Heves Megyei Népújság, 1963. április (14. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-07 / 81. szám
19flS. április vasárnap N E F Ü J S A G ŐK NYOLCÁN... TAVASZI VETÉS Egy esztendővel ezelőtt nyolc asszony munkacsapatot alakított az erdőtelki Üj Élet Tsz- ben. Nyolc asszony, mindegyikük idősebb 30 esztendőnél. Hogyan történt, milyen volt a kezdet? Szőlőnyitás közben pergetjük vissza filmszerűen az eseményeket, amelyekre így emlékeznek vissza az asszonyok: ★ Az egyik nap megérkezett hozzánk a járási nőtanács titkára. Körülvettük, beszélgettünk vele a szövetkezetről, új életünkről, amelybe mindjobban beleszoknak az emberek. Arról is szó került, hogy köny- nyű megszokni az olyan közöst, ahol esztendőkön át hatvan forint körül van a munkaegység, és szorgalma után boldogulhat a tagság. A beszélgetés során oda is kilyukadtunk, hogy a 60 forintos munkaegységet nálunk sem osztogatják ingyen, és hogy az Űj Életben sem égi csoda adja a több pénzt. Szó szót követett, majd az elvtársnő megemlítette: jó lenne. ha alakítanánk egy szocia- lisia munkacsapatot! Csend támadt szavai után és egy ideig mindenki csak magában forgatta a gondolatokat. — Szocialista munkacsapat? Jóformán azt sem tudtuk, mi az. vagy mit kell csinálni, hogy idevaló lehessen az ember. És ekkor hallottunk arról, hogyan kell élni, dolgozni egy szocialista munkacsapatban. Sokan túl merész dolgokra gondoltak, féltek is az újtól, úgy. hogy amikor jelentkezni kellett, nyolc asszony írta alá a szerződést. Az igazat megvallva, nem volt könnyű a kezdet. Eleinte akadtak olyanok, akik kiváltságosaknak, holmiféle kivételes embereknek tartottak minket. A becsületünk pedig akkor kezdett megjönni, amikor 50 mázsa kukoricát termeltünk Lányi l'álnc munkacsapatvezcli egy holdon, többet mindenkinél. Amikor látták, hogy hajnalban mi, nyolcán indulunk munkába leghamarabb és mi vagyunk, akik sötétedésig dolgozunk, ha kell. Ekkor kezdtek néhányan rájönni arra. milyen igazságtalan volt a rágalmazás, milyen igazságtalanul bántottak minket. /Is így, az együtt végzett munkában teltek egymás után a hetek és a hónapok. A vezetőség nem kivételezett velünk, de komolyan értékelte munkánkat. mi nyolcán pedig megszerettük egymást. Gyakran töltöttük együtt az estéket, közösen jártunk el -moziba és vállalásunk szerint közösen olvastuk el Gorkijtól az Anyát. Nyolcunk közül az egyik asz- szony — a legidősebb — analfabéta. Nem ismerte a betűt, de az Anyát ismerni akarta ő is. Felváltva olvastuk hát neki ebédszünetben a könyvet, egészen addig, amíg a végére nem értünk. Ha valaki beteg lett, helyébe álltunk és végez- ■ tűk munkáját. így értük el. hogy a mi munkacsapatunkból • egész éven át senki sem hiány-- zott: És ha mégis beteg, vágyj másutt elfoglaltsága akadtak-; kor korábban kezdtünk mind- < annyian egy órával, később vé- ; geztük be a napi munkát és; így megvolt az ő normája is. ; Vége egy esztendőben, újra; kezdtük a másodikat. Tegnap; hallottuk, hogy két fiatalasz- < szony önként csatlakozik hoz- < ránk, kéri felvételét a szocia-5 lista munkacsapatba, öröm- 5 mel fogadjuk őket is. - < ★ > Ennyi dióhéjban egy nyolc-5 tagú, közösség életrajza. Nin-} csenek benne eget rengető} nagy tettek, csupán néhány} nemes szándékú asszony min-} dennapos munkáját, közös éle-} tét, iparkodását kellett csokorba kötni. És ez a kis történet mégis hősi. mégis érdekes, a ma krónikája. Egy parányi közösség életéről szól, amelyben az eszme a tettek erejével bontakozik ki, nő magasra fel. Szala.y István Mi újság a méhészeknél ? Nagy és lelkes tábora van Egerben, — s a szövetkezés alapszabálya értelmében ide tartozó három járásban .a méhészetnek. Télen keveset hallattak magukról, de most, mint az első randevúra készülő kamasz, készülődnek, örülnek az égbolt kékjének, a nap melegének. Mi van a kaptárban? Már hetekkel ezelőtt eget, napot kémlelve, valóságos élő hőmérőként járták az utcákat, a fák rügyeit nézegették, dühösen húzták összébb kabátjukat, ha sötét fellegek tolakodtak a nap elé. Tavaszt várták, talán jobban, mint a szerelmes kamaszok. A meleget várták, de nem randevúra készültek, hanem a kaptárokat szerették volna kibontani. Egyetlen kérdés foglalkoztatta őket: hogyan teleltek a méhek, mi van a kaptárakban? S elérkezett a várva . várt nap, a hőmérő higanyszála a plusz 13—14 fokon pihent. Várakozással és nagy kíváncsisággal nyúltak az őszi telelte- tés befejezése után először a méhekhez. — Milyen eredménnyel bontották ki a kaptárakat? — kerestem fel kérdésemmel Pók Tibort, az Eger és Vidéke Méhészszövetkezet ügyvezetőjét. — Méheink november közepétől egészen az utolsó napokig „kaptárfogságba” kényszerültek, s ezzel nagy kárt szenvedtünk — mondta, és elmesélte, hogy a helyzet mégsem olyan kétségbeejtő, hiszen az idei jónak ígérkező akácvirágzás mindent kárpótolhat. Nincs elkeseredve Sztancsik Tibor, az egri tangazdaság méhésze sem. — Miután a tél ilyen alaposan kidühöngte magát — kapcsolódott saját véleményével beszélgetésünkhöz — régebbi tapasztalatok alapján bizakodással reménykedünk, hogy az idei akácvirágzást nem fenyegeti fagykár. S ha szép lesz a virágzás, az eredmény sem lesz rossz. 640 mázsa mézre kötöttek szerződést A bizakodás általános a méhészberkekben. Még nem zárták le a szerződéskötéseket, de már eddig is 640 mázsa méz átadására kötöttek szerződést, a tavalyi 620 mázsával szemben. Megtesznek minden előkészületet, hogy szavukat tartani tudják. Ahogy a meleg hatására megpezsdült az élet a kaptárakban, úgy nő a gondjuk, a munkájuk. A fiasítás fejlesztése a legfontosabb, hogy a téli károk arányát- csökkentsék. Tisztítani kell a kaptárakat, etetni a családokat, gondoskodni az esetleges betegségek kigyógyításáról, és rendbehozni, kiegészíteni a felszereléseket. Néhányan már a hordozható méhészlakot fes- tegetik. Sürgeti munkájukat az idő, mert az akác hat hét múlva virágzik! . Szálkái János, a méhész szaküzlet vezetője elmondja, hogy nap nap után találkoznak, • elmondják észrevételeiket, tanácsokat kérnek a vásárolt felszerelések mellé, s gyakran valóságos tudományos értekezések színhelye a kis bolt. A legnagyobb érdeklődés a távidőjelzés megjelenését kíséri. Ebből, és az ilyenkor ugrásszerűen megszaporodó levelezéseken keresztül számítják ki előre a vándorhelyek virágzását, az idei telephelyeket. Most a legnagyobb szenzáció az a hír, hogy virágzik a mogyoró, a fűz és a barka, s a déli órákban repülnek a méhek. Ezer kilométer két hét alatt A felfejlődés szakaszát jelenti ez a méhcsaládoknál, s egyre sürgeti a megye egyedü li méhészszövetkezetének ve zetőit, hogy a legapróbb részletekig előkészítsék a gépkocsikat, a határsávi engedélyeket, megbeszéljék az egyes erdészetekkel az erdőterületek igénybevételét. Száz-százharminc gépkocsit igényeltek az egri TEFU Vállalattól a kéthetes időszakra, hogy a virágzás rövid idejét kihasználva, a méhészek eljuttassák kaptáraikat valamennyi jelentős akácoshoz. Ez az az időszak ugyanis, amikor egy-egy méhész bebarangolja a fél országot, s megtalálni ilyenkor az egri méhészeket Szegedtől Sátoraljaújhelyig, vagy Nyíregyházától egészen Bajáig. Erre a két hétre készülnek a turistáit lázas izgalmával, de ugyanakkor gondos tervezéssel is, mert nemcsak szórakozás és pihenés a munkájuk, hanem hasznos időtöltés, szép mellékjövedelmet biztosító munka, sok millió devizaforint, hiszen a magyar akácméz favorit a világpiacon. P. E. Befejezlek a borsó ve :ését a hevesi Vörös Október Termelőszövetkezetben. A gatok kora reggeltől késő estig dolgoztak, és mire megérkezett az eső, már földbe került am. Két halálos közlekedési baleset A temetőben kis sírhant és> a szülők szívében mérhetetlen S fájdalom maradt utána. Köz- > lekedési baleset érte és meg- ; halt Fehér József, verpeléti 10 < éves kisfiú. j Nagyon szeretett kerékpá-! rozni, pedig a felnőtt gépről le < sem ért a lába. A váz alatt < dugta át a lábát és úgy hajtőt-< ta a kerékpárt. Egy vontató | jött vele szemben. Megijedt, \ vagy lecsúszott a lába a pe- \ dálról? Egy pillanat műve volt. El-< zuhant, fejét a vontató kerekébe verte. Nem, nem meht át; rajta a nehéz jármű, de súlyos < agysérülést szenvedett és az] egri kórházban meghalt. ★ Domi József gyöngyösi, Kis- í faludy utca 6. szám alatti la- j kos, munkából jövet, kerék-; páron igyekezett hazafelé. Bal-$ ra kanyarodott, utcájába akart > befordulni, de nem adta meg az elsőbbségi jogot a Talajerő- . gazdálkodási Vállalat teher-; gépkocsijának. Domi Józsefet a tehergépkocsi elütötte és \ kórházba való szállítása után; nyomban meghalt. < Sárkány László gyöngyösi gépkocsivezető ellen a rendőr-; hatósági vizsgálatot és a bün-< tető eljárást megindították. s Áprilisban szaporodnak a< közlekedési balesetek. Eddigi mindennapra jutott egy sze-i rencsétlenség. ^ Mata Márton hevesi gazdának munka után jólesik a reggeli. A kertészetben dolgozik a 67 éves Márton bácsi, aki idős kora ellenére tavaly 241 munkaegységet szerzett. (Foto: Kiss Béla.) QejQAjj^lüzdjuiibMA jegyzetfüzetet lapozgatva, nevek, események bukkannak fel, amelyek valamilyen indok következtében kimaradtak a „nagy” riportból. Apró eseményeknek tűnnek, mégis, jelentőségük van. 120 „MÜSZAKVEZETÖ” A meredek kőfalon ereszkednek alá a bélapátfalvi kőbányászok. Csákányuk sebesen jár, robbanó tölteteket helyeznek el a kőben. A számtalan veszélyt magában rejtő munkahelyen egymás után hangzanak el az emberek szájából az óvó, balesetet megelőző mondatok: „Ne menj tovább, mert ott már csúszik... Vigyázz, fentröl kőgörgeteg ... Arrább helyezd el a töltetet.. Mindenki „parancsol" mindenkinek, s valamennyien szívesen fogadják meg bármelyikük tanácsát. A figyelmeztető szavak után nem hangzanak el hálálkodások, mert akkor egész nap beszédtől visszhangozhatna a hegyoldal. A „kö- szönömöt" a tanács megfogadá- sa helyettesíti. Százhúsz ember dolgozik itt, s mind a százhúsz, minden műszakban „parancsol" egymásnak. Ennek köszönhető, hogy a baleseti statisztika a téli hónapokban sem emelkedett és a legnagyobb hidegben, hóban, fagyban követ adtak a mészműnek. DEZSŐ BÁCSI, A PORTÁS Tizenkét éve a Bélapátfalvi Cement- és Mészmű portása Józsa Dezső. Küzdelmes évek után került 1950-ben az üzem portásfülkéjébe. Szülei hamar kivették az iskolából, otthon minden munkáskézre szükség volt. Később alkalmi munkákat vállalt a megye különböző községeiben. 1926-ban történt a szerencsétlenség, amikor még csak huszonegy éves volt. A szilvásvárnál mészüzemben dolgozott, időszaki munkásként. Megrakott csillét tolt fel keskeny sínen, egy vasúti kocsiba, amikor szöges bakancsa ■ megcsúszott. Lábában szörnyű fájdalmat érzett. Szerencsétlenül esett és a csille is megnyomta. Az orvos porc- és izületi leválást állapított meg. Egy évig kapott némi segélyt az üzemtől, s aztán minden kártérítés nélkül, végleg elbocsátották — betegen. A felszabadulásig munka nélkül volt. Rokkant embert nem szívesen alkalmaztak, hiába kilincselte végig a megye üzemeit. Ismét maradt az egyetlen megélhetési mód: az alkalmi munka. Huszonöt évi állandó vándorlás után, végre 1950-ben került a Bélapátfalvi Cement- és Mészmübe portásnak. 1350 forintot keres, felesége a bükk- szentmártoni termelőszövetkezetben dolgozik. Jól élnek. Katona fia ősszel leszerel, visszatér régi munlcahelyére, a mészüzembe. Dezső bácsi sokat dolgozik. A termelőszövetkezet is többször fordul hozzá tanácsért, s évekig ö látta el Bükkszent- mártonban a párttitkári, és o községi tanács elnökhelyettesi tisztségét. Csak az idén mondott le, magas korára hivatkozva. Közel van a hatodik x-hez, de mindennap gyalog teszi meg kétszer a lakása és a munkahelye közötti két és fel kilométeres utat. Innen akar nyugdíjba menni. DRÁGA „ÚJÍTÁS” A Gólya utcai lakótelepen habarccsal, téglával megrakott tartályok súlya alatt bólogatnak a magas daruk. A malter- keverö dobja szünet nélkül forog, a szállítószalagok egy új ház utolsó emeletének tégláit juttatják a kőművesek kezébe. Teherautó fordul be az épülő házak közé, a mély gödrökkel teletűzdelt útra. Nagy nehezen elvergődik .rakományával a téglarakáshoz. (Az illetékeseknek nem ártana elgondolkodni azon: vajon nem lenne helyesebb az építkezések megkezdése előtt megépíteni az új utakat?) Gyorsabbá tehetnék a szállítást, a gépkocsik, a munkások nem járnának fél méteres sárban és gödi ben. Tóth Istvás
