Heves Megyei Népújság, 1963. február (14. évfolyam, 27-49. szám)

1963-02-26 / 47. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Jövonkre, terveinkre AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEG VEI TANÁCS NAPILAPJA XIV. évfolyam, 47. szám ÄRA: 50 FILLÉR 1963. február 26., kedd 9 népi egység jegyében Megyénk dolgosói a ssocialismusra, a békére szavaztak Riportereink jelentik a választásokról Az Országos Választási Elnökség hivatalos jelentése nem jelent semmiféle szenzációt: hogy dolgozó népünk, a választópolgárok mil­liói szinte kivétel nélkül a Hazafias Népfront jelöltjeire adja le szavazatát, —t ez előre lát­ható volt. A megyében lezajlott majd ötezer választói gyűlésen felszólalt sok ezer választó szavaiból már jó előre körvonalazódott, hogy népünk egyetért a párt és a kormány eddigi politikájával, továbbra is ezt a politikát kí­vánja támogatni, számon kérni, s azokat jelöli • parlamentbe, a tanácsokba, akik ezt a poli­tikát akarják és képesek sikerre vinni A népfront nagy győzelme azonban azt is jelenti, hogy a titkos szavazással, mintegy fel­kiáltójelet tettek a szavazók igenjeik mögé, nyomatékot, hogy valóban szíwel-lélekkel tá­mogatják a szocializmus sikeres felépítésére, a népi, nemzeti egység megteremtésére, a bé­ke megvédésére irányuló erőfeszítéseket. A riporter, aki bejárta a választás napján Heves megye minden járását, Városát, sok-sok köz­ségét, mindenünnen azzal az érzéssel távozha­tott, hogy az 1963. évi országgyűlési és tanács­választás a legteljesebb demokratizmus je­gyében, rendben, példás fegyelemben és meg­lepő gyorsasággal folyt le. Sehol és senki ver­senyt non szervezett! A szavazatokat nem lehet stopperórával mérni, az állampolgári kötelességet versenyfutással... De, hogy mé­gis spontán módon, gyorsan folyt a szavazás, az annak is kifejezője volt, hogy a választók már jó előre eldöntötték magukban, megsza­vazzák azokat a jelölteket, akiket a népfront javasolt, s akiket személyesen ismernek, mun­kájuk, magatartásuk alapján. Egerben volt olyan körzet, ahol reggel 7-kor már sorban álltak az emberek. Visontán a fiatalok jártak az élen, Abasáron fél kilenc­kor már volt olyan, nem is kis létszámú kör­zet, ahol minden választásra jogosult állam­polgár megjelent... A Mátravidéki Erőműben — ahol a választás napján sem szünetelt munka, teljes gőzzel dolgoztak az áramfej­lesztő kazánok, — 11 óra előtt megkezdhették a szavazatok összeszámlálását. Öregek és fia-; tatok, asszonyok, férfiak járultak az urnák elé, hogy szavazataikkal erősítsék népi rend-; szerünket, hozzájáruljanak a holnap még si­keresebb építéséhez. Vnnep volt ez a nap. Nemcsak a szavazó-; helyiségek dekorációja tette ünnepélyessé, ha­nem elsősorban és alapvetően maguk a vá­lasztópolgárok, akik a naphoz illő méltóság-; gal és komolysággal jelentek meg a szavazat-: szedő bizottságok előtt. Ünnep és mérföldkő:; összegezése az eddig végzett munkának, s egy-! ben elismerése is annak, ugyanakkor felha-; talmazás a nép vezetői számára, megbízatás,' hogy munkájukat a jóváhagyott politika i cél szellemében végezzék. Riportereink ezernyi feljegyzésre méltó momentummal találkoztak szerte a megyében ezen az ünnepi napon. Most ezekből nyújtunk át egy csokorravalőt: így szavaztunk, így vá­lasztottunk. így szavazott a nép saját maga sorsára, jövőjére! (Gy ...ó) Jövőnkre, terveinkre szavazott vasárnap az ország népe. Az egri 5-ös számú sza­vazókörbe Paulik Zoltánná kisgyermekét is elhozta, hogy tanúja legyen az ünnepélyes A megyeszékhelyen tét. A székeken itt is, ott is ül­dögélnek, azok, akik már le­szavazta1c, jólesik, a hideg után ez a ba­rátságos kör­nyezet. Fiatal házaspár jön. Mindketten a Hajtóműgyár­ban dolgoznak. Jutka lányuk — alig négy­éves — éktelen ordítására le­szünk figyelme­sek. A kicsi mindenáron be akarta dobni az urnába a maga készítette „szavazócédu­lát”. Amint mondja, az óvo­dában nekik el­magyarázta az óvónéni, hogy az anyukák, apu­kák hogyan fog­nak szavazni, s most ő is el­hozta a maga céduláját. Sze­rencsére peda­gógus is volt a bizottságban, kihívta a kicsi gyerekeket a folyosóra, s ke­gyes hazugság­gal megnyug­tatta, hogy a ki­csik abba. a do­bozba szavaz­nak, amelyik a kapun van. Pos­taláda volt, pillanatnak. Jutka beledobta a „szavaza­tát" és nyugodtan távozott. ★ — Jó napot kívánók! Eljöt­tünk Balázs nénihez az urná­val, hogy szavazatát leadhas­sa! — lépünk be Papp Andor­ral és Barna Gáborral, a két mozgó umással Balázs Sándo- rékhoz. — Hét hete beteg vagyok! Nagyon köszönöm, hogy eljöt­tek. De olyan beteg vagyok, hogy fel se bírok kelni. — Nem jó dolog a beteg­ség, de nagyon megkérjük, nézze át Balázs néni a listát és ha egyet ért, dobja be a szavazatát az urnába. — Ki ez a Gerzovics József, a mi tanácstagunk? — kérdi a néni. — Egy fiatal, agilis tanár- ember, tessék nyugodtan hoz­záfordulni, ha tanácstag lesz, és a néninek valami elintézni valója lenne. Reszkető, beteg kézzel hajtja össze a három cédulát, és nagy nehezen beleteszi az urnába. Kimerültén hanyatlik vissza. — Dehogy jöttek volna va­lamikor egy ilyen elesett, öreg asszony után! ★ Kilépünk a Zalár utcai be­tegházból, két tízéves fiú állja utunkat. Hónuk alatt vinyet­tával leragasztott láda. — Néni! Mit kell mondani a házaknál? — kérdi az egyik. — Nektek? Semmit! Miért? Mit akartok? — Szavazósdit játszunk, de ne tessék megijedni, csak az ismerősöknél! (Foto: Márkusz) ' A két gyerek, Tompa Béla és. Karanyic Laci, huncut mo­sollyal, de a legnagyobb mél­tósággal ballag befelé a házba. ★ A zeneiskolai szavazóhelyi­ségbe öreg néni tipeg be. Megkapja a cédulákat, be­megy a fülkébe, aztán kijön. Odahívja a szavazatszedő bi­zottság egyik tagját. — Kedvesem! Megtenné, hogy elolvasná egyenként a neveket ezekről a papirokról? Csak egyiket-másikat ismerem, maga biztosan tudja, hogy kik ezek! Leülnek egy padba, a bi­zottság tagja egyenként, hal­kan sorolja a néveket, s el­mondja, hogy ki kicsoda. A néni bólint, megköszöni, az­tán fogja az egészet, újra be­megy a fülkébe, és néhány pillanat múlva a lezárt boríté­kot dobja be az urnába. — Én mindig olvasom az újságot, jó ha tudom, kikre szavazok. Hat fiam és tizenöt unokám van! (ádám) Dormándi szavazók Kácsor Jánosné, az MSZMP Heves megyei Végrehajtó Bizottságának tagja, az Egri Vá­rosi Pártbizotts ■ s titkára, az elsők között adta le szavazatát a 3-as számú szavazókörben. Foga van az időnek. De a nap süt, már tavaszt ígér. Mo­solyognak az emberek, jókedvű beszélgetés hangzik végig az utcán. Ismerősök, szomszédok köszöntik egymást, a tanácsház felé igyekszenek a dorrnán- diák, A falu nagyobb része már leszavazott, pedig még a 10-es számjegyet sem érte el az óra­mutató. özv. Adám Istvánná, 70 év körüli, idős néni nyitja az aj­tót A bizottság tagjai közül ketten is elébe sietnek, báto­rítják, kedveskednek neki. A néni csdk áll, melle zihál, ki­csit reszkető kézzel kendőjét igazgatja. Nem lakik ő messze, de mégis távol. Amíg jobban bírta erővel, ebben a faluban semmi sem volt messze, de az elmúlt tél óta nem jár mär S sem boltba, sem szomszédolrü. — Eljöttem, lelkem, hogyne jöttem volna — köszön vissza a szives szóra. Pülátlan szeme rácsodálkozik a mellette álló­ra, aztán tűnődik magában, hogy Mari hangját hallja-e, aki az abonyi úton lakik, vagy talán a lánya lenne? Egy pil­lanatra meg is szédült, tálán azért olyan bizonytalan. De már semmi hiba, oldalt, a nagy ablakon át besüt a nap, egyszerre olyan jó meleg ve­szi körül. A tél sem olyan hideg, csak ennivaló, meg meleg ruha jus­son gyereknek, felnőttnek. De az megvan és ne is hiányozzék nálunk senkinek... És özv. Ádám Istvánná sza­vazata belehullt az urnába. (Folytatása a 2. aidakn.j — Bocsánat, egy pillanatra, Hegyi elvtárs! — Rögtön, elvtársnő, csak a telefon! — kisiet. Közben már a másik két szobában is csörög a türelmet­len vidéki hívás. Itt Heves je­lentkezik, tanácsot kér. Ott Gyöngyös jelent. Egyik szo­bából a másikba, egyik tele­fontól a .másikig, közben oda- odaszól nekem. — Azonnal! Csak egy pilla­nat! Látja, most meg Tarna- bod... Fél óráig néztem, vártam, aztán beláttam, hogy képtelen időt szakítani, hiszen percen­ként cseng a megye minden részéből, általában egyszerre négy-öt telefon. Ilyen volt a „főhadiszállás”, ahol a megyei választási elnökség várta az eredményeket, összesítette, s időnként tájékoztatta az or­szágos választási elnökséget. ★ — Hová? — kérdem a me­gyei tanács udvarán az egyik sofőrt. — Cifra téri óvoda — vála­szol Horváth László. Mert vasárnap csak ilyen ' távirati stílusban beszélget­tünk a szolgálatos gépkocsive­zetőkkel. Ügy is tudták, hogy ' miről van szó. Nem volt ko- [ csiirányító. Aki a választási 1 elnökségen, s a választókerüle- ' tekben dolgozott, az a gyorsa­ság érdekében mind használta a kocsikat. Szóval, Cifra téri óvoda. Gyerünk. A szavazóhelyiségben halkan ■ szól a rádió. Meleg hangulatú, i kedves terem, akik előkészí­tették, megérdemlik a dicsére­Még szombat este megbe­széltem az édesanyámmal, hogy úgy fél nyolc felé, együtt megyünk szavazni, mert síkos az út, nehogy elcsússzon. És vasárnap reggel, amikor a te- lefoncsengés felébresztett, anyám éppen akkor csukta az ajtót maga után. — Elmentem én, fiam! Első akartam lenni, de második let­tem. így is jó, csak nagyapád megérhette volna! Ennyire komoly az idősebb emberek számára? Ügy látszik, hiszen ők értek másmilyen sza­vazást is! Ilyen első élmény­nyel indultam egri körutamra hogy a szavazatszedő bizottsá­goknál meglássam, hogyan zaj­lott le a vasárnapi választás. ★ A Kertész utcai iskola előtl legalább tizenkét kocsi. Ebbő; kilenc C rendszámú, a szava- zóhelyiségek tömve. Néhánj kocsitulajdonossal beszélget­tem, mert tudomásom szerin' a lakóhelyhez legközelebb esc helyiségben volt a szavazas Ide autóval jönni?! — Az öregeket is elhoztam ne kelljen kimenni hozzájuk t népnevelőknek, meg aztán a; se utolsó dolog, hogy éppen : választás napján ennyi aut< fut össze egy körzetben! - mondja a bervai lakatos, é néhány perc múlva kiválik a: autósorból. — Most Lillafüred re megyünk! Ott töltjük a na pót! Délután két óra. A megye választási elnökségre kopogta tok be. Hegyi Jánost, a megye tanács vb-titkárát keresem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom