Heves Megyei Népújság, 1963. február (14. évfolyam, 27-49. szám)

1963-02-17 / 40. szám

4 NÉPÚJSÁG 1963. február 17., vasárnap A mór akkor is megteszi kötelességét iVői Vitatkozó asszonyok állna!: a lépcsőházban kifüggesztett választói névjegyzék előtt. A beszélgetés csak úgy harsog a gúnyos, kárörvendö szavaktól... Másnapra a névjegyzék egyik sarkából valaki letépett egy darabot... Miért a nők harag­ja? Választásellenes hangulat? Talán nem, értenek egyet a népfront politikájával? — De­hogy, erről szó sincs. Csak azt nem veszik szívesen, ha köz­szemlére teszik születési évü­ket. (m) — 131 SZÁZALÉKRA tel­jesítette áruértékesítési ter­vét az elmúlt évben a zagy­vaszántói Aranykalász Ter­melőszövetkezet. Az idén kü­lönösen a tehénállományt növelik és terveik szerint az összjövedelmük több mint fele az állattenyésztésből származik majd. — ÜLÉST TARTOTT a KPVDSZ megyei bizottsága mellett működő pénzintézeti szakosztály, s napirendi pont­ként tárgyalta a megye pénz­intézeteinél folyó szakszerve­zeti munka megjavítását. A bankok gazdasági vezetői el­mondották, hogy az eddigi la­za munkának egyrészt az az oka, hogy nem dolgozott kel­lően össze a szakszervezet és az intézet vezetője. A munka megjavítása érdekében elhatá­rozták, hogy a pénzintézeti szakosztály éves munkatervet dolgoz ki, s ebben konkrét feladatokkal bizza meg a re­szortfelelősöket, megfelelő he­lyet biztosítva a gazdaságveze­tésnek. — MEGKEZDTÉK a Veté­sek fejtrágyázását a megye termelőszövetkezetei. A ke- recsendi termelőszövetkezet gazdái holdanként ötven kilő pétisót szórnak a havas föld­re, amely jó hatással lesz majd a téli fagyoktól sokat szenvedett vetésekre. — ÉRTÉKELTÉK a selypi Vasútállomás elmúlt évi ered­ményeit. Az állomás 1962. évi tervét élüzem szinten teljesí­tette. Különösen a kocsitartóz­kodás idejének rövidítésében ért el szép eredményt, 96 szá­zalékos teljesítéssel. Említésre méltó még, hogy kocsikihasz­nálási tervüknek 98,9 százalék­ban tettek eleget. — 35 ERŐGÉPEN végzik el a téli gépjavítást a Gyön­gyös—domoszlói Állami Gaz­daságban. A munkákat hát­ráltatja, hogy a gazdaság nem rendelkezik kellő meny- nyiségben pótalkatrésszel. — 1742 451 TONNÁT tesz ki te petőfibányai szénosztályozó múlt évi leosztályozott meny- Hyisége. A tervezett költsé­gekkel szemben tonnánként 29 fillérrel olcsóbban végezték az osztályozási munkát, s 504 310 forint megtakarítást értek el. — KISZ-ESKÜVŐT ren­deztek tegnap délelőtt Tisza- nánán. Tóth Lajos és Bíró Erzsébet a Petőfi Termelő szövetkezet kultúrhelyiségé- ben tartották esküvőjüket. Pató Pál módra intézzék a kö­zösség ügyeit. Ez a patópálság szintéi periodikusan ismétlődő vád; ez akadályozza, hogy máris előbbre lépjünk annyi­val, amennyit. erőnk megen­gedne. Nem bízik abban sem, hogy van értelme a levelezgetésnek. Leveleit néha keserű kifaka- dások tarkítják, mint amikor valaki levonja élete végső kon­zekvenciáit: nem volt érde­mes. Azt hiszi, nem veszik komo­lyan a figyelmeztetésekét, a jelzéseket, talán el sem olvas­sák őket. De ő akkor is ír. ,.Akkor is, ha a bírálat a pa­pírkosárba kerül, mert így is elégtételt adtam önmagám­nak”. NÉHA ÜGY ÉRZI, nem ér­demes, a patópálság falát túl vastagnak látja, aztán újra megjön az önbizalma, s ismét viszi a levelet a postára. Erre azért is szüksége van, hogy tisztán, becsületesen állhasson önmaga előtt, hogy így „elégté­telt adjon önmagának.” A mór akkor is megteszi kö­telességét, amikor már nem bízik a sikerben. A mórnak — amíg él — szüksége van az ön­becsülésre. De a mór annak örülne leg­jobban, ha nemhiába teljesíte­né kötelességét. Ha a bírálat, az „ágálás” kényszerét nem­csak az önbecsülés tartaná életben. Krajczár Imre 1963. FEBRUÁR 17., VASAR.VAP: DONAT 290 évvel ezelőtt, 1673. február 17-én halt meg MOLIÉRE (Jean- Baptiste Poquelin), a legnagyobb francia vigjátékíró, színigazgató, színész. Darabjai az emberi gyen­geségeknek, a szociális visszásá- goknak a gúny fegyverével való ostorozásával tűnnek ki. Ezek a darabok ma is állandóan műsoron vannak. Velük a világról Moliére általában keserű képet fest s az erkölcsileg elítélendő figuráin a kigúrfyolás fegyverével áll bosszút. Néhány felejthetetlen vigjátékára emlékeztetünk: első darabja a NEVETSÉGES KENYESKEDÖK — 1659, a TARTUFFE — 1663, A FÖS­VÉNY — 1688. a DANDIN GYÖRGY, a BOTCSINÁLTA DOKTOR — 1666. A KÉPZELT BETEG című darabja előadásán esett össze és szinte ott halt meg a színpadon. 1)0 évvel ezelőtt, 1853-ban, e napon született JAROSZLAV VRCHLICKY (Emil Frida) a sokoldalú író, akinek működése nagy hatással volt a cseh szellemi életre. (HILARION, BAR KOCHBA). Mesteri műfordító volt, (Hugo, Dante, Petrarca, Byron, Goethe müveit fordította le cseh nyelvre). els merem, etem ismerem Moliére A televízió műsora 9,55; Űrhajós vetélkedő. Az lntervízió műsora Prágából. — 11,00: Hétmérföldes kamera. Űttörőhíradó. 11,15: Kisfilm. 11,40: A Magyar Hirdető mű­sora. 16,30: Teli Vilmos. Ma­gyarul beszélő angol ifjúsági A LEGÚJABB NYUGATI FILMDRÁMA filmsorozat: Az áruló. VII. — 17,00: Asztalitenisz országos bajnokság. A döntők közvetí­tése a Sportcsarnokból. 18,45: Kisfilmek. 19,30: Tv-híradó. 19,55: A tv mesekönyve. 20,00: Négy év után ... Téli körséta Vas megyében. 20,25: Hétről Hétre... 20,40: Schumann: Karnevál. Táncjáték. — 21,10: Padalatti ország. Zenés „diák”- kabaré. 22,20: Telesport. 22.40: Hírek. (MTI) KANfitA KANADA: Ugye, anyuci, ebben a filmben akkor bukik el a kislány, ha nem fogadja el a bonbont! (Endrődi István rajza) Itlő járásjelentés A Meteorológiai Intézet je­lenti: Várható időjárás vasárnap estig: Mérsékelt délkeleti szél, felhős, párás, ködös idő. Az ország egyes részein, elsősor­ban délen hószállingózás. Vár­ható legmagasabb nappali hő­mérséklet mínusz 3—plusz 1 fok, várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet mínusz 5 —mínusz 9 fok között. (MTI) — GYÖNGYÖSÖN a Hely­őrségi Tiszti Klubban ma délelőtt 11 órakor barátságos ökölvívó-mérkőzésre kerül sor az NB Il-es Dorogi Bá­nyász és az NB I-es Gyön­gyösi Honvéd csapatai között. Most találkozom vele harmadszor. Rám néz. En rá nézek... Honnan isme­rem, vajon egyál­talán ismerem-e. Teljesen tanácsta­lan vagyok. Há­rom méterre van tőlem, mire mel­lém ér, döntenem kell, hogy isme­rem-e, vagy sem. S ha ismerem, jó napot-ismeretség- \ ben, vagy szer­vusz, öregem-kap- csolatban?. Az is lehet, hogy hason­lít valakihez... Két méter 80 centi.,. Bár az ilyen ha­sonlóság eléggé furcsa. Az is is­meretlennek tűnik nekem, akihez ha­sonlít. Sőt az is lehet, hogy nem hasonlít senkihez és ezért tűnik is­meretlennek. De hát akkor nincs baj, mert tényleg ismeretlen és így felesleges köszön­nöm ... Két méter ötven centi... Ö is néz. Engem. Nem mást. Akta­táskával a hóna alatt néz engem, kicsit tanácstala­nul és riadtan is talán. Tehát ő tud- 1 ja, hogy ismer en­gem, mert néz, de nincs meggyőződ­ve róla, hogy va­jon én tudok-e er­ről az ismeretség­ről. Ismeretlen emberben fel sem ködlik az, hogy a másik vajon isme­ri-e, vagy sem, csak abban, aki tudja, hogy mi ketten ismerjük egymást, de ez a hólyag biztos elfe­lejtette, segíteni kell rajta, hogy rá­jöjjön, mi ismer­jük egymást... A hólyag tehát én vagyok. Két méter tíz centi... Még tíz centim van dönteni. Két méterről már kö­szönni illik, vagy előre, vagy né­hány centi múlva fogadni... De hát ismeretlen ember­nek köszönök-e, akiről azt hiszem, hogy ismerem, vagy ismerős em­bernek, akiről azt, ,hogy ismeretlen ember a számom­ra? Dönteni kell! Elég a bizonyta­lanságból ... Két méter! — Uram — lépek határozottan elé —, bocsásson meg, de úgy tűnik, mintha ismerném magát, de nem vagyok benne biz­tos. Ag arcára meg­nyugvás költözik, úgy válaszol: — Uram, úgy ér­zem, mintha isme­retlen volna a szá­momra, de az ar­ca mégis valahogy olyan ismerősnek tűnt... Én se tu­dom, mi a hely­zet... Bemutatkozunk. Ki hová való... hol dolgozik... miért... mióta... család ... katona­évek és hónapok— kedvenc film... nevek: ismerősök, rokonok, főnö­kök ... Beülünk az egyik presszó­ba... Hol járt a másik és hol az egyik iskolába... Percről percre szimpatikusabbak vagyunk egymás számára, mert minden stimmel: életünkben még csak nem is talál­kozhattunk ... — Hát igazán örülök, hogy nem ismertük egymást — rázzuk meg me­legen és őszintén egymás kezét, mi, a két .ismeretlen. akik többet tu­dunk a másikról, mint két ismerős és másnap, ami­kor találkozunk az utcán, úgy me­gyünk el egymás mellett, mintha a világon sem vol­nánk ... Megnyu­godva ... Most már tud­juk, hogy nem is­merjük egymást... (egri) EGRI VÖRÖS CSILLAG 17, 18-án: A szórakozott professzor EGRI BEKE 17, 18-án: Esős vasárnap Gyöngyösi puskin 17-én: A szív labirintusa 13-án: Utak és gondok GY'ÖNGYÖSl SZABADSÁG 17, 18-án! Pinocchio HATVANI VÖRÖS CSILLAG 17, 18-án: A szép amerikai HATVANI KOSSUTH Egy pohár víz HEVES • 17- én: A levegő kalózai 18- án: Egy pohár víz PÉTERVASARA 17-én: Fagyosszentek FÜZESABONY 17- én: Aki átmegy a falon 18- án: Ki tud Júliáról? fSí i I\1 H Í\V§ i- ŐA Ü S O O- * Nincs előadás. él évszázaddal ezelőtt 1 még az a szokás ná­lunk, hogy aki munkanélküli volt Egerben, vagy a környé­kén, az nap nap után a me­csethez állt ki, nagy buzgóság- gal támogatta azt reggeltől dé­lig, déltől estig. A rosszmá­jnak szerint azért támogatják a mecsetet, hogy el ne dőljön, a kevésbé rosszmájúak szerint viszont a koszt miatt. Mert­hogy a szerencsétlen flótások a napnál ebédelnek, s rendesen csillagot néznek vacsorára. így a mi jó városi vezetősé­günk eleget törte a kobakját, hogy-mint lehetne felszámolni ezt a botrányos emberpiacot, munkástartalék-sereget. Volt is ankét, tanácskozás a dologban, tán több is, mint kellett volna; a szónokok összehordtak hetet- havat, tücsköt-bogarat, de ko­molyan senki sem vette a dol­got, tulajdonképp nem is akarta, már pedig nem akarás­nak nyögés a vége. És az em­berpiac tovább virágzott vala a világ csodájára, akár az Áron vesszeje. Megérdemelném, persze, hogy elvágják a nyelvemet, ha azt mondanám, hogy a tanács egy tagja sem törődött a mun- kástartalék-hadsereggel. Te­szem azt Csoór Dezső, a város KOLACSKOVSZKY LAJOS: Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó! pennája, sohasem szűnt meg a kérdést felszínen tartani. Meghalt már régen szegény feje, van annak bizony tán negyven esztendeje is: a Hat­vani temetőben hántolták el nagy részvét mellett. No, per­sze, míg meleg, kedvelt alakja az egri társaságnak, alig van kedélyes összejövetel, nedves értekezlet, dalidé, sut­togó, amelyikből hiányzott volna. Evett, ha kellett három ember helyett, de ivott is; volt is akkora pocakja, akár egy török basának. Jegyszer, ahogy egy hajna- lig tartó nedves érte­kezlet után hazafelé menet el­ballag vala a mecset mellett, elszörnyűlködve látja ám, hogy annyi, de annyi ember támo­gatja a minaretet, mint az égen a csillag. Ez hát tűrhetetlen állapot! Itt munkaalkalmat kell te­remteni, de tüstént. — Emberek — kiáltá sten- tori hangon — ki ajánlkozik munkára? Uccu hopp, ugrott az egész tábor! i — Én is, én is, tekintetes úr! — Las Jan a testtel, atyafiak! Egyelőre elég egy ember. És kiválasztott egy száraz, csontos, nyakigláb palócot az ajánlkozók közül. — Kendet mindjárt munká­ba is állítom. Én a Gólya utca és a Káptalan utca sarkán la­kom. Kend a hátára vesz en- gemet, s elcipel egészen hazá­ig, ott letesz a kapu sarkába. Ha jól végzi a dolgát, egy fo­rint üti a kend markát. Egy forint! Uramfia, nagy pénz az fél évszázaddal ezelőtt! A legjava szőlőmunkás egész napi bére sem tett ki többet, mint 1 forint 20 krajcárt! örült a palóc, hogyne örült volna! Megnyálazta a tenye­rét, úgy csapott bele Csoór markába. — Ember teszen fogadást, eb, aki megbánja. Kapaszkod­jék fel az úr a hátamra! így! Most aztán mehetünk! Azaz­hogy, mehetek ... itte, cipelte szegény pa­lóc a nagy, testes em­bert, végig a Harangöntő ut­V* 1 cán, a Servita utcán egy da­rabon, aztán az Újvilág utcán. Izzadt, nyögött, fújt, kegyetle­nül. A város pennáját bizony lihegve tette le a hátáról a ház kapujában. — No, fiam, — úgymond Csoór uram, — amit elvállal­tál, annak becsülettel meg is feleltél! Elfáradtál-e? — El, uram. Nem tudom mi van az úrban, ész-e, sár-e, ólom-e, de kegyetlen nehéz! Puha szíve volt Csoór uramnak, megszánta a szegény flótást. ' — No, fiam, most aztán te telepedj fel az én hátamra! Visszaviszlek innen a mecset­hez, a cimboráidhoz. Eh, sem­mi szabódás, semmi ellenke­zés! Tudom én, mi a becsület! A munkát is tudom értékelni! Azzal hátára fogta a nyakig­láb palócot és pontosan azon az útvonalon, amelyiken jöt­tek, visszavitte a mecsethez. — No, fiam, meg vagy-e elé­gedve velem? — Meg, uram! — Van-e panaszod? — Nincs, uram! — Hát akkor az Isten áldjon meg téged is, a cimboráidat is! — De nem oda Buda! Mi lesz a kialkudott forinttal? — A forinttal? Hát volna szíved azt tőlem elkívánni? Te becsülettel elszállítottál a la­kásomhoz, én viszont becsület­tel visszahoztalak a mecsethez —, nos, hát kvittek vagyunk! — Hej az anyád kökényáze? mű csillagát!:: s És ásóra-kapára kapott a ló­vá tett palóc! Hanem a város pennájának nem volt szíve fölöslegesen szaporítani az agyonvert mun­kaadók számát; nyakába vette a két lábát és futott, de úgy futott, hogy a szél sem ért a nyoméba. Mi lett a vers vége? Semmi. Rongyos egy forintért csak nem fordul ki sarkaiból a vi­lág! Nem volt ám akkor szak- szervezet, amely mindjárt ügyet csinál az ilyesmiből!... A tekintetes úr hazament szépen aludni (ráfért az isten­adtára a reggelig tartó tanács­kozás után), a paraszt meg gazdagabb lett egy tapasztalat­tal, Hogy t. í. úrnak, bolond­nak nem kell ám mindent el­hinni. alarmkor régen, fél év­századdal ezelőtt így próbáltak segíteni Egerben a szegény ember baján! A SÁRGA BORÍTÉK majd­nem mindennap ott van a szerkesztőség postájában. Ha nem is nézem a feladót, akkor is tudom, ki írta a levelet, ki küldte a finom, famentes pa­pírra sűrűn gépelt sorokat. Mielőtt felszakítanám a bo­rítékot, . már tudom, hogy va­lamilyen hiba, szemmel látha­tó, közérdeket sértő baklövés háborította fel a levél íróját, K. Gy. ácsmestert. — Vajon merre járt tegnap a városban, mit látott, miről jutott eszébe, hogy segíteni kellene valamin, vagy valakin, mikor fordult meg először a fejében, hogy ezt és ezt jobban is meg le­hetne csinálni? Mert ez a döntő nála: ha meg van győződve arról, hogy valamit jobban lehetne csi­nálni, akkor nem hallgathat, akkor az írógép mellé ül, és a szerkesztőség tudomására hozza. Az utóbbi időkben ezek a leverlek, bármennyire is külön­böző reflexiókat tartalmaz­nak, valahogy szertartásos egyformaságba öltöztek. Mind­egyik hivatkozik egyik cik­künkre, amelyben a bírálat szabadságáért emeltünk szót: mintha ezzel a citátummal akarna minket is meggyőzni, a bírálatra szükség van, a bí­rálatnak helyet kell adni, — lám. az újság is szót emelt a bírálat jogaiért. Öt minden érdekli. Minden felkelti a kíváncsiságát. Ha nem tudnánk, hogy beteges, idősebb ember írja ezeket a türelmetlen hangú leveleket, megszállott, fantasztikus ifjú titánra gondolnánk, aki mes­siási elhivatottsággal és fana­tizmussal . beszél mindenről, amivel — akárcsak vizuálisan is — kapcsolatba került, lan­kadatlan lelkesedéssel harcol azért, hogy változzon meg, ami rossz, forduljon jóra az, ami helytelen. HATVANNÉjpY esztendős iparos ember es a termelőszö­vetkezetek premizálásának megjavításán töri a fejét, örül, ha valahol hatvanhét fo­rintot fizet a munkaegység, és elkeseredik, ha csak tizenötöt. Megdöbben, amikor az egri Líceum hatalmasra emelke­dett tatarozási költségeiről hall, szeretné részletesen meg­tudni, mi emeli meg annyira a költségvetést. A televízióból értesült először a tatarozásról, és így fakadt ki: nem tudom, „bosszúságnak, vagy gúnynak szánta-e ezt a televízió?” — El se hiszi, hogy ilyesmi is le­het, hogy harmincezerre rúg­hat havonta a kötbér. Meg sem mertem írni neki, hogy egy alkalommal beszélgettem a vállalat, egyik vezető embe­rével — aki persze egészen más okból — szintén furcsának ta­lálta, hogy a tv és a sajtó megjegyzéseket fűz a csigalas­súsággal sem haladó építke­zéshez, úgymond: „a vállalat hosszú idő után még így is nyereséges, miért kell most támadni...” Keserű szavakkal beszél a Zalár utcai piac burkolatáról, amelyiket felszaggattak, ami­kor szerelték a vízvezetéket, de nem „építettek újjá”. — „Nem tudja a jobb kéz, mit tesz a bal” — foglalja össze a mondókáját. De alighogy postára adja az egyik levelét, máris írja a másikat: nem tudja elnézni, hogy — miként ő sokszor kifejezi magát —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom