Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-12 / 9. szám
1963. január 12., szombat NÉPÜJSAG 3 As érdeklődés felparásslott [ Alig néhány napja hang- ) zott el a Hazafias Népfront 5 választási felhívása, s az [ egri Finomszerelvénygyár 1 pártszervezetének korhmu- í l nistái máris nagy lendülettel [ í folytatják a választási ági- } s táciát. Elhatározták, hogy ) I Eger Xtll. kerületében, a 1 felnémeti részen is tájé- ] koztatják az embereket a > választás tennivalóiról. Ezt s a munkát 80 népnevelővel J végzik, ezenkívül a pártosa- í port-értekezleteken is be- 1 széliek már a szavazásról, ! az agitátorok ismertetik a j 1 választási eseményeket s ért- i ncfc alapján rengeteg em- i bérré számítanak a ma dél- £ ben megtartandó választói összejövetelre. Mindezek a jelek azt mu- i ( tátják, hogy az üzem párt- ] j és társadalmi szervezetei J < munkához láttak, mi azon- i j ban azt vizsgáltuk, vajon az ] ' emberekhez eljutott-e a vá- J ~í lasztási felhívás, s miként < > vélekednek a szavazásról, a ] J megválasztandókról. J A 35-ös üzemben Berecz János párttitkárral jártuk á gépzúgástól hangos csarnokot. Elsőként egy vékony arcú, szolid külsejű fiatalembert szólítottunk meg: Réz György beá'lí- tó lakatost. — A választásról? Hogyne hallottam volna, hiszen most szavazok életemben először, érthető, hogy foglalkozom a gondolattal. — Tudja, hogy kire adja a szavazatát? — Még nem ismerem a jelöltet, hiszen valószínű a felnémeti részhez tartozunk majd mi, legényszállóbeliek. Remélem, olyan ember lesz a tanácstagunk aki jól intézi majd panaszunkat. Néhány méterrel odébb három felsőtárkányi asszony igazgatja reszelővei a motorkerékpár porlasztókat. Érdeklődésünkre gyanakodva válaszolnak'. —• Érsek bácsi beszélt valamit róla. Ott leszünk mi is a jelölő gyűlésen, szívesen javasoljuk Szakasics Árpádot, sokat hallottunk róla, ismerjük ... — Hogy odahaza miként vagyunk megelégedve a tanácstagokkal? Nálunk Erdélyi Benr jamin tsz-brigádvezető volt eddig — mondja Barta Antalié segédmunkás. Együtt építettük a járdát, a villanyt is bevezették, meg vagyunk vele elégedve. Tóth László lakatost a kávé- iőzőalj készítésénél éppen agitáció közben „leptük meg”, amint Simon Györgynek magyarázta, a jelöl# gyűlés lényegét. Ö a negyedik, akivel ma erről a témáról beszélt. Kérdésünkre, hogy mit tenne, ha lakóhelyén, az egri Ár- nyékszala utcában öt jelölnék tanácstagnak, így válaszolt: — Nem ismerem eléggé azt- a körzetet, hiszen csak néhány hónapja lakom ott, de szeretném, ha több pénzt adnának a házak tatarozására, s a tanács rá tudná venni azokat a lakástulajdonosokat is házuk renoválására, akik elnézik, hogy szinte rájuk dőljön az épület. Aztán a szalai házakban nincs vízvezeték. Sok panasz van az albérletek körül is. Szóval, lenne mit intézni, de hát, gondolom, találunk majd a jelölő gyűlésen olyat, aki erre a posztra jól megfelel. A találomra megkérdezettek között még egy első szavazó akadt, Kovács Irénke, egy eleven mozgási! kislány, áld őszintén bevallja: nemigen hallott még a választásról, azt se tudja, kire adja majd szavazatát, hiszen lakóhelye szerint Bélapátfalván szavaz majd, holott ideiglenesen Felsőtárkány- ban lakik. — Velem nem beszéltek még erről. Az összeírásnál sem tudtam pontosan, hogy az mire lesz jó. Majd délben többet tudok, elmegyek erre a gyűlésre, a választás napjára pedig hazautazom, mert mégiscsak az első szavazásom ez. Tékes Mihály meós annál inkább tájékozott, ami a választást illeti, bár hozzáfűzi, itt az üzemben nem beszéltek még vele erről. Az újságban olvasta a Hazafias Népfront felhívását, a szavazás sem új dolog számára, mint Kovács Irénkének, hiszen ötven éves, s jó néhányszor járult már az urnákhoz. — Már kétszer voltak nálam, hogy gondolkozzam, kit lehetne javasolni tanácstagnak? Nehéz ügy, hiszen csak a szomszédaimat ismerem. Az lenne a jó, ha innét az üzemből javasolhatnék. Itt tudnék ajánlani olyan embert, akire nyugodtan bíznám bármilyen panaszom intézését. Szenvedélyesen magyarázza, hogy ha nem is ismeri még körzetének tanácstagjelöltjét, azért a szavazással kapcsolatban nyugodt a lelkiismerete, mert a párt politikájával — bár pártonkívüli — egyetért, hiszen, ahogy mondja, „össze se lehet hasonlítani a régivel, az pedig sokat jelent a munkásember számára.” Az apró horonymaró mellől Kapusi Józsefnét szólítjuk el rövid beszélgetésre, mert a csepp masina olyan dühösen „kiabál”, hogy nem lehet szót érteni tőle. — Hogyne beszéltünk volna már a választásról! Láttuk a plakátokat, itt is szól a hangoshíradó, a művezető is beszélt róla. Az eddigi tanácstagom? Elégedett vagyok vele. Bármikor fordulunk hozzá, lakáspanaszokkal, vagy egyéb ügyekkel, azonnal intézkedik, csak a kenyérellátást nem sikerült még megoldania, de erre is bizalmat szavaz'unk neki mi, az ötös lakótelepiek. Kapusiné véleményét mások is megerősítik és semmi kétség nem marad felőle, hogy az ő választottuk lelkiismeretesen látta el feladatát. Nem valószínű azonban, hogy Molnár Jánosné tanácstagja az ostoro- si Egri utcában túlságosan sokszor számolt volna be megbízatásának teljesítéséről, ugyanis Molnáráé még nem is hallott arról, hogy egyáltalán választás lesz. — Itt se beszéltek még róla? — A vonatban hallottam valamit, hogy ma gyűlés lesz, de különben nem szóltak még. — És az összeírásnál? — Egy kisfiú járt nálam, de nem is emlékszem, hogy mondta volna, ez a választáshoz kell. Ha jól gondolom, valami népösszeírást emlegetett. Persze, nem járok gyűlésekre, nincs rádióm, se villany. Azért kellene a mi utcánkba is valami jó tanácstag, hátha el tudná intézni, hogy ne maradjunk úgy el a világtól. — Tudna ilyet javasolni? — Persze. Az utcánkban Bóta Kálmánt látnám erre jónak, aki a termelőszövetkezetben dolgozik. Értelmes, ügyes embernek ismerem, ilyen tanácstagok kellenének. Í . v Így vélekednek az embe- f rek a Finomszerelvénygyár í < 35-ös üzemében, őszintén, í í kertelés nélkül bírálva a j l hanyag tanácstagokat, di- í csérve a jókat, elismerve a [ párt reális, helyes politika- [ $ ját, s megerősítve elhatáro- ' f zásukat, hogy olyan embere- f ( két bíznak meg tanácstagi [ < teendőkkel, akik lelkiisme- < ( retesen intézik körzetük, la- ; ! kóinak ügyes-bajos dolgait, j j s nem felejtenek el beszá- $ < molni feladatuk teljesítésé- ' I rőL | J Ám ezek az alkalmi be- ( szélgetések azt is mutatták, [ l hogy bár az üzem kommu- { Í nistái eddig is sokat tettek < azért, hogy az emberek ( megismerjék a választás je- ( Í lentőségét, jócskán lesz még \ dolga a népnevelőknek, míg í minden választópolgár tisz- 1 S tán látja feladatait, s ennek l ( a nagy eseménynek jelen- í < tőségét. } Kovács Endre Három újtelepi asszony és a választási demokrácia Közlekedési baleset Január 10-én Átány községben, Kiss Béla boconádi lakos, a Hevesi ÁMG tulajdonát képező, forgalmi rendszám nélküli Utos erőgépével a csúszós, jeges úttesten egy éles, be nem látható útkanyarban a megengedettnél gyorsabban közlekedett. A traktor megcsúszott és az árokba fordult. Kiss Bélát súlyos koponyasérüléssel, élet- veszélyes állapotban szállították az egri kórházba. A járműben mintegy 1000 forintos kár keletkezett. Egymás mellett üinck, figyelmesen hallgatják a beszámolót, arcukról tükröződik az egyetértés: így igaz, ahogy az igazgató elv társ — mármint az előadó — mondja. Amikor a jelölésre kerül a sor és az újtelep volt tanácstagját jelölik, újra megélénkül a hárem asszony. Egymás szavába vágva, többször egymást ki sem várva, csívi- telnek, s mondják: „de szóljon ám a mi érdekünkben! Magának is iskolába jár az unokája és milyen nagy sár van. miért nem építettek már járdát? Miért nem intézte el, hogy villanyt kapjon az újtelep, miért nem „tapossa a tanácsot”, ha mi valamit kérünk, ha valamit intézni kell? Addig mindennap a tanács nyakára járunk, amíg járda, villany nem lesz az újtelepen.” S tréfásan meg is fenyegetik jelöltjüket: ha nem törődik választói érdekeivel, lerángatjuk a bicikliről. És mondják, mondják. Fity- tyet hánynak a jelölő gyűlésen elnöklőnek bátortalan közbeszólásaira, nem zavarja őket, hogy most éppen a járási tanács elnöke beszél, ők a maguk, a környékük problémáit tartják a legfontosabbnak. A három asszony, Juhász Istvánné, Nagy József né, Adorján Béiáné, az erki 8-as választókörzet választópolgárai. akik ma jelelnek, akiknek a véleményét kérték, elmondják véleményüket. sőt megmondják véleményüket. Igaz, nem „szabályosan". Nem törődnek ók a parlamentarizmussal. nem várják ki egymást, nem jelentkeznek hozzászólásra felnyújtott karral, de nagyon őszintén, bátran mondják el véleményüket. A bátor, őszinte szavakat hallgatva — tudja isten —, nem is nagyon hiányzik a parlamentarizmus, (papp) Ismét az emeletráépítésekről Gyöngyösön ítéletidő volt. Legalábbis a Mátyás király utcai lakóknak, pontosabban azoknak, akik feje felett nincs tető, mert emeletet épít a régi lakásokra a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat. A Népújságban már olvashattunk az egri emeletráépítések bosszantó hibáiról, a hiányosságokról, a tervezők, az építtetők, s főleg az építő- \ ipari vállalat mulasztásairól. í Most újra szólni kell. Miért? A divatáruüzlet vezetője, VJalder Alfrédné, szó nélkül körülmutat. A frissen festett mennyezetet terjedelmes barna foltok tarkítják és még most is — bár kint szünetel az eső — gúnyos koppanással víz- cseppek hullanak a pultra és a vevők fejére. — Sok árunk elázott, bár vasárnap is bejöttünk, hogy mentsük, amit tudunk. Műanyagfóliával takartunk be mindent. Kihordtuk a tócsában álló vizet. A szomszédban, a leértékelt áruk boltjában F üzesséry Gusztáv üzletvezető magából kikelve fogad: — Hallatlan hanyagság! — A kár...? — Több ezer forint áruban. De nézzen szét! És mit szól ebhez a város lakossága? Itt is az előbbihez hasonló a helyzet. Csupán annyiban változik, hogy a foltok talán nagyobbak. — Több hektó vizet hord- tunk ki, de nem tűrjük tovább. Feljelentést tettünk az ügyészségen. — Két éjszakát a pincében töltöttünk — panaszkodik Ro- bázovits Anna. A lakásban még nagyobb cseppekben hullt az eső, mint a szabad ég alatt. A szomszéd lakásban Bányi István nyugdíjas bányász az ágyneműt szárítja. A gyerekeket sem tudja hová fektetni, elázott a dunyhájuk. A padlón lábasok, vedrek, félig telve piszkos, barna vízzel. — Az edényeket próbáljuk ide-oda helyezgetni, de hiába. Csöpög az egész mennyezet. Még augusztusban munkához kezdtek. De közel két hónapig egy helyben topogtak. Különféle okokra hivatkoztak. De ha már késlekedtek, a tél beállta előtt miért nem végezték el legalább a födém szigetelését? A hét elején csupán néhány munkás mozgott a tetőn, Górta Mihály ácsbrigádja. — Mi láttuk, hogy ez lesz a vége — mondja a brigádvezető. — Mi már régen felhúztuk volna a tetőt, még a rendelkezésre álló rövid idő alatt is, de a vállalat nem fizet túlórát. Mi úgy véljük, és sok laki nevében állítjuk, be kell tar- tani azt a rendelkezést, hogy télvíz idején a lakóházak tetejét nem szabad elbontani. Télen is munkát kell adni at embereknek, de nem úgy, hogy minél több építkezést kezdjenek. Sokkal nagyobb szervezettséggel, az elkezdett építkezéseket a lehető legrövidebb idő alatt fejezzék be, hogy novemberre csak a belső munkák maradjanak. Azon télen is dolgozhatnak. Lehetséges az építkezések gyorsítása? Igen. Miután Gyöngyösön megtörtént a nagy kár, két nap alatt tető alá hozták az épületet. De a többit még nem! Nem egy-két emeletráépítés van még hátra, nem is m-ai keletű az ügy. Sok családról és sok ezer forintos kárról van szó, és az építőipar becsületéről is. Több felelősséget, és főleg gyors segítséget! Az eddigi károkért — különböző mértékben —, de felelős az építőipar, a tervező és az építtető. De a továbbiakért felelős lesz a megyei tanács közlekedési—építési osztálya is. (L) A MŰHELYBEN VlG, hangos beszéd, vidám füttyszó fogadja a látogatót, és a melódiához a kalapácsok koppaná- sai adják az ütemet. Itt megdől annak a régi közmondásnak az igazsága, hogy kinyitja a száját, megáll a keze. Itt beszélgetés közben halad a munka. Tuza Lajos brigádjának jó híre és becsülete van a Gyöngyösi Ruházati és Kárpitosipari Vállalatnál. — Nem engedünk a nyolcból! A 120—125 százaléknak minden hónapban meg kell lennie. De... selejt nélkül! Szeretjük a munkát, örülünk ha elismerik az igyekezetünket. De... szeretjük a pénzt is — mondja nevetve Tuza Lajos. Fiatalember még, alig túl a húszon. De szakmai tekintetben már nem számít mai „gyereknek.” — Azt mondta az előbb, hogy szeretik a . pénzt. Talán valami különös tervei vannak az 1963-as esztendőben? Mosolyog, leteszi a kalapácsot, úgy válaszol: — Nekem különös, mert először csinálom. Nősülés... — Gratulálok! így már jobban megértem a pénzkérdést. És mint szakmabeli, a bútorproblémát hogyan oldja meg? Mert úgy gondolom, már erről 'is esett szó. — A faanyagot megveszem, QlődiL a tildád“ a kárpitozást magam végzem. Így lesz a legolcsóbb, és az ízlésünknek is megfelel. — És mint brigádvezető, mik a további tervei? ELGONDOLKOZIK, mintha megszűrné magában a mondanivalót — Szeretnénk együtt maradni a jövő évben is. összeszoktunk már és így a munka is jobban megy. — Most is szalagban dolgozunk, de ha együtt hagynak bennünket, még jobban be- gyakorlódunk — jegyzi meg mellettünk Rózsa Sándor, aki szintén tagja a brigádnak. Egy másik brigádtag, Galy- lyas Ferenc is közbeszól. — A tervünk 174 darab fotel volt. Mi 190 darabot csináltunk, de ezenkívül a gyöngyös- oroszi kultúrotthon függönyö- zését is elvállaltuk. — Egyszóval mindent csinálunk, csak a januári átszervezésnél ne bontsák meg a brigádot — szögezi le Tuza Lajos, mire a brigád többi tagjai szinte egy emberként bólintanak. REMÉLJÜK, HOGY Tuza Lajosék aggodalma alaptalan, és ez a mindenki által elismert, jól dolgozó, fegyelmezett brigád az 1963-as esztendőben is együtt marad. Hiszen az átszervezéseknek nem az a céljuk, hogy megbontsák azt, ami jó, hanem, hogy ott javítsanak, ahol hiba tapasztalható az egészséges fejlődés körül. Antal Sándor brigádtag nem kapcsolódik a beszélgetésbe. Néhány lépéssel távolabb áll, láthatólag töpreng valamin. Megszólítom. — Mondja meg őszintén, mire gondol? Azonnal válaszol, hangja őszintén cseng. — Az otthoniakra, meg az ünnepekre. Hetenként egyszer járok haza, és ez bizony kissé kellemetlen. Fiatal vagyok ... — Hol lakik a család? — Füzesabonyban. — Felesége dolgozik? — Igen, a tsz-be jár. — Gondoltak már arra, hogy Gyöngyösre költözzenek? — Olyanok a kilátásaink, hogy a közeljövőben megoldódik a lakáskérdés. Nagyon várom. Részemre ez lenne 1963- ban a legszebb ajándék. PECZE GÄBOR nem azért húzódozik a beszélgetéstől, mintha nem kedvelné a szót. Ö a brigád legfiatalabb tagja. Alig 18 éves még. Nemrégen kapta meg a szakmunkás bizonyítványt. — Ha szabad érdeklődnöm —, mert erre nem mindenki szeret válaszolni —, milyen eredménnyel végzett? Büszkén kihúzza magát. — Kitűnően ... — Ügy hallottam, maga ka- rácsondi. Hogy jár be onnan? — Ha jó idő van, motoron. Ilyenkor autóbusszal. — Saját motorja van? — Jól keresek. Havi 1500— 1700 forintot. Futja belőle. Egyébként, nemrégen vettem. — És a motorvásárláson felül mire költi a pénzét? — Házat építettünk a nyá ron. Már gondolni kell a nősü lésre is, bár egyelőre nincs szándékomban. — És akkor mik a tervek? — Faipari technikumba szeretnék menni. Ismét koppannak a kalapácsok. Igyekszik a brigád, hiszen a beszélgetés nem mehet a napi tervteljesítés rovására. Az ajtóban még utolér Tuza Lajos. — Valamit elfelejtettem. Kérdezze már meg a vállalat vezetőségét, hogy mikor akarnak megfelelő kályhát adni a műhelybe. És még egyet, a váltó ruhánk számára megrendelték-e már vajon a szekrényeket. NEM FELEJTETTEM el. Most megkérdezem.... Laczik János A MÁV újra szabályozta a közszolgálati alkalmazottak féláru vasúti kedvezményére vonatkozó rendelkezéseket. Erről adunk rövid tájékoztatót: Kik jogosultak a kedvezményre? Féláru vasúti arcképes igazolványra jogosultak az állami költségvetés keretében gazdálkodó, valamint a folyószámlás szervek (például kultúrottho- nok, stb.) állandó főfoglalkozású dolgozói, akik közszolgálati bérrendszer szerint kapják fizetésüket. Féláru kedvezményes jegy jár áz SZTK, a posta, a bölcsődék és hivatali üdülők dolgozóinak. A családtagok igény jogosultsága A íéláru vasúti kedvezmény a dolgozón kívül a vele közös 'háztartásban élő felesége, valamint a jogosulttal együtt élő, »általa eltartott édes-, mostoha- lés örökbe fogadott gyermekeiket (a nevelt gyermeket nem) »is megilleti a 18. életév betöl- »téséig. A tanulmányaikat foly- itató gyermeket a kedvezmény |a tanulmányok ideje alatt, legfeljebb azonban 24 éves korig 1 illeti meg. A közszolgálati alkalmazottak gyermekeit az utazási kedvezmény, az említett feltételekkel is csak akkor illeti meg, ha nincs 500 forintot meghaladó önálló keresetük. (Az ösztöndíj nem számít önálló keresetnek.) Katonai szolgálatra bevonultak kedvezménye Az első tényleges katonai szolgálatra bevonult közalkalmazottak a féláru közszolgálati vasúti kedvezményre nem jogosultak. A bevonult közalkalmazott felesége azonban jogosult marad, feltéve, hogy a bevonulttal a bevonulás időpontjában közös háztartásban élt, önálló keresete nincs, és ellátatlan gyermeke van. Az arcképes igazolványok érvényesítése A íéláru vasúti kedvezményre jogosító arcképes igazolványokat január 1. és március 31-e között kell érvényesíteni. Az eddig kiadott arcképes igazolvány «kát új mintájú arcképes igazolványokra cserélik ki. Bővebb felvilágosításokat P vasútállomások adnak. Szabályozták a közalkalmazottak- féláru vasúti kedvezményét