Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-26 / 21. szám
1963. január 25., szombat NEPÜJSAG 3 VÁLASZTÁS EGER BEIN A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN A Tanácsköztársaság kikiáltása után pár héttel, április 7-én és 8-án zajlottak le Magyarországon a tanácsválasztások. Ekkor választott először a dolgozó nép képviselő- testületet magának. A választások országos választások voltak, egyidejűleg választották meg a helyi, megyei és országos tanács küldötteit. Egerben 1919 április 8-án zajlott le a választás. Az Egri Újság április 7-i számában lelkes hangú választási felhívással fordult Eger dolgozó népéhez: „Eger város népe! Ipari és földművelő munkások! Munkásasszonyok! Elvtársak! Elérkezett az első ütközet napja, amikor összemérhetjük fegyvereinket azokkal, akik eddig csak mindig a dolgozók vérének kiszipolyozásából éltek. Holnap az urnák elé megyünk, hogy szavazatainkkal megválasszuk azt a tanácsot, amelynek munkájától függ városunk és országunk sorsa. Amilyen városi tanácsot választunk, olyan lesz az országos tanács is ... Felhívunk benneteket, hogy fogadjátok el a jelölteket és szavazzatok okvetlen azzal a szavazólappal, amelyet összeállítottunk. Feltétlenül várunk benneteket, hogy jöjjetek mindnyájan szavazni, hogy megmutassuk, hányán akarják azt, hogy boldogok legyünk... Munkások, elvtársak! Mindnyájan tegyétek meg kötelességeteket, jöjjetek el a szavazásra, hogy győzelmünk biztos legyen. Világ proletárjai, egyesüljetek!” A Forradalmi Kormányzó^ tanács rendelete értelmében minden 25 000 lakosnál többet számláló város minden ötszázadik lakos után egy tanácstagot küldhetett a városi, illetve községi tanácsba. Eger hatvan tanácstagot jelölhetett, mivel lakosainak száma körülbelül 30 000 volt. A megalakuló választási bizottság tagjai a következők voltak: Vály István és Udvardi Béla nyomdászok, Pacsirszka. Antal gépész, Szepesi András földműves, Seres Ferenc kőműves. A szavazást négy küldöttség előtt kívánták megejteni: a városházán, a Mária utcai olvasókörben, a Szvo- rényi úti iskolában és a Kertész utcai gazdasági iskolában. Minden 18 éven felüli férfinak és nőnek volt szavazati joga. Nem szavazhattak a bérmunkástartók és más munka nélkül hasznot húzók, szerzetesek, papok, valamint azok, akik valamilyen bűncselekmény miatt politikai jogaik gyakorlásától el voltak tiltva. A választást 1919 április 8-ra tűzték ki, pontosan reggel 8 órától este 8 óráig. Erre a napra teljes munkaszünetet rendeltek el. A választók kötelesek voltak felmutatni — ha volt ilyen — szakszervezeti tagsági könyvüket és pártadó könyvüket. Akiknek pártadó könyvre volt szükségük, azok a választás előtt beszerezhették azt a kaszinó épületében. A választás napja ünnep volt az egész város életében. Már a kora reggel i órákban rendkívül népesek voltak az egri utcák. Nagy csoportok vonultak fel mindenfelé, komolyan és rendesen, s a régi világ embere bizony el sem képzelhette volna, hogy most választásra készül a nép. Reggel 8 órára már mozogni sem lehetett a választási helyiségek körül. Az Egri Újság április 9-i számában komoly, meghitt szavakkal szól a nagy eseményről: „Azelőtt néhány száz ember döntött milliók sorsáról és vad szenvedély és gyűlölet viharja zúgott a választási urnák körű,}. Ma tízezrek és százezrek vonulnak fel a szavazóhelyiségekhez, gyönyörű imádságos komolysággal, a legpéldásabb rendben, s csak ott volt megint egyenetlenség, ahol a sötét reakció alakjai ólálkodtak a régi módon ... Nagyszerű, tüneményes, ragyogó nap volt ez a tegnapi és minden reményünk megvan rá, hogy ebből az ünnepnapból megszületnek az emberiség többi szépséges ünnepnapjai.” Most a korabeli tudósítások alapján nézzük meg a választások lefolyását az egyes szavazó bizottságoknál A városi szavazatszedő bizottság elnöke Vály István párt- titkár voll Ehhez a választási bizottsághoz tartozott a város I., II., III., IV. negyede. A választást pontosan 8 órakor Vály István elnök nyitotta meg. Az első szavazó Bebek János városi végrehajtó voll Az első női szavazó pedig Molnár Józsefné dohánygyári munkásnő. A Mária utcai választási bizottsághoz tartoztak a hatvani IV., a fétnémeti és a cifrasánci negyedek választói. Itt Szepesi András elnököli A Szvorényi úti iskolában, illetve a Kertész utcai gazdasági iskolában Prókai Mária, illetve Benedek János elnökölt. A választókat tízesével bocsátották a bizottság elé, s miután az illető igazolta választói jogosultságát, bevezették nevét és korát a választási lajstromba. Ezek után a szavazó beledobta piros szavazócéduláját a lepecsételt kis faládikába. Rendbontás sehol.sem fordult elő. Eddig ilyen helyeken nem látott, fejkendős nénik, munkában megrokkant öregemberek, fiatal lányok, katonák járultak most az urnák elé. A katonák eddig, mint a kizsákmányoló kapitalista uralom érdekeit képviselő emberek, szuronyokkal álltak a választóhelyiségek körül, most, mint a Vörös Hadsereg katonái, a proletárok érdekeit képviselték. Voltak olyanok, akik most láttak választást életükben először. Például a Mária utcai szavazatszedő bizottság előtt egy 79 éves- aggastyán szavazott, aki még eddig nem ismerhette, hogy mi a jog. Most nagy megilletődéssel szavazott az öreg proletár. Rendkívüli eseménye volt az egri választásnak Móricz Zsig- mond látogatása. Móricz, akit az Egri Újság a „legillusztri- sabb proletár írónak” nevez, végigjárt valamennyi szavazóhelyiséget, s érdeklődött a választás menetéről. A választás valamennyi *7 szavazatszedő küldöttségnél egész nap szakadatlanul folyt. A választók különösen a délelőtti órákban keresték fel a szavazóhelyiségeket. A bizottságok elnökei este 7 óra után tűzték ki a zárórát. Majd 8 órakor a választást befejezték. A választás eredménye, tekintettel arra, hogy Eger reakciós és kispolgári város, igen szép eredmény volt. 10 475 proletár szavazott a tanácskormányra. Ennek egyötöde nő volt. Az országos választások lezajlása után megválasztották a helyi, járási, -megyei és országos tanácstagokat. Minket jelen esetben a helyi tanácsok felépítése érdekel. Ezért néhány szót szeretnénk szólni a helyi tanácsok felépítésének általános vonásairól. A helyi tanácsokra vonatkozó első szabályokat, rendeleteket az ideiglenes alkotmány tartalmazta. Ezek a szabályok igen alaposan foglalkoztak a helyi tanácsok munkájával is. A tanácsok legfontosabb intéző szerve az intéző bizottság volt, amelyeket a tanácsok választottak meg. A városi tanácsok intéző bizottságai általában 15—20 tagból állottak. Egerben a városi tanács elnöke Lájer Dezső lett, alelnöke pedig Németh Lajos. A tanács mellé választott intéző bizottság 15 tagból állt. Ugyanakkor megválasztották az országos tanácskongresszus egri küldötteit is. Egerben az országos tanácskongresszusba: Lájer Dezsőt, Vály Istvánt és Németi Lajost delegálták. A tanács tagjai a választás lezajlása után fogadalmat tettek, amelynek szövege a következő volt: „Fogadjuk mi, mint a munkások, katonák és földművesek tanácsa, hogy a Forradalmi Kormányzótanácshoz hűek leszünk, annak és szerveinek intézkedéseit mindenkor és minden esetben betartjuk és a legszigorúbb titoktartásra kötelezzük magunkat. Fogadjuk, becsületszavunkra.” (Sz. K.) Válaszol az illetékes A Népújság 1962. december 15-i számában cikk jelent meg „Új berendezés az egri telefon- központban” címmel. Az új berendezés, az egri „központos üzem” dolgozóinak újítása, lehetővé teszi, hogy a bekapcsolt hívóközpont közvetlenül tárcsázhassa az egri előfizetői számokat. Így gyorsabban tudja lebonyolítani az előjegyzett egri beszélgetéseket, nem kell várnia az egri kezelő bejelentkezésére, a hívott előfizetői szám kapcsolására. A cikk félreértésre adott okot, annak megjelenése után egyes egri előfizetők panaszt tettek a hibabejelentőnél, és a postahivatalnál, hogy nem sikerül nekik közvetlenül felhívni budapesti, miskolci számokat. Ezért fontosnak tartjuk felhívni a telefon-tulajdonosok figyelmét, hogy az említett közvetlen kapcsolást csak a kezelői tárcsázóra közvetlen rákapcsolt távbeszélő központok eszközölhetik. Tehát a füzesabonyi, vagy más távbeszélő központ Ez a berendezés arra nem ad módot, hogy az előfizetők maguk is 'közvetleú tárcsázhassanak más városokban levő számokat Ilyen berendezés Egerben még nincs, így távolsági beszélgetést Egerből továbbra is csak a bejelentőn keresztül lehet folytatni. Előbbre hozzák a lottó j utalomsorsolását A következő jutalomsorsolásra a január havi szelvények közül a második hét szelvényeit húzták ki. A lottó tárgynyereményeket mind ez ideig a hónap első péntekén, a számsorsolással egyidejűleg tartották. A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság döntése szerint a két sorsolást most különválasztják: a lottó nyerőszámokat változatlanul péntek délelőtt húzzák ki, a tárgy- nyeremény-sorsolást viszont a hónap első péntekét megelőző hétfon. A tárgynyeremény-sorsolás időpontjának megváltoztatása a fogadók érdekét szolgálja. A nyertes szelvények bemutatásának határideje ugyanis változatlanul a jutalomsorsolásban részt vevő szelvények kibocsátását követő hónap 20. napja marad, igy a játékosnak több nap áll rendelkezésére a határidő lejártáig a szelvény bemutatására. Ezt a sorsolási módot már januárban bevezetik, ami azt jelenti, hogy a januári lottószelvényekre jutó tárgynyereményeket február 1. (péntek) helyett január 28-án, hétfőn sorsolják a Közlekedési Klubban, Budapest, VI., Csen- gery utca 68., reggel 9 órai kezdettel. (MTI) Irodalmi nevelés — színpadon Ötéves a Hatvani Irodalmi Színpad öt év alatt negyvenhat műsor: évenként majdnem tíz. öt év alatt nyolcvankét előadás: tehát egy műsort átlag* ban kétszer, de volt úgy, hogy csak egyszer mutatták be. Heves megyei írók estje, megtanulni verset, novellát, krokit, — hogy egyszer, egyetlenegyszer elmondják! S megtanulták! öt esztendeje, hogy összeállt néhány irodalmat szerető, kicsit inkább fanatikus — legalábbis akkor még ennek tűnt —, mint lelkes fiatalember Hatvanban, hogy pódiumról és rendszeresen hirdesse az irodalom szépségét és nagyszerű- .ségét, hogy egy-két órára, vezetékei legyenek a nagy alkotók gondolatai áramának, a műtől a szívekig és az értelemig. Nagy kedvvel és reménnyel, de tegyük hozzá rögtön, nem mindenkor ugyanilyen támogatással készítették műsoraikat, merészen és hozzáértően nyúlva a magyar és a világirodalom kincsestárába. S ím, azóta, hogy először nyitották meg a Hatvani Irodalmi Színpad kapuját, most már öt esztendeje nyílik előadás előtt és csukódik a siker után az ajtó a sohasem kis létszámú nézőközönség mögött. Ady írja egy helyütt a magyar kastélyban „sokáig olva- satlan”-ul „zsibbadd’ könyvről: „S a trágyadombnál elment valaki — Egy szennyes zubbony, egy éhes elme — S Isten bárányát, Voltaire ó könyvét — A trágyadombról felemelte...” És Móricz is írta több helyütt, hogy bár „éhes elmék” voltak, de amíg a „Magyar kastély”-okból a trágyadombra kerülhetett a könyv és, hogy amíg egyáltalán ilyen kastélyok lehetnek, a magyar irodalom nem lehet, a magyar iró nem élhet, csak vegetálhat. Ama vásárhelyi könyvesboltban csak a legyek nézegették a könyveket, de micsodás könyvek voltak azok.,. Ma az irodalom igénye, a művészet szeretete ilyen, vagy olyan formában, de alapvető tulajdonsága lett és ehhez módja is lett népünknek. A könyvkiadás emelkedése, ff televízió, a színház, a mozi mind újabb és újabb tömegeket hódit meg az egyetemes kultúra számára, s ebben a hódító munkában van nagy szerepe és érdeme is a megye irodalmi színpadainak. Igen: többes számban! Mert az ötéves jubileumát ünneplő hatvani mellett Hevesen, Pétervásárán, Ver- peléten, Füzesabonyban, Poroszlón, Kaiban működnek, ha nem is rendszeres előadásokat tartva, kisebb irodalmi színpadok, míg Gyöngyösön immáron harmadik, Petőfibányán második éve van irodalmi színpad... Hogy Egerben mi a helyzet, nos, erről alkalomadtán külön kell szólni... A statisztika nem népszerű olvasmány, de mégis óhatatlan, hogy kis számítást ne tegyünk. Nyolcvankét előadás öt év alatt, átlagosan 150 nézővel, ez több mint 12 000 ember csak a Hatvani Irodalmi Színpad „hatóterületén”. S ha csak ennyinek vesszőik az egri, a gyöngyösi és a többi irodalmi színpad látogatóinak számát fél évtized, vagy még ennél is kevesebb idő alatt, nem számítva természetesen az iskolai és egyéb alkalmi rendezvényeket, akkor 24 000 emberről van szó! Sok is, kevés is. Sok, ha az egykori hitetlen- kedőkről van szó, de kevés is, ha a tényleges lehetőségekről és feladatokról van szó. Egy azonban bizonyos: ha Hatvanban öt évig bérletes alapon is működhet irodalmi színpad, akkor ezeknek az irodalmi színpadoknak nemcsak küldetésük, de létjogosultságuk is adva van, nemcsak kevesek irodalmi csemegézése, excentrikus különcködése, hanem sokak irodalmi nevelése történik a pódiumokon. Spontánul létrejött mozgalom a mi megyénkben is az irodalmi színpadok mozgalma. Minden reményünk megvan rá, éppen az öt év példázza, hogy a spontaneitást a célokért, most már valóban felváltja a tervszerű irányítás, az összefogás és a magasabb szintű támogatás. Megérdemlik az irodalmi színpadok és megéri a fáradságot az — irodalom! (gyurkó) Erzsi — Kisbaba, komolyan néz vissza a képről. (Vagy csak Feri látja úgy? De a szemöldökét összevonja, az biztos.) — Elhiszed? Kisbaba bólint. És beszél is! Meleg lehelete Feri arcára száll. — Tudod, hogy én is? ... Feri megütközve bámul az ézüstrámás fényképre, amelyről Erzsi mosolyog. (— Kimerült vagy, Feri — hallja távolból Dédesi Pista, az üzemorvos hangját — pihenned kellene. Egy-két hét a jó levegőn, kinn a szabadban, aztán amikor visszajössz, rád sem ismerünk. Miért nem utazol el valahová? — Könnyű azt mondani. Éppen most csinálok egy fontos újítást, meg Kisbabát is itthagyjam? Azt már nem.) — Tényleg szeretlek. Tudnod kellene, rossz fiú ... A kép csintalanul nevet. (Ez nem igaz! Nem lehet igaz! Már hallucinálok. Igaza van Déde- si...) Iszonyú dörrenéssel csapódik be az előszobaajtó. Feri felugrik, hirtelen megfordul, és... — Kisbaba! (Ámul, mintaki nem érti az egészet.) — Ferikém! Olyan jó is az a csók. — Hogy jöttél be? Az ajtó... Erzsi kacag. Szép fehér főágait villogtatja. — Nyitva volt, még kilincsre sem csuktad be! Haragszik kicsit a lány. — Ki járt itt, te csibész? — A postás. — A postás? — Az, Kisbaba. Anyuskám írt — Hívnak haza, gyár épül a község mellett. Elektromérnököt keresnek. Erzsi elhúzza a száját, sírni tudna hirtelen. — Végleg el akarsz menni? — Csak pár napra, Kisbaba ... — Mehetsz. Feri lehangolódik, mire Erzsi odasímul a fiúhoz, egészen hosszan. A két száj találkozik, a szenvedély ritmusa konokul dobol, mindig erősebben, szilajabban.,. — Kisbaba, — suttogja Feri — úgy vártalak ... Erzsi kiröppen a fiú karjaiból. — De nem azért jöttem. Mégsem. Csak meglátogatlak, mint a jó barátok szokták; lássam hát, hol élsz, hogyan élsz? Komolyan letelepszik egy fotelbe, lábait maga alá húzza. — Ért engem, mérnök úr? Feri mit tehetne mást, persze, hogy érti. Megsimogatja Kisbaba fényes, szép haját, aztán odatelepszik a fotel mellé, a szőnyegre, és a lány ölébe hajtja a fejét. — Csicsija, babuja, alszik a fiúka! — búgja gerlicehangon Erzsi, aztán a haját kócolja, játszik vele... — Szóval, elutazol. Feri úgy tesz, mintha aludna. kaplak! Aztán utazom veled. Mert bekaptalak. — Nagy falat lennék. — De finom. — Fuj, csúnya vagy!... — (Csont István illusztrációja) — Kisbaba! Nézd, mit írt anyus. Olvassam? Erzsi duzzog. — Olvasd! — De figyelj!... „Tudom én, hogy jól megvagy ott Pesten, meg szeretsz is ott élni. De azért megkérlek, gyere haza pár napra, aztán nézd meg, hátha megtetszene ez a hely. Milyen jó is lenne, ha velünk lehetnél! Apád is annyit emleget! Vagy talán beleszerettél valami pesti kislányba? Any- nyi baj legyen, fiam. Ha ráér, hozd el magaddal, neki is lesz helye arra a pár napra ...” Na, mit szólsz hozzá? — Nem megyek! Kösz, de nem megyek. — Nem engednek? úgy ars .. — De. Miért ne? Nem a középkorban élünk!... Én nem megyek. — De, hát miért? — Miért... miért? Megbo- londítaSz azzal a sok miérttel. Hát, ha akarod tudni, azért nem megyek, mert te sem mégy sehová. Szóval, oda a gyárba nem mégy. Feri szomorú, de ő is konok azért. — Hazamegyek. Értsd meg! Csak néhány napra, ígérem... Várnak. Miért rontsam el a kedvüket, mondd? Gyere te is. Meglátod, milyen jó lesz. — Nem! Nem és nem! — Ez az utolsó szavad? — Ez! És amíg ilyesmin töröd a fejed, ne is hívj engem ide. Úgysem jövök. — Nem szeretsz? — De!... Csak itt Pesten jobban szeretlek, mint ott lenn... falun! Kösz, ez nekem nem kell. — Akkor nélküled megyek. — Jó utat, mérnök úr!... Most engedj elmenni, jó? Feri nem tartóztatja. — Menj... Az ajtóban még megkérdi a lány: — És ... mikor utazol? — Holnap este. A Keletiből. Szóval, nem jössz? Már a lépcsőn szalad. Csókot sem adott. — Nem! Az egyik kanyarban még megáll. — Üdvözlöm az első szerelmed! — azzal elviharzik. Feri dühös. Becsapja az ajtót. Hanyatt dobja magát a rekamién. Nézi a falat. Sokáig. Élesen berren a csengő. Szinte hasít. Feri ugrik. Az ajtóban ott áll, lesütött szemmel, bűnbánó arccal — Kisbaba. Feri nem tud szólni. Csak nézi, úira csak nézi. — Elmegyek veled ... mégis ... A fiú ölbe kapja a lányt, ■ úgy viszi befelé. De a szeme nevet. Huncu lángocskák lobbannak benne. Feri feltápászkodik. Hozza i levelet. — Te mormota! Utazol, vagy nem utazol!? Feri nagyot ásít. — De előbb: hamm! Be-
