Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-19 / 15. szám
1983. január 19., szombat NÉPCJSAG 5 dl íieköleei kötujMtávluut... Száz éve születeti Szeráfimovics A mikrobusz befordul az iskola udvarába. Az utasok kiszállnak, s a könyvcsomagokat beviszik a könyvtárba. Itt kapott helyet a bekölcei községi könyvtár — az iskolában. A könyvtár: világos, parkettás szoj>a, pasztellszínű falakkal. Az ablakot hófehér függöny takarja, a falak mellett divatos, világos színű könyvállványok. Sárgásbarna fényezett deszkalapokból áll a „pult”, a virágtartó — ilyen bútorokat bárki szívesen elhelyezne a saját lakásában is. Nyoma sincs valamiféle „kincstári” mordságnak, szabvány kölcsönözte merevségnek. Nem is lehet itt szó szabványról, „szériáról”, legalábbis egyelőre nem, hiszen most még csak a bekölcei könyvtárba költöztek be ezek az új vonalú bútorok: évek kellenek ahhoz, míg minden község könyvtára ilyen „belsőt ölt”. Az új könyvek — amelyeket a megyei könyvtár mikrobusza hozott — még a csomagokban vannak. Nincs is idő felrakni őket a polcra: .jönnek az olvasók, a könyvtáros, — Paulik Gézdné, tanítónő — lélegzetvételnyi időhöz sem jut. Nem tudja megkérdezni a „vendéget”, hogy tetszett-e a könyv, a látogató is hiába kéme, mit is ajánl: az új esztendő első könyvtári napján , annyian jöttek könyvért, — nagy a zsw- foltság, mindenkivel egyszerre kellene foglalkozni, mindenkitől egyszerre kellene érdeklődni, mindenkinek „ugyanokkor” kellene új könyvet „ajánlani”. És: most az első napon, minden látogató ismét beiratkozik — hiszen a naptári évvel együtt a könyvtári tagság ideje is lejárt: meg kell újítani. A könyvtáros most „állja ki” a harmadik „újévi rohamot” — két éve vezeti a községi könyvtárat. Az első „új esztendő” nagyon békésen telt el: hiszen, amikor „átvette” a könyveket, csak negyvenhat olvasóról beszéltek a statisztikák. Tavaly kétszáztizenhatan iratkoztak be: s nagy részük már az első kölcsönzési napon ismét jelentkezett. Az alacsony, szőke fiú, hetedikes. amikor belép, nem törli gyében „elfogadták” az aján- le a lábát: a szőnyegeken ott-latot. A könyvtárosok nem ta- mnrad a nyoma. A másik fi-láltak gyárat, nagyobb vállaA z Októberi ** követő ök már választottak: keztt „pult” előtt, gy címezte ti. Az iskolában talán a nevelőnek kell szólnia, hogy Utánad én olvasom el! fáradjon vissza a lábtörlőig, itt elég az iskolatárs szava is, a környezet segít „jobb belátásra bírni”. A „környezet” tervei nem Bekölcén születtek. Német szaklapban fedezték fel a megyei könyvtár munkatársai az új, praktikus, ízléses berendezés vázlatait: ilyeneket ajánlottak a német könyvtárügy irányítói az NDK falvainak könyvtáraiba. — És Heves mekben a könyv. Sorba állnak a latot, amelyik „kivitelezte” volna az ötletet: egy vállalkozó szellemű, új formák iránt fogékony kisiparos készítette el a bútorokat. A tavasszal körülbelül húsz falu kap hasonló bútorzatot: az új ötéves terv végére valamennyi könyvtárukba ilyen székek, asztalok, polcok kerülnek — mondja a megyei könyvtár helyettes vezetője. Az idei „bútorozás” körülbelül háromszázezer forintba kerül. És mit adnák a községi tanácsok? —- Helyiséget, kifestett, be- fűtőtt, világos helyiséget. És természetesen: a községi tanácsok — mint eddig — is támogatják, helyesebben: fenntartják a könyvtárakat De a „fenntartásban” is segít a 4 megyei könyvtár. A könyveket — amelyeket a mikrobusszal hoztak — a megyei költségvetés terhére vásárolták. És akik a következő „kölcsönzési napon” is eljönnek a könyvtárba: már az újdonságokat is megtalálják a polcokon. (krajezár) Forradalmat polgárháború éveiben már kialakulóban voltak azok a jellemző vonások, amelyek az új szovjet irodalom megteremtéséhez hozzájárultak. A polgárháborúbcM gazdag tapasztalattal tértek vissza az írók, hiszen Furmanov Csapajevnek volt komiszárja, Fagyajev a Távol-Keleten küzdött a partizánok között, Suhov pedig a Don mentén harcolt a fehérgárdisták ellen. Az új kor azt kívánta ezektől az íróktól, hogy olyan műveket írjanak, amelyekben kifejezésre jut a forradalomban és a polgárháborúban vívott küzdelem. Űj típusú hősre volt szükség, akit a rendíthetetlen elvi hit, hősi bátorság és szilárd akarat jellemeztek. Már a forradalom előtt olyan nevek fémjelezték az orosz irodalmat, mint Gorkij, Majakovszkij, Brjuszov, Biok, Jeszenyin, a 20-as években olyan írók váltak híressé, mint Alekszej Tolsztoj, Ehren- burg és még mások. A forradalmat és a polgárháborút követő kor tematikájában két jelentős témakör szerepelt: a polgárháború és az újjáépítés hősies erőfeszítéseinek. megszólaltatása. Ekkor írta Fagyajev a Tizenkilencen című művét, Furmanov Csapa- jev című regényét, amelyekben először jelentek meg olyan hősök, mint Levinszon és Csapa- jev, akiket már az új kor követelte hősök közé sorolhatunk. A polgárháború témájával foglalkozott az orosz-szovjet irodalom, egyik erőteljes alkotója, Szerafimovics is, Vasáradat című regényében. Szerafimovics azok közé az írók közé tartozott, akik már a forradalom előtt is alkottak, de igazán csak a forradalom után váltak — éppen a forradalmi mozgalomban való részvételük miatt — elismertté és híressé. A lekszandr Szerafimovics 1863. január 19-én, száz évvel ezelőtt született egy kozák faluban, katonai családból. Apja halála után, már gimnazista korában munkát kellett vállalnia, hogy a család eltartásában segítsen. Már gimnáziumi évei alatt olvasgatta a forradalmi demokraták (Belihszkij, Csernisevszkij) műveit, majd a pétervári egyetemen, ahová 1883-ban iratkozott be, egy forradalmi körben megismerkedett a marxizmussal is. Nagy hatással volt rá Lenin bátyja, akit a III. Sándor cár elleni merénylet miatt felakasztottak. Szerafimovics az egyetemen egy forradalmi kiáltványt szerkesztett, amiért 1887-ben letartóztatták és száműzték. Irodalmi működését már a 80-as években megkezdte, 1889- ben jelent meg első elbeszélése. Jégtáblán címmel. Ezután, bár állandó rendőrfelügyelet alatt volt. töretlen akarattal alkotott. s 1901-ben megjelent első elbeszéléskötete. 1902-tői Moszkvában élt, ahol megismerkedett Gorkijjal és a haladó irodalmi körökkel. Az Októberi Forradalmat örömmeh üdvözölte, 1918-ban tagja lett a kommunista pártnak. A polgárháborúban a Pravda tudósítóiéként vett részt, ahol közelről megismerkedett a forradalmi néppel és olyan gazdag tapasztalatokat szerzett. amelyek segítették élete fő művének, a Vasáradéinak megírásában. Nagy kedvvel és töretlen bizalommal vett részt a szovjet irodalom szervezésében, mindig azokért az eszmékért küzdött, amelyek a haladást szolgálták. A Nagy Honvédő Háborúban cikkeivel, tudósításaival támogatta a nép küzdelmét. Közben másik művének, a Kolhoz mezőknek írását is megkezdte, de befejezni már nem tudta. 1943-ban Sztálin- díjjal tüntették ki. ÍVJ ég megérte a Vörös Hadsereg győzelmét, aktívan részt vett a háború utáni élet helyreállításában, és 1949-ben, egy hosszú és küzdelmes élet után halt meg. ■ Már a forradalom előtt írt műveinek állandó témája volt a munkásság, a parasztság és a városi szegénység élete. Korai alkotásairól elismerően nyilatkozott Korolenko és Leo Tolsztoj is. Ezek a művei telve vannak optimizmussal, a nép Szerencsés lottónyertesek Kellemes meglepetéssel kezdődött az új év Tóth Mihály detki és Kerek József gyön- gyössolymosi lakosoknak. Az első játékhéten négyes találatot értek el. A nyeremény összegét, fejenként 47 620 forintot, tegnap vették át az OTP gyöngyösi fiókjánál. — Az igazat megvallva, magam sem reméltem ekkora szerencsét — nyilatkozik örömmel Kerek József. — Hetvenéves vagyok, a pénzt házépítésre használom fel. De más házak ajtaján is kopogtatott a szerencse az új év első heteiben Gyöngyösön és a járás területén. A lottó tárgy- nyeremény-sorsolásán Polder Zsuzsanna mosógépet és centrifugát nyert, Toldi József né pedig padlókefélő gépet. Az OTP lottózó kollektíváját sem kerülte el Fortuna istenasz- szony, lemezjátszót nyertek és egy ezerforintos utalványt, lemezek vásárlásához. győzelmébe vetett rendíthetetlen hitlel. Az első világháborúig" megjelent művei közül legjelentősebb á Város a sztyeppén című regénye, amely egy vasútépítés leírásában mutatja lie a dolgozók és a tőkések érdekeinek összeütközését. A polgárháború idején Forradalom a fronton és A front mögött cím alatt foglalta össze cikkeit, amelyek a polgárháború eseményeinek hiteles tükörképei. Mindezek mellett Szerafimovics fő műve az 1924-ben megjelent Vasáradat. A regény témája a polgárháború egyik hősi epizódja, a Taman-hadse- reg kitörése Gyenyikin fehérgárdistáinak szorító gyűrűjéből. Trockij árulása következtében a bolsevíkok déli frontja felbomlott, és Ukrajnában Gyenyikin jelentős hatalomra tett szert. így került sor a Ta- man-hadsereg bekerítésére, amely hősies küzdelemben „vasáradattá” kovácsolódva tört ki az ellenforradalmárok közül. Ez a hadsereg kezdetben nem hasonlított egy vasáradathoz, a fegyelmezett katonákhoz a fefiérek elöl menekülő parasztok is csatlakoztak, akiket ekkor még csali a félelem és a rokonszenv kapcsolt a vörös katonákhoz. Ez a menekülő és kezdetben széttagolt, majd fegyelmezetté váló tömeg Szerafimovics regényének a hőse. Az író azt mutatja be, bogy a forradalmi öntudat kialakulása a céltalanul menekülő tömeget hogyan alakítja egyetlen szilárd hadsereggé. A forradalmi erőt, öntudatot az író Kozsuh személyében ábrázolta. Ez a cári hadsereget is kipróbált, paraszti származású hős azért tudja a széttagolt tömeget eggyé kovácsolni, mert maga is1 a népből jött, a nép tette őt vezetőjévé. Czerafimovics regényé- . nek hibái mellett is (a parasztság és munkásság viszonyának ábrázolása) nagy jelentősége van. Ez a mű is a kialakuló, új, szocialista irodalom áramában fogant. Nagy Sándor Mínusz 25 fokot mértek Egerben Egerben, a Szőlészeti Kutató Intézet meteorológiai állomásán pénteken reggel mínusz 25 fokot mértek a talaj szintjén. Az illetékesek elmondották, hogy hosszú évek óta nem volt ilyen tartós hideg és nem mértek ilyen alacsony hőmérsékletet. A már egy hete tartó erős hideghullám a vetésekben nem tesz különösebb kárt, mert szerencsére, vastag hótakaró borítja a határt. Az erdőgazdaság szakemberei elmondották, hogy a kemény hidegtől különösen az erdők és mezők vadjai szenvednek sokat és számítani lehet arra, hogy. a gyenge, vagy beteg állatok elpusztulnak az erős hideg következtében. Az erdészek gondoskodtak a Mátra és a Bükk vadjainak etetéséről és nagy mennyiségű makkot, szálas takarmányt szállítottak ki az etetőkbe. A meteorológiai előreielzések szerint, az elkövetkezendő napokban lassú enyhülés várható. Menetrendszerű fagyoskodás hogy a kommunistákra és a baloldali szocialistákra vasárnap legalább 25 százalékkal több választó szavaz majd, mint 1959-ben és valószínű, hogy a baloldali blokk szavazatainak száma meghaladja majd a 170 000-et.” Itt említjük meg, hogy 1959- ben 142 578 osztrák állampolgár szavazott a baloldali blokkra. Az osztrák burzsoázia antidemokratikus választási törvénye mégis kiszorította a kommunistákat a törvény hozás bóL Az 1962-es választásoknál is előtérbe került az a veszély, hogy a baloldali blokknak gyakorlatilag akár félmillió szavazata is veszendőbe mehet, ha a blokk egyetlen választási körzetben sem éri el az antidemokratikus választási törvényt, szavazatszámlálási matematikája által megkövetelt,- úgynevezett „alapmandátumhoz” szükséges rendkívül nagyszámú szavazatot. A baloldali blokk esélyeit a választásokon azért tartják általában kedvezőeknek, mert az időközi választásokon a baloldali blokkra adott szavazatok 20—40 százalékkal emelkedtek. Űj kommunista képviselők kerültek be a helyi önkormányzatokba és 158 000 osztrák választópolgár sajátkezű aláírásával ellátott beadványában követelte a kormánytól a kommurrcn-s-otlenes választási törvény módosítását. A koalíciós kormány azonban nemcsak ennék a követelésnek teljesítését utasította vissza, hanem a diszkriminációs rendszabályok újabb hullámát indította meg a baloldali blokk ellen. Bécs város hatóságai kommunista választói gyűlést tiltottak be, a rendőrség választási röpirato- kat kobozott el, a posta megakadályozta a kommunista Volksstimme vidéki terjesztését. A hitlerista diktatúra rémuralma óta ezúttal először fordult elő Ausztriában, hogy a kormány — amely még a nagynémet utánzatu, új nácigyanús „szabadelvűeket" is a rádió; mikrofonok és a televíziós felvevők elé engedte, teljesen kizárta a választáson induló baloldali képviselőjelöltjeit a rádió és a televízió propagandájából. A választási kampány finisében valóságos hisztériába csapott a baloldali blokk térnyerése miatt megriadt polgári pártok kommunistaellenes hajszája. Nyílt sajtókampány robbant ki az Express körül, amelynek szerkesztője interjú- sorozatot készítve a választással induló pártok vezetőivel, nyilatkozatot kért Johann Koplenlgtől, az Osztrák Kommunista Párt elnökétől is. Az interjú közlését azonban a lapra befolyást gyakorló szocialista párt az utolsó pillanatban betiltotta. A választások eredményei 'V A baloldali erők sikereinek ellenére is a kapitalista választói gépezet kivívta sikereit. 4 805 000 szavazásra jogosult osztrák állampolgár megválasztotta az új parlament 165 képviselőjét. A kormányalakításnál szorongatott helyzetbe került szocialisták köpönyegforgató, elvtelen politikájuknak köszönhetik a mandátumveszteséget. Pozíciójukat nem tudták védeni a néppárttal szemben, mert támadásuk fő erejét a kommunistáit és baloldali szocialisták ellen irányították. A kommunisták térnyerése miatt aggódva, a választás előtti napokon, olyan hisztériáig fokozták a kommunistaellenes uszítást a bécsi üzemi munkások körében, hogy a kommunisták és baloldali szocialisták, bár Karintiában, Stájer- országban a többi között Klagenfurtban, Eisenerzben és más ipari városokban 20—40 százalékkal növelték szavazataikat. Bécs négy választókörzetében 5000 szavazattal kevesebbet kaptak, mint amennyire a hirtiedt „alapmandátumhoz” szükségük lett volna. Az alapmandátum hiányában az antidemokratikus választási törvény teljesen megfosztotta parlamenti képviselőitől a baloldali blokkra szavazó 135 000 osztrák választót. Míg a kormánypártok átlagosam 25—25 000 szavazattal jutottak egy-egy mandátumhoz, a baloldali blokkot, amelyet 135 000 szavazatával legalább öt mandátum illetett volna meg, teljesen elütötték a parlamenti képviselettől. Mi sem bizonyítja világosabban a kapitalista választási gépezet igazságtalanságát. Idézzük újra a nyugati tudósítást, ezúttal az angol hírforrásból: A londoni rádió 1962. november 19-én adott áttekintést az osztrák választások eredményeiről. Hangoztatja, hogy „alig van Európának még egy országa, ahol a szavazók olyan következetesen kitartanának politikai pártjaik mellett, mint az osztrákok. 1918 óta Ausztria szinte teljesen egyenlő két részre oszlik, a szocialista és néppárt között. 1938 előtt ez a megosztottság gyenge, ingadozó kormányokat juttatott hatalomra. 1945 óta a néppárt és a szocialista párt közötti koalíciós kormányokkal hidalták ót ezt a szakadékot...” Azonban még a londoni rádiónak is „meglepetés számba megy, hogy az Osztrák Kommunista Pártnak nem sikerült egyetlen mandátumot sem szereznie”. Mindezek ellenére pozitívnek kommentálja a választások eredményeit, „igazi de- mokratikus”-nak nevezi az osztrák helyzetet. Figyelemre méltó viszont, az a sötéten látás, (bizonyára nem a londoni köd miatt), amely enyhén szólva rendkívül ironikusan hangzik. (Az osztrák politikai rendszer bizonyára a csodálat és az irigység tárgyát képezi a Habsburg-birodalom tagjai, így például Magyarország és Csehszlovákia számára, ahol a nép végleges függetlensége ellenére, nem választhatja meg szabadon kormányát...) és egyáltalán nincs szava (mármint a magyar népnek: a szerző) a kormáhy politikájának kialakításában. Ez az angol állásfoglalás már sokkal több, mint sötétenlátás. Ide illik az a jó magyar közmondás, hogy „más szemében a szálkát is keresi, magáéban a gerendát is feledi.” Ezek a legutóbbi sorok Is azt mutatják, hogy Nyugaton a népek érdekeit teljesen nélkülöző választási formák leplezésére hazug, demagóg szavakkal vezetik félre a kapitalista országok dolgozóit és hamis tényeket vallanak a virágzó, szocialista országokról. Egerben most váltják ki az Állatforgalmi Vállalat telepén a szakszervezeti utalványra vásárolható sertéseket. Tegnap rengetegen voltak az „érdekeltek”, s mivel azok, akik a névsor végén „állnak”, (úgyis csak később kapják meg a sertést), bementek a tihaméri állomás várótermébe — melegedni. A húszfokos hideg után mennyországnak tűnt a szélvédett váróterem: de a várakozók nem sokáig élvezhették a meleget, megjelent az állomás egyik alkalmazottja, s közölte a melegedőkkel, hogy a helyiségben csak a vonat indulása C érkezése idején lehet tartózkodni. Mivel a legközelebbi vonat csak fél háromkor jön — kitessékelte a hidegbe az embereket, és bezárta az ajtót. Mert közben nem jött egy fél személyvonat sem. ... és az állomás dolgozója az emberiesség kívánalmait is a menetrend adataihoz igazgatta. Megnyugtatta lcl- kiismeretét, amint megpillantotta az üres várótermet és a fagyoskodő embereket. — zár.
