Heves Megyei Népújság, 1963. április (14. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-07 / 81. szám

4 NÉPÜJSAG 1963. április 7„ vasárnap Abszolút mamcluk Ydigoras, guatemalai elnök­diktátor, miután a lázadó puccsisták megfosztották ha­talmától, oly nyilatkozatot tett, amely Mikszáth legfejbólintóbb mamelukjának is becsületére vált volna. — Egyetértek a fordulattal — mondotta, amikor kiszállt ab­ból a repülőgépből, amelyen elmenekült az országból. — „Egyetértek a fordulattal” és egy kis gondolkodással meg is lehet fejteni ezt az érthetet­len kijelentést. Mert bekövet­kezhetett volna azért olyan fordulat is, amivel esetleg nem értett volna egyet az el­nök. Ami előtt nem hajtott volna fejet. Ami nem is várta volna, hogy az Ydignras-félék is hajbókoljanak neki. — zár. — AZ ÉTVAGYAT ellen­őrző agyközpont lokalizálá­sára az arany és a kén radio­aktív izotópját (198 és 32) használják fel. — VÍZRE BOCSÁTOTTÁK az Egyesült Államok tengeré­szeiének Kingsport nevű hajó­ját, amelynek rendeltetése tar­tani az összeköttetést az űr­rakétákkal és mesterséges bolygókkal. Az e célt• szolgáló triaxiális radar-antennát 16 méter átmérőjűt műanyag- gömbben helyezték el. A hajó farán'emelkednek a sok elem­ből összetett antennák, ame­lyek az űrhajók távirányítá­sát végzik. — AZ AMERIKAIAK után most a japánok is kísérle­teznek a sugárbetegség gyógyszereivel. Momoe Socda doktor felfedezett egy maria- namicinnek elnevezett gyógy­szert, amely helyreállítja a vörös és fehér vérsejteknek a sugárzás által megbomlott egyensúlyát. — JOHNSON amerikai al- elnök nemrég megállapította: „At USA minden más orszá­got megelőzve, eljuthatna a Holdba, ha az amerikaiak ugyanolyan érdeklődést mu­tatnának az űrkutatás, mint a golf játék iránt.” Kiszámítot­ták, hogy az amerikaiak he­tente legalább 80 centet fordí­tanak kedvenc sportjukra, míg az űrkutatásra fordított költ­ségek legfeljebb heti 20 centet fesznek ki. — VAJDA PÁL József, Eger, Marx Károly utca 11. szám alatti lakos, 1963. áp­rilis 5-én erősen ittas álla­potban egyedül tartózkodott a lakásán, majd az engedély nélkül birtokában levő fegy­verrel öngyilkosságot köve­tett el és meghalt. — A VOLGÁN megkezdték egy gép kipróbálását, amely 1,5 méter vastag jeget órán­ként 200 méteres sebességgel vág. A jégmarógépet Arkagyij Nyikolajev ismert gofkiji fel­találó konstruálta, A jégmaró egyidejűleg felülről és alulról vágja, 40 centi szélességben a jeget. — TAVASZI munkák gyorsított elvégzéséről ta­nácskoztak a Hatvani Járási Pártbizottságon. A tanácsko­záson a községi pártszerve­zetek titkárai, tanácselnökök és termelőszövetkezeti veze­tők vettek részt, s intézke­dési tervet dolgoztak ki a fel­adatok elvégzésére. — A FINN VASŰT1 és postai alkalmazottak szakszervezete megállapította, hogy amióta sztrájkba léptek, azóta a tag­ság között jelentősen csökkent a megfázásos s fertőző beteg­ségek száma. — 150 ÖNTÖZÉSES szak­munkást képeztek a tél fo­lyamán megyénkben. A tan­folyam hallgatói most tettek szakmunkásvizsgát, s ezzel a termelőszövetkezetek szak- munkásigényének 90 száza­léka biztosított. — MISTER MacGreen-nek Edinburghban sikerült kime­nekülnie égő házából — de csak egy szál alsónadrágban! Amikor észrevette hiányos öl­tözékét, visszarohant a házba, hogy nadrágot, vagy legalá'A kabátot kapjon magára. Köz­jóén elborították a lángok és életét vesztette a tűzvészben. cA rérís as zentmártóui Iteif ij fíldalróL A RIPORT CÍME nemcsak azért emlékeztet Dobozy Imre Hegyoldal című regényére, mert a Kossuth-díjas író ma­ga is részt vett a rózsaszent- mártoni új könyvtárépület avatóünnepségén. A hegyoldal még nem jelenti a csúcsot, hanem egy. bizonyos ■ maga­sabb „helyzetet”, ahonnan meg lehet ítélni az eddig meg­tett — vagy maradjunk stilá- risan is a hasonlatnál — meg­mászott utat, és egy. kicsit sej­tetni lehet a csúcsot is, amely­re törekszünk. A szemlélő — aki vázlatos képet akar adni a község könyvtári kultúrájá­ról — kényelmesen lépked felfelé a hegyoldalon, gondo­latban játszi könnyedséggel teszi azt az utat, amely a könyvtári mozgalom hőskorá­ban az úttörők számára felért egy alpinista produkcióval. Az első könyvtáros egy esz­tendő alatt hét olvasót szer­vezett „be”, s a hét rózsa- szentmártoni lakos húsz kötet könyvből válogathatott — an­no 1951. A hét olvasó és a könyvtáros nem is sokat, „za­varhatták” egymást, hiszen a húsz kötetnyi könyv nem sok „összeütközési alapot” bizto­sított számukra. De ez még a hegy lábánál „történt”, és a szemlélő, bár­mennyire is irtózik áz örökös összehasonlitgatás módszerei­től, „hajh, kérem, mi volt ak­kor, akkor volt igazán nehéz a kultúra munkásának’^szerű közhelyektől, kénytelen emlé­keztetni az első állomásra. Az első állomásról a könyvtáros nyolcadmagával indult, s azok, .akik ma hetenként és kéthetenként ellátogatnak a könyvtárba — „a többiek” — még csak a peronon foglaltak helyet. A PERONON, ahol talán a falusi emberek ösztönös bizal­matlanságával betűzgették a könyvtár plakátjait (nem volt az kérem, plakátszegény idő, ha jól emlékszünk). A bizal­matlanságot fokozta az is, hogy a betűzgetést magukban végezték az idősebbek, akik­nek már csak nagyon elmosó­dott emlékeik voltak az isko­láról, a betűvetésről, és szá­mukra fizikai munkát jelen­tett az olvasás. Az első „turisták” egy része végig bírta az iramot, nem maradt le egyetlen pihenőnél sem, másik részük kidőlt a sorból, de évről évre újabbak léptek helyükbe, a kulturális hegymászás különben is olyan, hogy az újonnan érkezettnek nem kötelező a „társasággal” lí együtt megtenni az első két-S* száz métert is, elég ha csak S csatlakozik. § A „túravezetők”, a könyvtá-S' rosok is gyakran váltották? egymást, — Rózsaszentmár- 3 tonban legalább annyi könyv-S táros hagyta ott eddig az ol-jc vasókat, mint ahány tanácséi-3 nők egy-egy „rázósabb” falut... § A jelenlegi könyvtáros, VéghP Ferencné — egy éve vette vál-s Iára a rózsaszentmártoni olva-y sók gondjait, ha nem lett vol-§ na kortárs, talán értetlenked-jr ve fogadná azt a csodát —,-j hogy a hét olvasóból mint lett§ tavaly év végére 226. — Ket-K tőszázhuszonhat szerelmese aí! betűnek —, akik valamennyi-S en abban az évben iratkoztak^ be a könyvtárba. s Ha ő nem ismerné az út ál--; lomásaif, akkor valamiféle 3 csodálatos varázserőt, külön-K leges hatalmat tulajdonítanak magának, amely képes volt y betűhöz szoktatni a rózsái a-§ kát. De ismeri őket. s a ,.tu-s risztikai” adatok birtokában^ a fejlődést önmagán kívüli,3 tőle független tényezőkkel S próbálja magyarázni. — Hi-Í ’ szén az egész társadalomi • előbbre lépett — fogalmaz § kissé általánosítva, de a szem-c lélő nem tud belekötni, mertí valóban, akkor, vagy már az-5 előtt, az egész társadalom el-5 : indult azon a bizonyos hegy-* ■ oldalon. ÉS HOZZÁTESZI: Az idén^ ' huszonháromezer forintot biz-; ■itosított a tanács könyvbeszer-: ,! zésre, tehát a község vezetői \ ■ segítik az olvasókat. — Való-j; ■ I ban, nagypn fontos lendítő-; > j ereje a hegymászásnak a ta-j ' nács segítsége, — főleg 14M Rózsaszentmárlonban, ahol most is hatvanezer forintot költött a községi tanács arra, hogy a régi épületet felújít­sák, s most egy teljesen önál­ló, kéttermes, kölcsönző- és olvasóhelyiséggel ellátott könyvtár avatására kerülhe­tett sor. — Segített a járási és a me­gyei tanács könyvtára is, a korszerű bútorokat, polcokat és a kölcsönzőpultot, a széke­ket és a fotelokat, a szőnyege­ket és a képeket ajándékba kaptuk — egészíti ki a képet, s a szemlélő, bármennyire is kerüli' ezt egyébként, — meg­próbálja gondolatban összeha­sonlítani a mostani „egyedi tervezésű” szabadpolcokat az­zal a bizonyos szekrénnyel, amely annak idején beiogadta a húsz kötetet. És amikor megkérdezi , a könyvtárost: hetenként hány órát dolgozik, mikor nyitja; és mikor zárja be a „boltot”, a válasz elárulja azt, hogy az eredmény nem teljesen az „objektív tényezőknek” kö­szönhető. — Délután ötkor kezdem a kölcsönzést, és ha nagyon betartanám a szabá­lyokat, akkor hétkor már be is fejezhetném. De én nem küldöm el üres kézzel azt a di­ákot, aki negyed nyolckor ko­pogtat be, se azt a háziasz- szonyt, aki csak fél nyolcra tudta befejezni az otthoni munkát, és nem ért ide a „hi­vatalos időben”. Akkor sem türelmetlenkedem, ha ilyen későn még kérdezősködik is a jövevény: véletlenül sem sze­retném, ha a „vendég” hiva­talban érezné magát. Válaszo­lok neki, ajánlom azokat a könyveket, amelyeket vagy én, vagy a család valamelyik tag­ja elolvasott (négyen vannak a családban, a legifjabb, a kis­lány, kilencéves, de ő is ol­vas). Az 1884 kötetből nem sokat tudna mutatni, amelyik­ről valamit nem mondanék, amelyiket valami módon ne „káderezte” volna le a csa­lád. Háziasszony vagyok, nincs sok időm, de a könyvekre mindig szakítok, amennyi na­gyon kell. — Jövőre már a tankönyvekre is, mert az ősz­szel beiratkozom a gimnázium levelező tagozatára. Az a pontja a hegyoldalnak, ahol a szemlélő most áll, ugyancsak jelentős „állomás”: az új könyvtár. — Kell a régi helyiség a napközinek, azért jöttünk el onnan — no és persze, nekünk is kell a hely, nem is fértünk volna el ott. Még nem múlt el az első, három hónap, s máris százkilencvenhat rendszeres ol­vasót tartunk nyilván — mond­ja alig titkolt büszkeséggel a könyvtáros. — Éppen azért, nem is csináltunk nagy csin­nadrattát a mai avatóünnepség előtt: úgyis több lesz az érdek­lődő, mint amennyi az új épü­letben elfér. CSAKUGYAN többen jöttek — még az ajtón kívül, az ab­lakok mellett is álltak. Igaz, nem lehet tudni, mi hozta ide őket: jelen akartak lenni az új ..állomás” avatásánál, vagy találkozni akartak az ünnep­ségre megérkezett íróval. Do­bozy Imrével. — Mindegy, en­nek is, annak is valamiképpen köze van a betűhöz. Az ünnepség hivatalos része gyorsan lezajlott. Balázs Pál, a Hatvani Járási Tanács vb- elnökhelyettese átadta a könyvtárat a rózsaszentmárto- ni olvasóknak — és most az olvasók „következtek”. Nemcsak akként következ­tek ők, hogy a hevükben a községi tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke, Bodó An­tal átvette az épületet, ök ..léptek fel” — ők beszélgettek az íróval. A szokványos, szinte az'író-olvasó találkozók szer­tartásához tartozó kérdések- („Kikről mintázta hőseit?” „Igaz történeteket ír meg, vagy kitalálja őket?”, stb.) után meglepő kérdésekre kellett vá­laszolni. — Mit szól a Népsza­badságban zajló ..Lehet-e ná­lunk érvényesülni?” — vitá­hoz. „Van-e értelme ilyen vi­tának?” „Meddig él a Szabó család?” „Miért elégedetlen­kednek gyakran a mai fiata­lok. most, amikor sokkal köny- nyebben boldogulnak, mint a mi időnkben?” AZ ÜNNEPSÉGET délután hatra hirdették, meg is kezdő­dött fél hét után. S az író még este tízkor is újabb és újabb kérdéseket kapott. És közben elfogyott az a húsz kötet Do- bozy-könyv: (Tegnap és ma) is, amelyet az előrelátó könyvtá­ros a polc legfeltűnőbb részén helyezett el. Amíg az író dedi­kálta a könyveket a szemlélő­nek, eszébe jut az a másik hú­szas szám, amelyik szintén egy állomást jelentett felfelé a hegyoldalon — az elsőt. Az a húsz könyv, amelyet ha azóta nem olvastak volna ronggyá — akkor megérdemelné, hogy az új könyvtár vitrinjében kap­jon helyet. Krajczár Imre wayi&imm 1963. ÁPRILIS 7., VASÁRNAP; HERMANN 115 évvel ezelőtt, 1848 áprilisában halt meg GAETANO DONIZETTI olasz zeneszerző. Mintegy 70 ope­rájával e műfaj egyik legnagyobb olasz mestere lett. Legnépszerűbb műve a Lammermoori Lucia (1835) és utolsó remeke a Don Pascalé című opera-buffa (víg, néha szati­rikus dalmű-típus.) :)50 évvel ezelőtt, 1613. április 7-én hált meg EL GRECO (a görög) Do­menico Theotocopuli, görög szár­mazású spanyol festő, a manieriz­mus (nagy mestereket utánzó mű­vészeti Irányzat) képviselője. Extá- tikus alakjai különös témáit láto­másszerűen elevenítik meg. Ábrá­zolásmódjában a barokk jellegze­tes képviselője, de megragadóan élénk színei révén már a modern festészet egyik korai hírnöke. Vallásos témái az emberi érzelmek és szenvedélyek mélységeit tárják fel. Fő műve: Orgaz gróf te­metése, a Bűnbánó Magdolna című gyönyörű képét a budapesti Szépművészeti Múzeumban őrzik. Érdekes találmányok és felfedezések: 2200 évvel ezelőtt, időszámításunk előtti 3. században írta Arisztotelész görög filozófus, számos tudomány rendszerezője, a meteorológiára vonatkozó munkáját. Ezzel a művel indult meg a légkör megismerése és kutatása. 140 évvel ezelőtt, 1823. április 7-én halt meg CHARLES JACQUES francia fizikus. Ü használt fel először az addig alkal­mazott meleg levegő helyett a léggömbökben hidrogén gázt. 115 évvel ezelőtt, 1848. április 7-én nevezte ki a király az első független magyar minisztériumot. Gaetano Donizetti EGRI VÖRÖS CSILLAG 7—8-án: Válás olasz módra EGRI BEKE 7—8-án: Keserű szerelem GYÖNGYÖSI PUSKIN 7—8-án: Egy pohár viz GYÖNGYÖST SZABADSÁG 7—8-án: New York árnyai HATVANI VÖRÖS CSILLAG 7- én: Oldás és kötés 8- án: Két szoba, összkomfort HATVANI KOSSUTH 7-én: Senki nem tud semmit HEVES 7- én: A piros autó utasai 8- án: Forrongó város PÉTERVÁSARA 7-én: Az írnok és az írógép FÜZESABONY 7- én: Egyiptomi történet 8- án: Pinocchio %SlIN t\Tfj aa ü s o p Egerben délután 15,30 és este 19 órakor: A szabin nők elrablása (Bérletszünet) A televízió műsora 10.00: Ismerkedés a balettel. Helyszíni közvetítés az Orszá­gos Filharmónia ifjú zenebará­tok klubja hangversenysoroza­tának előadásáról. Kb. 11.30: Látogatás szovjetföldön. Film­összeállítás. 15.25: U, Dózsa— Ferencváros labdarúgó-mérkő­zés. Közvetítés a Népstadion­ból. 17.20: A Magyar Hirdető műsora. — 19.05: Útinapló az NDK-ból. Tengerparti vasár­nap. Bokor Péter és Zsombo­lyai János kisfilmje. 19.20: Esti beszélgetés... A magyar drá­ma ünnepi hetéről Marton Endre főrendezővel, Hubay Miklós íróval és-Osváth Béla dramaturggal beszélget Kova­Marquardt adta a csodálko- zót. „Micsoda? A sínekre fektet­te? ... De hát az nem én vol­tam. Kikérem magamnak a gyanúsítást!” A százados változatlanul nyugodt maradt. „Ez nem gyanúsítás, Mar­quardt. Szemtanúnk van!” „Hát akkor hozza azt a szemtanút!” Bruckner százados az Író­asztalnál ülő Becker hadnagy­nak alig észrevehető jelt adott. Becker odament az ajtóhoz és kinyitotta. Marquardt nem mert meg­fordulni. Honnan tudták, hogy ma Máastrichttel akarok beszélni. Hirtelen egy gondolat cikázott át agyán. Senki nem tudott erről, csak ... „Forduljon meg nyugodtan, Marquardt!” Mintha nagyon messziről hallatszott volna a százados hangja. Félve nézett hátra. Az ajtóban Mária Werner állt! Sápadtan, karikás szemmel, egész testében remegve a fei- indultságtól. Marquardt úgy bámult rá, mint egy kísértei­re. Bruckner csak egy kérdést tett fel a lánynak: „Ö az?” Marquardt fel sem nézett, de hallotta az igent. Csak ami­kor Bruckner már megint az íróasztalnál ült vele szemben és határozottan megkérdezte: „Még mindig tagadni akar?” Csak akkor mondta erőtle­nül: lik Károly. 19.30: Tv-híradó. 19.50: A tv mesekönyve. 19.55: Stefanie. Nyugatnémet film. (10 éven aluliaknak nem ajánl­juk.) 21.30: Telesport. 21.50: Hírek. (MTI) Idő járásjelentés Várható időjárás vasárnap estig: Az ország nyugati felé­ben felhősebb idő, néhány he­lyen esővel. Mérsékelt dél­keleti, déli szél. Várható leg­magasabb nappali hőmérsék­let 13—17 fok között. (MTI) „Minek? Úgyis tudnak min­dent.” A LEÁNYKERESKEDELEM TOVÁBB VIRÁGZIK 1959. március 29-én Mar­quardtot a kelet-berlini bíróság 15 évi börtönre ítélte, gyilkos­ság kísérlete miatt. A tárgya­lás folyamán értékes adatokat szolgáltatott a holland házas­pár segítségével űzött leány­kereskedelemről. Marquardt a tárgyaláson értesült arról, mi­ért hiúsult meg nagyszerűen kitervelt gyilkossága. A gyorsvonat, amit kinézett, hogy majd elgázolja a lányt, és a felismerhet« tlenségig ösz- szedarabolja, azon a helyen, ahol Marquardt a lányt a sínre fektette, 10 kilométeres sebes­séggel haladt építési munká­latok miatt. A hóborította vas­úti töltésen jól kivehető volt a sínre helyezett sötét test. Sze­rencsére, a mozdonyvezető még idejében észrevette es megállította a vonatot. Alinak ellenére, hogy a ke­letnémet rendőrség azonnal ér­tesítette á nyugatnémet és holland hatóságokat a Hoorn- weg házaspár működéséről, több mint három év telt él, míg ezek a gátlástalan leány­kereskedők végre lakat alá ke­rültek. A hatóságoknak nyil­vánvalóan nem volt sietős a dolguk ilyen „gentleman bű­nözőkkel” szemben. Csak 1962. július 29-én ítélte el a nyugat­német bíróság Matthijs Hoom- weget négyévi, feleségét padié háromévi börtönre. i „A határ után, a marien- borni Autobahnon levő ven­déglőnél szállt ki.” Bruckner felemelkedett, las­san megkerülte az íróasztalt és Marquardt fölé hajolt. „Magdeburgi vasúti híd­nál?” „A vendéglőnél volt. Vas­úti hídról, ami az út felett van, nem tudok semmit.” „Ha a vendéglőnél volt, va­lakinek látnia kellett, amikor megálltak és a lány kiszállt.’'' Marquardt a bosszankodót játszotfa. ■ „Ez már túl sok. Értse meg, százados úr, karácsony este volt, 22 óra felé. Ki figyel hó­fúvásban fékező autókat? Azonkívül, kell valakinek iga­zolnia állításomat? Ügy tu­dom, nem büntetendő cselek­mény egy fiatal lánynak szí­vességet tenni.” 1 „Az nem, doktor úr, de ha valaki azt a fiatal lányt elká­bítja, azután ráfekteti a vasúti sínekre, hogy egy gyorsvonat elgázolja, az nemcsak bünte- ■ tendő. hanem az egyik legsú­lyosabb bűncselekmény, amit a büntető törvénykönyv ismer. • Befejező rész. í „Már Kölnből autóstoppal (indult el. A kocsi, ami felvet­nie, csak Hannoverig ment. • Mivel karácsony este nem ! olyan nagy a forgalom, mint (máskor, jó hosszú időbe telt, (mire jött egy kocsi.” : „És maga felvette?” ) „Igen. Üres volt a kocsim.” j „Útközben bizonyára beszél­gettek? Nem mondta meg vé­letlenül a nevét a lány?” ) „Nagyon fáradt volt. Én (meg, mivel hófúvás volt, csak •az utat figyeltem. Nemigen »beszélgettünk. De ha volna egy (képe róla, akkor talán meg (tudnám mondani, ő volt-e az a -lány, akiről kérdezősködik.” ) „Később, doktor. Meddig (vitte a lányt Hannoverből?” r „Tulajdonképpen nem is »akartam felvenni. Ö Drezdá­dba akart menni, én meg Ber­linbe. Mondtam neki, inkább »várjon, míg jön egy kocsi, S amelyik Drezdába megy.” ^ „De mégis elvitte magával.” C ..Mert kért, hogy legalább a ^határig vigyem el, onnan már ^könnyebben eljut Drezdába.” £ „És meddig vitte?^

Next

/
Oldalképek
Tartalom