Heves Megyei Népújság, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-16 / 63. szám

4 NÉPÚJSÁG 1963. március 16., szombat a LOTTO nyerőszámai A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság a Tamási Erkel Ferenc járási művelődési ház­ban tartotta a 11. játékheti lottósorsolást, amelyen a kö­vetkező nyerőszámokat húzták ki: 10, 39, 71, 76, 31. — MÁR ÁSSÁK a gázve­zetékek lefektetéséhez szük­séges csatornákat az egri Le­nin úton. A Széchenyi utcán még ebben az évben befeje­zik a vezetékek lefektetését.- ŰJ CS1LLEJAVÍTÖ mű­helyt kapott az Egercsehi Bá­nyaüzem gépüzeme. Az új csillejavító — amely több száz­ezer forintba került minden­féle szempontból korszerűbb a réginél, a kapacitása is sokkal kielégítőbb. — KÖZGYŰLÉST tartott a makiári Űj Élet Tsz tagsága a község párthelyisé­gében. A közgyűlésen a szö­vetkezet ez évi termelési ter­vét vitatták meg és fogad­ták el. — Vasárnap délelőtt 10 óra­kor az egri Tanárképző Főis­kola női tornatermében, me­gyei középiskolás női, egyéni és csapat tomászbajnokságot tartanak. — 3300 BAROMFIT nevel­nek fel az idén az egri Rákó­czi Termelőszövetkezetben. A naposcsibéket már leszállí­totta a BARNEVÁL, gondo­zásukkal és nevelésükkel özv. Majoros Bernátnét bízták meg, aki jó eredménnyel végzi a kétéves baromfigon­dozói tanfolyamot. — A RAJNA felső folyásá­nál, Ruis és Schnaus városkák között, 1961 őszén kiástak egy fatönköt, amelyről meg lehe­tett állapítani, hogy egy ha­talmas tölgyfa maradványa. A berlini egyetem radiokarbon­laboratóriuma most pontosan meghatározta a fatönk korát. A tölgyfában talált C—14 izo­tópok mennyiségéből kiszámí­tották, hogy a fa 8500—8700 éves. — 230 HOLD kertészetet létesítenek a tamabodi Tar- nagyöngye Termelőszövetke­zetben. Eddig négyszáz üveg­alja melegágyat készítettek el, amelyekbe, már elvetették az aprómagvakat, sőt 100 üvegalja pikírozást is végez­tek. — AZ OLASZ posta március 15-én 30 lírás emlékbélyeget bocsát ki Gabriele d’Annunzio olasz író és költő születésének 100 évfordulójára.- AZ AUSZTRÁLIAI Ade- laide-ban egy kertésznő azt tapasztalta, hogy kertjében a virágok és vetemények — saj­nos, a dudva is — sokkal erő­teljesebben fejlődnek, ha na­ponta rendszeresen zene csen­dül fel közöttük. A kertésznő november óta minden reggel tíz percig hegedül a kertjében és már az első tíz nap eltelté­vel tapasztalta a muzsika ser­kentő hatását. — A GYÖNGYÖSSOLY- MOSI kultúrház híres művé­szeti csoportja készül a tava­szi Hámán Kató kulturális szemlére, emellett szorgalma­san próbálnak a rövidesen előadásra kerülő, Gárdonyira emlékező irodalmi est sze­replői is.- MEGHÁROMSZOROZÓ­DOTT a geo-lemezek gyártása — 1961-hez lcépest — a gyön­gyösi MÁV Váltó- és Kitérő­gyártó ÜV geo-üzemében. Míg 1961-ben 600 000 forint érték­ben állítottak elő geo-lemeze- ket, idén ez a szám már eléri majd a kétmilliót. idő járásjelentés Várható időjárás szombat es- ;g: változó mennyiségű felhő­ét, néhány helyen havaseső, ső. Mérsékelt keleti, délkeleti aél. Erős éjszakai fagyok. A appali felmelegedés kissé fo- ozódik. Várható legalacsonyabb éj- zakai hőmérséklet: mínusz 5 -mínusz 10, legmagasabb appali hőmérséklet: plusz 2— tlusz 6 fok között. (MTI) SZÁZALÉK ÉS MŰVELTSÉG A terv, a tsx-ek támogatása és a könyvtárak helyzete a gyöngyösi járásban KI TALÁLKOZOTT már olyan könyvtárossal, akinek nyolcezer forint áll a rendel­kezésére új könyvek beszerzé­sére, és ezt az összeget vissza­adja? Mert ilyen könyvtáros is van. Szabó' Józsefnek hívják. Vámosgyörkön nem­csak a könyvtár, hanem az ál­talános iskola irányítása is az ő feladata. Elképzelem olvasóm ajkán a gúnyos mosolyt az előbbiek el­olvasása után. De ezzel a mo­sollyal várjunk még egy ki­csit. Szabó József ugyanis kénytelen volt a pénzt vissza­utasítani, mert a könyveket nem tudta volna elhelyezni. A mostani körülmények között sehogyan sem. Tavaly még a lakását is felhasználta arra, hogy a könyvtári órákat meg­tartsa — más hely hiányában. Pedig a forgalom nem lebecsü­lendő: a választás utáni első könyvtári órán 124 olvasó cse­rélt olvasnivalót. Máskor sem sokkal kevesebb a kölcsönzők száma. Mindezt Gyöngyöstarjánban hallottap azon a tanácskozá­son, amit a járásban működő könyvtárosok tartottak, s ame­lyen a községi tanácsok vb- elnökeit is ott találtam. Na­gyon sok, érdekes dologról volt itt szó. Molnár Elemér, a járási művelődésügyi osztály vezetője, a beszámolójában a vb határozatát közölte: az idén a lakosság 17 százalékát kell beszervezni olvasónak. A tavalyihoz viszonyított három- százalékos emelkedés több mint 1600 embert jelent. A cél­kitűzés mégsem lóg a levegő­ben, hiszen a terv már a jelen­legi helyzettől sem áll mesz- szire. FIGYELTEM az arcokat a beszámoló alatt. Hogyan rea­gálnak a tényekre, a belőlük levont következtetésekre és célkitűzésekre. Nemcsak a könyvtárosok „lepődtek meg” olykor, hanem a tanácsi veze­tők is. A számukra is izgalmas dolgokat azonnal lejegyezték. Legyen majd mire hivatkozni, ha kell. Mert kivetítette árnyékát a közeli összecsapás lehetősége. Hiszen amilyen örvendetes je­lenség az, hogy a termelőszö­vetkezetek mindenütt biztosí­tottak megfelelő • összeget a könyvtárak fejlesztésére, any- nyira „bizonytalan” is ez az összeg. Kényszer szülte segít­ségnek is felfoghatjuk, ha azt vesszük figyelembe, hogy a mezőgazdasági osztály jóvoltá­ból került ez az anyagi fede­zet a szövetkezetek idei ter­vébe; Hányán kérdezték meg a fel­szólalók közül: vajon megkap­ják-e a pénzt a termelőszövet­kezettől? Az óvatosabbak a já­rás segítségét is kérték a most már törvényesített „járandó­ságuk” biztosítására. Az két­ségtelen, hogy nem minden termelőszövetkezettel kell majd közelharcot vívni a ha­tározat szülte ezresekért. El­nöke válogatja. A könyvtáro­sok szerint azonban: főként a főkönyvelőkön múlik minden. Annyira leegyszerűsíteni ugyanis a valóságot nem sza­bad, hogy a „beépített” keret biztosítását lelkes öntevékeny­séggel vinnék a termelőszövet­kezet vezetői a könyvtárosok után; ezt nem lehet várni. De talán az aggályoskodók borúlátása sem indokolt. Igaz, pénzről van szó. Mégis nehéz elképzelni, hogy a termelőszö­vetkezetek vezetői különöseb­ben elzárkóznának a könyv- állomány fejlesztését célzó hozzájárulás folyósításától. Az emberi tudat fejlődése, a köz­hasznúság bizonysága: jogos alap a bizakodáshoz. ÉS A JÄRÄSI tanács vb-ha- tározata is súlyosan esik a lat­ba. Ahol a járás legfelső ál­lamhatalmi vezetői - leteszik szavazatukat a közműveltség fejlesztése mellett, ott az al­sóbb szinten sem lehet legyőz­hetetlen akadály. Bebizonyoso­dott ez az előlegezett optimiz­mus a tanácskozáson is. Több községi tanácsi vezető vállalta magára a határozat végrehaj­tásának segítését. Nemcsak er­kölcsi támogatást, hanem köz­napi, egészen szorosan megha­tározott tetteket ígérve. Hogy mégis csak csendes örömmel szólunk a gyöngyösi járásban egyre inkább kiala­kuló közös összefogásról, ez nem az óvatosság jele, hanem a tények tisztelete. Fejlődő valóságunk ugyanis nem igényli a hozsannázást, a töm- jénezést, hiszen mi teszünk jót — önmagunknak. Innen a sze­rénységünk. De a jó példa hírül adása kötelesség. Szeretnénk, ha kö­vetőkre akadna máshol is, a megye számos — ha nem is minden — községében. Még dicsérendőbb lenne, ha felsőbb utasítás nélkül következne be a tett; Ügy hiszem, nem kell bővebben fejtegetni, hogy a művelt ember nemcsak önma­gának teremt szebb és jobb vi-. lágot nálunk, hanem az osztá­lyostársaknak, a szövetkezeti közösségnek is. Gyöngyöstarján helyzete még a gyöngyösi járásban is alkal­mas a példaadásra. A nagy­szerű, új művelődési ház mél­tó és tartalommal megtöltött keretet biztosít a könyvtárnak is. Az ízléssel és jó könyvek­kel felszerelt kölcsönzőhelyi­ség szívet melengető látvány itt. Mennyi jó könyv! Ez a só­haj is sokszor felröppent a könyvtárosok szájáról. MI TAGADÄS: a községi könyvtárakban sok még a sen­kit sem érdeklő lapos és szín­vonaltalan írás. És ha már itt tartok, hadd jegyezzem le az ezzel összefüggő másik pa­naszt: a földszöv ugyan dicsé­retes mértékben juttat köny­veket a könyvtáraknak, de ez­zel úgy vannak a közművelt­ség Gyöngyöstarjánban össze­jött önkéntes közmunkásai, hogy alig tudnak örülni neki. 'Nem szemrehányásként mond­ják, de nem tudják elhallgatni, hogy az így ajándékba kapott könyvek alig felelnek meg az érdeklődésnek. Csak az állvá­nyokat töltik meg Itt kell Viszneket is említe­nem. Mit tehet arról az egyéb­ként szép eredményeket elért viszneki könyvtáros, hogy sző­lészeti mezőgazdasági könyve­ket kapott, amiknek a község­beliek semmi hasznát nem ve­szik. A szőlős községekben pe­dig az ellenkező példát talál­juk meg. Több támogatást igényel a könyvtár Atkáron. A község vezetői kicsit másodrendű kér­désként kezelik itt a könyvtári munkát Detken is lehetne még egy kicsit jobban is segíteni. Ha a községi tanács vb-titká- rának is teljesen idegen és ismeretlen terület a könyvtá­ri munka, ott — bizony — az egy ember „erőlködése” kevés haszonnal kecsegtet. Általában azonban nem a közömbösség, hanem a segítő készség a jellemző a gyöngyö­si járásban az állami veze­tőkre és a tsz-ek vezetőire a könyvtárak vonatkozásában. Hogy mégis említettem néhány ellenkező esetet, az csak a teljesség biztosítására történt. ÜGY GONDOLOM, a tények a félreértés lehetősége nélkül igazolják, hogy ebben a járás­ban valóban közügy lett a mi­nél nagyobb műveltség elter­jesztésének igénye. És nem­csak óhajtják ezt a napjaink nagyon fontos célját, hanem tesznek is érte. Minden évben többet tesz­nek érte, és minden évben több eredményt mondhatnak a magukénak. G. Molnár Ferenc Puskás Tivadar 1963. MÁRCIUS 16., SZOMBAT: HENRIETTE 70 évvel ezelőtt, 1893. március 16-án halt meg FUSKÁS TIVA­DAR feltaláló. 1877—1886-ig Edison munkatársa volt. 1879-ben Párizs­ban ő rendezte be az első telefon­központot, majd 1881-ben itt mu­tatta be a telefonhírmondót. Bu­dapesten 1887-ben a híradástechni­kában korszakalkotó, multiplex­távbeszélő kapcsolószekrényt ő ve­zette be. Ennek segítségével a te­lefonelőfizető bármelyik másik, a központba bekapcsolt előfizetővel beszélhetett. 25 évvel ezelőtt, 1938-ban e napon halt meg CHOVÁN KAL­MAN zeneszerző és zenepedagógus. Művei közül kiemelkedőek zenepedagógiai munkái (Zongoraiskola — 1905.) Március 16-a az ALBAN ALKOTMÁNY NAPJA (1946). Érdekes találmányok és felfedezések: Időszámításunk előtt a 3. században találta fel KTESZIBIOSZ görög mechanikus a jelenlegi szívó-nyomó pumpa ősét. Érdekes szerkezete volt továbbá a víziorgona, a hydraulosz, melynél a szélnyomás szabályozását a víz látta el. Ugyancsak ebben a században mérte meg először EílATOSZT- HENÉSZ görög tudós az ekliptika (a Nap pályája) síkjának haj­lásszögét az egyenlítő síkjához, végezte eí az első földrajzi fok­mérést Alexandria és a mai Asszuán között, továbbá igen pontos számítások maradtak fenn tőle a Föld méreteire vonatkozólag. Az európai könyvkiadók idei kongresszusa Mint minden esztendőben, 13 európai könyvkiadó válla­lat vezetője az idén is érte­kezleten vitatja meg, hogy ki­nek ítéljék oda az ún. For- mentor-díjat, amellyel az eu­rópai kiadók az év legjobb szépirodalmi művét szokták jutalmazni. A napokban eldöntötték, hogy a sokéves hagyománnyal ellentétben, az idén nem a spanyolországi Mallorca-szi- getén, hanem a görög Korfu- szigetén gyűlnek össze. A ha­tározat oka, hogy a spanyol hatóságok a haladó szellemű olasz Einaudi könyvkiadótól egyszer, s mindenkorra megta­gadták a spanyol beutazási engedélyt, miután az olasz ki­adónál megjelent az „Énekek a spanyol ellenállási mozga­lomról” című kötet. A televízió műsora Március 16., szombat: 17.55: Hírek. 18.00: Félóra Távol-Keleten. 1. A Fülöp-szi- geteken. 2. Turista-szemmel Tokióiban. Kisfiimek. — 18.30: Hétről hétre... 18.45: Tv-hír- adó. 19.00: A tv mesekönyve. 19.05: Közvetítés a Fővárosi Operettszínházból. Offenbach: Banditák. Daljáték két részben. A közvetítés szünetében: A Magyar Hirdető műsora. Kb: 22.20: Hírek. Tv-híradó (ism.) Mozik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG A nap szerelmese EGRI BRODY A hét dada GYÖNGYÖSI PUSKIN Mid néni két élete GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Az ismeretlenség határán HATVANI VÖRÖS CSILLAG Isten őszi csillaga HATVANI KOSSUTH Münchhausen báró HEVES Kertes házak utcája PETERVASARA Az édes élet FÜZESABONY Hamis alibi Egerben este 19 óraikon PLATONOV SZERELMEI (Ady-bérlet) Horton este 19 órákon A szabin nők elrablása 6. Nem rendeztünk fényes la­komát, csak egy kis szolid va­csorát a pártszervezet helyi­ségében, a barátaink, ismerő­seink számára. Minden olyan szép és kedves volt, az aján­dékok, a felköszöntő beszédek. Senki se itta részegre magát és mégis annyira jókedve volt az embereknek. S úgy éjfél körül lehetett, amikor az én Czirák barátom is betántor- gott az ajtón. Holtrészegen. Csapzott volt, trágár nótákat énekelt, a sárga csikó a pata­kot ússzá-t, aztán meg * sírni kezdett, káromkodni, s Fekete karolt bele, ő vitte ki a leve­gőre és küldte haza, lefeküdni. Csodálatos napok következ­tek életemben. Sokszor együtt mentünk műszakba, mert Mag­da is munkát kapott — a lám­pakamrában. Fent a B-aknán. Hányszor megtörtént, hogy egy ismerős szerelőtől leküldte ne­kem a vajas kenyerét is, egyem meg, mert 6 nem éhes. Jó volt tudni, hogy törődik velem, hogy gondol rám. Ha délutános voltam, addig nem aludt el, míg haza nem értem. Örömmel töltött el ez is. Sose dolgoztam könnyű he­lyen, elhiheted, hogy fáradtan, kimerültén kerültem ágyba, mikor esténként is vért rám. Nem nagyon gondolt ezzel, fiatal volt, vágyott a dédelge- tésre, simogatásra. Ha nem mosolyogtam, már rögtön mondta is: „Bezzeg, amikor becsaltál magadhoz, akkor dörgölőztól, hozzám bújtál!” Nagyon szeretett beszélget­ni. Emberileg is érthető, miért. Nyolc óra hosszán át egyedül szöszmötölni a lámpakamrá­ban, hogy az emberhez nesn szól senki, nagyon rossz. Egy­kettőre végzett a lámpák ki­adásával; ha vendég jött, hasz­nálható állapotba helyezte a vendéglámpákat, karbidot ra­kott bele, vizet eresztett a kis tartályba, — aztán kész. De hát vendég ritkán jött hoz­zánk, nemcsak ma, akkor is. Két hónapban egyszer valaki a a tröszttől, meg az a nyurga újságíró, aki időnként ma is meg-meglátogatja a bányászo­kat. Kívánta hát a beszédet. — Mondjál már valamit! — zsünnyögte mindig. — Csak hallgatsz, akár a mókó ember. Máskor: — Ha nem beszelsz, akkor kire gondolsz? Valami nőre? Mondd, nem szeretsi? — De igen ...! — Ha nem mondod, nem hi­szem! — Érezni kell, — Olyan hideg a lábad; mint a békáé... ezt érzem. Mondd csak, miért táncoltál akkor este velem. Te nem is tudsz táncolni, ugye, még sen­ki se mondta ezt. — Nem mondta, de anélkül is tudom. — Ne ezt... Azt mondd in­kább, miért táncoltál mégis velem? Ideges voltam, mi a fenét mondjak neki. — Biztosan teíszettéL! — Más is tetszett? — Más is... ■— Jobban, mint én? — Másokat nem vettem fe­leségül! — Jó, fő... De miért babo- náztál, hogy nem tudtam ma­gamról? Másokat is babonáz- tál? — Magda, hagyd már ezeket a kérdéseket. Itt vagyok mel­letted. csak a te ágyadban fek­szem le. De fáradt vagyok, hát mit akarsz még tudni!? — Ah, te morgós, nem szól­hat hozzád szépen se az em­ber, mert mindjárt be akarod kapni. Miről is tudtunk volna be­szélni? Már az első napokban elmeséltük egymásnak az éle­tünket, a legat>róbb részlete­kig. Divatvitákhoz pedig nem voltam megbízható partner. — Tödod, mit gondoltam'? Játsszuk el az egész jelenetet még egyszer... Kezdjük a táncnál. — Nincs hozzá kedvem. — Hallgass! Te most oda- mész a sarokba és merően né­zel rám. Nem úgy, jaj, nem úgy, így csak egy haldokló néz a feszületre. Na, most jó! Gye­re és kérj fel táncolni!... Hogy csdnálocL, jaj, hogy csiná­lod, gondolj vissza arra az es­tére. Hát érppen ez az. Arra az es­tére, arra a legelső táncra nem akartam visszagondolni. A meghitt emlékek is csak olya­nok, mint a cipő, vagy a ruha; minél többet nyúzzák, viselik, annál használhatatlanabbá vál­nak, s ugyanígy veszíti el szépségét az emlék is, ha sok­szor felemlegetjük. — Nem is figyelsz ráan! — toppantott a lábával. — Dehogy nem... — Akkor tégy úgy, mintha nem ismernél és udvarolj... Na, lássuk, hogy tudsz udva­rolni! — Szép vagy — dadogtam ostobán. — Eh. hát mást nem tudsz mondani?! De tudtam, és mondtam is: — Reggel korán kell kel­nem, nappalos hetet kezdünk, ötkor csörög az óra. Te ráérsz bolondozni, hiszen irodista let­tél, negyed nyolcig aludhatsz. Az iroda, ahová Magda ke­rült adminisztrátornak, az alsó aknatoronynál volt Kétszere­sen is örültem új beosztásá­nak. Nem kell felgyalogolnia a B-akmához, piszkos ruhába öl­töznie a lámpák miatt; más­részt, mert végre olyan helyre keru&etott, amilyen megillet­te. S éppen ez az új beosztás, új állás lett minden bajnak forrása. Szóval, találkozott Czirákkal. Czirák voltaképpen már há­zasságunk első óráiban kelle­metlenséget hozott ránk. Mondtam, ugye, hegy tökrésze­gen állított be a párthelyiség­ben rendezett vacsorára, eskü­vőnk napján, s ott botrányos jelenetet rendezett, úgy kellett kidobni. Korábban csali egy- egy pohárral ivott, annyit, mint minden rendes ember, hogy meg ne ártson. Senki se értette, amikor munkába is ré­szegen ment. Egyszer találko­zott véle a Csalba, s előtte minden rongy trógernak, lócsí- számak lehordott engem. Más ember legyint az ilyesmire mondván, lészegtől nem kell felvenni semmit, vagy pedig néhány kiadós pofonnal tör­leszt Én meg azon voltam, hogy beszéljek véle, s megkér­dezzem, mi baja velem. — Nem visz ez jóra, Feri’ — mondtam. — Akkor se fájjon miattam a fejed — próbáit elutasítani kurtán. — Miért iszol ennyit, már téged is a részegesek között emlegetnek a telepen. — Mindig zsírosakat eszem és szomjazom! — felelte gú­nyosan. — Gondoltaim, valami baj ért és segíthetek ... — Hálásan köszönöm érdek­lődésedet! — És köszönés nő­kul odébbáll!. (Folytatjulc.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom