Heves Megyei Népújság, 1963. február (14. évfolyam, 27-49. szám)

1963-02-17 / 40. szám

1963. február 17., vasárnap NEPCJSAG 5 Egy névtelen levél nyomában c/L mi jelöl fjeink NÉHÁNY NAPPAL, ezelőtt névtelen levelet hozott szer­kesztőségünk címére a postás. A levelet Gyönayöspatán adták fel, írója termelőszövetkezeti lag, aki több társa nevében hosszan panaszkodik a helybeli Béke Termelőszövetkezet veze­tőségére, különösképpen pedig az elnökre: Oláh Jánosra. Ezen­■ívül elmarasztalóan ír az iro­da i személyzetről és a szaki rá­yító gárda munkájáról is. Azt sérelmezi'a névtelen levélíró, Hogy a pénztáros és a raktáros mulasztásait” a tagoknak kell / árandóságukból kifizetniük, s hogy a vezetőséget, a irodai személyzetet tagoknak kell eltartaniuk, hiszen azok „egy kapavágást sem tesznek” a ha­tárban, s csak a munkaegységet hígítják. „Ideje lenne már feloszlatni a nagy irodát, munkába fogni azt a sok irkafirkászt, akik ha­vi 1800 munkaegységgel káro­sítják meg a kétkezi munkáso­kat” — írja többek között, és arra kér bennünket, hogy a nyilvánosság előtt tájékoztas­suk: „Igazuk van-e, vagy sem?!” Elvünk szerint a névtelen le­vélnek a papírkosárban a he­lye, de mivel közügyet érdeklő dologról van szó, elmentünk Gyöngyöspatára. Elmentünk, érdeklődtünk, és íme a válasz, a névtelen levélíró panaszai­nak sorrendjében: A pénztáros — így igaz — az eddig lefolytatott bírósági tár­gyalás alapján 1200 forinttal nem tudott elszámolni. Éppen ezért a bíróság február első napjaiban négyhónapi börtön- büntetésre és az okozott kár megtérítésére ítélte. (Az ügy még nincs befejezve, mert ér­tesüléseink szerint újabb vizs­gálatot folytatnak.. A RAKTÁROS — akit fel­mentettek beosztásából — még nem tudni, hogy milyen vétsé­get követett él a szövetkezeti tulajdon megkárosításában. Most folyik a raktárkönyvek felülvizsgálása, újabb leltárké­szítés, stb... Égy azonban bi­zonyos: hogy mindketten — amennyiben kárt okoztak a köznekelnyerik méltó bün­tetésüket és az okozott kárt ne­kik maguknak kell megtéríte­niük, nem pedig a tsz-tagok- nak. Az a panasz azonban, hogy az elnök Oláh János nem áll szóba az emberekkel, nem áll­ja meg a helyét Oláh Jánost a tagok többsége szereti és tisz­teli. Szeretik, mer t csendes ter­mészetű ember, Józan életű, < Előrebocsátom, hogy nem j I vagyok sznob, nem mondok J 1 gyorsan ítéletet emberekről, > 5 s ezekben a napokban még j J nem tartozom az „idősebb í > korosztályhoz” sem. Mégis f 5 sokszor látok olyasmit szó­j rakozóhelyen, vagy az utcán, J j amire megcsóválom a fejem > 2 és önkéntelenül ismétlem a 1 1 sokszor hangzott mondatot: j I „Nahát, ezek a mai fiata- 1 lók?!” J Mai fiatalok... Mai 18 t évesek... Milyenek ők? — < Ezt kutattam, kérdeztem tó- I lük, a 18 éves fiúktól, a 18 2 ^ eves lányoktól. j ★ — Hát elég hirtelen kérdés ez, eddig eszembe sem jutott, mi a lányokról a véleményem.. Nem is gondolkodtam rajta. — Csinosak. — Jópofák. — Van pénz otthon, mert jól öltözöttek. Eddig jutottunk, öt 18 éves fiatalemberrel beszélgetek, s félő hogy elakad a fonal. Dé rém. Egyikük máris rátapint a lényegre. — Tetszett mondani a piros barsinyát,- meg a sárga sálat. Én megmondom őszintén, hogy a lányok túlnyomó része úgy öltözködik, mint a virág. Jó rá­juk nézni. Üdék, ügyesen sza­bott ruhájuk csinossá teszi ókét. — Bejött valamelyik nap su­liba egy lány, — mondja a gárdonyis diák. — Fehér cipő, piros harisnya, világoskék szok­nya, zöld kockás blúz, nyakán oldalt kötve egy cowboy-sál. Egy hétig szekáltuk, kinevet­tük. Lehet, hogy megsértődött, nagy szaktudással rendelkezik és sokat fáradozik a szövetke­zet boldogulásáért. A panaszo­sokat meghallgatja, s panaszai­kat igyekszik orvosolni. Ügy hallottuk, néhányan azért ha­ragszanak rá, mert „nem haj­landó pertut inni” mindenki­vel. Az okosan, józanul gondol­kodó emberek viszont éppen jó munkája, emberséges magatar­tása miatt becsülik. Előfordult, hogy két-három személy névtelen levéllel zak­latta az elnököt, — fenyeget­tem majd intézkedik, — mivel nem törődik semmivel, és csak a prémiumot szedi fel. Pedig Oláh János, amióta tsz-elnök, semmiféle prémiumot nem ka­pott a szövetkezettől, sem a járástól. Zárszámadáskor nem prémiumot, hanem jogos já­randóságát kapta meg, ugyan­úgy, mint a többi tsz-tag, a végzett munka után. Nem hagyhatjuk szó nélkül a névtelen levélírónak azt az állítását sem, hogy a tagok nem győznek a tsz-vezetőkre és az iroda személyzetére dol­gozni. Ez helytelen, nem meg­gondolt megállapítás. A gyön­gyöspatai Béke Tsz 5089 hol­don gazdálkodik, a tagok szá­ma pedig 1150. E gazdaság irányítására, vezetésére húsz „vezető személy” nem sok. GYÖNGYÖSE AT AN 33 „két­kezi” munkásra jut egy füg­getlenített dolgozó, azaz olyan személy, aki brigádvezetőként, vagy éppen az irodában végzi munkáját. A járási átlaghoz viszonyítva ez jónak mondha­tó, hiszen a gyöngyösi járás­ban 21 tsz-tagra jut egy ilyen ember. A szakképzett vezető­ket illetően pedig az a helyzet, hogy egy szakemberre 83 tsz- tag jut, a 63 járási átlaggal szemben. Nem értjük, miért tartja feleslegesnek a névtelen levél­író a tsz-ben a főkönyvelőt, az agronómusokat, a brigád­vezetőket és az irodai dolgo­zókat? Pia nincs főkönyvelő, ki tesz rendet a számok tengeré­ben, ki mutatja ki, hogyan alakul a tervteljesités, kiadás, bevétel, a munkaegység, s minÄaz, ami nélkül egy közös gazdaság irányítása elképzel­hetetlen? Hasonló a kérdés az agronómusokat és a brigádve­zetőket ^illetően is. A munkát irányítani, vezetni kell egész évben. A tagokat mozgósítani a feladatok elvégzésére. A ter- ‘melési terv, újabb és újabb jövedelmező üzemágak meg­szervezése, bevezetése a közös gazdaságokba, a szakmai irányítás mind-mind az agro- nómusok, brigádvezetők fel­adata, nem is beszélve a tagok mindennapi teljesítményeinek, munkaegységeinek a jóváírá­sáról, kiszámításáról, mert ez is az ő feladatuk. EZZEL VÉGÉRE is értünk a válaszadásnak — amelyet a névtelen levél ellenére köz­ügynek tekintünk. Jobban örülnénk, ha ismernénk a le­vél feladóját személyesen is és elbeszélgettünk — volna, s így sok helytelen és téves nézettel szemben — amelyet e levél tartalmaz —, élőszóval is ki­fejthettük volna véleményün­ket. A közös vitában még in­kább fény derülne az igazság­ra, amelytől névtelen levél­írónk Jobb vonatkozásban is messze eltávozott. Fazekas István Pályázati felhívás a néphadsereg A néphadsereg tiszti iskoláira jelentkezhetnek mindazok, akik 21 évnél nem idősebbek, s az 1962— 63-as oktatási évben befejezik, vagy az ezt megelőző években be­fejezték iskolai tanulmányaikat, s hivatásos tisztek akarnak lenni. A jelentkezés feltételei: magyar állampolgárság, hivatásérzet, kö­zépiskolai végzettség, fizikai alkal­masság katonai szolgálatra, erköl- csi-poütikal megbízhatóság, bün­tetlen előélet, nőtlen családi ál­lapot. A tiszti Iskolára pályázó tanulók jelentkezési lapot az Iskola Igaz­gatójától kapnak, az előző években érettségizettek pedig a lakóhelyük szerint Illetékes kiegészítő pa­rancsnokságtól. A kérelemhez: méllékeital kell saját kezűleg írt részletes önélet­rajzot, születési anyakönyvi kivo­natot. valamint a IV. osztály első félévéről szóló tanulmányi értesítő kivonatát. (A korábban érettségi­zetteknek az érettségi bizonyít­ványt.) tiszti iskoláira A pályázók jelentkezési lapjukat kitöltve, az okmányokkal együtt, az Iskola igazgatójának, illetve a kiegészítő parancsnokságnak ad­ják át. A pályázók április #. és 28. kö­zött az Egyesített Tiszti Iskolán felvételi vizsgát tesznek. Ez alkalommal állapítják meg, hogy ki, milyen tagozatra kerül. Az előírt követelményeknek meg­felelő jelentkezőket ez év őszén behívják és egy évig csapatnál tel­jesítenek szolgálatot. A tiszti Iskolák tanulmányi Ideje három év. Ez Idő alatt az Egyesí­tett Tiszti Iskola növendékei a ka­tonai tantárgyakkal párhuzamo­san. egyszakos tanári oklevelet, Illetve felsőfokú szaktechnikusi oklevelet szerezhetnek, ezek az ok­levelek a polgári életben megsze­rezhető főiskolai végzettséggel azonos értékűek. A pályázat beküldésének végső határideje: 1963. március 17. Dr. H. Nagy Anna orvos, a Heves megyei Csabai Mihály földműves, a terpesi Rákóczi Tanács Végrehajtó Bizottsága egészségügyi Tsz elnöke, osztályának előadója. Heves megye országgyűlési képviselőjelöltjei. Domoszlói híradás t ŰJ IGÉNYEK OSTROMA JEGES, CSŰSZÖS volt az út, tíz perccel hat után érkez­tem Domoszlóra. Az idegen nehezen jutott volna be a kul- túrházba, de régi ismerőseim egy kis helyet préseltek — a bejáratnál. A hosszú szék­sorok, a karzat, és végig a fal mellett, az oszlopok között, egyszóval minden talpalatnyi hely foglalt. December közepe óta szerda esténként a do- moszlóiak zsúfolásig megtöltik a termet és pontosan hat óra­kor kezdődik a parasztaka­démia. Alig ■ akartam hinni a sze­memnek. Mert nemrég nehe­zen tudtak összehívni egy-egy gyűlést, a nagyritkán rende­zett műsoros délutánokon is inkább csak az iskolásgyere­kek hancúroztak. A felnőttek, különösen .a javakorabeli em­berek elhúzódtak, közöny, sér­tődöttség és ellenszenv vá­lasztotta szét a régi termelő­szövetkezeti tagokat az újak­ból, a felvégieket a volt kö­zépparasztoktól, és sokáig nem tudott szót érteni a község ve­zetősége a falu népével. Az elmúlt szerdán dr. Pro- hászka Ferenc magyarázta a nagyüzemi Lens—Moser-féle szőlőtelepítés lényegét és elő­nyeit. Domoszlón szőlőt ter­melnek emberemlékezet óta, de mindenki belátta, hogy az apáról fiúra maradt módsze­rek nem kielégítőek, a nagy­üzemi termelés tudományosan megalapozott agrotechnikát követel. Oldalról látom az ar­cokat. Szállási János, Fehér Mihályné, Lukovszky Béla, Horváth Jánosné és a Kalicz testvérek feszült figyelemmel követük az előadó szavait. A fiatalok és idősebbek tekinte­téből érdeklődést, megkapó tudásszomjat olvasok ki. Gondolatok, szilárd elhatá­rozások kapaszkodnak meg a hosszú téli pihenéshez szokott fejekben. Az előadó egy-egy megállapítása után egyetértés­sel bólintanak a hallgatók, a brigádvezető szemével keresi társait, könyökével meglöki szomszédját és ez a figyelmez­tetés azt jelenti, hogy a most hallottakról még beszélni keli, Domoszlón is így kellene ezt csinálni. TŐLEM JOBBRA, az egyik menyecske a Kertészet című folyóiratot tartja kezében, amott a mezőgazdasági szak­könyvek katalógusát látom. Szakkönyveket vásárolnak, ol­vasni, tanulni kezd a falu né­pe. Nem egy-két - ember, ha* nem egyre többen .., Egyáltalán nem csökkent az érdeklődés, sőt, kendős fejüket egyre feljebb tartják az asz- szonyok, amikor dr. Borai Emil, az állam—egyház hely­zetéről és a vallásszabadságról beszél. Amíg a vetítőgéppel bajlódnak, Varga Ferenc tsz- elnök pár perces választási beszédet tart. Tömören, rövi­den, csak a lényeget mondja. De úgy, hogy azt megérti min­denki, egyaránt szól az öregek­hez, fiatalokhoz, a szabadna­pos sofőrhöz, az idős tsz-tag- hoz és a diákhoz. Szőllösi Kálmánt kérdezge­tem, hogy idős, fájós lábú em­Jfiai Ibik cl mai Ldiu/ökróí, mai (ónixok cl mai lidkróL A menő... Fűztem, de dobtam is hamar... Divatbemutató az osztályban ... Az üres fejű szépfiú ... de csak van tükör otthon! Mi­ért nem nézett bele? — Az anyja is megnézhette volna! — A papagály ritka. Nekünk tetszik a tupírozott haj, mo­dem, mai, csak a szénakazal, az pocsék, — összegezi a lá­nyok külsejét egy magas, vál­las fiú,' igazi 18 éves őszinte­séggel. — No de a viselkedésük'. Hi­szen a mai lányok, az iskolá­sok és a keresők egyaránt sok­kal szabadabbak, mint mond­juk 20—25 évvel ezelőtt — adok mást irányt a beszélge­tésnek. — Nékem volt egy esetem. Fűztem egy lányt. — Fűztem?! — Igen. Hát így mondjuk. Arról van szó, hogy a lányok egy része szép. Menő. Ezek azt szeretik, ha minél több sráccal mászkálhatnak. Mi meg itthon megbeszéljük, sorba fűzzük, aztán dobjuk. ■ — Mást nem nagyon lehet velük kezdeni. Mert nézzük csak. Diákbál van. Az iskola udvarán sötét. Kimegyünk, s máris hajlandó csókolózni. Csak velem? Ki hiszi ezt ej? — Nehogy azt tessék hinni, hogy akik itt ülünk, ez egy lá- nyozó társaság. Mind diákok vagyunk, ki itt, ki ott tanul, de négyesnél rosszabb jegyünk nincs és fő gondunk az érettsé­gi­— Azért egy kicsit csak fel­nőttünk már, van barátunk, aki kereső ember. — Hogy befejezzem, amit az előbb elkezdtem, senkinek sem tetszenek ezek a könnyű lányok. Nem halt ám ki a ne­mes, szép szerelem a mi ko­runkban sem, csak az a lány érdekes, akiért küzdeni kell, — mondja kicsit zavartan a nagy szó irályától. — “Egy pillanatra még visz- szatérnék a lányok öltözködé­sére. Nekünk, fiúknál?, egyön­tetű véleményünk az, hogy olyan szép lenne, ha a diák­lányok egyenruhában járná­nak, s nem lenne sokszor ne­vetséges divatbemutató az is­kolában. Nekünk akarnak tet­szeni? Nemcsak a ruha a fon­tos. — Milyen lány az ideálja? — Aki csinos, de bem fel­tűnő, akivel mindenről szépen lehet beszélgetni, jól táncol, nem tartozik a menők közé, ér­deklődik minden új iránt, és ma még legkésőbb este tízre otthon akar lenni. Nem teszek hozzá semmit az öt fiú mondanivalójához: ne­vüket nem írom meg, ez most nem fontos. Amint látom, nem ötük véleménye, hanem a ti­zennyolc éves fiúk véleménye is mindaz, amit elmondtak. Amit érdemes komolyan venni a lányoknak, de a lányos ma­máknak is. S most nézzük név- nélkül a lányok véleményét. — Nincs véleményen. Nem jáfok fiúk közé, nem foglalko­zom velük, jelesen akarok érettségizni. — Nem, ezt ne mondd, mert nem igaz, a klubestre is el­jössz és levelezel is egy .fiúval — pirít rá egy másik. — De hát mi lehetne a véle­ményünk? Hogy-hogy vélemé­nyünk? — Olyanok a mai fiúk, mint mi, mai lányok. — De milyenek? — kérdem, mert okosabb nekem sem jut az eszembe. — Egy fajtájuktól irtózom. Azok a fiúk nem kedveltek a lányok körében, akik számára a lány csak lányt jelent. Mi is teljes értékű emberek va­gyunk, mi is tanulunk és küz­dünk azért, hogy valakik le­gyünk, s rosszul esik, ha a fiúk ezt gúnyolják. — Nekem az a véleményem, hogy mi, lányok, határozzuk meg azt, hogyan bánnak ve­lünk, hogyan viselkednek tár­saságunkban a fiúk. — Két bátyám van. A ki­sebbik az ideálom. Komoly, okos, művelt, rengeteg köny­vet elolvasott. A nagyobb ál­landóan a lányok körül fo­rog dicsekszik a hódításaival, s ezen sokat veszekszünk. — De azért tudjon táncolni — szól közbe, szinte indoko­latlanul egyikük. — Hát az jó, az kell. A jó­pofa fiúk a kedvenceim. Mi­lyen a jópofa? Beszédes, tán­cos, kedves, nem a legszebb, nem hord sem trapéz, sem cowboy-nadrágot, nem nagy­képű, képes arra, hogy jó ba­rát legyen. — Mi hát a véleményük a mai fiatalokról? — Általában komolyak, meggondoltak, rendesek, ud­variasak, ha kell vidámak, jó- kedvűek, többségük tudatosan készül az életre. Kevés köz­tük a huligán, a szemtelen, — összegezi legnagyobb meglepe­tésemre az először titkolózó, fekete ha.iú lány. — Mai fiatalok, velünk együtt.. — Zárja le a vitát egy csinos, barna, molett, tizen­nyolc éves. S Mit tudnék ehhez hozzá- ? 2 fűzni? Még nem felnőttek, I I de megnőttek. Nyári estén \ ( már andalogva sétálnak az r $ árnyas parkban. Kacagva j ( nézik egymást egy havas sí- 5 J túrán, önfeledten forognak a i j parketten, néha-néha össze- I 1 bújnak a presszó apró aszta- 5 $ la mellett, de a fenti beszél- s' 2 get és azt igazolja, hogy ku- ) s tátják egymást, keresik egy- S < másban az IGAZIT, aki ? j majd életük társa lesz... I És még egyet: minden kor s 5 „mai fiatal”-ját csak kora r < fiatalsága érti meg igazán, I [ s ez így van rendjén... Cs. Adám Éva bér létére, miért jár ő is ezek­re az előadásoka. Szinte sér­tődötten magyarázza, hogy el nem maradna, hiszen olyan hasznos dolgokat hallanak itt. Például a Gyöngyösi Mező- gazdasági Technikum igazga­tója a talajpusztulásról beszélt, de azt is megtanulták tőle, hogy miként védekezzenek. Egyszerre két asszony is köz­beszél: hallottam volna csak, hogy milyen érdekes előadást tartott az új elnök a nők tár­sadalmi szerepéről. Lehet-e időszerűbb, sürgősebb témát megvitatni a falu lakosságá­val, mint a tbc? Hiszen Do­moszlón rendkívül sök a tü­dőbetegek száma. És tegyük hozzá, hogy ezt az' előadást elismert szakember, a járási tüdőgondozó főorvosa tartotta. Amikor a betegbiztosítást vi­tatták meg, nemcsak beszél­tek a régóta húzódó panaszok­ról, hanem sok ember jogos SZTK-ügyét nyomban el is in­tézték. ORVOSOK, TANÁROK, me­zőgazdasági és egyéb szakem­berek • jönnek Domoszlóra, minden szerdán. Várja őket a falu, valósággal megostromol- ják a kultúrházat, mert tanul­ni, művelődni akarnak. A ta­nács, a termelőszövetkezet új vezetősége szót értett a falu­val és a. Domoszlón tapasztalt érdeklődés biztosíték arra, hogy az idei tavasztól egy aka­raton lesznek a munkában is. Dr. Fazekas László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom