereste szerkesztőségünket Hodászi Miklós, a gyöngyöst mezőgazdasági technikum igazgatója, akivel a mezőgazdasági szakemberképzőerői, a vidéki kihelyezett osztályokról beszélgettünk, valamint arról, hogy a technikum leányai a képesítő megszerzése után hogyan állnak helyt a termelőmunkában. Kérdéseinkre az igazgató a következőkben adott választ: — A mezőgazdasági szakemberképzés napjaink egyik legfontosabb problémája, hiszen a mezőgazdaság szocialista átszervezésével mind több és jól képzett szakemberre van szükség. A gyöngyösi mezőgazdasági technikumok — természetesen ideértve a felsőfokú technikumot is iparkodnak megfelelni a követelményeknek és évről évre mind több szakembert küldenek a termelőszövetkezetekbe, állami gazdaságokhoz. Az iskolák nappali tagozatán komoly oktató-nevelő munka folyik, de bevált a leve- lező oktatási forma is és a kihelyezett osztályok hallgatói is többségben eredményesen tesznek vizsgát. A megye számos községében van kihelyezett osztályunk és különösen ott mutatnak fel jobb eredményt. ahol egy-egy nagyobb termelőszövetkezetre, esetleg egy nagyobb falura támaszkodhatunk. Ezt úgy kell érteni, hogy például X’erpeléten jól

JCék köpeny, -— leltév- l&kö-töMeg kell mondanom, kitünően végzi a feladatát, az iskolában csupa jó jegyei vannak, s a gyakorlat azt mutatja, hivatásból lett ápolónő.

— Nem volt nehéz megszokni ezt a munkát? — kérdem a kis nővért.

— Hát... amikor először vettem részt műtéten, elfehé- redtem. Akkor azt mondtam magamban: ,,ezt akarom csinálni, meg kell szokni”. Erős akarattal győztem le az egészséges ember iszonyodását.

— En sem éreztem valami jól magam az első boncolást végignézve — emlékezik a társnője.

— Es most már megszoktuk. Vagy inkább úgy mondhatnám, hogy azóta megismerkedtünk a betegségek természetével, a gyógyítás módjaival, a gyógyszerekkel, s aki eljut arra a fokra, hogy tudatos segítője az orvosnak, az már tudja, mit miért tesz, így válik megszokottá a betegek körüli munka.

Felváltva beszélgetnek velem. mert itt nem lehet megállni. Reggeltől reggelig megvan a kórházi élet ritmusa, s

v

„Az új orvosi rendtartás meghatározza az ápolónők által végezhető, régebben csak orvosok számára engedélyezett leiadatokat.” - (Apolónőképzés tantervé,

1. oldal.)

AHOGY BENYITOK, azonnal megcsap valami fájdalmasan furcsa légkör. Csend van végig a megyei kórház sebészeti folyosóján, csak innen- onnan hangzik egy elfojtott sóhaj, egy fogak között maradt jajszó, de szinte pillanatok alatt nesztelen léptek suhannak a beteg ágyához, az apró reszelő leharapja az injekciós ampulla tetejét, mepiyugszik a szenvedő és a fehér főkötős nővér már egy másik ágy mellett igazítja a párnát, törli a verejtékes homlokot, halkan suttog néhány megnyugtató szót, s az arcán mindig mosoly ...

Benn a nővérszobában egy pillanatra leül, arcáról lehervad a biztatás és végigdörzsöli a lábát.

— Nem tudom mitől, tegnap éta annyira fáj — mondja, de már áll is fel. sietni kell, műtétre készít elő egy beteget.

Valahonnan a földszintről érkezett fel az osztályvezető tővér — Toronyköi Éva —. s a Sietéstől kipirult arccal ő is leül egy pillanatra.

— Nincs sok pihenésük —

mondom, mire mosolyogva válaszol.

— Aki erre a pályára jön, minden bizonnyal számol ezzel. A beteg embert elsősorban meg kell érteni, meg kell nyugtatni. Türelmetlenebb, jobban felizgatja minden, s ha mi is idegesek lennénk, nem járulnánk hozzá a gyógyuláshoz.

A NAGY ASZTALNÁL Mis- kolczi Sándorné osztályos nővér válogatja a gyógyszereket, injekciókat. Megvolt a vizit, a betegek várják az enyhülést adó tablettákat. Bóna Judit diétás nővér egy hatalmas kimutatáson dolgozik.

— Valami statisztika? — mutatok a hosszú lapra.

— Dehogy, a napi diétás rendelés. Most összegezem az orvos utasítása szerinti napi étlapot, a konyha számára.

— Mehet a gyomros röntgenre? — dugja be a fejét egy pillanatra Nagy Etelka.

— Tíz perc múlva mehet — adja az utasítást az osztályvezető nővér.

— Milyen fiatal! — nézek a sietve távozó után.

— Igen, ő még most tanai.

az ütemekből nem lehet kihagyni! Ki beteget kísér a vizsgálóba. ki rőntgenképért siet. hogy a műtétet végző orvos még egyszer lássa a bajt okozó gócot, másikuk súlyos beteg mellett ül, s jegyzi, figyeli annak minden mozdulatát...

KÖZBEN DÉLUTÁN két óra lett. Egy csoport fehér főkötős nővérke fogja hóna alá a táskát.

— Hová? — csatlakozom

hozzájuk.

— Iskolába. Reggel 6-tól 2-ig a kórházban dolgoztunk, a gyakorlati ápolásban, s most ötig jön az elméleti képzés.

Sietve még egy pillantást vetek a számomra teljesen idegen anatómiai, gyógyszertani szakkönyvekbe, s aztán eltűnnek a Dobó Gimnázium nagykapuja mögött.

— Azoknak feltétlenül könnyebb, akik érettségi után jönnek hozzánk, — mondja Kovács Irén tanulófelelős, aki nemrég végezte az iskolát —, mert a gimnázium magasabb képzettségi szintet biztosít. A jövő tervei szerint, a tanterv anyagát tekintve, már csak érettségizett lányokat veszünk

működik a kihelyezett osztály, mivel a helybeli termelőszövetkezetek, — de maga a falu is — elegendő hallgatót tud biztosítani és nincs probléma a bejárással. Az idén már hatszáz levelező hallgatója van technikumainknak, de ez a szám tovább növekszik.

Hol helyezkednek el az új agronómusok?

A kérdésre nem nehéz a válasz — folytatta Hodászi Miklós. — Nappali tagozatainkon a fiúknak csaknem kivétel nélkül előre megvan már a helyük, ahová képesítő után várják őket. Ez különösen így van a társadalmi ösztöndíjasoknál, akik szerződéseik szerint négy évre kötelezték el magukat egy-egy termelőszövetkezethez. Évente mindössze 2—3 olyan fiútanulónk van, akik a bizonyítvány megszerzése után mást gondolnak és el sem kezdik a mezőgazdasági pályát. Érdemesnek tartom megemlíteni, hogy évről-évre emelkedik azoknak a középfokú technikumi tanulóiknak a száma, akik a képesítő megszerzése után tovább akarnak tanulni és egyetemre, főiskolára, vagy éppen a felsőfokú technikumba kérik felvételüket. A továbbtanulók száma az idén eléri a képesítőzök 50 százalékát. Mindez amit elmondtam, nem vonatkozik a középfokú technikum leánytanulóira.

fel a ápolónőkép2óbe. így,« munka mellett végezni az isko- « lát, nehéz. Ezt oldja majd meg!} Egerben, az új, 200 fős ápoló-« nőképző, ami talán 1964-ben « már elkészül. í

... Aztán jön az esti, az éj- 4 szakai ügyelet, amikor a nö-| vérek — természetesen végzet-« tek — egy egész osztálv fel-« ügyeletét látják el. Önállóan« dolgoznak, önállóan intézked- § nek. Gondosan ügyelnek min-« den betegre, s mivel alaposan« képzettek, felelősségteljesen« meg tudják határozni, mikori képesek maguk ellátni a nyug-« tálán, vagy újonnan érkezői beteget, s mely esetben hívják | az ügyeletes orvost. i

MINDENÜTT OTT vannak.« lépten-nyomon feltűnnek a« kórtermekben, a folyosókon,« ölükbe veszik, csitítgatják, me-« sével altatgatják az apró kis| betegeket, elbeszélgetnek nyu-0 galmasabb idejükben egy-egy« rosszul alvó, idős nénivel, bá-« csival. Elterelik a figyelmét a| műtétre várakozónak ... Mert! mindez hozzátartozik a gyó-« gyításhoz, a mosoly, a biztató« szó ugyanúgy, mint a gyógy-« szer és a „gyógyító kés”.

Cs. Adám Éva «

— Miért, mi a helyzet ezen a. téren?

— Országosan nem történt ugyan intézkedés, de a mi iskolánk (a középfokú technikumot értem) megszüntette a leánytanulók felvételét és ez idén végez az utolsó Leánycsoport. Ennek oka minden ekei őtt az, hogy nem tudjuk biztosítani a lányok részére a megfelelő kollégiumi elhelyezést De oka az is, hogy a végzett lányok — csaknem kivétel nélkül — a képesítő megszerzésé után másütt kerestek megélhetést. Az én egyéni véleményem is, hogy ezen a fokon nem célszerű foglalkozni női agron ó- muskép zéssel, mert egy végzett tizennyolc éves lány csak nehezen állja meg a helyét önálló szakemberként egy-egy gazdaságban, tsz-ben. Nehezebb részükre szállást, kosztat, megfelelő erkölcsi feltételeket, biztosítaná. Ezt ők magúk is érzik és ezért nem is mentek mezőgazdasági pályára, vagy ha mentek is a gazdaságban az adminisztratív részlegnél« találták meg helyüket.

— Ez a helyzet a felsőfokú technikum leányainál is?

__ Határozottan azt kell

mo

ndanom: nem! A felsőfokú technikum nappali tagozatán tanuló diákjaink 20 százaléka lány. Érettségivel és megfelelő, komolysággal rendelkeznek .maguk választották a mezőgaz- Idasági pályát. Itt a lányok a ) kertészeti szakon tanulnak., «a mezőgazdaságnak ebben az «ágában is dolgoznak majd és a ‘kertészkedés véleményem sze- jrint közel is áll a lányok J alkatához, érdeklődési köréihez A jövőben az országban !újabb felsőfokú technikumok ‘nyílnak, ahol a baromfitenyésztésben, a zöldségtermesztésben Jsíib. szerezhetnek majd a to- «ányok szakképzettséget. A talányoknak a felső fokú techni- »kumban való továbbtanulását | javasolni tudom.

! Mik a tervek, az új elképzelések?

« — Három éven belül Hatvan, •Gyöngyös megkapja az új épületet és megoldódnak az elhelyezési gondok. 1965-től évente !már száz felsőfokú techniku- ;mot végzett mezőgazdasági •szakembert tudunk a termelésbe küldeni. A középfokú tech- inikum változatlanul működik [mindaddig amíg szerepét teljelsen át nem veszik a szakko- |zépiskolák. — fejezte be nyi- •latkozutát Hodászi Miklós.

! (Szalay)

földnyi utat tett meg minden üzemzavar nélkül, és két év alatt minden eddigi tengei- alattjáró-rekordot megdöntött.

1957-ben új parancsnokot kapott a Nautilus, Anderson kapitány személyében. Az új parancsnok új utakra vezette a Nautilust — a sarkvidéki jég alá. Lassanként mind határozottabb formát öltött az a gondolat, hogy a közeljövőben valóra válik Jules Verne elképzelése, az ember tengeralattjáróval halad majd el az Északi-sark alatt.

1958 januárjában Anderson kapitány parancsot kapott a hadügyminisztériumtól, jelentkezzék Daspit ellentengernagynál.

— Fogalmam sem volt róla, mit akarnak velem — mesélte később Anderson kapitány. — Megvallom, szurkoltam egy kicsit, hátha mégis elkövettem valami hibát, mulasztást. Két vezérkari százados kíséretében léptem be a tengernagy dolgozószobájába. Az admirális a kölcsönös üdvözlés után mindenkit kiküldött a szobából, és íróasztalával szemben leültetett.

—Mit szólna hozzá, Anderson kapitány, ha azt a parancsot kapná, hogy a Nautilussal hajózzon el az Északi-sark alatt?

Anderson kapitány ekkor értesült róla, hogy a hadügyminisztérium részletes tervet dolgozott ki a Nautilus számára, amely szerint a jégkéreg alatt kell elhajóznia, a sarkpont alatt. A tervet Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke is jóváhagyta.

Nemo kapitány nyomában

Es 1958 Július 23-án, 116

emberrel a fedélzetén, a honolului kikötőből útnak indult az atomüzemű tengeralattjá- j ró. Nekivágtak a tengernek, I hogy az Északi-sark alatt ha- ^ józzanak át a Csendes-óceánból az Atlanti-óceánba. (Folytatjuk.)

rogni a csövek, vezetékek, tori' pedók között fennmaradó szűk sikátorokban és alagutakban, . tágas, jól szellőzött, derűs he- . lyiségekben tölti idejét. A

• Nautilus legénysége a legjobb élelmezést kapja, amit az

: amerikai hadiflotta gazdasági hivatala csak nyújthat. Az atomtengeralattjárónak mozi- ' ja van, a tengerészek bőr fotelekben pihenhetnek, olvashat■ nak a könyvtárban, csemegéz• hetik az automatából kikerülő fagylaltot, gramofonzenét hallgathatnak és minden kényelmük megvan.”

Az atomtengeralattjáró teljes üzemanyaga ’ akkora, mint egy tojás

íme néhány fontosabb adat : az atomtengeralattjáróról:

A búvámaszádot atomreak- > tor tartja üzemben, amely a ' 235. jelzésű uránium hasadá■ sából felszabaduló energiát hasznosítja, egy gőzturbina útján.

A Nautilus 40 000 tengeri mérföldet (több mint 70 000 kilométert) tehet meg üzem- i anyagának kiegészítése nélkül, 1 és 216 méter mélységre merül- i hét. Utazósebessége 200 csomó.

Üzemanyag-raktára — egy- i szerűen nincs az atomtenger■ alattjárónak. Egy tojás nagy■ ságú urániumdarab az egész i üzemanyag, s ha kettőt visz

• magával, 91 000 tengeri mér- i földet tehet meg a víz alatt , és 38 000 mérföldet a felszí■ nen.

Az atomüzemű tengeralatt■ járók tehát — a Nautilus után i még jó néhány amerikai, majd

szovjet, és legutóbb angol

■ atomüzemű tengeralattjárót i helyeztek üzembe — minden

eddigi rekordot megdöntötték.

: Sokkal hosszabb ideig maradhattak a víz alatt és jóval mélyebbre merülhettek.

Egymás után dőlnek a rekordok

A Nautilus a legmerészebb

várakozásokat is túlszárnyalta. Több mint 26 000 tengeri mér14.

A pör egyre bonyolódott, fi. svéd kormány hivatalos jegyzékben követelte a török ható. Ságoktól, haladéktalanul he lyezzék szabadlábra az öt hónap óta fogva tartott Loren- son kapitányt.

A török kormány egyáltalár nem válaszolt a jegyzékre.

Végül is, október 4-én, pontosan hat hónappal a katasztrófa után, az ankarai pör vé get ért. Az ítélet így hangzott Lorenson kapitány bűnös ezért hathavi fogházzal suit- ják, viszont a Dumlupinar parancsnokát fölmentették minden felelősség alól.

Mivel Lorenson kapitány már fél évet vizsgálati fogságban töltött, az ítélet kihirde tése után nyomban szabadlábra helyezték.

Noha teljesen meg volt győződve ártatlanságáról, as 1953. április 4-én történt szörnyű események olyan súlyos lelkiállapotba hozták, hogy soha többé nem vállalta egy hajó vezetését sem.

Az első atomüzemű tengeralattjárók

Abban az időben, amikor s Dumlupinar legénysége a svéd hajóval történt összeütközés után örökre a Dardanellák mélyére süllyedt, a lapok a tengerhajózás forradalmi újításáról számoltak be. Az amerikai New London közelében lévő Groton hajógyárban ekkor már javában épült az elsf atomüzemű tengeralattjáró. Rlekover admirális elgondolása alapján.

A következő esztendőben —

1954-ben vízre bocsátották a világ első atomhajtású tengeralattjáróját, a Nautilust. Egy évvel később hivatalosan is üzembe helyezték.

Azokban a napokban as alábbi hír jelent meg az amerikai újságokban:

„A Nautilus tervezői és építői alapjában változtatták meg a tengeralattjárókon szolgálatot teljesítő tengerészek életét. Az atomtengeralattjáró 95 tengerésze nem kénytelen a sző szoros értelmében kupé-