Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-28 / 278. szám

I9«2. november 28., szerda N t P P l 8 40 KIÜRÜLTEK a kong­resszusi te­rem padsorai, a küldöttek visz- szatértek munkahelyeikre, de az a fontos mondanivaló, amely a tanácskozás napjaiban elhangzott, eljutott szinte a legeldugottabb községekbe is. Az alaphangot a kommunisták nagy tanácskozása adta meg, de visszhangja máris érezhető­en visszaverődik az emberek véleményében, terveiben. Ezt tapasztaltuk, amikor az andor- naktályai Búzakalász Terme­lőszövetkezet tagjait és veze­tőit kérdeztük a kongresszu­son elhangzottakról. A közös gazdaság székházá­ba sokan betérnek ezekben a napokban egy kicsit meleged­ni, beszélgetni, s ha már együtt vannak az andornaki határ gazdái, nem tudják megállni, hogy helyeslésüket, aggályai­kat, vágyaikat, véleményüket el nem mondják a pártról, an­nak politikájáról. Átázott kabátját száritgatva Kerekes Károly állatgondozó így summázta véleményét: — A rádióban hallgattam a felszólalókat, s mondhatom, jólesett, hogy milyen bátran és őszintén mondják el vélemé­nyüket az emberek. Úgy ér­zem, nagy szó ez, hiszen annak idején, az 50-es években, én is jártam gyűlésekre, tanácstag voltam, de akkor nemigen le­hetett ilyen nyíltan a hibákról beszélni. Most meg, ha nem is jót mond az ember, ha téved is, meghallgatják, vitatkoznak ve­le, hogy elvtársam, vagy bará­tom, ez nem így van, s miért nincs így... — Ha meghallgatják az em­bert, szívesen eljár a gyűlé­sekre — erősíti meg Kerekes Károly szavait az irodában ül­dögélő fogatos. «— így aztán már odáig jutottunk, hogy a parasztakadémián annyian vannak, hogy le se lehet ülni. A pártoktatásra is sokan jár­nak ... szívesen járnak. ■— Nahát, kell Is a tanulás, mert itt a közösben, másképp megy a munka, más a követel­mény. — Meg az elvek miatt is jó, ha tanul az ember, legalább tudja, hová is tartozik — véle­kedik Kerekes Károly. Aztán egy példát hoz bizonyításul. — Újévkor lesz két éve, hogy beléptem a szövetkezetbe, a tehenem is beadtam annak idején a közösbe, megszokhat­ta volna, de néha még haza­ballag a csordáról. Kicsit úgy vannak még ezzel az emberek is, bár elégedettek itt, de időn­ként még a szokásokban a vé­lekedésben a régimódit hasz­nálják ... hátrafelé is tekin­getnek. BOGOS LAJOSNE | galmasabb a szövetkezet asz- szonyai közül, így vélekedik: — Mi, asszonyok is, kedvel kaptunk a tanuláshoz, a politi­ECHO záláshoz. s most, hogy olvas­gatjuk Kádár elvtárs beszédét, azt mondjuk, így van ez a va­lóságban is, ez kedvet ad min­denkinek a politikához. Most már nem csodálkozik az elő­adó, hogy kezdetben csak én voltam az egyedüli asszony a pártoktatáson, most meg már tíznél is többen vagyunk. A tanulás itt is mindennapi szükségletté vált, s az embe­rek, akik szinte egész évben egymással versenyezve vették ki részüket a közös munkából, s most megnyugtató híreket adnak tovább a várható része­sedésről, a maguk példáját so­rolva bizonygatják a kongresz- szuson elhangzottak igazságát rendszerünk erősségéről, a nagyüzemi gazdálkodás lehető­ségeiről. fogatos | VARGA SÁNDOR ______ kér sz ót — A politikához én nem na­gyon értek, keveset hallottam a kongresszusról is, de ami kö­rülöttem történik, az többet ér minden szónoklatnál. Én tizen­nyolc évig cselédeskedtem, ga­tyás ingben jártam, a gyere­keim meg mesteremberek let­tek, a lányom gimnáziumban tanul, én magam annyi pénzt, terményt kapok jó három és félszáz munkaegységem után — számolják ki jó negyven fo­rintjával —, hogy ha gyárban dolgoznék se keresnék többet. De azt mondja meg, miért nem tudták ezt korábban is így csinálni? — kérdezi szinte fel­háborodottan, a személyi kul­tusz idején alkalmazott „nad- rágszíj”-politikára, a helytelen módszerekre célozva, amely­nek megszűnését a maga mód­ján örömmel üdvözölte Varga Sándor fogatos is. — Az igaz is, hogy a fiata­loknak, meg nekürtk is más a sorsunk, s <ia dolgozunk, a szá­mításunk itthon is megtalál­juk. Én mégis azt mondom, hogy a magam részéről csalód­tam. Egy hónap múlva 65. évembe lépek. A legöregebb kocsis vagyok a tsz-ben. De nem mehetek nyugdíjba, mert hetven évben állapították meg a korhatárt. Hát én gondol­tam, hogy a kongresszuson leg­alább öt évet lefaragnak eb­ből ... Így önti csalódottságát sza­vakba Varga János idős foga­tos, őszintén, kertelés nélkül -*» ahogy a kongresszus felszó­lalóitól „tanulta”. Varga János tehát nem kapott reményeire kedvező választ a kongresszus­tól, de végül is a társaival folytatott beszélgetés, vita alapján elfogadta, hogy az em­berek vágyainak teljesítésének ma még határt szab az ország anyagi ereje, lehetősége. • A véleményekből mégis az csendült ki, s ezt megerősítette Prokai Lajosné, Bögösné, s a beszélgetés többi részvevője is, hogy megértették, helyesen ér­tették a kongresszus mondani­valóját, s a legfőbb kérdések­ben egyetértenek a párt politi­kájával. CZIFRA MIKLÓS szavai­val élve; miután a gyakorlat­ban is meggyőződtünk róla, hogy a párt politikája meg­egyezik elképzeléseinkkel, őszinte támogatásunkról bizto­síthatjuk a pártszervezetet, hogy egyetértésünket, akara­tunkat tettekre váltjuk majd a párt politikájának megvalósí­tásában. A közös gazdaság em­bereinek gondolat-echója így adja vissza szinte torzítás nél­kül a kongresszus mondaniva­ló ját. Kovács Endre F E i Ő s z A K A D Á S 146falusi könyvtárban függetlenített könyvtáros A tanácsi és a szakszervezeti könyvtárak hálózata évről év­re fejlődik, s számuk jelenleg már meghaladja a 9100-at. Az illetékes szervek az idén erő­feszítéseket tettek, hogy a szét­aprózott könyvtárakat össze­vonják, s a különböző társa­dalmi és állami szervek tulaj­donában levő párkötetes kézi­könyvtárak helyett letéti könyvtárakat alakítsanak. En­nek eredményeként országo­san az elmúlt évekhez viszo­nyítva mintegy 700-zal csök­kent a kézikönyvtárak száma, ugyanakkor jelentősen nőtt a nagyobb könyvtárak könyvál­lománya. A falusi könyvtárak fejlődé­sében jelentős eredménynek számít, hogy eddig már 72 nagyközség kapott függetlení­tett könyvtárost. Számuk jövő­re újabb 74-gyel gyarapszik, s így 146, ötezer lakosnál na­gyobb községnek lesz önálló könyvtárosa. (MTI) Amikor a példaadónak példát mutatnak • . • Állami gazdaságaink egyik legfontosabb feladata, hogy termelőszövetkezeteinknek példát mutassanak a nagy­üzemi gazdálkodásban. Mi sok esetben biztatjuk szövet­kezeteinket: menjenek tanul­ni, vegyenek jó példát állami gazdaságainktól és tapaszta­lataikat hasznosítsák is min­dennapi munkájukban. Az állami gazdaságok munkája, az elért eredmények, a leg­több esetben tényleg példa­ként állhatnak szövetkeze­teink előtt. A szóban forgó eset azon­ban, sajnos, kivétel. Arról van ugyanis szó, hogy az Ag­rártudományi Egyetem gödöl­lői gazdaságának nagygom­bosi körzetében, Lőrinci köz­ség mellett, még mindig a földben van 1&—20 hold cu­korrépa. A megye termelő- szövetkezetei viszont már régen túl vannak a cukorrépa betakarításán, és a szövetke­zeti gazdák, akik arra járnak, most azon tanakodnak, hogy miféle „új módszert” veze­tett be ez a gazdaság, hogy még november végén is a földben tartja cukorrépáját'.' Szeretnénk megnyugtatni a termelőszövetkezeteket, hogy nincs szó semmiféle új mód ­szerről, és meg kell monda­nunk azt is, hogy ebien az esetben az Agrártudományi Egyetem gödöllői gazdasága mulasztást követett el, rossz példát mutatott. A gazdaságtól azt a választ kaptuk, hogy eleinte esőt vár­tak, amikor megjött az eső, nem volt munkaerő, most vi­szont „nem engedi az idő”, hogy kiszedjék a még földben levő cukorrépát. Nem tudjuk valójában, a néhány ok közül melyik volt az igazi, de annyi bizonyos hogy ez esetben az Agrártu dományi Egyetem gödöllő gazdaságának illetékesei bál ran fordulhatnak jó példáért hasznos módszerékért me gyénk szövetkezetéihez. El végre: tanulni, s okulni soha sem szégyen! (szalay) Korszerűen végezzük szttlfiink felújítását HAZÁNKBAN a szőlőterme­lés elterjedésével a sűrű ülte­tési forma alakult ki (60x50, 80x60, 100x100 cm), egyrészt azért, mert a téli fagyveszély miatt a tőkén csak akkora ter­mőfelületet alakítottak ki, amennyit télire földdel be le­het takarni, másrészt azért, mert így tudták a területen a legnagyobb terméshozamot el­érni. A sűrűbb ültetés a kézi erő­vél való művelésnél nem oko­zott problémát, a tőke támasz- tékául pedig nem is jöhetett számba más, mint a legolcsóbb anyag, á fakaró. Az 1914—20-as évek után kezdték alkalmazni a szőlőmű­velésnél a lóvontatta munka­eszközöket, részben a terme­lési költségek csökkentése, részben a munka könnyítése céljából. Ehhez már a sortá­volságot szélesíteni kellett, ezért ettől kezdve a szőlőket 100—120 centiméter sortávol­ságra telepítették. A gépipar fejlődésével a szőlőkbe is bevonult a gép. Eleinte a szőlő jelenlegi telepí­tési formájához alkalmazkod­va, keskeny nyomtávú trakto­rokkal próbálkoztak. Rájöttek azonban arra, hogy szűk sor­távolság mellett megfelelő gé­pet nem lehet konstruálni. Legalább 140—180 centiméteres sortávolság és huzalos támasz kell ahhoz, hogy a sorköztjáró traktor munkát tudjon végezni. Ekkor olyan traktort készítet­tek, amelynek a teste magas lábakon állva, a szőlő teteje felett halad, tengelye széles, kerekei minden második sor­ban haladva, a 120 centiméte­res sorokban is elférnek. Ez az úgynevezett hídastraktor, — noha jól dolgozik, egyszerre négy sort művel —, nehézkes­sége miatt mégsem elégítette ki a szőlőtermelőket. A SORKÖZJARÖ kis trakto- ; vestrágya nélkülözhetősége és rok és a hidastraktorok alkal mazása ellen szólt még az, hogy ebben az esetben a szőlő mű­veléséhez a szántóföld műve­léstől eltérő gépekre van szük­ség, holott az lenne a legcél­szerűbb és úgy lehetne a gépe­ket kihasználni, ha egyforma géptípusokat alkalmaznánk a gazdaságokban. Ehhez pedig a szőlőket legalább 240 centimé­teres sortávolságra kell telepí­teni, mert ilyen sortávolság mellett már ugyanazokat a gé­peket lehet alkalmazni, mint amilyeneket a szántóföldi mű­velésnél használnak. A jelenlegi hagyományos te­lepítésű művelési és támasz­forma — holdanként 5600 tőké­vel — jól bevált, magas ter­méshozamot biztosít. Egyúttal az is megállapítható, hogy az egri és a Mátra alji borvidék lejtőin levő szőlőkben a termő- terület téli betakarásának nincs nagy jelentősége, mert az öregebb szőlők termőfelületeit évtizedek óta nem tudjuk téli­re betakarni földdel, mégsem érte azokat komolyabb fagy­kár. Viszont azt is meg kell álla­pítani, hogy ez a hagyományos művelési forma rendkívül munkaigényes, emiatt a világ­piaci szintnél jóval drágábban termelünk. Ezt az árat csak a legkiválóbb minőséget termő szőlők térítik meg. Amíg a me­zőgazdaság más munkaterüle­tein gépesítéssel igyekszünk kiküszöbölni a nehéz testi munkát, a szőlőnél ez a hagyo­mányos művelési mód mellett nem lehetséges. Mindezek mi­att a hagyományos művelési módot hosszabb ideig fenntar­tani már felesleges. Korsze­rűbb formát kell találni a szőlő művelésére! A SZŐLŐ sortávolságát leg­alább 240 centiméterre kell növelni és huzaltámaszt kell £ alkalmazni, hogy a szőlőt meg­felelően gépesíthessük. Így ^már a nehéz testi munkák na- ígyobb részét — a talaj munká­ikat és a növényvédelmet — £ géppel végezhetjük. Továbbra fs megmarad azonban még a £ nehéz munkákból a sorok ta- f ajmunkája és a metszés, vala- Jjmint a kötözés és a szüret. ^ A külföldi tapasztalatok iga- zolják, hogy terméshozamban fém marad le a széles sorú te- £ lepítés a hagyományossal őszemben. Igaz ugyan, hogy a < hagyományos 5700 tőkével ^szemben a 24x80 centiméteres felépítésnél csak 3000 tőkénk fesz, de a termőfelület — mi­ivel a téli fagykár veszélye cse- ^ kély — kordonkarók, vagy ^ szálvesszők alkalmazásával ^ kiegyenlíthető. ^ A 240 centiméteres sortávol- íságú szőlő telepítésénél a ter- 4 méshozam tekintetében még J nincs tapasztalatunk, de mun- ^ kaigényesség, gépesíthetőség ^szempont jóból kétségtelenül főbb a hagyományosnál. 2 Van még egy jobb telepíté- fési, illetve művelési forma: a |„Móser-féle magas kordon”. £ Korszerűvé teszi ezt a tele- «pítési formát: az olcsó telepí- fés, a gépesíthetőség, a kevés munkaerő-szükséglet, a szer­cAlkM&t gyök a tisztaságra. Azok az ágyneműk, amiket használnak, a nagyanyámat is kiszol­gálták, maguknak sem veszek másikat. Ha el­szakítják: kötelesek megjavítani. Havonta egy levelet írhatnak a legközeleb­bi hazzátartozónak: csak ajánlottan adhat­ják fel. Üjságot, fo­lyóiratot nem járathat­nak, mert azok molesz­tálják a fpbérlőket. A szüleik évente kétszer — két-két órai idő­tartamra meglátogat­hatják magukat. Látom, a doktor úr elhúzta a száját. Ha akar, kereshet más la­kást is, nem muszáj pont Vászon Mihályi­ba betelepedni. Maga meg, doktornő, csak ne csitítgassa a férjét, nem erőszak a pala­csintaevés. Itt jelentős szünetet tartott, s ezt félreértet­te az orvosgyakornok. Azt hitte, befejezte. — Igen, kérem, mi... — de nem jutott to­vább. — Várjon. Ha türel­metlen, keressen más lakást. Meg kell mon­danom még azt is, hogy allergiás vagyok a zajokra. Este kilenc után le kell csavarni a rádiót, meg persze a villanyt is. Reggel nyolckor aztán be le­het kapcsolni a rádiót. Vendéget nem fogad­hat, ■ italozást, murit nem tűrök a házamnál. Alinak örülök, hogy tanulni akar, készül a szakvizsgákra. De csak módjával, mert drága a villany. A rezsót nem használhatják, a tűz­helyünket sem. Az ab­lakot csak délben lehet kinyitni, a huzatot nem bírják a búto­raim. Mielőtt lefekszik, mosson lábat, rsr»ue. a felesége is, kényes va­Mit? Hogy nem ke­resnek mást, mert nem is ismerősek itt? Ak­kor ne ugráljanak. Hallgassák, amit mon­dok. Remélem, gyerek nem lesz. Ezt is bele fogjuk venni a szerző­désbe. A szerződést, persze, hat hónapra kötjük, s utána az én kívánságomra meg­hosszabbíthatjuk. En a hat hónap alatt is bár­mikor felmondhatok, ha úgy látom helyes­nek. Ketten csak hétszáz­ötven forintot fizetnek, és ezért használhatják a vödrömet, ha szomja­sak és inni akarnak. Fűteni nem lehet, drága a kályha, de ha maguk hoznak tűzhe­lyet, akkor fizetni kel! a kéményseprőt is. Ha kiszállásra men­nek, azt két hónappal előbb be kell jelenteni, addig is ki tudom másnak adni az ágyat. Apropó, ágyat, mert ágy csak egy lesz, elég az is. Nem kell kényes- kedni, fiatalok. Ebéd után idegen szavakat használni szi­gorúan tilos. Sem szó­ban, sem írásban. A könyveiket, amelyeket olvasnak, először be kell mutatniok nekem. En ráírom, hogy e n- gedélyezve, s ak­kor lehet. Az ismeret­ségekről, amelyeket munka közben kötnek, természetesen beszá­molnak nekem, nem szeretem, ha a lakóim rossz társaságba keve­rednek. Moziba havonta egy­szer mehetnek, akkor — azt hiszem, ennyit elvárhatok — nekem is hoznak jegyet. a nagy terméshozam. A MÓSER-FÉLE magaskor-« dón sortávolsága három-há­rom és fél méter, tőtávolság pedig 1—1,2 méter. Így olt- ványszükséglete holdanként 1400—1900 között van. Támberendezése 210 centi­méter magas oszlop, amelyen a legalsó huzal 1,3 méter ma­gasságban van kifeszítve, efö­lött két huzalpár van. A tőke kialakítása, művelése a követ­kezőképpen történik: A tőkén karók mellett 1,3 méter magas törzset nevelne« és ebben a szintben képeznek ki két 60 centiméteres kor­donkart és azokat az alsó hu­zalhoz kötik. Ilyen magasság­ban történik a termőfelület ki­alakítása, a metszés. A fejlődő hajtások nagy része önmagá­tól belekapaszkodik a r felső huzalpárokba, majd azt túl­nőve, visszahajlik, kisebb ré­sze csüngően fejlődik. Ennél a művelési módnál kézi munká­ra a metszésen és a szüreten kívül nincs szükség, s azok is kényelmesebben, állva végez­hetők. A terméshozam lénye­gesen magasabb a többi mű­velési formánál, ugyanis a ma­gas kordonnal területegység­re átszámítva ugyanolyan ter- mőfelület-nagyság alakítgató ki, mint a hagyományos tőke­művelésnél. Mivel ennél a művelési for­mánál a törzs és a termőfélü* let télire nem takarható be< ezért csak olyan helyeken al­kalmazható, ahol komolyabb téli fagyoktól nem kell tarta­ni. Az egri és a Mátra aljt borvidék túlnyomó része ilyen, egyébként is, a nálunk hidegebb éghajlatú Ausztriá­ban azt tapasztalták, hogy 1,3 méter magasságon felül jóval kisebb a fagyveszély, mint a talaj felszínén, és az utólsá harminc évben a Moser-féle magas kordonon komolyabb téli fagykár nem volt. Ugyan­akkor a késő tavaszi sugárzó fagyok ellen a magas művelés védelmet nyújt. AZ EGRI és a Mátra alji borvidék e rekonstrukcióját most kezdik meg és az új te­lepítésekkel 40 évre előre meg­határozzuk a szőlő művelési módját is. Nagy hibát követ­nénk el, ha ezt nem a legkor­szerűbb követelményeknek megfelelően végeznénk. Az eg­ri és a Mátra alji borvidék túlnyomó részén a szőlők fel­újításának egyúttal a Móser- féle magaskordon művelésre való áttérést is kell jelentenie, így tudunk olyan szőlő nagy­üzemeket létrehozni, ahol a termés nagysága, Illetve biz­tonsága eléri a gyáripar szín­vonalát, megelőzve ezzel sok más mezőgazdasági termelési ágat. Dr. Prohászk» Ferenc. a Gyöngyösi Felsőfoka Szőlőtermesztést és Borászati Technikum tanszékvezető tankra. ,\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ .WWWWVWj (Eles csengetés) Pil-j lanatra, kérem. Ajtót \ nyitok. Addig leülhet- j nek. (Kimegy.) Feleség: Drágám, tn-j dód, milyen jó, hogyj egyéves házasok va-\ gyünk, igy már nem\ ragaszkodhatik az elsői éjszaka jogához... i Vászon (Betoppan.):': Ezt máskor kerüljék.': Nem szeretem, ha a há-‘: tam mögött sustorog- \ nak. Ha nem tetszik.': akkor nézzenek körül.; Ez a pacák is lakástj keres, de egyedül akar] lakni és csak havi ezer-: nyolca van. Kirúgtam. Gondolkodási időt ] nem adok. Itt vannak; a bejelentési papírok,: a szerződéseket is el-\ készítettem, csak alá; kell írni őket. Aláírás-] kor ki kell fizetni egyi fél évet előre. Amíg; egyikük kölcsön kér va-\ lahol, addig a másik itt ] marad. (garas) 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom