Heves Megyei Népújság, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-05 / 53. szám

1983. március 5., hedd NÉPÚJSÁG s Nagyszerű programmal kezd munkához Eger város tanácsa Vasárnap tartott alakuló ülést az Egri Vasárnap délelőtt, a városi tanács nagytermében ünnepé­lyes ülésre gyűltek össze Eger város tanácsának február 24-én megválasztott tagjai. A megjelenteket dr. Bakos József, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke üdvözölte, majd Svarcz Dezső korelnök vette át a szót és tett javaslatot az ünnepi tanács­ülés elnökségére, illetve a mandátum vizsgáló bizottság tagjaira. A mandátumvizsgáló bizottság munkájának elvégzé­se után került sor a végrehaj­tó bizottság tagjainak, illetve az állandó bizottság tagjainak, elnökeinek, titkárainak meg­választására. A megválasztott végrehajtó bizottság rövid ta­nácskozásra vonult vissza, majd megválasztotta a végre­hajtó bizottság elnökét, elnök- helyettesét, titkárát. Eszerint Eger város tanácsa végrehajtó bizottságának elnöke Kocsmár János, elnökhelyettese Ferencz János, titkára dr. Rózsa Sán­dor. A vb és az állandó bizottsági tagok megválasztása után Kocsmár János vb-elnök kö­szönte meg a bizalmat, majd tájékoztatta a városi tanácsot azokról a tennivalókról, ame­lyek már az új tanács felada­tai lesznek. Hangsúlyozta, hogy a február 24-i választások után a tanács nyugodt lelkiismeret­tel mondhatja, hogy a dolgo­zók nevében, a dolgozók leg­teljesebb bizalmából végzi munkáját. A tanácstagok — a Hazafias Népfront jelöltjei —, szám szerint 115-en, a mai nappal munkához látnak. Ez a munka rendkívül felelősségtel­jes és komoly, hiszen a válasz­tók előlegezett bizalmát kell munkával megszolgálni. Beszéde további részében Kocsmár János arról szólott, hogy a jelölő gyűléseken el­hangzott kívánságok, óhajok és panaszok ismeretében már ez évben, de az elkövetkezendő négy évben lehetőség nyílik arra, hogy ezek a kívánságok valóra váljanak. Így megemlí­tette, hogy 1963-ban mintegy 3,5 milliós beruházással, az 1964-es évtől pedig mintegy 16 milliós beruházással valósítjuk meg a város lakóházainak többségében a gázfűtést. A második ötéves tervben a vá­ros 537 lakást kap, de a leg­újabb tájékoztatás szerint le­hetséges, hogy ez a szám 700-ra emelkedik majd. A tanácstagok nagy tetszése közepette jelentette be a vég­rehajtó bizottság elnöke, hogy a városban még ez évben új parkok, szökőkutak, járdák épülnek, bővítik és korszerűsí­tik a vendéglátóhálózatot és Városi Tanács megnyílik egy korszerű zöldsé­ges üzlet, valamint intézkedés történik egy modern vásár- csarnok építésére is a jelenlegi piactéren. — Lesz ennek a városnak fe­dett uszodája is — jelentette ki Kocsmár János —, hiszen ezt a törekvést mind a megyei pártbizottság, mind a megyei tanács támogatja. Szólott a végrehajtó bizottság elnöke az Egri Tanárképző Főiskola fej­lesztéséről is. Beszélt a továbbiakban a város mezőgazdaságának fej­lesztéséről, az öntözés bővíté­séről, amely jelentős mérték­ben segíti elő a termelés nö­vekedését. Itt említette meg azt a nagy feladatot, amelyet a szőlőrekonstrukció jelent. A városi tanács vb-elnöké- nek beszédét az új tanács nagy tetszéssel fogadta. A továbbiakban Kácsor Já- nosné, Eger város pártbizott­ságának titkára köszöntötte az új tanácsot. Elmondotta, hogy a választók solcat várnak az új tanácstól és terveik, szándéka­ik valóra válását remélik. Szó­lott a társadalmi erők összefo­gásának fontosságáról, a dol­gozó tömegekkel szoros kap­csolatban végzett munkáról. — A mi választóink bíznak a párt, a kormány politikájá­ban, de elítélik a hibákat — mondotta Kácsor Jánosné és még egyszer sok sikert kívánt az elkövetkezendő négy év munkájához. A továbbiakban Hegyi Já­nos, a megyei tanács-vb-titká- ra üdvözölte az újonnan meg­választott tanácsot és néhány gondolattal járult hozzá a nagy feladatok megvalósításához. Szólott arról, hogy Eger — ez a dicső múltú, termékeiről, bo­rairól, iskoláiról híres város — évente az idegenek tízezreit látja vendégül és nekünk nem mindegy, hogy ezek a vendé­gek milyen benyomásokkal térnek haza. A szőlők rekon­strukciója, a város szépítése, a vendéglátás korszerűvé tétele mind olyan feladat, amely nagymértékben függ a városi tanács jó munkájától. A hozzászólások után a gyű­lést levezető elnök bezárta az ünnepi tanácsülést és a városi tanácsot megalakultnak nyil­vánította. (szalay) A NAGY DERBVN ADENAUER: Mind a kettőt megtesszük befutóra! (Endrődi István rajza) DARVAS ANDOR (190. —19(1») A í itáfgonsási februári »sántából A Világosság februári száma első helyen közli Dionizi To- nalski cikkét: A katolikus me­tafizika illúzióiról. Somogyi Zoltán a Materialista történet­felfogás és a humanizmus ö&z- I szefüggéseiről ír. Garai László közli Csoda és hit cikkének második részét. Katona Ferenc orvostörténész az epilepszia vallási vonatkozásait tárja fel, Ponori Thewnewk Aurél az ótestamentomi zsidó-mítoszok­ban található egyiptomi eleme­ket tárja fel a József legenda elemzése kapcsán. Ebben a számban is találha­tó könyvismertetés, furcsasá­gok, a mai egyházak életéből sok képanyag. Sz. K. Tűz az pgercsrhi malomban Az elmúlt napokban Guba Miklós, bátort termelőszövet­Mély fájdalommal jelent­jük, hogy Darvas Andor elv­társ, az Egri Tanárképző Fő­iskola igazgatóhelyettese, a fizika tanszék vezetője, a TIT Heves megyei Elnöksé­gének tagja, megyei tanács­tag, 1963. március hó 3-án, hosszú szenvedés után el­hunyt. A kegyetlen halál egy uagyon kedves harcostársat ragadott el tőlünk. Mint ta­nulmányi igazgatóhelyettes, nagy hozzáértéssel és fárad­hatatlan igyekezettel intézte a reá bízott feladatokat. Ki­emelkedő érdemeket szerzett a levelező hallgatók tanulmá­nyainak zavartalan biztosítá­sával. a konzultációs közpon­tok megszervezésével, irányí­tásával. Sokat törődött a nap­pali tagozatos hallgatók er­kölcsi-politikai nevelésével, mindennapi ügyeivel. Jelen­tős feladatokat oldott meg a főiskolai reformmunkálatok során. Mint tanszékvezető, szívós munkával fejlesztett* ki a fizika tanszéket, nagy gondot fordított munkatár- sainak fejlődésére. Igen nagyra értékeljük azt a te­vékenységet, amit a megyei oktatási állandó bizottságban, mint a bizottság elnöke vég­zett a megye közoktatás! kérdéseinek megoldásában. Bátor, öntudatos, harcos kommunista volt. Emléke örökké élni fog munkájában, annak eredmé­nyeiben. Emlékezetes mind- annyiunk számára, hogy a legnehezebb helyeken dolgo­zott, élen járva és példát ma­tatva mindnyájunknak. Darvas elvtársat az Egii Tanárképző Főiskola saját halottjának tekinti, búcsúz­tatása március 6-án, szerdán délelőtt 10 órakor lesz a fő­iskola dísztermében. Az Egri Tanárképző Főiskola tanárai, dolgozói és ifjúsága kezeti tag arra lett figyelmes hogy az egercsehi malom épü­letéből füst szivárog. Azonnal értesítette a körzeti megbízott rendőrt, s vele, valamint a se­gítségükre siető Ocskay Mi­hály, Szabó K. István, Bóta László és Vízaknai György KlSZ-tagokkal, az egercsehi bányaüzem önkéntes tűzoltói- yal együtt megkezdték az ol­tást. önfeláldozó munkájuk ellenére is nyolcezer forint ér­tékű kárt okozott a tűzvész. Országos hírű ifjúsági munkacsapat Boldogon A boldogi KISZ Vörösmarty Művelődési Klubjának impo­záns helyiségében beszélgettem Tóth Mihály elvtárssal, a köz­ség kulturális és sportbizott­ságának elnökével, amikor a falon elhelyezett faliújság egyik cikkén akadt meg a te­kintetem, s hadd idézzem Molnár Albertnak, a Béke Tsz agronóanusának tollából ezt a 'llfiflj vai TtiNKA MEGALAKULT AZ ÜJ TANÁCS Szombaton délelőtt tartotta meg alakuló tanácsülését a Novaji Községi Tanács a kul­túrotthon helyiségében. A ta­nácsülésen, ahol úttörők kö­szöntötték az újonnan megvá­lasztott tanácstagokat, megje­lent Tóth György elvtárs, a megyei pártbizottság munka­társa, Paparó József elvtárs, a járási pártbizottság munkatár­sa, Nagy Dezső elvtárs, a já­rási tanács elnökhelyettese is. A gyűlésen az új tanácsta­gok megválasztották a végre­hajtó bizottság tagjait, majd az állandó bizottságok elnökeit és tagjait. Megvitatták az új ta­nács programját is, amelyben többek között utak rendbe ho­zása, a járdaépítés befejezése, két új híd építése szerepel. A tanács egyik legjelentősebb terve az új kultúrház létesíté­se. Megvitatták azt is, hogyan segítheti a tanács a község ter­melőszövetkezetének mun­káját A megválasztott tanácstagok a gyűlés után a fehér asztal mellett beszélgettek terveikről. » Stepan László, Novaj néhány -sort: „Termelőszövetkezetünkben az elmúlt két év során szinte nélkülözhetetlenné vált a lá­nyokból alakult ifjúsági mun­kacsapat. Szinte már az egész ország felfigyelt sikeres mun­kájukra. Eredményeiket az összefogás, a kollektív vezetés, az egymás iránt mutatkozó megbecsülés tette országos hí­rűvé.” S valóban, sokat hallottunk már róluk. Munkájukat a ter­melőszövetkezet vezetősége is igen nagyra értékelte zárszám­adó közgyűlésén. A KlSZ-bri- gád tagjai közül az elmúlt gazdasági évben különösen jó munkát végzett Kállai István­ná, aki 169 munkaegységet szerzett, Dudás Józsefné, aki­nek 156 munkaegysége volt* Tóth Erzsébet, Katona Klára, Dudás Dénesné, Csordás Er­zsébet, Fülöp Mária, őszi Má­ria, Zólyomi Erzsébet, akik valamennyien 150—160 körüli munkaegységet gyűjtöttek, a ha figyelembe vesszük, hogy a termelőszövetkezet egy-egy munkaegységre több mint 40 forintot fizetett, kétségtelen, hogy a becsülettel végzett munka anyagilag is meghozta gyümölcsét, (r.) Huszonöt évvel ezelőtt halt meg Karikás Frigyes, író, költő, katona, a kommunista munkásmozgalom kiemelkedő harcosa. A Korbély János című írás a Harminckilences dandár cím alatt összefogott no­vella-füzér egy darabja. A hogy Szatmámál a híres székely had­- * osztály megadta magát, és átment Nagypálostúl és aranysarkantyús Vénzoltá- nostúl a románokhoz, olyan kegyetlen zűr­zavar támadt Debrecen körül, amilyet em­berfia még nem látott. A híres erdélyi had­seregéből immár egy patrulra való se telt ki. Kötelékeiktől elszakadt vöröskatonák ezrei bolyongták végig az egész Hajdúságot, Tas- nádtól a Tiszáig, apró csoportokba verődve (itt-ott rabolva is). Mi Debrecenben elhatá­roztuk, hogy elmegyünk embert keresni. En a Nyírségnek vágtam neki egyedül, lóháton. Sárai-Szabó pedig két bosnyák lovassal Nagy­károlynak vette útját. Estefelé holtfáradtan tértünk vissza Debrecenbe, üres kézzel, mert menekülő hordákon kívül háborúképes, vö­rösháborúra alkalmas ember nem volt sehol. Pedig hej, ember, ember kellett. Másnap megcseréltük az irányt, és én mentem a károlyi puszták felé. Valahol Er- mihályfalva körül jártam, mikor szokatlan látvány tárult szemem elé. Egy tanya háta mögött, az árokban, szü'gyi g érő fűben, há­rom huszárló állott. A három lovat három forsriftos öltözetű huszár csutakolta szalmá­val, olyan szabályszerűen, amiképp én csak inasgyerek koromban láttam, az aradi hu- szárkaszámya istállói előtt bámészkodva. A huszárok dolgoztak, kimondhatatlan nyuga­lommal, mintha valamikor békeidőben ve­tődtek volna ide a nagy Hajdúságba. Oda­ügettem hozzájuk, de a három lovas rám se hederítve csutakolt tovább, miközben egy árva szót sem szóltak egymáshoz. Jól meg­néztem a három csodabogarat, akik ebben a menekülő időben ilyen kegyetlen nyugalom­mal végzik az effajta békés munkát. Ki a fészkes fene pucolt ebben a nyomorult idő­ben lovat a nagy Hajdúságban? Az egyik kö­zülük erősen őszülő, ötvenes, nagy harcsa- bajuszú. öles ember volt. A másik kettő olyan sihederkorban levő. háborús huszárnak lát­szott. Jó ideig néztem őket szótlan, majd rájuk köszöntem: — Jó napot. KARIKAS FRIGYES: K.ORBEIY JAMOS — Agyonisten — felelt rá a vén huszár kurtán. — Hová valók kendtek, atyafiak? — Biharba — mondja az öreg megint, még kurtábban. — Biharba? — Oda. — Hová igyekeznek? — Hát neked mi közöd hozzá, szép öcsém? — mordult rám az öreg huszár durván. — Az volna a közöm hozzá — mondtam határozottan —, hogy ón vagyok az ilyen meg olyan hadcsoportnak a komisszárja, kendtek meg éppen az én hadterületemen vannak, ha akárki fia-borjai volnának is. A huszárok a kemény szóra abbahagy- ** ták a csutakolást,- s jól szemügyre vettek, miközben az öreg huszár jóval alább adva kérdezte: — Karikás elvtárs? — Az vagyok. — Ejnye, hogy nem ismertem meg. Pedig láttam magát Szinyérváralján — mondta az öreg huszár, szinte rés telikedve. — Mi Debre­cenbe igyekeznénk éppen, aztán gondoltam, nem illik ilyen ganajos lóval beállítani oda, hát megparancsoltam a huszároknak, hogy hozzák rendbe a jószágot. Ez a szó, hogy „megparancsoltam”, olyan érzést keltett bennem, itt a síkságon, ahol mindenki menekült, és a világon senki se pa­rancsolt és senki se függött a másiktól, mint­ha ebben a füves árokban volna éppen az a bázis, amelyen a későbbi dicsőséges magyar vörös hadsereg fog felépülni. — Aztán minek mennek kendtek Debre­cenbe? — Kommendánst keresünk, kérem — hangzott a sajátságos válasz. — Azt Az nincs nekünk. Lú, az van, huszár, az -van, puska meg kard vagyon, de kommendáns, az nincs. Aki vöt, az az oláhokhoz szaladt, ott szógál most. En meg úgy gondoltam, hogy mi a fene keresnivalója van ott a magamszőrű ember­nek, magamhoz szólítottam ezt a két földi gyereket, aztán idefordítottuk a lovat — Derék. N Az öreg mosolyogva megsodorta a har- ^ csabaiuszát és jólesőan magyarázko­dott. — Hiszen tudjuk ám mi, hogy hányadán állunk. Mi az istent keressünk mink ott? Ott hitvány csali a cseléd sorja. Itt meg magunk közt majd csak lábra állunk. — Hej, öreg — keseregtem neki, szinte irigyelve a nagy hitét —, hitvány ám a cse­léd, gyöngén áll a puska a kezében. — Nem hitvány a cseléd, elvtárs — mond­ja az öreg bölcselkedve —, nem hitvány az kérem, csak nincsen neki kommendánsa. — Kommendánsa? — A’, az nincsen néki. Ha véna néki kom­mendánsa, jó lenne a cseléd katonának. De nincsen, elvtárs, dehogy van néki. Nem tud­ja a’ szegény, hogy mit kék cselekednie. — Ugyan, öreg, már hogyne volna neki kommendánsa. Van, aki kommandírozzon, lel­kem. Mondja is néki a kommendáns, hogy mit kell cselekedni, de nem teszi a beste. — Nem jól mondja neki, elvtárs, bizto­san nem jól mondja. — Már hogyne mondaná jól, hiszen ma­gyarul mondja neki. — Ej, elvtárs, sok a magyar szónak a nyitja. Van ilyen magyar szó, meg van olyan magya.r szó. Szó ez is, meg szó az is. Az egyi­ket a katona, a másikat meg más nem érti. Ennyi az egész. Közben felcihelődtünk. Most már négye­sével ballagtunk visszafelé a debreceni poros országúton, miközben mindig azon törtem a fejem, hogy mi lakik ebben a huszárban, benne van-e az, akit én keresek, a vörös­katona? ET aladhattunfc már vagy jó öt kilomé- tért. Ez alatt az idő alatt igen kevés szó esett köztünk. Egyszer a jobboldali tanya felől nagy zsivajt hallottunk. Lelovagottunk az országútról, és a dűlőn keresztül, a tanya- udvarnak tartottunk. Divatos panoráma volt, amit ott láttunk; vagy húsz-huszonöt főnyi fegyveres baka szekeret rekvirál magának a paraszttól. A paraszt tartja a lovát, őt meg a bakák felváltva verik, miközben a pa­raszt asszonyostul, gyerekestül ordít, mint a fába szorult féreg; a bakák káromkodnak, el- lenforradalmárnak, meg zsíros nyakú paraszt- nak szidják a gazdát, én pedig három hegye­sen fülelő huszárommal odaállítok a küszkö­dök közé: — Mi van itt, elvtársak? — kiáltok rájuk. A paraszt, meg egy rücskös, öles baka egy­szerre panaszolják a rajtuk esett, nagy sérel­met. A paraszt azon jajveszékelt, hogy éhen pusztul a famíliája ló nélkül, a rücskös baka meg azt bizonygatta, hogy kutya kötelessége minden létező szabály szerint, minden létező parasztnak, forspontot adni a fáradt vörös­katona alá. — Sorakozó! — vezényeltem harsányan. — A lovak itt maradnak, kendtek pedig gyalog ballagnak be velünk Debrecenbe. — A rücs­kös feleselgetni próbált, de az én vén huszá­rom nekilovagolt, és akkorát rúgott" a mellé­be, hogy rögvest a torkán akadt a szava. — Kuss, hé, nem hallottad a kommandót? — ordította az öreg nekivadulva. — Sorba, te rücskös, hé! Es csoda történt. Hetek óta először lát­tam, hogy egy árva hang nélkül mindenki az első vezényszóra sorbaállott. Az öreg „jobb­ra ót”-ot vezényelt, és a huszonhárom főnyi csapat, az imént még banditák, takaros, egy­forma ütemben ballagott a lovunk után, há­tul pedig a két fiatal huszár zárta be a me­netet. Mikor az országúira kiértünk, az öreg huszár „pihenj”-t vezényelt és csöndesen oda­szólt hozzám: — Nincsen nékik kommendánsuk, szegé­nyeknek. Nincsen nékiek. Il/I ire Debrecenbe értünk, vagy négy- száz puskás ember masírozott ke­ményen lépkedve a debreceni köves úton, az én emberem tüzes cselédi vezényszavára. Es­te a Bika Szálló éttermének egy kis sarok­asztala mellett két vöröskatona szorongatta meleg barátsággal egymás kezét: az egyik Sárai-Szabó Tibor volt, a 39-es hajdú és bi­hari vörösdandár derék parancsnoka, a má­sik pedig az én ma talált emberem: a vén huszáreugszführer. az Almássyak számadó csi­kósa, Korbély János.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom