Heves Megyei Népújság, 1963. február (14. évfolyam, 27-49. szám)
1963-02-03 / 28. szám
1963. február 3., vasárnap NÉPÚJSÁG 3 A kortesbeszéd legírap- pánsabb paródiáját, azt hiszem, Mikszáth Kálmán írta meg. A jelölt — miután hiába kísérletezett, semmivel sem tudta lekötni e közönség figyelmét — bevetette a „nagyágyút” (1848 & 67 után vagyunk), s „rágyújtott” arra, hogy „Mikor én a száműzetés keserű kenyerét ettem.. A „szívdöglesztő” beszéd kiütötte a nyeregből az ellenfelet — és a szónokot bejuttatta a parlamentbe. A jelöltből képviselő lett: mert nagyszerűen felismerte, hogy mivel lehet megnyerni a választók tetszését — vagy ahogy Szabó Dezső megfogalmazná: az ellenfelet „eltapostatta a voksbar- mok patáival”. Mert a parlamenti helyre sóvárgó földbirtokos, ha a választókat „testvéreimnek”, honfitársaimnak szólította is, mélységesen megvetette, barmoknak tartotta őket. Értéktelen barmoknak, akik csak egy pillanatig veszélyesek, amikor megmondják,!mi a véleményük az ő parlamenti tagságukról. Erre a pillanatra kellett jó „választási közérzetet” biztosítani, és Mikszáth Katlínghy Menyhértje észrevette, hogy a száműzetés, a szabadságharc és Kossuth Lajos nevének emlegetése megteszi a magáét. Meg is tette. Néha nehezebben lehetett mozgásba hozni a „voksbar- mok” patáját: az emlékek gyengének bizonyultak: „súlyosabb” dolgokat kellett mondani, és ilyenkor á jól számító jelölt ígérgetett. Kutat, iskolát, Villanyt, fürdőt, munkát, kenyeret, jogokat, alkotmányt. A választók nem tanulták meg — az országgyűlés erre nem adott módot... — tisztelni az ígéreteket és a parlamenti padsorok felé igyekvő új „módszereket” keresték. És feltalálták a spanyol, helyesebben a magyar viaszt; a választási vacsorát: a választási bort, s választási kolbászt. — A feltalálás „sorrendje” nem biztos, hogy pontosan ilyen volt: hiszen a múlt század első feléből származó híradások tudtunkra adják, hogy a magyar történelem progresszív alakjai is csak akkor juthattak be a diétába, ha olyan eszközöket ragadtak meg, mint ellenfeleik ... Az ellenforradalmi rendszer választási krónikája sok, közfelháborodást keltő eseményt örökített meg: néha csendőri beavatkozást, fecsegő, lelketlen jelöltek ígérgetését, fa- szeszmérgezésbe (durva, finomítatlan szesszel „reprezentáltak az eredmény érdekében) belehalt, vagy megvakult emberek történetét, hamisításokat, csalásokat. A választási beszédekről nem sokat lehet hallani, olvasni: azok az eseményt követő napokon előkelő helyet kaptak ugyan a vicclapokban (a sajtó előszeretettel. de persze, csak okkal-mód- rial fricskázgatta a képviselők önleleplező ostobaságait) és elfelejtették őket. A fennmaradt anekdoták inkább a választási „eszem-iszo- mok” emlékét őrizték meg. Cokan emlékeznek példá- ul Demj énben az 1930-as választásokra. Az egyik köztiszteletben álló szavazópolgár nyilván — a választási jobb közérzet érdekében — megette az ellenzék kolbászát, megitta a kormánypárt borát, és — nem. ne tessék azt gondolni, bogy nem szavazott, ez irodalmi poén lenne — az ellenzékre adta voksát. A „hivatalos emberek”, akik meesTÓlták, nem feszegették az illető meacvőződését: de azt felháborító inkorrektségnek tekintették, hogy ,.a voksbarom mindkét iászolnál abrakolt”. A válasz+éci beszédről, illetve beszédekről sem emlékeznek meg az emberek: olyanok lehettek, mint a többiek. Mindent ígértek — és kaptak egy ingyen- gulyást és egy üveg bort. — Legalább egy alkalommal tettek valamit a jelöltek a népért ... Persze: helytelen lenne durván általánosítani: volt arra is példa, hogy másként készültek fel a választásokra, a megbízható körzetekben a vacsorát teljes egészében pótolt^ a beszéd. Az ígéret — amelyből fenyegetés lett, ha az illető bekerült a parlamentbe, a bírálat (az eddigi kormányzattal, vagy az ellenzékkel szemben), amelyből hűségnyilatkozat lett, amint átlépte az ülésterem küszöbét, a választók érdekeinek képviselete, amelyből árulás lett, ha az ország sorsáról kellett dönteni, a bátorság, amely sunyisággá, mameluk belenyugvássá és íejbólintássá juhászodott — ha eszébe jutott a következő választás, a következő „hadjárat”, az a támogatás, amit akkor majd a hatóságoktól kaphat a képviselő ... A címben egymás mellé került a választási beszéd és a kortesbeszéd. Nem akarunk összehasonlítást tenni egy mai választási beszéd és egy kortesbeszéd között, olcsó fogás lenne. Éppen azért a hasonlít- gatások helyett hadd hívjuk fel a figyelmet Kádár János elvtárs választási beszédére, amelyet a Ganz-MÄVAG- gyárban mondott el. A beszéd legszembetűnőbb sajátsága — ha arra gondolunk, amit fenntebb a kortesbeszédekről mondottunk el —, hogy nem ígérgetett: nyíltan feltárta a nehézségeket is. Egyáltalán: ismertette a tényeket, a gazdasági, politikai helyzetet, a lehetőségeket. A lehetőségekről beszélt, amelyeket mi fogunk magunknak megteremteni. „Ha munkával, a termelékenység emelésével, a termelési költségek csökkentésével megteremtjük a feltételeket — legyen nyugodt mindenki — egyetlen hétig, vagy hónapig sem vár a Központi Bizottság és a kormány, hogy a megoldásra váró, az életszínvonalat » érintő kérdéseket meg is oldja”. Választási beszédet, amely ismerteti a mai viszonyokat, fejlődésünket, örömeinket, gondjainkat — ma sem lehet tartani anélkül, hogy ne esne szó az életszínvonalról. De a felnőtt, és megbecsült választópolgároknak elmondott beszéd megjelöli azt az utat is, amely elvezet az élet- színvonal emeléséhez. Nem ígéretet mond, nem ígéreteket ismétel: hanem vázolja, kijelöli az ígéretek megvalósulásának útját. — Az érvek helyét nem foglalja el a demagógia. A kormány elnökének választási beszéde kül- és belpolitikai kérdésekkel foglalkozik. Nincsenek benne szenzációs bejelentések: ez a beszéd nem „szenzációval” lepte meg j hallgatóit; hanem a helyzet pontos ismertetésével, tényszerűségével. Nem akarja elhitetni a hallgatókkal, hogy az utóbbi években „megugrott” az életszínvonal — és nem is ígérget felelőtlenül ugrást. Az okok is világosak: a jelenlegi termelési mutatók és a nemzetközi helyzet miatt nem is lehetett többet adni... A választási „évszak” kedvéért az ígéretek ágyán nem nyújtózott tovább, mint ameddig a lehetőségek takarója ér. A jelöltek — a többi jelölt, akiket a 'választók bizalma a szavazólistára juttatott — akiket a községi, járási, városi, megyei tanácsokba és a parlamentbe jelöltek — sem nyújtózkodtak tovább. A szerénység — látszólag szerénység csupán, valójában a realitások számbavétele — szokássá, a politikai etika egyik fő követelményévé vált. És ez a szerénység — érdekes, de érthető módon — nagyobb önbizalmat ad nemcsak a jelölteknek — a népnek is, a választó polgároknak is, mint a melldöngetés. És ez nemcsak a választás napján készteti kiállásra az embereket, hanem máskor is, munkájuk, hétköznapjaik közben. Az érvelő, magyarázó beszéd, amely természetes „folytatása” a koncepciózus, megfontolt politikának, tisztázza az esetleges félreértéseket, eloszlatja, vagy megpróbálja eloszlatni a gondokat. — A mostani választási „időszakban” sok ilyen szónoklatot hallot- tunk.Ilyeneket is vártak az emberek. — Nem szájbarágó, iskolás tanmesét, hanem felnőtteknek szóló helyzetmagyarázatot. — Mert azért volt példa az előbbire is. — Az egyik jelölő gyűlésen — ahol minden második hallgató diplomás választópolgár volt —, a szónok részletesen ismertette az ország közigazgatási struktúráját, a községi, járási és megyei tanácsok felépítését, amivel mindenki ’ tisztában volt, amit mindenki unt. A szónok aztán rátért a külpolitikai helyzet taglalására, és a közismert idegen szavakat olyan magyarítással ejtette ki, hogy a hallgatók percenkint összemosolyogtak. A választási beszéd — ha az nem az ígéretek kirakata, már pedig nálunk nem az —, nem ismeretterjesztő prelegálás. Nem politikai leltárt készít az előadó, nem arra törekszik, hogy abba „minden beleférjen”: csak arra kerülhet sor — csak azt magyarázza —, amit a választók feltehetően nem látnak , tisztán, amire kíváncsiak. És ezt úgy mondja el az előadó, hogy az megfeleljen a hallgatóság igényeinek. Amint azt a „dolgozó nép okos gyülekezete” elvárja. ogy a választási beszéd ne emlékeztesse a hallgatót az egykori kortesbeszédre. — Mert az a politika, amelyről beszél a szónok — nem is emlékezteti a hallgatót arra, amelyik a kortes szónoklatok melegágya volt. Krajczár Imre Zárszámadás, ahol senki sem tapsolt Elhangzottak a beszámolók, és néma maradt az egerszóláti kultúrház. Az emberek — lehettek kétszázan — körül ülték a hosszú asztalokat, a fogato- sok kört alakítottak és fagyos, komoly arccal hallgatták végig a vezetőség mondanivalóit. A városba is beillő szép, új kul- túrházban eszeveszetten ontotta melegét a két hatalmas cserépkályha, amelyet egész éjszakán át fűttetett az elnök. Figyelemben, érdeklődésben nem volt hiány és csak akkor fordultak a tekintetek az ajtó felé, amikor valaki belépett a hóförgetegből. A beszámolókból világos és tiszta képet kapott a tagság. Mindenki megérthette, hogy a sok vajúdással, bajjal induló közös gazdaság most a harmadik esztendő végére magára talált. Eljutottak odáig, hogy felépült az új tanya, kialakult a jószágállomány és mérleghiány nélkül, nyereséggel zárták az 1962. évet. Több mint négymilliót ruháztak be, vásároltak erőgépeket és közel kétmillió volt a gazdaság tiszta eredménye. Az első esztendőben 19 forintot osztottak munkaegységenként, a következőben 12,85 forintot és most huszonegyet. A huszonegy forinttal senki sem volt elégedett, ezért maradt hát el a taps a beszámolók után. Igen. A taps elmaradt, de az arcok, a tekintetek, a hozzászólások sok mindent elárultak. Volt egy asszony — elfelejtettem a nevét — elkeseredetten beszélt arról, hogy szeretne kilépni, mert ami itt van, attól még a summásélet is jobb volt. Amikor elmondotta mondókáját — ő volt a legelső hozzászóló —, azt gondoltam, no, most megindult a „lavina”. Nem ez történt. A többiek felemlegették a hibákat, bajokat, panasz is akadt, de mindegyikük elmondta azt is, hogyan lehetne, hogyan kellene jobban dolgozni a jövőben. És ha tapstól nem is zúgott ez alkalommal az egerszóláti kultúrház, de a hozáértő, az embert ismerő jelenlevőknek látniok kqjlett, hogy ezek az emberek, ha nem is elégedettek, de értékelni tudják már a 21 forintot. Látják, sőt tudják, sok minden másképp megy, mint eddig, rend és fegyelem van, senki se nyúzhatja kénye- kedve szerint a tagság, a falu kárára a közöst. Már azt gondoltam, nem lesz több hozzászólás, amikor a sorok közül a nagy csendben hirtelen felpattant egy ember és tört magyarsággal, de értelmesen beszélni kezdett. — A mi juhászunk — súgta fülembe valaki. Elmondta, hogy Romániából került Magyarországra sok évvel ezelőtt, és juhász számadó volt még az apjának az apja is. Amikor helyet jött keresni, Bata József, az elnök nem merte neki őszintén megmondani, milyen gyenge a szövetkezet, ezért levélben írta meg, hogy csak 12,85 forintot osztottak és öttagú családdal, bizony ... A válasz nem sokat késett. Ezt írta Crigor János kís- küküllői számadó juhász: Kedves- Elnök elvtárs! Elvállalom az állást, Egerszólátra költözöm családommal, ami pedig a gyenge eredményeket illeti, arra így válaszolok: „Nem tudnak ebben az országban olyan termelőszövetkezetet mutatni, ahol Grigor János éhen haljon.” És Grigor ezekre az időkre emlékezett a zárszámadási közgyűlésen. Elmondta, hogy 1962-ben 700 munkaegységet szerzett, többet, mint a szövetkezet elnöke, jövedelme pedig ebben a „szegény” tsz-ben, ahol a legelső felszólaló szerint „rosszabb az élet, mint a summásság volt”, egymaga 25 ezer forint értékű terményt és pénzt keresett. Grigor szavait úgy hallgatták, mint a papét a templomban szokták az ájtatos emberek. Pedig az egerszóláti juhász nemcsak szépeket mondott, de jócskán kirukkolt az igazsággal is. Ezt mondta: dolgozzon mindenki szorgalmasan, ne húzzák el magukat a munkától, álljanak a vezetőség mellé, akkor biztos, hogy boldogul a falu! A hivatalos rész után az ebéd, a mulatság következett. Tavaly még széthordták, a húst, a bort és sokan azt tartották: „viszem a részemet”. Most együtt maradt a falu, a szövetkezet tagsága. A hangulat, a jókedv pedig bizonyította, hogy másképpen gondolkodnak már itt, mint egy—két esztendővel ezelőtt. És ha van is még sok baj, sok hiba a tagság, a vezetőség munkájában, de az alapok már megvannak a boldoguláshoz., A „hogyan továbbra” pedig, úgy gondolom, leghelyesebb, ha Grigor János számadó juhász szavait fogadják meg, mert ez az ember a szóláti közgyűlésen néhány okos szóval programbeszédet is tartott... Szalay István H' Visszapillantás egy eredményes évre — Egy esztendő ismét mögöttünk van ... fáradságos, de eredményekben gazdag esztendő. Munkánkat a Vili. párt- kongresszus szentesítette, adott ösztönző erőt. Már az év elején bontakozni kezdett a szocialista munkaverseny, hogy napról napra, hétről hétre nagyobb és nagyobb területet hódítson meg. A gépüzem kollektívája lelkesen vett részt ebben a mozgalomban, melynek eredménye nem is maradt el — mondotta Pap István, a Petőfibányai Gépüzem körletvezetője a termelési tanácskoÚj óriásrepülőgép Sikeresen folyik az „11—62” szovjet óriásrepülőgép kipróbálása. A próbarepüléseket Vlagyimir Kokkinaki végzi. Az új utasszállító gépben 182 férőhely van. A sugárhajtású „11—62” gépet egy kollektíva konstruálta Szergej Iljusin vezetésével. Az „11—62” egyesíti a repülőgépgyártás legújabb vívmányait, új szakaszt nyit meg a szovjet repüléstechnika fejlődésében. záson. — Elmúlt évi tervünket 1962. november 20-án, a kongresszus megnyitása napján befejeztük... A gépüzem éves terve 16 479 000 forint volt, amelyet a dolgozók november 20-ra 20 283 000 forintra teljesítették. S még egy számadatot, hogy kellőképpen illusztráljuk a gépüzem elmúlt évi munkáját: a munkaverseny éves mérlege „elárulta”, hogy a felajánlott 1 030 000 forintos tervüket 1 924 000 forintra teljesítették. Kezdeti nehézségek A számadatok mögött valóságos küzdelem húzódik meg, egy olyan küzdelem, amelyben a gépüzem maradt győztes. Küzdeni kellett az anyaghiánnyal, az elkésett rendelésekkel. Sokszor kellett egy-egy munkáról átcsoportosítani a dolgozókat. Gondot okozott a — Doktor úr, legyen olyan kedves, írjon fel nekem anti- neuralgikát és trioxazint... — Üljön le, kérem, megvizsgálom ... — Maga engem sohse vizsgáljon, különben is, csiklandós vagyok. Írja fel, és már itt se vagyok __: — S emmiféle gyógyszert nem írok fel kérem rendelésre. Ez nem fűszerüzlet... — Köszönöm, hogy felvilágosított. Írja fel, nekem az jár, én SZTK biztosított vagyok, ha nem tudná... — önt kérem nem önkiválasztott orvosságra, hanem gyógykezelésre biztosították és... — Hallja, ne vitatkozzon itt velem . .. Felírta, vagy nem? Nem? Úgyis jó. Van még más orvos is a világon. Volt szerencsém ... Jönnek ketten az úton. A nő keze a férfi télikabátjának Dia reálatok zsebében, a férfi keze mellette. Jönnek boldog arccal, siető léptekkel. Körülöttük megszűnik a hideg, megolvad a jég és talán még virág is nyílik. — Ez a szerelem — mondom ... — Ez az új lakásunk kulcsa — mondják, és kihúzzák közösen az új lakás kulcsát, s mutatják, mint valami gyémántot. Egyszerű, vacak, filléres kulcs. De fogják ketten, mert ez a filléres kulcs egy drága lakást nyit meg előttük. ★ Henceg: — A feleségem úgy szeret, hogy vasárnap reggel ágyba hozza a reggelimet... Már majdnem irigykedem, amikor a másik fülembe súgja: — Nehogy felkeljen, mert akkor csak másnap kerül elő... Az állatgondozó sír, színész- kedik: — Ügy szerettem én azt a jószágot. Simogattam, dédelgettem, ha nem lett volna tíz mázsás, ölemben csucsujgattam volna... — Hadd már, te, hiszen megdöglött a kezed alatt... — De én halóporában Is siratom ... Ez az igazi jószágszeretet, komám! Boldog arccal újságolja: — Képzeld, elfogyott a szenem, az utolsó kődarabig ... — Hát megfagytok így ... — A, úgyis kilyukadt a kályha oldala. — Na, de azért csak melegített ... — Fenét, a szén is rossz volt mondja csillogóan megelégedett arccal. Igaza van: sok rossztól megszabadulni egy rosszért cserében, nem is rossz üzlet. (egri) disszusz-gáz,- oxigénhiány, a segédmunkások és a hegesztője „vándorlása”. (Az ez évben induló hegesztő tanfolyam előreláthatólag megoldja áz utóbbi problémát). Mindezen nehézségek leküzdése meghozta a jó eredményt. „Erős“ szocialista brigádok A terv teljesítésében nagy, mondhatnánk: vezető szerepet játszottak a szocialista címért küzdő brigádok. Szervezésükben hathatós támogatást nyújtott az üzem párt- és szakszervezete, a műszaki vezetők, és a KXSZ-szervezet. Meggyőző és ösztönző munkájuk összefonódott a brigádok szorgalmával. Különösen a megtakarításban értek el szép eredményt: Kulcsár Sándor, Hatvani Ferenc, Rezsnyák Mihály brigádjai, de még vagy. tíz brigádot felsorolhatnánk, melyeknek teljesítménye jogos büszkeségre adhat okot. így — két brigád kivételével — a szocialista címért induló brigádok a cím birtokosai lettek. Példaként, szép munkájukért, az esztergályos, a szivattyús és a kovács brigádot említjük meg. A gép- üzem elnyerte a Vöröskereszt Mintaüzem címet! IJj feladatok előtt A gépüzem 1963. évi feladata jóval magasabb lesz, minta tavalyi. Biztosítania kell a tröszt széntermeléséhez szükséges gépi berendezéseket, alkatrészeket, valamint a TMK- tervben előírt gépi berendezések felújítását és új gépek készítését E tervek valóra váltásához szükséges az üzem valamennyi dolgozójának támogatása, lelkes, szorgalmas munkája, a tömegszervezetek további támogatása. Derűlátásra ad okot a termelési tanácskozás, ahol a dolgozók hozzászólásaikban harcoltak a hibák ellen, és értékes felajánlásokat tettek. Csupán a megvalósítás van hátra .. Kovács Imre KORTESBESZÉD - VÁLASZTÁSI BESZÉD
