Heves Megyei Népújság, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-11 / 108. szám
1908. május DL, szombat NÉPÚJSÁG 8 A barázda két oldalán Jltael<ikb&l vsrrfwvsvywvvvvvwvww QíLme.t A tizenegyezer holdas pé- lyi határ szélén, közel a Tiszához, húzódnak a nad- rdgszij-parcellák. Az egyéniek földjei. Tavaly kilencvennyolcán voltak a tanács nyilvántartása szerint, és százhúsz holdon gazdálkodtak. Az idén számuk hetvenhatra csökkent, de a földterületük ihost is eléri a száz holdat. A magas gátró! nézve a folyó felé lankásodó tájat, szinte egyszerre tárul két világ az ember szeme elé. Itt, a végeláthatatlan táblán haragoszöld búzavetés hullámzik, traktorok hasítják a nemrég még árvíz borította földet, vontató viszi munkába a szövetkezetieket, amott pedig, túl a széles mezsgyén — többnyire egy lóvál — az egyéniek szántogatnak. A parcellák végén a szekerek, a saroglyábán kötélnyi takarmány. Száz hold a tizenegyezer mellett. Egyetlen száz csupán -és mégis milyen éles kontrasztja az ezreknek. Kísérőm a gátról kezével mutatja az irányt: Az ott a Kádár Pál földje. Tizenhat hold és hatszáz öl egy tagban, mellette a kisebb gazdáké, aztán megint a Besenyei Imre tíz holdja következik. És így sorolja egymás után a parcellákat, amelyek közül a legtöbb mégis olyan, hogy öt ugrásra meglépi szélességét egy gyerek. Leereszkedünk a gátról az egyéniek földjeihez. Besenyei Imre feleségével éppen ebédhez készülődik, abrakoltat, már a lovak is a szekér mellett Az asszony messziről észrevesz és elindul felénk. — Azt hittem, a fiam autója, az iskolaigazgató fiamé — mondja kissé zavartan, amikor látja, hogy idegenek vagyunk. A kocsihoz jön a szomszéd gazda is. Neki már csak egy lóra futja, hiszen földje alig több két holdnál. Fiatalember, akár fia lehetne a tízholdas Besenyei Imrének. — Szán toga tunk — mondja az idős Besenyei és a megfáradt ember bágyadtságával nekitámaszkodik a szekéroldalnak. Nézem, méricskélem a szántást Sehol sem mélyebb öthat centinél. — Tönkretett minket az aszály, ez a szörnyű két esztendő — fordul felém az asz- szony és sorolja, ml termett tavaly: — Kilenc mázsa búza, másfél holdon, aztán négy mázsa zab, tizenöt mázsa morzsolt kukorica, tizenhárom mázsa napraforgó, nyolc mázsa takarmány- répa. Ennyit hozott a gazdaság. Papírt, ceruzát indítványozom, számoljuk ki az értéket szabadpiaci áron. Körém gyűlnek, közösen számolunk. Szalad a papíron a ceruza. Tizenegyezer háromszázhúsz forint Ennyit hozott tavaly Besenyeiék tíz holdja. Ez, a kiadások mellett, mint mondják, csak kenyérre elég, a sóra, húsra valót pedig fuvarral kereste meg a férfi. A szerződéses baromfiakkal (előnyös szerződéseket kötnek az állammal pulykára, kacsára, amelyekre az idén már kétezer forint előleget vettek fel) az asszony bajlódik. Ezek hoznak tulajdonképpen valamit a házhoz, költőpénzt mindennapra. — És a kiadások? Az idős Besenyei helyet változtat és most már másik oldalával támaszkodik a lőcsnek. — Ezek tesznek tönkre. — A lovakra mutat. — Meg az adó. A jövedelem után sorra vesz- szük a kiadásokat is. Az évi ötezer forint adót a földek és a lovak után, aztán a takarmányt, az abrakot, amit megeszik a Csillag és a Kesely. Végül is ezer forint szabad összeg marad a tíz hold föld hasznából. — Ennyi. Egy fillérrel sem több, — tárja szét karját Be- senyeiné és elmondja, hogy az adóval most is hátralékban vannak. — Miért nem próbálják meg maguk is a szövetkezetben? Ügy, hogyan a többi, tíz meg száz család a faluban. A kérdés után egy pillanatra elakad a szó és csak a lovak 'ropogtatják a takarmányt — ök is koldusok, mi Is azok vagyunk, — csattan fel keserűn Besenyeiné. — Minek?! Meoinl csak Pontos számokat sorolok, amelyeket a szövetkezeti irodán jegyezgettem fel.' Rab Lászlónak öt holdja volt annak idején. Tavaly 600 munkaegysége után 16 és fél mázsa búzát 310 kiló árpát, 32 kilogramm rizst, 23 kilogramm cukrot, és 6500 forint készpénzt kapott, amelyeken kívül a háztáji földjén termett 20 mázsa kukoricája. Később Solti Gábort meg a többieket említem, akik tisztességesen ugyan, de nem erőltetve dolgoztak és akik most nem küszködnek lótartás, adó. meg egyéb gondokkal. Az öreg Besenyei rám néz, kiegyenesedik a szekér mellett. — Tudom én ezeket, kérem. Azt is tudom, hogy a munkát tekintve, hozzánk képest „urak” a szövetkezetiek. De ... öreg vagyok már, meg aztán, így akkor kezdem a munkát, amikor akarom, amikor nekem tetszik... — Ma mikor kelt? — Fél négykor — szól közbe az asszony. Szőrit a munka, nincs idő pihenésre, pedig ránk férne. Ha nem dolgozunk reggeltől estig, még kenyerünk se lesz. Később panaszra fogja a szót és elsorolja, hogy tavaly ő maga súlyos betegséggel Mátraházára került, hat hónapig. A gyógyulás napi 50 forint kiadást jelentett. Azelőtt már sokáig kezelték itthon, az is többe volt háromezernél. Besenyei bácsinak a szeme rossz, arra is elment háromezren félül, a lábtörése is elvitt egy ezrest. És a panaszos szavak végén kiderült, hogy a Besenyei család az utóbbi két esztendőben 16.900 forintot költött kórházra, orvosra. — A fiam, az én drága jó fiam fizette, — lábad könnybe Besenyeiné szeme, — a jász- dózsai igazgató. — Drága az orvos, a patika, — bizonygatja újra és ki törül szeme sarkából a megbújt könnycseppet. Messze járunk niek földjeitől, messze fenn a gáton. A gondolatok mint méhraj kavarognak bennem. Ügy érzem, hogy a pélyi egyéniek nagyon is jól tudják, hol tartanak. Tudják, sohasem versenyezhetnek a szövetkezet 12 traktorával, a 25 vagon műtrágyával, — amelyet évente felhasználnak, — a nemesített vetőmagvakkal és növényvédőszerekkel, s a nagyszabású, megvalósuló tervekkel. Ezek az emberek még mindig négyöt mázsa búzát termelnek holdanként a régi módszerekkel, amikor a szövetkezetben jóval tíz mázsán felül van már az átlag. Ügy érzem, — és ez csendül ki Besenyei szavaiból is, — hogy ezek az emberek nyitott szemmel járnak. A Kádár Páiok, a Besenyei Imrék, a Kiss Ferencek, meg a többiek is. Látnak, hiszen két világ, két élet áll előttük, amelyet itt, a pélyi határban, közel a Tiszához, csak egy széles barázda választ el egymástól. Igaz, az egyéniek szigorú bírái a termelőszövetkezeteknek, az ott még meglévő bajoknak, gondoknak, de jól ismerik az eredményeket is. Tudják, hogy egy-két év múlva hajózható csatorna húzódik majd a falu határában, .hogy a Tisza vize gazdaggá varázsolja majd a szövetkezeti határt, sokszorosan több lesz a jövedelem a jelenleginél. És hogy mi lesz a pélyi egyéniek sorsa? Erre az élet adja meg a választ. Varga István nyolcholdas, Shlahta Mihály ótholdas gazdáknak, meg a többieknek, — akik az idén először termelőszövetkezeti tagok, — akiknek volt erejük azt mondani: „nem csináljuk így tovább, közétek állunk még akkor is, ha itt a szövetkezetben sem arany még az élet”. Ám ilyen elhatározásra önszántából nem mindenki képes. A pélyi egyéniek problémája a szövetkezeteknek ma nem okoz gondot, hiszen elenyésző számát képezik csak a falunak. Nem is igen akad senki, aki mostanában őszintén elbeszélgetne ezékkel az emberekkel, akik haragból, vagy sértődésből, büszkeségből, vagy szégyenből kívül rekedtek a 11 ezer holdon. Lehet, hogy csak néhány okos, meggyőző bizonyítók, meleg, baráti szó kellene csupán és többen közülük nem rámának fejet. A pártszervezet a szövetkezetek vezetősége tegyék meg eat a lépést! Tegyék meg akkor is, ha erre most nem nekik, — a nagy gazdaságok uraimaík —, hanem a pélyi egyénieknek van szükségük. Szalay István ... A pártkongresszus irányelveit vitatták meg az ecsédi Aranykalász Tsz KlSZ-szerve- zetének havi gyűlésén. Ezen a taggyűlésen nyolc új KISZ-tag felvételére is sor került. A KISZ-szervezet munkájához segítséget nyújtott Hegedűs Mátyás elvtárs, a tsz párttitkára, aki felszólalásában a KISZ-szervezet tagjainak feladatairól, munkájáról beszélt (Tapolcsányi Dezső, Ecséd.) ... Kultúrházunk színjátszó csoportja Abasáron vendégszerepeit. Itt mutattuk be a „Bekopog a szerelem” című zenés vígjátékot Az abasári közönség végig tapssal fogadta szereplőinket, akik igyekeztek tudásuk legjavát nyújtani a kedves vendéglátóknak. (Csil- lik Bálint, Gyöngyössolymos.) ... 110 kilométeres közös kerékpártúrán vettek részt a Cserhát-hegységben Bükkszék, Mátraderecske és Istenmezeje úttörőcsapatai. A túrát a Ki- lián-mozgalom keretében szervezték. Nagyszabású ünnepséget rendeztek a gyári kultúrotthon- ban anyák napján. A Parád- sasvári Átalános Iskola tanulói szavalatokkal, zene- és énekszámokkal köszöntötték az anyákat. Az ünnepségen több-mint háromszázan vettek részt. (Daragó József, Parád- sasvár.) Csemegeszőlőt telepítenek borvidékeinken Megyénk borvidékein évről évre nagy gondot fordítanak a szőlőtelepek felfrissítésére és új táblák létesítésére. Az idei tavaszon 1500 holdon telepítenek szőlőt a gyöngyösi, az egri és a Tama menti borvidékeken. A nagyüzemi művelésnek megfelelően alakítják ki a táblák nagyságát, valamint a sor- és tőtávolságot. Az egyes történelmi borvidékeken a hagyományosan bevált legjobb fajtákat telepítik, így a gyöngyösi dombokon főleg olasz rizlinget, leánykát és hárslevelű fajtákat, míg az egri szőlőkben vörös bort adó fajtákat — a kékfrankos és a medoc noir meny- nyiségét növelik. Nagy gondot fordítanak a csemegeszőlők fejlesztésére Is, és a Mátra alján például néhány év múlva duplájára növelik a jelenleg termő csemegeszőlő-tőkék számát. A direkt termő szőlőfajták helyére is csemegeszőlőt telepítenek. (kovács) az utca I Még csak háromnegyed, kettő, ‘.de már a kórház előtti járdán ! térni se lehet. Bugyrok, szatyrok, kaskák. fehér papiros cso- i magok. Beteglátogatók. Kinek ■anyja, bátyja, testvére, gyer- ! meke, hitvestársa nyomja az lágyat, s ilyenkor a látogatók i valóságos hadserege lepi el a • kórházat. ! Mikor megnyitják az ajtót, Imind egyszerre akarnak belférni, s a kórtermek pillanatok >alatt megtelnek a hangos be- ! szédű, sürgő-forgó ismerösök- ) kel, rokonokkal. I A szülészet nem beteg részleg, itt csak boldog arcokat látni, de a mosoly néha kissé torz, az elcsigázott kismama arcán verejtékcsöppek gyöngyöznek. A 34-es szobában csak négy mama fekszik, de ahogy belépek, megcsap valami kimondhatatlanul rossz levegő — tizenöt látogató! — számolom össze hirtelen. A 45-ös szobában ugyancsak alig lehet férni, egy vékony arcú, bájos asszonyka válaszolgat bágyadt „igen"—„nem"-mel az érdeklődésre, s ahogy a rokonság fele elballag megnézni az újszülöttet, egy pillanatra fel- lélegzik.’ A belgyógyászaton különben ► sem valami rózsás a helyzet, ► mindenütt pótágyak, sok a beteg. Kőműves Józsefnével, az osztályvezető nővérrel járjuk a szobákat. — Ne tessenek a beteg ágyára ülni! — Kérem, ne terheljék a beteget otthoni ennivalóval, mi tudjuk mire van szüksége! — Tessenek egy kis levegőt hagyni a beteg körül! Minden szobában van mondanivalója, oly figyelmetlenek a látogatók. A 14-es szobában hatalmas háromliteres lábas. Benne húsleves. A beteg éppen olyan bajban szenved, hogy kevés folyadékot ehet. — De a lelkem úgy megáhította, azért hoztam! — szabadkozik a látogató. A másik helyen, mondhatnám minden szobában csak úgy árad a cukrászsütemények illata. Az egyik beteg tiltakozik a „kötelezően” behozott tészta ellen, a másik hazaJcüldi az unokájának, van, aki csak fáradtan legyint, s ezek a jobbik esetben elvitetik maguk mellől, hiszen reggel, így látogatások után nemegyszer lesz lázas, romlik a beteg állapota a behozott, nem neki való ételtől. — Milyen a belgyógyászaton az étkezés? — Tessék — tesz elém egy hatalmas kimutatást, jobban mondva egy óriás étlapot KőAz egri Gárdonyi Géza Gimnázium végzős diákjai vidám, mókás menetben vonultak fel az utolsó tanítási nap reggelén. A kislányok óvodásoknak öltözve, búcsúztak az iskolától Íme, kettő a sok közül. A fiúk „gyász- menetében" a strébert egy jól megtermett csontváz képviselte. művesné — S-féle reggeli, 11- féle ebéd, 10-féle vacsora, > ugyanannyi uzsonna közül a* vizit alkalmával dönti el az orvos, hogy ki melyiket kapja, \ betegsége szerint. . Az egyik éjjeliszekrényben\ hatalmas csomag. Egy vendégkislányt kér meg a beteg néni:' — Vidd ki már, fiam, mert< mindjárt jönnek a rokonok, ( aztán meglátják, hogy mégj egészben vám a csirke! — De néni, hát ez már meg < is van romolva! — mondja a ( gyerek. — Dobd ki, fiam! EzeknekJ úgyis hiába mondom, hogy< többet segítettek volna rajtam, f ha nem dolgoztatnak agyon, j minthogy most csirkével töm-) nek! S az orvos és az ápolónők $ kicsit idegesen, de udvariasan j beszélnek a témáról. A legtö-) kötetesebben igazuk is van.' ök azért vették kézbe a bete- \ get, hogy visszaadják életkedvét, erejét és egészségét, s eztj nem szabadna tönkretenni a ‘ tízesével való látogatással és a válogatás nélkül hozott ennivalóval. A betegnek néhány tájékoztató jó szó otthonról, pár perc látogatás a magányban, és sok-sok levegő kell, no nyugalom! Nevet az utca, nevetnek a lányok a mókás felvonuláson. (Márkusz László felvételei) & Látogatás pénteken délután kettőtől négyig — az egri I-es kórházban
