Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-01 / 256. szám

4 NEPOJSAG 1062. november 1., csütörtök Holló László esztergályost, a hatvani MÁV Fűtőház dolgo­zóját. A fiatal esztergályost szeretik az üzemben, mert a rábízott munkát mindig a leg­nagyobb szorgalommal végzi el. Jó munkáját mi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy a szakma ifjú mestere aranyfo­kozatának tulajdonosa. — MA DÉLELŐTT ülést tart a Hevesi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága. A vb megtárgyalja a járási könyv­tár munkáját és a tsz-beru- házások problémáit. — 370 HOLD kukoricát ta­karított be a bükkszenterzsé- beti Petőfi Tsz-ben a női munkacsapat. Legjobban dolgoztak: Dudás Ágostonná, Király Bertalanná és Utasai József né. — 393 VAGONT törlesztet­tek eddigi adósságukból az Egercsehi Bányaüzem dolgo­zói; a kongresszus tiszteleté­re hátralevő adósságukat tör­lesztik és teljesitik évi mun- kaverseny-vállalásukat. — EGY HÓNAPJA termel a Hevesi Háziipari Szövetkezet egercsehi szövőrészlege. A részleg 22 nőt foglalkoztat. Jól hajad a munka, már exportra is termelnek ízléses, fekete mintás asztalterítőket. — 60 SZABOLCS-SZAT- MÄR megyei termelőszövet­kezeti főkönyvelő kétnapos tapasztalatcserére érkezett megyénkbe. Holnap Demjén- be, Verpelétre és Novajra lá­togatnak el a vendégek. — AZ EGRI OTTHON Kis­vendéglő helyiségében tartja meg szombaton november 7-i ünnepségét a Felsőmagyaror­szági Üzemi Vendéglátó Vál­lalat. Az este hét órakor kez­dődő ünnepségen Tóth László, a vállalat igazgatója mond ün­nepi beszédet, ezután a válla­lat kultúrcsoportja ad rövid műsort. Előadják Gádor Bélá­nak A peleskei nótárius visz- szatér című színművét. — MEGTÖRTÉNT az Eger­ben létesítendő fedett uszoda helykijelölése: a sportuszoda helyén fogják megépíteni. — 75 SZÁZALÉKBAN vé­geztek termelőszövetkezeteink a cukorrépa betakarításával. Ez a munka is jó ütemben ha­lad, és így a cukorrépaföldeken is folytatódhat a mélyszántás. A televízió műsora 17,30: Beszélgessünk oroszul. Nyelvlecke haladóknak. 17.50: Kicsinyek műsora. 1. Pöttyös Panni pöttyei, képes mese. 2. Morcos mester táncba kezd .. Bábjelenet. 18,20: Találkozás. A Színház- és Filmművészeti Főiskola kisfilmje. 18,35: Az ismeretlen Budapest. — 19,05: Telesport. 19,30: Tv-híradó. 19,45: A jövő hét műsora. 19,55: Ahány ház — annyi rejtvény... Történelmi rejtvénysorozat I. 20,25: A negyvenegyedik. Ma­gyarul beszélő szovjet film. 14 éven alul ‘ nem ajánlott film. 22,00: Hírek. Tv-híradó ismét­lés. (MTI) rr A Federico Garcia Lorca: Donna Rosita Rosita szerelmes fiatal lány. Unokafivére rajongásig szereti őt, esküvel ígér hűséget és el­megy. Vissza nem jön; Rosita sorsa a beteljesületlen vára­kozás. Lorca drámai költeményé­ben ott szorong-fojtogat az ér­zés, az egész Spanyolország fájdalmas élete. Kik alkotják ezt a század eleji, múlt száza­di Spanyolországot Lorcánál? A szépségre áhítozó, rózsák közötti széplélek-nagybácsi: a nagynéni, aki semmiről sem tehet; a dada, aki cserfes nyelvével a józanságot hirdeti, a hétköznapok kétszerkettő­négyét; a hűséget hazugon adó unokafivér, aki nem jön visz- sza a tengerentúlról; a Mano- la-lányok, akiket Rosita szép­ségében és szerelmében bízva kigúnyol s akik női mesterke­déssel mind férjhez mennek; a vénkisasszonyok anyjukkal együtt, akik majd csaknem szívszélhüdést .kapnak, amikor anyjuk kifecáegi szegénységü­ket és látszatraélésüket; az Ayola-lányok, akik éppúgy gú­nyolódnak Rosita hervadásán és örökös menyasszonyságán, mint ahogy ő tette ezt fiatal­ságában mások rovására; a professzor, aki nagyképű és öntelt, mert személyiségének fontosságát csak ő hangsú­lyozza; dón Martin, aki nyo­morék s akit semmibe vettek, de nyugtatóan hat a játékban és az életben, mert mégiscsak férfi; s nem utolsósorban az egyik Manola-lány fia, aki hetykén vágja Rosita elébe fia­talos szeleburdiságát, mintha ezzel is azt bizonyítaná, hogy a vaskos és erős élet nem az elmúlt ideáloknak kedvez. Miért soroltam fel a jelle­meket ebből a drámai költe­ményből? Mert ez a tartalom, a jellemek egymásutáni felvo­nulása egy lírai hangú, fű­szeres illatú, rózsaszirom fi­nomságú drámai költemény­ben. Rosita sorsa a rosa mu- tabile sorsa: hajnalban élén­ken virít, délben színét váltja opálosra, estére kifehéredik, éjszaka meg lehullatja szirma­it. Lorca drámai költeménye — nyelvezete és visszatérő utalásai miatt a virágokra — csupa lebegés. Minden mon­dat, minden virág és szóvirág, szirom tiszta illat, zene, fojtott áramlás. Rosita hisz a testte- len szerelem diadalában, ti­zenöt évig és még sok évig vár a férfi ígéretének betelje­sedésére. Benne, lelkében nem változik semmi, csak elmerül minden. A külső világban há­zak épülnek, a nagybácsi meg­hal, mások férjhez mennek. Nagynénje és Rosita kiköltöz­nek, éjjel és lopva a virágos kerttel szolgáló házból, mert a szegénység megöli a szépsé­get, az öregséget bújni kész­teti a könyörület nélküli élet. A szomorú és megindítóan szép szöveg, zenélő nyelv hal­latán a rádió mellett ülő hall­gató látni szeretné a művé­szek arcát, annyi átszellemült- séggel mondja el Rosita a Ma- nola-lányoknak balladai szép­ségű kioktatását, de látni kel­lene a dada arcát is, amikor a mindenükből kikopott nagy­nénit és Rositát vigasztalni igyekszik. Végh György fordítását és Török Tamás rendezését együtt kell dicsérnünk. A dal­lamos és színes fordítást a rendező ügyes kézzel használ­ta. Váradi Hédi Rositája Lorca lelkét közvetítette: a szerelem boldogságát és a hangtalanná forduló tragédiát, a magányt elhitete velünk. Rosita józan ellentétét Gobbi Hilda dadája jelentette: nagy rutinnal ol­dotta meg az általa jól elgon­dolt jellemet. Pécsi Sándor nagybácsija valahogy „kiló­gott” a lorcai világból: nem az ő hangját kívánta a spa­nyol férfi. Bulla Elma anyai jósága szelíden húzódott meg Rosita és a dada megett. Kál­lai Ferenc unokafivére puha- szívű és v szenvedélymentes, nem ilyennek véljük a szerel­mes spanyolt, aki nem állja ígéretét. Peéry Pirit, Balázs Samut és Agárdi Gábort kell említenünk az epizódszereplők közüL (farkas) EGRI VÖRÖS CSILLAG Pillantás a hídról EGRI BÉKE Nem nősülök GYÖNGYÖSI PUSKIN Revüparádé GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Két j,N” úr HATVANI VÖRÖS CSILLAG Lopott boldogság HATVANI KOSSUTH Öt nap öt éjjel f*?í IIMHÁZ; • AA O S O (2^ * ‘ Egerbe^ este 7 órakor: GÜL BABA Több mint háromszázezer látogató a jubiláló egri várban A védelmi harcok győzelmé­nek négyszáztizedik évforduló­ját ünneplő egri várban az idén minden előző évinél na- gyob volt a látogatottság. Az elmúlt háromnegyed évben több mint háromszázezren te­kintették meg a vár kazama­táit, és a múzeumokat, többen, mint az egész előző évben. A három nyári hónapban az ér­deklődés meghaladta a százöt­venezret. Legnagyobb volt a forgalom az iskolai kirándulá­sok szezonjában, májusban, amikor hatvahkétezer-ötszázan érkeztek a várba, de szeptem­berben is csaknem negyvenez­ren látogattak a kazamatákat. Nagy számban érkeztek Egerbe az ország minden ré­széből termelőszövetkezeti gaz­dák autóbuszokkal és1 különvo- natokkal is, s ez jelentősen nö­velte a látogatottságot. Tovább növekedett a fővárosi lakosság és a diákifjúság érdeklődése is a jubileumát ünneplő vár iránt. A hazai látogatók mellett több ezer külföldi is fölkérnie az egri vár gazdagon berendezett múzeumait. Számos kináduló- csoport a látogatás alkalmá­val virágokat és koszorúkat helyezett el a vár kazamatái­ban a vár hős védőinek emlé­két jelző márvány táblákon. (k) 1962. NOVEMBER 1., CSÜTÖRTÖK: MARIANNA 50 évvel ezelőtt, 1912 novemberé­ben halt meg DMITRIJ MAMIN- SZIBIRJAK orosz író, akinek mű­vel a múlt század második fele Oroszországának életét festik. Kü­lönösen mesterien ábrázolta az Ural vidék társadalmát a kialaku­lásban levő kapitalizmus idején (Privalovok milliói, Hegyi fészek; Préda, Arany, Kenyér). Igen nép­szerűek voltak továbbá gyermek- meséi, amelyek közül sokat ma­gyarra Is lefordítottak. 40 évvel ezelőtt, 1922. november l-én halt meg ALFRED CAPUS francia író. Novelláiban, regényei­ben és színműveiben derűs han­gon a párizsi polgár életét ábrá­zolta. 500 évvel ezelőtt, 1462 novemberében ítélték halálra FRAN-» COIS VILLON-t, a középkor legkiválóbb francia lírikusát, akinek költeményei az akkori alvilág reális rajzát adják. Verseinek első kiadása 1489-ben jelent meg. Kalandos élete sokat foglalkoztatta a széplrókat és az irodalomkritikusokat. Erőteljes, népies hangú verseit a Kis testamentum (1456) és a Nagy testamentum (1461) foglalta össze. Balladáiban saját csavargó életét, szerelmeit, nyo­morát írta le. Születésének és halálának pontos ideje nem isme­retes. Dmitrij Mamin-Szibirjak FILM - FILM - FILM - FILM - FILM Az elnök úr látogatása Megrázó történet egy kisfiúról, akit nem szeretnek. Ma­gyarul beszélő lengyel film, amelyet az egri Bródy mutat be, november 2—3 6—7-én, és a hatvani Kossuth, november 3—U-vg. , OOBOZf tMREt Idő járás jelen tés Várható időjárás csütörtök estig: felhős, párás idő, esők­kel. Mérsékelt, változó irányú szél. Fagymentes éjszaka. Vár­ható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet plusz 2—6, legma­gasabb nappali hőmérséklet holnap, keleten 12—15, nyuga­ton 8—11 fok között. (MTI) 21. Madaras idegesen köhögött, mintha félre nyelte volna a borát. Könnyebbedni kívánt volna, s egy kicsit talán pa­naszkodni is: de Palinák hol innen csíp bele, hol onnan, mint a réten rejtőző fű közt megbúvó csalán. — Magának mégis jobb! — mondta kurtán, s kiitta egészen a borát, ment volna innen: megette a fene, ha ez így foly­tatódik, lassan a határ minden sállkából rákiabálják, hogy ét* fuserálja az Aranykalászt. Palinak nevetett, hangosan és élesen, már a nevetés is replika volt. — Jobb? Igaz, mert én nem ígértem nekik negyven forin­tos munkaegységet! — Ehhez semmi köze! Hogy mit ígértem, az az én dolgom! — Ne mérgelődjön. Én se mérgelődtem, amikor rám ol­vasta, hogy üzletember va­gyok ... — A pap megdöfte ujjúval az elnök mellét, köze- lébb hajolt, s kajánul folytat­ta: — Látja, mindenik mester­ségnek megvan a jó oldala. Az enyémnek az, hogy csupa olyasmit ígérek, amit itt a föl­dön nem lehet számon (kérni. Tessék, húzódzkodjanak fal az égre, s vizsgálják meg, hogy igazat mondtam-e? Ez az egy, ez jó minálunk... A mi intéz­ményünk majd kétezer évvel öregebb az Aranykalásznál: de hozzánk még senki sem jött vissza reklamálni. — Hogy az ördögbe jött vol­na! Onnan! , — De a maga mesterségének is van jó oldala ... — Honnan tudja? — Mindenki tudja... Az én harangozóm, Lipták, ha fel­megy a toronyba, és sokáig piszmog, sose tudom, mit csi­nál: iszik-e, vagy alszik, vagy... — Én nem vagyok harango­zó ... — Nem, mert azt rosszul fi­zetik. — Halija, olyat mondok ám... — Türelem! Szóval, az elnö­ki szék már jó magasan van: sokáig el lehet üldögélni ben­ne, mire észreveszik, hogy aki benne ül, nem csinál semmit. Madaras káromkodott, s az asztalra vert, de furcsamód nem tudta magát belelovalni a mérgelődésbe: hűvöset érzett a gyomrában, mintha nem is bort, hanem rengeteg hideg vi­zet ivott volna, s ez a lankasz- tó hűvösség felkúszott; a mel­lébe, meg a fejébe. — Ha valamelyik embere.. vagy a felsőbbség mondana ilyet — felelte, hangosan, csi­nált haraggal — akkor se nyel­ném le. — Hát nem mindegy, hogy ki mondja? Igaz-e, vagy nem, nem igaz: csak ez a fontos. — És maga? Mi a fenét csi­nál? Lig-lóg a világban, Lip- táknét szorongatja... — Hát a szőlőm? Kinek van ilyen szőlője? — Mert oda van a borért! De a valódi mestersége, a pa­pi ... hát abba nem szakad be­le, a vak is látja: de volna csák egy szigorú főnöke, áld ráncba szedné! — Van nékem, nem is egy az esperes, a püspök, a... — Én nem ilyen álvezérekre gondolok! Egy igazi főnökre! Palinák felállt. Sokáig szú­rósan, szinte ellenségesen né­zett az elnök szeme közé' az­tán visszaült a helyére, bort töltött, és tűnődve mondta­— Vagy úgy... Kiugratná a nyulat a bokorból, mi? — Az elnökéhez ütötte a maga poha­rát, s az ajtó nyílásán kibá- mult a nyíló időbe. — Nézze, maga okos ember: majd azt is megérti, ha ugyan nem érti máris, hogy egy falut nem le­het méltóságos tehetetlenség­gel eldirigálni. — Ezt tartsa meg magának! Ezt nem .kérdeztem! — Akkor már tudja, . csak szégyellj ... Erély kell, jó be­osztás, és mozgatni mindenkit! De igaz is) maga a főnökömre kíváncsi. Letette a poharát. Kerek és piros arca, mintha valamitől meggyűrődőtt volna. — Maga mit gondol? — kér­dezte, makacsul lesve az elnök arcát. — De ne a betanított választ mondja, hanem az iga­zit: amelyet este, elalvás előtt is vállal, mikor nem tudja biz­tosan, hogy megébred-e más­nap ... Nos, Madaras elvtárs? Mit gondol? Van? — Én még nem találkoztam véle. — Én se... Lehet, hogy nincs is. — Szája bizonytalan, fiús grimaszba rándult. — De ha mégis van, és én nem hi­szek henne, abból bajom lehet. Madaras a fejét rázogatta, mint a kutya, ha víz folyik a fülébe. Voltaképpen ezt a vá­laszt várta a paptól, vagy va­lami hasonlót: de amikor meg­kapta, emésztlíetetlenül tömö­ren és cinikusan józanul, a fé­lelméből eredő emberi függé­sek tartalmára és esetlegessé­gére is vonatkoztatva, ez az egyetlen mondat eldugította fejében a gondolatok útjáb mint a mederbe hengerített kő a csermely folyását. — És ezt — kérdezte döb­benten — ki meri mondani? nem fél? — Csak négyszemközt mon­dom. Maga úgysem adja to­vább. De ha igen ... akkor Is, ki hiszi el? Egy pap nem mondhat ilyet, ezt felelik, hát kár is terjeszteni. Már nevetett megint, rezdü- letlen kézzel emelte fel a má­zas kancsót, és magasból csor­gatta bele a bort a poharakba, vékony sugárban, élvezettel. De az elnök már nem ivott, nem kellett neki. Az imént kezdődött hűvösség bejárta lassan minden porcikáját, a hazug nyugalom lappangó lá­zai is kihűltek benne mind: egyszerre megundorodott a já­téktól, és nem volt maradása, menekülnie kellett innen, mint a kártyásnak az asztaltól, amelynél nemcsalt a pénzétől fosztották meg, hanem a nye­rési illúziójától is. — Rettenetes ember maga — mondta a papnak. — Miért? Mert kimondom, amit gondolok? Szerintem, ez nagyon tisztességes dolog. — Kimondja, hogy nem hisz "senkiben, semmiben ... Ho­gyan tud élni? Mi tartja ma­gában a lelket? Palinák elutasítólag intett. — Ne haragudjon, kedves el­nököm, de maga — legalábbis az utóbbi hónapokban — nem­igen szerzett jogot rá, hogy engem morálra és igazmondás­ra oktasson. — Hát, majd megmutatom! — fakadt ki Madaras, szinte felszökve székéről, olyan friss mozdulattal, amelyet tőle már régóta nem látott senki. — Ve­gye tudomásul, hogy én nem vagyok csaló! — Bocsánat, én ezt nem is mondtam... — És igenis, megmutatom! Az istenit! Egyáltalán nem tudta, hogy mit akar megmutatni. Csak fájt benne valami, nyilallott élesen, mintha valaki óvatla­nul megy a sötétben, és egy­szer csak kőbe üti a lábát: jaj- dulna először, a fájdalom nem hagyja gondolkodni, de már az idegeiben elindult a dühös akarat, hogy azt a követ majd kiássa, és félreveti az útról. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom