Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-19 / 15. szám
NÉPÚJSÁG 1983. január 19., szombat Megyénk mezőgazdasága az 1963. év küszöbén írta: TAMÁS LÁSZLÓ, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője VJ cgyénk mezőgazdasági termelésének alapvető irá-*** nyát mezőgazdasági termelőszövetkezeteink termelési helyzete és perspektívája határozza meg. Ezért nagyon fontos a mezőgazdasági termelés és árutermelés szempontjából termelőszövetkezeteink termelési színvonalának, gazdaság) helyzetének állandó fejlődése. így biztosítható teljes mértékben a mezőgazdaság termelése és ájutermelési terveinek maradéktalan teljesítése és ezzel együtt a tsz-tagság megfelelő jövedelme is. Az ezzel kapcsolatos tennivalókat emeli ki a megyei pártbizottság 1962. december 28-}, a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozata. A megye tsz-eí az előbb ismertetett elvek alapján megvizsgálják, hogyan gazdálkodtak az 1962-es évben. Zárszámadást készítenek munkájukról, annak eredményéről. A vagyonmegállapító leltározás, a termelés, értékesítés és sok- más gazdálkodási ténykedés lezárása megtörtént. Most már a mérleg elkészítésén, vagyis a. végső számvetésen a sor, amelyről írásban és szóban minden tsz vezetősége jelentést tesz a, tsz-tagságnak. Az eredmények felsorolása mellett 0 zárszámadást beszámolók fel kell, hogy tárják a nehézségeket. Meg kell világítani, hogyan akarnak jobban gazdálkodni az előző évinél, kérve a tsz-tagság (a közgyűlés) jóváhagyását és felhatalmazását a vezetőség jövőbeni tevékenységéhez. Érdemes a zárszámadás előtt néhány szóval értékelni, hogy 1962-ben a megye tsz-ei hogyan hajtották végre a reájuk háruló feladatokat, hogyan éltek lehetőségeikkel és a tsz-tagság bizalmával a vezetők. Minden elbizakodottság nélkül elmondhatjuk, hogy megyénk tsz-ei, mint mezőgazdasági szocialista nagyüzemek, megszilárdultak és ezért meg tudták és a jövőben is meg tudják oldani (kevés kivételtől eltekintve) a rájuk háruló feladatokat. rr érméi ószövetkezeti parasztságunk túlnyomó többsége A megtalálta a tsz-ben számításait, aminek következményeként mind több egyszerű tsz-tag vallja azt a nézetét, hogy dolgozó parasztságunk felemelkedésének egyedül járható útja a mezőgazdasági szocialista nagyüzem, a tsz. Mezőgazdasági nagyüzemeink fejlődését világosan mutatja az a tény, hogy bár az 1961-es aszályos időjárás után az 1962-es év még inkább aszályos volt, mégis emelkedtek a termésátlagok a növénytermesztésben — a nehézségek ellenére —, fejlődött valamelyest az állattenyésztés is. Mindezek együttes eredményként néhány cikk kivételével (szőlő, gyümölcs, burgonya, napraforgó, tojás) teljesítették a tsz-ek árutermelési tervüket. Ez alapjául szolgált a közös vagyon tervben meghatározott, nagyobb ütemű fejlesztésének, valamint az egy tagra eső jövedelem gyarapításának. Megyénk helyzetét ezenkívül nehezítette a kora tavaszi nagymérvű fagykár}!! amely úgyszólván az egész megye szőlőterületét érintette. A fagykár következtében a várható termés 60 százaléka kiesett A nyári gyakori jég, stb. ^ is oly nagy károkat okozott, hogy az Állami Biztosító közel 20 millió forintot fizetett ki kártérítés címén. Mégis elmondhatjuk, hogy a területet (még az elfagyott szőlőterületet is) szorgalmas termelőszövetkezeti parasztságunk, példamutatóan megművelte. Ez világosan mutatja, hogy javult, tsz- einkben a vezetés, javult a munkafegyelem, az egész gazdálkodást rendszer és ezzel együtt javult tsz-parasztságunknak a nagyüzembe vetett bizalma is. Nem egy kételkedő jelentett« ki a zárszámadások előkészítése sorún: nem is gondolták, hogy a szocialista mezőgazdaságban, a közös összefogásban ilyen erő rejlik. Az egyéni gazdálkodás idején, ilyen katasztrofális időjárási viszonyok között, mint amilyen az 1962-es év volt, nagyon sok paraszt igen komoly megélhetési gondokkal küzdött. Ezzel szemben szocialista mezőgazdaságunk egészében teljesítette terveit, mert ami kiesett gyümölcsnél, szőlőnél, stb., azt sikerült pótolni más növényféleségeknél. Ezt világosan mutatják a termelési adatok. Af főbb növények termésátlaga: 1961 1962 tény tény Búza 10,4 10,4 Rozs 7.4 7,7 Őszi árpa 12,8 12,4 Tavaszi árpa 7,7 13,— Kukorica 7,8 11,— Burgonya 31,8 38,— Cukorrépa 85,4 100,— Lucemaszéna — 14,— Vőröshere — 12,— Szőlő 21,— 10,2 Bár termelési tervüket a tsz-ek az átlagtermések terén nem tudták teljesíteni, a kimutatásból világosan kitűnik, hogy 1962-ben sokkal jobb volt az átlagtermés a főbb növényeknél, mint 1961-ben. Mivel az időjárás rosszabb volt az előző évinél, ezért az eredmény a jobb művelésnek köszönhető. A főbb mezőgazdasági termékek felvásárlásának alakulása 1961—62. évben: Termék: m. & 1961 terv 1962 % Hízott sertés db 42 356 44 000 50 939 114,— Vágómarha db 14 275 11 000 12 751 115,— Tej hl 135 769 129 800 138 370 107,— Tojás db 8 668 10 000 773 77,— Baromfi vg 73 57 80,3 140,— Kenyérgabona vg 3122 3 290 3 292 100,— Tak.-gabona Vg 458 550 756 137,— Napraforgó. Vg 136 180 154 86,— Bor hl 159 200 109 200 86 000 78.2 Burgonya vg 545 441 341 77,— Zöldség ossz. .4 238 4 681 5 070 108,— Paradicsom 787 960 1 155 121,— Szőlő Vg 1 097 1 054 601 57,y ind a termelés, mind a felvásárlás számai előzetesek, mégis lehetőséget adnak arra, hogy bizonyos következtetéseket vonjunk le a termelőszövetkezetek 1962-es gazdálkodását illetően. Már a zárszámadások előtt, a számadatok alapján bátran kimondhatjuk, hogy termelőszövetkezeteink társadalmunkkal szembeni kötelességüknek az árutermelés területén derekasan eleget tettek. Ezt mutatja az a tény, hogy termelési tervünket tsz-eink főbb növényekből csak részben teljesítették, ugyanakkor árutermelési tervültet a főbb cikkekben túlteljesítették. A szőlő kivételével több terméket tudott adni megyénk államunknak, mint bármikor az előző esztendőben. Az előbbi tényekkel párhuzamosan, javult termelőszövetkezeteink beruházása is. Külön örvendetes, hogy a beruházási szint igen komoly fejlődést mutat nemcsak a gazdasági épületek és más eszközök, hanem a gépesítés terén is. Úgy gondolom, említésre méltó, hogy az állóeszköz-beruházás során a tsz-ek saját ereje igen komoly mértékben növekszik. Ez alapmutatója annak af helyzetnek, hogy parasztságunk igazán bízik a nagyüzemiben, mert saját erejével is törekszik a tsz közösének fejlesztésére. Igazolásként szeretném megemlíteni, hogy 1962-ben az egy katasztrális hold közös szántóra jutó beruházás 865 forint, volt. Ebből a saját erő beruházás 216 forint. Csudán a gépi beruházás a termelőszövetkezetek területén megyénkben mintegy 49 millió forintot tett ki, a gépállomások beruházásaival együtt. Ebből a tsz-ek gépi beruházása 3.6 millió körül van. Pártunk és államunk segítségével 1962-ben elértük; hogy az egy traktor-egységre jutó redukált szántóegység a bűvös 200 katasztrális holdon alul van. Mindezekkel együttesen örömmel állapíthatjuk meg, hogy az 1962-es meghiúsulás és a nagymérvű saját erős berührt »ás ellenére is, osztani tudják tsz-eink azt a jövedelmet a közösből, amelyet 1961-ben biztosítani tudtak. Ezt mutatják a következő adatok: 1960 1961 1962 1 munkaegység értéke 31,65 31,80 kb 30—32 Ft között lesz 1 tag jövedelme közb.: 9060.— kb 9000-9100 Ft között lesz 1 tag jövedelme háztájival együtt: 13 100,— kb 13000—14000 Ft között lesz Mindezen adatok azt mutatják, hogy néhány tsz kivételével megyénk tsz-ei tudják osztani a kiesések ellenére Is, az előző évek átlagát. 'Többen fölvetik, hogy igen komoly nehézségek adódtak ■* 1962-ben a gazdálkodást tekintve, mégis, az eredmények biztatóak. Minek köszönhető mindez? Elsősorban a tsz- tagok javuló szorgalmának, a jobb vezetésnek, a termelési színvonal és a gazdálkodási szint fejlődésének. Többek között annak is, hogy nem maradt ősszel szántatlan terület, az anyagi ösztönzés megfelelő alkalmazásának, de nem utolsósorban a párt segítő, helyes politikájának. A megyei párt- bizottság agrárbizottsága azt az elvet tűzte ki célul, hogy a zárszámadásokra a tsz-ek már a tervkészítéssel készüljenek, hogy negyedévenként ellenőrizni lehessen a gazdálkodás eredményeit. Az általános számadatok mellett érdemes foglalkozni a gyenge termelőszövetkezetek problémáival, mert addig nem lehet Igazán erős tsz-mozgalomról beszélni, amíg az átlag termelési szint nem fejezi ki ezt félreérhetetlenül. Addig nem lehet eredményeinket minden tekintetben jónak mondani, amíg a jó és közepes tsz-ek mellett van még néhány olyan gyenge tsz, melynek termelési szintje és munkaegységre- szesedésének mértéke nem öregbíti a mezőgazdasági nagyüzem tekintélyét. 1962-ben volt fejlődés e téren, a rossz esztendő ellenére is, mert a kritikus tsz-ek száma a múlt évinek körülbelül felére csökkent. Érdemes volt tehát a gyenge tsz-eket segíteni. Az 1963-as évet már mint közepes és jó tsz-ek köszönthetik a tarnaörsi Dózsa, a tamazsadányi Alkotmány, a mikófalvi Kossuth, az erdőkövesdi Alkotmány, stb. Vannak még gyenge tsz-ek, amelyeket 1963-ban kell még nagyobb erőfeszítések árán, még gondosabb, odaadőbb munkával javítani. Előfordulhat, hogy az adottságok alapvetően hozzájárultak ahhoz, hogy egyes tsz-ek a gyenge tsz-ek sorából hosszú ideig nem tudták magukat felküzdeni a közepesek szintjére. Ott e téren kellett segíteni. Talán nagyobb számban voltak olyan tsz-ek is, ahol nem az adottságok, hanem más okok miatt kerültek a tsz-ek a gyengék közé. p zt mutatja a verpeléti két tsz esete. A verpeléti Dózsa ■*“' adottságai semmivel sem jobbak, mint a Petőfi tsz-é. Az egy szántóegységre eső termelési érték mégis \ fele, mint a Dózsában. Ennek következtében nem tudták teljesíteni árutermelési tervüket, így az egy munkaegység értéke és az egy tagra eső jövedelem is jóval alacsonyabb a Dózsa Tsz-énél. Itt tehát nem az adottságokban, hanem a vezetésben, a termelésben és a mukaszervezésben, a tagok hozzállásában kell keresni az alapvető problémákat. E tények igazolják, hogy szükséges és érdemes az 1963-as évben is erősebb (politikailag és szakmailag képzett) vezetőket megbízni gyenge tsz-ek segítésével, mert ez meghozza a gyümölcsét. ★ Az 1962. évhez viszonyítva az 1963-as gazdasági évben még nagyobb feladatokat kell megoldani. Többet kell termelni, hogy több árut tudjunk értékesíteni. Csak így tudják teljesíteni áruértékesítési tervüket tsz-eink, csak így lesz több az egy tagra eső jövedelem, mint 1962-ben volt. Az 1963-as tervünk teljesítéséhez viszont fokozottabb alapossággal kell felkészülni. Problémáink közül érdemes megemlíteni, hogy amíg 1961-ben az aszály leküzdésében alapvető tényként jelentkezett az, hogy ősszel mindent felszántottunk, addig most szántatlan mintegy 20—25 ezer katasztrális hold szántóterület. Ezt a tsz és a gépállomást gépek helyes kihasználásával fel kell szántani még januárban és februárban, ha az idő engedi. Nagyon fontos a minőségi talajmegmunkálás biztosítása is. Másik lényeges kérdés a helyes vetésszerkezet kialakítása. Általános nehézségként merül fel, hogy néhány fontos növény átlagtermése alacsony, viszont a tsz-gazdálkodás mai helyzete megköveteli, hogy a termelési tervet a tsz-ek teljesítsék. Éppen ezért, nagyobb területet kell bevetni e kultúrákból, amely miatt az olyan kultúrák, mint a zöldségfélék, ipari- és más kapások, valamint a takarmánynövények területei, nem fejleszthetők elég gyorsan, mivel nekünk nincsenek szűzföldjeink. F téren óriási tartalékaink vannak, csaknem kivétel , J nélkül minden kultúránál, de különösen a kalászosoknál. A megyei pártbizottság 1962. december 28-i, a mező- gazdaság fejlesztéséről szóló határozatában, (amely az 1963-as tennivalókat minden fontosabb kérdésben meghatározza) többek között ez olvasható: „Annak érdekében, hogy az elkövetkező években növelni tudiuk a takarmányadó vetésterületet, a pillangós növények, kerti magvak, a zöldségkertészek, stb. vetésterületét, elengedhetetlenül fontos kérdésnek tekinti a pártbizottság a kenyérgabona holdankénti átlagtermésének az eddiginél nagyobb arányú emelkedését. Az átlagtermés növelésének (az általánosan ismert agro- és zootechnikai módszerek közül) külön kiemelendő akadálya a talaierő növelésének elhanyagolása. Sok tsz-vozető azt mondja, hogy a tsz csinálná, de nines műtrágya. Igen. Nincs elegendő műtrágya (bár évről évre többet tud államunk biztosítani), de van istállótrágya, amely különösen a háztájiban, az udvarokon, sokszor évekig hever, nagyon sok községben. Van sok komposzt a városok és falvak szemétjében. Ha ezeket összegyűjtenék tsz-eink, 12—15 százalék hc- , lyett a szántóterület 20—25 százalékát lehetne megtrágyázni, amely jelentős termésemclkedést eredményezne. Érdemes lenne a tsz-ekben ösztönözni a közös mellett a háztáji trá* gyatermést szalmabiztosítás, trágyavásárlás, stb útján, mert ennek a közösség látná hasznát elsősorban. \ lapvető probléma a takarmánybázis biztosítása. A vetett takarmányok (pillangósok, silónövények, zöldfutószalag növényei) mellett nagy gondot kell fordítani a rétekre, és legelőkre. A rétekkel és legelőkkel való helyes gazdálkodásról megyénkben, sajnos, csak helyenként lehet beszélni, pedig a takarmánygazdálkodás megjavításában az alapvető eredményeket jelentene, ha e téren Í963-ban előre tudnánk jutni a zsombékok széttúrása, a bozótok, gyomok kiirtása terén. Jó lenne, ha a réteket, legelőket tavasszal részben legalább egy kis műtrágyával megszórnánk és meg- boronálnánk, esetleg (ahol erre • lehetőség i án) egyszer meg is öntöznénk és az így termett füvet szakaszosan legeltetnénk. Jobbá tenné a helyzetet az is, hogy ha több őszi takarmánykeveréket vetnénk, amely után alaposan előkészített talajban olyan gonddal termelnénk meg a silókukoricát, mint- a szemestakarmányt. Fel kellene hagyni azzal a gyakorlattal, hogy azt nevezzük silókukoricának, amely fejlődésében lemaradt a többitől. Ha jó állattenyésztést akarunk (márpedig 1963-ban e téren is előre kell lépnünk), akkor megfelelő takarmánybázist kell teremteni az előbb említett, fontos kérdések alapján. Ugyanakkor számszerűleg és minőségileg is fejleszteni kell állatállományunkat, különösen a tehén és más produktív anyaállatok minőségének szakszerű növelése útján. Erre , ösztönző lehetőséget biztosít a 3004 5-ös kormányhatározat. Nagyon fontos az állattenyésztésben a megfelelő gondozás és szakszerű takarmányozás is. Sok még a tennivaló ezen a téren. Találkozni lehet még olyan szakszerűtlen esetekkel, — még a közepes tsz-ekben Is hogy szálasán, szecskázás nélkül etetik a szalmát, a kukorica szárat, a szecskavágó pedig a sarokban áll kihasználatlanul. Nem ritka, az olyan eset sem, hogy ha megkezdenek egy kazlat, akkor, amíg abból tart, azt etetik, még ha pillangós szénáról van is szó, noha helyesebb lenne a lucernát szalmával szecskázva etetni. Mindezen hibák kijavítása olyan tartalékként jelentkeznie állattenyésztésünkben, melyeket bűn lenne az 1963-as gazdasági évben nem kihasználni. N em kis mértékben lehet tsz-eink belterjes termelésének biztonságát* növelni olyan aszályos időben, mint amilyen az elmúlt két esztendő volt. Az öntözésben rejlő lehetőségeket mindinkább felismerik tsz-eink. Azonban lehetőségeink még mindig nagyobbak.' mint amiket eddig kihasználtunk, különösen az olcsó csőkutak és a tárolók útján, ha az élővizeink kihasználása nem is bír több és nagyobb terhelést. Elő példák erre a kömlől Május 1. és a besenyőtelkí Lenin tsz-ek. Az öntözési szakvélemény szerint ezeken a területeken már nincs, vagy csak igen kis részben található rétegvíz. A kömlőiek segítségével a besenyőtelki elvtársak kutat fúrtak és egy kútból 15 katasztrális hold zöldséges területet tudtak öntözni egy szivattyúval és egy kiselejtezett körmös traktorral. Ebben az évben olcsó, egyszerű megoldásokkal kiszélesítették az öntözést, szem előtt tartva azt az elvet, hogy ki kell használni a barázdás öntözés előnyeit is, mivel nincs még elég szórófejes esőztető öntöző rendszerű gépegységünk. Ezt javasoljuk más tsz-nek is, mert a tapasztalat szerint 1962-ben, több gazdaság adatai alapján, egyszerű öntözés (40 milliméteres vízzel a kritikus időben) 60 mázsa zöldtömeg-többletet jelentett a silókukoricánál. Nem beszélve a zöldségről és más belterjes kultúrákról, ahol az eredmény forintkihatása még számottevőbb. A termelés emelésének elengedhetetlen feltétele a vezetés színvonalának megjavítása. Konkréttá és demokratikussá kell tenni a vezetést, hogy a tsz-tagok a tsz gazdáinak érezzék magukat. Több helyet kell adni tsz-eink vezetésében a szakértelmen alapuló, új agro- és zootechnikai módszerekkel való foglalkozásnak. A tsz-ek fejlődésének mai szakaszán az ésszerű, gazdaságos termelés már fő követelménnyé vált. Ezt megoldani csak úgy tudjuk, hogy ha minden lehetőséget kihasználunk a termelés során. Érdekes példája ennek az 1962. évben elért lucer- namag-termés, amelyet az Északkelet-magyarországi Kísérleti Intézet segítségével értünk el. A termelőszövetkezetek többségében ma már szakemberek dolgoznak. F rdemes a tsz-vezetőknek többet foglalkozniuk a szo- -Lj cialista nagyüzem közgazdasági és szervezési kérdéseivel. Nemcsak a gépi és állati igaerőt, hanem a tsz-tagok munkaerejének intenzitását Is növelni tudnák ezzel. E téren is vannak tartalékok szövetkezeteinkben. A közgazdasági problémák közül csupán az anyagi ösztönzők helyes alkalmazásának eredményességét szeretném kiemelni. Ügy gondolom, nyugodtan elmondhatjuk, hogy a megyei pártbizottság által kidolgozott és a tsz-eknek javasolt anyagi ösztönzőknek nem kis szerepük volt abban, hogy a kapásokat rendesen megművelték és az aszály ellenére is megfélelő termésátlagot értek el tsz-eink. A növénytermesztésben eredmények mutatkoznak e téren, az állattenyésztésben azonban még csak részben, mert itt még mindig akadályozó tényező a ma- radiság és az álradikalizmus, pedig az anyagi ösztönzők hatására csökkent le az elhullás. Baromfinál, a tavalyi felére — 10 százalék alá csökkent — megyei szinten. A tiszanánai Petőfi Tsz a szokásos 6 kilogramm helyett 5 kilogramm abrakból 1 kilogramm sertéshús rábízást ért el. E példák azt mutatják, hogy érdemes az anyagi ösztönzőket 1963-ban az állattenyésztésben is széles körben bevezetni a megyei pártbizottság elvei ala,pján. Az elkövetkezendő napokban, amikor is a tsz-vezetők beszámolnak a közgyűlésnek (a tsz-tagoknak) az 1962-es évről, bátran beszéljenek a fejlődésről, amely — nem kis örömünkre — végbement. Ha figyelembe vesszük a szeszélyes időjárást, nincs mit szégyenkeznünk. Büszkék lehetnek tsz-vezetőink és az egész szövetkezeti tagság azokra az eredményekre, amelyeket szorgalmas munkájukkal elértek az 1962-es gazdasági évben. De merészen, bátran vessék fel a problémákat, nehézségeket és azt is, mit akarnak tenni 1963-ban. A z ez évi zárszámadási közgyűlések ideje alatt és után folyik a választási kampány, amikor is az eredményeinket biztosító pártunk helyes politikájára szavazunk a szavazóurnák előtt. Arra a politikára szavazunk, amely az egész emberiség, köztük Heves megye szorgalmas tsz-paraszi> ságának jobb jövőjét, js akarja. Ez különös jelentőséget ad a2 ez évi zárszámadási közgyűléseknek.
