Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-10 / 7. szám

1963. január 16 , csütörtök NEPÜJSAG 3 fi ősei 240 ezer választó ’— Négyezer § elő só gyűlés — 12 országgyűlési képviselőt, 70 megyei, 275 járási, 290 városi és 39Sít községi tanácstagot választanak a megyében rV'jsíulltozi . a megyei váSissietási einökség elnöke és a választási bizottság vezető ;e ban. E számadatban természe­tesen nem szerepeinek azok a népnevelők, párt- és tömeg- szervezeti aktívák ezrei, akik tevékeny részt vállalnak a je­lölő gyűlések előkészítésében, szervezésében, s az egész vá­lasztás időszakában. Megyénk választópolgárai február 24-én 377 szavazókör­ben adhatják le szavazatukat. Egy-egy szavazókörre mintegy 6—700 választó jut. A szavazat­szedő bizottság tagjainak szá­ma közel kétezer, s ezek elő­készítése is a választási bizott­ság feladata. A választási bizottság na­gyon fontos feladata, hogy őr­ködjék a választás demokratiz­musa, törvényessége felett. Ar­ra törekszünk, hogy a leg­kisebb község választási kör­zetében is a különböző bizott­ságok tagjai pontosan ismerjék a választással kapcsolatos tör­vényeket, jogszabályokat. A törvényesség betartása már a névjegyzékek összeállításánál kezdődik. Ezért ellenőriznünk kell ezt a munkát is. Föl kell figyelnünk többek között arra is, a községekben és választó- kerületekben ki vannak-e füg­gesztve a választási szervek tagjainak nevei, lakcímei, van-e rendes hivatali helyiség és biz­tosítva vannak-e a technikai feltételek. Mindezek az előkészületek jó ütemben haladnak. Ezekben a napokban rendeljük meg a kü­lönböző nyomtatványokat, pia-; Icátokat, s mindazokat, az irato­kat. amelyekre a választás nap­ján lesz majd szükség. S ha elérkezik február 24-e, akkor következik munkánk befejező szakasza, a választás lebonyo­lításának ellenőrzése, az össze­sítések és jelentések készítése. Ma még viszonylag csendes az irodahelyiség. Egy írógép kattog csupán, s legfeljebb két • telefon cseng egyszerre. A vá­lasztás napján mintegy 30 em-; bér ügyködik majd az adatok ' feldolgozásán, tucatnyi telefon; közvetíti óráról órára a jelen- < téseket a községekből, járási ' székhelyekről, kattognak az [ írógépek, zúgnak a számológé- ; pék, hogy minél gyorsabban el- [ készüljön a végleges, összefog- • laló jelentés, — hogyan szavaz- ' iák Heves megye választópol, gárai. (márkusz) Ma. kezdődnek a jelölő gyű­lések, ahol a város, a falu, a körzetek lakói, üzemek, ter­melőszövetkezetek, állami gaz­daságok és gépállomások dol­gozol javaslatot tesznek: kiket vegyenek fel a szavazólistára a február 24-én rendezendő or­szággyűlési képviselők és ta­nácstagok választására. A vá­lasztás nagy és szerteágazó munkáját a megyei választási elnökség irányítja. Felkerestük Tóth Sándor elvtársat, a me­gyei választási elnökség elnö­két, tájékoztassa lapunk olva­sóit az elnökség feladatairól, munkájáról. — Elöljáróban arról sze­retnénk hallani, milyen mun­kát végez ezekben a napok­ban a megyei választási el­nökség? — A választások előkészíté­sének első részét a tanácsok végrehajtó bizottságai befejez­ték. Megtörténtek az összeírá­sok, s ennek alapján megálla­pítottuk, hogy megyénkben kö­zel 240 000 a választópolgárok száma. A választási elnökség egyik legfontosabb feladata ezekben a napokban, hogy irányítsa, se­gítse a jelölő gyűlések szerve­zését. Január 10. és 29-e között közel 4000 jelölő gyűlést tar­tunk a megyében. Ezeken a gyűléseken tájékoztatni akar­juk megyénk lakosságát, a vá­lasztópolgárokat az eltelt négy esztendő eredményeiről, beszá­molunk a tanácsok munkájá­ról, megbeszéljük a párt VIII. kongresszusának jelentőségét, célkitűzéseit. A jelölő gyűléseknek óriási jelentőséget tulajdonítunk. Nemcsak azért, mert ezeken a gyűléseken tesznek javaslatot a képviselőkre, tanácstagokra, sokkal inkább azért is, mert egy hatalmas, nagy találkozás­ra, egy nagy beszélgetésre lesz lehetőség a megye lakosságá­val. A közel 4000 jelölő gyűlé­sen több mint 150 ezer ember vesz majd részt, ez a megye lakosságának közel 50 száza­léka. Ilyen nagy létszámú hall­gatósággal, a megye választó­polgárainak mintegy 65—70 szá­zalékával találkozni, eszmecse­rét folytatni; megbeszélni kö­zös dolgainkat, igen megtisztelő feladat, s erre alaposan fel 'kell készülni a megyei elnök­ségnek. A jelölő gyűlések si­kere elsősorban attól függ, hogy a pártszervezetek, a Ha­zafias Népfront bizottságai, a helyi tanács és tömegszerveze­tek hogyan hangolják össze munkájukat a választások elő­készítésének időszakában. —- Megtudhatnánk, hány képviselőt és tanácstagot vá­lasztanak a megyében? — Heves megye , 12 ország- gyűlési képviselőt, 6 ország­gyűlési pótképviselőt, 70 me­gyei tanácstagot, 275 járási, 290 városi és 3936 községi tanács­tagot választ. — Mi lesz a feladata a me­gyei választási elnökségnek a jelölő gyűlések után? — Bőven lesz munkánk ak­kor is. összeállítjuk a képvi­selő-, valamint tanácstagjelöl­tek névsorát, ellenőriznünk kell a szavazatszedő bizottsá­gok megalakulását, a szavazó­helyiségek előkészítését, s gon­doskodunk a szükséges nyom­tatványok, iratok elosztásáról, s a választási törvénynekVneg- felelően orvosoljuk a jogos panaszokat. — És a választás napján? — A megyei választási elnök­ség feladata az előkészülettől kezdve, egész a választások be­fejezéséig, az eredmények közzétételéig, hogy őrködjék, vigyázzon a választások törvé­nyessége felett, gondoskodjék arról, hogy mindenütt zavarta­lanul folyjék a szavazás és a mi feladatunk biztosítani a szavazatok összeszámlálását is — fejezte be nyilatkozatát Tóth Sándor elvtárs. ★ A megyei tanács épületének egyik földszinti helyiségében serény munka folyik. Kattog az írógép, gyakran cseng a te­lefon, a falon Heves megye vá­lasztási térképe, az asztalon iratok, rendeletek, jogszabá­lyok. Ebben a helyiségben dol­gozik és készíti elő a választá­sokat a Heves megyei Tanács választási csoportja. A héttagú választási csoport munkájáról Varga Mihály, a csoport veze­tője, a megyei választási elnök­ség titkára tájékoztat. — A mi feladatunk a képvi­selő- és tanácsválasztások ad­minisztratív, technikai és szer­’ vezési lebonyolítása. Mindez nagyon sokrétű feladat. Járási és városi szinten is megalakul­tak a választási csoportok s így fánk hárul az ő munkájuk irányítása, s ellenőrzése is. A tanácsapparátus tagjain kívül 14 950 ember dolgozik a választási elnökségekben és a választókerületi bizottságok­A tömegek esztétikai nevelése nagyobb szerepet kap az ismeretterjesztésben Az esztétikai nevelés nagy jelentőségű közművelési fel­adat, s ebben az ismeretter­jesztésnek elsőrendű a szerepe. A TIT évente mintegy 5000 művészeti vonatkozású elő­adást rendez, s az érdeklődők száma egy-egy oktatási idény­ben már megközelíti a félmil­liót. Most újabb elgondolások­kal kívánják ezt az ismeretter­jesztési ágat fejleszteni. A munkások közötti művé­szeti és irodalmi ismeretter­jesztést a jövőben főleg a mun­kásakadémiák útján oldják meg. Az akadémiák szervezett­sége — jelenleg 1250 tagozaton 75 000-ren vesznek részt — jó alkalmat nyújt közös múzeum- látogatásokra és műemlékek megtekintésére. A közös szín­ház- és mozilátogatások után vitákat rendeznek a bemuta­tott alkotás értékelésére. Az üzemi olvasó- és könyvtár- mozgalmat is felhasználják a művészeti ismeretterjesztésre, továbbá műsorokkal, kiállítá­sokkal teszik teljesebbé az parlamentbe. A csaló választá­si törvény, s a kormánypárt és a hatóságok részéről megmu­tatkozó terror, megnehezítette az ellenzéki jelöltek küzdelmét. Addig, míg az ellenzéket min­den erővel gátolták, a kor­mánypárti képviselők minden támogatást megkaptak. Az egri kerületben például a kor­mánypárt hivatalos jelöltjével, dr. Nagy Jánossal szemben, dr. Erlach Sándor ügyvéd lépett fel ellenzéki programmal. Erlach propagandáját minden módon gátolták, Nagy János­nak viszont rendelkezésére ál­lott a sajtó, és az államhatalom is az ő oldalán volt. Még a vá­lasztás napján is reklámplaká- tos autója járta a várost és ke­rékpáros futárai cikáztak az utcákon. A választások előtt, Pálfy Dániel, az Ipartestületek Országos Szövetségének elnöke levelet intézett az Egri Ipartes­tület elnökéhez: • „A kormánypártnak a hiva­talos jelöltjét, dr. Nagy Jánost a legmelegebben ajánlom a vezérleted alatt álló ottani ipa­rosság jóindulatába és téged különösen kérlek, kövess el mindent, hogy a kormány je­löltjének megválasztása siker­rel járjon.” Egerben valóban Nagy János lett az országgyű­lési képviselő. A Bethlen-kormány terror­gépezete, főleg a választás utolsó szakaszában lépett mű­ködésbe. Ennek egy fő eszköze a gyűlések betiltása volt. Pél­dául Egerben az egyik, kor­án ánnyal szemben álló jelölt gyűlését azért nem engedélyez­te a rendőrkapitányság, mert azt „a késő délutáni órákra tervezték, így félő volt, hogy a gyűlések estig is eltarthat­nak, ami nagyon kritikussá tette volna a helyzetet a ke­reszténypárti külvárosokban”. Még a kormánypárti helyi lap is azt írja, hogy „Egyszer itt, másszor ott szakítják félbe a szónokot az ellenőrző hatósá­gok emberei. Megtörténik az is, hogy föl kell oszlatni egy- egy izgatott, zajos népgyűlést”. Tj ényes László ellenzéki * listával indult volna a pélervásári kerületben, azon­ban az ajánlási ívek után a hatósági közegek házkutatáso­kat tartottak, úgyhogy sok he­lyen csak a legnagyobb nehéz­ségek árán tudták a már alá­írt íveket megmenteni. Elállot- ták a kormány emberei a ke­rület székhelye felé vezető utat is, hogy nehogy kellő időben beadhassák a jelölési íveket. Az ellenzéki jelölt megbízottai gyakran az éjsza­ka leple alatt, kerülő úton mentek be a kerület székhe­lyére az ívekkel. Az egri választókerületljpz tartozó egercsehi bányászok ajánlási ívét Tóth Józsefnek kellett volna bevinnie Egerbe. Itt azonban letartóztatták és az íveket elvették tőle, s csak a bányász munkásság határo­zott fellépésének volt köszön­hető, hogy Tóthot szabadon engedték, az ajánlási íveknek azonban nyoma veszett; Ami­kor Fényes László egyik meg­bízottját leküldte Pétervásárá- ra, azt ott felszólították, hogy azonnal térjen haza Budapest­re, és ne merjen érintkezni a választókkal, mert ellenkező esetben őt is letartóztatják. A nyíltszavazásos rendszer bevezetésével a május végén megtartott választásokon az egységes párt győzelmet is aratott. A választások ered­ménye azonban világosan megmutatta, hogy a választási győzelmet csak a nyíltszavazá­sos rendszerrel sikerült Beth­lennek elérni. Budapesten és a nagyobb városokban, ahol a titkos szavazás volt élvény­ben, a szociáldemokrata párt, vagy más ellenzéki. párt győ­zött. A Kommunisták Ma­gyarországi Pártja az illegali­tás körülményei között még csak nem is gondolhatott a vá­lasztáson való részvételre. A párt tagjai általában a szo­ciáldemokrata pártot támogat­ták. A z 1922-es választásokon, bár az egységes párt erkölcsileg vereséget szenve­dett (viszonylag kevesebb sza­vazatot kapott), mégis győzött, s most már Bethlen szilárd parlamenti többségre és egysé­ges kormányzópártra támasz­kodva, hozzákezdhetett az uralkodó osztályok érdekében álló gazdasági konszolidáció mégvalósitásához. Dr. Nagy József Oieszéitjetés najijtdiuiilié szavazó r Heves megyében közel negyedmillió ember járul majd a szavazóurnákhoz: hogy eldöntse: bekerül-e a jelölt a köz­ségi, járási, megyei tanácsba, vagy az országgyűlésbe. Két­száznegyvenezer választópolgár mond tömör véleményt po­litikánkról, hegy helyeslí-e a pórt, és a kormány politikájáti egyetért-e vele, vagy nem, helyesli-e azokat a célkitűzéseket, amelyeket eddig követtünk, és azokat, amelyeket nemrég tűz­tünk magunk elé. Mert a szavazat elsősorban a célkitűzésekről mond vé­leményt, s csak másodsorban a jelöltekről. Nem becsüli le senki a jelöltek személyét, közismert dolog, hogy egy ember imponáló, vagy antipatikus tulajdonságai képesek befolyá­solni mások politikai állásfoglalását. De az idei választáson nem személyek „mérkőznek” a szavazatokért, hanem'a politikai irányvonal vizsgázik. A po­litikai irányvonal „tart” közvéleménykutatást: és a választási előkészületek is a majdani közvéleménykutatás jegyében történnek. Így a jelölő gyűléseken nemcsak a jelöltek sze­mélyes méltatására kerül sor — bár ez is nagyon fontos; lé­nyeges követelmény, hogy csak rátermett, tehetséges, a nép ügyéért tenni kész és képes férfiak és nők. kerüljenek a kü­lönböző szintű választott szervekbe —, hanem szó esik a párt és a kormány állásfoglalásairól, a nyolcadik kongresszus ha­tározatairól, a szövetségi politikáról, a demokrácia új pers­pektíváiról, a település, az üzem fejlesztéséről, az új ötéves terv célkitűzéseiről. A Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusi irány­elveit annak idején sokan megvitatták, sok figyelemre méltó megjegyzés, javaslat hangzott el. Az embereket foglalkoztat­ják a határozattá vált irányelvek: itt az új alkalom, a töme­ges alkalom, válaszolni kell problémáikra, kérdéseikre. És nemcsak válaszolni kell rájuk: nem „megfellebbez­hetetlen és csalhatatlan” válaszokra van szükség, hanem ér­vekre, elgondolkoztató, a megértést segítő, serkentő érvekre. Érvekre, az érvek parlamentáris körülmények között zajló „sportszerű” párbajára: ahol az előadó — a jelölő gyűlés szó­noka — megismerkedik a választópolgárokat foglalkoztató legfontosabb kérdésekkel, a választók pedig joggal igénylik azt, hogy a szónok megvilágítsa előttük a napi politikai élet nehezebben érthető problémáit, amelyeket nem tudott meg­győzően megmagyarázni a sajtó, a rádió, a televízió —, s az élő szó szüliségéltetik. Vita, beszélgetés alakul ki a gyűléseken. A vita vezető­jének, a szónoknak tisztában kell lennie azzal, hogy a szövet­ségi politika, a dogmák és a szektásság átkától megszabadult közélet mit kíván attól, aki a különböző műveltségi szinten álló, különböző társadalmi rétegekhez tartozó választók előtt ismerteti a párt politikáját. Tisztában kell lennie azzal, hogy nem választási „csatára”, választási „harcra” készülünk — nincs számottevő erő, amely ellen fel kellene lépnünk. így a választási jelölő gyűlés nem kortesgyűlés, ahol harcias, fana­tizmustól fűtött emberek „tüzelik” egymást, ahol jelentős osztályerők képviselői csapnak össze: hanem beszélgetés, ter­mékeny vita, nézetek tisztázása: felnőtt emberek esz­mecseréje. Mert a vitában nem kell „ellenséget” keresni, és mm kell a választóknak fűt-fát ígérni, — amit úgysem tudunk betartani. ígérni — felnőtt embereknek — nem szoktak olyant, amit úgysem lehet teljesíteni. Nem is várnak ilyent a választók, többre becsülik az őszinte szót, mint a felelőtlen demagógiát. És nemcsak a felesleges ígéretek mellőzése mu­tatja, hogy felnőtt emberek eszmecseréje a jelölő gyűlés: itt valóban átgondolt, súlyos, ésszerű érvek kerüljenek majd a serpenyőbe: amelyeket mi is komolyan veszünk, amelyek nem dőlnek össze a bírálat, a vita hevében, amelyek minden te­kintetben kiállják a próbát, amelyeknek nemcsak filozófiai fedezetük van, hanem a napi élet is bizonyítja helyességüket, A majdnem negyedmillió választó február huszonnegye­dikén „írásban” alkot véleményt. Tekintélyes részük már előbb kifejti nézeteit a jelölő gyűléseken, beszél arról, hogy helyesléssel fogadja a pólitikai élet újabb fejleményeit, vagy nem érti egyes mozzanatait, esetleg fenntartásai vannak. Beszél — és vitatkozik. S a vita nem, fejeződik be azzal hogy a gyűlés elnöke berekeszti a tanácskozást. Folytatódik az üzemben, a hivatalban, a szérűben, és otthon, a családi, vagy baráti körben. Hullámai elérik a rokonokat, ismerősöket, —• azokat is, akik nem vettek rész a jelölő gyűlésen. A vita „utó- rezgéseibe” beleszólnak azok is, akik nem kértek szót a jelölő gyűlésen. A szerénységből, félszegségből hallgató legifjabb választók, akik mind a tizennyolc évüket a felszabadult Ma­gyarországon élték, s itt szereztek szüleiknél magasabb kép­zettséget, képesítést: akik véleményének éppen ezért súlya, tekintélye van, akiknek politikai arculatát már a mi korunkban formálták, — s egy kicsit talán a mi eszményeink szerint. Fontosak az utórezgések is. „Finomítják”, tovább moti­válják a választók véleményét, nézeteit: és lényegében apt je­lentik, hogy a jelölő gyűléseken a távol maradók is részt vesz­nek. — Nem „maradnak el” a szavazást megelőző „politikai előkészítőről”. De a leglényegesebb: a jelölő gyűlés. A jelölő gyűlés: ahol az utórezgések is megkapják a „kezdősebességet”, ahol a vitához ki-ki megszerezheti az útravalót. Ahol, kialakul az az „alaphang\ megkezdődik az a tisztulás, amely termékeny- nyé teheti a későbbi, szűkebb körben zajló spontán vilálcat. Ahol nagyrészt eldől, hogy céljainkkal tisztában levő, azokat helyeslő, (vagy elutasító) polgárok szavaznak februárban, akik szívükre és érteim,ükre hallgatnak, amikor választanak: vagy „fejbólintó jánosok” járulnak az urnákhoz. Krajczár Imre A húsharomfi-termdést ezer vadonnal, a tojástermelést százmillió darabbal növelik az idén akadémiák programját. A falusi akadémiákon első­sorban az irodalmi témák szá­mának gyarapodása örvende­tes. Irodalmi kérdésekről évente több mint 150 000 falusi hallgat előadást. Legnagyobb­részt a magyar irodalom nagy alakjainak — Petőfinek, József Attilának, Móricz. Zsigmond- nak — munkásságát és mai irodalmunk eredményeit isme­rik meg. A jövőben a paraszt­ság esztétikai nevelésénél kü­lönösen nagy gondot fordíta­nak a népművészeti hagyomá­nyokra. Itt az ismeretterjesz­tés azt a fontos feladatot kap­ja, hogy — a népművészeti társadalmi gyűjtőmozgalom kiszélesítésével — segítsen megtalálni a népművészet he­lyét a falu kultúrájában. Figyelembe veszi a TIT az utóbbi éveknek azt a tapaszta­latát is, hogy a hallgatók egyre élénkebben érdeklődnek a mo­dern művészeti problémák iránt. A filmművészeti ismeretter­jesztésben is az igényesség, a í közízlés fejlesztésére törekszik i a társulat. Az országban 30; {filmbarát kör működik, ame-! f Ivekben több mint tízezren; i hallgatnak havonta kétszer f filmesztétikai, filmtörténeti £ előadást. A, színházlátogató kö- ízönség művészi hozzáértésének J bővítésére — a József Attila i Szabadegyetemen korábban {beindított színházművészeti {tagozat mintájára hasonló so- írozatokát kívánnak bevezetni Ja színházzal rendelkező na- égyobb városokban is. (MTI) •sara alkalmas, korszerű tojó­házat. Ezekbe a gazdaságokba mintegy 200 000 leghorn jelle­gű hibric’.iércét, tyúkot össz­pontosítanak étkezési tojás ter­melése céljából. A tojótörzs«k kiszállítását máris megkezd­ték, s tavaszra teljes kapaci­tással megkezdik működésü­ket az új szövetkezeti „tojás- gyárak”. Néhány község ház­táji tenyészetét úgynevezett egyhasznú tojóhibridekkel ja­vítják fel. Ezekből a speciális fajtákból egyelőre húszezret adnak át a termelőszövetkeze­ti tagoknak, esen-takarmány ellenében pedig 100« vjigcmnyi különleges tojótápo* is rendel* kezésükre bocsátanak. főleg a húsba romfi-nevelés és a tojástermelés előirányzatait emelték az előző évekhez képest. E szerint az idén országosan 1000 vagonnal több húscsibéi adnak majd közfogyasztásra, illetve feldolgozásra a terme­lőüzemek. A vágóbaromfi állami felvásárlása 500 va­gonnal emelkedik. A tojáster- melésben 100 millió darabos termelési és 50 milliós felvá­sárlási növekedést ir elő a terv. A fokozott árutermelési igé­nyekhez az állam megadta, 1í-# letve megadja a szükséges tá­mogatást. Az idén 45 termelő­szövetkezeiben építenék egyen­ként 5—10 000 tyúk befogadá­Az utóbbi években erőteljes fejlődésnek indult a magyar baromfitenyésztés. Elsősorban nem az állománylétszám fej­lesztése, hanem a tenyésztés, valamint a tartási körülmé­nyek korszerűsítése és a régi­nél gazdaságosabb, speciális fajták, illetve azok hibridjei­nek elterjesztése volt a cél. Mint a Földművelésügyi Mi­nisztérium kisállattenyésztési osztályán tájékoztatásul közöl­ték, a jelenlegi 26,5 milliós létszám csak valamivel halad­ja meg a múlt évi állományt, a szocialista szektor részará­nya azonban a tavalyi 2,7 mil­lióról 3.3 millióra nőtt. Az idei fejlesztési tervben

Next

/
Oldalképek
Tartalom